Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

Osszeomlik-e a vár? A tanulmányban, mely •negyet oktatáspolitikai ío- lyódratumk egyik legutóbbi «Tárnában Jelent meg. elret­tentő, töprengésre késztető leírások egész sorát olvasom a homokpusztai cigányok éleiéről. A Böhönyétől nem messze elterülő isten háta mögötti település a közép­kort juttatja a civilizáció normái alapján élő szemlélők eszébe. Alultápláltság; noha- bor, vadság, többé-kevésbé rendszeresen italozó kisgyer­mekek, zilált idegrendszerű, kígyókról álmodó apróságok, s egy fiú története, aki tíz­éves korában még nem tu­dott. beszélni, mert idény­munkás szüleivel — vagy egyedül — az erdőben ba­rangolt Tarzan és Maugli módjára. Azt hihetnénk, ta­pasztalt szociográfus örökí­tette meg, merész férfiú, aki nem fél az esetleges kelle­metlenségektől, a .puszta la­kóinak olykor- ki számi thatat­lan viselkedésétől. Annál maigyobb a meglepe­tésünk, amikor káderül: a kínos tények sok-sok kocká­zattal járó feltárására egy kedves, szelíd, a városi kör­nyezetben felnőtt, irodalmat, zenét kedvelő, hivatásként természettudományokkal is foglalkozó fiatalasszony vál­lalkozott Mészáros Jdnosni Segesdt Zsuzsannát, a nagy­atádi József Attila Kollégium nevelőjét első lá­tásra aligha tud­tam volna elkép­zelni putrikban ücsörögve, sár­ban caplatva, olyan körülmé­nyek között, me­lyektől talán a húszas-harmin­cas évek megszál­lott falukutatói, közül is vissza­riadtak volna né- hányan. ö azon­ban nem rettent meg. Sőt, a hu­mán értékekhez ugyancsak von­zódó faipari mér­nek férjét is ma­gával vitte, fény­képezni, filmez­ni. Vajon miért? — Az okot nehéz megma­gyarázni, s egy icipicit szé­gyenek is beszélni róla, mert a manapság eltúlzott racio­nalista szemlélet szellemében sokan érzelmesnek tarthat­nak. Egy kép él bennem gyermekkorom óta, egy macskát simogató ki* cdgány- iány látványa. Piszkos volt a kislány, toprongyos, de a szemében mérhetetlenül sok élénkség és szeretetvágy. Én, a rendezett körülmények kö­zött élő gyerek, ebből még semmit sem értettem. Tuda­tosan csak jóval később, a Pécsi Tanárképző Főiskola. hallgatójaként kezdtem el foglalkozni a cigánysággal, elsősorban a cigánygyerme­kek nevelésének gondjaival, a homokpusztai óvoda ürü­gyén. S a történet folytatásából kiviláglik:' a mai falu-, ta­nya- vagy pusztakutatónak bizony korántsem a sár, a piszék, a nyomorúság a leg­kellemetlenebb ellenfele, ha­nem a civilizált társadalmi rétegek fejében ma is mun­káló előítéletek. Az évfo­lyamtársak elnéző mosolyai vagy cinikus érvei. („Hülye­ség ezzel a tómával annyi KAZINCZY-DÍJAS SZAKMUNKÁSTANULÓ Egy erdész, aki szépen beszél A magyartanárok a meg­mondhatói, mennyi baj van a szép magyar beszéddel, a helyes kiejtéssel a diákok körében. Tisztán, jól beszélni magyarul, alapvető követel­mény lenne, mégsem fordí­tunk erre elég gondot Nem is olyan régen egy megyei szavalóverseny zsűrije azért örvendezett, mert végre nem volt a versmondók közéjt beszédhibás, vagy a nyelv- helyességet nem ismerő gye­rek. Már ez is haladásnak számit. Az országban sok szár középiskolást és szak­munkástanulót mozgatott meg a Szép magyar beszéd verseny, melynek országos döntőjére Takács Zsolt, a Szőcsénypusztai Erdőgazda­sági Szaionunkásképző In­tézet diákja is eljutott. Nem­csak eljutott, de a Kazin­czy-díj tulajdonosa is lett, az iskola történetében elő­ször. Nem véletlenül esett rá tanárjának a választása, bár addig maga sem gondol­ta, hogy szép orgánumé hangja kiválóan alkalmas az előadásra. Persze ez az adottság önmagában még nem elég, a megyei vetél­kedő előtt kitartó munkával kezdték el csiszolni, hibát­lanná tenni kiejtését. — Számomra ez nem tűnt munkának, nagyon élvez­tem a gyakorlást. Azelőtt nem figyeltem a beszédemet, most már én is észreveszem a hibákat. Mindig nagyon sokat olvastam, s úgy ér­zem, ez a legjobb lehetőség arra, hogy magam is jól be­széljek, gyarapodjon a szó­kincsem. Zsolt most másodikos, de társainál három évvel idő­sebb. Nemcsak termetén lát­szik ez meg, gondolkodásá­ban, kifejezőkészségén, vi­selkedésén is. — A továbbtanulásnál két terület jöhetett szóba: a zene és az erdészet. Három évig jártam a zeneművészeti szakközépiskolába, ám az különböző okok miatt nem ment tovább, s akkor je­lentkeztem ide Szőcsény- pusztárg. Nem volt idegen számomra ez a szakma, édesapám, nagyapám is er­dész. A zenével töltött időt sem érzem elveszettnek. — A zenei ismeretei segí­tettek-e a Szép magyar be­széd versenyen? — Mindenképpen, hisz a beszédnek i* vau zeneisége. A hanglejtés, • ritmus, a hangerő változtatásánál segí­tett a hallás. Volt egy kellemes megle­petés Is az országos verse­nyen, ugyanis a házigazda Győr volt, Takács Zsolt szü­lővárosa, s annak a művelő­dési háznak a nagytermében állhatott pódiumra, ahol gyakran zenélt azelőtt. Hat­van szakmunkástanuló mu­tatta be tudását, ebből ti­zenöten kaptak Kazinczy-dí- jat. A vetélkedőt végtgizgul- ta Ott Györgyné is Zsolt felkészítő tanára. — Ha nem Is elfogult, de nagyon optimista voltam. Igen szoros mezőny jött ösz- szé, ám még a zsűri dönté­se előtt éreztem, hogy meg­kapja a díjat. Egy tanár mindenre figyel: észrevet­tem azt is, hogy csupán Zsolt szereplése után tapsolt Lórincze Lajos. — Milyen a diákok kiejté­se, beszédkészsége? — Általánosságban nagyon rossz. Elvégzik az általános iskolát, és jónéhányan még az olvasással is bajlódnak. Foglalkozni kell velük, kü­lönben ők maguk nem ve­szik észre a hibákat. A leg­utóbbi órán magnóra vet­tem föl a beszédjüket, s bi­zony nagy volt a megdöbbe­nés a visszahallgatásnál. Persze csak úgy lehet rá­szoktatni őket a helyes ki­ejtésre, ha megvan bennük az akarat. Zsolt már ismeri saját hiányosságait, s ki is javítja magát Az Iskola és a kollégium a régi kastélyépületben ka­pott helyet, egy gyönyörűen rendezett park közepén. A diákok szinte az ország min­den részéről jöttek, hogy há­rom év alatt megismerked­jenek az erdőgazdálkodás­sal. — Mivel telik az,Idő Sző- csénypusztán? — Zavartalanul bújhatjuk a természetet, amelyet na­gyon szeretünk, ezért jöt­tünk ide — mondja Zsolt. — Délutánonként az erdőt jár­juk, érdekes a környék nö­vény- és állatvilága. Ezen­kívül van egy könyvtárunk, nem nagy, de jól fölszerelt, s itt megtalálom azokat a történelmi, természettudo­mányi könyveket, melyeket a legjobban szeretek olvas­ni. I. £. Ismét működött a szövőszék Csűrjön • helytörténeti gyűjtemény kiállítótermében fölál­lítottak egy régi szövőszéket, s többnapos szövőbemutatót rendeztek az érdeklődőknek. A bemutatónak nagy sikere volt (Táborsiki Intvánné felvétele) Ideig gyötörni magadat. Nem éri meg a fáradságot.”) A íeinőtt társadalomiban — nem ritkán & pedagógusok között is — elterjedt fatalis­ta felfogás a cigányság élet­módjának megváltoztatha- tatlanságáról. S létezik egy másfajta akadály is: az az érzelgős szemlélet, mely könnyes kenettelj ességgel nyilatkozik meg, valahány­szor egy úgynevezett kiemel­kedett cigányról esik szó, s ezzel a tények ésszerű fel­dolgozását, felhasználását gá­tolja. E giccses szenvelgéssel, szánakozással — mondja a fiatal tanárnő — többet ár­tunk, mint amennyit hasz­nálhatunk. Mert — mint minüannyiunkat — a cigá­nyokat is felbőszíti, ha szán­ják őket. — A „rábeszélés” is fö­lösleges, hiszen például a ho­mokpusztaiak tisztában van­nak helyzetükkel, egyre töb­ben szeretnének elmenekülni abból a környezetiből. Teleki Antalnéval, a helyi óvónővel jó néhány családnál megfor- dpltam, s gyakran halottam ilyen megjegyzéseket: „Ki szeret úgy élni, rnijit a va­dak?” „Segítsenek nekünk elköltözni innen!” Zárkózott­sággal, gyanakvással sehol sem találkoztam, mindenütt kedvesen fogadtaik bennün­ket, amikor megtudták, miért jöttünk. Persze, más a józan ész és más a megszokás. Egyelőre, sajnos, az utóbbi­nak nagyobb a hatalma ... A kicsinyeken azonban már korántsem oly erős a beideg­ződések hatása. Ezek az élénk, sőt virgonc apróságok, akiknek fényképeit hol bol­dog elégedettséggel, hol ösz- szeráncott homlokkal mutat­ja Mészárosaié Segesdi Zsu­zsanna, őszintén, egyszer- másszoir rosszallóan beszél­nek szüleik életmódjáról. Ám mindez kevés az üdvösség­hez. Az is csupán szépség- tapasz, hogy a szülők egyre gyakrabban vesznek részt az óvodai, „nyílt napokon”. A falukutatók nyomdokain já­ró, elszánt f iatal tanárnő így fogalmazza meg véleményét e cigánygyerekek helyzetéről: a szociálpolitika javítása, s ha kell, a törvény szigorának alkalmazása nélkül az áldo­zatkész pedagógusok egész építménye kártyavárként om­lik össze. Mert a magatartás­módokat — ezt igazolják a homokpusztad vizsgálódások is — mindenekelőtt a család határozza meg. Fotóriporterünk felvéte­lével a Bala.ton-parti fauná­ra hívjuk föl a természet­barátok, a hétvégi kirándu­lók figyelmét. Környezetünk madár-- és állatvilága csak a közömbös ember elöl „rejtőzik el”... S most lássuk, mit ajánl Somogy azoknak, akik a kultúrát kedvelik! Csurgóról kaptuk a hírt, hogy ma az 526. számú Ipari ás Mező- gazdasági Szakmunkáskép­ző Intézet tanulói Vidám népköltészet címmel zenés irodalmi műsor részesei lesznek a Csokonai műve­lődési központban. A barcsi művelődést Köz­pontból egész ajánlólista ér­kezett tájoló rovatunkhoz. Ma 19 órától jelentős ren­dezvényt tartanak: a barcsi szövetkezeti amatőr együtte­sek önálló estjére kerül sor. Ezen föllép az ifjúsági fú­vószenekar, a dixilend-zene- kar, a Gábor Andor gyer­mekszínpad, a Kis-Boróka Tánccsoport, a Boróka Tánc- együttes, a rézfúvós szextett, a celldömölki vegyeskar, il­letve a Napocska bábcso­port. (Délelőtt egyébként a gyerekeket várják a Palkó és szamara című mesejáték­ra.) Szombaton Somogytar- nőcára szerveztek műsort, a Ludas-fórum vendége lesz Somogyi Pál és Radványi Barna. Ugyancsak szomba­ton a barcsi Épgép-gyáregy- ségének tartanak családi es­tet, szintén Ludas-fórummai. Vasárnap a bajai Fórum zenekar lép föl Barcson, 19 órától. A Dráva tájmúzeum­ban még látható Barabás Márton Derkovits-díjas fia­tal képzőművész tárlata. Képzőművészeti bemutató nyílik szombaton a Képcsar­nok Vállalat rendezésében Nagyatádon. Helye a műve­lődési központ. Június hete­dikéig láthatók a művek. A lábodi körzeti művelő­dési házban holnap 16 órára a gyerekeket várják: az ap­rók táncházát rendezik meg a Somogy megyei Művelődé­si Központ népzenei együt­tesének fölléptével. Gazdag programról kap­tunk tájékoztatást a kapos­vári Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Köz­pontból. Ma a Magyar Vöröskereszt megalakulásá­nak századik évfordulója alkalmából a városi szerve­zet tart megemlékezést 1? óra 30 perctől, holnap 14 órára viszont a gyerekeket várja az intézmény. A szín­házteremben a Tücsök árny- játékcsoport lép föl. A pó­diumteremben terménybábo- kat, papírbábokat készíthet­nek, a meseszobában színes tévén figyelhetik a műsort. A rádiós teremben hangosí­tott diafilméket vetítenek. A modellkészítők is kedvükre tevékenykedhetnek majd, a földszinten pedig játékok várják az érkezőket. Bati­kolni is megtanulnak az érdeklődők... Szombaton 18 órára ér­deklődőket várnak az intéz­mény művészitorna-tainfo- lyamának záróbemutatójára is — ezt a gépészeti szak- középiskola tornatermében tartják. Vasárnap 9 órától megyei ifjúsági és gyermek- horgász-vetélkedőt ren­deznek. Az elméleti fordu­lóra délelőtt az ifjúsági ház­ban, a halfogó-versenyre 13 órától a Deseda csillagma­jori lejárójánál kerül sor. Memento ’44 címmel a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kiállítása látható jelenleg a Killián György­ről elnevezett művelődési központban. A kaposvári Csiky Gergely Színházban szombaton 14 órától JZästner Emil és a detektívek című műve sze­repel műsoron Lengyel Pál rendezésében. Emilt Csáká­nyi Eszter alakítja. Este 19 órától Victor Hugónak A kiralyasszony lovagja című verses drámáját adják elő, Babarczy László Jászai-dí- jias művész rendezésében. A főbb szerepeket Básti Juli, Spindler Béla, Máté Gábor, Dánffy Sándor és Csernák Árpád alakítja. Vasárnap 15 órától ismét Hugó darabja látható. A mozik közül a Vörös Csillag két filmet ajánl: a délutáni előadásokon A/, em­berevő medve című izgal­mas szovjet filmet, az esti vetítésen új magyar filmet, Kós'a Ferenc A mérkőzés cí­mű alkotását, amely 1956 nyarát idézi föl drámai cse­lekményével. A Szabad Ifjú­ság moziban 16 órakor ez­úttal lengyel munkát játsza­nak. A címe: Szívvel, szere­lemmel. A Latinca művelődési köz­pontban vasárnapig látha­tó Molnár Edit fotóművész kiállítása: Kodály Zoltán, Veres Péter, Szjutoszlav Richter, Németh László, Borsos Miklós, Igor Sztra­vinszkij, BerniUh Aurél, Füst Milán volt „modellje”, a kitűnő fotósnak. .1 * SOMOGYI NÉPLAP L. A. Dráva menti nyár Zenei tábor, nemzetiségi találkozók Szulokban tartják az alkotmánynapi nagygyűlést Július 12-e és augusztus 20-a között kerül sor — im­már ötödször — a Dráva menti nyár rendezvénysoro­zatára Barcson és a környe­ző községekben. Erről dön­tött a közelmúltban a város állami, társadalmi és tömeg- szervezeteinek tagjaiból ala­kult intéző bizottság. A ko­rábbi évekhez hasonlóan a szervezők arra törekedtek, hogy bőséges választékot nyújtsanak az ide látogató vendégeknek és együttesek­nek a kulturális, művészeti és művelődési programok­ból. Az eseménysorozat július 12-én kezdődik a hagyomá­nyos népművészeti kirako­dóvásárral, amelyen Dél-Du- nántúl legnevesebb fazeka­sai, fafaragói, kelmefestői is részt vesznek. Délelőtt öt fúvószenekar köszönti lát­ványos felvonulással a vá­ros lakóit és a vendégeket, délután az együttesek sza­badtéri koncertet adnak. Es­te pedig közös hangverseny­nyel mutatkoznak be a mű­velődési házban. A nemzetközi hírnévre is szert tett fúvószenekart tá­bor a/, idén is központi he­lyet foglal el a rendezvény- sorozat programjai között. Megrendezik a szakközépis­kolasok és a főiskolások fú­vós kamaraegyütteseinek or­szágos versenyét; ezenkívül magyar, csehszlovák és NDK-beli szakemberek rész­vételével továbbképzést, elő­adásokat tartanak a mintegy száz résztvevőnek. Szinten ennek a programnak a ke­retében fúvószenekari kar- mesterkurzuson is részt ve­hetnek a fiatalok. A kéthe­tes táborozás alatt számta­lan koncertet tartanak Bar­cson és a szomszédos tele­püléseken. A több mint egy hónapig tartó eseménysorozat az ed­digi hagyományokhoz híven augusztus húszadikán nem­zetiségi találkozóval zárul. Az idén Szulokban tartják az alkotmánynapi nagygyű­lést, amelyet egész napos sport- és kulturális rendez­vények követnek. Természe­tesen a barcsiak sem marad­nak ki a látványosságokból: a Május 1. parkerdőben a sport- és kulturális progra­mok mellett kisgép- és ter­ménybemutató lesz, s nem marad el az MHSZ model­lezőinek bemutatója sem. A Dráva menti nyár ren­dezvényei közül az idén sem hiányoznak majd a különbö­ző bemutatók, tárlatok. A Dráva Múzeum, a művelő­dési ház felváltva ad majd helyet a bútor-, a virág-, a könyvkötészeti kiállításnak, s az érdeklődők megtekint­hetik a jugoszláv képzőmű­vészek tárlatát is. A Boróka étteremben délszláv és sváb bált rendeznek, mindkét al­kalommal nemzetiségi éte­leket kóstolhatnak, nemze­tiségi zenére táncolhatnak a résztvevők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom