Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

KISZ-KONGRESSZUS ELŐTT A termafar átlényegül Értük és általuk Az fizessen, aki hibázott Ä fiatalokkal jobban kel­lene tudatosítani, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség általuk és ér­tük van. Ezzel a vélemény- myel egyetértett Fejti György, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, s egy be­szélgetés alkalmával még a következőkkel egészítette ki: „Munkánkat ennek érdeké­ben úgy kell továbbfejlesz­tenünk, hogy a KlSZ-szer- vek és -szervezetek érzéke­nyebben reagáljanak a tár­sadalom és az ifjúság prob­lémáira, különös tekintettel az egyes ifjúsági rétegek, csoportok érdekéire. Javíta­nunk kell a kezdeményezé­sek, javaslatok megvalósítá­sának ellenőrzésében való érdemi részvételünket. Job­ban ki kell használnunk a szocialista demokrácia fóru­mait is, bátrabban élve a kezdeményezés jogával. A demokrácia, a nyilvánosság erejével is támogatnunk kell az öntevékenységet, a kezde­ményező, a céljaink elérése érdekében a konfliktusokat is vállaló magatartást.” Alapszervezeti taggyűlé­seken, különböző szintű kül­döttgyűléseken nagyon sok hozzászóló, felszólaló hang­súlyozta, hogy fiatalosabb, lendületesebb munkára lenne szükség; de ennék sokszor önhibából is adódó akadályai vannak. Voltam olyan KISZ- bizottsági ülésen, ahol a tit­károknak egy hónapra hu­szonegy határidős feladatot adtak. S ezek ' a különböző határidős munkák — ame­lyeknek a felére valójában semmi szükség nem volt — „görcsöket” okoztak az alap- szervezeteknél is. Sóikat kel­lett adminisztrálni, s a kitű­zött célokat, a tartalmas te­vékenységet valójában csak papíron lehetett elérni. A megoldás látszólag egyszerű. „Nem kell sokat vállalni. A KISZ ne adja a nevét min­denhez! Nem akarunk »mi­ni« párt lenni...” Ilyen és hasonló vélemények hangzot­tak el a különféle szintű küldöttértekezleteken. Csak­hogy sok helyen még olykor a jelentések elkészítése, a határidők betartása alapján minősítettek egy-egy közös­séget. Egy-egy látványos ak­cióval könnyebben vívhattak ki elismerést — még akkor is, ha az valójában csak né­hány aktív ember tevékeny­ségét dicsérte, s a többség csupán passzív szemlélője volt a munkának. Nem tagadom, tetszett azoknak a párttagoknak a véleménye, akikben még élénken élt ifjúságuk emlé­ke, s a tapasztalatok alapján joggal hangoztatták észrevé­teleiket. Például a Vas me­gyei pártbizottság első. titká­ra is joggal vetette fői, hogy a KISZ-vezetőknek jobban kellene építeniük a fiatalok öntevékenységére, mert eb­ben sok lehetőség rejlik. De ennek kibontakoztatására csak akkor tehet számítani, ha a mozgalom mielőbb — minden szinten — megsza­badul a formális programok­tól és akcióktól, ellenőrizhe­tővé válik a kezdeményezé­sek megvalósításának mód­ja. Tehát ha érdemes min­denkor kezdeményezni. A KISZ X. kongresszusát megelőző fölkészülési idő­szakiban — a beszámolók, a küldöttgyűlések idején — olykor bírálták az ifjúsági mozgalom munkáját. De egy-egy bírálat is csak akkor jogos, ha segítő-, jobbító szándékkal párosul. AKISZ- nek továbbra is alapvető hi­vatása az ifjúság szocialista szellemű nevelése. „Az igaz, hogy a KISZ nem párt, de elsősorban politikai szerve­zet” — mondta a Pest me­gyei küldöttgyűlésen a me­gyei pártbizottság első titká­ra. — „Tagjai mindenekelőtt a magasabb színivonalú poli­tikai gondolkodást sajátítsák el. De azok, akik felelősséget éreznek az ifjúságért, ne csak bírálják, segítsék is a KISZ munkáját”. Ezeken a mondatokon valóban érde­mes elgondolkodni. Mert ott, ahol az ifjúságot érintő kér­désekről legföljebb évente csak egyszer beszélnek, ott gyökeres minőségi változást nem várhatunk. Egyetlen gazdasági vezető seim feledkezhet meg arról,' hogy az aktív keresők több mint harminc százaléka fia­tal. A Kommunista Ifjúsági Szövetség nemcsak a KISZ- tagok, hanem a fiatalok, te­hát a KISZ-en kívüliók ér­dekében is véleményt alkot, reagál a társadalom és az ifjúság problémáira, az egyes ifjúsági rétegek, csoportok sajátos érdekeire. Mert pél­dául a pályakezdés, az ott­honteremtés, a családalapítás feltételeinek javítása az egész ifjúságot érinti. Győr­ben, ahol a KISZ komgresz- szusi leveléről több gazdasági vezető mondott véleményt, volt olyan igazgató, aki meg­állapította: „Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok őszintén szól­janak erről vagy arról a kér­désről, akkor az ne formá­lis kérdezz—felélek játék legyen. Figyelni kellene a véleményükre, a javaslataik­ra, Ne áltassuk magunkat: sok helyen csak az történik, hogy meghallgatják őket, s utána minden marad a régi­ben!” Ez igaz. De igaz az is, hogy a különböző fórumok adta lehetőségeket mindenütt A szenvedő félt kár nem érheti ki kellene és ki lehetne hasz­nálni. S ha a fiatalok kriti­kus szemmel vizsgálják ma­guk körül a világot, ha igé­nyesek, akikor önmagukkal szemben is igényeseknek, kni” tikusoknak kell lenniük. A mozgalomban nincsenek örökérvényű módszerek és formáik. Minden munkáról, így a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájá­ról is érdemes időnként jó­zan, önkritikus mérleget ké­szíteni. Ez történt az elmúlt hónapokban, s ez fog történ­ni a KISZ X. kongresszusán. Miért? Mert csak így lehet elérni, hogy a következő öt évben fiatalosabb, lendülete­sebb, igényesebb feladatokat vállaljanak az ifjúkommu- misták. A megyei küldöttgyűlé­seken a kongresszusi levél és a KISZ Központi Bizottsága határozattervezetének vitá­ja során sok jó tanács el­hangzott. Ezeket érdemes mérlegelni, hiszen mindazok, akik az ifjúságért felelőssé­get éreznek, jobbító szándék­kal bírálták a mozgalmat, jobbító szándékkal adtak ta­nácsokat. A különböző fóru­mokon sokan elmondták, hogy ne „föntről” várják a fiatalok a feladatokat: hely­ben, a munkahelyen, a lakó­területen, az iskolában, az egyetemen, a főiskolán kell tudni ezt — figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Móron a járási pártbizottság első titkára így fogalmazott: ,A különböző fiatalos akciók­ra, kezdeményezéseikre az idősebbeknek is oda kellene jobban figyelniük. S ha er­re kellő időben és minden páríalapszervezetben felfi­gyelnének a kommunisták, még tartalmasabbá válhatna az ifjúsági mozgalom mun­kája.” Hogy Is mondta a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára? „Jobban ki kell használnunk a szocialista de­mokrácia fórumait is, bát­rabban élve a kezdeménye­zés jogával.” Az utóbbi hó­napok tapasztalatai is azt mutatják, hogy érdemes élni a szocialista demokrácia fóru­mai által kínált lehetőségek­kel. a kezdeményezés jogá­val. Érdemes: a fiatalokért, es nemcsak a fiatalokért. A. S. Szocialista társadalmi rendszerünkben az alapvető érdekegyezéseken kívül az érdekviszonyokban még sok a tisztázatlanság. Egyéni és csoportérdekek kerülhetnek szembe össztársadalmi érde­kekkel, s az is előfordulhat, hogy a többség számára elő­nyös dolgok egy-egy kisebb csoportot igazságtalanul súj­tanak. A bizonytalanság néha módot ad arra is, hogy egyé-' nek és közösségek jogtalan követeléseiket társadalmi érdeknek „álcázva” próbál­ják valóra váltani. Még na­gyobb a bonyodalom, ha két kisebb csoport érdekei ke­rülnek szembe. Ilyenkor elő­fordulhat, hogy nem az igazság „győz”, hanem az erősebb. Ha háromszáz ember ne­tán jogtalan előnyökért fo­lyamodna bárkihez és meg­alapozatlan követeléseinek elutasítása után rosszkedvű lenne, senkit sem érdekelne túlzottan. Háromszáz ember érdekeinek csorbulása azon­ban súlyos hiba. Körülbelül háromszázan laknak Kaposváron a 48-as ifjúság útja 17. és 19. szá­mú termoforkéményes ház­ban. (Laknak ott ilyen ház­ban még többen is, de e két épületben szövetkezeti laká­sok vannak, a. többiben bér­lakások.) A termoíorkémé- nyek életveszélyesek voltak, ezért a 116 lakás közül 58- ban gázról villanyra kellett „átállítani” a fürdőszobát. E gondok közismertek, s nem­csak Kaposváron léteznek. Egy — más városban történt — tragikus robbanás né­hány évvel ezelőtt íölzaklat- ta a közvéleményt. Azóta — kevés kivétellel — az egész országban átalakították az ilyen lakások fürdőszobáit. Az életveszély megszűnt, az „ügy” azonban maradt, s úgy tetszik, máig is tisztá­zatlan, országosan megoldat­lan pontjai vannak. A kaposvári házakat a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat építette. Ugyancsak ő alakította át a fürdőszobákat — azután, hogy „fölfedezték” az élet­veszélyt. Ezzel semmi sem fejeződött be: a lakásszövet­kezet és a lakók jelenleg is perben állnak az építőválla­lattal. Azt nem tudták béké­sen eldönteni: ki fizesse az átalakítás költségeit. A la­kástulajdonosok érve: semmi közük a rossz kéményekhez. Ők lakást vettek, teljes ér­tékű lakást, amelyről utólag kiderült, hogy hibás és át kell alakítani. Fizessen hát az, aki hibázott! Az építő­vállalat nem tartja magát hibásnak, pert indított a la­kásszövetkezet — tehát a la­kók, a1 tulajdonosok —• el­len. De miért épp ellenük? Ezt a kérdést tették föl legtöbben a lakógyűlésen, ahol a szövetkezet elnöke — maga is lakástulajdonos — arra kérte társait, döntsenek a pereskedés folytatásáról, mert az összeg már egymil­lió forintra rúg, s erről csak közösen lehet dönteni. Szó esett itt sok minden­ről. Az évek óta tartó hu­zavona miatt a jogszabályo­kat és a műszaki problémá­kat többé-kevésbé jól isme­rő emberek vitáztak, érvel­tek, felelősöket és megoldási lehetőségeket emlegettek, bi­zalmas és kevésbé bizalmas értesüléseikről beszéltek, lehurrogták és támogatták egymást... De abban töké­letes volt köztük az össz­hang: vétlenek és mégis őket ,,szorongatják”. Senki sem mer ügyükben át vagy bét mondani és — ez a legszo- morúbb — kiszolgáltatott* nak érzik magukat, nem bíznak abban, hogy igazsá­guknak érvényt tudnak sze­rezni. A háromszáz ember érde­két csorbító huzavona e mon­dat elhangzásakor lényegül át, ekkor lesz a kicsiny kö­zösség tagjainak -fájdalmas egyéni gondjaiból súlyos hi­ba, amelyre figyelmet kell fordítanunk. A tortúrába belefáradt emberek elkeseredésükben végletes következtetésekre jutattak. Elkeseredett em­berek, tehát érthetőek túl­zásaik. Nem „dorgálást” ér­demelnek; tisztázni kell ügyüket, s akkor bizonyára elfelejtik keserűségüket. A lakók ugyanis vétlenek. Az építővállalat szintén vét- lennek érzi magát. De miért a lakástulajdonosokat pe­reli? Jogos — vagy vélt — érdekeit miért egy hibátlan csoport ellen akarjá érvé­nyesíteni? Miért nem a va­lódi vétkeseket kutatja föl? Hiszen az épület elkészülté­ig dolgozott azon beruházó, tervező, egy sor szervezet; a kivitelezéshez a tanács ki­adta az építési engedélyt, az üzembehelyezéshez szintén hozzájárult több szerv... Könnyen bizonyítható, hogy a felelőst közöttük kell ke­resni. A- két házban lakó em­bereknek eddig is sokba ke­rült az átalakítás. Nem fi« zettek érte, de jól tudjuk, hogy kiesett munkanapok­ban, idegeskedésben, sza­badidő-veszteségben, az át­alakítóknak fizetett sörökben és egyebekben „mennyibe kerül” egy ilyen tortúra. Épp ezért kellene mielőbb meg­szüntetni a további huzavo­nát! A bíróság már másod­szor — a legfelsőbb jogi fórum utasítására — újra­tárgyalja az ügyet. Ha a pereskedés elkerülhetetlen, akkor a valódi felelősökkel kell pereskedni a rossz für­dőszobák átalakításának költségeiért. Jó volna tisztázni országos érvénnyel — talán még ma sem késtünk el vele —, hogy még ki nem lehet hi­bás-. Mert az elrontott la­kást gyanútlanul megvásárló egyén és a szövetkezeti kö­zösség az ügyben „szenvedő fél”, őt kár' nem érheti. Luthár Péter Árammegtakaritás — négyszeres fényerő mellett Korszerű világítás a somogyjádi iskolában Lakásigénylések megújítása Már csak nyolc napig Május 31-ig lehet meg­újítani a lakáskérelmeket Kaposváron. A városi ta­nács igazgatási osztályán dr. Barna Lajos osztályveze­tő helyettestől érdeklődtünk: — Hányán nyújtották be eddig az igényüket? — A megújítás előtt kö­rülbelül háromezer lakás­igénylést tartottunk számon, s a mai napig 1511'érkezett vissza. Majdnem mindegyik a korábbi kérelem megújí­tása, mivel az új igénylők száma ebben az időszakban elenyésző. Négy-ötszázzal kevesebb, tehát mintegy két­ezer-ötszáz igénylőlapra szá.- mítunk. A többiek már vagy megkapták a lakást, vagy más módon — például ma­gánerőből — oldották meg a lakásgondjukat. — Hogyan készülnek a megnövekvő forgalomra? — Különösebb előkészüle­teket nem teszünk. A városi tanács Április 4. utcai helyi­ségében és az ügyfélszolgá­lati irodában segítik kitölte­ni a lapokat munkatársaink. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdőíven feltünte­tett adatokra szükség van. —- Ml történik azokkal, akik késve vagy hiányosan adják be az igénylési lapot? — Az adatok feldolgozása nem fejeződik be azzal, hogy valaki beadta hozzánk a kérvényt; jogszabály írja elő, hogy minden kérelme­zőnél meg kell győződni ar­ról, vajon jogos-e az igénye. Ezt a munkát július végéig kell befejeznünk. Ha pél­dául valaki hitelt érdeml<ien igazolja, hogy ez alatt a két hónap alatt nem állt módjá­ban megújítani a lakáskérel­mét, mert történetesen kül­földön tartózkodott vagy kórházi kezelés alatt állt, akkor semmi baj nincs, fo­lyamatosnak minősül az igénylése. A lakásokat egyébként nem a hivatal, hanem egy húsztagú társadalmi bizott­ság osztja el, a rendelkezés­re álló keretből. Ebben a testületben a társadalom minden rétegének képvise-. löd megtalálhatók. Megvizs­gálják, mérlegelik a körül­ményeket, s általában hosz- szas vita után döntik el, hogy kik a leginkább jogo­sultak az új lakásra. L. J. A megyei tanács művelő­désügyi osztálya egy koráb­ban készült vizsgálat alap­ján megállapította, hogy So- mogyból 1263 iskolai tante­remben sehol sem volt mer­hető a minimálisan előirt 400 lux megvilágítási szint. A vizsgálat ideje alatt — 1978—80-ban — 124 iskola 686 tantermében izzószálas lámpákkal világítottak, és a fényerő nem érte el a 100 luxot sem. Sőt mértek 6 luxot is! E számok még sú­lyosabbá válnak, ha a kró­nikus tanteremhiányra és a délelőttös—délutános. vend­ben működő iskolákra gon­dolunk, ahol — különösen késő ősszel és télen — ter­mészetes fényt csak a nap egy részében kapnak. Íme, egy kis adalék a legfiata­labb korosztályok korai szemüvegviselésének ma­gyarázatához ... A művelődésügyi osztály vizsgálatát követően az épí­tési osztályt, illetve az Álla­mi Energia-Energiabizton- sági Felügyeletet is bevon­ták egy olyan tervező-szer­vező munkába, amelynek eredményeképpen korszerű, racionális világítást kapott a somogyjádi általános iskola. Makarics József megyei fö- energetikus elmondta, hogy a választás bármelyik somo­gyi általános iskolára eshe­tett volna. Somogyjád mel­lett az szólt, hogy. az épület húszéves, korszerűnek ne­vezhető a belső elektromos hálózata, és így könnyen át lehetett szerelni. Nem volt mellékes tényező a falu la­kosságának, társadalmi-gaz­dasági szervezeteinek támo­gatása sem. A korszerű világítás átsze­relése május első hetére be­fejeződött. A tervezési és be­szerzési munkákban orosz­lánrészt vállalt Domszky Kristóf, az energiafelügyelet főosztályvezetője, aki segí­tette az engedélyek megszer­zését, és az ő révén sikerült hozzájutni a Budapesti Fénycső Szövetkezet által gyártott, korszerű armatú­rákhoz is. Ezekből két tí­pust használtak az iskola nyolc tantermében. Az egyik fajta kifejezetten a táblák megvilágítására szolgál — ami újdonság az oktatásban. Az armatúrákba az Egye­sült Izzó Kaposvári Elekt­roncsőgyára által felaján­lott F 33,36 wattos, energia- takarékos fénycsöveket épí­tették be. A helyi Alkot­mány Termelőszövetkezet dolgozóinak és a kaposvári fonoda villanyszerelő bri­gádjának a segítségével 68 armatúrát és 16 táblamegvi­lágítót szereltek föl. Az eredmény: armatúránként 22 watt megtakarítás, több mint négyszeres fényteljesítmény. Ráadásul ez a megtakarítás — mivel délután is van ta­nítás — a csúcsfogyasztás idején jelentkezik. Az energ iafelügyelet hete­ken belül feldolgozza a so­mogyjádi adatokat, és az 1263, rosszul megvilágított somogyi tanteremre vonat­kozó vizsgálati eredmények­kel együtt energiaracionali­zálási csomagtervet fog be­nyújtani az Állami Fejlesz­tési Bankhoz. E csomagterv­ben megpályázzák az 1263 tanterem világításának kor­szerűsítéséhez szükséges ösz- szeget. Ez pedig nem kis pénz, mert az armatúrák egyik típusa 562, a másik pedig 807 forintba kerül da­rabonként. A pályázatot az építési és a művelődésügyi osztály közösen nyújtja be — az energiafelügyelet köz­reműködésével — az összes tanteremre, mert az iskolán­kénti engedélyeztetés fölös­leges és vég nélküli papír­munkához vezetne. Ha sike­rül elnyerni a fejlesztési bank támogatását, akkor az iskolai tantermek megvilá­gításának régóta húzódó gondját egy év. alatt meg­oldhatják. A felszereléshez szükséges társadalmi támo­gatást mindenki szívesen vállalja, hiszen e tett esz­mei-erkölcsi értéke felbe­csülhetetlen. Cs. L. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom