Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

Bővítik a siketek általános iskoláját Elsősorban az oktatás minőségét avít/a Nagyszabású bővítés, kor­szerűsítés folyik Kaposváron a Siketek Általános Iskolá­jában és Nevelőotthonában. Huszonnégymillió forint költséggel építik az iskola új, tizenöt tantermes szár­nyát, száz négyzetméter alapterületű tornatermét. Mo­dern, az oktatás jellegének megfelelő technikai beren­dezések kerülnek a régiek helyébe. A jelenlegi iskolát teljesen otthonná alakítják, a megszüntetik az eddigi zsúfoltságot. — .Amikor megalakult az intézetben az óvoda, a gye­rekek létszáma ugrásszerűén megnőtt — mondja Mihalo- vics Jenő igazgató. — Egy ilyen intézménynél különö­sen kell a hely, ahol a taní­táshoz nemcsak megfelelő eszközök szükségesek, ha­nem csakis a kiscsoportos foglalkoztatással érhetünk el eredményt. A kaposvári Iskola von­záskörébe tartozik az egész Dél-Bunántúl. A hallás szempontjából legsúlyosab­ban sérült gyermekeket ne­velik itt. — Az érzékszervi fogyaté­kosak esetében más érzék­szervre hatva lehet oktatni} ez azonban rendkívül esz­közigényes. Mégis azt akar­juk elérni, hogy valamennyi hallássérült kisgyerek a le­hető legkorábban kerüljön hozzánk. Eddig ugyanis ff tételezték, hogy a hang bestéd készségét nyelvi rés elemek tanításával ki leli alakítani. A kutatási ere mények azonban bebizonj tották, hogy — nagyon sp ciális eszközökkel — azt utat kell bejárni, amit halló gyermek is bejár, am megtanul beszélni. Erre ; évre már fokozottan érve nyes az a program, mely a megyék egészségügyi h; lózataival közösen dolgo. tunk ki. Az újszülöttek- még a kórházban megviz. gálják, kiszűrve a káros- dott hallásúakat. Bevezetti a tanácsadást azoknak szülőknek, akiknek a gye meke hallássérült, illet' megtanítjuk őket a kicsik-k való speciális foglalkozás« Az egyéni foglalkozáshoz tárgyi feltételeket az új ií kólában megteremthetjü Lesznek egyéni és csöpörte h a 1 lóberendezések, kiejtéí 5, hallásfejlesztő készt és hallásritmus-nev« lést szolgáló szaktanterem. Sportolást sajátos testmof gást lehetővé tevő sportpá lyát is kell építeni. Az új ií kola azonban a rendelkezés re álló terület jelentős re szét elfoglalja, ezért a vo úttörőház udvarát is megvá sárolta az intézet, az átalc kításához azonban társadal mi segítség nélkül nemige KÖNYVESPOLC Perújítás A téma megkeresi a szer­zőt Olykor többet is. Jelen esetben hármat: Szabó Lász­lót, Berkest Andrást és Pol­gár Andrást. Először a bűn­ügyi riporterként megismert Szabó egyik könyvében buk­kant föl az eset A martfűi rém címmel. Kétségkívül a megtörtént bűnügyet dolgoz­ta föl a Kettős helyszín cí­mű Polgár András-dráma, melyet a Madách Színház mutatott be. Berkesi And­rás regénye is besorolt a feldolgozások közé; ebből tévéprodukció készül ezek­ben a napokban. Nemrégi­ben pedig ugyancsak Polgár András jelentetett meg a Szépirodalmi Kiadónál könyvet Perújítás címmel a témából. Nem újkeletű az, hogy írók megtörtént bűnügyhöz nyúlnak, s azokat általáno­sabb érvényű mondandóhoz használják cselekményként. Remekművek is születtek így, elég csak Dosztojevsz- kij Bűn és bűnhődésére, vagy a Karamazov testvé­rekre utalni; a hazai fél­múltból Fejes Endre nagy sikerű Jó estét nyár, jó es­tét szerelem című regényére, színművére hivatkozni. A Perújítás álkrimi. Gyil­kosság, erőszakos nemi kö­zösülés vádjával halálra ítélnek egy embert. Polgár könyve azokat a stációkat követi, melyek porán bebi­zonyosodik ártatlansága, il­letve a valódi tettes kézre kerül. Ez önmagában is elég­gé izgalmas cselekményt biztosítana egy regénynek. Polgár többet akar: részben a justizmord — a súlyos bírói tévedés — körülmé­nyeinek összetevőit bemu­tatni, részben az igazság nap­világra kerülésének hossza­dalmas, akadályokkal teli útját bejáratni velünk, ol­vasókkal is, elkötelezett, de objektív írói alapállással. Rokoni munka ez Tyimofej Szokolov Ítélet után című, az Európa Kiadónál megje­lent művével, melyről e ha­sábokon is beszámoltunk: ott is egy ártatlanul elitéit em­ber érdekében vállalkozik a löhős a tisztázó munkára, egzisztenciáját kockáztatva. Polgár András nem túlsá­gosan kitaposott ösvényt vá­lasztott írói módszerként Borisz Pilnyak 1921-ben keltezett, nagyszerű, Mezte­len ev című műve, vagy. John Dos Pa*sot 1930-ti megjelent U. S. A. című hí rom kötetes munkája emlí 'hető mint módszer, rokor ként. (Vagy, hogy egy koca lebbi példára hivatkozzunl Gilles Perrault Az 51-« dosszié.) Mint ők, Polgí András is mozHktechniká val dolgozik. A dokumentu­mokat, kihallgatási jegyző­könyveket tárgyalási ripor­tokat, vallomásokat egyes szám első személyű mono­lógokat „vág” egymás mel­lé, igy halad előre a cse­lekménnyel. Így tisztul ki egyre inkább az olvasó előtt az ártatlanul elítélt balek, Mihalik Béla arculata. (Gyil­kosság történt egy alföldi faluban: az áldozat Patkós Ágnes, a sütöde alkalmazott­ja, A gyanú Mihalikna tere­lődik; aki rövid tagadás után vállalja a bűncselek­ményt Halálra Ítélik, majd az ítéletet életfogytig lanra változtatják. A könyv egy fdatad ügyvédnő tizenkét évi tudnak hozzákezdeni. Sze­rencsére néhány szocialista brigád vállalja az együttmű­ködést, s talán majd csat­lakoznak többen is. — Az iskola bővítése nem­csak »mennyiségi« fejlesz­tést jelent. Hogyha elkészül, több gyereket tudunk föl­venni, s aztán elsősorban az oktatás minőségét kell ja­vítani. Talán furcsán hang­zik, de az orvostudomány fejlődésével növekszik a halmozottan sérült gyerekek száma: a kis súllyal, szervi bajjal született kicsik életét megmentik, de a születési rendellenességből károsodás maradhat vissza. Ezekkel a gyerekekkel — akiknél a hallássérültségen kívül még más rendellenesség is mu­tatkozik — nem foglalkozik szervezetten egyetlen intéz­mény sem. Amíg nem épül számukra óvoda, iskola, ad­dig mi foglalkoztatjuk őket Ehhez pedig hely és felsze­relés kell... Az iskola a tananyag elsa­játíttatásán kívül a halló társadalomba való beillesz­kedésre is fölkészíti a gyere­keket. A közös találkozókra, rendezvényekre, a hallók vi­lágának megismerésére ta­lán majd nagyobb lehetőség lesz a szeptember elsején birtokba vehető oktatási központban. A. A. munkájának dokumentu­ma ...) A mű erénye, hogy plasz­tikus portrét formál Miha- likról, erről a kisszerű, té­tova figuráról, illetve az emberi perpetuum mobile- ügyvédnőről, akinek hajtó­ereje ösztönös igazságszere- tete, illetve ügyvédi hivatá­sának erkölcsi ereje. Ami nem sikerült tökéletesein Polgár Andrásnak, az a könnyen befolyásolható fa­lusi közeg ábrázolása. Hiányérzetünk csak fokozó­dik, ha arra gondolunk: nem ismerkedhetünk meg a gyil­kosságot vizsgáló, minden­áron eredményt produkálni akaró nyomozóval, aki leg­inkább vétkes Mihalik meg- hurcolásában. (A bűncselek­mény 1957-ben történt, a dátum részben magyarázat a nyomozás elsietettségére.) Szemére vethetjük a szerző­nek a terjengősséget is, me­lyet ez a műfaj nem tűr. Mindezek alapján úgy jelle­mezhetjük Polgár András könyvét: izgalmas olvas­mány, de olyan mélysége, mint a Jó estét nyár, jó estét szerelem című Fejes­regénynek, nincs. L. L. Első díj — politikából Heten vannak, valameny- nyien a kaposvári 503-as szá­mú Szakmunkásképző Inté­zet harmadikos tanulói: Ternóczy Zoltán, Vaskó Jó­zsef, Magyar Tibor, Győri Imre, Hegedűs Lajos, Kaiser Zsolt és Horváth Tamás. Né­hány hét múlva diákból köz­pontifűtés-szerelővé autó­szerelővé, esztergályossá lép­nek elő. Különös ismertető­jelük: életkorukat és kép­zettségüket meghazudtoló biztonsággal igazodnak el a »■nagypolitika« útvesztőiben. Megnyilatkozásaik a libano­ni és a lengyelországi esemé­nyekről, véleményük a fran­ciaországi elnökválasztásról, felkészültségük és higgadt­ságuk meghökkenti a ripor­tert. A napokban Kazincbarci­kán, a szakmunkásképző in­tézetek országos politikai ve­télkedőjén a kaposvári 503- as intézet csapata állhatott volna fel a dobogó tetejére, ha lett volna dobogó. így azonban be kellett érniük egy, a hazai elsőséget de­monstráló szép kerámia vá­zával és egy-egy kéthetes beutalóval az NDK-beli nemzetközi táborba. Zalánfi Lászlóné, az iskola magyar-történelem szakos tanára, a honismereti szak­kör vezetője elmondja, hogy a felkészülés bizony nem volt könnyű. — Azok a követelmények, amelyeket a KISZ KB, a Munkaügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Miniszté­rium megjelölt, elmélyült munkára késztették a tanu­lókat. Már márciusban, a területi döntőn is »kapasz­kodnunk« kellett Baranya, Tolna és Komárom megyé csapataival szemben az el­sőségért, most pedig, az or­szágos »finálén« — népiesen szólva — nagyon fel kellett kötnünk a fehérneműt. Rész­letesen áttanulmányoztuk a magyar munkásmozgalom és az ifjúsági mozgalom törté­netét a századelőtől nap­jainkig, elsajátítottunk szá­mos adatot a nemzetközi if­júsági mozgalmakról, a Szovjetunióról és a többi testvérországról. A felkészü­léskor egyikünk sem számí­tott arra, hogy nagy fölény­nyel nyerjük meg az orszá­gos versenyt A fiúk étvágyát még ez az eredmény sem volt képes csillapítani. »Az lett volna az igazi, ha egy kategóriá­ban indulhattunk volna az érettségizettekkel, és őket* is legyőztük volna« — hallom a sóhajt a hátam mögött a búcsúzás pillanataiban. Pin­tér Kálmán igazgató azon­ban kevesebbel is beérné. »Csak ezt az eredményt tart­suk meg a következő verse­nyen, melyen majd minden­ki minket szeretne legyőz­ni.« L. A. Bogiári nyári színház Moliére és Beckett Kialakult a mái- hagyomá­nyosnak tekinthető bogiári nyári színházi estek prog­ramja. Kamarell Mártától, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti titkárától kaptunk tájékoztatást erről — a déli part legrangosabb- jai közé tartozó — rendez­vénysorozatról. Samuel Beckett abszurd drámáját, a Godot-ra várva címűt ismét felújítják az idén. Mint ismeretes, a pro­dukcióit Ascher Tamás ren­dezte Pauer Gyula díszleté­ben. A szerepeket Koltai Ró­bert Jászai-díjas, Lukáts An­dor, illetve Vajda László Já­szai-díjas és Helyey László alakítja. A Beckett-darabbal kezdődik a bogiári kápolna­domb nyári színházi szezon­ja: július 4-én, 5-én, 9-én, 10-én, 11-én, 15-én, 16-án és 17-én kerül színre a mű. Űj bemutatót is ígér a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház. Babarczy László igazga­tó, Jászai-díjas művész ren­dezi meg Moliére A nők is­kolája című színművét, me­lyet Vas István fordításában játszanak majd el. A díszle­tet és a jelmezeket Szegő György tervezi. Amoltot Rajhona Ádám Jászai-díjas, Ágnest Csonka Ibolya főis­kolai hallgató, Horace-ot Spindler Béla, Álaint Beze- rédy Zoltán, Georgettet Csá­kányi Eszter, Chrisadde-ot Tóth Béla, Enrique-et Galkó Bence, Oronte-ot Dánffy Sándor, a jegyzőt pedig Serf Egyed játssza Moliére játé­kában. A premiert július 23-án tartják. Előadják a darabot július 24-én, 25-én, 28-án, 29-én, 30-án, 31-én és augusztus elsején is. — Nem zavar, dehogyis. Hosszú a szolgálat, jólesik valakivel szót váltani. Néha a szomszédos . kert gazdája érdemesít néhány mondatra, de neki nem kenyere a be­széd. Így maradnak az ut­cán elsuhanó autók — bár azok is ritkák, tizennyolcat számoltam meg a múlt va­sárnap kettőtől hatig — meg a motorok. Kicsik meg na­gyok. Gyalogosok is vetőd­nek erre: sétáló szülők a kisgyerekükkel meg fiatal szerelmesek. Olyanok, mint maga, magányosak ritkán. A múlt vasárnap is pofii ilyen­kor ballagott erre. Azt is láttam, hogy egy pillanatra megtorpant, gondolkodott, hogy megszólítson-e, de csak lépett tovább. Üljön ile ide a padra. Le­kapcsolom a rádiót. Hűséges társam a magányban. Min­dent meghallgatok, ami jön. Pedig valamikor gyakran összevesztem miatta a fele­ségemmel. Persze, nem ez az ártatlan szerkezet volt az oka. De amikor esténként ha­zamentem, kicsit vagy job­ban italosán, a rádióban meg énekeltek, muzsikáltak, eset­leg éppen színdarabot adtak, szét tudtam volna verni azt a ládát. Érdekes, mostanában min­dig jó húsz évre jár vissza az emlékezétem kereke. Nem kerdezem, mifele ember maga, Életűi- — töréssel cserébe azt kérem: ne fir­tassa a nevemet. Azt tuda­kolta. hogyan lesz valakiből éjjeliőr. Amennyit jónak lá­tok, elmondok. Látom, figyel, és nem is csak udvariasság­ból. Én azt meg tudom kü­lönböztetni. Sok emberrel foglalkoztam. Igaz, nem du­nántúliakkal: egy alföldi já­rásban dolgoztam. Mindegy, kimondom: első titkár vol­tam ötvennyolctól hatvan­nyolcig. Hatalom volt a kezemben. Amit elhatároztam, annak úgy kellett történnie. Akkor is, ha sokaknak nem tetszett. Abban az időben határozott­ságra, keménységre volt szükség. Az ellenforradalom után másként nem lehetett rendet csinálni. Később meg nem tudtam változtatni. Igaz, nem is nagyon akartam. In­kább vitatkoztam kemény indulattal a megyei elvtár­sakkal is, hogy ők nem is­merik az életet, bízzák csak rám, rendezem én a dolgai­mat. A csöndes, igen lassan mú­ló éjszakákon egyre azon töprengek: tudtam volna másként csinálni? Más han­gon beszélni, másokra is fi­gyelni? Talán, ha valaki se­gített volna... Jó barát, testvér... De a bátyám mesz- sze került, évente ha egyszer találkoztunk, barát meg egy se akadt. A feleségemet lein­tettem, ha sápítozni kezdett. Talán ha az ital nem szegő­dött volna állandó társamul... Nem voltam alkoholista, az­óta se iszom rendszeresen, csak mindig volt alkalom. Ha elindultunk a helyette­semmel — jó kedélyű, bővé­rű gyerek volt — valamilyen kampányfeladat elvégzésé­re, a községi titkár már vet­te elő a pálinkát vagy a bort. Még jól jártam, ha egy helyen leragadtunk. De gyak­ran három-négy falu után az éjfél vetett haza bennünket. Vagy a korai hajnal. Szóval, igy ment ez mind­addig, amíg ki nem gyulladt egy pince a fejünk felett. Az egyik tanácselnök sógoráé volt. Nem lehetett eltitkolni. Hogyan gyulladt ki? A he­lyettesem' fölment a padlásra egy menyecskével. Fiatal el­vált asszony volt, akivel . a Gyuri fölkapaszkodott a szé­nával megtömött padlásra. Az a szerencsétlen gyufát gyújtott, megbotlott, és a láng hozzáért a szénához. Én tulajdonképpen ártatlan vol­tam, de az alkalom kapóra jött a megyének. Behívattak és értésemre adták: ezek után nem maradhatok a posztomon. Mert hogy az egészet amolyan nagy muri­nak — úgy is mondták, or­giának — fogták föl. ötvenhárom éves voltam. A szakmámba nem mehettem vissza — borbélysegéd vol­tam, később meg katonatiszt —, kértem, helyezzenek el máshova. De megmondták: pártmunkás nem lehetek. így kerültem a közeli város egyik vállalatához személyzetis­nek. Ötven kilométert vona­toztam naponta, de legalább a másik megyében dolgoz­hattam, ahol alig ismertek. A Volga után nehezen szok­tam meg a zötyögő vonatot meg az ingázók társaságát. Négy évig bírtam. Most már bevallom, jóformán min­dent a beosztottam végzett el. És még én voltam meg­sértődve, amikor visszahal­lottam az igazgató megjegy­zését: tiltakozása ellenére a nyakára tettek, de semmire sem tud használni. Fölugrott a vérnyomásom, cukrot is találtak az orvosok, így hát könyörgöre fogtam a dolgot. Megkerestem a régi ismerő­söket, hogy intézzék el a le- százalékolásomat. Elég gyor­san sikerült. Akkor már a fiam végzett az egyetemen, és ide nősült Kaposvárra. Kapott egy kis hozományt, de ahhoz nem volt elég, hogy családi házat építsenek. Rábeszélt bennün­ket, hogy adjuk el otthon a magunkét, és húzzunk fel itt egyet közösen. Így kerültem Somogyba, lassan öt eszten­deje. Erre a telepre a fiam szerzett be: tavaly kinevez­ték a vállalatnál osztályveze­tőnek. Rendes gyerek, tagja a pártvezetőségnek is. Néha vitatkozunk, próbálja ma­gyarázni az új körülménye­ket, de megmondom őszin­tén, nem tudok lépést tarta­ni a gondolataival. A terüle­ti alapszervezetben viszont van hat-hét korombeli, közöt­tük egykori funkcionárius is, velük szívesen elbeszélge­tek a régi időkről. Azt is mondhatnám a kérdésére: igy is lehet valakiből éjjeli­őr. Többek között. Paál László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom