Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-20 / 116. szám

Harminc év a puli mögött — Manci néni, Mancikáin! A legtöbben ilyen közvetlenül, régi ismerősként szólítják Balázs Imrénét, az áfész kéthelyi 38-as iparcikkből t j ának a vezetőjét. S őszinte öröimmel köszöntötték őt április 4-e irtán, amikor elterjedt a híre, hogy ered­ményes munká­jáért, hosszú köz­életi tevékenysé­géért a Munka Érdemrend arany fokozatával tün­tették ki. — Csaknem há­rom évtizede ál­lok a pult mögött. Még a kéthelyi földművesszövet­A négyszögek nem helyettesíthetik a bizalmi testületeket Torzulások a döntéshozatalban kezeinél kezdtem kereskedői munkámat, pénz­tárosként. A szakma szerető­iére Guth Laci bácsi — régi magán-kiskereskedő — nevelt, mert kezdetben bi­zony féltem. Főként a szá­molástól tartottam. Néhány évi gyakorlat utáni tettem szakmai vizsgát, s abban az üzletben dolgozom, ahol kezdtem. Sokáig eladóként, majd helyettes vezetőként, az utóbbi három évben pe­dig vezetője vagyok ennek az ipamcikkboltnak. Vásárlói főleg helybeliek. Sok ezer cikket kínál az üzlet 900 ezer forintos kész­letéből, kezdve a vasárutól, a villamos, a papír- és a ruházati, háztartási cikke­kig. Hárman vannak Varga Imréné helyettessel meg Horváth Mária eladóval együtt. Ők ugyancsak jó ke­reskedők, szeretik szakmá­jukat, a vevőket. Balázsné már a harmadik ciklusban tagja a tanács­nak, a végrehajtó bizottság­nak. Itt született a község­ben, édesapja szintén tanács­tag volt. Ez is növeli sze­mélyes felelősségét, azt a törekvését, hogy javítsa Két- hely, az ott élő emberek ellátását. Az idén 6 milliós forgal­mait kell elérniük, s ez nem lesz könnyű. Hiszen közel van Marcali, Nagykanizsa, s a városok üzleteiben, áruha­zaiban nagyobb a választék, mint Kéithelyen. Az első negyedet másfél millióval zárták, s ez biztató. Persze, erőfeszítésük né­hány áru beszerzésére néha hiábavaló. Kevés a teatűz­hely, évek óta nincs három­szögű reszelő — sokan ke­resik —, aztán húzott és hengereit vasárut sem kap elegendőt. Hosszú listát le­hetne a hiánycikkekből ösz- szeállítani. Üzletébe nemcsak vásárol­ni járnak a helybeliek, ha­nem gyakorta közügyeket is szóvá tenni. Ő meghallgat mindenkit, s ami valóban közérdekű, elmondja a ta­nács- vagy a végrehajtó bi­zottsági üléseken. A keres­kedői munka mellett könyv- bizományosként is tevékeny­kedik. ötvenhárom állandó, vevője van, aki tőle vásárol­ja meg a legújabb szépiro­dalmi, világirodalmi műve­ket, más kiadványokat Korábban megkapta az OFTH kiváló dolgozója ki­tüntetést, s hét alkalommal érdemelte ki a szövetkezet­től példás, leltárhiánymen­tes elszámolásáért a kiváló jelvényt. Kéthely központjában egy új szolgáltatóközpont épül. Itt kap 'majd helyet a pos­ta, a takarék, lesz benne női és férfifodrászat, s ide köl­tözik az iparcikkbolt is. — Régi vágyunk teljesül ezzel, sokszor ígérték, amíg megkezdődött az építése. A tanács- és vb-üléseken én is többször emeltem szót en­nek érdekében, s úgy érzem, részem van a megvalósítá­sában, abban, hogy a ta­nács 500 ezer forinttal já­rult hozzá a létrehozásához. Remélhetően augusztus 20-ra elkészül. Célja, tervei? Nem sokat töpreng, ami­kor válaszol. S e szavadból is a három évtizede gyako­rolt szakma szeretete csendül ki: — Remélem, még jobb kö­rülmények között, nagyobb választékkal állhatok az új üzletben a vásárlók rendel­kezésére. S nekem meg tár­saimnak nem kell majd sen­kit üres kézzel elengednünk. Sokáig, szeretném végezni tanácstagi, közéleti tevé­kenységemet, s innen, ebből az üzletiből kívánok nyugdíj­ba menn i... Szalai László Gyakran foglalkoztatja mostanában a klsebb-na- gyöbb munkahelyi közössé­gek dolgozóit az üzemi négy­szögek szerepe. A Szakszer­vezetek Somogy megyei Ta­nácsa közgazdasági és szo­ciálpolitikai osztályának dol­gozói az üzemi demokrácia érvényesülését vizsgálva er­re a témára külön is kitér­tek. Azt tapasztalták, hogy a vállalat, illetve üzem igaz­gatójából, a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet titkárából ál­ló négyszög nem mindenütt működik úgy, ahogyan kelle­ne. Ezzel kapcsolatos észre­vételeiket helyben közölték azért, hogy ' a torzulások megszűnjenek. Végső soron ezt a célt szolgálja az a megyei NEB-vizsgálat is, amely napjainkban folyik a fórumrendszerek működése tapasztalatainak feltárásá­ra, s amely vizsgálódásiban az említett osztály három munkatársa is részt vesz. Miután az üzemi demok- •rácia továbbfejlesztéséről szóló 1018/1977. MT—SZOT- határozat megjelent, különö­sen előtérbe került a kér­dés: megszüntessék-e a négyszögeket, vagy nö- - véljék a szerepüket? Ez is tükrözi: nem mindenütt íté­lik meg világosan és egyér­telműen a négyszögek fel­adatait, rendeltetését, követ­kezésképp a gyakorlat is hi­bás volt Ha ugyanis jól ér­telmezik a tennivalókat, ak­kor föl sem merülhet a meg­szüntetés gondolata, hiszen az üzemi demokrácia fejlesz­tése semmiképpen sem fé­kezheti tevékenységüket, in­kább elősegítheti munkáju­kat. A négyszögek — mint em­lítettük — a szocialista vál­lalatnál működő szervezetek első számú vezetőiből tevőd­nek össze, s alapvető köte­lességük a vállalat, intéz­mény rendeltetésszerű, haté­kony működésének előmozdí­tása. Ez egységes cél, még akkor is, ha a módszer, esz­közrendszer, működési for­ma eltér egymástól. Az igaz­gató önálló, egyszemélyi ve­zető, a szervezetek vezetői — párt-,. KISZ- és szakszer­vezet — viszont választott vezetők, akikre a testületi A KGST-tagországok köz­ponti szövetkezeti szövetségei és tanácsai elnökeinek há­romnapos tanácskozása kez­dődött kedden Mátrafüreden. A tanácskozás részvevői megvitatják a KGST tagor­szágok és a független fejlődő vezetés szabályai érvényesek. A négyszögek működése te­hát célszerű,- ha a szerveze­tek kölcsönös tájékoztatását, a programok egyeztetését, a szükséges lépések, intézkedé­sek előkészítését szolgálják — helytelen viszont a tevé­kenységük akkor, ha valami­féle vezető fórumként dön­téseket, határozatokat hoz­nak, vagyis . átveszik mások, más szervek hatáskörét. A vállalatok politikai, tár­sadalmi szerveinek hatáskö­re tiszta, világos, mindenki tudja, mi a dolga; előírások mondják ki, milyen kérdé­sekben dönthetnek a taggyű­lések, s melyekben a válasz­tott testületek. Ugyancsak szabályok írják elő a válla­lat, intézmény vezetőjének a hatáskörét, kötelességeit, döntési jogosultságát is. Ma­gától értetődő, hogy az em­lített határozatban, mely az üzemi demokrácia intéz­ményrendszerének létreho­zását, működési elveit, fel­adatát és hatáskörét ponto­sítja. a négyszögek nem sze­repelnek, hiszen ezek nem voltak és nem is lehetnek döntésre jogosult, hatáskörrel rendelkező fórumok! Hpgy helyenként mégis így mű­ködnek? Ez csakis félreértés; — félremagyarázás — követ­kezménye, és indokolt a mi­előbbi ..módszerváltás”, de semmiképpen sem a rendel­tetésszerű tevékenység'' meg­szüntetése! Szükség van tehát a négy­szögekre, úgy, ahogy azok­nak valójában működniük kell, ugyanakkor káros az olyan tevékenység megtűré- se, amely sérti más szervek hatáskörét. Erre különösen most kell figyelni, hogy a szakszervezeti csoportok és ezzel együtt a bizalmiak sze­repe és hatásköre kiterjedt: bizonyos kérdésekben csak a bizalmitestület, illetve a bi­zalmi dönthet, kötelességeik végzésében és jogaik gyakor­lásában senki sem akadá­lyozhatja meg őket. Köny- nyebb a dolguk, ha a négy­szögek is megmaradnak saját feladatkörüknél, azaz össze­hangolják a munkát, köl­csönösen tájékoztatják egy­mást, kicserélik véleményü­ket a vezetők fontos kérdé­sekről. államok szövetkezeti mozgal­mainak együttműködésével összefüggő feladatokat. A szocialista országok szö­vetkezeti delegációi itt-tar- tózkodásuk idején tanulmá­nyozzák a magyar szövetke­zetek munkáját. H. F. A KGST-tagországok szövetkezeti vezetőinek tanácskozása Áprilisi fagy- és belvízkárok Több mint 400 mezőgaz­dasági nagyüzem jelentette eddig az Állami Biztosító­nak, hogy jelentősebb káro­kat okozott az április végi fagyhullám. A fagypont alat­ti éjszakák szinte nyárias időszak után köszöntöttek be április második felében, így a gyümölcsösöket sok helyütt már teljes virágzás­ban, a szőlőt pedig kifakadt állapotban érte a fagy. A gyümölcsösök és a sző­lőültetvények biztosított te­rületének több mint 75 szá­zalékáról jelentettek kár­igényt. A gyümölcsfélék kö­zül főleg a csonthéjasok sínylették meg a fagyot. Je­lentősebb károk Szabolcs, Heves, Zala és Borsod me­gye gyümölcsöseiben észlel­hetők, csaknem 43 ezer hek­tárnyi területen. A 25 ezer hektárra becsült szőlőfagy­kárt elsősorban Bács-, Csong­rád és Pest megye gazda­ságai jelentették. A szakem­berek szerint az eddigi fel­mérésekből arra lehet követ­keztetni, hogy a kár meg­közelíti majd az egymilliárd forintot. Csaknem 100 ezer hektár viszont a víztől, különösen a belvíztől szenvedett. Az idei vízkárok már április végére fele akkora területet súj­tottak, mint az emlékezete­sen vizes tavalyi esztendő­ben összesen. A vízkárok 90 százaléka hat megyét. Bé­kést, Borisodat, Hajdú-Bihart, Hevest, Szabolcs-Szatanárt és Szolnokot érintik. A téli kipusztulásos károk átlagosaik voltak: csaknem 30 ezer hektárnyi területet kell kiszántani, illetve újra­vetni. Leginkább a repce és az őszi kalászosok sínylették meg a telet. Barcsi parketta a fővárosba Mintegy 15—1B ezer négyzetméter panelparkettát szállítanak el naponta a Sefag barcsi gyárából. Ötven építőipari nagy- vállalattal vannak kapcsolatban, így a barcsi panelparketta az ország minden részére eljut. A képen a Budai Építőipari Vállalatnak szállítanak két vagon parkettát Hitelt a szónak & napokban egy ifjúkori élmény elevenedett föl ben­nem. Alig múltam tizennyolc éves, s az MTH együt­tesében (a KISZ Központi Művészegyüttes elődje) egy énekes kislány — bizonyára zavarában — túláradó kedvességgel szólított meg a próba szünetében: »Ráérsz né­hány percig, Bélucika elvtársi« Földbe gyökerezett a lá­bam. Gúnyolódik talán? Sehogy se tudtam elviselni a »be­céző« megszólítást. Azért sem, mert mindig — és azóta is — idegenkedem az ilyesmitől, de azért sem, mert akkori­ban éppen hogy megcsaphatott a mozgalom szele, s meg­vallom, ha véletlenül olyan »magas« személyiség elé kerül­tem, akihez illett, némi szorongással és tisztelettel ejtettem ki azt a szót, hogy elvtárs. És most. amikor nagyobb »gyü­lekezet« jelenlétében ültem a széksorban, a felszólaló egy­szer csak — kedves közvetlenségnek vélve »leereszkedését« — azt mondta: »Nehezebb időszakot élünk, elvtársacskáim, ezt meg kell érteni«. Gyanítom, hogy valamennyien értet­tük és értjük a »nehezebb időszakot«, de sehogy se ment a fejünkbe, hogy erre az »elvtársacskáim« megszólításra mi bátoríthatta föl az illetőt. Egyrészt nemcsak elvtársak ültek ott, másrészt honnan tudjam, hogy ő ugyanazt az elvet vallja, amit én? És milyen jogon becézett minket? Vagy könyveljem el »jópofáskodásnak« mindenfajta értelem nél­kül? Még rosszabb. Persze csak morgolódtunk a folyosóm kifelé jövet, ahogy az egy-egy gyűlés után szokás. (A nem­tetszés kinyilvánításának ugyanis legtöbbször nem ott és akkor van a »helye«.) Az »élmény« azonban nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott egy idegen kifejezési, »degradálásnak,« mondják, amit lefokozásnak, lealacsonyitásnak, lekicsinylés­nek is »fordíthatunk« magyarra. Erről van szó? Máskor is találkoztam már hasonlóval. Bejelentkeztem a telefonba, s a drót másik végéről kedélyes »uram-bátyámaskodás« hal­latszott: »Na, hogy vagyunk, elvtikém?« Pedig az illetőről tudtam, hogy csakugyan egy elvet vallunk Mindezt azon­ban szóba se hoznám, ha csak a megszólítás foglalkoztatott volna, amikor azon' töprengtem: nem kellene-e újra meg­keresnünk a szavak, fogalmak valódi tartalmát, s ha ki­csorbultak volna, visszaállítani a hitelüket? Nem vagyok nyelvész, nem művelem a szófejtés tudo­mányát, csupán néhány — társadalmi, politikai életünkkel összefüggő — fogalom hiteles kezeléséért, tartalmuknak megfelelő »előadásáért« próbálnék tenni valamit, ha az ol­vasóban szövetségesre lelek. Feltűnt például, hogy írásban, jelentésben, újságban és élőszóban elég kevésszer találko­zom a kommunistákkal. Mintha szégyellnénk kimondani. Rendre párttagokról ejtünk szót, amely voltaképpen nem jelenthetne mást, ámbár előfordulhat, hogy a marxista elvi szilárdsággal szemben »csupán« hovatartozást fejez ki. Is­merem a híresztelést, miszerint egyesek »nem kommunis­ták, csak párttagok«. Mások — szűkebb körben — mondo­gatják: »Én párton kívüli kommunista vagyok.« Egyikkel sem tudok megbékélni. Nem vitatja ugyanis senki, hogy voltak már párttagok, akik méltatlanoknak bizonyultak kül­detésükre. De az ő rossz példájukból ne próbáljunk általá­nos következtetést levonni, mert csalódáshoz vezet. A »pár­ton kívüli kommunistákról« meg az a véleményem, hogy ha igazat vallanak, akkor vallják nyílt színen is, azaz hova­tartozásukkal is fejezzék ki világnézeti meggyőződésüket. A szélvédett helyet ugyanis nem a kommunisták számára »ta­lálták föl«. Vallani az eszmét nem azonos értékű a külde­téssel. De szilárd alapot ad hozzá. r Ü gy látszik, mintha kissé elbátortalanodtunk volna, ■ ez különböző feszültségeket idézhet elő. E »kiter­melt« sajátosságok éppúgy lehetnek fékek az utunk­ban, mint az önelégültség termékeny táplálói. Szocialista társadalomban élünk. Ehhez nem férhet kétség! De szocia­lista-e minden, amit annak nevezünk? Ha első vagy ötödik vizsgája előtt azt mondanák az egyetemistának, hogy most államvizsgázni fog, azaz diplomát szerez, ugyan milyen rangja, hitele lenne az államvizsga, a diploma fogalmának? Nem sietjük el néha a »fogalomosztást«1 őszinte elismerést és megbecsülést érdemelnek a szocia­lista brigádok. De csakugyan szocialisták? Vagy hallatlan erőfeszítést tesznek — sok másokkal ellentétben — a kö­zösségi élet és gondolkodás kialakításáért, az emberi kap­csolatok szocialista vonásainak terjesztéséért, a termékeny munkahelyi légkörért, a tisztességes és odaadó munkáért, a tulajdonosi szemlélet és a megszerezhető műveltség befoga­dásáért? Szocialisták? Vagy azzá akarnak válni? Ez utóbbi közelebb ál] a valósághoz. Nem hiszem, hogy bárki is vitat­ná: milyen hosszú — és örömökkel teli — út áll még • csakugyan legfejlettebb, legletisztultabb közösségek előtt. Vannak különböző gazdasági és egyéb — az állami és a szövetkezeti szektoroktól eltérő — szervezeteink, termelési módszereink. A közvélemény időnként felhorkan: mi ez? Nem vezet vissza a kapitalizmusba? Létük nem zavarja a szocializmus építését? Hiszen egyének vagy kisebb csopor­tok érdekeire épül. Jó érzés hallani az aggódást, a féltést, mert ilyen csak a szocializmus őszinte híveitől származhat. Ugyanakkor kár aggályoskodni, hiszen ezekről a javarészt gazdasági »alakulatokról«, a közvetlen érdekeltségen ala­puló társulásokról, az egyéni termelőkről, bérlőkről senki sem mondta, hogy a módszer — jellegénél fogva — szocia­lista. A jólét, a kiegyensúlyozott ellátás, a választék és az árubőség igénye viszont szocialista cél. És ma még — bizo­nyos területeken — nélkülözhetetlenek ezek a »nem szocia­lista« formák. Emlékszem, nem is olyan rég, túl sokat beszéltünk az »átmeneti társadalomról«. Kissé föl is hígítottuk a fogal­mat. pedig létezik. Gondoljanak csak a rendkívül sokat fej­lődött, de még korántsem szocialista közgondolkodásra. Ré­gen azt hittük, a szocialista tulajdonviszonyok megteremté­sével együtt jár a szocialista tudat kialakulása is. Hittük? Hiszen elveink sem ezt rögzítik. Reméltük inkább naivan, bizakodva. Nem jött be — hogy mai szóhasználattal éljek. Találkozunk azután lélekmérgezően bürokratikus mecha­nizmusokkal, túlbonyolított vezetési módszerekkel. Ne mond­juk rájuk, hogy szocialisták, csak azért, mert szocialista társadalomban élünk. Vadhajtások, kölöncök, az átmeneti időszak velejárói lehetnek. E mlékeztetek egymás közötti kapcsolatainkra, a maga­tartásunkban fellelhető, korántsem szocialista voná­sokra. Valaki gunyorosan azt mondta: »Ami csak­ugyan szocialista, az az összeköttetés.« Ne kellene hát ki­irtanunk — egyelőre legalább felére csökkentenünk — a protekciót1 És ezernyi másról beszélhetnék: a szocialista bérezésről, a szocialista érdekviszonyokról, a szocialista kö­zösségekről, és így tovább, amelyek nagyszerű célként áll­nak előttünk. Végtére is úgy állíthatjuk helyre a szavak hi­telét. ha nyíltan beszélünk, marxista állásfoglalással; ha kerüljük a szélvédett helyet; ha ki merjük mondani, hogy ez meg ez csakugyan szocialista vívmány, többi igyekeze­tünk pedig afelé vezet bennünket. De ne nevezzük szocia- , listának azt is, ami még nem az! A szavak, a tettek, a fogalmak (a megszólítás!) hitelé­ről beszélek. Jó szívvel teszem, mert van mit vállalnunk, magunkénak vallanunk. Vívmányainkra, sikereinkre az ér­telmes ember csak büszkén tekinthet. Épp ezért volna kár megcsalni önmagunkat hangzatos, szép, de még nem igaz tartalmakkal. Jávori Bél«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom