Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-19 / 115. szám

Veszélyes-e a szörf? Néhány esztendeje még valamiféle vízi garabonciás diákiként emlegették a tava­kon, kaivicshányagödrök víz­tükrén, feltűnő apró jármű utasát. A deszkalapon álló, kezében vitorlát tartó spor­todé hamar követőkre talált: a deszka1vitorlázás szinte hó­napok alatt kedvelt időtöl­téssé, tartalmas hobbivá nőt­te ki magát Magyarorszá­gon. A leglelkesebbek szak­osztályokba — többnyire a már meglevő vitorlás szak­osztályokba — tömörültek. Sor keiéit az első versenyek­re is. A deszka-vitorlázás (széü- slklás, szóllovaglás, szörf — ahogy tetszik) hazad befutá­sának igazi esztendeje a ta­valyi volt. Részint mert eb- ’ben az évben döntött úgy a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság, hogy fölveszi a nyári já­tékok műsorára a szörf egyik változatát, a wiridg'li- dert, részint pedig azért, mert a szeptemberi tihanyi világbajnokság végképp meggyőzte a kétkedőket is: távlatokkal rendelkező, nagy­szerű sport a szörf ... Hogy most, nem sokkal a hivatalos elismertetés után miéig mindig panaszkodik a fiatal sportág, annak egyéb oka van. Nevezetesen az, hogy járművüket a hatósá­gok nem veszik hajósaámiba, így aztán kint, a vizen ugyanazok a szabályok, ren­deletek vonatkoznak rájuk, mint például a gumimatra­con evickéjő, sütkérező für- dőzőikre. Hiába hódít a szörf, hiába látni a nyári hóna­pokban egyre több, deszkala­pon álldogáló, széllel, vízzel viaskodó embert a tavakon — a rendelet változatlanul a régi. Arról a 8/78. számú BM-irenidelefcről van szó, amely a deszkavdtorlázást a vízásport-eszközök közé so- x-olja, ellentétben például a hagyományos vitorlásokkal, melyek a vitt járművek ka­tegóriájába tartoznak. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a szörfre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a fündőzőkre. Ahol tehát, te­gyük föl, a parttól számított egy kilométer távolságig sza­bad fürdeni vízi jármű kí­sérete nélkül, ott a szörfök sem mehetnek távolabb. Ilyen körülmények között — panaszkodnak a verseny­zők — nehéz megfelelően edzeni, fölkészülni. Igaz, hogy a szörf nem hajó, ha­nem csak egy deszkalap (pontosabban: műanyag lap) és egy vitorla, ez a jármű azonban söha nem süllyed el, vagyis — biztonságosabb a hagyományos vitorlásoknál. Lehet, hogy itt több a boru­lás, mint a többi hajóosz­tálynál, a vitorlát azonban pillanatok alatt fal lehet ál­lítani, másodpercek múlva már -újra mehet a szörf. Ha — folytatódnak az érvek —■ történetesen egy repülő hol­landi fölborul, ahhoz, hogy újra felállítsák, szükség van. 5—10.—15 perces külső se­gítségre is... A szörf tehát semmivel sem veszélyesebb, mint a hagyo­mányos vitorlázás bármelyik Amszterdamban, a nem­zetközi sakkverseny máso­dik fordulójában Portisch Lajos, a szovjet Szmiszlov ellen mérkőzött és vereséget szenvedett. Ezzel két forduló után csak fél pontja van. To­vábbi eredmények: Karpov (szovjet) — Ljubo- jevics (jugoszláv) 1:0, Mile« (angol) — Kavalek (ameri­kai) döntetlen, Polugajevsz- kij (szovjet) — Langewég (holland) döntetlen, Timman (holland) — Ree (holland) 1:0, Hort (csehszlovák) — Donner (holland) 1:0. A versenyben Hort és Timman vezet egyaránt 2 ponttal, Portisch a 8—10. he­lyen áll fél ponttal. Szegedről jelentik! Négy vitorlázó repülő, Molnár Gé­za. Mihók József, Pongrácz Lajos, dr. Nagy Sándor gyé­mántkoszorú távot teljesített az 500 km-eg háromszög re­pülésben. • * • Amikor az angol kupa ez évi győztese, a Tottenham Hotspurs nyitott autóbuszon hajtott át Észak-Londonon, a félmilliónyi ünneplő tömeg­ben száznál többen megsé­rültek, 13 rajongót kórházba kellett szállítani. Corbeilben, a franciaor­szági város hagyományos ritmikus sportgimnasztikai nemzetközi versenyén min­den számban bolgár siker született Az összetettben az Európa-bajnoki címet védő Raeva 38.45 ponttal bizonyult a legjobbnak, honfitársát, Ralenkovát (38.15) és a nyu­gatnémet Webert (37.70) megelőzve. A magyar Mol­nár Anna 38.10 pontjával a hetedik helyig jutott Hazaérkezett 10 napos NDK-beli portyájáról a Rá­ba ETO labdarúgó csapata. Az együttes három mérkőzé­sen tizenkét gólt ért el és hetet kapott. Az első ellen­fél Halléban a helyt első osztályú csapat volt, amely­től 3-2-es vereséget szenved­tek. A következő mérkőzés Lipcsében volt és a Lokomo­tív csapata az ellenfél, itt 2:2 lett az eredmény. A bú­csúmérkőzést Dessau ban a helyi másodosztályú csapat­tal játszották, 8:2 a Rába ETO javára. Május 22-én, pénteken 13 óra 54 perckor a Kossuth- adón ismét jelentkezik a »... Szóval foci-' című rádió­műsor. Vendégei: Szepesi György, Mészöly Kálmán és Zalka András. Kérdéseket le­het feltenni a 130-299-es telefonszámon, pénteken reg­gel 9-től, az adás végéig. szakága. A kívülálló számá­ra ugyan merészebb, több veszélyt rejtőnek látszik a keskeny deszkalapon egyen­súlyozó sportoló vitustánca, ez a deszka azonban — ne feledjük — alkalmasint egy­szerre mentőöv és kapaszko­dó, támaszpont és biztonsá­got adó sziget. Szó se róla, a szóban forgó rendelet megalkotóit nem a széllovasok örömének meg­rontása vezérelte, hanem, hogy elkerülhetők, megaka­dályozhatok legyenek a bal­esetek, a tragédiák. Hogy ezentúl is olyan baleseti sta­tisztikáról számolhassanak be az illetékesek, mint az eltelt másfél évtizedben, amikor is egyetlenegy halá­los baleset sem történt vitor­lázás közben hazai vizeken. (A legutóbbi ilyen eset ép­pen tizenöt éve volt, amikor egy idősebb férfi halt meg a vízen — szívroham követ­keztében.) A panaszáradat természe­tesen nem a versenyekre vo­natkozik, hiszen ezeken az eseményeken a mindenkori főrendező felel a biztonság­ért, tehát, ha megfelelő szá­mú mentőhajó áll készenlét­ben — erős szélben is mehet a verseny. Ám ilyen szélben csak úgy tud versenyezni a sportoló, ha erre megfelelő­en felkészült az edzéseken. Az edzésekre azonban a már említett 8/78. számú BM-ren- delet vonatkozik. Az áhított megoldás az ■lenne, ha bizonyos minősíté­si szinten túl nagyobb önál­lóságot, több lehetőséget ■kapnának a széllovasok, akik — nagyobb tapasztalatuk ré­vén — amúgy is jobban tisztáiban vannak a szakág veszélyeivel, mint a zöldfü­lű kezdők. Egy ilyen módo­sítás nemeseik az érintettek számára - lenne kedvező — fejlődésre, igyekezetre ser­kentené a kezdőket, is ... Vagyis az egész sportágat. P. Gy. Tóparti dalosünnep Szurkoltok a fecskék is Több helyen rendezte meg a balatoni évadnyitót szom­baton az Ipari Szövetkeze­tek Országos Tanácsa és So­mogy megyei Szövetsége, va­lamint a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya. Az or­szágnak szinte valamennyi szögletéből érkezett dalosok nemcsak Siófokot árasztot­ták el énekükkel és tetszetős ruhakölteményeikkel, hanem az idegenforgalomban leg­alább dobogós helyezésre pályázó két nagyközséget, Boglá r teliét és Föld várt is. Az énekkarok hatalomátvé­telét mindenfelé egyöntetű lelkesedés fogadta. Merít­sünk néhány, módfelett jel­lemző csöppet a tengerből a hangulatok mikroszkopikus megvizsgálása végett! Gergő bőgőzik Az Express balatoni oldván szállójának udvarán néhány fiatalember gyötri a hang­szereket már jókor délelőtt. A Hajlik a meggyfa címmel a télien megrendezett népze­nei vetélkedő győztesei ők. Először lépnek fel együtt niagy közönség előtt,„érthető hát, hogy az izgalomtól oly­kor célt téveszt a vonót ve­zető vagy a citerát pengető kéz, s Balázs Istvánnak, a kitűnő kaposvári zenetanár­nak, a csoport vezetőjének ismételtetnie keU egy-egy darabot. Egy, csak egy legény nem izgul. Gergő, a betanító pri- márius kilencesztendős fia. Legalább olyan magabiztos­sággal kezelgeti a toronyként föléje magasodó bőgőt, mint Pege Aladár. Majd a furu­lyával cifrázza néhány per­cig, olyan elmélyülten, aho­gyan eigy kígyóbűvölő össz­pontosít Csíkvár József, az együt­tes sízellemi atyja, a megyei művelődési központ munka­társa megjegyzi: „Meglásd, ez a srác még viszi valami­re!” És lön igaza, már este a földvári moziban. Gergő, az évadnyitás Ben­jáminja tehát befutott. Fecskeköszöntő A helyszín ugyancsak a földvári filmszínház, kora délután. A Tolna megyei Mőzs nagyközségből jött női kar Bartók- és Kodály-mű- veket próbál, friss, hajlé­kony, hangon, kiváló dina­mikai összeszokottsággal, az aprócska prozódiai hibák el­lenére is meggyőzően. Majd a „nagyágyúk” sétálnak fel a pódiumra, az OKISZ Er­kel Ferenc Művészegyüttes Makiári József vezette ve­gyes karának tagjai, hogy Bartók négy szlovák népdal­feldolgozásának előadásával bűvöljék el a műhelymun­kára is kiváncsi vendégeket. Később Zakárné Nagy Irén karnagy igyekszik ráncba- szedni a helyi művelődési ház kórusának renítenskedő férfiszólamait, eredménye­sen. „Összeáll” végre a Ka­rai-mű. Két kis fecske pedig, amely eddig a tetőszerkezetről fi­gyelt csöndben, örómrival- gásban tör ki. Leírnak né­hány kört a magasban, majd kilibbennek a nyitott ajtón. Érdemes volt szurkol­ni ... A hiányzó kalap Boglárlellén és Földváron felvonulással, szalagkötéssel kezdődik az idény, Siófokon pedig szabadtéri hangver­sennyel, a Dél-balatoni Kul­turális Központ előtti téren. Dr. Németh István, a város tanácsának elnökhelyettese a település több mint egy évszázados énekkari kultú­ráját és a manapság ott működő négy minősített kó­rus érdemeit méltatja, végül a Bartók-centenárium jelen­tőségéről szól a tér körül összezsúfolódott tömegnek, s az esti hangversenyre hív mindenkit. Oszolni persze addig sem kell, az összkar — S. Szerdahelyi Katalin vezetésével — Olsvai Imre Sió menti népdalcsokrával igyekszik elterelni figyel­münket a bágyasztó hőség­ről. Később a jórészt zene­iskolásokból toborzott kis szimfonikus zenekar kezd muzsikálni Simon Mihály dirigálásával. Felkapom a fejemet, amint Bartók tiz vonószene­kari népdalfeldolgozásába fognak. „Ha végigjátsszák, megemelem a kalapomat” — mondom az izzadságban lu­bickoló szomszédomnak. Az ígéretemet csupán azért nem tudtam beváltani, mert nincs kalapom, nem is volt soha. házban este fellépő énekka­rokat a nagyközség állami és vállalati vezetői köszöntik szép szóval és szép ajándé­kokkal. A dalosok pedig gondoskodnak arról, hogy mindez ne váljék üres for­masággá: az általam hallott produkciók nyomán nem vé­letlenül alakult ki forró, ben­sőséges hangulat. Íme, kettő a kiválók kö­zül ! A debreceni Mo:n tever- di-fcórus Patyók Balázs ve­zetésével a zeneirodalom hallatlanul gazdag szín­képét adta. A stílusismeret és a remekül adagolt ham,g- zásarányok tökélye sokáig emlékezetes élmény marad. Somogy megyei Pedagógus Férfikar: először idegtépő szurkolás a bejáratnál, mert a műsorváltozás bizony koc­kázattal jár, majd olyantíz- tizenkét perc, amilyet évek óta nem hallottam ettől az együttestől. A békekövetek kara egy nálunk sajnos meg­lehetősen ismeretlen Wag- ner-operából, a Rienzi'ből — a finom, karcsú, áttetsző hangzás iskolapéldája, Wag- ner-eszmény a javából. S ha az ötletességéről ismert kar­vezető, Heisz Károly még a Hollandi matrózainak vagy a Tannhauser zarándokaink kórusát is, „fölfedezné” a következő évadnyitóra... Átszállások arannyal A cirkálás szétzilálta idő­met, a nagyatádi pedagógus női karral nem találkozhat­tam, történetüket csak ba­rátaimtól hallottam, áim ta­nulságosnak, példamutató­nak érzem. Nos: ébresztő hajnalok hajnalán, majd — vonattal, mert a város szá­mos vállalata közül egy sem tudott buszt rendelke­zésükre bocsátani — irány Boglárlelle, három átszállás­sal. Délelőtt • minősítő ver­seny, melyen a csoport „el­oroz” — állítólag fél évtize­des pályafutásának legkie­melkedőbb produkciójával — egy arany fokozatot dip­lomával. Ismét vonat, rövid­ke pihenő a földvári Juven­tus szállóban, majd nagy tapsra .késztető fellépés az esti hangversenyen. Bravó! A békekövetek kara sof5r* két technikus Boglárlellén istenigazából megadták a módját az év­adkezdésnek! A művelődési Kápolnatárlatok szoborpark Az előszezon még csendes, a tavalyinál azonban máris nagyobb a forgalom Boglár­lellén. A kulturális rendez­vények hozzájárulnak a ven­dégek tartalmas művelődé­séhez. Vasárnap délelőtt ki-, tárták a bogiári kápolnák kapuit. Az évad első kiállí­tói: Szabados János Munká- csy-díjas festőművész és Weeber Klára szobrászmű­vész. Benépesült ismét a szoborpark az árnyas dom­bon. Veszprémi Imre Mun- káesy-díjas szobrászművész mészkő figurái között sétál­hatnak a táj szerelmesei. A balatoni kulturális ren­dezvényekről beszélt dr. Ba­lassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese az ünnepi megnyitón, melyen közre­működött a Somogy megyei Pedagógus Férfikar — Heisz Károly vezényletével A bog- lári kápolnák melletti sza­badtéri színpadon az idén is megrendezik a már hagyo­mányos szinielőadásokal. A régi muzsika kertje elneve­zésű zenei programban a Camerata Hungarica, a Bu­dapesti Bach Trió, egy gf- tárfesztivál győztesei, a Ma­gyar Hárfás Trió műsorát hallhatjuk a nyáron. Leltén a művelődési házban meg­rendezik az id. Kapoli AntaJ emlékére meghirdetett or­szágos népművészeti pályá­zat anyagából a kiállítást, a bogiári Várdombon vidám vasárnapi rendezvényekre számíthatnák a gyerekek, a íelnőttek. A balatoni műsorízelítőt, illetve a három művész ki­állításának megnyitóját so­kan meghallgatták. A két somogyi alkotó munkásságá­ról Pilaszanovich Irén be­szélt. A Kék-kápolnában Szaba­dos János, műveit láttuk. Festészetének legfőbb jellem­zőjévé vált: a változás. Nemrégen egy falusi kiállí­táson még tájképeket muta­tott be, Nagyatádon a műve­lődési ház galériájában — áprilisban — a gondolati lí­ra festőjeként szerepelt. Az utóbbi törekvés rajzolódik ki Szabados bogiári kiállítá­sán is. A mondanivalón szű­kített, szekesztésükben nyu­galmasabbak a képei, s to­vábbra is át- meg átszövi témáit Somogy múltja, tör­ténelme — amit hitvallása szerint ápolni kíván Az utóbbi fél év termése kapott helyet Bogláron. Egy festői váltás tanúi lehetünk, ami folytatása az eddig elért eredményeknek. Ezen ft ér­zi a néző, hogy ismerős képek kö­zött jár. A tüze­tesebb szemlélő­dés során derül ki, mégis új ez a hang Felfedezhe­tő ez a Ritka pil­lanat, a Hazafelé, a Z seiic, a Kis építkezés, a Múló idő 1. című ké­pein. Weeber Klára az utóbbi évek terméséből válo­gatott. Jól ismeri a kisplasztika tör­vényéit, ezeken nem akar változ­tatni. Olyan el- kep/.elesek foglal­koztatják, melyek a műfajon belül jelentenek változatosságot. Részben né­pi szürreális kisplasztikákat alkot, ezek játékossága a gyerekkor emlékeit idézik. (Hatlábú, Kisbojtár). Más­szor — Szabadossal rokon módon — a nép múltjából mer.í t, föl k ló rhagy omán y t ápolva és az emberi maga­tartás szép megnyilvánulá­sait példaként állítva elénk. (Gyász, Ünnep.) A két kiállítást Rátkai Ida művészettörténész rendezte. A parkban; Veszprémi Im­re szobrai. Különleges kő­alakzatait mintha a szél, a víz munkálta volna megélő­re, s a szobrász vésőjére csupán az értelmes befejezés végett volt szükség. Az anyag — a kő — és a ter­mészet eróziójának az inspi­rációja nyomán megfaragott monumentális szobrok ter­mészeti képződményeknek tűnnek, ebben a szép bog­iári környezetben úgy érez­zük, mintha itt születtek volna. Korányi Rama Kettőjüknek nem tudom a vezetéknevét, ezért mind­hármuknak csak a kereszt­nevét írom ide: Jancsi, Gyu­ri, Marci. A megyei műve­lődési központ dolgozód. Fuvaroztak, szereltek, esz- kábáltak össze és szét, lótot- tak-fuitottak, hogy a „tech­nikával” ne legyen baj, s a maguk hozta vajas kenye­rekből pótoltak valamicskét az elvesztett kilókból. Mert a technikai adottságok —1 fi­noman szólva — nem voltak mindenütt tökéletesek, így nélkülük aligha sikerülhetett volna az évadnyitás. Nincsenek adataim arról, mekkora bevételt hozott a balatoni dalosünnep okozta felbuzdulás, a vasárnapi ha­jókirándulás, népünnepély a vendéglátóiparnak. Egy bizo­nyos: a résztvevők és a kö­zönség lelki-szellemi haszna mérhetetlen. S ha figyelem­be vesszük, hogy ez az év­adinyitás jóval több volt ol­csó turisztikai bóvlinál, ha tudjuk, hogy a kéttucatnyi énekkar jelenléte mindent és mindenkit fölpezsdítelt, akkor a fölfedezett fogyaté­kosságok emlegetése a ká­kán is csomót keresésnek hatna. Inkább reményked­jünk abban, hogy e hétvégi hangulat folytonossága a/ idény végéig nem szakad meg! L. A. SPORTHÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom