Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

Tavaszi erőmérő

Tavasszal remek alkalom kínálkozik az őrsön belül az egyéni s poi 't akad á 1 y versen y

megrendezésére. Hét állomása legyen a versenynek, az akadályok a következők:

A RAJT-állomástól (tőled), közepes iramú, egyenletes futással jusson el a versenyző a 2. számú állomásig (leszúrt karó, cédula jelzi). A távolságot 400 méterben jelöld ki úgy, hogy akár cikcakkban, hurokalakban futva kis udvaron is megrendezhető legyen, kí- jöjjön a 400 méter. Innét a 3. állomásig csak békáüge- téssel lehet továbbjutni. Itt a távolság 10—15 méter. A harmadik állomásnál egy ugrókötelet talál a versenyző, mellyel folyamatosan 10 ugrást kell végrehajtania, a kötélen páros lábbal szök- deljen át! Pár méterrel odább három tégla jelzi a negyedik állomást, s a kijelölt 5 méteres távot e ná- rom tégla segítségével tégláról téglára lépkedve kell megtenni. Aki eljut az 5. számú állomásig, gyorsan vigye vissza a téglákat, majd az állomástól az ottlevő labdát lábbal vezesse villámgyorsan a kijelölt kör vonalán (20 méter átmérőjű legyen). Pár lépéssel odább a hatodik feladat: gyors egymásután 5 fekvőtámaszt kell végezni. Végül a hetedik

állomáson ..árok” felett kell átugrani. Két vonalat húzunk egymástól 3—4 méter távolságnyira. E felett kell átlendülni háromszor oda- vissza.

Azok nevét, akik az egyéni akadályverseny minden állomását leküzdik, jegyezzétek be az óisi vagy sportnaplóba! Az akadályv.erseny utánra javaslom ezt az ügyességet, reflexet fejlesztő és nagy figyelmet igénylő váltót.

Cölöpverő váltó

Az őrs két oszlopot alkot, egyenlő számú versenyző kerülhet egy-egy csoportba. Az első előtt vonal húzódik, ezen átlépni csak a váltótárs visszaérkezése után

szabad, illetve akkor, amikor átvette a ..kalapácsot”. Az első versenyzők előtt 10 méterre egy nagy cövek van harmadáig a földbe verve. A cövek mellé helyezzünk egy-egy gumikalapácsot (nagyobb fadarab is megteszi). Rajta vezényszója mindkét csoport első váltótagja kiszalad a covekhez, s az o<tt levő kalapáccsal egyet üthet a cövek fejére, majd villámgyorsan visszafut. Átadja a kalapácsot a következőnek, aki ugyanezt végrehajtja. Mindaddig tart a váltás (tehát az első is újra indul), amíg a cövek el nem tűnik a földben. Az a váltó csoport győz, amelyik előbb beveti a cövekeket a talajba. Figyelem, a meHéütés is ütés, érvényes kísérletnek sziámit.

SZÓJÁTÉK Mester Attila

Vízikutya-dal

A bal oldali ábra ötbetűs szavaiban találtok egy-egy hárombetűs értelmes szót is1. Ezeket a hárombetűs szavakat írjátok a jobb oldali tábla megfelelő sorába. Ha helyesen oldottátok meg a

feladatot, az új szavak kezdőbetűi összeolvasva Arany János egyik hősének nevét adják eredményül.

(A helyes választ • 10.

oldalon, találjátok.)

(Ad notrnn min» Sándor)

Nád között, víz fölött vízikutya fészek, vízikutya kölykök abban ‘ hév érés znek

Vízifcutya apjuk vízónyulat űzi vízi-vacsorához zuborog a tűz,

Vízikuitya anyjuk fújja parazsát, mintha szélfúvásra ingana a nád.

V íziszederindán vízitücsök ül. húrja ázik, szakadozik, mégis hegedül.

Áz engedetlen Szel őcske

Szélanyó, aki a badacsonyi hegy tetején lakott bazaltköböl épült sziklavárában, járni tanította gyermekeit, a kis csacska szellőcs- kéket. Egyre azon fáradozott, hogy mielőbb megtanulják, hogyan is kell a csodalatos kék Balaton hullámain átkelni, hogy kis balettcipőcskéjük se legyen vizes. Alig telt el három hét, és Szélanyó már így szólt hozzájuk:

— Gyermekeim! Vegyétek fel gyorsan fodros kis balettruhátok, aranyos kis balettcipellőtök, mert kirándulni megyünk! Megmutatom nektek, hogy mi is van a Balaton másik partján.

— Jaj de jó, jaj de csuda jó! — ujjongtak a kis szel- lőcskék, és olyan gyorsan es ügyesen felöltöztek, hogy még Szélanyó is el csodálkozott ügyességükön.

Boldog büszkeséggel nézett végig gyermekein, miközben óvatosan leterelte ókét a Balaton partjára, és ott katonás sorba állította valamennyit. Libbent—leb- bent a sok fodros kis balettruha, lágy hullámgöröngyöket rúgott a sok balett- cipellő. De valami olyan csodálatosan szépen, hogy még az öreg Napúrfi is meg- álli egy pillanatra égi útján, hogy jobban megcsodálhassa, milyen kecsesen táncolnak a kis szellőcskék a Balaton lágy hullámain. Szerencsésen, minden baj nélkül átért a kis társaság a fonyódi partra, ahol aztán a kis szellőcskék nem győztek betelni az új vidék szépségével.

Felmásztak a magas jegenyefákra. huncutkodva megcsiklandozták a gondtalan, víg fürdözöket, futkároztak, kacagtak vidáman. Gondosan megnézték a fonyódi domb minden zegét, zugát. Vidáman dacoltak a madarakkal, nagyokat gurultak, bukfenceztek a lankás hegyoldalon.

— Milyen szép itt! Milyen jó itt! — mondogatták boldogan, majd édesanyjuk segítségével munkához láttak. Szorgos kis kezük nyomán csakhamar ott állt délcegen, teljes pompájában a fonyódi domb tetején az úgy áhított nyáripalota. Ide járta azután mindennap a badacsonyi sziklavárukbol.

De bizony az ő életük sem volt mindig vidám és gondtalan. Az egyik kis szellőcs- ke állandóan rosszalkodott, elcsavargott. Néha órákon át keresték, mire rátaláltak, így lett a neve is Engedetlen Szellőcske,

Egyik nap már hazaértek a vidám kirándulásból és csak akkor vették észre, hogy Engedetlen Szellőcske már megint nincs sehol. Szegény Szélanyó sírva ment fel a magas sziklavárba, és egyre csak azon tűnődött, hogy hol lehet, mit csinálhat most az ő rakoncátlan kis szellőcskéje. Am amint kinézett sziklavára ablakán, nem egyebet látott, mint Engedetlen Szellöcskét, amint összekuporodva sirdo- gál a fonyódi kikötő egyik bokrán.

— Mi történhetett vele? Miért nem jött haza? — U:- pelődött Szélanyó. Viharapó dörgő hangján így vigasztalta:

— Ne búsulj lányom! Nem te vagy a hibás! Engedetlen Szellőcske elindult veletek, de gondolt egyet és visszafordult. Most aztán sír, mert nem mer egyedül hazajönni, fél, hogy belefullad a Balaton mély vizébe.

— Kiálts neki Viharapó!... Kiálts neki, hogy el ne mozduljon a helyéröl, hanem várja meg a naplementét! — könyörgött egyre Szélanyó.

Nagyol dörrent az ég a badacsonyi hegy felett. Riadtan rebbent meg tőle minden vízen lévő csónak és vitorlás utasa, hisz jól tudták, mit jelent ‘nagy viA rétisas birodalmában

Május második szombatján végre szép idő lett, ezért a délutánt már az. erdőben akartuk tölteni. Laci pajtás nagymamája gondosan összecsomagolt minden szükségeset a másfél napos kiránduláshoz.

Az ősborókás .egyik kevéssé látogatott részén lévő magasleshez igyekeztünk. Sok száraz ág hajolt az útra, amelyek reesegtek-ropog- tak lépéseink nyomában. Észre is vette „bevonulásunkat” az öreg sas. Néhány kört repült, azlán a szélnek fordította hatalmas szárnyait és keringve emelkedett fölfelé.

— Mekkora madár! — szólalt meg Lackó mögöttem hangosan, melyre egy sereg vadróce hápogva szállt föl a vízről.

— Ne hangoskodj Lacikám, mert elriasztod a récéket —, súgtam halkan —, inkább igyekezzünk.

Pontosan két óra volt, amikor elhelyezkedtünk összeszereltük a fényképezőgépeket, felvételre állítottuk a magnót, aztán kinyitottuk a víz felőli zsalukat.

— De szép ez a tó —, szólalt meg Lackó csodálkozva —, milyen növény levelei borítják a víz felszínit?

Aranyidézet

Az alsó ábra négybetűs szótöredékeit helyezzétek el a felső ábra megfelelő helyére úgy, hogy a kiegészített sorok vízszintesen olvasva Arany János: Családi kör című verséből adjanak idézetet.

(A helyes választ a 10. oldalon találjátok.)

harban a Balaton tajtékzó vizén lenni.

Am most az egyszer kár volt félniük, mert ez a mennydörgő hang egyedül Engedetlen Szellőcskének szólt. Öt figyelmeztette, hogy el ne mozdujon a helyéről, türelmesen várjon. Várja meg a naplementét. Mert ha a Nap pihenni tér, leveszi fejéről arany koronáját és helyébe tűzrubint tesz. De mielőtt aranypalástja helyett magára terítené bíborszínű palástját is, végighúzza azt a Balaton kéklő vizén. Ebből lesz azután az a csodálatosan szép bíbor- színű, aranyszegélyes hid, melyet oly csodálattal és áhítattal néznek az emberek. Ezen a hídon aztán szépen száraz lábbal átsétálhat.

}gy is történt! Engedetlen Szellőcskének még kis ba- lettcipőcskéje sem lett vizes, amint kecses tánclépésben átszaladt a kék Balatont átívelő csodálatos aranyhidon.

De lett is ám nagy vigalom, a sziklavárban, hogy Engedetlen Szellőcske így épségben megkerült. Hanem Szélanyó a nagy vigságban sem felejtette el kihirdetni a rosszalkodásért járó büntetést. És bizony Engedetlen Szellőcske egy hétig csak a sziklavár ablakából nézhette kacagó kis testvérkéit, amint elindultak és visszatértek a vidám kirándulásokról.

Balatoni Virág 1

— Tündérrózsa levelei, itt-ott már egy-egy fehér bimbó is látszik, de kinyílt virág még nincs.

Egy rekedt kakukk szólt mögöttünk, aztán távolabbról feleltek neki. Egy-egy sárgarigó is belefütyült az egyhangú kakukkszólamba, aztán fenyőrigó • csacsogott egy közeli fán. Előttünk zsombóksziget zöldellt. Szemem elé emeltem a távcsövet, mert a zsombék közül tőkésróce tojó bújt elő. Mögötte apró fiókák úsztak. Egy vizityúk közvetlenül alattunk úszkált, hangosan kekk-kekkezett, közben lelebukott és állandóan bó- lintgatott fejével. Lackó a magnót kezelte, mert a sasok is megszólaltak. Sárgarigó szállt egy közeli égerfára. Lackó azonnal bekapcsolta a magnót, felvette dallamos flótázását. Cigányrécék szálltak le elénk a vízre,-aztán barátrécék repültek el mellettünk hangos fütyüléssel.

Valami furcsa prüszkölés- szerű hangot hallottajn a magasles alól. Letekintettem. Alig tíz méterre a magasles lábától egy pöttyös szarvasborjú feküdt egy nyírfa tövénél. Izgalomba hozott a látvány. Csendesen leereszkedtem a létrán, és óvatos mozdulattal kerestem megfelelő helyet, hogy lefényképezhessem. Nem néztem

a lábam alá, roppant egy száraz ág és a kis borjú el- ugrott anélkül, hogy megörökíthettem volna. Bosz- szankodva kapaszkodtam vissza és figyeltük a récék röpködését.

Hangos vízcsobogás hangzott a fák között. Egy szarvastehén vágtázott a sekély vízben, aztán átúszott. Nemsokára követte egy tavalyi borjú, amit szaknyelven ünőnek mondunk.

Megfordult a szél. Amikor idejöttünk, az északi nyíláson szembe fújt, most meg a keleti oldalról éreztük és a vonatsípolást is jobban hallottuk.

Néztem előttünk a sást. Leledült egy-egy szál a vízre, aztán úszott a part felé. Élesre állítottam a távcsövet. Űjabb meglepetés: egy pézsmapocak a vízben elrágta a sásokat, aztán szájába vette és kihúzta a partra, ahol elfogyasztotta.

A fák árnyékai egyre hosszabbak lettek. Lenyu- godjni készült a nap is. A békák hangos koncertbe kezdtek. Este lett. Az öreg sas végigrepült a víz fölött, aztán méltóságteljesen ereszkedett beszálló fájára.

Óvatosan hagytuk el leshelyünket. Sikerült csendesen kijutnunk. A nyiladékról visszanéztem. A nagy madár a fán, ült, nyugodtan tollászkodott.

Ezúttal kérek elnézést tőle, hogy birodalmába bemerészkedtünk. Az ott eltöltött idő alatt sok-sók ritka élményben volt részünk.

Tóth Ferenc

SIVATAGOK

1

2

3

m

1

s

6

7

8

9

10

8

11

12

m

13

14

m

15

16

17

—

8

m

18

■

19

m

20

m

21

22

m

23

m

24

25

26

m

27

8

28

29

il

30

31

m

32

m

Vízszintes: 1. Nagy edény. 4. Készülj az ebédhez. 9. Afrikai sivatag. 11. Csapadék. 12. Zár. 13. Lakást ad bérbe. 15. A seben képződik. 16. Írását átdolgozó. 17. Sivatag a Szovjetunióban. 18. Jóga egynemű betűi. 19. Cselekvést kiváltó. 21. Török rang volt. 23. Előd. 24. Adnak neki. 26. Félig dobó. 27. Elsüli fegyverét. 28. A láb része. 29. Fúvós hangszer. 30. Arabiai sivatag. 31. Ti és én. 32. Fájdalommal.

Függőleges: 1. Sül betűi keverve. 2. Beszédének része. 3. Lefedi. 4. Műveltető igetaépző. 5. Félig erdő. 6. Pakoltuk, 7. Indiai sivatag. 8. Peder ékezetcserével. 10. Ami rossz tanácsadó. 14. Római 998, 16. Férfinév. 17. Kinyújtom. 20. Halványul.

22. Sivatag Mongóliában.

23. Azonos magánhangzók.

24. Piaci árus. 25. Ülő al'kal- matoisság. 27. Kicsi ház. 28. Félig rebben. 30. Azonos mássalhangzók.

K. J.

Beküldési határidő: 1981. május 25.. hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: „Gyermekke- reszt nejt vény”.

A helyes megfejtést és * nyertesek névsorát 1981. május 27-én az Otthon és család című összeállításunk- ban közöljük.

SOMOGYI

NÉPLAP