Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-14 / 87. szám

Nem habozott a művezető Katonák mentik a leleteket Néhány gomb, egy ezüst hajtű, olvasó és kettős ke­reszt került elő a sírokból a leletmentés első napjai­ban. S nyilván találnák még több olyan munkaesz­közt, edénymaradványt, talán pénzdarabot is, ame­lyet Toponár mellett az Árpád-korban telepített fa­lucska egykori lakói hasz­náltak, a föltárás azonban Bárdos Edit, a Rippl-Rónai Múzeum régésze szerint — nem kecsegtet szenzációval, turistacsalogató arany- és ezüsttömeggel. „Legföljebb” a tudományos közvélemény számára rejteget meglepeté­seket a legalább másfél ezer középkori sír, a hajdani templom százhúsz—száz­negyven négyzetméternyi alapfalá, és a kornyék, hi­szen a közelben már a men­tés első óraiban avar cse- réptöredékekre bukkantak. Ily módon lehet, hogy a ket­tős honfoglalás elméletét igazoló temetkezési helyet játszott a szerencse ismét a somogyi archeológusok ke­zére, amint néhány éve is, a megyeszékhely peremén, a hatvanegyes út mentén. Áim mindez egyelőre csu­pán feltételezés, bizonyítás­ra váró elmélet. Előfordul­hat, hogy a feltárás „csak” ükanyáink és ükapáink unalmas hétköznapjainak részletesebb megismerésé­hez nyújt adalékokat. Még­is le kell írnunk, a túlzás legcsekélyebb kockázata nél­kül: ez a leletmentés szen­záció. A temető meglelésének, a bejelentésnek, a munka megkezdésének körülmé­nyei teszik azzá. A lelikiis- meretlenségnek az utóbbi esztendőkben hosszúra nyúlt láncolatát most a tisztesség és értelem szakította meg... íme, a történet! A Közúti Építővállalat dolgozói óriá­si erőgépekkel vonultak ki a napokban, hogy utat épít­senek Toponár és Kaposfü- red között. A szerződésben megállapított határidő nem adott lehetőséget semmiféle „lazításra”, mert az útnak ezt a szakaszát még'a ta­vasszal el kell készíteni. Csakhogy a lendületnek ha­marosan véget vetett egy véletlenül előkerült sír. A munkákat irányító műveze­tő egy pillanat alatt dön­tött: fittyet hányva határ­időnek, a prémiumnak, a gazdaságossági stzempontok- näk, leállította az útépítést, két teljes napra. És ami a korábbi esetek ismeretében különösen szokatlan: a vál­lalat vezetése nem szemre­hányással, hanem megértés­sel és elismeréssel jutalmaz-, ta a művezető döntését. • Az* esetet, persze, elintéz­hetnénk egyetlen kézlegyin­téssel, és azzal a megjegy­zéssel: a művezető ismerte a törvényt. A Közúti Építő­vállalat fiatal dolgozója azonban — minit beszélge­tésünknek már az első monr dataiból kiderül — nem egy­szerűen csak törvénytiszte­lő. A régész így mutatta be: tapasztalt „leletbejelentő”, lelkes „szurkolója” a múl­tat feltáró kutatásoknak, egyszóval az archeológusok munkacsoport jónak afféle „kültagja”. Ö vezette nyom­ra a szakembereket hat esz­tendeje a Dombóvár felé ve­zető út mellett is, amikor avar sírok kerültek felszín­re, s az ő útmutatásai alap­ján kezdték el az ásatást később a hatvanegyes út mentén. Nemes Károly, a történelemért rajongó műve­zető most is megsejtette a Toponár melletti temető je­lentőségét.. — Jó hecc volna, ha az avar cseréptöredékek egy avar településhez vezetné­nek. s ezáltal sikerülne bi- zinyítani a kettős- honfogla­lás elméletét — -mondja, könyveken iskolázott bizton­sággal, * homlokán akkor sem rándulnak a redők, amikor az útépítés határ­idejét kezdem firtatni. — Azt a két napi hát­rányt könnyedén, ledolgoz­zuk — nevet, miközben, jelt ad a „humuszoló” erőgép vezetőjének a munka foly­tatására., E könnyű, lánctal­pas szerkezetet egyébként csupán azért bérelte néhány órára a Közúti Építőválla­lat, mert saját, nehéz és ne­hézkesen mozgó erőgépei kárt okozhattak volna az új út peremén húzódó sírok­ban... A történetnek persze van­nak még hősei. Űjonc kis- katonák, akik egy, a múze­um gondjatt átérző tiszt utasítására Igyekeznek men­teni a leleteket, kiváló szor­galommal. Mozgásukon és megnyilvánulásaikon sze­mernyire sem látszik, hogy parancsot teljesítenek. Ta­lán a munka érdekessége ad nekik erőt. De nem is ez a fontos: inkább az a ta­pasztalat, hogy a gazdasági érdekek és a művelődési szempontok nem összeegyez­tethetetlenek. L. A. A LÁZ NEM ALÁZ Szövetséges népművelő — Aki a pusztán sivár éle­tet él, nem élne másként a „cityben” sem! Máj Péternek elhiszem ezt: éveket tanítóskodott Nagy- toldipusztán, most is onnan jár be kaposvári munkahe­lyére, a Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetségének Székhazába, ahol főmunka- társ. Munkaköre: közműve­lődés, oktatás, továbbképzés. Népművelő volt és maradt, de minőségileg más fokon. — Akárhogy is folyt az életem, valahogy célirányo­san mégis ott munkált ben­nem: pedagógusnak, közmű­velőnek lenni... Tényleg nem kanyarok nélküli az „előélete” ennek a 'harminckét éves, barna szakállú fiatalembernek! Az apai prakticizmus — az érettségi mellé'szakmád is legyen, gyerek! — íratta a tabi Rudnay Gyula Gimná­zium és Mezőgazdasági Gép­szerelő Szakközépiskolába. Noha ő a történelmet, iro­dalmat kedvelte, kitanulta a szakmát is. „Kerülőútjá”-nak újabb kányára; tiszti iskolá­ra jelentkezett. Mondta az Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Laiin»< HoraáHi — Kn»Aca, Tel«. Romit, Sasa, Villányi (Lázárt, Ferenczi. Kurdi, Feke- ta, Pintér (Tanai), Veress. Ed- zd: Borsfái Géza. Kadarkút: Turm an o — Schwindt (Jakab), Matán, Harczoi, Nagy J. (Mé­száros), Lóki, Szigeti G., Ba­konyi, Szigeti Cs., Hosszú, Nagy L. Edzői Matán József. A békés hangulatú talál­kozón a vendég csapat az el­ső félidőben nem késztette nagy erőbedolbásra a Latin- cát. A szünet után erősített a Kadarkút, és kihasználta a hazai védelem megingásait. Góllövők: Pintér (2), Veress, Ferenczi, illetve Szigeti G. (2). Jók: Kovács., Kamii, Pin­tér, illetve Szigeti G. Giber Károly Fonyód—Tab 3:1 (0:0) Fonyód, 300 néző. V.: Au- man. Fonyód: Fenyővári — Lepé­nye, Kenéz, Vázsonyl, Zámhn- ri, Pruck, Pernecz, Boros, Tombor (Fazekas, Gyökeres), Botvin ni k legyőzte a komputert Hamburgban a« egykori sakkvilágbajnok, a 70 éves szovjet Mihail Botvinnik, szimultán keretében 25 el­lenféllel vette fel a harcot. Az 1948—1963 közötti idő­szakban megszakításokkal 17 évig a sakkozás trónusán ülő Botvinnik 22 legyőzött ellenfele között „szerepelt” egy komputer is. Három játszmában döntetlen ered­mény született. Vass» Biczó. Fdző: Fenyvesi József. Tab: Gróf — Ulreieh, Berki, Szőnyi (Spilák), Vinkier, Kovács, Balázs (Györki), Györ- ke, Reichert J., Vendl, Reichert Z. Edző: Puha József. Az első félidőben a ven­dégek játszottak fölényben, a hazaiaknál főleg a védelem jeleskedett. A fordulás után a tíz emberre fogyatkozott Fonyód nagy lelkesedésről és győzni akarásról tett ta­núbizonyságot. Zámborit utánrúgásért kiállította a bíró, az 53. perobem. Góllö­vők: Boros (11-esből), Faze­kas, Pernecz Jók: A máso­dik félidőben az egész hazai csapat, illetve Ulreieh, Ber­ki, - Vinkler. Tab ifi—Fonyód ifi 2:0 zákány! Kálmán Kis« J. SE—Marcali VSE 3:1 (2:0) Kapoly, 500 néző. V.: Ke­lemen, Kiss J. SF: Czanka — Sza­bó, Kellner, Kovács, Böröcz, Prancz, Károlyi, Ferenczi, Hor­váth, Hóber (Szakái), Orosz (Varga). Edző: Kétszeri Fe­renc. Marcali: Bartha — Ecker, Szabó (Bogdán), Kolozs (Tóth), Beck, Hajdú, Luka, Héder, Izsák, Bálint, Guricza. Edző: Sándor Imre. A minden csapatrészóben jobb hazai gárda a sok ki­hagyott helyzet ellenére meg' érdemelten győzött a lelkes vendégekkel szemben, A Marcalit a nagyobb arányú vereségtől kapusuk remek teljesítménye mentette meg. Hódért tiszteletlen megjegy­zésért a 76. percben a játék­vezető kiállította. Góllövők: Károlyi (2, egyet ll-esbőí), Ferenczi. illetve Guricza. (11-, 'esbői). Jók: Böröcz, Szabó, Kellner, Prancz, illetve Bartha, Hajdú, Izsák, Guri­cza. Kálmán Ferenc Karáé—Balatonszárszó 2:2 (1:2) Karád, 200 néző. V.: Mé­száros. Karád: Keresztes — Szálai (Et- lenberger), Komáromi I., Lepé­nye, Komáromi II. (Kudomrák), Sóstai, Károlyi, Takács, Bara­nyai, Németh, Hoppár. Edzó: Torma Lajos. Balatonszárszó: Kovács — Reichert, Ftath (Sa- rang), Bán, Szakács, Gacs, Ko­csis, Kecskés, Rózsa, Molnár, Nagy. Edző: Dróth János. Már a 20. percben 2:0-ra vezetett a vendég együttes. Ezután erősített a Karád, de csak a 65. percben tudott ki­egyenlíteni egy remekbe szabott szabadrúgásgóllal. Góllövők: Hoppár, Kudom­rák, illetve Molnár, Nagy. Jók: Kudomrák, Sóstai, il­letve Bán, Szakács, Kecskés, Nagy. Karád ifi—Balatonszárszó ifi 3:0 FŐnyedi László VBKM Ya&aa—Nagyatád 2:2 (0:1) Kaposvár, 600 néző. V.: Ju­tái. Vasa»: Fodor — Fekete, Pa­taki, Horváth, Csonka, Ató, Borbély, Varga, Kelemen (Pin­tér), Pável, Várnai. Edző: Fü- löp János, Nagyatád: Zsobrák — Simon, Hoffmann, Czímba- lek, Varga, Kiss (Harcz), Se- gesdi, Krafft, Kovács L» (Ko­vács J.), Mohácsi, Brezovszki. Edző: Fűlsz János. A porban „úszó” salakos pályán lejátszott találkozón nagy volt az Iram és a lel­kesedés, az Atád kétszer is vezetést szerzett. Igazságos döntetlen! Góllövők: Páve; Pataki, illetve Segesdi, Mo­hácsi. Jók: Pataki, Horváth Csonka, Várnai, illetve Czim- halek, Segesdi, Krafft, Mo­hácsi, Brezovszki. Nagyatád ifi—VBKM Vasas ifi 1:0 Csupor Gyula Szőnyi SE—Csurgó 5:1 (2:2) Taszár, 300 néző. V.: Ru- becz. % Szőnyi SE: Dénes — Brunner, Putzer, Miovecz. Kiss J„ Hada­ró (Muri), Öncső, Kiss S., Ko- vacsik (I)ebyty), Huszár, Sza­bó. Edző: Balogh László. Csur­gó: Üst — Czink, Kovács A., Kisgéczi (Füstös), Kovács J., Horváth R., Péntek, Bodzsár (Radák), Horváth A., Készéi, Kovács Gy, Edző: Készéi Fe­renc. A jó iramú mérkőzésen vé­gig a hazaiak kezdeményez­tek, és helyzeteiket biztosan értékesítve otthon tartották a két pontot. Az eredmény hűen tükrözi a látottakat. Góllövők: Szabó (2), Öncső, Kiss J„ Miovecz, illetve Ko­vács Gy. Jók: Putzer (a me­zőny legjobbja), Miovecz, Kiss J„ Brunner, illetve Czink, Kovács Gy. Németi Péter Á fgrduló válogatottja: Kutast (Táncsics SE) — Ka­lász (Boglárlelie), Komli (Latinca SE), Putzer (Szőnyi SE), Czimbalek (Nagyatád), Szakács (Balatonszárszó), Kiss J. (Szőnyi SE), Böröcz (Kiss J. SE), Karasz (Siófok), Nagy (Barcs), Vass (Fonyód). 1. Kis. J. SE 31 II Z. Siófok 21 H 3. Latinca SE íl 11 4. Táncsics 21 13 5. B.-lelle 21 10 6. Barcs 21 10 7. VBKM V. íl 16 8. N.-atád 21 0 9. Tab íl 12 0. Marcali 21 7 1. Fonyód 21 8 2. Szőnyi SE 21 3 13. Karád 21 4 14. B.-szárszó 21 4 15. Kadarkút 21 3 16. Csurgó 21 2 2 31-11 30 3 64-24 29 3 41-26 29 6 49-20 28 4 66-29 27 5 28-20 26 7 42-25 24 6 40-31 24 9 35-27 21 7 26-32 21 9 26-34 20 7 11 21-44 13 4 13 17-51 12 2 15 27-51 10 4 14 19-69 10 5 II H-53 9 édesanyja: nem lesz belőled katonatiszt soha, fiam. Nem is lett. Viszont ma is mun- kásör! Dolgozott a mernyei gépjavítóban: szerelőként, műszaki utókalkulátorként, felvételezöként, ■ művezető­ként, majd diszpécserré „ma­radt vissza”. Oft lett párt­tag, s „muzsikált" — így mondta — a KISZ-ben, a lö­vés zcsapatban. Aztán végre pedagógus lett; igaz, képesítés nélküli. — Erőss Leni bátyám oda- vett a török koppányi iskolá­ba, s mindjárt a mélyvízbe dobott. Alsó négy összevont osztályt bízott rám; izzasztó munka volt „összeszerkesz­teni” az órákat. Megtalált a szerencse magának: az vol,t az egyetlen év, amikor kato­naviselt fiatalnak nem kel­lett 'felvételiznie a tanítókép­ző főiskolán. Kezdtem vé­gezni a levelezőt... Közben KISZ-titkárként, propagandistaként, könyv­tárosként, politikai oktató­ként tevékenykedett — ez ugyan diplomát, nem adott, mint a tanítóképző, mégis stúdiumnak íelelt meg a ké­sőbbiekhez. Okleveles taní­tóként — akkor már nős volt — találta meg magának a nagytoldipusztai általános iskolát, ahol az alsósok „vár­ták”. Önálló lett a tagisko­lában. Raffai Sarolta regény­eimével fogalmazta meg ak­kori helyzetét: — Egyszál magam voltam. Gyönyörű kis iskola az: két tanterem, plusz iroda; par­ketta, hatalmas ablalkok, olajfűtés. Tornatermet alakí­tottunk az egyik helyiségből, az irodából meg foglalkoz­tatót. Epidiaszkóp, automata diavetítő, magnó, rádió, té­vé... mindenünk vol t. A szülők, a fiatalok segítettek a villanyszerelésben. szak­munkában, így valósítottuk meg a magnós vezérlésű órákat. A pusztai gyerekek nem voltak hátrányos hely­zetben a nagyobb községbe­li iskolásokhoz képest, sőt! ö beilleszkedett a pusztai létbe, ugyanakkor annak alakítójává is vált: a nagy­hírű ifjúsági klub ma is a kulturálódás kohója ott. Amanykoszorús, kiváló klub, amely a magas minősítéssel járó összeget országjárásra fordította. Máj Péter bein­dította az iskólamozit; ké­sőbb már műsorrend szerint kapta a filmeket. A 110 a kismoziba átlag 140 néző fi­zetett be. A fiatal tanítóval színházba indultak a fiúk, lányok; huszonöt bérletes jár ma is Nagytol^ipusztáról a kaposvári Csiky Gergely Színházba. — Hetvennyolcban kény­szerpályára kerültem. ■ Kör- zetesítették a tagiskolát. így elvállaltam a karádi népmű­velői állást, és óraadó is le-, hettem az iskolában. A karádi fejezet rövid Volt. de eredményes: intéz­ményi háttért alakított ki, baráti beszélgetéseken, közös horgászatokon vált „kultúr- politikussá” a ruhagyári igazgató, segített az áfész- vezetó. Kelszáznyolcvan színházbérletet szervezett: ők az Uray Tivadar tói el­nevezett bérlet tulajdonosai. Abban az évben tizenötször lépett színpadra. kaitierák elé a karádi népi együttes, sikert sikerre halmozva, A Látrány—Karád—Igái útvo­nal „kultúrvonal” lett: kö­zösen hívott együttesek, mű­vészeti kisközösségek járják rendszeresen. Aztán újabb változás: a déeszszövetségben „találta magát”. Nem jár kitaposott útoh, de épp ez az izgalmas a munkakörében! S egyszer csak — csoda? — íei tűnik egy újabb színházi bérlet, Teszöv elnevezéssel. Nyolc- száznyolcvan téeszlagot érint ez; igaz, a nyolcvankét té- eszből még csak tizenöt „ne­vezett” be. Vándortáiíatok- ban, szociográfiai filmekben, előadássorozatokban gon­dolkodik, s falusi népműve­lőkkel közösen ' megoldott oktatási, továbbképzési prog­ramokban. A másfélórás uta­zás idején meg:hányja-veti magában a négytagú család —a felesége óvónő, Emese is­kolás, Orsika ovis — dolgait, s a rá váró munkát Lázas,, nyughatatlan ember Máj Péter. S az ilyen láz nem aláz, hanem emel! El­ragad másokat is ... Nincs rossz kezekben a szövetke­zeti népművelés, nekem úgy tetszik. Leskó László A Kodály nÖi kar sikere A hét végén kétnapos or­szágos kórustalálkozón — szövetkezeti dalosünnepen — vett részt a siófoki Kodály női kar Szolnokon. Szomba­ton öt kórus lépett dobogó­ra, köztük utolsónak a sió­foki. Vasárnap délelőtt foly­tatták a műsort, szintén öt kórus részvételével. A Ko­dály női kar — mely Bar­tók-műveket, valamint S. Szerdahelyi Katalin Somogyi kan kázó című . népdalfeldol­gozását és ijj. Somorjai Jó­zsef Trubadúr mollban című szerzeményét adta elő — a tíz kórus közül a második helyezést érte el, s megkap­ta a KÖTA különdíját. Első a debreceni Monteverdi kó­rus. Szombat este a Tisza szál­lóban népdalversenyt is rendeztek — ezen a kóru­sok szólistái vettek részt. E vetélkedőn a siófoki Angyal Katalin az első, Misics Ka­talin pedig a harmadik he­lyezést érte el. SOMOGYI NÉPLAP \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom