Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-11 / 85. szám

Apró, hétköznapi csaták „Azelőtt traktorral mindenki haaamebctett a talajába.” A görgeteg® tsz főagronó- musa óva intett: nehogy el­túlozzam az egy éve tör­tént vezetőségi/ál tás utáni kezdeti eredmények jelen­tőségét. Mint mondta, igaz ugyan, hogy már az első hetekben változtatások sorát vezették be — átalakult a gazdaság teljes szervezeti főépítése, az adottságokhoz igazodott a termelési szer­kezet, megújult a bérsza­bályzat, a bizonylati rend.,. — mindez önmagában, még­sem hozhat gyökeres válto­zást. Ezernyi apró hétköz­napi csatát kell még a ve­zetőknek megvívniuk ahhoz, hogy az emberek belássák a változások értelmét és hasznát. Balogh István traktoros­sal csUlagfürtvetés közben, találkoztunk. — Az emberek jó része máig -se örül a gépösszevo- násnák. Azelőtt a traktorral mindenki hazamehetett a falujába. Most a központi «nűhelynél kell i leállni, és a tsz busza visa haza az embereket. Már aki hajlandó azzal rnenni ... — Ügy hallat- - tara, az sem volt ritka, hogy a traktoros napköz­ben elment gé­pestől ügyes-ba­jos dolgait intéz­ni vagy ebédelni. — Előfordult □yen, de nemigen látjuk be, miért jobb ez a mostani rendszer... A traktoros sza­vaiból kitűnt, hogy korántsem ez az egyetlen — egyébként nyil­vánvalóan ésszerű — válto­zás, melyet a dolgozók ne­hezen fogadnak el. Nem kétséges:, a lazább fegyelem és az ötletszerű munkaszer­vezés kényelmesebb volt, csupán a közösnek került nagyon sokba. A berzenke­dés mögött ott lappang a három község egykori viszá­lya, amelyet még nemrég is szított, hogy például egy- egy bérvitánál a lakóhely is nyomós érv volt. S jóllehet egy éve már semmiféle alap­ja nincs a közös érdek eb­ien ható „falupártiságnak”, az emberek gondolkodás- módja lassabban változik, mint az üzemszervezés vagy a szabályzat. Ilyen lassan eltűnő szokás a bérvita is. Mivel koráb­ban nem volt mindenre ki­terjedő bérszabályzat, so­kat számított, hogy ki ho­gyan emlékszik és ki mek­korát tud az asztalra csapná. — Ma reggel azzal jött hozzám az egyik ember, hogy megkapja-e a szombaton végzett munkájáért a bért — hozta a példát Putics Ist­ván fóagronórnus. — Mond­tam neki, hogy ez természe­tes, hiszen a munkalapján minden ledolgozott óra pon­tosan szerepei Tegnap a görgetegi asszonyokkal volt vitám. Azt állították ugyan­is, hogy kevesebbet keres­nek, minit azelőtt. Délután visszavittem a bérlapokat, amelyekről világosan kide­rült, ki mennyivel vett föl többet és milyen munkákért. Tény, hogy az a 8,50, ame­lyet az órabéres munkákért kapnak, nem sok. Kénytele­nek vagyunk azonban első­sorban a teljesítménybéres munkákat ösztönözni. Hogy legalább ott ne érje meg ráérősnek lenni. Jó példa volt minap a melegágykészí­tés. Az egyik, brigád óra­bérben csinálta, az asszo­nyok 68 forintot kaptáik egy napra, a másik tagjai telje­sítménybérrel 20—30 forint­tal többet értek el. Igaz, ment is a munka. A tsz fűrészüzemében úgy tapasztaltuk: már sokan megértették, hogy érdemes fokozni a tempót — Egy-két éve még nem látott volna olyat, mint most, hogy szinte futólépés­ben hordjuk az anyagot — mondta Lovász Istvánná se­gédmunkás. — Egyre több műveletnél vezetik be a tel­jesítménybért. Legutóbb az „ingázásnál”. Mindannyian látjuk, hogy nekünk is jobb a teljesítménybér, igaz, csak akkor, ha kifogástalan az anyagellátás, ha nincs baj a gépekkel. Hegedűs László üzemveze­tő szerint az emberek itt I Kevesebb baleset, több kiesett munkanap hamar „vették a lapot”. Nőtt a munka intenzitása, s jó­részt ennek köszönhető, hogy termelési értékük az idén már eléri a 6 millió forintot. Első pi Hántásra is sokat változott a tsz húshasznú szarvasmarha-tel epének a rendje a múlt nyári látoga­tásunk óta. Javultak az eredményeik is. Annyi vesz­teséges év után az idénmár eJ tartja magát a telep. — Azelőtt is mindannyian tudtuk, hogy telepünk vesz­tesége árán eredményes a növénytermesztés — állította Horváth Istvánná. A takar­mány önköltségét úgy szá­molták, hogy ott legalábbis papíron biztos volt az ered­mény, itt meg a ráfizetés. S ha még az a takarmány jó lett volna ... — Azóta sóirat javult, ez meglátszik az állatok gyara­podásán is — egészítette ki Horváth István állatgondozó. — Mi változott még? — Például a létszám. 23- an dolgoztunk iitt, most meg tizen csináljuk. Igaz, kez­detben vol t időszak, hogy 24 órán át tartott a műszak, s ma is ritka a pihenőnap — Láitseik-e mindez a bo­rítékon? — Nem annyira, mint sze­retnénk. Elsősorban a le­dolgozott szabadnapok révén több a bér. — Ha jól tudom, magukon áll a választás: szabadnap vagy pénz. — Mindkettőről nehéz le­mondani. A havi ezer forint plusz is jól jön, de azért egy kis pihenés sem ártana. — Kivált most, hogy a tsz Harkányban három üdü­lőszobát bérelt a tagoknak — toldattá meg egyik társa. — Júniusig minden hely fog­lalt. A beszélgetésiből kiderült: az első közösen elért ered­NStt a súlyos sérülések száma A Medosz Somogy megyei Bizottságához tartozó üze­mek kétévi baleseti helyze­tét értékelte a közelmúltban az ágazati szakszervezet me­gyei testületé, a munkavé­delmi társadalmi bizottság tájékoztatója alapján. Előző­leg az SZMT munkavédelmi osztályával közösen számba vették a halálos kimenetelű és csonkulásos üzemi bal­esetek kivizsgálásának ta­pasztalatait, a jellemő oko­kat, tehát volt alap az ösz- szeméréshez a más szakmák­hoz való viszonyításhoz. A megye állami mezőgaz­dasági üzemeiben — az ál-, lami gazdaságokban, a Se- fag-nál, a vízügyi és egyéb, a Medoßz-hoz tartozó szer­veknél — tavaly huszonkét balesettel kevesebb fordult elő, mint 1979-ben, a halálos és csonkulásos sérülések szá­ma szinten maradt, a ki­esett munkanapok száma vi­szont 2869-cel nőtt! Ez ezer dolgozóra számítva az 1979. évi 34,5 napról 45,7 napra való emelkedést jelent. Az átlagot jóval meghaladó mu-nkanapkiesés volt . már 1979-ben is a Sefag-nál, s ezt tavaly igencsak megnö­velték: az egy balesetre ju­tó kiesett munkanapok szá­ma itt meghaladja az 53-at, de szembetűnő az állami gazdaságoknál kiesett csak­nem 47 munkanap is. Az okokat elemezve a Medosz megyei bizottsága mellett működő munkavé­delmi bizottság az első hely­re tette a munkaszervezés hiányosságát, a munkavé­delmi előírások felületes be­tartását. Magas a gépek, szerszámok helytelen hasz­nálata, illetve hibája miatt bekövetkezett sérülések szá­ma; számos üzemben nem számolták fel a korszerűt­len gépműhelyeket, nem cse­13 SOMOGYI NÉPLAP réHék ki a rossz gépi és. ké­zi szerszámokat, illetve be­rendezéseket. Sok helyen az elavult állapotban levő föl­szerelések alkalmazását az­zal tetézték, hogy az eszkö­zöket szabálytalanul hasz­nálták, megszegték ,a mun­kahelyi rendet; elmulasztot­ták használni az előírt vé­dőeszközöket és -berendezé­seket. A munkavédelmi bizottság és az állami gazdaságok te­rületi felügyeleti szerve, il­letve az SZMT munkavédel­mi osztályának felügyelője közösen értékelte a somogyi állami mezőgazdasági nagy­üzemek múlt évi baleseti helyzetét, s ahol a munka­védelmi tevékenységet nem találták kielégítőnek, java­solták a vezetők nyereség­prémiumának. elvonását. A A vásárlóknak nem sok okuk lehetett panaszra teg­nap a kaposvári heti piacon. Bőven volt műből válogatni, és az árak sem voltak túl borsosak. Egy zsenge zöld­paprikára legolcsóbban ötért lehetett szert tenni. 4,50 egy csomó kívánatos hónapos re­tek. Igaz, a Zöldért standján harmadennyiért is volt cse- resznyemagnyi. A zöldhagy­ma csomóját 2—3 forintért adták. A saláta feje még drágának számított 8-ért. ki­vált a 36 forintra mérséklő­dött uborkáéihoz képest.. Rég volt ilyen olcsó a vegyes zöldség. 6—7 forintért is adták, sárgarépát pedig egy helyen már három fo­rintért mértek. A burgonya ismét nálunk a legolcsóbb: fi forint. Szolnokon 2,20-szal drágább, Pesten is 7,60-ért veszik. A kaposvári vevőket a 7 forint körüli hagymaárak miatt sok helyen irigyelhe­tik. Még Békéscsabán is, ahol 8—9 forint egy kiló. Az feladatok között hangsúlyoz­ták: visszatérő ellenőrzések­kel vizsgálják a balesetet okozó körülmények meg­szüntetésére tett intézkedé­seket, s ha mulasztást ta­pasztalnak, alkalmazzák a felelősségre vonást. A ta­pasztalatok azt mutatják: a csonkulásos balesetek miatt nem maradt el a fegyelmi felelősségre vonás az üze­mekben. A Balatonboglári Állami Gazdaságban például ezt három dolgozó ellen ér­vényesítették, s mivel a bal­eset munkaszervezési hiá­nyosság miatt történt, anya­gi szankciókat alkalmaztak. Másutt azonban arra is van példa, hogy halálos kimene­telű üzemi balesetnél, jólle­het indokolt lett volna, nem vonták felelősségre a veze­tőt. menyek máris közelebb hoz­tak egymáshoz az embere­ket. A'húsmarhatelepen pél­dául már nyoma sincs a fentebb említett lakóhelyen­kénti elkülönülésnek. A tez-ben járva egyre biz­tatóbb termelési adatok és figyelemre méltó gazdálko­dási kezdeményezések sorát is. följegyeztem. A gazdaság vezetőinek munkáját első­sorban csak ezek alapján ítélik meg. Kevesebb szó esik azokról az apró hétköz­napi, tudatformáló csaták­ról, amelyek kimenetelétől a gazdaság fejlődése minden másnál inkább függ. A he­lyemként már jól érzékelhe­tő változások arra utalnak, hogy a görgetegi vezetők ed­dig nem csupán szakmailag, de emberileg is helytálltak. Bíró Ferenc Piaci körkép Már csak a hímes tojás drága Élmunkás téren 10-ért sze­rezhető be, Veszprémiben pe­dig 12 forintot is elkérnek érte. A fokhagymaárakban vál­tozatlanul kétszeres különb­ségek vannak. Egyre érthe­tetlenebb Veszprémben, hogy képesek tartani százforintos árát, miközben a környező megyékben és a fővárosban is 40—60-ért kínálják. Al­földi gyökeret az Alföldön sem lehet 9—10 forintnál ol- csóoban venni. Nálunk 12 az ára. A túrópiacról kiszorultak a gombaárusok, akik általá­ban 60-ért adtak egy kilót. A gyümölcsre kiéhezett vá­sárlóknak egyelőre az álmán kívül nincs választásuk, így ennek javát veszik 15-ért. A 6,50-es portéka kelendővé té­teléhez már Csincsi közis­mert ékesszólása is kevés­nek bizonyult. Országszerte 10—15 forint az alma, csak Kecskeméten, Szolnokon és Nyíregyházán válogathatnak benne 7—9 forintért. A tojások közül csupán a hímes volt drága, 3.50-ért adták darabját. Szerencsére a sonka mellé való 1,20— 1.40-be került. Egy évig visz- sza nem térő alkalmat hagy­tak ki a tormaárusok: csak elvétve hoztak a szálanként 4—5* forintért is eladható könnyfacsaróból. A tojás or­szágszerte olcsó. Jellemző erfe, hogy hosszú hónapok után most először a főváros­ban is 2 forint alá ment az ára. Olcsóbb lett -a baromfihús. Az élő csirke kilója nálunk — akárcsak Békéscsabán, Győrben vagy Pesten — 40 —45 forint, de Szolnokon 53-ért kínálják. Egy bár tyúk ára 140 forint. Ehhez képest főnyeremény volt egy muta­tás liba 150-ért. Egy pulyka 350 forintos árát hallva töb­beket elöntött a pulykamé­reg. B. F. Az elfelejtett Aligvár Egy utca jelképpé vált — Valamikor — mondja a somogyvári tanácselnök — három tanácstagi körzetünk volt a külterületeken. Akik tudták, hol nyüotl az alig- vári ibolya, milyen volt az újhegyi bor, meg kik laktak Őszön, azok közül már sokan nincsenek; a hatvanas évekig csak elvándorlás volt a köz­ségből. Űj ház, üzem alig épült, munkaalkalom kevés adódott. Tíz éve kezdett kialakulni egy utca, amely azóta a község jelképévé vált. A Május 1. utca már végleg beépült, a vele párhuzamos ‘Dózsa György utcáiban még sok a vakolatlan ház. A négy házsorban lakó több mint százötven család nyolcvan százaléka fiatal. A porták takarosak, tiszták, rendesek. Majdnem minden bejárán ott áll a kocsi vagy a mo­torkerékpár. A hetvenes évek elejétől számottevő a fejlődés. Az 'Elegancia Ktsz kihelyezett üzeme, a háziipari szövetke­zet, az erdő- és fafeldolgozó gazdaság, a termelőszövet­kezet, a gyógypedagógiai in­tézet és iskola ad munkát. Tíz esztendeje »megállt« az elvándorlás. Munkagépekkel fölszerelt erőgépet is gyakran látni a háztáji gazdaságokban. Az építőipari szövetkezet nem­rég traktort vásárolt, a tag­ság kilencven százaléka ez­zel művelheti a földjét, fu­varozhat, szállíthatja a ta­karmányt. — Azért csak a kilencven százalék — mond­ja Gyurákovics László, a szövetkezet száll itásvezető­je —, mert ennyien foglal­koznak háztájival. Az udvaron Ford Taunus áll, a szépen berendezett, sokhelyiséges lakás egyik szo­bájában beszélgetünk. — Én hat hízóval foglalko­zom. A takarmány nagy ré­sze megterem, segít a gép. Körülbelül havonta még egy­szer megkeresem a fizetése­met a háztájiból, de sokat is dolgozom. Persze besegít a feleségeim is, aki a fővárosi nevelőintézetnél van állás­ban. 1969-ben kezdtük a szü­leim támogatásával ennek a háznak az építését, de tenni­való még most is van rajta bőven. Az építőipari szövetkezet­ben sók a fiatal. Az átlag­életkor nem éri el a har­minc esztendőt. Daxner Gábor műszaki ve­zető inkább javítja, mim# rontja a statisztikát. Hat éve került a községbe, azóta úgy ismerik, mint az egyik legte­vékenyebb fiatalt. — Pár évvel ezelőtt még a községi KISZ-aJapszervezet működött, bár már akkor is a szövetkezet fiataljai tették ki a tagság nyolcvan száza­lékát Aztán megalakítottuk az önálló alapszervezetet. Az­óta nálunk van a községi KISZ-élet központja. A múlt év decemberében átadtuk a mintegy kétszázezer forintos költséggel épített és beren­dezett KlSZ-klubunkat A szövetkezet irodája mel­letti faházban televízió, rá­dió, erősítő berendezések, fo­tólabor, hatalmas akvárium. (Igaz, egyelőre halak nél­kül, mert a tartály összeál­lításába valami hiba csú­szott.) — Milyen szórakozási le­hetőségei vannak még a köz­ség fiataljainak? — Bizony, nem sok. A mo­zi, a presszó ... Persze én azt mondom, mindenkinek annyi lehetősége van, ametiy- nyit teremt magának. Így van. ez a mii klubunkkal is. Lehet vele dicsekedni, de at­tól még nem válik hasz­nunkra, csak ha tartalommal is megtöltjük. Az újjászülető községben benzinkút, ifjúsági lakótelep épül. Itt 12 lakás várhatóan már az idén elkészül, még­hozzá úgy, hogy a szövetke­zet felépíti az otthonokat, de a saját ízlés és lehetőség szerinti befejezés a beköltö­zőkre vár. K. Zs. Női cipőboltot nyitunk Kaposvár, Széchenyi tcr 7. sz. alatt. A Szigetvári Cipőgyár termékeit árusítjuk. Üzletnyitás: április 15-én 11 órakor. Kaposvári Szolgáltatóipari Szövetkezet (84485) Tisztítják az árkot >, A KPM nagyatádi üzemegységének dolgozói rendbe teszik a körzetükhöz tartozó utak melletti vízlevezetőket. Naponta mintegy kétszázötven méternyi árkot tisztítanak ki a lá- bod—kaposíöi szakaszon é.

Next

/
Oldalképek
Tartalom