Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-10 / 84. szám

Tavaszi munkák, tavaszi gondok Értékes növény a csillagfürt Vetési bemutató Csökölyben Régi, szép hagyomány, amit falusi településeink he­lyenként még ma is tarta­nak, hogy húsvétra kimesze­lik a házakat, felsöprik az udvart és az utcát, kicsino­sítják a portát. A tisztaság és a szépség elválaszthatat-. lan egymástól. Minden élő­lényre jellemző a környeze­te, ugyanakkor a környezet rendje és szépsége is for­málhatja, nevelheti az em­bert. Egy város vagy telepü­lés lakóinak közérzete függ attól is, hogy milyen tiszta a környezet. Lakóhelyünk köztisztasáigfejlesztése nem lehet azonban csak állami feladat, abban mindnyá­junknak részt kell vállalni. Tanácsaink egyre többet foglalkoznak megyénk köz- tisztasági helyzetével. Kor­szerűsítették a tanácsok köz­tisztasági rendéleteit, me­gyei utasítás intézkedett a , megfelelő huUadéklarakóhe- lyek kialakításáról és a kör­nyezet tisztaságának hatéko­nyabb védelméről. 1978-tól a köztisztasági vétségek a tár­sadalomra veszélyes szabály- sértésnek minősülnek. Mód van a helyszíni bírságolásra is: a tanácsi dolgozók egy részét erre jogosító igazol­vánnyal látták él. A közrend és a köztiszta­ság fenntartásában kiemel­kedő szerepük van a rend­őri szerveknek, és jelentős segítségét nyújtanak a tár­sadalmi szervek is. A nép­front, a KISZ. a .Vöröske­reszt, az SZMT rendszeresen szerveznek akciókat a te­lepülések tisztaságának, rendjének, környezeti kultú­rájának emelésére. Sok gon­dot okoznak a vasúti és autóbusz-pályaudvarok, vá­rótermek, kereskedelmi és vendéglátóipari egységek, valamint környezetük. A közterületek, parkok, zöld­területek megóvásában is van még mit tennünk. Elszo­morító látvány, hogy a füve­sített zöldsávra következete­sen ráhajtanak a teher- és személygépkocsik. Nem hi­szem, hogy ilyenkor eszükbe jut, hogy a zöldterületek fenntartásának költsége mindannyiunk pénze. Ugyan­ez vonatkozik a gyalogosok­ra is, akik áthágnak a füve­sített járdaszegélyeken. Anyák napja előtt a gye­rekek »-begyűjtik-« a közte­rek virágait. Erről és a fa­csemeték tördeléséről is szót kellene váltam az iskolában és otthon a gyermekekkel. Különösen most időszerű ez, hiszen március 20-tól április 20-ig fásítási hónapot szer­veztünk. A facsemetéket gyermekeinknek, unokáink­nak ültetjük; nekik és értük igyekszünk szebbé, és egész­ségesebbé tenni ' lakóhelye­inket. A lakóházak kerítésen belüli gondozottsága az em­berek rendszerebe téré, szé­pítő érzékére utal. Az ingat­lanok előtti területek tisz­tántartásával azonban már baj van. A múlt években jelentős összegeket költöttünk a vá­ros környéki parkerdők ki­alakítására, lakosságunk kulturált kirándulási lehető­ségének megteremtésére. Szomorúan látom helyen­ként a tönkretett padokat, megrongált játszótéri beren­dezéseket és a felhalmozó­dott szemetet,. A gondatlan­ság különösen az ifjúság kö­rében tudatformálással, ne­veléssel jóvá fordítható. Él­jünk ezekkel a pedagógiai eszközökkel, segítsük ezzel is közös ügyünket a környezet­védelmi munka kibontakoz­tatásával! Ilyen céllal hív­tuk életre a madarak és fák napját, környezetvédelmi napokat rendezünk minden évben, természetvédelmi fil­meket forgalmazunk, kör­nyezetvédelmi vándortábo­rokat szervezünk a szünidő­ben. A tiszta, egészséges, kul­turált környezet megterem­tése és megóvása, az egész lakosság részvételét, össze­fogását kívánja. A munka gondjai köizöttis él bennünk a vágy a szép, tiszta és kulturált környezet iránt. Tudjuk, hogy ezt csak magunk teremthetjük meg és tarthatjuk fenn. . Dr. Tarján Lászlóné megyei környezet­és természetvédelmi titkár Az értékes, fehérjében gaz­dag takarmánynövényt, a csillagfürtöt tavaly kétszáz­ötven hektáron termelte a csökölyi Béke Termelőszö­vetkezet. Bár a belvíz, a múlt évi kedvezőtlen időjá­rás károsította a terület egy részét, összességében — az erősen homokos termőhelyi viszonyok között is — ked­vező tapasztalatokat szerez­tek. Az idén ezért három­százötven hektárra növelték a csillagfürt területét. A szövetkezet nemsokára vé­gez is e fontos növény veté­sével. Tegnap a Bajai Kukorica­termelési Rendszer ebben a szövetkezetben tartotta meg az érdeklődő dél-dunántúli gazdaságok számára a csil­lagfürt-vetési bemutatót. A különbőz» vetőgépek alkal­mazása, a vetési módok meg­ismertetése volt a tapaszta­latcsere célja. A csökölyi szövetkezet e vonatkozásban is figyelemre méltó tapasz­talatokat szerzett már. Ha­gyományos, gabonavetőgép­pel történő vetés esetén ugyanis 170—180 kiló mag szükséges hektáronként. A szövetkezet egy SPC szemen­ként! vetőgépet házilag át­alakított, s így jelentős arányban — mintegy száz kilóval — mérsékelni tudta a hektáronkénti vetőmag- szükségletet. Ez mintegy két és fél, háromezer forint ter­melési költség-megtakarí­tást jelent. A részvevők a tapasztala­tok kicserélése mellett az eszközöket működés közben tekintették meg. Feladatok az idényben Kereskedelmi szakemberek tanácskoztak Siófokon MINDENKI JÓL JÁR Kiskapuk helyett zöld utat! Koordinációs értekezletet tartott tegnap Siófokon. a Somogy megyei Tanács ke­reskedelmi osztálya a nagy- és kiskereskedelmi, a ven­déglátó, valamint a szállító­vállalatok, szövetkezetek áruforgalmi vezetőinek — hogy megbeszéljék s egyez­tessék a balatoniidéninyel kapcsolatos feladatokat. A tanácskozáson részt vettek a Belkereskedelmi Miniszté­rium, illetve a déli part te­lepüléseinek tanácsi szakem­berei, a Hazafias. Népfront és a szakszervezetek képvi­selői. A vitaindító beszámolót ’Baloghné Molnár Ida, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetője tartotta; tájékoztatást adott a megye idegenforgalmáról, s főként a kereskedelmi mun­ka eredményeiről, és hang­súlyozta a vállalatok együtt­működésének fontosságát. Az előző szezonban — mint mondta — az ellátás meg­felelő volt, a kereskedelem fölkészülten, gazdag kínálat­tal állt a hazai és a kül­földi turisták rendelkezésére; javítanivaló azonban van még, például a munka szer­vezésében. Az értekezlet résztvevői tavaly szerzett ta­pasztalataikról szóltak, és ismertették elképzeléseiket, ötleteiket az együttműködés újabb lehetőségeivel kapcso­latban. A tanácskozás szünetében Széles Józseffel, a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának helyettes vezetőjével beszélgettünk az értekezlet céljáról. — Már hagyományos a koordinációs tanácskozás Siófokon a balatoni idény kezdete előtt — mondta. — Tapasztalataink bizonyítják, hogy szükség van érre az eszmecserére. Ilyenkor a kiskereskedelmi és a ven­déglátó vállalatok, szövetke­zetek képviselői tájékozód­nak az úgynevezett árualap nagyságáról, s elmondják, mit várnak a nagykereske­delemtől; a tavalyi tapaszta­latok föltárása révén nyil­vánvalóvá válik, hogy hol, mit és miért kell változtat­ni a szervezésben, a forga­lom gördülékenyebb lebo­nyolítása végett és hogy ál­talában mit várnak egymás­tól a kereskedelmi munka különböző területein kapcso­latba kerülő egységek, szál­lítók. A tavalyi szezon ta­pasztalatai kedvezőek; az ellátás megfelelő, a keres­kedelmi tevékenység ki­egyensúlyozott volt Keve­sebb vendég látogatta az üzleteket mint régebben, amikor a tóparton sainte va­lamennyi boltban, vendéglő­ben már-már az elviselhe­tetlen zsúfoltságról panasz­kodtak. A tavalyi változás bizonyos minőségi fejlődés­re adott lehetőséget a keres­kedelmi és vendéglátó-tevé­kenységben. — Mit várnak az idei sze­lőmtől? — A tanácskozás résztve­vői megfogalmazták: lega­lább olyan eredményt sze­retnénk elérni, mint tavaly, de természetesen többre törekszünk. A rendelkezésre álló árualap ésszerű elosz­tása mellett továbbra is fon­tos feladatunk a kereskedel­mi, vendéglátó tevékenység Lobi Lipót út 31. Szép családi ház. Igaz, még vako­latlan. Marcaliban, a város szélén. A kerti munkára csá­bitó meleget és a délutáni műszakkezdésig visszalevő szabad időt kihasználva áso- gat a gyümölcsfák alatt Eredics Gizella, a Mechani­kai Művek Elko II. üzemé­nek csoportvezetője Hat lány fegyvert fogott címmel 1972-ben, a munkás­őrség 15. évfordulóján ír­tam róla is. Arról a céltu­datos közéletiségről, mellyel a testület soraiba lépett. — Az álmom régen az volt, hogy taníthassak. Fő­iskolára jelentkeztem, de nem sikerült... Így érettsé­gi után Pusztakovácsiból Marcaliba jöttem a konden­zátorüzembe. Szakmai tan- folyamot végeztem, minőségi színvonalának emelése, a tartalékok kiaknázása. Sok szó esett az áru kor­szerű elhelyezésének szük­ségességéről, a modem áru- mozgatásról, csomagolásról, a kulturált kiszolgálásról. Az értekezlet résztvevői méltán tartották fontosnak a Bala- ton-pa/rti üzletek nyitvatar- tásának egyeztetését.’ Akár csak tavaly nyáron, az idén is megszervezik a vasárnapi ügyeletet a bolthálózatban. Hamarosan kezdődik az idény, s egymás után — az igényeknek megfelelő ütem­ben és sorrendben — meg­nyílnak az üzletek. Közülük sokat felújítottak, korszerű­sítettek — erről a tevékeny­ségről is beszámoltak az ér­tekezlet résztvevői. títasában, s ösztönzést kap­tam más társadalmi tevé­kenységem folytatására is. Határozott, céltudatos em­bernek ismertem meg Ere­dics Gizellát. S ezt nemcsak szolgálatának, pártmegbíza­tásának felelősségteljes ellá­tása, hanem egész életfelfo­gása. szemlélete is bizonyít­ja. Tanult, elvégezte a mar­xista esti egyetemet, s most készül a második érettségi­re; gimnáziumi végzettségé­vel közgazdasági szakközép­iskolai kiegészítőre, külön­bözetire jelentkezett. Néhány éve családi ház építésébe kezdett, hogy ne kelljen albérletben laknia, és szülei is Marcaliba köl­tözhessenek. Alig fogott hoz­zá, váratlanul meghalt az édesapja. Idős, beteg nagy­Együttműködési szerződést kötött a Somogy megyei Pa­tyolat Vállalat és a Zala me­gyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat kaposvári kirendeltsége. A megállapodás munkások cse­réjéről szól; eszerint a Pa­tyolat asszonyai néha a ba­romfifeldolgozónál segíte­nek, máskor meg fordítva. Kiss Ferenc, a baromfifel­dolgozó kaposvári kiren­deltségvezetője elmondta: — Majdhogynem véletle­nül jött létre ez az együtt­működés. Jó barátságban anyjával és édesanyjával maradt, aki ugyanabban az üzemben dolgozik, ahol ő. Segítségre mindenekelőtt férfierőre volt szüksége. So­kan mentek a testületből; munkásőr társai a szabad szombatokon, vasárnapokon önzetlenül dolgoztak nála, es segítettek az anyagbe­szerzésben is. Hat lány fogott fegyvert 1972-ben; azóta férjhez men­tek, máshova kerülték dol­gozni, Gizi azonban maradt, Néhány éve kiváló munkás­őr lett, üzemének kiváló- jelvényes dolgozója, most április 4-én pedig a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki. .— Szorgalmával, a felada­tok vállalásában és végzésé­ben tanúsított magatartásá­val a férfiaknak is példát mutat. Sok ilyen lelkiisme­retes munkásőrre van szük­ségünk — mondja róla Ke­resztes József, az egység parancsnoki!. Üzemében pártvezetőségi és pártbizottsági tag, KISZ- propagandiáta, s a városi KISZ-bizottságnak is aktí­vája. — A munkásőrségben med­dig kíván szolgálni? — Vállaltam, kitartok. Ad­dig leszek munkásőr, amíg a testületnek hasznára le­hetek, amíg számítanak rám. Sz. L. voltunk a Patyolat igazgató­jával és panaszkodtunk egy­másnak. Én akkor azt mond­tam: itt vannak az embe­reim, és nincs munkájuk... — Én meg azt, hogy alig van emberem, és nem győz­zük a munkát — folytatta a mondatot Borovszky Vilmos, a Patyolat igazgatója. Ezen a tavalyi beszélgeté­sen gyorsan kiderült: a mo­sodákban tavasszal pangás van, ugyanakkor a baromfi- feldolgozónál itt a tojásdöm- ping ideje. Azután nyáron kevés lesz a tojás és renge­teg a mosnivaló, mert a Ba­laton-parti üdülők ontják a szennyest. Kiss Ferenc: — Ez volt az első lépés, azután már csak a munká­sokkal kellett megbeszél­nünk, hogy hajlandók lenné­nek-e kölcsönösen besegíte­ni egymásnak. Igent mond­tak, s tavaly már kipróbál­tuk a cserét Az idén a két cég szocialista szerződést is kötött e törekvést támogat­ta a Zala megyei közpon­tunk is. Győrfi Károly, a Patyolat osztályvezetője, a csere »gaz­dája«, szervezője így beszélt: — Országos felismerés volt: a munkaerőt célszerűen kell használni, mozgatni. Ezért lett az ötletből való­ság. És vajon az asszonyok — mindkét cég többnyire nőket foglalkoztat — miért vállal­ták a »vándorlást«, azt, hogy megszokott munkahelyüktől távol, nem éppen rokonszak­mában dolgozzanak hosz- szabb-rövidebb ideig? Or­bán Istvánná, aki tavaly próbaképpen a Patyolatnál »vendégeskedett«, így be­szélt: — A pangás nekünk sem jó. Kevés a munka, takarít- gatunk, álldogálunk, kény­szerszabadságra megyünk, és a keresetünk is csökken. Oda kell menni, ahol munka van. Mi úgy gondoltuk, nem le­het ördöngösség a Patyolat­nál dolgozni, hiszen mosni, vasalni minden asszony szo­kott. — Szívesen fogadták önö­ket? — Igen. Az első nap meg­tanultuk, hogyan kell a va­salógéppel dolgozni, azután már ment minden »maga­í tói«. A patyolatotokkal is volt néha egy-egy szussza- násnyi időnk beszélgetni, gyorsan összebarátkoztunk. Kispál Józsefné, a Patyo­lat dolgozója, épp tojást vá­logatott, amikor a baromfi­feldolgozónál jártunk. El­mondta : — Ugyanolyan gondunk van uborkaszezonban, mint az ittenieknek. Álldogálunk, csökkentett munkaidőben dolgozunk, kevesebbet kere­sünk. Szívesen jöttünk át, hogy megmaradjon a kere­set. És cserébe ők is segíte­nek, tehát a nyári csúcsban nem kell majd tízórázmmk. — Sok tojást törtek össze eleinte? — Alig egyet-kettőt. A há­ziasszony tud bánni a tojás­sal, akárhol dolgozik is. Ugyanúgy, ahogy az itteni­eknek sem idegen a mosás. Mindkét cég vezetői el­mondták, hogy a »kölcsön­munkások« kellemes megle­petést szereztek. Éppúgy haj­tottak, mint a törzsgárda, sőt talán még egy kicsit job­ban is, mert senki sem akar a másik előtt szégyenkezni. A »most megmutatjuk, mit tudunk« hangulat egészséges versengést teremtett. Borovszky Vilmos egy gon­dot is megemlített: — A munkaerő célszerű ki­használását má még nem támogatják eléggé az érvé­nyes rendelkezések. Ugyan­is rengeteg adminisztrációs gondot okoz a csere, s oly­kor bizony kiskapukat kel­lett keresnünk ahhoz, hogy a gondolatot valóm válthas­suk. Jó lenne, ha a ' rendelke­zések utolérnék a még új, de jó elképzeléseket A szer­ződést öt évre kötötték meg, és mindenki örülne, ha a következő években egyetlen kiskaput sem kellene keres­ni, hanem zöld utat kapna ez a kezdeményezés, amely­nek lehetőségét esetleg má­sutt is meg lehetne vizsgál­ni. Jói járnak a vállalatok, jól járnak az emberek. Kell ennél több, az újdonság mel­lett szóló bizonyíték? L. P. Vállaltam, kitárták... ellenőr, majd csoportvezető lettem. S amikor tíz -évvel ezelőtt az üzem kommu­nistái a soraikba fogadtak, a mun­kásőri szolgálat ellátását kaptam párt megbízatá­sul. .Szívesen vál­laltam, vonzott a testület, s nem csalódtam: olyan közösségbe kerül­tem, ahol sokol­dalúan segítettek a szolgálat mielőbbi elsajá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom