Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

Számvetés az NDK-ban PEZSDÜLŐ TETTVÁCY JS3étm a munkásosztály nagy kommumista céljainak sikere« megvalósításáért!*-, JDoégoczznrMk jobban, hogy jobban élhessünk!” — a fel­iratok százait láthatjuk Ber­linben eaakben a napokban. A Német Szocialista Egység­párt tizedik kongresszusa előtt transzparensek a főút­vonalak mentén, az új lakó­negyedek üzleteinek kiraka­táéban. a hűvös, eSős időjá­rás ellenéne is zöldülő par­kiban, a játszótereken. Tíz év távlatából A nagy számvetés közelsé­ge a vállalatok, üzemek kö­zösségeit az eddiginél is na­gyobb tettvágyra serkentet­te!. A Neue» Deutschland és a Berliner Zeitung egyre- mósna közli a murukaver- eany-fielajánlásofc teljesíté­séről küldött tudósításokat, a lipcsei nemzetközi vásár eredményeit. Az Unter den Linden szálloda éttermében egy jordanrai üzletember ára­dozik e sorok szerző i énét ;lz NDK kitűnő kereskedelmi politikájáról. A kereskedelem alapja ter­mészetesem az ipar, a mező- gazdaság. A tájékozódásul magammal hozott honi sta­tisztika egy kissé régi, utol­só adaitai 1971-esek. Sebaj, , annál élesebb a kontraszt az akkori és az utolsó, az 197^- as adatokhoz képest. Villa- moseóengiát akkor 69 mil­liárd kilowattórát termeltek, most 96 miTliardot. Acélt 5,4 millió tonnát, most 6,9 mil­liót. Autót 134 ezret gyár­tattak, rajost 171 ezret. Te­levíziót 411 ezret, most 489 ezret. Hűtőszekrényt 4i0 ez­ret, most 609 ezret. A gyap- jűsrzövetgyántási 118 millió négyzetméterről 740 millióra nőtt. Mi sem természetesebb, mint hogy a háztartások ma már sokkal modernebbek. Azt mondhatnánk, teljesen gépesítettek, lene: száz ház­tartásban akkor 71 tévé volt, most 110, hűtőszekrény 62, most 120, mosógép 58, most keréken száz. Sóikat mondanak a mező­gazdaság adatai. A vetéste­rület összessége nem válto­zott: akkor is 6,3 millió hek­tár volt most is annyi. Ezen a tertületen astókoriban 2,5 millió tonna búza termett most 2,9 millió. Rozsból 1,8 millió — 1,7 millió, árpából 2,3 millió — 3,7 millió, zab­ból 0,8 — 0,5 millió, burgo­nyából 9,4 — 9,3 millió ton­na, cukorrépából pedig 4,4 millió — 6,4 millió tonna. Érdekesen alakult az állat- állomány 1971 és 1978 kö­zött: szarvasmarha 5,3 mil­lió — 5,6 millió, sertés 10 millió — 12 millió, juh 1,6 millió — 1,9 millió, baromfi 43 millió — 50 millió. Igazi népünnepély Persze nemcsak a gazda­sági élet pezsdült feL A művelődési, a szórakozási' lehetőségek száma is gyara­podott a pártkongresszus közeledtével. Szinte napon­ként nyitnak meg egy-egy új kiállítást, egy-egy új kul­turális intézményt. Igaz, balszerencsémre nem lehettem a száznyolcvanezer boldog ember között, aki megtekinthette a Pergamon Múzeumban Schinkelnek, a XVIII. század nagy német szobrászának, építészének, festőjének, Potsdam tervező­jének kiállítását — a min­denki által szenzációsnak mondott tárlatot .az érkezé­sem előtti napon zárták be. Megnézhettem azonban a Történeti Múzeumban az NDK harminc esztendejét bemutató, ugyancsak rend­kívül érdekes, felújított ki­állítást. A kortárs művészek rend­szerint szocialista realista ihletésű, elsősorban ipari- inezőgazdasági témájú ké­peinek reprezentatív kiállí­tását a köztársasági palota hatalmas emeleti aulájában állítottáK ki. És nemcsak a bitterfeldi iskola remekei előtt sétálhatunk itt: az is ‘ bebizonyosodik, hogy az egy­koron híres és népszerű né­met expresszionizmus és szürrealizmus éledöben van Berliniben. A képiek előtt tolong a tömeg a napfényes vasárnap délelőttön. majd az aula közepe felé tódul min­denki, ahol éppen a belügy­minisztérium fúvószeraekara játszik a telpcsiklandó két­es háromnegyedek után pi- hentetőül egy Suppé-nyi- tárayt. Hamisítatlan „Volks­fest” ez, a kedélyes német népünnepélyek hagyomá­nyainak jelene. I Lengyel András Erdőgazdálkodási együttműködés Egyre több az ésszerű megoldás Az olcsónál is van olcsóbb A mezőgazdaság ' felgyor­sult fejlődési szakaszának kezdetén — 16—12 éve — épültek az azóta sokszor kárhoztatott, 60—80 milliós betoncsodák. Azok a gazda­ságok is ilyen létesítmenye- ket építettek, melyeknek ve­zetői szívesebben láttak vol­na valamely egyszerűbb és olcsóbb megoldást. Akkori­ban azonban csak ezekhez a túl nagyvonalú, ráadásul az állatok természetes igényei­től távol álló épület-típus tor. vekhez kaphattak beruhá­zási támogatást. A többszáz milliós tanulságok levonása után — 4—6 éve — elsősor­ban a gazdasági vezetők szemléletétől függött, hogy a lehetőségek bővülő válasz­tékából az olcsóbbakat vagy a drágábbakat részesítik-e előnyben. Mára az ésszerűség alap- követelmény, egyben kény­szerűség is lati. A koráb­biaknál szerényebb, saját erővel rendelkező, s lényege­sen kevesebb támogatást él­vező gazdaságok csak ak­kor tudnak fejleszteni — s főként eredménnyel kecseg­tetően —, ha a leggyorsab­ban visszaterülő megoldá­sokat választják. Könnyen belátható, hogy a mezőgazdaság ötéves ter­vének megvalósulása is dara- tőén attól függ, mennyi ter­melésnövelő fejlesztést si­kerül végrehajtani az or­szágosan rendelkezésre álló mintegy 130 milliárdbóL A somogyi gazdaságok az elmúlt ötéves tervben épü­letberuházásokra 970 milliót költöttek. Az építésekre for­dítható összeg az idén 388 millió. Az elkölthető forint tehát több, nem jelenti azon­ban ez — főként az időköz­ben történt anyagár-emelke­dések miatt — a fejlesztési lehetőségek tényleges gyár rapodását. Mindent egybevé­ve a beruházások mennyisé­ge még kevesebb is a ko­rábbi évekénél, legalábbis, ha az eddig használt építési megoldásokkal és termelési technológiákkal számolunk. Lehet azonban akár több is, ha sikerül mérsékelni a beruházások önköltséget, s ugyanakkor — a korszerűbb technológiák révén — nö­velni az egységnyi ráfordí­tásra jutó terméktöbbletet. Ezt belátva az építéseknél a tormánként 8—900 kilo­gramm olajjal „egyenérté­kű” acél, vagy a drága ce­ment helyett egyre gyakrab­ban más, feldolgozást alig igénylő anyagokat használ­nak, az új létesítményben pedig egyszerű, nem energia, igényes technológiai megol­dásokat alkalmaznak. Az eredmény: a különféle ál­lattenyésztési telepiek egy fé­rőhelyre jutó beruházási költsége például felére, sőt egyes esetekben harmadára csökkent. Az ilyen kedvező változá­sokra megyén belül is egy­re több jó példát találha­tunk. A barcsi tsz épülő szarvas- marha telepének egy férő­helye a tervek szerint 42 ezer forintba kerül. A ko­rábbi évek férőhelyenkénti átlagköltsége új , telepieknél 72 ezer forint volt a me­gyében. Még inkább figyelemre méltó a bővítések es re­konstrukciók költségmér­séklő lehetősége. A somogy­ba bodi tsz szar vas ma t h a te’ e- p>ének bővítése férőhelyen­ként 40, a pusztakovácsié 33 ezer forintba kerül. A mar­cali saarvasroamhaitelepi re­konstrukció keretében egy új férőhelyet nem egészen 17 ezerért nyernek. A sertéságazatban a rossz emlékű 40—70 milliós beru­házások helyett a 10—30 milliós, és legtöbbször fé­rőhely-gyarapodást is hozó felújítások lettek a jellem- zöek. Egy-egy jó rekonstrukció 2—3 ezerrel is növeli a te­lepek hízókibocsátását: Az 1978 óta elvégzett 15 sertés­telepi . rekonstrukció ered­ményeként 31 ezerrel nőtt a megye hízottsertés-terme­lése, s ez aranyiba sem ke­rüli, mint három korábbi „betonerődítmény” megépí­tése. A juhászati létesítmények építésénél egyre több gaz­daság használ föl hel/oan föllelhető. olykor pénz lie sem kerülő anyagokat. Kész­ben ennek az eredménye, hogy míg 1979-ben egy anya­juh-férőhely átlagosan 2700 forintba került, addig a most folyó építkezések költ­ségvetési előirányzata már csak 1500—1800 forint. A tárolóberuházásoknál So­mogy országosan is fieve- lemre méltó' példákkal szol­gál. A burgonya tarol ók öt­ezer forint Körüli tonnán­kénti fajlagos költségevei szemben a Dél-somogyi AE lami Gazdaság tárolója 1611 forintos tonnánkénti költség­gé! valósult meg. Az új, nagy kapacitású termény tárolók tonnánkén­ti beruházási költsége alig fele a korábbi 1300—1900 forintnak. Az A grober me­gyei kirendeltségének szak­emberei azonban bebizonyí­tották, hogy az olcsónál is van olcsóbb megoldás. Fó­liás terménytárolóik tonnán­kénti költsége 461 forint. A leintek azt a tévhitet ébreszthetik, hogy a mező­gazdasági beruházások költ­sége — további ésszerűsíté­sek révén — korlát nélkül mérsékelhető. Ez nem így van. Egy ponton túl a be­ruházások költsége nem csökkenthető tovább. A me­gye gazdaságainak zömében azonban egyelőre nincs mit tartani attól, hogy az al­kalmazható egyszerű, cél­szerű megoldások végére jutnak. B. F. Közös terület- és gépszem­lére indultak a napokban a nagybajomi Lenin Termelő- szövetkezet és a Sefag helyi erdészetének szakemberei. Együttműködésük követke­ző lépése ugyanis a kak- pusztai határrész egyes te­rületeinek erdősítése lesz. A gazdaság és az erdészet munkakapcsolata jó példa a helyi erők összefogott, ered­ményes hasznosítására. Most a csemeteültető gep>et nézték meg a szövetkezetiek, ők is ilyet szeretnének vásárolni. Ahogy Horváth László tsz-elnök elmondta, az erdé­szetnek Kutas határában, a termelőszövetkezetnek pe­dig Nagy bajomban van cse­metekertje. Évente mintegy ötven hektáron telepítenek, de a megfelelő specialis er­dőgép hiánya egyre nehe­zebben megoldható feladatot ro a szövetkezetre. Kézzel végezték és végzik ma is a terület nagy részén a nehéz munkát, az ültetők létszáraa pedig egyre kevesebb. Az erdészetnél viszont időszakonként a kitermelt fa elszállítása okoz gondot, lö­szén jóval kevesebb jármű­vük van, marat a szövetke­zetnek. Az együttműködés alapjan kisegítik egymást a szükséges — és a tulajdo­nosnál éppen nélkülözhető — gépiekkel. A tsz évente 4400 köbmé­ter fát termel ki erdeiből. Csemetekertjeiből szállít a Sefag-nak, a Nagybajom kör­nyéki tsz-ekmek. Ebben as évben eddig már csaknem ötszázezer csemete jutott Somogyba, Baranyaba és Vas megyébe, valamint a vértesi erdőgazdaságba. A kereslet a fenyőfélék iránt a legnagyobb, de aikáeból, égerből is ki tudnak elégíte­ni minden igényt. 'Az együtt­működés hatékonyságát to­vább növelik a bajomiak; kölcsönösen. látogatják egy­más szakmai rendezvényeit, csemetetermelési bemutat ' tóit, tapasztalatot cserélnek a szövetkezeti és erdészeti erdőgazdálkodók. VILÁGÍTÁSTECHNIKAI BEMUTATÓ Ankét a fényről egy sötét A Ravill Kereskedelmi Vállalat tartott tegnap bemu­tatóval egybekötött szakmai ankétöt Kaposváron a kor­szerű és energiataikarékos vi­lágításról- A cég képviselőin kívül a VBKM, az Egyesült Izzó és a Kontakte alkatrész- gyár szakemberei is ott vol­tak a rendezvényen, s közö­sen mutatták be szóban, fil­mem,- képeken és a meglehe­tősen szegényes kiállításom az ipari és a lakásvilágítás­Családlátogatások előtt Az igali Honti gyógysze­rész házaspár két éve látja el orvossággal a község és a környék lakosságát. A csa­lád otthonra lelt a fürdő jé ről híres településen. Két év elegendő volt ahhoz, hogy megismerjék lakóit, akik szintén befogadtak és már igaliaíknak tekintik őket. így gondolkodtak a község veze­tői is, amikor a tanácstag- jelöléseknél Honti Bélánéra gondoltak. A község déli ré­szén, a gyógyszertár könnyé kén élő negyven család ta­valy júniusban rá szava­zott. Emőke asszonyon hófehér köpeny, arcán kedves mo­soly. Szabadkozik: — Meg- érdemlem én ? .. Hogy ró­lam? ... Hisz eddig igazán kevésről tudok számot adni. De tenni akarok, és nem­csak , a negyven családért, hanem az egész községért Elsősorban azért, hogy még nagyobb tisztaság és rend uralkodjon Igáiban. — őszintén szólva örül­tem a megtiszteltetésnek. Jólesett, hogy bíznak ben­nem. Nem akarok csalódást okozni A tanácsi munka új nekem. Az iskolai eveim alatt dolgoztam a KISZ-ben, de tudom, most többet kel) tennem. Eddig három ta­nácsülésen vettem részt. A legutóbbi nemrég volt. Most készülök a választóimmal való első találkozásra. Jú­nius elején tartom az első tanácstagi beszámolómat. Igaz, már most is ismerem valamennyi választómat, hisz a családok gondja, ba­ja, a betegség odahozza őket a gyógyszertárba. Talán az sem túlzás, hogy az egész község lakosságát ismerem. Büszke vagyok arra, Hogy sokan, egyre többen Emőké­nek szólítanak. A beszámo­lómig meglátogatom a kör­zetemben élő lakosokat. Úgy gondolom, hogy be­osztásom miatt az egészség­ügyért tehetek majd legtöb­bet. A vöröskeresztes mun­ka, a véradás segítése, a családoknál felhalmozott gyógyszerek átvizsgálása, a kutak, a szennyvíztárolók vizsgálata, a fertőzése® meg­betegedések megelőzése ké­pezik a társadalmi teendői­met. Természetesen mindezt nem egyedül kívánom — nem is tudnám — elvégezni. D. Z. hoz szükséges fényforráso­kat, szerelvényeket A Latinca^ Művelődési Központ rosszul világított terme, a bemutatott termé­kek fogyatékosságai és a va­lóban korszerű világításról néha inkább keserű lemon­dással beszélgető szakembe­rek, valamint a hazai viszo­nyok között úttörőnek szá­mító egy-két világítástechni­kai újdonság arról árulko­dott hegy »fény-ügyben-« bi­zony van még jócskán ten­nivaló. A bemutató egyik célja a fénycső népszerűsítése volt ám propagálói maguk is be­vallják: az emberek idegen­kednek tőle, s a lakások, il­letve az irodák világításához valószínűleg a jövőben sem használják szívesen. A fény­cső ugyan jó az energiataki*- rékosság szempontjából, de hideg fénye, terjedelmessége miatt felhasználási lehetősé­gei eléggé szűkösek. Ezeket az akadályokat kívánják le­küzdeni a gyártók és a for­galmazók az újdonságokkal. Lehet melegebb fényű fény­csöveket készíteni, és új megoldás a körfénycső, amely egyelőre csak importból sze­rezhető be. Feltűnő azonban, hogy a fénycsöves lámpatestek mennyire csúnyák, és a vetí­tett filmben a formatervezé­si újdonságként bemutatott példányok, ha lehet, még ke­vésbé esztétikusak, mint elő­deik. A hagyományos, vil- lanykörtés lámpák között Is ritka a szép. Válaszlék már van, ám többnyire hivalko­dó, kivagyiságról árulkodó lakásokba illő monstrumok­ból. de még szupergiecset is láthattak a nézők a lakás- világításról szóló filmben. Ugyanilyen formaszegény­ségben szenvednek a bemu­tatott köztéri világítótestek is. El kell mondanunk, hogy a Ravill és szállítói beszá­molták — sajnos csak szó­ban — arról is: az újabb és a még tervezési vagy próba­gyártási stádiumban levő világítótestek: — a szabad­ban és a termekben, a mun­kahelyeken avagy a laká­sokban használhatók — már sokkal szebbek, korszerűb­bek. Ehhez az is hozzá tar­tozik, hogy a beszélgetés résztvevői — tervezők, fel­használók és mások r— a korszerű termékek szűkös beszerzési lehetőségeiről és a kellő tájékoztatás hiányáról szóltak legtöbbször. Jó jel, hogy ha még nem kaphatók is tömegével a szép és jó lámpák, az már korszerű és esztétikus, ami­vel a lámpát bekapcsoljuk. A Kontakta gyár kapcsolói, konnektorai nem véletlenül lettek gyorsan népszerűek — és tegyük hozzá: időnként hiánycikkek Jó jel szintén, hogy a Ravill az ilyen ren­dezvények sorozatán meg akarja ismerni a gondokat és az igényeket, azaz a gyártó­kat, a kereskedőket és a fel­használókat közös asztalhoz ültetve a világítás ügyét ki akarja lendíteni a holtpont­ról. Mindannyian várjuk az eredményeket a munkahe­lyeken, az utcán és otthon, / mert szeretünk látni. És látjuk azt is, hogy mi kapha­tó az üzletekben. Sokan ro- hangásztunk már csillárért, célszerű! szép olvasólámpá­ért, íróasztalt vagy munka- padot megvilágító alkalma­tosságért — hiába. L. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom