Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

Ökölvívás Nem jutott hely a dobogón Kilenc kérdés Hergert Jenőhöz Vasárnap a televízió nyil­vánossága előtt véget ért az idei országos ökölvívó-baj- ' nokság. Sajnos nem úgy si­került a somogyiak számá­ra, mint azt sokan várták. A K. Dózsa szép hagyomá­nyokra tekinthet vissza az elmúlt évek hasonló verse­nyei kapcsán. Szinte minden évben sikerült érmeket sze­rezni. Hirtelenjében nem is emlékszünk a mostanihoz hasonló szereplésre, mert ez­úttal nem termett babér a kaposvári öklözőknek. Vala­mennyien érem nélkül tértek haza. Több öklözőnk korai bú­csújáról már számot adtunk. Néhánnyal azonban még adó­sak vagyunk. Ezekről Her­gert Jenő vezető edző szá­molt be hazaérkezésük után. Légsúlyban Benke Gyula az első mérkőzésén pontozásos vereséget szenvedett a Kun B. SE versenyzőjétől, Kisstól, ezzel ő is kiesett. Váltósúly­ban két kaposvári is bok­szolt: Bogyó Elemér első ta­lálkozóján tíz másodperc alatt kiütötte Böröczöt (Steinmetz SE), ezután azon­ban szembekerült a váloga­tott, oroszlányi Molnárral, akitől szoros mérkőzésen 4:1 arányú pontozással kikapott. Ugyanitt Nagy Zoltán is győ­zelemmel kezdett: Sárit (DÉLÉP) verte “ egyhangú pontozással, utána Őritől (SZIM Vasas) pontozással kikapott. A pehelysúlyú Horváth László első mérkő­zésén veszített pontozással az utánpótlás válogatott Szűcs (Bp. Építők) ellen. Néhány kérdést intéztünk a szakvezetőhöz: __ — Milyen eéllai utaztok Szegedre? — Szerettünk volna most ís a hagyományokhoz híven néhány jó helyezést elérni. Tavaly egy második és há­rom harmadik helyünk volt az OB-n. Inkei kivételével most Is ott voltak az akkori főszereplők, érthetően biza­kodtunk. — Megvalósult valami az elképzelésekből? — Ami a helyezéseket il­leti, nem. De voltak így is biztató mérkőzéseink. A sor­solás nem volt kegyes hoz­zánk, hisz nyolc bokszolónk közül négy kiemelt öklözővei kezdett. — Vörös Attilát miért nem emelték ki, hisz tavalyi ezüstérme és idei válogatott­sága talán indokolta volna. — Hivatalosan nem indo­kolták meg. Bizonyára a fia­talítási szándék vezette a MÖSZ-t. Vörös ugyanis a maga 27 évével idősebb a négy kiemeltnél. Így tőlünk egyedül Nagy 'Zoltánt érde­mesítették kiemelésre. — ön kritikát kapott a nyilvánosság előtt azért, mert Varga Zoltánnak Bácskái el­leni mérkőzését nem adta föl. Miért döntött így? — Én másként láttam Varga szereplését. Zoli jól bokszolt, és végig helytállt Igaz, számoltak rá, de ezek­re nem fejre történt ütés al­kalmával került sor. Bács­káit is megintették. Én jól ismerem a versenyzőimet és tudtam, hogy Varga a rászá- molások ellenére is végig bírja. Ma is elhamarkodott­nak tartom a leléptetését. — Meglepetés volt Rákosa nagyváltósúlyú szerepelteté­se. Helyes elhatározás volt? — Nem elhatározás volt, hanem kényszerhelyzet. Rá­kosa nem úgy készült aho­gyan elvártuk. És ő maga kérte, hogy ebben a súlycso­portban induljon. Bizonyára azért mert nem volt elég ön­fegyelme a súlya megtartá­sához. Attól a Borbélytól ka­pott ki. akit tavaly legyőzött — Kikkel volt elégedett? — Bogyóval, Vargával és mindenekelőtt Budaival. — Es akik többre hivatot­tak? — Ha Benke harcosabb, nyerhetett volna, bár igaz, hogy az elinduláskor voltak egészségügyi problémái is. Tőle, továbbá Rákosától vár­tam többet. Vörös is bizo­nyára másként fejezi be az OB-t, ha nem Némedivel kezd. Sajnos induláskor egy ilyen összecsapásra nem volt lélektanilag felkészülve. — Van egyéb megjegyezni valója? — Talán csak annyit: a szakmai csb-n valamennyi rivális rendszeresen ver-, senyzési lehetőséghez jutott. A mieink közül egyedül Ben­ke kapott végig bizalmat, ő sem a saját súlycsoportjá­ban. . Vörös egyszer lépett szőri tóba, a többiek egyszer sem. Ök a megyei csb-n in­dultak, de az nem lehetett olyan erőfelmérő mint a szakmai. — A soron következő fel­adat? — Készülünk a DÉLÉP jö­vő hónapban sorra kerülő I—II. osztályú versenyére és az ugyancsak májusi junior OB-re. J. R. * * * A Magyar Népköztársaság 1981. évi ökölvívóbajnokai: papírsúly: Rózsa András (Ta­tabánya), légsúly: Varadi Já­nos (Nyíregyháza), harmat- súly: Farkas Sándor (Salgó­tarján), pehelysúly: Dankó Tivadar (SZIM Vasas), köny- nyűsúly: Takács Gábor (Bor­sodi Bányász), kisvál tósúly: Bocskai Imre (Bp. Honvéd), váltósúly: Danyi Jenő (Bp. Honvéd), nagy váltósúly: Hranek Sándor (Salgótar­ján), középsúly: Füzesi Zol­tán (Bp. Honvéd), félnehéz­súly: Kiss Zoltán (Ü. Dózsa), nehézsúly: Alvics Gyula (PVSK), szupernehézsúly: Lévai István (O. Dózsa). HÉSVéíkor maguk-készítctte »himös« tojással várják majd a húsvétkor beko­pogó fiúkat a kaposvári iskolás lányok. A város szomszédságában levő szennai falu­múzeumban Csepinszky Mária segítségével tanulják meg a tojásfestés mesterfogásait, a különböző somogyi mintákat: a rozmaringos, gráblás, dobköteles, vízfolyásos díszítést Trifonov halálára Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalrőt) Tab—Szónyi SE l:fl (0:0) Tab, 300 néző. V_: Saent- györgyi. Tahi GrőT — Reichert Z. Vendi (Gyerket, Ulreich. Berki, Androsovics, Vinkler, Kovács, Balázs. Reichert J., Szőnyi (Spi- lák). Edző: Puha József. Szőnyi SE: Dénes — Brunner, Putzer, Miovecz. Kiss J. (Horváth), Ha­daró, Öncső, Kiss S., Szabó, Hu­szár, Bódi (Debity). Edző: Ba­logh Lászlóé Alacsony színvonalú ta- SSMcocrón a hazaiak többet kezdeményeztek. A lelkes vendégek jól védekeztek, s közel álltak a pontszerzés­hez. Góllövó: Reichert J. Jók- Gróf, U'lreich. Berki, illetve Brunner. Putzer, Húszán. Farkas István Csurgó—Kiss J. SE 0:0 Csüngő, 200 néző. V.: Vuk- mann. Csurgó: Üst — Kovács J., Ko­vács A., Kisgéczi, Kiss (Czink), Horváth R., Péntek, Bodzsár, Horváth A., Takács (Kovács Gy.), Eleki. Edző: Készéi Fe­renc. Kiss J. SE: Czanka — Szabó, Kellner, Kovács, Böröcz, Prancz, Károlyi, Ferenczi, Hor­váth, Huber (Szakái), Varga (Orosz). Edző: Kétszeri Ferenc. ’ A nagy lelkesedéssel ját­szó hazai, és a jó benyomást keltő vendégcsapat jóvoltá­ból küzdelmes, kitűnő iramú mérkőzést láthattak a né­zők. Jók: Üst, a mezőny legjobbja, Kovács A., Kis­géczi, Eleki, illetve Szabó, Keiner, Prancz. Kovács Antal A bajnokság állása; A forduló válogatottja: Üst (Csurgó) — Riba (Bog- lárlelle), Ulreich (Tab), Put­zer (Szőnyi SE), Kisgéczi (Csurgó), Vinklei' (Barcs), Szigeti G. (Kadarkút), Hop­pár (Karád), Horváth (Sió­fok), Várnai (VBKM Vasas), Hosszú (Kadarkút A beletörődésre, megalku­vásra késztető kísérletekkel több mint harminc eszten­deje csatázott, eredményesen, a sejtek borzalmas burján­zásának megakadályozásá­hoz azonban az ő híres aka­ratereje sem lehetett elég. A ráik egy tüneményes pályát tört ketté. Ötvenöt eszten­dős karában meghalt Jurij Trifonov, a kantárs szovjet irodalom legtöbbet vitatott és kétségtelenül legjelentő­sebb egyénisége, akinek mű­veit ma több mint harminc nyelven olvassák szerte a \ világban, s akiéhez hasonló népszerűségre sem tett szert talán egyetlen más szovjet író sem. Élményanyag gyűjtésére már kora ifjúságában bőven volt alkalma: a Gorkij Iro­dalmi Főiskolára nem a kö­zépiskola padjaiból, hanem egy repülőgépgyár munka- padja mellől került a há­ború után. s már első re­gényével, a Diákokkal ha­talmas kritikai és közönség- sikert aratott 1951-ben. Igaz, később nem tartozott a kü­lönösen termékeny szerzők közé, novellaciklusai és türk- méniaí tapasztalatait meg­örökítő nagy regénye, a Si­rályok a sivatagban azonban nagy port kavartak fel a huszadik kongresszust köve­tő években. Őszintesége, ta­bukat döntögető hevülete, megfigyeléseinek csehovi színvonalú finomságai és stí­lusának varázsa egy csapás­ra hazája irodalmának él­vonalába emelte a fiatal Trifonovot. Világhírű, nagy íróvá a hatvanas évek má­sodik felétől alkotott regé­nyeivel és kisregényeivel vált. Művei ugyan nem kecseg­tetnek azokkal a markáns cselekményvonásokkal, a lé­legzetet megbicsaklásra kész­tető izgalmakkal, melyekkel például Bikov és Bondarjev háborús regényei, vagy Okudzsavának a múlt szá­zad történelmi eseményeit időszerűsítő munkái, a szov­jet társadalom metamorfó­zisairól azonban valameny-. nyiüknél többet mond el Trifonov. Ezért is nevezték kritiku­sai a „bit”, a hétköznapi élet, az apró lelki rezdülé­sek írójának. Elsősorban a jellemszilárdság megőrzésé­nek lehetőségei, s a megal­kuvásra, becsületvesztésre kényszerítő környezeti té­nyezők legyőzésének módjai érdekelték, s az, hogyan ér­vényesülhet ä társadalom­ban élő modem ember sa­ját tisztességének megcson­kítása nélkül. Hősei jórészt fővárosi értelmiségiek, kon­fliktusaik azonban feltétle­nül általánosíthatóak. Alakjai szánalomra mél­ÜL Táncsics 20 13 2 5 49-19 2« 2. Kis« J. SE 20 10 8 2 28-10 28 3. Siófok 20 10 7 3 83-24 27 4. Boglárlelle 20 10 7 3 65-27 27 5. Latinca SE 20 1« 7 3 37-24 27 6. Tab 20 12 — 8 35-24 24 7­Barcs 20 9 6 5 26-19 24 8. VBKM 20 10 3 7 40-23 23 9. Nagyatád. 20 9 5 6 38-28 23 10. Marcali 20 7 7 6 25-29 21 11. Fonyód 20 7 4 9 23-34 18 1.2. Szőnyi SE. 20 2 7 11 16-43 11 13. Karád 20 4 3 13 15-4« 11 14. Kadarkút 20 3 4 13 17-65 10 15. B.-szárszó 20 4 1 15 25-49 9 Ui. Csurgó 20 2 5 13 13-47 9 E!utazott Bruges-be a labdarúgó-válogatott Hétfőn a reggeli órákban elutazott a magyar labda­rúgó-válogatott a belgiumi Bruges-be, ahol kedden este 20 órai kezdettel a helyiek­kel — Bálint csapatával — mértkőzik. A magyar küldöttség ve­zetője Zalka András, az MLSZ elnökhelyettese, a csapattal tartott Száger György technikai vezető, Mészöly Kálmán szövetségi kapitány. Mezey György ed­ző, dr. Botár Zoltán orvos és Vinkovics Lajos gyúró. A következő 14 játékos- utazott el: Katzirz, Mészá­ros, Martos, Szántó, Kere­kes, Garaba, Tóth J., Nyila­si, Zombori, Mucha, Kiss L-, Törőcsik, Kovács J. és Es­terházy. A -belgiumi -idegenlégió' sok«: Bálint, Fazekas és Müller Bruges-ben csatla­koznak az együtteshez. SAKK Moszkvában a nemzetközi sakkverseny második fordu­lójában Poetisch Lajos játsz­mája a csehszlovák Smejkal ellen függőben maradt. To­vábbi eredmények: Geller (szovjet) — Andersson (svéd) függő. Szmiszlov (szovjet) — Timman (holland) Iá). Polu- gajevszkij (szovjet) — Kar­pov (szovjet) döntetlen. Ba- lasov (szovjet) — Beljavsz- kij (szovjet) döntetlen, ^asz­na rov (szovjet) — Gheorghiu (román) döntetlen. Petrossz- jan (szovjet) — Torre (Fü- löp-szigetek) döntetlen. ­Idegenforgalmi gondok Marcaliban Ne legyen fennakadás az ellátásban A múlt év novemberében a Marcali Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága a város idegenforgalmi felkészülésé­ről tárgyalt. A balatoni re­gionális terv szerint Marcali is belépett a háttértelepülé­sek sorába, vállalva a tópar­ti zsúfoltság enyhítését. Az idegenforgalom kérdése elő­ször szerepelt témaként ezen a fórumon, s mint kiderült, a felkészülés előtt alapos helyzetfeltárásra van szük­ség. , — A kereskedelem felké­szítése a legnagyobb gon­dunk — mondja Horváth Já­nos, a vb műszaki ellátási osztályvezető-helyettese. — Marcaliba 50—60 ezren jön­nek vásárolni, a főszezonban ez a szám a kétszeresére nö­vekszik. De nincs áruházunk, csak apró üzleteink vannak, és azokban sem talál meg mindent a vevő. A turisták főként élelmiszert vásárol­nak, különösen a hús- és pékáruellátás okozott nehéz­ségeket. Az idei nyárra a legfontosabb feladat ezekből aranyit beszerezni, hogy ne legyen fennakadás. Erről a helyi áfész gondoskodik. — A vendéglátás bírja-e majd a turistarohamot? — A Baglasban harminc­kilenc.. személy t helyezhetünk el, így nagyobb kiránduló­csoportokat már nem tudunk fogadni. Szállodabővítés kel­lene, de nincs rá anyagi fe­dezet, s az ide érkezők leg­többször a fizetővendég-szol- gálatot veszik igénybe. Ét­teremnek ott a Baglas. de egyre több "panaszt hallunk az ételek minőségére, a ki­szolgálásra. Sajnos, kevés a jól képzett pincér, az után­pótlás egyre nehezebb. Ezen pedig sürgősen változtatni kell. Marcali eddigi „szé­gyenfoltja”, a központban ta­lálható italbolt helyén .a napokban elkészült A Ka­nizsa söröző. A félmillió fo­rintos átalakítás eredménye­ként olyan vendéglátóhelyet alakíthattunk ki, mely a nemzetközi idegenforgalom­ban is megfelel. A frissítők mellett gyors étkeztetést nyújt, s a főszezonban ez alapvető szempont Két év­vel ezelőtt a vendéglátás be­vétele 47,6 millió forint volt, tavaly 52.5 millió, s ez a szám feltehetőleg tovább nö­vekszik annak ellenére, hogy elsősorban az üdítő ital áru­sításra ösztönzünk. — Szórakozásra, művelő­désre milyen lehetőséget kí­nálnak? — Tavaly a múzeumot ti­zenkét ország turistái táto­gatták. A művelődési ház mindig gazdag programot ál­lít össze. A nemrég átadott szabadidőközpontban min­denkit szívesen látnak. Saj­nos a balatoni programfüzet nem tájékoztetja a turistákat a marcali kulturális esemé­nyekről. Mint háttértelepü­lésnek, . ezentúl szélesítenünk kell a kapcsolatunkat, fontos a tájékozódás és egymás tá­jékoztatása. A következő szezonra két kirándulóközpont létesül. Az egyik Öreg-hegyen lesz, aho­va télen-nyáron eljárhatnak a kirándulók. A hatalmas zöldterületen pavilonsor és sípálya nyílik. A másik hely­szín Gvótapuszta. erdős rész­szel, tornapályával. A ben­zinkút mellett még ebben a hónapban egy falatozót adunk át, ezzel is enyhítve az étkeztetési gondokon. 1983-ban készül el Marcali ..bejáratánál” egy csárda jel­legű étterem. A Széchenyi utcában és a Rákóczi tömb­belsőben 525 lakás építése kezdődik az idén: néhány ház földszintjén üzletsor lesz, a divatárutól a kölcsönzőbol- tig. Nagy segítséget jelent ez nemcsak az idegenforgalmi főszezonban, hanem Marcali több tízezres vásárlóközönsé­gének is. A. A. tóaik és visszataszítónk, is egyszerre. Bár gondját meg­értjük, mégis viszolygunk Dmitrijevtől, a Csere című kisregény „aratihösétol”, aki titokban édesanyja halálát várja, hogy így keressen el­fogadható otthonit szorongó családjának. A polgári há­zasság, illetve a „karriersze­relem” rémítő elemzését ad­ja a Válságban és a Hosszú búcsúzás, s egy hallatlanul tehetséges, sokra hivatott, de az árral úszni nem ké­pes, a „helyezkedéstől”, „kö­nyöklőstől”, „kapcsolatépí­téstől” berzenkedő történész tragédiájával döbbent meg A másik élet. A belvárosi lakások, kényelmes dácsák, pezsgős vacsorák, szerelmi „vetésforgók” világában mindenki hiábavalóan vívja harcát az erkölcsi tisztaság megőrzéséért, az abszolút és a viszonylagos értékrend malomkövei közt valameny- nyien felőrlődnek vagy be­piszkolódnak többé-kevésbé. A kispolgáriság eme el­rettentő rajza ugyan Trifo­nov legutóbbi műveiben is föllelhető, a perspektíva azonban már jóval szélfesebb, a hétköznapi lét apró moz­zanatainak helyére a szov­jet történelem és a mai va­lóság nagy kérdései nyomul­nak az előtérbe. A Ház a rakparton című, hazánkban is nagy tetszéssel fogadott regényben a harmincas évek második leiének légr körét, a személyi kultusz mechanizmusát tárja elénk Trifonov, azt a mechaníz-' must, mely ilyen dilemma elé állította Glebovot, az ígéretes tehetségű tudósje­löltet : vagy megrágalmazod és börtönbe, vagy talán a halálba juttatod apásodat és jótevődet, Gáncsuk profesz- szort, vagy téged tüntetünk el! Megismerjük annak a nevezetes Moszkva-parti háznak a történetét is. mely­ből Nyikolaj Buharint, a Lenin által „a.párt kedven­ce” névvel illetett ragyogó tehetségű ideológust. az Izvesztyija főszerkesztő­jét hurcolták el, s amely­ben Ordzsonikidze köve­tett el öngyilkosságot. Nem kevésbé erőteljes alko­tás Az öreg sem, mely a doni kozákságot a polgárhá­ború éveiben ért igazságta­lanságokat leplezi le, a Tri- fonovra oly jellemző „em- lékezéses” technikával. A Türelmetlenség pedig a kor­szerű történelmi regényírás remeke. Sajnos, a Sor immár nem folytatódhat. Jurij Trifonov az ősszel még sok-sok ter­véről számolt be az Élet és I rodalom munkatársának •— a test azonban nem enge­delmeskedett derűlátásának. A szovjet, sőt a kortárs vi­lágirodalom egyik legbecsü­letesebb és legnagyobb egyé­nisége tette le örökre a tol­láit Lengyel András SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom