Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

Mozgás, kirándulás, friss levegőn Mentesít a „lélektani terhelés” alól Régi és általános tapaszta­lat, ' hogy a pihenés tiszta le­vegőn, szép környezetben, a szabadban, jobban frissít, mint zárt helyen, esetleg rossz levegőn, lárma köze­pette. Naponta 20—30 perces séta még akkor is kellemes, ha munkahelyünkre menve, vagy a munkahelyünkről jö­vet kerítünk rá sort. Még inkább, ha a szabad környe­zetben tehetjük. Nézzük csak miért! A vá­roslakó emberek már régen elveszítették közvetlen kap­csolatukat a természettel. Életük, munkájuk a zárt fa­lak között folyik és alig-alig vannak friss levegőn. Ez mindenekelőtt azzal jár, hogy a légáramlás nem tor­náztatja, a hideg—meleg vál­takozása nem edzi ereiket. Kevés ibolyántúli sugárzás éri ökot, nemcsak azért, mert keveset vannak napon, ha­nem mert a szobák, műhe­lyek, irodák ablakai elnyelik az ilyen sugarakat, sőt a vá­rosok felett porból a külön­ít {' égéstermékekből össze­álló ködíátyol telepszik meg, ami visszafogja, megszűri a sugarakat. A városban kevés a szabad földtalaj és növényzet, nincs, ami tárolja és állandóiul pá­rologtassa az esővizet, ezért a levegő többnyire száraz. A házak között a széljárás is kisebb mint a szabadban. Ezért az átlagos hőmérséklet is magasabb. A városoknak — ez i« köztudott — több­nyire rossz a levegője, erről bárki meggyőződhet, ha vi­déken vagy erdőben jár. Es nem azért, mintha nem len­ne benne elég oxigén. A vizsgálatok kimutatták, hpgy a városi levegő is éppúgy 21 százalék oxigént tartalmaz, mint a legfrissebb erdei le­vegő. Viszont az utóbbihoz képest sok benne a por, a szénsav, a tarokkaparó ké­nessav, metángáz, szémmono- xid. Ha netán rossz a köz­érzetünk, fáj a fejünk, ezt gyakran a rossz levegő okoz­za. Díszpintyek a lakásban A modern lakások egyik kedves színfoltja — az ak­váriumok, virágsarkok mel­lett — a madárkalitka. Ná­lunk elsősorban a hullámos­papagáj a lakója, esetleg egy-egy szép énekű kanári. Pedig az egzotikus madarak, például a díszpintyek, külö­nösen szépek, és bár énekük nem vetekedhet a kanárié­val, mégis kellemes hallgat­ni. A díszpintyek közül az egyik legelterjedtebb a ma már számos színváltozatban tenyésztett zebrapinty. Rend­kívül igénytelen kis madár, élénkségével, énekével sok örömet szerez gazdájának. Ez a fajta Ausztráliából szár­mazik, ahol a zárt erdősé­gektől a sztyeppékig min­denütt megtalálható. Rend­kívüli az alkalmazkodóképes­sége. Egy kísérleti példány például 250 napnál is tovább élt ivóvíz nélkül. A legtöbb díszmadár egyébként három napnál tovább nem bírja a vízhiányt. Hazájában nagy hőingadozást is elvisel a zeb­rapinty, hiszen Ausztrália egyes vidékein a nappali 45 fokos meleget éjszaka fagy követi. A zebrapintyet a XIX. szá­zad elején importálták elő­ször, hazánkban pedig az 1060-as évek elején kezdett elterjedni. Fogságban — ter­mészetesen, ha megfelelő kö­rülményeket biztosítunk szá­mára — rendkívül könnyen költ Szórakoztató látvány, ahogy a pár a fészkét építi. A hím hangos csiviteléssel válogat a kalitkába helyezett fűszálak közül, és egyszerre egy ggeúz koteggt ,yesz a csörebe. A tojó az odúban várja párját és a füszáilít- mányt gondosan elrendezi. Fogságban apróra tépkedett papírvattával béleli fészkét. Ha kész a »-lakás«, a tojó megkezdd a tojásrakást, s aztán párjával fölváltva ül a fészken. Általában hat tojás fehéredik a fészek mélyén. A kikelt pintyek rendkívül gyámoltalan, mindössze 1— 1,5 centis madárkák, ám 17 napos korukra elérik a szü­lők nagyságát, és teljesen ki - tollasodva hagyják el a fész­ket. Színeződésük azonban csak jó pár hét múlva kez­dődik el. A zebrapintyek gondos szülők. Minden elérhető táp­lálékot — magvakat, főtt "to­jást. csíráztatott kölest, sa­látát, tyúkhúrt — a fiókák­ba tömnek. A párnapos ap­róságok rendkívül mulatsá­gos látványt nyújtanak, hi­szen etetés után a táplálék­kal teli kis madárbegy na­gyobb, mint maga a madár. A pintyek imádnak fürde­ni. Ha egy műanyagtálba, esetleg nagyobb konzervdo­bozba fürdővizet kapnak, ha­talmas lubickolást rendez­nek. Ilyenkor tollúk úgy át­érik, hogy repülni is képte­lenek. A toliköntös azonban pár perc alatt tökéletesen megszárad. Természetesen szült kalit­kában a madarak igazi lénye nem bontakozhat ki. Megfe­lelő körülmények között azonban sok örömet, kelle­mes szórakozást nyújt, és számtalan megfigyelésre ed lehetőséget a fiókáit nevelő, vagy fészkét építő zebra - ' pinty par. A szabad, tiszta környezet­ben tett séta egyszerre jelen­ti a szükséges mozgást, a jó levegőt és a levegő edző ha­tását, ugyanakkor pihentet, szellemileg is felfrissít, üdít, kivonja az embert az otthon, a műhely az iroda és általá­ban a mindennapi élet »lé­lektani terhelése« alól. Erre a legalkalmasabb a hétvégi pihenés egy-másfél napja, amikor kisebb-nagyobb tú­rákat, kirándulásokát tehe­tünk. A természetjárás elsősor­ban azoknak való, akik ke­vés fizikai munkát végeznek, izmaik nincsenek eléggé fog­lalkoztatva és éppen ezért kívánják a mozgást. A ta­pasztalt természetjárók ugyanakkor arra is figyel­meztetnék, hogy a hétvégi kirándulásnak nem lehet ro­hanás a célja, a minél na­gyobb út megtétele! Csak ak­kor üdít a természetjárás, ha nem fáraszt, ha közben van időnk a természet szépségei­ben gyönyörködni, a termé­szet életét megfigyelni, mert csak így tudunk igazán ki­kapcsolódni a hétköznapok gondjaiból. És még valamit: a pihenők azért is szüksége­sek, mivel járás gőzben is megtörténhet, hogy a szerve­zet nem tud elegendő oxi­gént felvenni és benne oxi­gén nélkül mennek végbe a vegyi átalakulások. A pihe­nők arra valók, líogy szerve­zetünk pótolja az oxigénhi­ányt is, a bomlása terméke­ket eltávolítsa és az »ener­giaraktárai t« feltöltse. A hosszú téli szünet után eleinte bágyaszt a friss le­vegő, a szabadban tartózko­dás. Ez a »fáradtság« azon­ban. »jólesik« és kitűnő éj­szakai alvást eredményez. Ha nem ez történik és nyugtala­nul alszunk, akkor a kelleté­nél több és erősebb ingei- zú­dult egyszerre szervezetünk­re. — Alighanem az történt, hogy »türelmetlenek« vol­tunk és a téli hónapok mu- , lasztásait egvs zerre szerettük volna pótolni. A rendszeresse?, s folya­matosság és a fokozatossága természetjárásnál i* hasznos. Sétára, mozgásra, necsak hét végén szakítsunk időt, hanem naponta. Ha öt-tíz percet tornászunk nyitott ab­lak mellett, ha 20—30 perces naponkénti sétára is jut idő, nemcsak a mindennapi mun­ka lesz könnyebb, hanem szervezetünk is edzettebb, te­herbíróbb lesz. Még akkor is, ha a szeszé­lyesen változó tavaszi időjá­rás a szokottnál is nagyobb »terhelési próbának« veti alá szervezetünket­Malmok az Eger patakon A Kab hegység 600 méte­res csúcsa alatt elterülő Nagyvázsonyt sokan isme­rik. Évente százezer ember látogatja a Kinizsi Pál és fe­lesége, Magyar Benigna által alaposan megerősített várat, amelyet a török ugyan sok­szor elfoglalt, de minden al­kalommal visszafoglalták a magyarok. Van itt látnivaló bőven, ám ha az öreg toronyból le­jövünk, érdemes megtekin­teni azokat a térképeket, amelyeket még Lázár deák (Bakócz Tamás szolgálatá­ban) készített, feltüntetve a Buda—Palota—Veszprém— Tapolca postautat is. A vár ura, Kinizsi Pál is ezen az útvonalon indította a »rab­postát« Törökországba. Postakocsi helyett autó­buszra szállhatunk, vagy sa­ját kocsinkon mehetünk to­vább, Pula, Kapolcss Monos­torapáti felé. Megéri!... Egyedülállóan szép és érde­kes vidékre érünk. Nagyvázsony után — mindössze két kilométer tá­volságban — kirándulhatunk a középkori, elpusztult Tá- lod község templomromjai­hoz, amelyet 8—10 évvel ez­előtt tártak fel. A tálodi ko­lostornak például nem ke­vesebb, mint 700 méter hosz- szú körítőfala volt. Itt hét forrós ered ... Egyikük pa­takká, később folyócskává dagad« Sebes kanyarokkal rohan Tapolcát megkerülve Szágliget és Ederics között a Balatonija. Az Egei- patak mentén — akár kalászra a búzaszemek —, tizenöt ma­lom nőtt a folyócskára. ... Ilona malom. Bíró ma­lom. Löfler malom, Denti malom, Gyenge malom, Rossz malom ... Hát rosszak, avíttak, majd­nem mind. Elkorhadtak a vízbe merülő lapátok, sutba vágták a zsíros, fekete szí­jakat, rozsda rágja az őrlő- gépeket. A magas hegyekből, a Dél-Bakony nyúlványairól le-lecsapó szél, az öreg épü­letek tetejét is kikezdte. Az Eger vize is apad. bár a malmok nem ezert haltak meg. Az Eger falvakat is össze­fűz: Hegyesdet, Vigándpe- tendet, Taliándörögdöt, a már említett Kapolcson és Pulán kívül. A házak, ezek­ben az apró falvakban kő­ből épültek, sárba rakva. Több száz évet kibírtak. A SIÓFOKI ÁFÉSZ nyári üzemelésű élelmiszer-háztartási üzleteibe dolgozókat fölvesz az alábbi munkakörökbe: 11. sz. üzlet, Zamárdi (camping mellett) egy vezető, két vezetőhélyettes, két pénztáros, két eladó. (Lakáshozzájárulást fizetünk.) 59. sz. üzlet Balatonszabadi-Sósló, 22. utca: egy vezető, egy eladó, valamint a Sió Áruház műszaki osztályára eladókat. Jelentkezés személyesen vagy másban a személyzeti vezetőnél, Áfész, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. (34532) A Szálier, a Mezviczky, a Horváth család ma is élő leszármazottai érdekes tör­téneteket tudnak a malmok­ról. A tizenöt malomtulaj­donos jól megélt egymás mellett, mert hetedhét ha­tárból jártak ide őrletni a gazdák, az uradalmak. Jó lisztet kellett adni, mert másképpen molnárt csereit a gazda. Eleven élet folyt itt; a gazdák kocsin aludtak. A szalonna, a bütykös kézről - kézre járt. A malmok éjjel­nappal őröltek. Kapolcson, a pár száz lelket számláló ki­csiny faluban például tizen­egy kocsma volt... A jó lisztre megittók az áldomást. A postaút mentén kereske­dők, iparosok telepedtek le; megtalálták számításukat. Bognárok, kovácsok, kádá­rok műhelyei hangosak vol­tak a szótól, alkutól. Az Elger mente ma csen­des. Az itt élők már más foglalkozást űznek, sokan járnak a bauxitbányába, má­sok az építőiparba dolgozni. A termelőszövetkezetek is új szakmákat adnak a fiatalok kezébe. Az Eger völgy maimat el- őrölték utolsó lisztjüket is. A rozsdásodó őszben, a »kö­ves« falvak fölött remeg az erdő, hűvös szél kerekedik. A csikorgó őrlőlapátok azon­ban régi időikről mesélnek. A tizenöt malom közül a leg­jobb állapotban lévőt afféle múzeumnak szánják. Tea-vek vannak arra is, hogy bérbe adják a még átalakíthatókat. Amelyik meg már összedőlt, kár azzal vesződni. Sz. D. H o rgász-tanácsad ó Szent-György-keszeg és pergetett süllő... Április végefelé járunk — a Balatonon máris általános és teljes a halászati és hor­gászati tilalom. Eltekintve most annak boncolgatásától, hogy ennek egyáltalán van-e értelme (például azért, mert a vasvillás, kérihálós orvha- lászok ilyenkor is »működ­nek«) — érdemes elgondol­kodni azon: miért április 20.—május 20. között van e tilalom ideje? Nem önkényes e dátum-meghatározás, ha­nem sokszáz éves népi megfi­gyelésen alapszik. Az ország sok vidékén a dévérkeszeget ugyanis Szén t - György - ke­szegnek hívják, és nem-vé­letlenül. Tíz év közül kilenc­ben. hacsak nem szélsősége­sen hideg vagy meleg a ta­vasz. valóban Györgv-nap. azaz április 24. táján »jön ki« előszói- ívni a dévér, nagy csapatokban. Két-három na­pig tart az ívás. majd a ha­lak eltűnnek. És újabb ■ ki­lenc nap múlva újra megje­lennek a part szélében, újabb háromnapos í vasra. Majd még egyszer kilenc nap te­lik el, és jön a harmadik ívási »nekifutás«, összesen ez körülbelül 30 napra tehe­tő. Ezért szabályozzák így a Balatonon a tilalom kezdetét és végét, a dévér-állományt védve. Szerencsére majdnem minden évben az utolsó ívá­si hullám utórezgésekém még május 20. után is egy-két napig hatalmas dévércsapa- tok vannak a part mellett, és aki olyankor horgászott mar vékony vörös gilisztával, nagyon könnyű és érzékeny űszós felszereléssel — nos, az nehezen feledhető élmény- nyél gazdagodhatott a balato­ni keszegezést iiletően, kü­lönösen. ha azt is tudjuk, hogy az év többi részében a partról dévért, legalábbis na­gyobb »tételben« szinte le­hetetlen fogni. A többi vi­zen, ahol nincs tilalom, szin­tén követhető egy ötlet: két ívási ciklus között — a bi­zonyos kilenc napból a har- madikon-negyediken — ami­kor szemre nem is látni, hogy hal lenne a part köze­lében, az újabb nekibuzdu­lásra erőt gyűjtő dévér va­dul eszik. És ahogy nemigen lehet — és nem is illik — íváskor csalival megfogni, Úgy lehet ilyenkor zsákmá­nyolni belőle, ritka nagy pél­dányokat is. Az érdekesség: a part közeiében ilyenkor táplálékot kereső dévérek a kenyeret és más, növényi csalit alig, míg a giliszta es féregíéléket szívesen, eszik... Május elején, amikor a süllőtilalom véget ér; egy má­sik, egyébként szokatlan módszerrel is lehet szép zsákmányt ejteni: süllőt per­getni. A partközeiben ívó küszcsapatok nyomában ugyanis sok vizen ott a nagy süllő is, amely a sok kishal között nemigen reagál a hor­gon felkínált csalihalra, — de a 2-es méretű MEPS. vagy annak megfejelő nagyságú es forgásit más típusú pergő villan tóra bizony gyakran odavag. Ezt leginkább a tila­lom lejárta utáni héten lenet tapasztalni, később már a süllők visszahúzódnak búvó­helyeikre. De aki próbálta a . 25-ös zsinórral. kishorgos viliaritóval a május eleji sül­lő-pergetést, az tudja: 5—6 kilós fogasok sem ritkák ilvehkor a horgon, olyan vi­zeken is, ahol egyébként kis­hallal süllőzve egész évben 2—3 kilósnál nagyobbat nem­igen lehet fogni... Végül egy információ: a pontyttla tómmal kapcsolat­ban sokan, akik elég mara­di módon csak a pontyozás- tra »esküsznek«, inkább nem horgásznak májusban, június első felében. Kár pedig, mert vannak az országban olyan, intenzív horgászvizek, ahol nincs pontytilalom, es napi­jegyet is lehet váltani. Mu­tatóba felsorolunk néhányat: a meleg vizű erőművi tavak (a bánhidai vagy más néven tatabányai, az oroszlányi vagy más néven bokodi. és a imátralőrinci), a főváros ha­tárában a Csepeli Kavicsbá­nya Tavak, a Gyömröi tó, és egyes előzetes információk szerint a tassi V—VI-os viz is ide sorolható. Természete­sen cikkünk írásától megje­lenéséig még bekövetkezhet változás ,e vizeken is, úgy­hogy mindig tanácsos az ál­talános szabályt követni: ide­gen vizen előbb érdeklődünk: mire van és mire nincs tila­lom, utána horgászunk ... (És: az érdeklődés után vál­tunk napijegyet, ha úgy vél­jük: érdemes..,) Jó fogást! (Sz. J. I.) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom