Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

A hét három kérdése AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfő: Szovjet—afgán külügymi­niszteri találkozó Moszk­vában. — Irak es Irán között ismét fellángolnak a harcok. — Oj akcióso­rozatot kezdeményez Ha­vannában a Béke-világla- nács elnökségi ülése. Kedd: A különböző tűzszüneti felhívások ellenére Liba­nonban folytatódnak a súlyos összecsapások. — Tüntetések és zavargások Eszak-Ironszágban. — Vita Washingtonban a Szaúd- Arábia által kért fegyver- csomagról. Szerda: A Biztonsági Tanács a namíbiai kérdésről tár­gyal. — Sri Lanka fővá­rosában tanácskoznak hét dél-ázsiai oiszág képvise­lői. Csütörtök: Lengyel—szovjet pártközi tárgyalások Mihail Szusz- lov varsói látogatása kap­csán. — Eugene Rostowot nevezik ki az amerikai leszerelési hivatal élére. Péntek: Kuvaiti külügyminiszter Moszkvában. — Reagan elnök a Szovjetunióval szemben elhatározott ga- , bona-embangó feloldásá­ról intézkedik. Szombat: Franciaországban véget ér az elnökválasztási kampány. — Feszültség Algéria és Marokkó kö­zött. Nyugat-Szahara jö­vőjével kapcsolatosan. Milyen új fejlemények történtek a héten a ke­let—nyugati kapcsolatok te­rületén? Jobb későn, mint soha: Reagan elnök teljesítette még a válaszitási kampány során tett ígéretét és felol­dotta a Szovjetunió ellen alkalmazott gabonaembar- gót. (Ezt a tilalmat még Carter rendelte el az afga­nisztáni ügyekre hivatkozva és á hosszú lejáratú szovjet —amerikai szerződésben elő­írt évi nyolcmillió tonnás mennyiségen, felüli többlet- vásárlásokat tette lehetetlen­né.) Reagan intézkedésének hátterében az Egyesült Ál­lamok és saját jólfelfogott érdekei állnak. A Szovjet­unió így is képes volt be­szerezni a szükséges takar­mánygabonát, Argentínától Kanadáig számos szállítója akadt a Washingtonhoz kü­lönben közelálló országok közül. Ugyanakkor kedve­zőtlenül hatott az amerikai farmerek tömegeire, akik jelentős mértékben Reagan szavazói tömbjéhez tartoz­tak. A bizonytalanság csak fokozódott azáltal, hogy szep­temberben új tárgyalásokat kell kezdeni a lejáró több­éves gabonaegyezmény meg­újítására, s az amerikai me­zőgazdák eleve intettek min­den meggondolatlan lépés» tői. Természetesen a Szov­jetunió, is kedvezően fogad­ta a normális állapotok visz- szaállítását. Ebben a kér­désiben tehát végre a rea­lizmus felé hajlott az új amerikai kormányzat, amint csak üdvözölni lehet a Rea­gan—Schmidt telefonbeszél- getéseől szóló bejelentést, miszerint Washington neon ellenzi a tervezett szovjet— nyugatnémet csúcstalálko­zót. Brezsnyev bonni látoga­tását. (Más kérdés, hogy mindez milyen szívvel tör­tént: az amerikai vezetést nyilván nem az enyhülés iránti rajongás, hanem a szö­vetségeseivel kapcsolatos taktikai megfontolások bír­ták erre a lépésre.) Alighanem korai lenne bármilyen távolabbi követ­keztetést levonni a Washing­tonból érkezett és sokszor ellentmondónak tűnő jelen­tésekből. Ügy tűnik, van némi forrás-erjedée az ame­rikai politikában: egyrészt a változatlanul hidegháborús törekvések. másrészt bizo­nyos realitások kényszerű figyelembe vétele. Ezek % SOMOGYI NÉPLAP A. sorozatos tűzszüneti felhívások ellenére továbbra is ve­szélyes a libanoni belpolitikai helyzet. Képünkön: a harcok szünetében homokzsákokat helyeznek el a bejrúti üzletek előtt. párhuzamos, de egymással ellenkező előjelű folyamatok minden bizonnyal folytatód­ni fognak a következő he­tekben is. Miért váltak ismét sú­* lyosabbá a libanoni összeütközések ? Tűzszünetekben Libanon­ban igazán nincs hiány: áp­rilisban eddig 19 megállapo­dást kötöttek a harcok meg­szüntetéséről, s a legújabb, huszadik fegyvemyugvás ér­dekében drámai felhívást tett Szárkisz elnök, Wald­heim ENSZ-főtitkár, s a Vatikán is. A tűzpárbajok azonban változatlanul tar­tanak az ország szillc e„. területén. A libanoni konfliktusnak vannak belső eredői. Még a gyarmati időszakban olyan alikotmány-jellegű alaptör­vényt kényszerítettek az or- szagra, amely vallási alapo­kon osztatta el a parlamenti mandátumokat és közjogi méltóságokat Ez a sokszoro­san túlhaladott nemzeti charta még mindig érvény­ben van és a bonyolult tár­sadalmi-politikai összeüt­közéseket vallási mezbe öl­tözteti. Libanont az elmúlt évtizedek során három pol­gárháborús szakasz sújtotta, az ország gyakorlatilag ré-. székre bomlott és területén huszonnyolc különböző fegy­veres erő tevékenykedik. Mindehhez hozzájárul azonban a külső beavatko­zás. Izrael gyakorlatilag ka­tonai felvonulási tereppé változtatta Libanon, déli ré­szét, s most különösképpen aktív, hiszen a közelgő vá­lasztások előtt a Begin-kor- mány így tudja ' legjobban elvonni a figyelmet a saját gazdasági gondjairól. A jobb­oldali falangisták közremű­ködésével Izrael itt látja a legjobb lehetőséget a palesz­tin erők elleni fellépésre, va­lamint a ma legfontosabb frontállam, Szíria elszigete­lésére. (Damaszkusz — je­lentős áldozatok árán — szerepet vállal a libanoni rendezésben, hiszen a zöld­sisakos, arabkozi békefenn­tartó erők a stíriai alakula­tok közül kerülnek ki.) A válság legutóbbi kiéle­ződésének közvetlen oka, hogy a jobboldal kísérletet tett egy összefüggő terület kialakítására és Haddad őr­nagy szakadár déli államocs- káját össze akarta kapcsolni a stíriai határvidékkel, min­denekelőtt a Bejrút és Da­maszkusz közötti főútvona­lon fekvő 200 ezer lakosú Zahle várossal. Ezért meg­támadták a hazafias palesz­tin erőket, valamint a szíriai csapatokat, amelyek termé­szetesen kénytelenek voltak viszonozni a tüzet. Miután a jobboldali provokáció kudar­cot vallott, most a válság „nemzetközivé tételét” akar­ják elérni, s a szíriai erőket az arab világon kívüli fegy­veres egységekkel szeretnék felváltani. Kevesebb több lenne: ti­zenkilenc vagy húsz helyett Libanonban megelégednénk egy fegyverszünettel is, ha az hatásos lenne. Miben áll a saMadori * hazafiak tárgyalási ja­vaslata? A napi távirati jelentések­hez szinte már hozzá taitózik a salvadori hírcsokor: tucat­nyi erőszakos haláLrol, anya­gi károkról. A polgárháború frontjai megmerevedni lát­szanak: a kormány képte­len vér befőj tani a népi el­lenállást, viszont a hazafiak­nak reálisan számolniuk kell te juntának nyújtott wa­shingtoni támogatással, az­zal, hogy minél eredménye­sebb a felszabadító harc, annál erőteljesebbe válik az amerikai beavatkozás. A salvadori hazafiak leg­jelentősebb szervezete, a Farabundo Marti nevét vise­lő fels2abadítási front ezért javasolt tárgyalásokat a pol­gárháború felszámolásásnak érdekében, A felhívás cím­zettje maga a junta (ez a tény a felszabadító erők nagyfokú realitásérzékéről s kompromisszumkészségéről tanúskodik), de a párbeszéd­nek vannak bizonyos elemi feltételei. Többek között a népellenes terror azonnali beszüntetése, a beböitönzöt- tek szabadon bocsátása, a front legális elismerése, a főváros egyetemének meg­nyitása. A salvadori hazafiak, mi­után bebizonyították katonai erejüket, most fontos politi­kai kezdeményezést tettek. A juntának és washingtoni védnökeinek felelőssége, hogy erre az ésszerű lépésre milyen válasz következik, s megnyílik-e a lehetőség az országot pusztító, véreztető polgárháború felszámolásá­ra... R. E. Franciaország Első választási forduló Pénteken éjfélkor lezárult a francia elnökválasztási csata első fordulójának kam­pánya. Véget ért a tíz jelölt országjáró korteskörútja; a rádióban és a televízióban este ötperces zárónyilatkoza­tokkal berekesztették a köz­pontilag szabályozott propa­gandám űsorokat: vasárnap a szavazóké a szó. Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt elnök­jelöltje utolsó nyilatkozatá­ban azt hangsúlyozta, hogy lehetséges a változás a fran­cia politikában. Ehhez vere­séget kell mérni Giscard d'Estaingre. és valamennyi népi erőt tömöríteni kell azoknak az akadályoknak a legyűrésére, amelyek egy, a szocialistákat és kommunis­tákat egyaránt magában fog­laló kormány létrehozása előtt állnak. — A kommunista jelöltre adott szavazat a népi erők. a szocialista-kommunista egy­ségkormány melletti szava­zat — hangsúlyozta Mar- chais! Francois Mitterrand, a szocialista jelölt, kifejtette, hogy miután egyesítette pártját és a baloldal egysé­gére törekedett, megválasz­tása esetén a nemzeti egy­séget kívánja megteremteni. Minél jobb eredményt ér el az első fordulóban — ame­lyen tíz jelölt indul —, an­nál jobbak lesznek esélyei a győzelemre a másodikban, amelyben a most vasárnap éhe kerülő két jelölt vesz részt. — A szocialisták — mon­dotta —, készek a kormány­zásra. Mitterrand azonban nem szólt a kommunistákkal való viszonyról. Jacques Chirac — az RPR vezetője — kijelentette, hogy Franciaorszógnak „új embe­rekre vau szükség«”. Barátok párbeszéde afgaüisztán továbbiép Magyar vezetők üdvözlete Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság nemzeti ünne­pe, az 1978 áprilisi forradalom győzelmének 3. évfordulója alkalmából Dabrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt Központi Bizottságának főtitkárát, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökét, miniszterelnököt táviratban üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. Shah Muhammed Doszt külügymniszternek Púja Fri­gyes külügyminiszter küldött üdvözlő táviratot Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt ugyancsak táviratban üdvö­zölte afgán testvérszervezetét. Lengyelországban folyta­tódtak a pártbizottsági ülé­sek és pártaktívák, amelyek előkészítik a IX. rendkívüli kongresszust. A gyűléseken és a munkáskollektívákkal rendezett találkozókon részt vesznek a LEMP központi szerveinek képviselői. Meg­vitatják a pártegység kér­déseit, a párt munkastílusát, a párt iránit! bizalom prob­lémáit, a központi bizottság, a vajdasági szervezetek és az a lap,szervezetek közötti i viszonyt. Szamos gyűlésen ve­tik fel a szervezeti felépítés elvének megváltoztatását, többen egyfajta horizontális szerkezetet sürgetnek, a szer­vezeti szabályzaton kívüli fórumok megalakítását in­dítványozzák. A Trybuna Ludu, a LEMP központi lapja, szombati szá­mában Barátok párbeszéde címmel kommentárban fog­lalkozik azzal a baráti lá­togatással. amelyet csütörtö­kön tett Varsóban egy szov­jet pártküldöttség Mihail Szuszlovnak, az SZKP KB tagjának, a KB tiktárának vezetésével. A kommentár három pon­tot emel ki a csütörtöki ta­lálkozóról kiadott közlemény­ből. Az első: annak hang­súlyozása, milyen nagy je­lentőségű a szocialista vív­mányokat fenyegető veszé­lyek elhárítása szempontjá­ból a lengyel nép minden hazafias erejének összefogá­sa. A második: az SZKP szolidáris a LEMP-nek azok­kal az erőfeszítéseivel, ame­lyeket a társadalmi-gazdasá­gi stabilizáció, a párt meg­erősítése erdőkében tesz a marxizmus—leninizmus esz­méi alapján. Végül a har­madik: a közlemény hangsú­lyozza a lengyel—szovjet szerződés aláírásának 36. év­fordulója jelentőségét, és ki­fejezi azt a meggyőződést, hogy a lengyel—szovjet kap­csolatok további fejlődése mindkét szocialista ország érdekeit szolgálja. Kabulban és szerte az or­szágban, a hazánknál hét- szerte nagyobb Afganisztán­ban történelmi eseményre emlékeznek: három évvel ez­előtt, 1978. április 27-én győ­zött a forradalom. Hosszú évekig tartott a küzdelem és nem kis áldo­zatba került a győzelem. Közben volt egy időszak (a köztársaság kikiáltása), ami­kor felsejlett a változások reménye, de azután a kiáb­rándulás, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt ül­döztetése csak még nagyobb lett. A harcot nem egyszer a belső megosztottsáp nehe­zítette. Ez utóbbi, sajnos, még az áprilisi forradalom győzelme után is tovább élt. Az első hónapok intézkedé­sei azonban egyértelműen tanúsították: Afganisztánban nemzeti demokratikus, anti-, imperialista forradalom győ­zött. Meghirdették a híres 30 pontos programot. A lé­nyege: földreform, társadal­mi egyenlőség, demokrácia, ingyenes tanulás, ingyenes egészségügyi ellátás — nem­zetközi téren pedig pozitív és aktív semlegesség, a ba­rátság erősítése a Szovjet­unióval és valamennyi más szomszédos országgal. A ké­sőbbiekben dekrétumok sora határozta meg a konkrét tennivalókat. .4 végrehajtás azonban gyakran lassan ment és ebben az objektiv nehézségeken, az elmaradott­ságon túl a leglényegesebb tényező a forradalom külső ellenségeinek bomlasztó te­vékenysége volt. Az Egyesült Államoktól, Kínától kezdve Pakisztánig, Egyiptomig — gyakran tel­jesen eltérő okokból indíttat­va — egy sor ország fogott össze az afgán forradalom megbuktatására. A helyzet katasztrofálissá vált, amikor Hafizullah Amin erőszakkal átvette a hatalmat és az el­lenséget a párt sorain be­lül vélte megtalálni. Az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt egészséges erői Babrak Karmai vezeté­sével azonban felül tudtak kerekedni a nehézségeken. Megfosztották hatalmától Amint és a határokon kí­vülről fenyegető ellenforra­dalmi veszély elhárítására a Szovjetunió segítségét kér­ték. 1979. december 27-én Afganisztánban — az ottani szóhasználatot idézve — el­kezdődhetett a forradalom második szakasza. Az a sza­kasz, amelyben visszatérhet­tek az eredeti demokrati­kus célkitűzések megvalósí­tásához, hogy végre betelje­sülhessenek a három év előt­ti április vágyai és reményei. Kadhafi Moszkvába utazik Moamer el-Kadhafi hol­nap kezdődő moszkvai lá­togatása az immár hagyo­mányossá vált legmagasabb szintű szovjet—líbiai kon­zultációk sorába illeszkedik. A líbiai forradalom vezetője legutóbb 1976-ban. járt a szovjet fővárosban, 1978-ban pedig Abdusszalam Dzsallud, az ASZÚ főtitkára folytatott megbeszéléseket a szovjet vezetőkkel. A Szovjetunióban kezdet­től fogva rokonszenvvel fi­gyelték azt az antiimperia- lista, demokratikus forradal­mat, amely az észak-afrikai országban 1969-ben végbe­ment. A Nasszer által meg­kezdett útra lépve e forrada­lom vezetői következetes in­tézkedéseket hajtottak vég­re az ország társadalmi rendszerének gyökeres átala­kítása, gazdasági erejének növelése és saját népe cél­jaira fordítása érdekében. A Novoje Vremja című hetilap Kadhafi látogatásának elő­estéjén megjelentetett cik­kében felidézi ennek az út­nak egyes állomásait, kezdve az angol—amerikai katonai támaszpontok felszámolásá­tól az olaj monopóliumok ál­lamosításán és az önálló iparteremtésen át egészen a haladó, anti imperial ista arab- közi és külpolitikai irány­zatig. A négy ..nagy jelölt” (balról jobbra) Jacques Chirac, Giscard d'Kstaing (felső sor), Francois Mitterrand és George Marchais (alsó sor). Giscard d’Estaing elnök a „józan észre” appellált: an­nak kell befejeznie a ház építését, aki lerakta az ala­pokat. A versenyben induló má­sik hat jelölt. választási fel­hívásaiban megerősítette programját és jelezte: nem lép vissza az első forduló előtt senkinek a javára. Kaposvári Cukorgyár A KAPOS-PLAST KEFE- ES MŰANYAGIPARI VÁLLALAT felvételre keres azonnali beléDésssi felvételre keres 2 férfi, (több évi' szakmai gyakorlattal) 8 női segéd­3 géplakatost, munkást. 2 villanyszerelőt tmk munkakörbe, valamint 2 raktárost és Jelentkezés a gyár 1 kéziraktárost. munkaügyi osztályán. Jelentkezés személyesen a vállalat munkaügyi osztályán. (133781) (158734)

Next

/
Oldalképek
Tartalom