Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
Rokon müvek F erikéét háza klórt vett. Az öreg cserepeken büdöetőviráa Olt • között meg néhány ^grtmíarabio*,, wnsly toon- •Mutt, aanüoor • gjwrwk»k megpróbálták átdobni a bánon, Középen nyílt a konyha, Jobbra és balra egy-egy szoba. Az utcai szoba már •padlós volt, de a hátulsó még úgy állt földesen, a tenyérnyi ablakokkal. Az volt a megszorult szívdobbanás. A falaki vakítottak a fehérségtől. Az udvar is mindig tiszta volt. Nagyobbik része napos és szikkadt. Fű nem nőtt rajta, csupán, néhány porcfűbokarka próbálkozott as élettel, amerre a kútnál kiöntött víz folydogált az utcai árok felé. A gyümölcsfák hátra szorultak a kertbe, csak egy féloldalú szilvafa nézte még, hogyan fejlődnek a konyhára való zöldek ez ágakkal elkerített konyhákért ben. Annál több volt Bi virág. Végig a csepegő alatt drótokra futtatott hajnalka Illatozott, az ablakok telerakva cserepes muskátlival és fukszáéval, a ház előtti kiskertben, és a konyhákért kerítése mellett periig sűrűn virított a viola, • verbéna, a rezeda, a «ívvirág és a mályva. A kisgyerek bűntudatosan settenkedett hazafelé és most már bánta, hogy hallgatott a pajtására és elment játszani, amikor az anyja azt mondta, hogy legyen ott a kistestvére mellett, amíg 6 hátramegy a kertbe teregetni. Ds a pajtásánál, tűdnek apja az italboltot vezette a falu szélén, nem volt golyó, és Józsika is olyan szépen, aludt a diófa alatt... M ár a kapuban vártam anyja. Józsikával a karján éppen akkor lépett ki a kapun, amikor a szomszéd ház elé ért. — Hol voltál, Ferike? ~ kérdezte szelíden Eszter. — Kovács Gyuri el csalt játszani — sütötte le szemét a gyerek. — Itthon nem játszhattatok? — Nem volit nála golyó. Meg Józsika Is aludt. Ügy állt Eszter a fia fölött, mint az az egyenes szálú, fehér mályva, amelyik most nyílt javában a kerítés mellett. Kibomlott fekete kontyából egyik vállára esett egy hajcsomó, s úgy ült fehér gyolcsingén, mint egy feketerigó. Huszonnyolc éves volt, erős, szép fiatal- asszony. Hosszú pülájú, fekete szeme tele szelídséggel, mint akinek örök békében él a lelke. Tekintete is örök álmodozás. Talán ez a tekintet látta meg elsőnek a padlós szobáit és a tágas ablakokat, amikor azok még meg sem voltak. Ezzel a tekintettel nézett az előtte álló kisgyerekre, a mindig tiszta udvarra, a vakító fariakra, a sok virágra. Eszter volt mindenben a lélek. JémBsrn a bátyja felé kapott kis kezével, ds Feri nem mert ránsvetn!, Eszter megsajnálta a gyereket. Te-' nyárét rátette kopaszra nyírott, szúrós hajára, ■ a kimosott kéz lassan andalgott a fiú nyaka felé. Feri megérezte belőle, hogy nem haragszik az anyja, s meghatottságában sírva fakadt. — Menjünk be, ne sírj az utcán — mondta Eszter. As udvarról már elment a nap. A ház alkonyati árnyékában élénken tarkállottak a frissen, locsolt virágok, a konyhából petrezselyemsza- gú gőz szállt a tisztára sepert udvarira, s háitul a kertben boldogan virítottak a száradó lepedők. Mindenütt a békés kis világban Eszter keze nyoma látszott. Gyimesi Ferenc Túl a hegyeken F erike csak most látta, hogy az anyja mennyi mindent csinált, amíg ő Gyuriéknál játszott. Elszé- gyellte magát, és hogy valami jót tehessen, megkérdezte: — Adjak a tyúkoknak? — Most ettek — felelte békésen Eszter. Azzal kiballagott Józsikával az udvarra, és lassan végigsétált a kerítés mellett, mintha a virágokat nézné. Ferike utánuk sompolygott. Eszter megvárta a gyereket, azután csendesen megkérdezte tőle: — Édesapa nem volt ott? — Az Ivóba nem néztem be —.állt komoly arccal a kisgyerek. Majd egy kis hallgatás után hozzátette: — Ta Ián csak tovább dolgozik.. J Eszter némám állt egy da rabig, azután ismét megsi mogatta a fia fejét: — Megetetem Józsikát azután megfürösztlek. Amíg Eszter pépet nyom kodott a kisebbik gyereknek Feri odakészítette a konyhába a lavórt és melléje . sámlit, azután levetkőzött é alsónadrágban leült a hoked lira. Amikor anyja végzel az etetéssel, a nadrágot isi« tolta magán-ól és úgy váns kozott. Ibolyaszappamnal fürdet te Eszter a fiát. Álmok úsa tak előtte a fölszálló illatc gőzben. Néhány pillanatig * urát látta a hegyoldalbaj Egyszer fölmentek hoz2 Ferikével, hogy megnézzél hogyan döngetik a fákat. J( Iby András Notre-Dame de Paris A székesegyház kőcsipkézett tornya, mint meredt ujj, az ég felé mutat, bent tömjénfüst és bódult áhitat, s a csapszékekben borgőzös tivornya. Az utcán kalmár, ringyó és barát, vak koldus gajdol, mint kifér a torkán, a. bitón hullát táncoltat az orkán, s Villan most írja testamentumát, Krisztus sírjáért szörnyű csata tombol, s kereszt nő ki a sápadt csonthalomból, mert szent a pápa s szörnyű földi úr. Bizáncra hull a félhold rőt ezüstje, Madridban fojt a gyilkos máglya füstje és Provance-ban dalol a trubadúr. Szír may Endre A költészet A költészet az egyetlen varázslat, amely eszméltet és kijózanít, megtanít, hogyan találhatsz magadra, és hogyan oszthat*» meg mással valamit. A költészet az egyetlen bizonyság, amely léteddel azonosít, visszafordít fonák hiedelmeket, és a vágy béklyói tol megszabadít, A költészet a* egyetlen «MC amelyre nem tapad a gyűlölet vérei megtanít olya* köznapi csodáié-*., rmjai ft > iáüdlfc S art akkor arról beszélt nekik. hogy milyen jé itt fent, önökké a tiszta erdei levegőt szívni és e rügyező fákon, en Irtásokban érő málnán, a bulié leveleiken ée a töretlen, mély havon nézni az évszakok váltását. Csakugyan szép volt, ahogyan az áprilisi nap besütött a hegyoldalba. De ő valami mást szeretne a gyermekinek. A padlós szoba, a fehér falak, az ibolyaszappan, a szépen vasalt virágmintás pizsama az asztalon, minden azért van, hogy a fiainak szebb legyen a gyerekkora, mint a szüleiké volt, azután, meg majd... — Édesapa miatt vagy szomorú? A kisgyerek szavai fölrezzen tették álmodozásából Esztert: — Nem vagyok szomorú, csak nagyon elgondolkoztam, — Gyuri azt mondta, az apjától hallotta egyszer, hogy édesapa nagyon bírja az italt. — Nem szabad így beszélni — szólt rá Eszter. — Ha Gyuri mond Is valamit, azzal ne törődj. Egy kisgyermeknek nem szabad az apja hibáiról beszélnie. Édesapa hibái... Űj hang, szokatlan kongás zúgott Ferike fülében, lelkét árvíz öntötte' el. Édesapa akkor rossz ember volna?... Ez annyira fájt neki és annyira szégyellte, hogy elfordította a fejét, és nem mert az anyja szemébe nézni. Eszter rögtön észrevette és megpróbálta békíteni: — Én nem úgy gondoltam, hogy édesapának hibái vannak, hanem úgy, hogy ha volnának is, neked nem illene beszélned róla, Az nem hiba, hogy néha megissza azt a kis bort, de sohasem rúg be és senkivel sem kötekedik. Olyan jó volt hallani ezt. Feri most már föl mert nézni, de szólni nem tudott, ö sohasem tudta kimutatni a* örömét úgy, mint más gyerek. Minden úgy be volt zárva a leikébe, mint Eszternek. Csaik nézte az anyja gőztől piros arcát és tudatostan. gyönyörködött a szépségében. Azután boldogságában hirtelen megcsókolta. E sztert valahol a lelkén érintette a fia csókja. Párás arcát egy pillanatra a gyerek vizes halántékához szorította és elszorult hangon lehelte a fülébe: — Kicsikém ... Olyan volt Eszter- arcának érintése, mintha kivett szívét simította volna oda. Közben a leikével ismét valahová messzire nézett. Túl a hegyeken — amelyek oldalában Józsi a fákat döntögeti —, egy messzi, nagy gyárra, ahol olyan fényesek a gépek és olyan tiszta minden, hogy talán fehér köpenyben dolgoznak benne. Az Iszony irodalmi előzménye Németh László évfordulóján Egy feledett, fogjékony éveit Somagyban töltő írónő, Bohuniczky Szép, és Németh László találkozása irodalom- történetiieg sem érdektelen ,.randevú” lehetett. Farkas Zoltán beszélt Németh Lászlónak a „nagyszerű asz- szonyról”. Németh így örökíti meg ismerkedésüket: „Ez a nagyszerű asszony és rendkívül tehetséges írónő, akihez új barátom még betegségem előtt bevezetett, Bohuniczky Szefi volt, azt hiszem, egyetlen nő, aki a háború óta valami irodalmi szalon-félét tartott fenn Mo- gyarországon... Szefi férjét a kommün után nyugdíjazták, s most diákokat tanított, s az asszony novelláit gépel- gette gyengén fizető folyóiratok számára. Albérletben laktak a Vérmező közelében, a házigazdájuk egy munkanélküli ős-tanárjelölt végezte körülöttük a bejárónői feladatokat is. Két sötét udvari szobájuk volt, melybe hosszú dorombolás után egy fürdőszobán át lehetett behatolni, a kád előtt függöny, hogy a befelé tuszkolt vendég mégse az írónő legintimebb bútordarabján kezdje az ismerkedést... Szép szépen beszélt, eleven dunántúli hangsúllyal, ahogy csak a parasztnyelv hallása* hoz szokott műveltebb vidéki tud..(Ember és szerep) Felsősödön valóságos kis írói műhely alakult ki egyik nyáron. Milyennek látta a hozzá közel álló írónő Németh Lászlót? „Laci arca... panaszkodott. Világosan kifejezte, hogy a maga elé állított feladatokból elpocsékolt egy teljes napot. De sokszor láttam később is ezt! Ha rájött, hogy az elröppent időt nem hozhatja vissza, kedvetlen közöny fagyott az arcára. Ezt barátai nem értették; ridegséggel, közönynyel vádolták.” És: „Készségesen ismerkedett össze emberekkel, de mérlege szigorú volt." Már azon az első viziten is ilyen, kvintesszenciaként ható megílgye- lésösszegzést adhatott Bohuniczky Némethről, aki a szellemi csatában Schöpflin Aladár fölé kerekedett: „A hazugságmentes tisztaság és a leleplezőkészség bátorsága töltötte meg Németh mosolyát.” Talán nem jár messze az igazságból az a megállapítás, Berco Trnavec - Mikulás Sliacky Borban az igazság (Változatok egy ismert témára) Igen, az igazság a borban van. Belefojtva! Az igazság a borban? Nem hiszem. Az igazság mindig a főnököknél van. Azt, hogy az igazság a borban van, az intrikusok terjesztik; ezzel akarják lejáratni. Az igazság a borban van. Gondosan bedugaszolt üvegekben, mély, sötét és hideg pIncékben... A borban igazság van. De aki biztosan akar állni a lábán, az csak nagyon kis adagokban ihatja. Az a megállatpttás, hogy a borban igazság van, csak a borászati mafPa reklámfogása. A borban igazság van. S minden évben — a* új termésből — egy másik igazság ... A borban van Igazság. Ds azt, hogy milyen mennyiségben kerül a fogyasztó asztalára, azt mindig a kóstoHók döntik el. A statisztikai adatok szerint nálunk az utóbbi tíz évben az „In vino verltas" egy lakosra jutó fogyasztása húsz százalékkal emelkedett. Elég csak egy pillantást vetnünk a tele poharakra, s máris dagad a keblünk a büszkeségtől; -mi is a nagy római kultúra örökösei vagyunk! Igen, a borban non a* Igazság, saját kutatásaim szerint azonban, sajnos, nem az egész igazság van benne. Az igazság többi részei a következő anyagokban találhatók: borovicska, gin, sör, whisky, szilvaválinka, vodka, pemod, brandy, rum stb., stb. (Vesd össze a szerző rendelkezésére álló teljes jegyzékkel!) És épp ezért rendkívül nshts — meg időigényes — vállalkozás, ha életünk tarán ■ teljes igazságot meg akarjuk ismerni. FsnlítottH blptMS M«***« hogy Bohuniczky Szefi és Németh László emberi kapcsolata, rokon- szén ve az irodalomban is kamatozott. Ügy vélem, hogy az írónő Három év című regénye (1941) Németh László 1947-as Iszony című műve elődjének tekinthető, a szereplők tipológiáját illetően. A Három év szereplői az Iszonyban — némiképpen módosultán — reinkarnálódnak. Sőt, bizonyos szituációazonosság is kimutatható. A Három év pocsolyán yu- galmú kisvárosban, Ösdon játszódik. Máriás Magda és Beretvás Jenő házasságának három évét ábrázolja, egy karrierista orvos mélyre süllyedésének regénye ez. Beretvás körül minden megromlik, házassága tönkremegy. Máriás Magda is, Kárász Nelli — Németh László Iszony című művének hősnője — is lecsúszott közép- .' birtokos lánya. Ez az első egyezés. Az apa itt Is, ott is kevés szóhoz szokott, büszke ember: tudat alatt a férjben is őt keresi a két regény hősnője. Az anya Bohuniczky Szefi regényében okos, vején átlátó asszony, aki azonban hajlandó praktikával is segíteni előbbrejutá- sát. Németh László művében Nelli anyja kisszerűbb asz- saony ugyan, de lelki terrorral, „kerítői” ravaszsággal szinte kényszeríti lányát a házasságba. (A vöt iss Takaró Sándornak hívják.) A Máriás lány is, Kárász Endre lánya is „felette áll” leendő férjének, a származást illetően. (Mint később kiderül: morálisan is!) Temperamentumban. azonban különböznek, noha mindketten hasonló „fegyvereket” próbálnak ki férjük ellen. Magda passzívabb helyzetben van; a középosztálybeli nők életét éli Ösdon — ez pedig eleve eltartottságot, inaktivitást jelent Szexuálisan is jobban kötődik Borotváshoz, mint Németh László Nellije Takaró Sanyihoz. Nélli — . a szűzi Dianához szokták hasonlítani — talpraesettebb, öméletűbb figura: nem idegen tőle a fizikai munka, Beretvás Jenő és Takaró Sanyi alkati és lelki rokonok. Alérzielimek jellemzik mindkettőjüket: Sanyit ösz- tanösségSzinten, Beretvást a tudatosság fokán. Látszatok-, nafc élnek; ez az ablak-életmód állandósult szerepjátszást eredményez. Beretvás- nak — ha ezt mondja: „komoly magyar élet" — körny- nyek rezegnek a szemében. Takaró Sanyi szintén gyakran hatódik meg szép közhelyektől vagy önmaga „lelki nagyságától”. Apja várható halálakor elrendeli, hogy lovas legény álljon készenlétben; ha nem volna otthon, rögtön értesíthessék, ...... hogy átvéve a küldöncétől a lovat, azonnal hazanyargalhasson. A falubeliek majd kinéznek: „Te ki veri úgy azt a lovat, nem a Takaró Sándor? Alighanem odáig van az öreg Takaró.” Arra is volt bizonyosan terve, hogy mit csinál a haldokl ó mellett. Hogy nyeli m könnyeit, hogy önt bele telkei, hogy borul utolsó lélegzetvételénél a kályhának." Beretvás Jenőnek és Takaró Sanyinak egyaránt vannak „futó viszonyai”, alkalmi szeretői; rendszerint — bár ők nem érzik — megalázó „liaisonok” ezek, cselédlánnyal, pesztrával stb, Magda így összegez magában: „Az asszony nem szokta meg, hogy az ura szabadon éli előtte természetét. Ahogy a pénzét rábízza, úgy adja át a gyarlóságait is, ez hát a házasság!" Vagy: „Magda hallgatva figyelt, s rájött, hogy a tapasztalatok a polgári létforma kihűlését szerzéssel szítják és izgatják újból forróvá.” Az Iszony Kárász Nellijében rokon gondolatokat pendít a házasság: „A rossz házasságban — s melyik nem rossz — az m szörnyű, hogy ami az egyiknek szokás, az a másiknak kikerülhetetlen vértanúság.” Folytatva a két férfi ösz- szevetését, újabb egyezésre bukkanunk: Beretvás Jenő épp olyan „kontár” a gyógyászatban — félrékezeii pénzes páciensét —, mint Takaró Sanyi a gazdálkodásban. melyet pedig gazdatiszti fokon kitanult Ósd és az iszonybeli Fáncs „társadalmi élete”, egzisztenciái között szántén sok a rokon vonás. És ha már szitu ációazon oslságra utalunk: a Három év kényszer-vizitjei hasonlóak az Iszony -eszem- iszorn összejöveteleihez. Mindkét műben fardulópan- jelentőségű a bútorvásárlás is.! Magda a Bohuniczky-re- gényben épp olyan „üdvöske”, mint Nélli az Iszonyban, mindkettőnek kuirizálni szeretne a helyi intelligencia. (Beretvásnak is, Takarónak Is imponál ez.) Ám mindkét nő — újabb egyezés! — tudat alatt homályosan egy-egy, a környezetből kirívó különchöz kötődik. Magda a tojásfejű, gunyoros báróhoz, Nelli a „kedvetlen” Takaró Imréhez, aki szántén egyfajta, ernyedt magatartásban jelentkező intellektuá- lizmust képvisel. Irásipűvészetük is rokon: a „tűswúrások” Németh prózájára éppúgy érvényesek, mint Bohuniczkyéra. Apró, de „halálos” bökések, melyeket a látszólag nyájasan beszélgető partnerek egymásnak szánnak. A stílust érzékletessé tevő metafórák a Három évre ugyanúgy jellemzőek, mint az Iszonyra, s minden Németh-műre. A jellemfestés mindkét írónak erőssége volt Magda is, Nelli is eljut a neki rendeltetett férfi gyűlöletéig; Magda .„jólnevelten” kiegyezik, Nélli öl... Áz Iszony talán nem volna félszabadulás utáni irodalmunk egyik legnagyobb értéke a Három év-,.előtanulmány” nélkül. Leski) László Szepesi Attila Ceruzasorok egy kocsma falára Gambrinus-pince, diákok és kopott csepkék járnak ide, kétes fiskálisok, léhűtők s katonák kortyolgatják a barnasört, a fuvarosok a pálinkát nyakalva ülnek a füstben, a homályos pincegádor boltívei alatt, és késő-éjig hányszor feltűnik feszesen a járőr és a vaksi lottóárua, a rikkancs, a tenyérjós, a kancsi futballista, meg a sok ékes aranyifjú, és * turistanép: Was machen Sie és If you, piktorok, rerselők és kandi kékharisnyák, zajos tintanyalók és magányos borisszák, és áldoznak neked, Gambrinus, régi meste pohárral, kupicával és öblös ibrikekkel.
