Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-02 / 78. szám
A legbetegebb betegekért Nemrég tartott sajtótájékoztatóján mondta dr. Schul - telsz Emil egészségügyi miniszter, mintegy a fejlődést jellemezve: a betegellátás mindenkinek hozzáférhető, a sürgős esetekben kifogástalan. Sürgős esetekben... Amikor megsérül valaki, amikor infarktus fenyegeti az életét vagy más veszély leselkedik az emberre, helyén áll orvos, nővér, műtős asszisztencia, s teljesíti kötelességét. Vannak az egészségügyi szolgálatnak olyan mozzanatai, amelyeknél a beavatkozás nem tűr halasztást, ahol minden más elveszíti jelentőségét, csak a beteg szempontja számít. És ahol nincs olyan, hogy „az én betegem”, csak emberélet van, amit meg kell menteni. Ebben a koncentrált, halasztást nem tűrő tevékenységben egyedül nem boldogul senki. Csak együtt, egymást kiegészítve érnek célt. Ezeken az osztályokon ismeretlen az egészségügyben sok helyütt nagyon jellemző merev alá- és fölérendeltség. Kor, rang, cím megszűnik — csak a beteg létezik. Vol Iáképp ez a szellem, és a modern gyógyászat követelménye hívta- életre az utóbbi két évtizedben az intenzív osztályokat, amelyék egy-egy kórházban a legbetegebb betegeket gyógyítják, illetve segítik át az életveszélyen. Mert ezekre az osztályokra a beteg olykor a klinikai halál állapotaiban kerül. Tehát elsőrendű feladat az életfunkciók ideiglenes pótlása, rendezése. Először is az újraélesztés, s ha már ismét lélegzik, lehet csak megvizsgálná a kritikus állapot okát.,. Aki az intenzív osztályon dolgozik, magánéletét is ennek rendeli alá. Idejét — annak munkaidőn kívüli részét is — a szolgálat követelményeinek jegyében tölti. Csakúgy, mint a gyógyítás frontvonalában, működő baleseti sebészek, akik korunk sajnálatosan divatossá Vált szakmáját képviselik. Köztudomású, hogy a vezető halálokok listáján a keringési és a daganatos betegségek után a baleset következik. Az okot ugyan a traumatöló- gusök jól szervezett működése nem szüntetheti meg, a következmények enyhítésében visBont nagy szerepe van. Ezt a szerepet vállalni kell. Olykor szinte emberfölötti küzdelem árán is. Az ügyelet — a gyógyítás frontvonala — néha valószíműtle- nül nagy feladatot hárít a sebészekre. Mert a baleseteket nem lehet ütemezni, a csonttöréseket az optimális gyógyulás végett időben kell helyreállítani, a polytrauma- tiizált sok sebből vérző — sérültet nyomban operálni; és a végigoperált éjszaka után másnap tovább dolgozni, végezni a következő leiadatokat. Lehetőleg hiba nélkül, mert változatlanul emberélet a tét A gyógyításnak főként esek azok a területei, ahol — hivatásuknak élő orvosok áldozatkész munkájának eredményeként — kifogástalan az ellátás. Nemcsak szakmailag, hanem etikai szempontból is. A feladat természete az anyagiasság gyanúját is kizárja. Döntő bizonyítékát adva annak, hogy így is lehet dolgozni. L. M. Teret a tehetségnek A Kiadói Főigazgatóság vezetőjének nyilatkozata Javában formálódnak már az ünnepi könyvhét programjai, most ért véget a csaknem egy évtized után ismét megrendezett kedvezményes könyvvásár, megjelenés előtt áll az év könyv- szenzációjának ígérkező Vizsoly i Biblia. Élénk szakmai pezsgés jellemzi a könyvműhelyek tájékát és a könyvkereskedői met — erről nyilatkozott Udvarhelyi László, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának vezetője az MTI munkatársának. — A hetvenes években a magyar könyvkiadás nagyot fejlődött: annyi mű és olyan magas példányszámban jelent meg nálunk, hogy ezzel nemzetközi szinten is az élvonalba kerültünk. A könyvek minőségében, tartalmában, kiállításában is hasonló változás történt. A fejlődés azonban nem mentes a gondoktól. A hetvenes években kétségtelen már sok könyvet tudtunk meglehetősen széles rétegekhez, viszonylag olcsón eljuttatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma már mindenki „könyves ember” nálunk. — Az olvasó ríépért mozgalom irányt, célt jelölt ki — mondotta —, és nem végeredmény. S noha számottevően gyarapodott az olvasók köre Magyarországon, van még kit rávennünk a könyv szeretetére. Köztudomású, hogy könyvkiadásunk mind ez ideig igen jelentős állami támogatással dolgozott; ez továbbra is így lesz, a dotációs lehetőségek azonban korlátozottak, az eddigieknél jobban kell tehát gazdálkodnunk. Szükség van a könyvszakmában kialakult érdékeltsegi viszonyok, szabályozók tárgyilagos vizsgálatára. — Közismert, hogy mind>- eddig „fix könyvtárakkal” dolgoztunk, s a továbbiakban sem kívánjuk a könyvtárakat kitenni a kereslet—kínálat játékának. Sok könyv ára ezután is magába foglalja az állami támogatás összegét — kevesebb, mint amibe a kötet kerül —, más könyvekét pedig az előállítási költségek függvényében kérik meg. Meg nincs eldöntve, hogy milyen jellegű könyvet menynyiért adnak el, az viszont bizonyos: a művelődéspolitikai nézőpontból fontos, tömegigényt szolgáló művek ezentúl is jelentős elsőbbséget élveznek. Az a cél, hogy ezekhez minden érdeklődő hozzáférhessen. — A kiadói politika is része az értelmiségi, a szövetségi politikának, s a kultúra demokratizálásának, támogatásának is eszköze. A cél változatlan: hazánkban minden tehetséges író — szépirodalmi, tudományos, ismeretterjesztő, gyermek-, ifjúsági, politikai, társadalom- tudományi vagy akár szak- könyv szerzője — kapjon lehetőséget a megjelenésre. Az értékes, szellemi életűnket gazdagító, a társadalmi tudatot fejlesztő, új távlatokat nyitó művek és gondolatok továbbra is teret kapjiak tehát, ugyanakkor következetesebben kívánunk föllépni a középszerűséggel szemben — fejezte be nyilatkozatát Udvarhelyi László. Lakótelepi gyógyszertárt avattak LAKODALOM BERZENCÉN Gyémánt szemek Kaposváron a Béke—Füredi-lakótelep már működő egészségügyi létesítményében, ahol korábban a gyer- mekfogászat kapott helyet, tegnap délelőtt átadták a gyógyszertárt. Tegnaptó; megszűnt a Berzsenyi utcai patika — szerepét átvette az új, lakótelepi gyógyszer- tár. A korszerű létesítmény vonzó, bár a helyiség szűk, de napfényes és tágas a laboratóriuma, ahol a patikaszereket készítik, s megíele lő raktáraik is vannak. An nyomon követhető az új létesítménynél egyféle „hagyomány” is: Kaposvár harmadik gyógyszertára volit a Berzsenyi utcai patika, mely a hármas számú „nevet” viselte, s most épp a harmadik helyére költözött... A jogelőd — dr. Foglyos Lász- ióné kutatása szerint — 1896. január 30-án nyílt meg s a „Vörös Kereszt” nevet kapta. 1933-ban az utcában maradva új helyiségbe költözött, s új nevet is kapott: „Arany Kereszt”-re változtatták... Sorsa most megpe csételődött — azzal, hog' elkészült a Béke—Füredi-1; kótelep patikája. Tegnap be zárt a Berzsenyi utcai gyógyszertár, de továbbra is Hajnali háromkor már nem tudtak aludni, várták a vendégeket, a múltidéző lakodalmat. Mari néni a kiskapuiban állt, Vandi bácsi odabent remegett a lócán. Mondta is később az asszony évődve: „Ugyan már, uralkodj magadon! Csak nem fogsz remegni?” Az asszony tele életkedvvel, humorral. Mindennek utánajárt még: elég lesz-e a bor, a sör; nézte az előkészített rétest a tepsikben. „Na, aztán induljunk’’ — mondta —; „mise lesz értünk, meg nagy ünnepség. De jó, hogy eljöttek, kedveseim” ... És úgy, mint hatvan évvel ezelőtt — csak egy kicsit megkopva, elfáradva — gyémántlakodalmára indult Sánta Vendel és hites felesége. Berzence várta őket. Nagy szeretettel figyelt rájuk az a falu, ahol 1921 tavaszán a hónapszámos Vendel „gyerek” meg a „csudaszép” Mari frigyre léptek. „Látod, kedvesem, a nap is süt, mint akkoron...” A templomban zúgott az orgona, öreg, özvegyen maradt asszonyok törölgettéík a szemüket, szépen beszélt a pap is; hát még micsoda ünnepséget rendeztek a tanácsházán! A házasságkötő terem dugig felnőttekkel, fiatalokkal. Mari néni hatalmas* vörös szegfűcsokorral érkezett, menyasszonyi volt ez a javából, meg a falu szerető tőnek jelképe. Vendi bácsi a kampósbot segítségét kérte, de ő is állta a sarat mindvégig. A földíszített asztalnál a titkár nemzetiszínű szalaggal a mellén, az elnök, a párttitkár; a döbogón felsorakozva a híres berzencei gyeinékkar, népviseletben, az asszonykórus. Köszöntők, versek. Tóth Árpád, Ady, Mozart és Beethoven megindítóan szép művei: az Esti sugárkoszorú, az őrizem a szemedet, aVa- rázsfuvola-nészlet és a Tavaszi ének, csupa magasrendű művészet, azután a magasabb rendű, kivált Mari néni számára: a nép ajkán született, továbbélő dalok, amelyeknek fennmaradásáért oly fáradhatatlanul munkálkodott. Az elnök megható, rövid beszédet mondott, a Sánta házaspár életútjával is példát adva a fiataloknak. És mindenki boldog volt, mindenki büszke a két öregre. Nem maradt el a pezsgés koccintás, az ajándékozás, a mosoly és a könny. A gyémár rajta. Én már hajnalon megsimogattam a Mariét.” Odabent zenekar várta a násznépet, terített asztal a kipakolt első szobában, és vidám hangulat, úgy, mint egykoron. Ott volt Együd Árpi is, az örökifjú „nagy öreg”, aki már az ötvenes évek elején balladákat, népdalokat gyűjtött Mari nénitől, és ámuldozott, mert még most is tudott újat, ismeretlent mondani a szorgalmasan pergő magnetofontekercsek, az utókor számára. Tisztességgel föl is készült a neyes kutató: ahogy hozták az aranyló levest, a „tiktestet" meg a többi finomságot, úgy mondta fennhangon a rigmusókat, meg-megszakítva a szakácsnők, a felszólalók mondókáit. Igazi lakodalom volt ez, de gyémánt! S ez a drágakő a két kis öreg szeméből ontotta sugarait; a hosszú, és kínban, gyötrelemben, örömben és bánatban együtt - töltött élet példázatát Vendi bácsiról elmondhatom: élharcosa, alapító tagja volt a szövetkezetnek; becsületes, mais tiszteletet érdemlő ember. Mari néni pedig, akit az elsők között tüntettek ki a népművészet mestere címmel, a hagyományok. őrzése, fenntartása utolérhetetlen szervezőkészsége emelte az átlagember fölé. Csak látták volna, amikor a gyepes udvarra parancsolta a zenekart és táncolni kezdett — 86 évesen! Csak nézhették volna, ahogy hatvanon túl s az infarktustól nehezen szabadult Együd Árpivai járták a libbenést! Mari néni kivételes képessége, hogy horvátul és magyarul egyformán él benne a folklór. Csak ő tudja — két nyelven is — a „Kígyóméreggel megölt legény balladáját”, s a 'klasszikus balladáktól az új stílusú népdalokig az archaikus táncokig minden a vérében, az emlékezetében van. Nagyszerű asszony. Megfáradt szeméből is gyémántok csil- lámlanak. Megőrzött kincse hatott az egész falura. Fiatalokat és öregeket fogott össze, tanított, szervezett. A népi együttes, az „Ászlás lakodalmas” televízióból is ismert öröksége, a berzencei tűzug- rás fölelevenítése és ezernyi más érték halmozódott föl benne, hogy kiadhassa, átnyújtsa az utókornak. (De miért is beszélek erről? Hiszen Mari néni Somogyi tájak, emberek című sorozatunk „kiszemelt” egyénisége!) „Behoztam a tyúkot a nyakával; a menyasszony elégedjen meg a vőlegény farkával” — mondta nagy deiültség közepette a szakácsnő, és ne csodálkozzunk rajta, hogy Mari néni — gyémántlakodalmán — mégis a tyúkot választotta. Esteledett már, szólt a zene. Távozóban a gyermek- kórus dalát idéztem föl magamban: „Vándorcsálogány- ként szállnak el az évek, / De a szívünk mélyén régi álmok élnek...” Jávori Béla mántlakodálom legszebb mozzanata mégis az ünnepélyes fogadalomtétel volt, amikor a 86 éves Mari néni és a 85 éves Vendi bácsi ünnepélyesen megerősítette hatvan év előtti hűségnyilatkozatát ... Azután hazafelé indult ’a násznép. A kapuban fehér köténves szakácsnők variak őket* butykossal, pohárral, népi rigmusokkal, néhol derűt keltő, vaskos humorral. „Csak nem a nászéjszakától fél, Vendi bátyám?” — kérdezte a főszakácsnő a remegő kezű öreget. „Túl vagyok a vállalat használja az épületet: raktárt rendeznek be ott. Az új patika a lakótelepi feladatok mellett a környező települések gyógyszerellátását is segíti, a közüiete- ket is kiszolgálja. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bizton fordulhatnak az itt dolggzó patikusokhoz, hogy feltöltsék a mentőládákat, s az üzemorvosi szolgálat is beszerezheti a szükséges gyógyszereket. (Ellátták állatgyógyászati készítményekkel is.) Az első rászoruló beteg embert tegnap délelőtt tíz órakor szolgálták ki. Sorbánéi lás még nem volt. De várhat-/' Miért? A megyei gyógyszertárvállalat igazgatója. Knock Aranka erre is választ adott: elmondta, hogy a gyógyszertárhálózat a megyeszékhelyen a legkonsze- rűtlenebb, a legfoghíjasabb, s ezen az új, a Béke—Füredi-lakótelepi patika sem sokat segít. A fő gondot a belváros nem megfelelő ellátása jelenti. A Kossuth téti gyógyszertár fölújítása várhatóan júniusban fejeződik be, s július közepétől végre ott is beválthatjuk re- "eptjeinket. B. SOMOGYI NÉPLAP
