Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-16 / 89. szám
Baráti társaságok konferenciája Leonyid Brezsnyev üzenete KÖZLEMÉNY a lengyel külügyminiszter magyarországi látogatásáról A szovjet békeprogram jelentőségét, a hidegháborús törekvések elleni harc fontosságát húzta alá heonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöike a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségéhez ' küldött üzenetében. A szövetség, amely a Szovjetunió és a külföldi országok kö- .zötti barátságot ápoló társaságokat egyesíti, kedden kezdte meg Moszkvában konferenciáját. A tanácskozáson több mint hetven ország mintegy 120 küldötte vesz részt a külföldi baráti társaságok képviseletében, köztük Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság’ főtitkára. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozza: a népek közötti ^barátság, a jobb megMr. Crocker dilemmája Chester Crocker, Ronald Reagan elnök személyes megbízottja a Dél-Afrikai Köztársaság fővárosában, Pretoriában tárgyal. Az amerikai politikum nagyobb utazást tesz a fekete kontinensen. Feladata nem akármilyen. Ügy közelíteni Washingtonhoz jónéhány afrikai ország politikáját, hogy egyszersmind szorosabbra fűzze kormánya kapcsolatait a szóbanforgó országok halálos ellenségével, a délafrikai apartheid-rezsimmel. Ez olyasmi feladat, mint — mondjuk — a kör négyszögesítése. Gondoljunk csak bele: olyan hatalom képviselője járja Fekete-Afrikát,, amelynek igyekezete mindig abban merült ki a világnak e térségében, hogy megpróbálja lefékezni, sőt. lehetőség szerint • megállítani a nemzeti felszabadulás kérlelhetetlen folyamatát. Washington az utolsó .pillanatig — és mindmáig — támogatta az utolsó nagy afrikai gyarmatbirodalom megtartását Igyekezett hátráltatni, hogy Rhodesiából Zimbabwe legyen. Pretoriával kapcsolatban nem volt olyan ENSZ-em- bargó, amelyet az Egyesült Államok kormánya meg ne szegett volna. Reagan hatalomra jutása óta még a korábbi szépségflastromok is eltűnnek. Az amerikai kormányzót nem csinál titkot abból, hogy Afrilca főleg mint szovjetellen.es bázislánc érdekli. Crocker éppen akkor érkezett Pretoriába, hogy — nem utolsósorban — Namibia ügyéről tárgyaljon, amikor e témáról egyszerre két fontos értekezlet folyik. A* egyik színhelye Zambia fővárosa. Ez az úgynevezett frontországok csúcsértekezlete. A másik Algírban ült össze, ahol negyvenkét el nem kötelezett ország Nami- bia-konferenciáját készítik elő. Mindkét konferencia célja egyértelmű: megszüntetni végre a kincsekben gazdag, óriási ország évtizedek óta tartó dél-afrikai megszállását — méghozzá úgy, hogy a namibiai nép valódi képviselete, a Swapo nevű fel- szabadítási szervezet vehesse át az irányítást. Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy Pretoriában éppen akkor tették közzé Botha kormányfő Waldheimnek címzett levelét, amikor Reagan megbízottja odaérkezett. Ez a levél — ki tudja, hányadszor — egyszerűén elveti a namibiai rendezésre vonatkozó ENSZ-javaslatot. ' Nem nehéz megjósolni: az afrikai kontinensen Pretoria lesz az egyetlen főváros, ahol Mr. Crocker igazán szíves fogadtatásra talál. H, E. SOMOGYI NÉPLAP értés olyan szilárd alap. amt- ’re fel lehet építeni a tartós és igazságos békét. „Az országok, népek közötti bizalom, éppúgy, mint az egyes emberek közötti bizalom nem jön létre magától —- hangoztatja az üzenet. — Akkor erősödik meg, ha az államok politikai erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében, ha eleven és gyümölcsöző az információk, az ismeretek, az eszmék cseréje, ha a népek lehetőséget kapr nak egymás történetének, hagyományainak, kultúrájának, mindennapi életének jobb és közelebbi megismerésére és megértésére. Ezért kapcsolódik az önök megtisztelő és felelősségteljes küldetése szorosan ahhoz a harchoz, amelyet a háború ellen, a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívunk. Ma nincs ennél fontosabb, sürgősebb teendő.” „A világhelyzet az elmúlt években nagyon kiéleződött. Az agresszív imperialista erők magatartása a békét fenyegeti. A béke biztosításához, az országok közötti békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításéhoz nem vezet más út, mint a katonai potenciál értelmetlen felhalmozásának megállítása, valamennyi vitás nemzetközi kérdésnek tárSzerdán, a Német Szocialista Egysógpárt X. kongresszusának utolsó előtti napján folytatódott a vita az 1981—85-ös népgazdasági terv direktívái felett. A legtöbb felszólaló aláhúzta, hogy milyen rendkívül szoros összefüggésnek kell lennie a népgazdaság fejlesztése, mutatóinak szüntelen javítása és a pártnak az életszínvonal emelését célzó politikája között. Tegnap ismét egész sor külföldi küldöttség látogatott el berlini, illetőleg vidéki ipari és mezőgazdasági üzemekbe, tudományos és kulturális intézményekbe, és elismerését fejezte ki az NDK dolgozóinak a fejlett gyalások útján történő rendezése. Ezt az utat javasolta pártunk XXVI. kongresz- szusá, amikor előterjesztette a nyolcvanas évekre szóló ■ alkotó jellegű békeprogramját. Mi • ezt a programot a párbeszéd alapjának tekintjük mindazokkal, akik őszintén óhajtják, hogy állítsák meg az emberiség veszélyes elcsúszását a háború felé. „A béke ellenségei most ismét nagyszabású propagandakampányt kezdtek a közvélemény megdolgozására. A kampány célja az, hogy eltorzítsák a szovjet bel- és külpolitika lényegét és céljait, új, békés kezdeményezéseinek értelmét, a „szovjet fenyegetésre,, történő hivatkozással igazolják a hidegháború visszakozására irányuló politikájukat. A szovjetellenesség így a békeszerető erők egésze ellen irányuló ideológiai és politikai támadás fegyvere lett. Az önök társaságai sokat tehetnek azért, hogy a közvélemény legszélesebb rétegei külföldön világosan lássák, megértsék az SZKP XXV.I. kongresszusának irányvonalát, országunk békés nemzetközi céljait, ellensúlyozzák a propagandakampányt” — hangoztatja Leonyid Brezsnyev üzenete. Szocialista társadalom építésében elért sikereikért. A kongresszusi vitában elhangzott felszólalások közül érdemes kiemelni Wolfgang Junker KB-tag, építésügyi miniszter beszédét. Junker hangsúlyozta, hogy az NDK- ban 1990-ig megoldják a la- káskérdést,' azaz addig minden arra rászoruló családnak önálló lakása lesz. Ez a párt és a kormány egész szociálpolitikájának magva, legdöntőbb kérdése. Az építőiparban nagy gondot fordítanak a munka termelékenységének növelésére. Amíg 1971-ben egy munkanapra számítva 298 új lakást építettek fel, addig ma már 684-etPúja Frigyes külügyminiszter meghívására Józef Czyrek, a Lengyel Népköz- társaság külügyminisztere 1981. április 14—15-én hivatalos, baráti látogatásit tett Magyarországon. A lengyel külügyminisztert szívélyes, élvtársi lég- ' körű találkozón fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkár és Lázár György, a Minis/ tertanács elnöke. A külügyminiszterek tájé koztatták egymást országait belső helyzetéről, megbeszélést folytattak a két orsza együttműködésének .fejles; téséről és áttekintették a időszerű nemzetközi kérd-, seket. Megelégedéssel állapitól ták meg, hogy a Magyai Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatai a marxizmus-leniniz- mus, a proletár internacionalizmus elvei alapján, ■ a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, a hagyományos testvéri barátság szellemében fejlődnek. Ebben fontos szerepet töltenek be a párt és az állami vezetők rendszeres találkozói. A gazdasági együttműködés az elmúlt ötéves tervidőszakban jelentősen bővült, és a kölcsönös érdelvek tiszteletben tartása mellett adottak a lehetőségek annak további fejlesztésére i». A ké't ország kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatai eredményesen szolgálják a két nép barátságát, hozzájárulnak egymás kulturális értékeinek kölcsönös megismeréséhez. Jelentős a testvérmegyék és városok együttműködése, széles körű a két nép közvetlen érintkezése. A külügyminiszterek hangsúlyozták hogy országaik együttműködésének folyamatos bővítése, a magyar és a lengyel nép testvéri barátságának ápolása és erősítése mindkét fél érdekeit szolgálja és fontos szerepet játszik a szocialista közösség egységének megszilárdításában, összeforrottsá- gának erősítésében, i Az időszerű nemzetközi ___‘ A z enyhülés története és ellentmondásai Az első lépések egy új világhelyzetben Az 50-es évek második felében már nagyjából világiassá vált, hogy a nyugati hatalmak által 1945 után meghirdetett és a gyakorlatban is alkalmazott hidegháború lényegét tekintve minden területen kudarcot vallott. Politikai, katonai és lélektani sikertelensége természetesen nem jelentette azt, hogy az 1950—60-as évek fordulóján a nemzetközi érintkezés különböző faktoraiban még ne lettek volna jelen a hidegháborúra jellemzó érintkezési normák. Ezek leépítése, illetve kiiktatása a nemzetközi kapcsolatok rendszeréből, minde- jnekelőtt a két világrendszer "viszályából csak hosszú történelmi folyamat eredménye lehetett. A hidegháborús feszültségek feloldására jó kiindulópontnak bizonyult az a körülmény, hogy még a legviharosabb időszakokban is sajátos módon, de érvényesült a békés egymás mellett élés logikája: a szembenálló felek hallgatólagosan elfogadták „a legkisebb közös nevezőt”. Vagyis „a szakadék szélén való táncolás” dullesi koncepciója és gyakorlati kísérlete ekemére még az amerikai atommonopól tűm időszakában sem tört ki a „meleg-”, a világháború. Sőt, nemhogy a társadalmd és politikai status quo fagyott volna be a világban, hanem létrejött a szocialista világ- rendszer, amely nem egyszerűen valamiféle katonai, politikai vagy gazdasági szövetséget jelentett, hanem a szocializmus világméretű térhódítását reprezentálta. A hidegháború kudarcát bizonyította, hogy a fejlett tő- késországokban kibontakoztatott antikommunista boszorkányüldözés ellenére a 60-as évek elejére újból megerősödött a kommunista mozgalom. Igaz, hogy főleg Nyuigat-Európában nem tudta visszaszerezni azokat a hatalmi és kormányzati pozícióit, amelyekkel 1945— 47 között rendelkezett, de politikai befolyása megnövekedett. A 60-as évek elejére a gyarmati rendszer is lényegében szétesett, bár egyes nemzeti felszabadító mozgalmak csak később — napjainkban -— győztek. Erre az időszakra esik az el nem kötelezettek mozgalmának kialakulása is, amely — különösen a feszült nemzetközi helyzetben — antiim- perialista jellegű töltése, és tevékenysége következtében hozzájárult a nemzetközi viszonyok változásához. Az 50-es évek második felétől kezdve fokozatosan kiépült a Szovjetunió hadászati ereje. 1957-ben az első szovjet szputnyik fellövése már jelezte, hogy új stratégiai helyzet állt elő: az Egyesült Államok területe katonailag sebezhetővé vált. A tényt az Egyesült Államok vezetői érzékelték is, és bizonyos kettősséggel reagáltak. Egyfelől tárgyalni kényszerültek, másfelől a félelem, majdhogynem pánik egyes amerikai köröket a fegyverkezési verseny fokozása irányába orientált. Tehát az 1955-ben megalakult Varsói Szerződés, illetve a Szovjetunió katonai erejének jelentős mértékű modernizációja megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat, s bár a hidegháború valamennyi elemét, a konfrontációt nem szüntette meg, mégis lehetővé tette a békés egymás mellett élés magasabb szintre emelését. Persze a nyugati hatalmak vezetőinek az új helyzethez való kényszerű és ingadozó, ellentmondásos, alkalmazko- , dása- következtében mindez Vsak nagyon lassan és fokozatosan válhatott politikai erővé. Ugyanakkor a tárgyalt időszakban a Szovjetunió és a szocialista világ gazdasági ereje is megnövekedett. A szocialista országok gazdasága, fejlődése ebben az időszakban íolyamátosan évi 6 —10 százalékos (egyelőre még extenzív) növekedést mutatott. A 60-as évek elejére részesedésük a világ ipari termeléséből elérte a 36—38 százalékot. Ennek egyszerre volt világpolitikai jelentősége, biztonságpolitikai vonatkozása, és az egyes szocialista országok szempontjából belső gazdasági, szociális jelentősége is. B. J. (Folytatjuk.) , NSZEP-kongresszus Vita a népgazdasági tervről kérdésekről folytatott véleménycsere során a miniszterek egybehangzóan értékelték a nemzetközi helyzetet és megerősítették, hogy a két ország kész résizt vállalni a szocialista államok szövetségének, barátságának és együttműködésének további szilárdításában, egyeztetett külpolitikai céljainak valóraváltásában, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folyó 'gyüttműködés elmélyítéséjén. A külügyminiszterek kiemelték, hogy a Szovjetunió Communista Pártjának CXVI. kongresszusán előter- lesztett nagy horderejű bé- lejavaslatok megfelelnek a népek létérdekeinek. A felek aggodalmukat fejezték ki egyes NATO-kö- röknek a fegyverkezési verseny fokozására, a fennálló — a nemzetközi biztonság alapját képező — katonai erőegyensúly megbontására irányuló törekvései miatt. Ügy vélik, hogy nincs ma halaszthatatlanabb és fontosabb feladat, mint elhárítani a nukleáris háború veszélyét. Ennek érdekében mielőbb fel kell újítani a tárgyalásokat a fegyverkezés korlátozásáról és a fegyverzetek csökkentéséről ; az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. A miniszterek reményüket fejezték ki, hogy a wwtéridi találkozó eredménye« munkát végez és hozzájárul az enyhülés védelméhez, a nemzetközi biztonság erősítésiéhez és a kölcsönös érden tű együttműködés bővítéséhez. Ismételten megerősítették kormányaik álláspontját, hogy az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívására vonatkozó javaslat elfogadása megfelel valamennyi európai nép és ország érdekeinek, s nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a madridi értekezleten megállapodás jöjjön létre e konferencia összehívásáról. A látogatás során a külügyminiszterek aláírták az 1981—1985-ös évekre a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kulturális és tudományé« együttműködési munkatervét. A két külügyminiszter megbeszélései szívélyes, baráti légkörben, a kölcsönös megértés és a nézetazonosság jegyében zajlottak le, és hozzájárultak a magyar és a lengyel nép hagyományos barátságának erősítéséhez. Józef Czyrek, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Húsvéti hidegkonyhai és cukrászbemutató a Dorottya Szállóban 1981. április 17-18-án (84504) Hibátlan repülés Ronald Reagan amerikai elnöknek az űrhajósokhoz intézett üzenete szerint a Columbia űrrepülőgép első sikeres repülése „új korszakot nyitott az űrutazásol* történetében”. A kaliforniai Bryden repüléskutató központban, ahova a keddi leszállás után John Youngot és Robert Crippent, a Columbia két pilótáját vitték, a családtagok fogadták az úttörő vállalkozás résztvevőit. A kormányzat részéről James Baker, a fehér házi apparátus vezetője, Reagan tanácsadója üdvözölte a két űrhajóst. Az űrkomp — mint jelentettük — kedden, magyar idő szerint nyolc óra 21 perckor ereszkedett le az előre kijelölt leszállóhelyen, a kaliforniai Edwards légitámaszpont közelében, egy kiszáradt tó medrébe, amely nyolc kilométeres kifutást biztosított a nagy sebességgel érkező űrhajó számára. Legutóbb amerikai űrhajósok a Skylab program keretében jártak az űrben. Ezt a programot azonban a kormány hat éve leállította, mivel túlságosan költségesnek tartották. Párhuzamosan azonban már folyt az űrkomp építése. A program ugyancsak rendkívül költséges: az első próbaútig csaknem tízmilliárd dollárba került, de Donald Slayton, az első kísérlet vezetője a hibátlanul végrehajtott próharepülés eredményeit méltatva kedden este rámutatott: a Columbia viszonylag csekély javítási munkálatok után újra indítható, s ez a körülmény reményt ad a költségek csökkentesére.
