Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

HOLLANDIA - TULIPÁN' NÉLKÜL „Pipás" a polgármester Andre van der Loots a szó kettős értelmében is „pi- pás”. A rokonszenves férfiú, Rotterdam polgármestere hajviseletével, dús bajuszá­val, elmaradihatat lan pipá­jával az első pállana tban Riptpl-Rónai na emlékeztetett. De „pipás” lehet azért is, ment javaslata és intézkedé­se miatt szembekerült a la­kossággal. Különben is szám­talan gond nyomja a vállát. Magabiztos, tehetséges veze­tő egyéniség benyomását keltette. Barátságosan fo­gadta küldöttségünket (több­ször is járt nálunk, egy­szer a Munkáspárt dele­gációjának élén, máskor a kereskedelmi kamara küldött­ségével, de ma­gánemberként is), s már az első pilla­natban kifejtette, hogy miért és mennyire tiszteli hazánkat. Szobá­jának falán szét- nyitotta az óriás térképet, pálcával mutatta be nagy hírű városát, s tá­jékoztatója — ösz- sze.sen huszonöt perc — után nem átallotta bejelen­teni: „Még öt per­cem van az Önök számára; szívesen válaszolok kérdé­seikre.” Megval­lom : tetszett a határozottságia, gazdálkodása az idővel, kiváltképp, ha hozzáteszem, hogy mennyi min­dent tudhatott meg az ember harminc perc alatt... Értesülésem .szerint egyéb­ként egy nagy jövő előtt ál­ló politikus szobájában is­merkedtünk Rotterdam éle­tével. A világ legnagyobb kikötőjének városát, lakói­nak életét, a település morá­lis állapotát ez az adottság, a kikötő és forgalma hatá­rozza meg. A második világ­háború borzalmai után — 1940 májusában ronccsá zúz­ta, a földdel tette egyenlővé Rotterdam történelmi mag­ját és. kikötőjét a német bombatámadás — új város- központot és meghökkentő méretű kikötőt épített a munkásváros szorgalmas la­kossága. Alig 580 ezren él­nek itt, a Rajna torkolatvi- dékén. Maas folyó ketté­szeli a «árost. Andié van der Louw büsz­kén hangsúlyozta, hogy ál­landó szociáldemokrata több­ség jellemzi a város vezeté­sét; a tanács 45 tagjából 25- en a Munkapárt tagjai, a többiek kereszténydemokra­ták és liberálisok. A kom­munista párt nem játszik túl nagy szerepet, mindössze egy tagja van a tanácsban. Vi­szont nem hallgatta el, hogy a városfejlesztés során egy­re több magánházat vásárol föl a tanács, ezáltal az utób­bi. évtizedekben jelentősen nőtt a közösségi tulajdon. (Amelyet természetesen nem lehet a mi fogalmainkkal mérni!) Érdekes megfogalmazás, így mondta a polgármester; „Nagy gondot fordítunk ar­ra, hogy helyreállítsuk a munka- és a szabad idő kö­zötti egyensúlyt.” Viszonylag sokat köl t a város a művé­szetek fejlesztésére, az okta­tásra, a kultúrára. De vajon — kérdeztük ta­pintatosan — hogyan hat Európa kapuja a fiatalok er­kölcsére és magatartására? Miképp harcolnak e hatások ellen? A Rotterdamban — és Hollandia más városaiban is — iszonyú gondot okozó ká­bítószer-fogyasztás és követ­kezményei ugyan nem kerül­hettek szóba, de a polgár- mester elmondta, hogy kikö­tőjük révén nyilvánvalóan sok idegen, főként tengerész jelenik meg a városban. „Érdekesebbé, élőbbé teszik ezt a várost." Kivéve azt a negyedet, ahol „sajátos mó­don” szórakoznak a tengeré­szek. De ezt úgy megszer­vezték, hogy „nem botrán- kozhat meg senki”. „A ten­gerészek rpvid ideig tartóz­kodnak itt, inkább a turis­tákkal van gondunk.” Hal­lottam : éppen e „sajátos szó­rakozás” miatt kell „pipás- nak” lennie a polgármes­ternek. Az említett város­részben lakók, a ledérebb hölgyekkel együtt élő mun- káslakosság ugyanis felhá­borodott, tiltakozott élet­módjuk és a gyermekeikre gyakorolt hatás miatt. A polgármester szerint egy ilyen nagy nemzetközi ki­kötőben nélkülözhetetlen ez a „foglalkozási ág”, szükség van rá. Ezért úgy gondolta: új városrészbe költözteti őket. Igenám, csakhogy Rotterdam sem bővelkedik lakásokban. A jogos igénylők fölháborod­tak, szembekerültek első számú vezetőjükkel. Hogyan is engedhetnék át az új la­kásokat e „sajátos szórakoz­tatóipar” képviselőinek? A vita még tart. Rotterdam azonban más feszültségeket is hordoz. A lakosság 10—12 százaléka idegen országból, főként In­donéziából, a volt gyarma­tokról származik. A beván­dorlók sok gondot okoznak a „pipás" polgármesternek. Hol lakjanak? Az ócska, el­avult negyedekbe mennek, ahol nélkülük is rosszak vol­tak az életkörülmények. Ál­talában sok gyerekük van, más az erkölcsük, más a kultúrájuk. André van der Louw nem titkolta, ma már ott tartanak, hogy Rotter­damban minden három cse­csemő közül egy idegen szü­lők gyermeke. A pedagógus gyakran rádöbben: növendé­kei nem értik meg, nem is­merik a nyelvet. Gondot okoz ez az óvodában is. És tombol a Tajvan kö­rüli feszültség. A munkások nem akarnak háborút. Ezért és más miatt is tiltakoznak. A Tajvannak szállítandó két tengeralattjáró ügyében mégis szembekerültek a kormánnyal és egymással is. A szakszervezetekkel együtt megoldhatatlannak látszó di­lemma elé kerültek. Ha nem szállítanak tengeralattjáró­kat Tajvannak, négy évre hatszáz munkás marad mun­ka nélkül. Ha teljesítik a szerződésben foglaltakat? Ha a bojkott miatt megromla- nak Kínával a kikötői kap­csolatok, ez a dokkmunkáso­kat munkanélkülivé teszi. Tehát tiltakoznak a kormány intézkedése ellen. Micsoda hatalom a fegyver, amely képes így megosztani a hol­land munkásosztályt is pil­lanatnyi érdekei szerint... Nyolc-tíz évet jósol a pol­gármester. Szerinte addig meg kell épülnie a Duna— Rajna—Máj na-csa,tornának. S ahogy mondta: „Akkor a belső vizi úton is jobb kap­csolat épülhet ki Hollandia ás Magyarország között.” Ügy éreztem: Rotterdam polgármestere őszinte bará­tunk. S ha a májusi válasz­tásokon a Munkapárt révén megérdemelt szerephez juta parlamentben, akkor tovább oövülhetnek kapcsolataink. Jávori Béla {Folytai jak.) A néprajzos Kiss Lajos emlékezete 1881. március 13-án szüle­tett Hódmezővásárhelyen Kiss Lajos Kossuth-díjas néprajztudós. Gyermekkora a paraszti közösséggel teljes »egy üttlélegxés beti­telt el; az így szerzett ta­pasztalatok, közös élmények életre szólóan meghatározóak lettek Kiss Lajos számára, bár pályája nem vezetett egyenesen a néprajztudo­mányhoz. Tornyai János hív­ta föl figyelmét a nép által használt tárgyak szépségére, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban tett látogatást és Cyörffy Istvánnal, a magyar néprajz kiemelkedő egyéni­ségével történt találkozása adnak új irányt érdeklődésé­nek. Fordulatot jelent életében az 1904-ben Vásárhelyen megrendezett ipari és mező- gazdasági kiállítás, melynek népművészeti tárgyakkal megtöltött három szobája képezte az ottani néprajzi múzeum alapját. Az 1905- ben létrehozott múzeumnak lett elősizör díjtalan, majd szerény tiszteletdíjas őre, ve­zetője. Gyűjtőtevékenysége rendkívül gazdag volt, és eredményes. Néhány év alatt több mint - ötezer tárggyal gyarapította a fiatal intéz­ményt. 1912-ben elfogadta a nyíregyházi múzeum által fölajánlott állást; Józsa András mellett dolgozott hosszabb ideig, majd 1925-től 1948-ig a múzeum igazgatói tisztét töltötte be. Néprajzi munkásságában hű maradt szülővárosához. A nyíregy­házi években írta a 30-as évek végén kiadott Szegény ember élete és a Szegény asszony élete című munká­ját. Szabolcsi tevékenységé­nek legnagyobb jelentőségű vállalkozása a Régi Rétköz című helytörténetet, népraj­zot, sőt nyelvészetet is egy­befoglaló monográfiája El­sőt között kapott 1948-ban Kossuth-díjat. Ezután kiadott munkáival is kötődik szülővárosához Ezek sorban: a Vásárhelyi hires vásárok, a Vásárhelyi hétköznapok és a Vásárhelyi kistükör. Elmélyülten foglal­kozott és hiteles, életteljes ■képét adja az általa oly jól ismért százaidele ji művész­életnek is. Bár mintegy másfél évi ottani munkálko­dás után 1950-ben a Népraj­zi Múzeumból ment nyug­díjba, a tőle megszokott ala­possággal dolgozott tovább egészen 1965. február 6-án bekövetkezett haláláig. Kiss Lajos a Szegény em­ber életében monografikus igénnyel, széles ívűén mu­tatja be a különböző foglal­kozásokat. Saját élményei is jelentették a forrást, mely­ben irodaüom és tudomány, olvasmányosság és hitelesség, élet- és társadalmi valóság, egyedi és általános ötvöző­dött egybe. Munkásságának e területe nem közvetlen, de távoli rokonságot, tart példa­képe, Győrffy István élet­művével. Fokozottan érde­kelte a tárgyak élete. Vizs­gálta, kutatta másodlagos, hanmadlagos rendeltetés- és szerepváltásukat, egészen az utolsó használati lehetőségig. D. J. HÉTVÉGI Jaroslav Hasek regényé­nek színpadi változatával, a Svejkkel járja öomogyot a Népszínház utazótársulata. Ma este a bogiári Vikár Bé­la Művelődési Házban lep­nek föl, holnap 16 és 19 óra­kor Nagyatádon adják elő a komédiát, vasárnap 19 ma­kor pedig Kadarkúton játsz- szák a népszerű müvet, ame­lyet Púnd y Lajos alkalma­zott színpadra. Az előadást Csongrádi Mária rendezte, a szerepeken Bajor Imre. Ba­logh Katalin, Holl János, Barsi Géza, Harangozó György, Horváth Ferenc, lly- lyés Mari, Koldus Nagy Lász­ló, Komlós Róbert, Kóti Ka­ti osztozott. A díszletet We- genast Róbert, a jelmezeket tiimanóczy Yvonne tervezte. Visszatérve Átadna: a Gábor Andor művelődési központban kiállítás is vár­ja az érdeklődőket: Nagy- györgy Sándor fotói. A bod- vicai diákklub .tagjait szom­baton ismerkedésre várják: az Így élt... sorozat — Mó­ra kiadó — könyveinek szer­zői szelepeinek. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban ren­dezték meg a Művészetek vándorútján című kiállítást, amely a gyerekek készítette bábokat mutatja be. Ugyan­itt tekinthető meg a somo­gyi amatőr alkotóik kiállítása. Rendhagyó kezdeménye­zéssel jelentkezik szombaton este a Marcali Kulturális Központ: a népművelők bál­jával. Hogy nem akármilyen esemény lesz, azt bizonyítja a program: bemutatkozik a Ragtime együttes, Lidire panasza címmel -egysiko- lyos« drámát adnak elő, s lesz nosztalgia-show, bécsi keringő és latin-amerikai tánc is a Savária táncklub, illetve a Baglas Népi Együt­tes fölléptével. A marcali múzeumban is új kiállítás várja az érdeklődőket: Tilles Béla grafikái, festményei, mobiljai. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ­ban a művészeti szakkörök, csoportok munkáiból rendez­tek kiállítást. Kaposváron, a Csiky Ger­gely Színházban ma este 19 érakor Harold Pintérnek A melegház című abszurd drá­mája kerül színre Bátki Mi­hály fordításában. Az elő­adást Gazdag Gyula ren­dezte vendégként. A szere- neket Jordán Tamás Jászai- dijas, Spindler Béla, Rajho­na Ádám Jászai-díjas, Be- ztrédy Zoltán, Tarján Györgyi, Tóth Béla és Dán- ffy Sándor játsszák. Szom­baton este, illetve vasárnap 13 óra 30 perces kezdettel és 19 órától ugyanez a mű sze­repel műsoron. Vasárnap este — 19 óra 30 perckor — a Csiky Ger­gely Színház stúdiójában úi- ra játsszák a nagy sikerű Varsói melódiát is. Az elő­adást három Jászai-díjas művész — Babarczy László, Pogány Judit és Koltai Ró­bert — hozta létre. Leonyid Zorin darabjához a díszletet Pauer Gyula tervezte. Ma tartja soron következő összejövetelét a Fonómon- kás-klub, a Latinca művelő­dési központban. Föllép a zalaegerszegi Reflex Színpad — Sorescu Jónását adja elő — és a budapesti Perem Színpad két komédiával. Az összejövetel 19 órakor kez­dődik. A kaposvári Vas zary-te­rem Szikra János somogyi festőművész kiállításával várja a látogatókat, a Somo­gyi Képtárban Szekeres Er­zsébet textilképei láthatók. A Kilián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Köz­pont fiatal utazók klubjában ma 18 órától az NDK-ról ve­títenek kisfilmdket. Szomba­ton 14 órától az éneklő if­júság rendezvénysorozat vá­rosi, járási bemutatóját ren­dezik meg az intézményben. A Vörös Csillag moziban Peter Sellers utolsó filmjét, az Isten hozta, Mr.. .-t játsz- szák. A nagy komikus ker­tészt alakit. ími-olvasni nem tud, egyetlen szórakozása a televízió Hogyan »fedezik föl«, s hogyan válik egyre nagyobb politikai tekintély- lyé ez az ostobácska ember — erről szól Hal Ashby filmje. A Szabad Ifjúság mozgó­képszínházban a délutáni elő­adáson a Csapda az erdőben című NDK Ifjúsági filmet vetítik. Az esti két előadá­son a Bosszúvágy című szí­nes, szinkronizált amerikai kalamdfilmet játsszák Charles Bronson főszereplésével. A Latinca mozi a hét végére a Tigriscsapáson című szovjet filmet ajánlja: vadorzók és a törvénynek érvényt szerez­ni igyekvők harca elevene­dik meg a szibériai történet­ben. Képünkkel ezúttal a csur­gói helytörténeti gyűjte­ményre hívjuk föl a figyel­met: nagyon sok látnivalót kínál az érdeklődőknek. Pécsi színészek Moszkvában A pécsi Nemzeti Színház művészei léptek föl szerdán este Moszkvában, a Szovre- mennyik Színházban Mihail Roscsvn »Olga« című drámá­jának előadásán. A színmű négy főszerepét Bókái Mária, Leviczki Klára, Vári Éva és Bárány Frigyes alakította, együtt a szovjet művészek­kel. Kétnyelvű előadáson a magyar színészek szövegét a közönség tolmácskészüléken követhette. Roscsin művét nemrég mutatták be Pécsen. Uj Zrínyi-könyvek A fennállásának 30. év­fordulójához érkezett a Zrí­nyi Katonai Kiadó. Könyv- újdonságai közötti megjelen­nek á múlt katonai teoreti­kusainak, ismert hadvezérei­nek írásai, hadtudományi munkák, a legendás csaták leírásai, továbbá napjaink katonapolitikai eseményei­nek, háborúinak ismeretter­jesztő. tudományos vagy szépirodalmi feldolgozásai. Vita Bécsben a fegyveres erőkről címmel adják ki Bognár Károly művét. A Szerző — mint a tárgyalások résztvevője — közvetlen él­ményei és tapasztalatai alap­ján. mutatja be a bécsi had­erő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások menetét, s rávi­lágít az elhúzódás és bonyo­lultság okaira. Az MSZMP honvédelmi politikája cím­mel gyűjteményes kötet je­lenik meg a párt honvédel­mi politikáját tükröző. 1957— 1980 közötti legfonitosabb ha­tározatokból, dokumentu­mokból. Fontos katonapoliti­kai kérdésekkel foglalkozik Pirityi Sándor Erőegyensúly, hadászati fegyverek és fegy­verkorlátozások című mun­kájában. Bemutatja a hadá­szati ! fegyverrendszereket, azok szerepét, a SALT-tár- gyalások előzményeit, az ed­digi megállapodások lénye­gét. Tizedik kötetéhez érkezel' a II. világháború története című nagyszabású kiadói vál­lalkozás. A közeljövőben üz­letekbe kerülő könyv az eu­rópai haditevékenységek be­fejező szakaszával, az 1945. január és május közötti idő­szak eseményeivel foglalko­zik. A kiadó új sorozatot in­dít: közreadják a volt szö­vetséges hatalmak katonai vezetőinek visszaemlékezé­seit. Az első kötet Montgo­mery tábornok, a II. világ­háború kiemelkedő nyugati katonai vezetőjének emlék­iratát közli. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom