Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

A MELEGHÁZ Valaki gyomlálja a kertészeket „A siketet kell játszanom, hogyha hallani akarok...” (Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére) Valaki gyomlálja a 'kerté­szeket a melegházban. Ha nem hallgatjuk szenvtelen szavait, hallhatóvá válnak szándékai. Harold Pinter A melegház cimü ab­szurd drámájá­nak magyarorszá­gi ősbemutatójá­val folylatta a ka­posvári Csiky Ger­gely Színház azt a sort, melyet évek­kel ezelőtt Selagh Delanay Egy csepp méz, Arnold Wes­ker A konyha, Da­vid Storey A vál­lalkozó, John Ar­den Gyöngy élet, illetve Samuel Beckett Godot-ra várva, és Pinter Hazatérés című müvével kezdett meg; az új angol dráma felfedezé­sét, íelíedezleté- set. Pinter ezen belül is önálló helyet foglal el, még akkor is, ha a becketti élet­mű hatása nyomokban érzé­kelhető darabjain, és alapos a gyanúm, hogy legalább annyira hatott rá a berg- mani, léleksötét sej tel messég, mint Bergmanra ő a művei­vel. Pályája abszurd fordulattal kezdődött; mintha darabja indulna. A születésnap (1958) bemutatója, után elmarasztal­ták; „a darab oiyán, mintha az ember kétségbeesetten egy keresztre jt vényt próbálna megfejteni... nyilván csak azok élvezik, akik aät hi­szik, azt értfrielétlenségnek megvan a maga jutalma.7’ (Talán emiatt hagyta fiók­ban A melegház című tra­gikomédiáját.) Később — a szaporodó bemutatok során — világossá vált: jellegzetes pinteri dramaturgia modell­ről van Szó — „elhagyja” a bevezetést, a „személyi iga­zolvány adatokat” közlő ex­pozíciót, figuráit úgy löki színpadra, hogy nem ismer­jük, honnan jöttek, merre tartanak. (Vajon individuum- szinten mi mindig tudjuk magunkról!?) Ahogy Nicolae Balota román esztéta. írja: „Harold Pinter úgy akar bemutatná egy-egy jelenetet, ahogyan egy szemtanú vé­letlenül uléh. De egyszers­mind azt ákarja. hogv mi­közben átéli, feltáruljon előtte a jelenet abszurditá­sa.’.’ Innen a pintér! müvek jeleneteinek ösatönhomálya, ugyanakkor pokoli mulatsá- gossaga, melyet a szerző meg tokoz is „süketelésnek” ható párbeszéde kivel, ismét lés­technikájával, szinte Ka­rinthy szellemében: maga megbolondult, maga megbo­londult, hogy mindent két­szer mond, hogy mindent kétszer mond... Derengeni kezd, de a „Le­gyen vi iá gossá g! ” para ncso - lata tökéletesen be nem tel­jesedik. Ezt minden néző­nek utólag kell önmagában megteremtenie a mii értel­mezésével. Az elemzés során világossá válik, hogy a ter­jengős. amőbamozgású pin­tért dramaturgia nagyon is vektorális, logikus cselek­ményt teremtett! ilyen érte­lemben a kaposrari néző A melegházat rokoni thatja' a néhány évvel ezelőtti Vallejo- drámához, Az. alapít­ványhoz is, melyei Babarczy László rendezett. (De néző- riaszló címek ezek: Az ala­Ssakkcpzeit raktárvezetőt es raktarkradokiU, valarmnt autószerelőt cs 1 segédmunkást keres felvételre az A FIT XIV. sz. Autójavító Vallalat , kaposvári üzeme. (158662) Rajhona Adám és Tarján Györgyi jelenete pítvány, A vállalkozó, A melegház ...!) A melegház — ez a titok­zatos intézmény — ideggyó­gyászati kórház, hajdan „erős bástyája” volt egy gyógyítóan karitatív háló­zatnak. (Filantrópok emberi filodendronokat ápoltak.) Mostanra azonban valami megromlott ebben az intéz­ményben, recseg-ropog min­den. A pszichiátriai módsze­rek kezdenek egyre inkább a náci haláCtáborok kísérle­teire, emlékeztetni: kihallga­tás-kemény tesztelés, kata- lepsziássá sokkolás, esetleg homloklebeny ny ír ás... Ebben a „mindegy minek nevezzelek”-intézményben — ez egyre derenigőbbé válik — hatalmi harc folyik; ve­zetői generációs váltás előtt állnak. Ez azonban nem me­het végbe simán, s nemcsak dramaturgiai okokból, hogy tudniillik Pinter darabjait általában kegyetlen, erősza­kos cselekedet zárja, mint szellemi atyjánál* Shakes- peare-nél. (Lásd a Pinter- mű Macbeth, III. Richard motívumai!) Miközben az abszurd — vagy nem is annyira ab­szurd? — dráma szinte a klasszikus krimi szabályai­nak is eleget tesz. nem száj- barágó módon válaszolva meg a cui bono? izgató kér­dését ; értelmezési lehetősé­gek hieroglifáit tartalmazó rétegeket terít elénk, élve a filmes „vágások” technikájá­val. Ebben a darabban min­denki hazudik. Talán mert óriási hazugságra épül az in­tézmény. Itt ugyanis senki sem gyógyul meg! A mód­szerben van különbség a ha- zudozók között. Roote igazgató — egykori ezredes — aat hazudja egész magatartásával, a katonai drill hivatali bürokráciává módosításával, hogy ő az intézmény „erős embere”. Helyettese, Gibbs tiszteletet hazudik iránta. Lush beosz­tott csúszómászó hízelgő. Miss Cutts, Pinter darab­jának „Főnén i je” szerelmet hazudik. De hamar leleple­ződnek; hazudozásaik perpe­tuum mobileként működő mechanizmusrendszer ter­mékei. Jordan Tamás alakítja Roote-t, aki fölött „eljárt az idő”. Nagy játékot produkál a Jászai-díjas színész. Ahogy a látszatokba igyekszik ka­paszkodni, ahogy egyre job­ban elbizonytalanodik, ahogy igényli a hízelgést, az rend­kívül nagy élmény a néző­nek. Azt a hierarchia-csú­cson állót modellálja Jordán, aki már nem elég kulturált a megváltozott viszonyok magj alá gyűréséhez s emiatt beosztottai játéksze­révé wétk, neímél-ajeva rejtett elcemek. Hogy mindez milyen aprólékos építkezéssel tárja elénk a kitűnő művész, arra nem elegendő néhány sor . . . Spindler Béla a, helyette­sét. Gibbs-t alakítja félelme­tesen. A ...második embert”, aki fiatalabb, keményebb, céltudatosabb. Látszatalá- zata mögött a „minden áron.’"-szándéka munkáL Olyan, mint egy szürke koc­kakő. Valahonnan a társa­dalmi peremvidékről — ta­lán esti iskolák elvégzésével — verekedíe föl magát ed­dig: emiatt könyörtelenül célratörő. ..Szürke eminen­ciásként” már régen ő irá­nyít. . . Színészileg a legne­hezebbet vállalta Spindier Béla: „kőbe meredve” meg­teremteni a vibrációt, szin­te pattog, szikrázik körülöt­te a levegő. Teremtés ez va­lóban! Mosl már világos: Rajhoz na Adám pályáján új sza­kasz kezdődött. Az eltört korsóval, s folytatódik most a csúszómászó, célzásokkal zsaroló, egyetlen hallgatózó füllé lényegéit Lush-sal. Ha Spindier kő, ö higany! (Ne­ve egyébként nedves, buja növényt jelent; terjeszkedik is alattomosain, befonva mindenkit, akár az őserdei növényzet!) Nagyon nagy alakítás Rajhona Ádámé! Hármuk jelenetei pedig a tökéletes színészi összjáték- ra példák: az évad felejt­hetetlen pillanatai közé tar­toznak. Tarján Györgyi maszkulin „kápónőjének” elfojtott, de ki-kitörő szadizmusa, per­verzitása riasztó. Lady Macbeíhet ígéri bújtogatása a gyilkosságra. Bezerédy Zoltán Lambje (bárány) az áldozat, a balek. akit ..agyonsokkolva” felhasznál, nak majd bűnbaknak. Jó alakítás, akárcsak a nélkü­lözhetetlen Tóth Béla portá­sa; akiben a szinése az egy- ügyűen ravasz alkalmazko­dó t állítja elénk. Danffy Sándor „minisztériumi feje­se” kulesszerep:sokban segít alakítása a nézőnek tisztáz­ni a látottakat. Antal Csaba kitűnő díszletet tervezett, Szakács Györgyi jelmezei „beszélnek”. Gazdag Gyula rendezését az elmondottak is minősítik; munkájának legfontosabb jellemzője pedig az, hogy A melegház kaposvári előadása izgalmas szellemi kalanddá vált. I>eskó László fi tóparton még minién esenies Egyetlen iratai pár sétál a fonyódi kikötőben a csönde­sen szemerkélő esőben. A tó­parton még minden kihalt. Lehúzott redőnnyel árválko­dik a pavilonsor; a kikötő piszkosszürke vizét enyhe északi szél borzolja. Üres a halsütő és a gomba előtti te­rület; a szeméttárolókban még a tavalyi üdülők bele­szórta hulladékot áztatja az eső. A sorompón túl, a főút mellett mutatkozik csak né­mi mozgás. A Lidérc nevű „bádogcsárda” előtt néhány kitartó állampolgár bőven fo­gyasztja a féldeciket és az édeskés forralt bort. Szom­szédságában a halsütő előtt még nem olyan hosszú a sor. Pirosra sült keszegek halmo­zódnak a serpenyőben, egye­lőre nincs nagy keletjük; hét­főn szálltak először vízre a halászok, újdonság még a friss balatoni hal. A halsütő barátságos elárusítója szerint inkább csak a külföldiek ke­resik a szálkás, ám ízletes keszeget; a helybeliek főleg a szálkamentes tengeri tonha­lat kedvelik — mondja. Fönt a fonyódi hegyen, a Sirály szálloda előtt három melegítőruhás fiatal lány vi­hog a jöttünkre. Mire odaér­nénk hozzájuk, eltűnnek. Hiá­ba zörgetünk a szálló és az etterem ajtóin, senki sem je­lentkezik, csupán az aszta­lokra borított asztalokat és a tavalyi hulladékot sikerült fotós kollégámnak lefényké­peznie a csukott ablakon ke­resztül. Lejjebb a meredek partsza­kaszon bekecses, kucsmás, gu­micsizmás emberekre lelünk: a zamárdi erdészet dolgozói. Szerződésük van a helyi ta­náccsal, hogy a hegyről leve­zető, megrongált gyalogutat az üdülési szezon kezdetére helyreállítják, felújítják. Nemrég kezdhették a mun­kái ; szemmel láthatóan az első kapavágásoknál tarta­nak. Ennek ellenére azt ígé­rik, hogy április 15-re, az üdülési előszezon kezdetére 160 centi széles, korláttal el­látott út várja majd a tópar­ti vendégeket. A bélatelepí strandon Iván Józsefné vezető fűtött pénz­tárfülkében fogad bennünket. Táskarádió szól az asztalon, Tizenegyen a vádlottak padján Betörtek, fegyvert toptak Csupán a nevek és a kisza­bott büntetések felsorolása jókora helyet foglal el — ezért valamennyi bűncselek­ményről részletesen nem is tudunk beszámolni — abban az ügyben, melyet a napok­ban tárgyalt a Kaposvári Já­rásbíróság. A vádlottak több­sége már volt büntetve, azt is mondhatnánk: gyakorlott betörő-tolvajoknak számíta­nak. Az ügy elsőrendű vádlott­ja, a 26 éves, kaposvári Ko­vács János és a későbbi má­sodrendű vádlott, a 19 éves Ferenc István között — mint jó szomszédokhoz illik — tel­jes volt a nézetazonosság. Abban egyeztek meg, hogy bűncselekmények elkövetése­vei szereznek pénzt. Külön­böző családtagok, ismerősök, barátok társaságában jártak lopni, betörni Kaposváron és a megyeszékhely környékén. Csupán néhány esetet emlí­tünk, mely a múlt évben tör­tént. Többször „meglátogatták” például a Fűszért kaposvári irodaházát. Italt, konzerveket loptak. Legutolsó akciójuk különösen eredményes volt. mivel több mint 37 ezer fo­natot tett ki a zsákmány. De az is megesett, hogy egy. Moszkvicsból autórádiót vit­tek el, aztán egy hét­végi házból rádiót, italt loptak. A kaposvári Széche­nyi térről eltoltak egy motort, és betörlek a Bartók Béla ál­talános iskolába is. Különö­sen a második akciójuk volt eredményes, akkor magnót, mikrofont, kávédarálót, film­felvevőt, légpuskát loptak. Az MHSZ szennai lövészklubjá­nak helyiségéből nagy meny- nyiségű lőszert, egy gyorstü­zelő spuripisztolyt és két kis­puskát vittek el. Ezenkívül Kovácsnak még egy külön bűncselekmény is a számlájára írható, melyet a 22 éves Jani Csabával kö­vetett el. Miután a megye- székhely egyik szórakozóhe­lyén megismerkedtek két nő­vel, ígéretet lettek, hogy ko­csival hazaviszik őket. Ehhez loptak is egy autót, és kellő mennyiségű alkohol elfő- , gyosztása után útnak indul­tak. Pechjükre egy rendőr­járőrnek feltűnt a kocsi, így aztán az autókázás nem a tervezett módon ért véget. A 11 tagú tárja-ág ügyében a Kaposvári Járásbíróság dr. Pap Árpád tanácsa hirdetett uelelet. Kovács büntetésé l évi fegyház, 5 évre pedig el­tiltottá* a kó/.ügyek gyakor­lásától. Perenc 4 évi börtön­büntetést kapott, és 4 évig nem vehet reszt a közügyek gyakorlásában. A 26 éves Ko- vaos Jánosáé büntetése 2 évi és 6 hónapi börtön, és 3 évre eltiltás a közügyek gyakorlá­sától. A többi vádlott — a 46 eves, kaposvári Bognár Jó­zsef; a 21 éves, szolnoki Sző­ke Mihály: a 22 éves, kapos­vári Ag Ildikó, a 20 éves, szennai Bogdán József; a 24 eves Szőke Mihalyné — 1 évtől 1 év 6 hónapig tartó szabadságvesztés'-büntetése- ket kapott, és 2—3 évre el til­tottak. őket a közügyek gya­korlásától. Jani Csalja bünte­tése 6 hónapi börtön, kél évig pedig nem vehet részt a köz­ügyek gyakorlásában. Az ügy két fiatalkorú vádlottjává 17 éves, kaposvári Tokai Árpád és Kaiser Henrik 6, illetve 4 hónapi szabadságvesztés-bün­tetési kapott, melynek végre­hajtását a bíróság 2 évi pró­baidőre felfüggesztetté. Ket­tőjük kivételével valamennyi vádlott és védője fellebbe­zett. Az ügyész esetleges fel­lebbezésének bejelentésére 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. | d. r. 1 de hangját elnyomja az ép­pen bedübörgö kanizsai gyors. Leteszi a megkezdett kötésminlát. s kikísér ben­nünket az árválkodó strand­ra. A felborított horgászcsó­nakok alatt néhány hetes piszkos havat őriz a márciu­si fagy, a csupasz lak alatt tavalyi avart tapos a lábunk. A hullámveréstől védeti öböl­ben feltorlódott zöldes jég­táblákat csapdos a szél. — A múlt héten egyetlen éjszaka elment a jég — mu­tat ki az enyhén hullámzó víztükörre. — Fújt a szél, ha­talmas recsegés, ropogás volt, komolyan mondom, féltem, pedig gyerekkorom óta itt elek a part mellett... — Nyáron egészen más — mondja eltűnődve. — Há­rom-ötezer vendég fordul meg itt naponta a strandon, még lélegzetvételre is alig van időnk. Nagyon várom már a szezon kezdetét, mert igv, vendegek nélkül, őrizni a csupasz strandot, nem a2 igazi. Posza Lajos, a fonyódi nagyközségi tanács főelőadója a kertészetükbe kalauzol ben­nünket. Itt már javaban ké­szülnek a tavaszra, a szezon- nyitásra. Az ősszel harminc­ezer palántát ültetlek ki a tanácshoz tartozó huszonöt kilométer hosszú partsza­kaszra, s most is körülbelül ugyanannyi palánta várja, hogy helyére kerüljön vala­melyik virágágyásban. — Azt szeretnénk, ha Fo­nyód egyetlen napra se ma­radna nyíló virág nélkül — tájékoztat. — Nemcsak az üdülőövezetet szeretnénk széppé, barátságossá lenni, ezért a tanácstagok és a népfront közreműködésével ingyen adunk virágpalántá­kat azoknak az őslakosoknak, akik igénylik. Ősszel — télen előkészültünk a tavaszi mun­kákra: palántákat nevettünk, fákat metszettünk. Több utat, járdát rendbe teszünk, hogy a szezon kezdetére minden készen várja már az üdülő­ket, és jó emlékekkel távoz­zanak tőlünk. Eoutháti Jakiét

Next

/
Oldalképek
Tartalom