Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Növekvő export Ezekben a hetekben érte­sül a Dédász kaposvári üzemigazgatóságának: kör­zetében lakó emberek egy része arról, hogy az új rendszerű áramdíjbeszedés milyen lesz, s mennyit kell majd havonta fizetni. Ez­után meg jó ideig folyama­tosan kapják meg az érte­sítést a fogyasztók. Az utolsó leolvasás alap­ján készült számlán feltün­tetik, hogy a számítógépes feldolgozás során hány fo­rintos átalányt állapított meg az áramszolgáltató vál­lalat. Ennek csökkentését, illetve növelését lehet majd kérni — az első ilyen kérel­mek már be is érkeztek. Ki- ki az otthoni változások sze­rint szeretné a módosítást: kisebb lett a család, avagy új háztartási gépét vettek . .. A díjbeszedő előre meg­címzett levelezőlapot ad an­nak. aki változást akar be­jelenteni. és egyeb tájékoz­tatással is szolgál. Az embe­rek általában úgy értelmez­ték a Dédós.z-tól nemrég ka­pott levelet, hogy ezentúl mindenkinél évente egyszer, decemberben olvassák le a villanyórát, és ezután. kap végszámlát az esetleges le­maradás fizetéséről, avagy visszatérítést a túlfizetésből. Hogy mindenki egyszer kap végszámlái az igaz. Ám nem mindenki decemberben. Az egyéves időszak kezdődhet bái-melyik hónapban. erről is pontos magyarázattal szolgáinak a Dédasz embe­rei. Az áj rendszerrel együtt megváltozik majd a díjbe­szedés is. A városokban — Kaposváron és Nagyatádon — fogyasztói irodát nyit az áramszolgáltató, s ott lehet befizetni az áramdíjat. A díjbeszedő tehát nem megy ki ezután! Viszont akik évente egyszer leolvassák az órát. szakemberek lesznek, és a leolvasással egy időben el­végeznek minder ellenőrzést, szükséges javítást. A Ka­posvárhoz csatolt települése­ken néhol megmarad a régi rendszer, tehát kéthavonta megérkezik a villanyszám­Kristó Gyuláné ponthe­gesztő gépen szorgoskodik, naponta 500 darab üzem- anyagcsövet kell meghegesz­tenie. Ö itt az egyik legré­gebbi dolgozók egyike, még Marcaliban .sajátította el a szükséges ismereteket. Vele együtt járt s marcali gyárba Osváth Lajos ne is, aki ugyancsak a melleküzemág alapítói közé tartozik. Ók ketten azután tovább tanították asszonytársaikat, akikkel régebben a szövetke­zetben mint növény ápol ók dolgoztak. Ma már megszokottan, gyakorlottan kezelik a pont­hegesztőt, a peremezőgépet. Nagyon fontos alkatrész az üzemanyagcső, a begyűjtő- szerkezet, mindezeket ők ké­szítik. Képeink az olajkályha-al- kalreszeken dolgozó asszo­nyokat ábrázolják. Vidéki megrendeléseket postán, pontosan teljesítjük. Kérje díjtalan, színes nagy árjegyzékünket. Szálkái díszfaiskola. 1061 Budapest, Népköztársaság útja S. (04060) Sivatag és i©«g©r Afrikából — szabadságra Koíun Irént a Kodály női kar tagjaként ismertem meg. Egyszer találkoztam vele a siófoki kórház szemészeti osztályán is: akkor tudtam meg, hogy ápolónő. Egy idő óta nem latom a kórusban. — Afrikában dolgozik — mondta egy alkalommal a karvezetó, mert beszélgetés közben valahogy szóba került a neve. — Líbiában van. Apró, vékony alkatú lány; a sivatag és a tenger élmé­nyét hozta haza Siófokra. A magnó arab zenét zümmög. Rövid a szabadság — néhány nap múltán repülőgépre száll. — Gimnazista koromban óvónői pályára készültem, és szinte a véletlennek köszön­hetem, hogy végül egészség- ügyi dolgozó lettem — mond­ja. — 1969. január 1-én nyílt meg a siófoki kórház, de mi már négy hónappal azelőtt beköltöztünk, hogy mire az első betegek megérkeznek, gyakorlottan, otthonosan mo­zogjunk az új intézményben, s ne legyen fennakadás a munkában. Az óvónőjelöltből gyermek ápoló lett, és hama­rosan annyira megszerettem az egészségügyi munkát (eh­hez az idősebb nővérek és or­vosok is hozzásegítettek), hogy a szó szoros értelmében hivatásommá vált. Jó közös­ség alakult ki a kórházban; színes klubélétet éltünk, né- hányan énekkari próbákra, szereplésekre jártunk. A sza­badságom heteiben rendsze­rint utaztam. Bejártam a szo­cialista országokat, voltam Belgiumban, Franciaország­ban, az NSZK-ban, s egy- szeresak fölcsillant a re­mény: esetleg Afrikába is el­juthatok. Sikerült. Ezt is a szakmámnak köszönhetem. — Mikor érkezett Líbiába? — 1979. október 10-én. Tri- poliban egy négyemeletes házban kaptam szállást, on­nét járok ki Taujovrába, amely 32 kilométerre van a fővárostól. Ott van a magyar kórház, ahol 120 hazánkbeli dolgozik, s az ország minden részéből fogad betegeket. Mi­után megérkeztem, három nap múltán munkába álltam a szülészeti osztályon. Azóta a legszükségesebb arab sza­vakat megtanultam, s megle­hetősen sok kisgyermek szü­letésében működtem közre. A líbiai asszonyok sokat szül­nek. Remek szoptató anyák: erős, életrevaló utódokat hoz­nak világra. A koraszülés a legritkább esetben fordul eiő. Általában 3,7—4—5 kilós kicsik születnek. Az elmúlt 15 hónap alatt találkoztam olyan fiatalasszonnyal is. aki két­szer jött vissza szülni alosz­tályra. A nők 16—17 éves ko­rukban férjhez mennek, s a 10—12 gyermek nem ritka a családokban. Az asszonyok szépek; hennával festik a talpukat, testüket. Az úgyne­vezett törzsi jelekkel, s kü­lönféle tetszetős motívumok­kal díszítik magukat. A ha­jukba ezüst ékszereket fon­nak ... 12 órát dolgozom na­ponta a nagy hőségben, nyá­ron ott az ötven fok sem rit­ka. Meg lehet szokni. 12 óra munka után 24 óra pihenés következik. De a 12 óra alatt átlag 10—12 gyermek születik, s általában 30—35 kisfiúval, kislánnyal dolgozom. A szak­mabeliek tudják, hogy ez nem csekély feladat és felelősség. — Mit csinál a szabad ide­jében ? — Lejárok a tengerre für­deni, kirándulok, zenét hall­gatok. Nagyon megkedveltem az arab zenét. Es legalább olyan nagy élményt adott a sivatag, mint a tenger. Nyel­veket is tanulok. Az arabon kívül a franciát, amellyel már itthon is nagy ambícióval fog­lalkoztam. Sr- A. Rózsák a legszebb színekben, ezüstfenyők, tuják. kúszófenyök, díszalmák, díszszilvák, orgonák, díszcserjék, élősövények. — Szép megmozdulás volt — nyugtázza ITló Lajos —, tőlük először kaptunk ilyen Sávolyon, az Űj Élet Ter- melőiszö'vetikezet majorjában, az egyik átalakított épületben működik a szövetkezet mel­léküzemága*. a Mechanikai Művek marcali gyáregységé­ben készülő olaj kályhákhoz ■ csinálnak különböző alkatré- I székét. Villanyszámla-változások Nem megy a díjbeszedő lás, néhol pedig postai csek­ken fizethetik be az áram- díjat az emberek. Vidéken a legtöbben a takarékszövet­kezeteknél fizethetnek majd. Az üzemigazgatóság min­denkinek elküldi a megfele­lő tájékoztatást áriról, hogy mennyit és miként kell ez­után kéthavonta fizetni a villanyért. Az átállás — ezt tudják a Dédász-nál is — nem megy teljesen zökkenő­mentesen, de ez nem jelent majd hátrányt a fogyasztók­nak, mert a változás hónap­jai alatt különös figyelmet fordítanak az illetékesek a hibák gyors kijavítására és a pontos, megfelelő tájékoz­tatásira. Somogy egy részében, a keszthelyi üzem igazgat óság területén már jó ideje az átalánydíjas elszámolás sze­rint fizetik be az emberek az áramdíjat. A kaposvári üzemigazgatóság most tér át erre megyénkben és néhány ide tartozó tolnai területen — például Dombóváron is. A siófoki üzemigazgatóság­nál szintén e hónapokban folyik az átállás, és a nagy- kanizsainál — amely So­mogybán is érdekelt — ugyancsak most térnek át az új rendszerre. A Dédász nem akar rek­lámot csinálni az OTP-nek, ám mégis mindenkinek megemlítik: az új áramdíj­elszámolás jó alkalom arra, hogy a legegyszerűbb módon, átutalási betétszámlán ke­resztül fizessék be az embe­rek a villanyszámlát is. Ak­kor nem kell várni a díj­beszedőt ott. ahol megmarad ez a forma, nem kell külön a postára menni és ^em kell a fogyasztói irodákba sem elbandukolni. Ez utóbbiak nyitvatartási idejéről is kap­nak levelet a fogyasztók, és a Dédász tájékoztatást vár arról, hogy ihegfelelő-e ez a nyitvatartási rend, mert ha sok embernek nem jó, szí­vesen megváltoztatja Nagyüzem a hözépiizemben — Két csatornán értékesí- tüfik. Az egyik a saját, a Zöldért hálózata, a másik a Nagyatádi Konzervgyár. Ve­lük 1976 óta van együttmű­ködési megállapodásunk, ezt eppen tavaly hosszabbítottuk meg újább öt évre. Készí­tünk a részükre különböző alapanyagokat, melyeket a gyár „beépít" saját termé­keibe. másrészt pedig vala­mennyi exporttermékünk ' a gyáron keresztül értékesül. — Hogy atakuJt m üzem esqportértekes ítése ? — 1979-ben négyszáz ton­nát terveztünk és 1513 ton­nát szállítottunk. Tavaly 670 tonnáit terveztünk és 1310 tonnáit szállítottunk, emel­lett 1500 tonna marinait paprika szállítási nehézségek miatt itt maradt az üzem­ben. Ezt rövidesen útnak in­dítjuk. Kitérőkén* egy kas törté­net A Zöldért vállalat köz­pontjának csaknem hatvan dolgozója társadalmi munká­ban sietett az üzem segít­ségére. A Szovjetunióba ke- a-ül ő marinál* paprikát cím­kézték, csomagolták. Két nap alatt az exportra szánt kész­let negyedra-sze lett szállí­tásra kész... Alkatrészek az olajkályhákhoz Kis lepesek előre. Valami mindig történik itt Néhány eve elkészült a korszerű, minden igényt kielégítő szo­ciális helyiség. Tavaly ener­giatakarékossági megfonto­lásokból új 1 égőfejek kerül­tek a kazánba. Az idén há­rommilliós befektetéssel zárt rendszerű vonalsteril ízálót építenek be. Az udvaron föld feletti és félig földbe süllyesztett ha­talmas tartályok, üveghe­gyek, sürgő-forgó targoncák, -A Zöldért Vállalat zákányi tartósító üzeme értéket men* és értéket teremt. — Ez a jellegzetesség ki­fejezésre jut az üzem kettős profiljából — jegyzi meg Fiié Lajos üzemvezető. — Az egyik profil a friss fo­gyasztásra nem kerülő, ese­tenként dömpingben jelent­kező zöldségfélék és gyü­mölcsök tartósítása, a másik a saeszfózésu — Ahogy a tertősftésbfm egyfajta biztonsági szelepet jelen* az üzem léte — kap­csolódik a beszélgetésbe Ko- renn Dénes üzemvezető —, lényegében hasonló feladatot lát el a szeszfőzde is. A forgalmazó vállalatoknál mindenütt marad különböző mennyiségű, fogyasztásra nem alkalmas gyümölcs. Kár lenne ezt veszni haigyni, mi­vel eefrézéssel ebből is ér­léket lehet előállítani. Való­jában a Dé-IXinambúkxn a mi feladatunk ez az érték­mentés, Zalaegerszegtől Pé­csig honánk szállítják a szesztc>zés alapanyagát. A tartósító ága­zat feladata ta­valy 4100 tonna volt, a szeszfözésé ötvenezer hekto­literfok pálinka. Terven felüli cso­magolási feladat miatt a tartósítá­si terv nem egé­szen teljesült, a s /eszfózes viszont csaknem harminc százalékkal meg­haladta a terve­zettet. Az értékesítésre fordul a szó. A pálinka útja ..egyenes”, min­den itt készült mennyiséget a VOSZK vesz á*. Más a helyzet a zöldség- és gyü- möleskomzervekkel! Ércnél is — mint ármyi . minden másnál — az együttműködés a meghatározó. Csaknem egyn» n 1 hí - kétszázé zer forint értékű olajat takarítot­tak meg tavaly. támogatóst. Évek óta együtt­működünk a zákánytelepi általános iskolával, a határ­őrséggel. Csúcsidőben, ha egv-egy áru dömpingben je­lentkezik, mindig kisegíte­nek minket A szeszfőzde három» mű­szakiban. éjjel-nappal megy, a ké* műszakban üzemelő tartósító vonalon most ép­pen uborka „fut”. — Februárban uborka? — Az üzem kapacitása a szezonban nem győzné a fel­dolgozást. Az árumentés ér­dekében a csúcsidőben a be­érkező alapanyag egy részét el őtartósítjuk, és ilyenkor, a „holt időben” folyamatosan feldolgozzuk. A tartósító szalagon most uborka fut. Az irányítókkal, vezetők­kel együtt mindössze száz­hét embert foglalkoztat a zákányi üzem. A legnagyobb gond — mert attól sem mentesek —hogy évente a dolgozóknak csaknem a harminc százaléka kicserélő­dik. Az alapvető ok a köz­lekedési nehézség. Nemegy­szer ötperces csatlakozási differencia miatt, öt kilomé­tert ketl gyalogolniuk a dol­gozóknak. Így tulajdonkép­pen csak a helybeli munka­erő stabil, a bejárók ideig- onáig vállalják a nehézsége­ket Ez a körülmény növefi annak értéké*, hogy ilyen körülmények között is pél­dás ebben a kis közösség­ben a versen vmozga lom. Négy szocialista brigád mű­ködik — és egy kivételével mindegyik teljesítette, illetve túlteljesítette versenyválla­lását. Sok mindent ki lehet­ne ezek közül a teljesítmé­nyek közül emelni, de rész­letek helyett hadd utaljak néhány figyelemre mél tó tényre. Két év óta ez aiz üzem nem fizetett vagonál­lást. nem volt minőségi ki­fogás, és tavaly a fűtőolaj 36 százalékát megtakarítot­ták! Pénzben ez csaknem egym i H ió- k ötszázezer forin­tot jelentett. Az irodaépület folyosóján egy szekrény, félig tele könyvvel. Szépirodalom, szakirodalom, ismeretter­jesztő művek. Az adminiszt­ratív dolgozók November 7. brigádja százkötetes könyv­tára* létesített tavaly. Nap­ról napra újabb nevek ke­rülnek a kölcsönző füzetbe. Olvassák is a könyveke* ... Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom