Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
Ne ragaszkodjanak a formaságokhoz A magnószalag titkai Mesterséges holdak, emberlakta űrhajók, amelyekben hangszalagok regisztrálják a világmindenségből vett jeleket és továbbítják a Földre? Már régóta ismert. Magnószalaggal vezérelt gépek, amelyek bonyolult szerszámokat szakaszonként, századmilliméter pontossággal gyártanak? Ma már. ez sem jelent szenzációt. Már mindenki hallott azokról a számítógépekről is, amelyek másodpercek alatt keresik ki a hangszalagon tárolt információkból a helyes értékeket. Valóban, ma már mindenütt találkozunk a hangszalaggal, az iskolában a nyelvórákon, az orvosi rendelőben a szívvizsgálatoknál, a hosszú üzleti megbeszéléseken, a film-, a rádió- és a televízióstúdiókban. Néha egészen mulatságos kísérletekről lehet olvasni a magnetofonok használatával kapcsolatban. Egy nyugatnémet kutató olyan különlegesen kisméretű magnetofont szerkesztett, amelyet a tehenekkötőfékjére lehet szerelni. A készüléket az ébresztőórához hasonlóan meghatározott időpontra lehet beállítani. Az óra szerint megállapított időpontban a csardavezető tehén gazdájának hangján megkapja a hangszalag-parancsot, hogy itt van a csorda hazatérésének az ideje. Ez a berendezés állítólag megtakarítja az állatgondozónak a haza'tere- lés munkáját és idejét A magnetofon igazi népszerűsége azonban, változatlanul a zenerögzítés: o fiataloknál a könnyed zeneszámoké, a zenebarátoknál a klasszikusoké. Száguldó szivar Érdekes hobbinak számít fiatalok körében az autóépítés külföldön. Gunter Weber autószerelő például háromkerekű járművével, amelyet Száguldó szivarnak becéz, meglepő eredményt ért el. A négyütemű Heinkel motorral hajtott jármű 18 köbcentiméter szuperbenzint fogyasztott 15 kilométeres távolságon. Ez azt jelenti, hogy egy liter benzin 781 kilométer megtételére elegendő. A KISZ Központi Bizottságának kongresszusi levélében olvashatjuk: «... Szövetségünk tagságának csaknem a fele tizenéves... A tizenéves korosztály körében különösen fontos, hogy oldjunk a szervezeti élet kötöttségein, hogy sokkal inkább előtérbe állítsuk az élményt adó, cselekedte tő programokat... A tanulmányi munka, az alapvető iskolai közösségek nevelő funkciójának jobb kihasználása azt igényli, hogy ne írjunk elő mereven szerveződési formákat” Néhány kiragadott pont a Táncsics Mihály Gimnázium KlSZ-szervezetónék 1980— 81. évi akcióprogramjából. „ ... A tanulmányi mozgalom keretében bemutató csapatversenyt rendezünk történelemből a megye összes iskolai KlSZ-szervezetének képviselői számára.” „A Barátaink akció keretében bemutatjuk Lengyelországot, az NDK-t és Kubát.” „Tanulói jogaink megismerésére érdekvédelmi munkabizottságot szervezünk.” „Részt veszünk a Filmvilág címmel rendezett országos játékban.” „ ... Gyalogos., illetve kerékpáros túrát szervezünk Kaposvár környékére.” „Nemzedéki sportnapot rendezünk, amelyre meghívjuk az úttörőket, iskolánk volt és jelenlegi tanulóit.” — Nem látványos, de tartalmas a munkájuk — foglal állást Török Sándorné, asz iskola ifjúsági szervezetének tanácsadó tanára. — Az első kijelentésével vitatkozom — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Sándor igazgató. — Nem foglalkozunk kellően a diákok eredményeivel. Egymillió forintos társadalmi munka felajánlást nem tudunk termi, nem is azt várjuk, hogy egy emeletet húzzanak tanulóink az épületre. Félévkor azonban 3,65-0 tanulmányi átlagot értek el: nagyrészt a tanulmányi mozgalomnak köszönhetően. A tanulmányi versenyek harmincöt megyei helyezettjéből tizenöten tán- csicsosok... Sorolja az egyéb példákat: az iskolában kiállításokat szerveznek, rendezik a könyvtárait; a tavaly őszi gyümölcsszedést követően újabb, egynapi munkára jelentkeztek a Bárdi bükki Állami Gazdaságban : a kétszáz önkéntes diák „KISZ- szomfoat járnak” bevételét a közművelődési blokknak ajánlották volna föl — sajnos „közbeszólt” az időjárás. Valóban: mi ez, ha nem látványos — és tartalmas! — munkla? A gimnáziumok feladata a fölkészítés a továbbtanulásra* a diákoké, hogy a legjobban itt álljanak helyt. „Pluszt” csak az órákra való készülés ideje után vállalhatnak. — A tanulók mindest tudták, amikor vállalták a KISZ-tagsággal járó —egyéni és közösségi — felelősséget — mondja Pellion Jenő tanár. az iskolai pártalap- szervezet titkára — Az intézet jellegéből adódóan nem szabad ragaszkodnunk a formaságokhoz. Van amit meg kell csinálnunk (példaként az akcióprogram készítését hozza fői), de ez csak keretet ad a munkájukhoz. Hogy mivel töltik meg, az az alapszervezetektől függ. Az idén különösen jól sikerültek a politikai vitakörök, mert komolyan vették, „életeit leheltek” beléjük. Furcsán hangzik, ha azt mondjuk: néha a tanár „súg” a diáknak. De elveszíti bizarrságát, ha a kijelentést a mozgalmi munka területére értjük. Vágó Gina ODB-felelős, az iskola KISZ- biaottságának tagja: — Az als óbb éveseiméi kell a munkát elkezdenünk. Legalább egy évre van szükségük ahhoz, hogy áttekinthessék a KlSZ-életet. A harmadikosok és a negyedikesek dolgoznak a legjobban, ám a továbbtanulásra készülés miatt éppen nekiír kell ,4-tállniuk”. Ilyentájban jön össze minden: a diáknapok szervezése egybeesik a tanulmányi versenyek idő- poratjávaL A torlódások elkerülésére azonban nemcsak ekkor kell a segítség... Török Sándorné veszi át a szót: — Nagy gondot kell fordítanunk a „kihagyások” megelőzésére. Ne üljünk a nyakukon, de — elsősorban a patronáló tanárok — figyeljünk a munkájukra. Ha kell, álékor' irányítsunk, ha kell, akkor öntsünk beléjük hitét. Mindezt úgy, hogy ne korlátozzuk, az önállóságukat, az egyéni kezdeményezést. A rajzasztalnál, munka után Saját tapasztalatom még nincs, de elképzelésem van arról, hogy milyen érzés lehet; egy kitüntetésit átvenni. Még tudom érteni Dimitrov Annát, aki ma is örömmel beszél a tavaly kapott arany- koszorús KISZ-jelvényről, mellyel az ifjúsági mozgalomban végzett munkáját ismertek el. Nem szerénykedik, maga is úgy érzi: megérdemelte, akárcsak az alap- szervezete a kiváló KISZ- szervezet zászlót A kettő egyébként is összetartozik, mivel Anna KISZ-titkár az Agrober megyei kirendeltségén. — A fonyódí gimnáziumban érettségiztem, diákként nem dolgoztam sokat az ifjúsági mozgalomban, ám annál nagyobb lelkesedéssel kezdtem neki 1972-ben a vállalatnál. Elismert alapszervezetnek számítottunk a városban. Miután a KISZ- titkár elment, az új mellett pedig szinte mindent én esjnálkam szervező titkárként, így engem válasizitot- tak meg hat évvel ezelőtt. Ha összeszámolná az időt, amelyet eddig utazással töltött, akkor hónapokat vehetne figyelembe. A napból két órát vesz ©1, míg So- mogyváiről a munkahelyére, majd visszautazik. Nem ő az egyedüli, aki ingázó életmódot folytat. — Jóval könnyebb, mióta bevezették a vállalatnál a rugalmas munkakezdést. Ha fáradt vagyok, nem kell öt órakor kelnem, eljöhetek egy későbbi vonattal is. Ha pedig korán kezdek, négy órakor már otthon, lehetek. Ez egyébkén«; nagyon ritka, mert munkaidő után még a KISZ-es dolgaimat intézem. — A vállalat 110—120 dolgozójából 36 a KISZ-tag. Elég jó arány_ — Ezzel nincs gondunk, jó a közösség. Évekkel ezelőtt; egy kicsit visszaesett a munka, változások voltak a A „súgáshoz” tartozik, hogy először ebben a tanévben az alapszervezetek titkárainak és patronálóinak egy részét az iskolai KISZ-bd- zottság, a többieket a pártvezetőség „idézte meg”. Az örömmel fogadott beszélgetéseken első helyen a magas alapszervezeti létszám adta gondok szerepeitek: nehézkesebb és eredménytelenebb a tevékenység, emiatt a vezetőségek úgy érzik, hogy kifogytak az ötletekből, nem képesek „mozgatni” a tagságot. Az így nyert tapasztalatoknak is köszönhetően — az „óvónősök” kivételével — az 1981—82-es mozgalmi évtől visszatérnek az egy osztály — egy alapszervezet formára. Mi a véleménye G inának a szervezeti élet további korszerűsítéséről ? — Az előző évek küldöttgyűléseinél is „oldottabbra” tervezzük az ideit. Szabad kezet kaptunk — annyiban, hogy ne ragaszkodjunk a formákhoz. Várjuk a diákság véleményét és kéréseit Sajátos zamata van a diákéletnek. Azért is, mart magában hordozza a továbblépés lehetőségét I B. Z. Ismerősök az NDK-ból A három fiatalemberrel két éve találkoztam először. Akkor arról beszélgettünk, milyen tervekkel, elképzelésekkel vágnak neki érettségi után az életnek. Mindhárman felsőoktatási intézménybe, egyetemre, főiskolára jelentkeztek. — S ha nem sikerül a fölvételi ? — kérdeztem. — Akkor az NDK-ban szeretnénk munkát vállalni, mondták ekkor szinte egyszerre. Fél esztendeje levelet kap. tam egyiküktől. „Jó lenne egyszer ismét összejönni, beszélgetni, mi történt azóta” írta Szabó Zoltán Drezdából. Pár napja Kaposváron adtunk találkát egymásnak. A gyerekképű srácokból meglett fiatalemberek lettek, egyikük menyasszonyával, Stir Pista pedig Angelikával, a feleségével érkezett — Sokszor voltunk már itthon külön—külön, de így együtt, ahogy elmentünk, még sohasem — kezdi Bajzik Péter a beszélgetést. — A gimnáziumban osztálytársak voltak, jó barátok. Gondolom így született az elhatározás, ha nem sikerül a felvételi, együtt indulnak „szerencsét” próbálni... — Nem egészen erről volt szó, hiszen nyelvi tagozatos osztályba jártunk, az volt a célunk, hogy olyan pályát válasszunk, ahol a nyelvtudásunkat hasznosítani, fejleszteni tudjuk. — A majdani nyelvtudásunkat — szakítja félbe Péter a barátját — hiszen a gimnáziumi évek alatt hobbinkká vált a nyelvtanulás. Nékem például csaknem harminc levelező partnerem volt 1 — Milyen egy tizennyolc éves fiatalnak idegenben? Könnyen, megy a beilleszkedés? — Számunkra igen, hiszen, mint már Péter említette, sok ismerősünk, levelezőtársunk volt, sokat közülük személyesen ismertünk. Jártak már nálunk, találkoztunk velük. Persze voltak nehézségeink. Idegen ország, más mentalitású emberek, no és ami a legfontosabb, az iskolás évek után bélé kellett szokni a munkásesztendőkbe. Mindhárman gyárban dolgozunk, betanított munkásként, én távol vagyok a többiektől, Berlinben van a munkahelyem egy nagy vegyi gépgyárban. — Nekem egyébként még egy nehézséggel szembe kellett néznem, faluról kerültem a nagyvárosba — mondja Pista, akinek a szülei ma Lengyeltótiban élnek. — A család könnyen beleegyezett, hogy ilyen távolra kerüljön. a szülői háztól ? !FJöSAG#IKJOSAG IRJÜSAG • IFüüSÄGp IFÜUSÄG IEIUSÄG* ÉLETE Súg” a tanár válla latnai. Az igazgató szorgalmazta, hogy az alap- szervezetünknek legyen pénze a működéshez, nálunk ugyanis nincs ifjúsági alap. Évente mintegy ötvenezer forinttal gazdálkodunfc. — Hogyan tudják ezt előteremteni? — A vállalat megbíz bennünket egy-egy terv elkészítésével. Ezt munkaidő után* bérmunkában végezzük. A pénz húsz százaléka a mi kasszánkba kerül. Nemcsak KISZ-esek vesznek részt ebben a munkában, az ő jutalmazásuknak is . mindig megtaláljuk a módját. Így teremtettük elő azt az összeget, amelyet tavaly a Kassa utcai óvodának adtunk. Hiábavaló munkát nem csinálunk, ez a vállalatnak és nekünk is jó. Ha a városi vagy a megyei KlSZ-bizott- ság támogatást kér, akkor társadalmi tervezéssel — ilyent már készítettünk óvodáknál, különböző átalakításoknál — és pénzzel segíthetünk. — Sokat hátiunk arról, hogy a K ISZ-szenvezetekben a feladatok oroszlánrészét általában egy-két ember végzi. — Á vezetőség tagok fcft- wtM kettőre mindig számíthatok, de van, amit nem is szívesen adok ki a kezemből, például a március 21 -i kitüntetéseknél az oklevelek megírását. A gazdasági vezetők közűi a főmérnök-helyettestől, aki ifjúsági felelős és a termelési osztály- vezetőtől — ó a pártosé ze- köbőnfc — sok segítséget kapok. Mindketten régi mozgalmi emberek, ráadásai fiatalok. Anna elvégezte # vállalati rajztamfolyamot, majd levelezőn a pécsi építőipari szak- középiskolát, ahol technikusi minősítést szerzett. A vállalatnál szerkesztőként dolgozik. — Hat éve KISZ-ti tikár. Nem gondolt még rá, hogy átadja a stafétabotot? — Nem, ment a többiektől bizalmat kaptam. Ám ha találunk egy lelkiismeretes fiatalt, akkor szívesen átadom. Izményi Éva — Édesanyám sokat sírt, de most már megbékélt, örül neki, hogy jól belejöttem a nyelvbe, szakmát szerzek. A feleségemet is befogadták. Igyekszik mindent megtenni azért, hogy kiérdemelje a szeretetüket. Még egy évünk van vissza. — Tudom, hogy azután is lesznek gondok: vagy a feleségemnek, vagy nekem el kell szakadni az otthonunktól. Ügy gondoljuk, hogy Magyarországon telepszünk le. Szüleimnek van egy telke a faluban, oda szeretnénk építkezni. Remélem, hogy a feleségem ugyancsak él tud helyezkedni a szakmájában. — Sokat hallunk a külföldön tanuló, dolgozó, s közben családot alapító fiatalok problémáiról. — Igen, mi is tudunk néhány szomorú esetről, ahol nem volt más haj, csak az, hogy az egyik fél nem tudta megszokni a hazától távol. Emiatt zátonyra futott a házasság. Különösen nagy gondot okoz ez ott, ahol már gyerek is van. — Zoli, Péter, hogyan képzeli tovább az életét? — Én is hasonló sorsra jutok — mondja félig viccesen Zoli... — Remélem, sikerül majd jó munkahelyet találni mindkettőnknek. — Én a katonai szolgálat teljesítése után szeretném ismét megpróbálni az egyetemet. Családalapításra csak azután gondolok. Egy bizonyos: mindhárman elmondhatjuk majd, nem bántuk meg, hogy a göröngyösebb utat választottuk. Kortesi Zsolt SOMOGYI NÉPLAP
