Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

Ünnepség a DRVV-nél ÁTADTÁK A KISZ KB VÁNDORZÁSZLAJÁI A KISZ KB vörös zászla­jával (tüntették Id a Dunán­túli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat KISZ-bizottságát. A siófoki központi épület, dísztermében tegnap délután, rendezett ün­nepségen részit vett dr. Nagy Iván, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese és Huszti Istvánná, a siófoki városi pártbizottság titkára. Horváth Károly a DRW KISZ-íbizottságának titkára ismertette azokat az ered­ményeket, amelyeknek alap­ján (tegnaptól a vándorzász­ló tulajdonosainak tudhat­ják magukat a vállalat KISZ-esei. A DRW KISZ- bizottsága 17 alapszervezetet irányít, s a vállalatnak har­mincévesnél fiatalabb 870 dolgozója közül 480 a KISZ- tag. Az ifjúkommunisták az utóbbi években jelentős si­kereket értek el: munkáju­kért megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét, tavalyelőtt és tavaly pedig a KISZ KB kiváló KISZ-sZervezet zász­laját nyerték el. A fiatalok­nak több mint kilencven szá­zaléka részit vett a szocialis­ta munkaversenyben, A gaz­dasági építőmunkát követ­kezetesen és hozzáértéssel szervezi a Fiatal Műszakiak, Közgazdászok Tanácsa A többi között segítik a fiatal újítok és az Alkotó ifjúság pályázatán részt vevők mun­káját; legutóbb például a 23 beadott pályamű közül 17 hasznosnak, gyakorlati meg­valósításra alkalmasnak bi­zonyult. Rendszeresen szerveznek szakmai, politikai, munkavé­delmi stb. előadásokat, ve­télkedőket is. Emlékeze'es eredményit éritek el például az öntöző szakmunkások szakmai-politikai versenyén, amelyen négy megye képvi­selői vettek részit; ott a KISZ KB által alapított leg­jobb szervező, mozgósító te­vékenységért járó vándor- serleget, oklevelet kapták meg. Népszerű fórum az ötlet­börze, ahol a fiatalok okos ötleteire, javaslataira a hely­színen reagálnak a gazdasá­gi vezetők, s a hasznosítha­tó elképzeléseket jutalmaz­zák is. Teljesítették a kör­nyezetvédelmi programot a többi között megtervezték „A tiszta Balatonért” orszá­gos tábort, és környezetvé­delmi szakköröket vezetnek. Az úttörőcsapatoknál vég­zett munkájukkal elnyerték a Tegyünk többet Somogy- ért! kitüntetést is. Emléke­zetes a siófoki tanuszoda megvalósításáért végzett ön­zetlen munkájuk. A megyei KISZ-bizottság első titkára, Sárái Árpád tevékenységüket méltatva adta át a KISZ KB vörös vándorzászlaját Horváth Ká- rolynak, a kiváló KlSZ-szer- vezet zászlót pedig a Kő­olajvezeték-építő Vállalat KISZ-titkárának, Juhász At­tilának. Ezután a megyei KISZ-bizottság első titkára, valamint Orbán Ferenc, a KISZ városi titkára, a két nagyvállalat nevében pedig Rózsavölgyi Imre, a DRW igazgatója és Pál Ferenc, a KW igazgatóhelyettese ki­tüntetéseket nyújtott át a legkiválóbb fiataloknak. Újra VÍZGT1 a Vöcsök. A Ma hart újpesti Özemében a téli karbantartás és felújítás után vízre bocsátották a Vöcsök és a Sirály IU. szárnyashajót. A hajók a fes­tés és a próbajáratás után már bekapcsolódtak a személyforgalomba (MTI-fotó — Fehér József felv. — KS) SOMOGYI KRÓNIKÁJA A hét kiemelkedő belpoli­tikai eseménye volt az MSZMP Központi Bizottsá­gának ülése, amely elfogad­ta az időszerű nemzetközi kérdéseikről adott, valamint a belpolitikai élet időszerű kérdéseiről szóló tájékozta­tót A somogyi emberek is helyeslik mindazt, ami az SZKP XXVI. kongresszusá­val kapcsolatban elhangzott, valóban igaz a megállapítás, a szocializmus és a béke ügye elválaszthatatlan. A kongresszus állásfoglalásai megmutatták, hogy az MSZMP és az SZKP között teljes a nézetazonosság min­den lényeges politikai és ideológiai kérdésben. A Központi Bizottság a XII. kongresszus értékelését ma is érvényesnek tartva megállapította: hazánkban a belpolitikai helyzet kiegyen­súlyozott, a párt és a töme­gek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindez kedvező feltételeket teremt a szocialista építőmunkához, a párt és a kormány nem­zetközi tevékenységéhez. Az előttünk álló időszakban is az a legfontosabb felada­tunk, hogy megőrizzük ' és erősítsük a párt és a töme­gek közötti kölcsönös bizal­mat. Ennek továbbra is nél­külözhetetlen feltétele a nyílt beszéd, az őszinte szó, a szavak és a tettek egysége. Somogy egész lakosságát érdeklő döntést hozott a me­gyei tanács, elfogadva a ta­nácsok VI. ötéves tervét, S ugyanígy azzal is, hogy ki­egészítette az egészségügyi ellátás hosszú távú prog­ramját. A megyei pártbi­zottság szeptemberben mér­legre tette Somogy egész­ségügyi ellátásának helyze­tét, s meghatározta a fej­lesztés elveit. A megyei ta­nács az ott hozott határozat szellemében tárgyalta meg az egészségügy átdolgozott távlati koncepcióját; ennek alapján készül el a szorosan vett szakmai program, amely tulajdonképpen pontosan meghatározza az egyes szak­területek tennivalóit. Az egészségügy sokat fej­lődött az öt év alatt, s a most megfogalmazott tenni­valóknak ez az alapja. Így többek között elsősorban az alapellátás fejlesztése szerepel az el­képzelésekben. Átszervezés­sel megteremtik annak a feltételeit, hogy az orvosi körzetek ne legyenek túl ki­csi, illetve túl nagy létszá­múak. Űj rendelők épülnek, a régieket folyamatosan kor­szerűsítik, a körzeti orvoso­kat új műszerekkel látják el. Az üzemegészségügyi szolgá­lat fejlesztését szintén célul tűzték, kimondva, hogy a szolgálat megkezdésének feltételeit megteremtik a mezőgazdaságban is. Az ide­genforgalom érdekében ja­vítják az üdülőorvosi rend­szert a Balaton déli partjain. Mi sem természetesebb, hogy a kiegészítés az új fölszere­lések, műszerek beszerzését is szorgalmazza. A KISZ Központi Bizott­sága ismét meghirdette a Fiatalok a tiszta, kulturált környezetünkért akciót. A fővárosi sajtótájékoztatót a Somogyból fölkerült Gyenesei István, a KISZ KB mező- gazdasági és falusi osztályá­nak vezetője tartotta. Az akcióban most a lakóhely lesz a fő színtér. Az ásót, kapát, gereblyét ragadó fia­talok társadalmi munkáinak jó és összehangolt megszer­vezéséért a városi, a járási KISZ-bizottságok a felelő- sék. A megyei KISZ-bizottság szintén fölkészült az akció sikeres megtartására; a kö­vetkező napokban csinosít­ják környezetüket, fákat ül­tetnek. A tavalyi sikereken fölbuzdulva ismét útnak in­dulnak a fiatalokból álló környezetvédelmi őrjáratok is. Nagy érdeklődés mellett tartják a tanácstagi beszá­molókat, a városrészi fóru­mokat Kaposváron. A vá­lasztópolgárok és a tanács­tagok ezeken sok javaslatot mondanak pl, jogos észrevé­telek is elhangzanak. S van olyan is — mind például a donneri városrészben —, hogy társadalmi munkát ajánlanak föl az út burkolá­sához. Lajos Géza Útmutatás a tisztségviselőknek Rossz kedvet szül az elmaradt válasz A számok, adatok, ará­nyok pontosam mutatják mennyi fizikai munkás vi­sel különféle tisztségeket, tevékenykedik a szocialista brigádokban, vállal társa­dalmi munkát, töri a fejét újításon, jár párt- és szak- szervezeti oktatásra, és le­hetne még tovább is sorol­ni. Sokkal nehezebb arra válaszolni, hogy tulajdon­képpen milyen a fizikai munkások politikai aktivitá­sának és közéleti tevékeny­ségének hatásfoka. Nagyon jó kezdeménye­zésnek tartom, hogy a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának kulturális, agitációs és propaganda osztálya tizen­egy somogyi ipari üzemben megvizsgálta ezt a témát, s az általános és helyi ta­pasztalatokat tárta az SZMT elnöksége elé. Vélemények; ütköztek, javaslatok hang­zottak el a vitában, s pél­dák során bizonyították, hogy általában nem lehet aktivitásról beszélni, az ér­deklődés, a véleménynyil­vánítás, a tevékenység min­dig kapcsolódik valamilyen gazdasági, társadalmi, poli­tikai vagy egyéb esemény­hez, feladatihoz. Elsősorban ennek tükrében -lehet meg­állapítani a nevelőmunka eredményét és hiányosságait is. A fizikai mumkásiság po­litikád aktivitása és közéle­ti tevékenysége fejlődő, szerepe meghatározó a me­gyében. Kialakult egy szé­les réteg, amelyre mindig lehet számítani; amely az üzemi és a lakóhelyi fel­adatok megoldásában is ál­dozatkész. Ezenkívül persze vannak közömbösek, és olyanok is, akikben most érlelődik az érdeklődés. A szakszervezeteknek, ebben a közegben kell s az eddigi­nél sokkal átgondoltabban tevékenykedniük — hogy közülük is minél többen jussanak el a feladatok vál­lalásáig. A szakszervezeti tömegpo­litikai akitatásnak tudatfej­lesztő hatása mellett nagy szerepe van a politikád ak­tivitás fejlesztésében, az ér­deklődés fölkeltésében. Sok munkás ott ismerkedik meg elmélyültebben a párt poli­tikájával. Az oktatás szín­vonalát, légkörét, a haliga-' tók aktivitását nagyban meghatározza, hogy mennyi­re készült föl a propagan­dista. A tapasztalatok sze­rint sókkal jobban kialakul a tartalmas vita, ha a he­lyi adatokat is felhasználják, az időszerű eseményeket is magyarázzák. A munkások észrevételei­nek, javaslatainak az öaz- szegyűjtése, továbbítása, a lehetőségék szerinti megva­lósítása visszahat a politi­kai aktivitásra és a közéle­ti tevékenységre. A Kapos­vári Ruhagyár kadarkúti te­lepének szb-titkára mondta el példának, hogy egyné­mely középvezető nem ve­szi komolyan, ha érdeklőd­nek, kérdeznek a munká­sok. Amikor aztán nem olyan választ kapnak, minit remélték, az már hat a kö­vetkező üzemi fórum lég­körére, lemérhető a hozzá­szólások csökkenésén is. Kü­lönösen bosszantja a dolgo­zókat, ha többször el kell mondani ugyanazt, mert lassan intézkednek, húzzák- halasztják a megvalósítást, noiha a javaslattal minde­nütt egyetértettek. Sok befolyásoló tényezőit lehet sorolni, attól kezdve, hogy közérthetően magya­rázzák-e meg a gazdasági tennivalókat a termelési ta­nácskozáson, eljut-e az ér­dekelteikhez, hogy mélyük fórumon — a négyszögtől az szb-ig — miben döntöt­tek, s ki hogyan képviselte a kis közösségek vélemé­nyét, érdekét. Egyre nagyobb a műhely-, a brigádvezetők szerepe is a tájékoztatásban. Más a hangulat, az aktivi­tás, ha őszintén esi nyíltan beszámolnak a gyár, a mű­hely helyzetéről, az esetle­gesnehézségekről. A szakszer«: vezetek feladatai közül első helyre került, hogy fejlesz- szék ki a tisztséget viselő munkásokban a képviselni tudás készségét Biztos, hogy nem könnyű először feláll­ni valamelyik megyei bi­zottság ülésén, s elmonda­ná, mi a véleményük a mun­kásoknak. Erre azonban föl lehet készíteni azokat akik most kerültek a testületek­be. Ebben az alap6zerveze- tektől az SZMT-ig minden­kinek megvan a maga fel­adata. Szóba került az isi, hogy a munkások közül töb­ben alkalmasak vezetői tiszt­ségeik betöltésére a tudatos képzés és nevelés révén. Er­re sokkal jobban oda kelle­ne figyelni mindenhol. L. G. Ismeretesek azok az alap­követelmények, amelyek alapján a vezető minősíti beosztottjait s ismereteseke folyamat leglényegesebb mozzanatai is. Az utóbbiak közül például az, hogy a gondosan előkészített írást a minősített a minősítők je­lenlétében. ismeri meg, azt vele megbeszélik, s a minő­sítettnek joga van akár írás­ban, is rögzíteni a minősítés végén, ha valamiben nem ért egyelt. Mindez pedig nem azért történik, hogy a személyi dossziékban egy irattal töob legyen, s nem azért hogy ezáltal a vezetők bizonyos időközönként mintegy le­tudják a gondjaikra bízott emberekkel való törődést. Épp ellenkezőleg! A most már sok évesnek mondható tapasztalat bizonyítja, hogy a minősítés rendszere és gyakorlata csak ott tölti be igazán a szerepét, ahol ez a folyamat szerves része a káderekkel való foglalkozás­nak, az egész káderpolitiká­nak. Hinnék, a többi közt jó pró­bája, hogy akad-e meglepe­tés a fent említett megbe­szélés sarán, akár a minő­sítők, akár a minősített si­mára. Ha igen, az arra fi­gyelmeztet, hogy valahol hi­ba van: vagy asz, hogy a vezetők a mindennapi mun­ka folyamatában nem is­mertették véleményüket, esetleg kritikájukat a be­osztottjukkal, vagy az, hogy a beosztott nem rendelkezik eléggé reális önismerettel. Ha a minősítés a vezetői munka részévé válik, hatá­sos segítője lehet annak, amire való: nevezetesen, hogy összegezze azokat a lé­nyeges vonásokat, amelyek a minősített jelenlegi telje­sítményében s a vele szem­ben támasztott követelmé­nyekben a meghatározók. Mert — és ez nem ritka hiány! — a minősítésnek olykor a leggyengébb oldala annak megfogalmazása, hogy mit várnak az illetőtől. Nem csoda. Ennek megfogalmazá­sa ugyanis csak akkor le­het konkrét, ha az illetővel kapcsolatos elképzeléseket is eléggé átgondolták. Hozzá pedig a minősített sokoldalú és alapos ismerete szüksé­ges. Ezt az ismeretet egyet­len vezető sem tudja kizá­rólag a maga tapasztalatai alapján, megszerezni; szük­séges. hogy a munkahelyen működő politikai szerveze­tek, a munkatársak s a töb­bi vezető véleményét is ki­kérje és ismerje. Es — hi­szen a vezető is ember — még így is előfordulhat té­vedés a megítélésben. Ezért; a minősítés megfogalmazá­sakor és megtárgyalásakor félrevezető és káros lehet, ha mindenáron arra törek­szenek, hogy a minősített a róla megfogalmazottakkal minden tekintetben egyet­értsen. Egyes vezetők, hogy el­kerüljék az esetleges vitát, a konfliktust, hajlanak arra, hogy a minősítésben egyol­dalú dicséreteket, pozitívu­mokat fogalmazzanak meg, aztán — mintegy szóbeli ki­egészítésként — elmondják a kritikai észrevételeket. Ez az úgynevezett kettős véle­mény káros, rossz körze­tet »termel-“. Azt a benyo­mást kelti, hogy a vezető nem meri írásban is vál­lalni a véleményét, ugyanak­kor csökkenti az írásba fog­lalt elismerés értékét, > hi­szen létezik még egy szó­beli vélemény is... A minősítésnek a jóhisze­műségen, egyenességen kívül talán a legfontosabb tulaj­donsága a higgadt mérték- tartás. Hogy a leglényege­sebb jellemzőkre koncentrál és nem hiba- vagy ered­ménygyűjtemény, de nem is feladat-kiskáté. Mert ha te­listele van előírásokkal, fel­adatokkal, az inkább lesze­rel és megbénít, mintsem lendületet ad. Mindemellett gyakran ta­pasztalható fogyatékosság, hogy a minősítések elké­pesztően hasonlítanak egy­máshoz; olykor csak a ne­veket kell kicserélni, s bár­melyik, bármikor alkalmaz­ható bárkire. A minősítés nem lehet divatos közhelyek gyűjteménye: személyre szó­lónak, a személyt valóban jellemzőnek soll lennie mind megállapításaiban, mind a feladatok megfogalmazásá­ban! E követelménynek azonban gyakran gátat szab az a hamis gyakorlat, ami­kor nem az embert, hanem a célt minősítik. Tehát asze­rint fogalmazzák meg a mi­nősítést, hogy mi a céljuk az illetővel. • Ugyanígy aka­dály az is, ha nem a vezetőit minősítik, hanem munkate­rülete eredményeit. És ez né­ha nem is könnyen, tetten érhető hiba. Hiszen első hal­lásra talán logikus azt gon­dolni, hogy a munkaterület eredményessége egyben a vezető egyértelműen pozitív megítélését vonja maga után, végtére is a vezető vezeté­sével vált sikeressé az adott munkahely. A munkahely eredményessége természete­sen az egyik legfőbb mérce a vezető megítélésénél, de a hármas követelmény alap­ján még jó néhány más vo­natkozásban, tehát például az emberekkel való bánni- tudása, a munkatársakhoz, az utánpótláshoz, a szocia­lista demokráciához való viszonya alapján, személyes magatartása, jellemvonásai, magánélete alapján is meg­mérendő, és természetesen úgy is, hogy mit vállal a politikából s mennyire haj­landó vagy képes kiállni mellette, érte. Mind általánosabb tapasz­talat, hogy ahol megtanul­ják (mert ezt is tanulni, gyakorolni kell!), hogy a minősítés kötelezettsége nemcsak valami »muszájt« jelent, hanem egyben vala­mi lehetőséget is. A vezetés munkáját minden szinten segítheti; valóban a káder- politika részévé, értékes moz­zanatává válik. És egyben a jobb munkahelyi közérzet kialakításának segítőjévé is. Cs. I. SOMOGYI NÉPLAP ÍJ* rr r A_rr | r • rr r a a a I Minősítők es minősítettek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom