Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-28 / 74. szám
A munkások rögtön jotoxnak Kedvet csinál a gyors intézkedés Az szb is „kilincsel" Évről évre nagyobb feladatok ál Írtak a Kaposvári Cukorgyár előtt. A munkások észrevétele, javaslata nélkül nehéz volna alaposan fölkészülni a cukorrépa szeptemberben kezdődő feldolgozására. — Ezt szinte mindennap tapasztaljuk — magyarázta Albert Imre szb-titkár a szakszervezeti irodán. — Az idén valahogy nem sikerült a műszaki konferencia. Annál jobbak a mostani termelési tanácskozások. — Szívesen javasolnak a munkások? — Természetesen. Az a gyakorlat alakult ki, hogy először beszámolnak az előző termelési tanácskozáson elhangzott észrevételek, javaslatok sorsáról. Ez mindenképpen ösztönző. Ha a kérdés, a vélemény olyan összetett, hogy nem lehet azonnal válaszolni rá, akkor írásban értesítik a felszólalót a fölvetett témával kapcsolatban. A szakszervezeti titkár előveszi a termelési tanácskozások eddig beérkezett jegyzőkönyveit. Jól bevált módszer, hogy üzemrészenként értékelik a múlt évi gazdasági eredményeket, s vitatják meg, miként lehet megoldani az újabb feladatokat. Ahogy közösen lapozzuk az anyagokat, Albert Imre a gépészetiek véleményét emeli ki. — A gépészetem tavaly bevezették az új rendszerű tmk-t, s ennek szigorú alkalmazásával csökkentették a gépállásokat. Mi sem természetesebb, hogy ennek szellemében igen nagy feladatot ró rájuk az idei karbantartás. — Előrelendíti-e ennek megvalósítását mindaz, amit javasoltak a termelési tanácskozás résztvevői? — Igen. Sok jó elgondolás, vélemény alapozza meg a színvonalas karbantartást. Azt hiszem, nehéz volna jobbítani a munkán olyan figyelmeztetések meghallgatása nélkül, mint Blahó János esztergályosé. Szerinte sokat javult a szerszámellá- tás, de még mindig nem kielégítő. Laki István lakatos csoportvezető idejében jelezte, hogy az anyagokat a raktárból sok esetben nem azok viszik el, akik rendelték, hanem az ügyeskedők. A kívülálló azt gondolható ja, hogy »apró« dolgok azok, amiket a munkások elmondanak. Szó sincs énről, hiszen a tervszerű, folyamatos, nemegyszer a jő minőségű munka kulcsát jelenti egy- egy javaslat megvalósítása. Az szb-titkár egyre jobban belemelegezik a beszélgetésbe. Már az úgynevezett cukoroldal és müsaerészcso- port termelési tanácskozását elemzi. Friss József segéd- műszakivezető elmondta a felszólalásában, hogy az idén növekszik a répatermő te» riilet, szeptember elején el kell indulni a feldolgozással. A cukor-oldalon azonban a tartályok bontása lassan megy, s félő, hogy nem készül el időben. A helyreállítás után pedig még nagyon sok munka vár az ott dolgozókra. Nehogy túlórában, kapkodva fejezzék be mindezt. — Igen jó az, amikor a gazdasági vezetők határozottan állást foglalnak egy-egy elhangzott javaslattal kapcsolatban — állapítja meg az szb-titkár. — Itt van például az építési üzemrész jel sikerült fóruma. Farkas József kőműves azt javasolta, hogy szerezzenek be kisgépeket, az úgynevezett prés- légszerszámokat pedig valami mással helyettesítsék, ment nagyon igénybe veszi a munkásokat. Az épilé:ve- zető egyetértve a vélemér.y- nyel, megígérte, hogy megvizsgálják, mint valósít látják meg ezeket a javaslatokat. Egynémely észrevételre csak a gyár vezetői adhatnak választ érdemben, ők intézkedhetnek. Éppen ezért követi a szakszervezeti bizottság azt a módszert, hogy a termelési tanácskozáson elmondottakat a termelési bizottság bevonásával ugyancsak áttanulmányozza. — Mi elsősorban arra vagyunk kíváncsiak az általános hangulat érzékelése után, hogy van-e olyan javaslat, amelynek megvalósítása meghaladja az üzemvezető hatás- és jogkörét Ezt azután a gyár gazdasági ve- zietősége elé visszük. Ez azért fontos, mert a gyors intézkedéssel elősegíthetjük; a további vélemények felszínre kerülését, a különféle munkák elvégzését gátló akadályok megszüntetését — mondta Albert Imre. Lajos Géza VÉDTELEN A VÉDJEGY Mezőgazdaságunk híre a világban A határainkon túlra került termények és élelmiszerek mennyisége ötszörösen meghaladja az 1939-es szintet. Itthon is kevesen tudják, — s ez már a mező- gazdasággal kapcsolatos propaganda gyengéire utal —, hogy ma Magyarország adja a világ baromfi-, illetve kalbászexportjániak 15 százalékát, almából és fűszerpaprikából pedig a világszükséglet több mint egy tizedét. A népgazdaság összes exportjának negyede, dollárbevételeinek pedig több mint negyven százaléka a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékekből származik. S jóllehet a mezőgazdaság a népgazdaság lassabban fejlődő ágazatai közé tartozik, a kivitel növelésének ütemét tekintve egyike a legeredményesebbeknek. Az élelmiszer az utóbbi években as olajjal egyenértékű, úgynevezett kemény cikké vált a világpiacon. Ha. pedig így van, akkor mezőgazdasági exportunk további fokozása a népgazdasági egyensúly megszilárdításának kulcsa. Jelenleg minden negyedik hektár exportra terem. A most kezdődő ötéves terv célja — a hazai ellátás színvonalának megőrzése mellett — a kivitel és a dollár- bevételek megkétszerezése. Ezt a többletterméket előállítani sem csekély feladat, legalább ilyen fontos azonban jó áron értékesíteni az egyre élesedő piaci versenyben. Az export növelésének feltételei a gazdaságok vezetői, a szakirányítók és a külkereskedők körében ismertek. Tudjuk, milyen fontos a pontos szállítás, a rugalmasság és a piaci alkalmazkodás, a jó minőség és a csomagolás, a piaci elemzés. Van azonban exportunknak egy viszonylag elhanyagolt területe: a reklám- és propagandamunka. Sok termelővállalat máig sem veszi ezt túl komolyan, mondván; a piaci versenyt a minőség és az árajánlat dönti el, és nem a reklám. Ez a vélekedés ekkor válik hibássá, amikor hírverésünk fogyatékosságai miatt bizonyos jó termékeinket csak áron alul tudjuk eladni. Aligha elfogadható, hogy gyakran még »sztártermékeink« is inkább alacsony áraik, mintsem jó hírük miatit találnak vevőre, Hosz- szabb távon azonban nem építhetünk az árra, mint propagandaeszközre. A túl alacsony exportár ugyanis visszahat a termelői érdekeltségre, így üzemi szemszögből az exporttermelés elveszti vonzerejét. Ez elfogadhatatlan. Érdemes volna több gondot fordítani — s nem csupán a Pick szalámi vagy a tokaji bor esetében — termékeink hírére — és hírének védelmére — a világban. Mint a Reklám és Propaganda című folyóiratból megtudjuk, az esetek többségében semmiféle következménye nincs annak, hia egy külföldi termelő portékáját »makói hagyma«, »szabolcsi alma«, »magyai- paprika;« néven árulja. Az efféle piaci kalózkodásnak számunkra két következménye, illetve tanulsága is van. Ha a magyaros címkével eladott áru rossz, azzal az országgal többé nemigen számolhatunk a vevőinüa között. A másik, hogy a külhoni kereskedő élelmességével épp arra a nyereségre tesz szert, melyet a mi nagyvállalataink veszni hagynak. Mezőgazdasági termékeink többségének védjegye ma teljesen védtelen a világban. Franciaországban például divat bizonyos rövid italokat -barackpálinka« néven forgalomba hozni. Az N&ZK-ban és Ausztriában mindenütt kapható »Pinosch- kia paprika«, amelynek csupán annyi köze van Ma« gyarországhoz, hogy csomagja nemzeti színeinkben virít. A nemzeti színek hasonlóságát kiaknázva szereznek vevőket bizonyos olasz húsipari termékek. Ki tudja, hány külföldi cég nyert már piaci versenyt magyarnak látszó védjegy alkalmazásával. Több régi védjegyünknek máig is vevőt vonzó ereje van a világban. Ugyanakkor sok olyan védjegy nélküli termékünk van, amely az élelmiszeripart kiállítások és versenyek sorát nyerte meg. csak éppen ezeket a jó eredményeket elfelejtettük nagydobra verni. Az ilyen reklámlehetőségeket nem szabad kihasználatlanul hagyni. Mindez csupán néhány a külpiaci feladataink közül, amelyeknek nagy részük lehet mezőgazdasági és élelmiszeripari exportcéljaink megvalósulásában. Bíró Ferenc Katus néni — Ne haragudjon, elérzé- kenyültem... Barna Istvánná, a textilművek nyugdíjas segédmunkása nehezen találja a szavakat, amikor életéről beszélgetünk. Még frissen élnek emlékezetében a gyártól, társaitól való búcsúzás percei, azok a felejthetetlen élmények, amelyeknek a férjével együtt részese volt. — Elköszöntem, de naigyon nehezen ment... Szerettem társaimat, a gyárat, s úgy érzem, ők is engem. Én Baj- zik László tmk-lakatos csoportjában voltam segédmunkás 1969-től tizenkét évig, s tagja a Petőfi brigádnak, amelyet Kuszman Ferenc vezetett. Mint egy család, úgy éltünk, dolgoztunk. Kérték: Katus néni ne menjen, maradjon .. . Hatvanesztendős vagyok, kell már a pihenés. Szeretnék utazgatni a férjemmel, ő ugyancsak nyugdíjas. Gok éven át volt a textilművek munkása. Ülünk a kellemes márciusi napsütésben, a Ságvári telepen, a Fonyód utca és a Szent István utca sarkán levő szép családi házuk tera- i szán. Hatalmas kert, tele Nagyobb hozamok takarmányból, tejből Fejlesztik az állattenyésztést Hatszaznegyven az átlagos tejelő létszám; negyven százaléka F—1-es holstein-fríz, a többi kettős hasznú vörös- és magyartarka. Az utóbbi három évben három és fél ezer liter körüli tejhozamokat értek el. Az idei tervük négyezer liter, s az ötéves tervidőszak végére újabb ötszáz literes ráadással számolnak. Hosszabb távon már az ötezer liter gondolatával is kacérkodnak. Mire alapozzák mindezt az öreglaki Állami Gazdaságban? Az előrelépést az intenzív tejelő egyedek fokozott beállításában látják. Jelenleg kétszáztíz F í-es növendék üsző van az istállókban, s jó részt ennék köszönhetően már a jövő év végére csak F 1-esék és R 1-esek adják az állományt A következő öt évben nem változtatják meg a tartási körülményeket — egy hagyományos és egy szakosított telepen gazdálkodik most az ágazat —, de az anyagi lehetőségektől függően egy hatszáz férőhelyes, kötetlen rendszerű telep építésének gondolatával is foglalkoznak. Megteremtésével ezerre nőne a jelenlegi létszám. Ezer hektáron termeltek tömegtakarmányt a megelőző években. A hozamok növelésében bízva — silókukoricából négyszáz, lucerna- szénából hatvanöt-hetven mázsát terveznek hektáronként — kétszáz hektárral csökkentik az eddigi területet. A felszabadult táblákon az ezres állomány eléréséig kalászosokat termelnek. A kétszáz hektáros 'legelő biztosítja a növendék üszők nyári takarmányát. .Az idén kezdődő hároméves gyepprogram keretében 170 hektárt újítanak fel és ötvenet telepítenek. Ez évben léptek a Boscoop tagjainak porába. A rendszeren keresztül egy Hesston kombájnt szereznek be. Kedvezőtlen adottságú gazdaság lévén tízmillió forintot kaptak gépvásárlásra az ÁGK-tóL Ebből két és fél— három millió forintot költenek az állattenyésztést kiszolgáló géppark bővítésére Az említetten kívül luoemaszéna-betakarító gépeket, ezekhez kiszolgáló kocsikat vásárolnak. A beruházások sorában mintegy hatmillió forintért a második félévben kezdik meg a takarmánykeverő építését. Állandó gondot okozott eddig a nem megfelelő táp; a szarvasmarhatenyésztésben százhúsz vagonnal használtak föl évente, négyszázötven Vagonnal a húscsirketermelésben. Különösen ez utóbbinál jelentkezett a sokszor nem megfelelő minőség. A keverő üzembe állításával megoldódnak a problémák, a szabad kapacitással a környező gazdaságok rendelkezésére állnak. Csillapodni látszanak a szakmunkás-ellátottsági gondok a szarvasmarha-ágazatban. A nemrégiben föladott pályázatra hatvanan jelentkeztek; most csak két szakmunkást vesznek föl — családostul —, mert csak két szolgálati lakást tudnak biztosítani. A közeljövőben — némi átalakítás után — újabb két szolgálati lakás áll. rendelkezésükre. Évente egymillió-háromszázezer — súlyban tizen- hétezer-négyszáz tonna — húscsirkét szállítanak a zalaegerszegi BOV-nak. Ez év júniusára megszüntetik a sertéságazatot, a felszabaduló istállók hatvanezer csirkének adnak helyet. Ily módon kétszázezer csirkével léphetik túl még az idén a térvet. Biztos a húscsirke szovjet piaca, ezért az ötéves terv során fejlesztik az ágazatot. Jövőre négy ólegységet építenek, ezzel mintegy kétmillió darabra nőhet az évente kibocsátott mennyiség. Ehhez »csupán« az kell — az idei tapasztalatokkal ellentétben — jó legyen az alapanyag — a naposcsirke — minősége*» B. Z. szőlővel, bokrokkal, fákkal, virágokkal. Arról vall a gondozott kert, az ízlésesen berendezett lakás, hogy olyan emberek élnek itt, akik örömüket találják a munkában, nem sajnálják a fáradságot otthonuk és környezetük szépítéséért. A 68 éves Barna István éppen azon szorgoskodik, hogy betonozott ki járót készítsen házukból a tavaly épített kövesútra. — Dolgozni mindketten szeretünk, nyugdíjasként sem fogunk tétlenkedni. Veszünk egy gépet, varrogatni fogok. Baromfit nevelünk, a szőlő, a kert rengeteg munkát ad. Igaz, megterem mindenünk. Én már 12—13 éves koromban kapáltam, s más mezei munkát is végeztem. Parasztcsaládban születtem, falusi lány voltain* nehezen határoztuk el magunkat, hogy változtassunk régi életünkön. Ott éltek Bamáék az Oez- topántól három kilométerre levő Viszak-tanyán. Szépen berendezett családi házuk, gazdaságuk volt, csak mesz- sze az orvostól, a lakott helyektől az üzletektől. Kívülük még tizenegy család lakott a pusztán, aztán egyre kevesebben maradtak. — Mi megyünk, Katus néni... Itt már nem marasztal bennünket semmi. Maguk meddig maradnak? A kedves arcú asszony így eleveníti föl a döntés nehéz időszakát, amikor kaposvári rokonaik, az elköszönő ismerősök biztatták őket, hogy hagyják el a tanyát, kerüljenek más környezetibe. — Bár ötven esztendővel ezelőtt, vagy jóval fiatalabb koromban került volna sor erre. Somogyvámoson születtem, a férjem Viszafc-ta- nyán. Én akkor kerültem oda, amikor megesküd tünk. Gyárat, korábban csak kívülről láttam, akkor, amikor fér jem motoron behozott Kaposvárra, s elhaladtunk a textilművek előtt. Soha nem gondoltaim, hogy csaknem ötvenévesen leszek majd gyári munkás, örülök, hogy olyan közösségbe kerültem, amelyben más emberré válhattam ... Nagyon megszerettem Szabó Eszti köszörűst, a tavaly nyugdíjba ment Nyers Józsefnét és a többieket, ők meg engem Ez fejeződött ki a néhány napja tartott bensőséges búcsúztatás! ünnepségen. Mindenki ott volt a brigádból, s többen a gyár vezetői közül is. Kuszman Ferenc brigád- vezető szép beszédet írt, aztán Horváth László lakatost kérte meg, hogy mondja el helyette, mert elérzékenyü- lése miatt nem tudott beszélni. — Katus néni, nagyon fog hiányozni...! Elhangzottak a kedves szavak, dicsérték szorgalmát, munkaszeretetét, kedélyét. Virágcsokrokat, ajándékokat adott át a brigád, a tmk- csapart Az ajándékok ott díszelegnek Bamáék otthonában. — Tervük, céljuk? — Pihenünk, dolgozgatunk. Megbecsült emberként hagytam ott a gyárat, szép nyugdíjat, végkielégítést, egyhónapi fizetett szabadságot kaptam. Erre az évre is megadták a törzsgárdatag- ságot. Korábban gyakran kirándultunk Hévízre, Harkányba a brigáddal. Mondták, hogy az idén is mennék, várnak bennünket, ott a helyünk közöttük. S mi megyünk is — mondja Katus néni. Szálai László SOMOGYI NÉPLAP