Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-27 / 73. szám

világnap Ma este A melegház cí­mű darab előtt a kaposvári Csiky Gergely Színházban is fölhangzik Szabó Magdá­nak, a neves írónak — nagy sikerű regények, népszerű színművek, szerzőjének — üzenete: »... huszad, jár a kö­szöni jak az öt világrész né­peivel együtt a színházi vi­lágnapot, a színházat, mely sok ezer esztendővel korunk előtt, amikor megszületik, még nem produkciót mutat be, hanem szertartást egy isten vagy egy hérosz tisz­teletéből sarjadt kultikus játékot, egyjajta profán mi­sét ...« Az ősi formákból kicsírá­zó színjátszás minden nép fcultíirájának. szerves része a társadalmi alakulás leg­alacsonyabb szintjén éppúgy, mint a civilizáció legfejlet­tebb 'fokán. Ugyanakkor va­lamennyi művészet közül a színház tükrözi talán legér- zekletesebban. egy kor politi­kai, társadalmi, gazdasági és művészi törekvéseit. S mind­ezt azáltal, hogy magába ol­vasztja az irodalom, a kép­zőművészet, a zene, a tánc, a szokásvilág, a divat kor­társi anyagát, belőle építve föl a maga változó-múlan- dó művészetét.-Változó-múlandó« — mondtuk. Ám változatlan ab­ban, hogy maradandó érté­kei tovább élnek, úgy ré- tegeződve egymásra, minta földtörténeti változásokat bizonyító talajrétegek, me­lyek végül is járásra és láb­vetésre alkalmas szilárd föld­felszínt jelenteinek az em­ber számára. Konstans a színházban, hogy a színpadi cselekménnyel ránk, nézők­re akar hatni; érzelmeinket befolyásolva és irányítva jobbik énünket igyekszik kondicionálni. Tehát minden egyes színházi előadásnak tétje van: élményforrássá kell válnia — alakítva, orientálva a nézőt. Nincs előzmények nélküli színház; hagyományokon alapuló újító színház van! A tradíció megtartó erő, a reform elóreröpitö energia. Századunk a dráma virágko­ra, de most válik el az is: elvirágzás következik-e vagy a termőre fordulás... A -merne, s hogyan tovább?« idejét éljük; ez vonatkozik a drámairodalomra époúgy, mint a színjátszásra, az élő színházra. Kaposváron a tradíciókat figyelembe vevő és a to­vábblépésre utat kereső szín­ház szép eredményekkel büszkélkedhet. Kelet és Nyu­gat jelesebb alkotásait ve­szik figyelembe egy-egy év­ad tervezésekor; művész­együttesként pedig -dobo­gós« társulatról van szó ... A felelősség így még foko­zottabb; nemcsak megtarta­ni az elért magas színvona­lat, hanem tovább is lépni. Az erő, ihlet és tehetség biztosíték ehhez. Kortársaink »önmagukat« is látni kívánják a színpa­don,; minden műben, minden előadásban életük új és új oldalait szeretnék jobban megérteni. Olyan igény ez, melyet a társulat igyekszik kielégíteni. Az is megfigyel­hető, hogy a neves szovjet rendező, Anatolij Efrosz megfogalmazta jelszó szelle­mében tevékenykednek: -El­lenségem a sablonom!« Ez pedig örök művészi meg­újulást, állandósított ihletett- ségi állapotot jelent. Így méltó a fennállásának' hu­szonötödik évfordulóját egész évadban ünneplő álla­mi színházhoz. S úgy mél­tó hozzánk, nézőkhöz, hogy fölfigyeljünk az értékekre, a megújulási — ugyanakkor értékőrző — tevékenységre.- Ma éste a játékot ün­nepeljük, amely egyben ko­moly és felelősségteljes va­lóság, főleg Magyarországon, ahol a színház ügye az elő­döktől ránkhagyott nemzeti örökségünk... És gondol­junk természetesen mind­azokra, akik ebben a perc­ben miránk, a magyar szín­házakra és a világ vala­mennyi színházára gondol­nak« — ahogy Szabó Mag­da megfogalmazta ünnepi •-»«zön tőjében. U. U Kollégisták önmagukról Hat középiskolással üliirik az asztal körül. Más-más is­kolába járnak, koruk is kü­lönböző. Ami összetartja őket: ugyanabban az épü­letben Iáknak, a három éve működő kaposvári, Damja­nich utcai diákotthonban. Nagyszakácsiból, Heresz- nyéről, Andocsról és más, távolabbi községekből jöttek. Egy, két, illetve három éve élnek sokiadmagukkal lé­nyegében azonos, bár egyé­nekhez, csoportokhoz igazo­dó negula alatt. Arra kérem őket, nézzenek szembe ön­magukkal, és társaik nevé­ben is mondják el: hogyan érzik a közösség óvó, irá­nyító, ösztönző hatását? Se­gíti-e ez az egyén jó tulaj­donságainak kibontakozta­tását, a kedvezőtlen maga­tartási vonások visszaszorí­tását? Negyedikes lány: — Régi helyünkön, ahol negyvenné­gyen laktunk egy szobában), sokkal nossaab körülmények között, szorosabban kötőd­tünk egymáshoz. Itt, ahol hartmain^négyen, vagyunk együtt, ezt az összetartó erőt kevésbé érzékeljük. De ott is úgy voltunk, meg itt sincs másként: még negye­dikes korunkra sem nőttünk fel odáig, hogy emberi mó­don elviseljük, ha valaki a szemünkbe mondja hibáin­kat Nehéz őszintén, gátlások nélkül beszélni, hiszen együtt lakunk. Negyedikes fiú: — Három szobából áll egy 12—16 sze­mélyes, úgynevezett primér közösség. De ezeket csak nemrég hoztuk létre, így itt is inkább az iskolában kialakult baráti kapcsolatok élnek. Természetesen a hi­vatalos keretekhez kell iga­zodni, erre ösztönöznek a szabályzatok. Szóval, kényte­lenek vagyunk egymást bí­rálni. őszintén szólva nehe­zem megy. Visszatart ben­nünket a gondolat: igaz,sú­lyosan vétett a rendszabá­lyok ellen, de mégiscsak kö­zülünk való. Ez többet je­lent az igazságnál. A közös­ség a legtöbbször sajnálja a felelősségre vont társát, és ha kényszeredetten el is íté­li, a legtöbben együtt érez­nek vele. Még szerencse, hogy az önkormányzatnak nincs döntési, csak javaslat- tevő joga. De azért az állás- foglalás elől inem lehet ki­térni. Persze, az igazi az lenne, ha egyetlen társun­kat sem engednénk eljutni a fegyelmi i®, hanem magunk fognánk meg, nevelők nél­kül. Enne is álcád példa. Az egyik srác rendszeresen ivott. Még nem kapták el, de más ügyek miatt már több neve­lői figyelmeztetést szedett össze. Addig beszéltünk ne­ki, amíg hajlott a szavunk­ra. Másodikos fiú: — Sokkal jobb örülni egymás sikeré­nek. mint látni társunk ver­gődését. És mi itt úgy va­gyunk, ha valaki szépen sze­repel egy műsoron, vagy sportversenyen, tiszta szív­ből gratulálunk neki és büsz­kéik vagyunk, hogy közülünk való. Elismerjük ha valaki valamilyen tárgyból -fej«, igaz elvárjuk tőle, hogy se­gítse társait. Harmadikos fiú: — A leg­többen igazodnak az igé­nyekhez, a kialakult hagyo­mányokhoz, szokásokhoz, de nem mindenki. Gyakran, egyetlen gyerek leronthatja a közösség értékelését, mi­vel minden hatás lepereg róla. Volt egy rendetlen, tár­sunk sehogy sem sikerült rászoktatnunk az együttélés elemi szabályaira. Mondtuk neki szépen, csúnyán, de semmit nem fogadott el tőlünk. Csak az övé lehetett a végső szó, senkinek az igazát nem ismerte el. Vagy egy másik fiú két évig la­kott velünk, de soha nem érezte magát jól igazán köz­tünk. Végül önként ment el. Valószínű, hegy benne, il­letve korábbi családi kör­nyezetében volt a hiba. Másodikos fiú: — Van, aid nem leivel róla, hogy visszahúzza a közösséget. Egyik társunkat például hiá­ba segítettük, ötbői megbu­kott félévitor. Nem volt ké- - pes elsajátítani az anyagot. Negyedikes lány: — Igen, az átlageredmények megkö­vetelése mindig elriaszt ben­nünket. Talán, ha a képes­ségekhez mérnék a teljesít­ményt . . . Igen, de ki mond­ja mag, ki miire képes? Sze­rintem ilyen, alapon minden­kit ei lehet marasztalni. Is­merjük be, gyerekéit, vala­mennyiünk tanulmányi műn­ké j ában vannak tartalékolt. Kisdiákok a járási szemlén A nagyatádi járás és a város iskolai színjátszó cso­portjainak bemutatóját tar­tották meg Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központban. Jó szándékkal sem mondhatnánk, hogy zsúfolásig telt nézőtér előtt mutathatták be műsoraikat a kis együttesek. Akik vi­szont megjelentek, azok ked­ves élménnyel gazdagabban távozhattak. Nehéz eldönteni, hogy mi­nek van nagyobb értéke: a gyermekszínjátszásnak, vagy a gyermekekkel való szin- játszatásnak. A hosszan vi­tázó zsűri tagjai erről is szóltak, no meg arról, hogy néha hiába adnak tanácsokat a csoportokat vezető taná­roknak, a gondok évről évre ismétlődnek. Mintha koráb­ban. nem is hangzottak volna el a kritikák. Észrevehetően két részre szakadt a gyer­mekszínjátszás : a fiatalok szívesebben játszanak az ő világukról szóló darabokban, míg a -kosztümös« játék ke­vesebb érdeklődőt vonz, idegennek tetszik számukra. A szemle legnagyobb sike­rét a nagyatádi gyermekek arattak, akiket a 2. számú általános iskola lelkes pe­dagógusa, Rácz Mária ké­szített föl. Nemcsak az is­kola úttörőszínjátszódt hozta el a bemutatóra, hanem a művelődési központnál mű­ködő, alsós diákokból aLló, Hókusz-pokusz nevű csopor­tot is. Az előbbiek Mese a vízvezetékről, amelyik olyan szívhez szólóan énekel cím­mel adták elő nagy sikert arató produkciójukat, ügyes mozgással, szép tiszta be­széddel, megannyi mókával. Az alsósok két Lázár Ervin - mese bemutatását vállalták. Ezúttal ás igazolódott, hogy Lázár Ervint nemcsak sze­retik. hanem értik is a gye­rekek. Mindkét csoport arany minősítést kapott, s a gyermekszínjátszók megyei versenyén ők képviselik majd a járást és a várost. Mesét mond a mese­mondó Fábián Ágoston­ná G.vőrfi Mária mesemondó — a népművészet mes­tere — dajkaként dolgozik a kakas- di óvodában, • naponta mesél a gyerekeknek. (MTI-fotó — Cser István (elv, — KS) Parancsok és tiltások irányítják életünket. Sza­bályzatokba foglaltak és íratlanok határozzák meg, mit lehet és mit kell tennünk. Végrehajtásu­kat hivatalos személyek ellenőrzik. És a környezet. A munkatársak, a csalód, a barátok. Akik együtt dolgozva, lakva, tanulva vele, jól ismerik az egyént, ennélfogva hatni tudnak ró. A személyiség a körükben forgolódva csiszoló­dik. Nem idomul, hanem veszít érdességéből, és előtűnnek, felragyognak egyéni értékei. HÉTVÉGI /TÁJ0LÓ Másodikos fiú: -— Ez igaz, de a baj az egyes, kettes -eredményekkel« van. Meg­próbáljuk figyelemmel kí­sérni a hanyagokat, küldjük is tanulni őket a társalgó­ból, és segítünk is nekik. De helyettük nem tanulhatunk. Negyedikes lány: — Ren­det sem csinálhatumik! Mert mindenkinek ki kell vennie a részét a környezete tisz­tán tartásából. Ez egyesek­nek nehezen megy, hiszen könnyebb kidobni a kefines dobozt az ablakon, mint le- sétálni a szemetesvödönrel. Elfelejtik, hogy a szomszé­dok, a környékbeliek ezen mérik le, milyenek a kol­légistáik. Miként vélekedik a közös­ség és az egyén viszonyáról, a tanulói környezet szemé­lyiségre gyakorolt hatásáról Terényi Zoltán, a diákotthon igazgatója? — A tartalmas), sokoldalú életet élő, jó belső és külső kapcsolatokkal átszőtt közös­ségek kifejlődése hosszú, évekig tartó folyamat. Fon­tos jellemzője, hogy a kül­sőleg adott keret, illetve az együttélés fokozatosan közös, azaz önálló irányítású -vál­lalkozássá« változik át, amit éppen ezért sajátjá­nak érez az egyén. Ezt a pe­dagógiai szervezés segíteni tudja, de a természetes éré­si ritmust nem képes gyor­sítani. Ezzel is számolnunk kell, ha nem akarunk lát­szateredményt felmutatni. A mi nagy közösségünk csupán a harmadik évét éli. A kisközösségi rendszer meg fiatalabb. A jövő biztató. A nagyobb közösségi esemé­nyek, folyamatok, hagyomá­nyok mögött egyre lüktetőb­ben élnek a kis közösségek is, mind kedvezőbb kibonta­kozási lehetőséget nyújtva az egyénnek. Végül megjegyzem: ma a korábbi éveknél nehezebb tartalmas közösségi életet ki­alakítani úgy, hogy az egyén tudatosan segítse megterem­teni az ehhez szükséges fel­tételeket. Sok fiatal ugyanis csuoáin kívülről várja, hogy életét a hivatalos és mozgal­mi szervek színessé, érdekes­sé tegyék. Holott mi csak keretet tudunk adni a cse­lekvéshez. Az azonban tény, hogy az igényes emberi élet­hez ma sincs más út, mint együtt, egymásért cseleked- nL | I Paal László I Ifjúsági napot rendez va­sárnap a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ. Az intézményben Nagy- györgy Sándor fotókiállítása látható, 29-ig. A népszerű East együttes lép föl holnap este 19 óra­kor Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központ színház- termében. Ugyanott vendég­szerepei — vasárnap 16 és 20 órai kezdettel tartva elő­adást — a Szegedi Nemzeti Színház társulata: Huszka Jenő Bob herceg című nagy­operettjét adják elő. Vasár­napig még. megtekinthető a kulturális központban a so­mogyi amatőr képzőművé­szek kiállítása is. A Hobo Blues Band kon­certjét hirdették meg ma es­téié a marcali kulturális, központban. Húsz órakor kezdődik. A kaposvári Csiky Gergely Színházban ma este 19 óra­kor kezdődik Harold Pintér A melegház című színművé­nek előadása. A darabot Gazdag Gyula, az ismert filmrendező vendégként állí­totta színpadra Antal• Csaba díszle tóben. A jelmezeket is vendég — Szakács Györgyi — tervezte. A darab Bátki Mihály fordításában hangzik el. Rajhona Ádám. Jordán Tamás, Spindler Béla, Tar­jám Györgyi, Bezerédy Zol­tán, Tóth Béla és Dánffy Sándor játsszák a remek sze­repeket. A mű álkrimi, sa­játos — Leacock, Karinthy Frigyes. műveire emlékeztető — humorú. Vasárnap 15 és 19 órai kezdettel is színre kerül. Szombaton viszont — Básti Juli betegsége miatt — elmarad a Csikágó című mu­sical előadása; helyette A melegházat adják elő. Itt hívjuk föl a figyelmet arra, hogy ismét játsszák a stúdiószínházban a Varsói melódiát, Zorin művét. Ké­pünkön ftoltai .Róbert és Po­gány Judit, az előadás két szereplője látható. A darabot Babarczy László rendezésé­ben játsszák. (Pauer Gyula díszletei között.) Ma 19 óra 30 perckor és vasárnap ugyanebben az időpontban kerül színre a Varsói meló­dia. Április 12-dg tekinthető meg a kaposvári Killián György Ifjúsági és Űttörő- művelödési Központban a Somogy megyei képzőművé­szeti tárlat. Naponta 8 és 18 óra között láthatók a mű­vek. Munkásmozgalmi , és munkásművelődési kiállítás is nyüt itt Mautner József gyűjteményéből; ez április 13-ig látható, szintén 8 és 18 óra között. Az „ifjúsági palotában” ma 17 és 19 órakor a P. Mo­bil együttes lép föl. Szomba­ton 14 órától zajlik a Film­világ vetélkedő megyei dön­tője, a megyei KlSZ-bizott- ság és a Somogy megyei Mo­ziüzemi Vállalat rendezésé­ben. Vasárnap 9 órakor kez­dődik a Teszöv szocialista brigádjainak vetélkedője a Szovjetunióról. Ez lesz a megyei döntő! A 20 éves F onómumkás Kisszínpad rendezvénysoro­zatának keretében ma két együttes is vendégszerepei Latinca művelődési központ- beli klubjukban. A kassai Városi Pinceszínpad és a du­nakeszi Radnóti Miklós Szín­pad. A műsor 19 órakor kez­dődik. Jó reggelt, Magyarország! címmel hirdette meg ma 18 órára a.Petőfi emlékkönyv­tár Csizmadia Sándor elő­adói estjét a forradalmi if­júsági napok keretében. Színhelye: a könyvtár ifjú­sági klubja. Magyar—svéd—NSZK kri­mit hirdet a Vörös Csillag mozi. Bacsó Péter rendezte A svéd, akinek nyoma ve­szett című filmet. Sjöwall— Wálhöö a svéd krimiszerző páros neve nem ismeretlen a magyar olvasók és moziné­zők előtt. Egyik munkájuk­ból a neves svéd rendező, Bo Widerberg forgatott fil­met, s ezt nálunk is játszot­ták. (Gyilkos a háztetőn címmel a Magvető Albat­rosz sorozatában jelent meg.) A svéd, akinek nyoma veszett című filmben a ne­ves angol Shakespeare-sZí- nész, Derek Jacobi — akit a televízióban nemrég II. Ri- chárdként láttunk — alakít­ja a 1 főszerepet, mellette Gálffy Lászlót, Peremartoni Krisztinát. Bács Ferencet is látjuk majd. A Szabad Ifjú­ság a délutáni előadáson a Láncraverl sofőrök című ju­goszláv, az esti két előadá­son pedig a Kaliforniai lak­osztály című színes, szinkro­nizált amerikai műre várja a nézőt, A Latinca mozi hétvé­gi műsora új magyar film: Boldogtalan kalap a címe, Sós Maria rendezte. Kottái Róbert, a Csiky Gergely Színház kitűnő művésze is szerepet vállalt benne. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom