Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-26 / 72. szám
Beeses nyersanyag a fa A kfiBéteDRittban egy országos tanácskozáson hangzott eL; »Egyre nagyobb szerepet kap a hazai erdőgazdálkodás és faipar ... olyan becses nyersanyagról van szó, amelynek hasznosítási irányaira jobban oda kell figyelni.-" Tény, hogy az energiaválsággal összetűzésben a fa értéke rohamosan megnőtt, és ez a folyamat mais tart. Az említett erdészeti tanácskozás általános megállapításai messzemenően vonatkoznak Somogy megyére, az ország második legjobban, erdősített tájegységére. A mailt év végén megyénkben csaknem százihabvankétezer hektárnyi volt az erdőterület, és ennek nem egészen a fele a termelőszövetkezetek meg az állami gazdaságok tulajdona. Nagyon, is számottevő tehát az a favagyon, mely a mezőgazdasági üzemekben van. S abból a körülményből, hogy 1979 óta ebben a szektorban nőtt a legdinamikusabban az erdőterület, arra következtethetünk: a mezőgazdasági üzemek kezdik felismerni, hogy e hatalmas értékkel jobban ken sáfárkodniuk. Egy szövetkezeti erdész úgy mondta: »A fa árának emelkedésével együtt nő az erdész, az általa vezetett ágazat tekintélye.-* Nemcsak jó, hogy így van, hanem szükségszert is, de önmagában nem több még. mint egy kedvező folyamat kezdete. Ah hoz, hogy ez kiteljesedjen, több központi intézkedésre és rugalmas, céltudatos helyi kezde- , ményezésre van szükség. »Célszerű az erdőgazdaságok és a mezögazdasagi üzemek jobb együttműködésére törekedni... Bár a központi irányítás a következő időszakban a szükséges intézkedéseket meghozza, az együttműködések kialakítása az üzemek feladata« — így foglaltak állást az országos tanácskozáson. Benne van ebben az is, hogy a jövő feltételei között sem mondhatnak le a gazdaságok a társulásban rejlő lehetőségek kihasználásáról. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tulajdonában levő mintegy ötvennyolcezer hektárnyi erdő meglehetősen szétaprózott, és egy gazdaság nem tudja megteremteni az ésszerű hasznosítás feltételeit. Amíg a mezőgazdasági termelést magas színvonalú műszaki »háttér« szolgálja, az erdőgazdálkodásban — e tekintetben — nagy az elmaradottság. A műszaki színvonal emelése, az alapgépesítés a fagazdálkodás javításának kulcskérdése Az eszközök beszerzésére önmagában egy üzem nemigen képes, de nem is tudná megfelelően kihasználni. S ez csak egy — bár nagyon nyomós — indoka az együttműködésnek. Ide sorolhatnánk a magas színvonalú szakmai irányítás fontosságát, a szervezett művelést, a termelést és értékesítést — ez mind sürgeti a társulások kialakítását. Megyénkben néhány helyen már fölismerték, hogy a társulás a továbblépés útja. A barcsi tsz gesztorságával működő Dráva menti ía- gazdálkodási társulás után megalakult a Csurgó és a Nagybajom környéki szövetkezetek együttműködése. Van már helyi példa, rendelkezésre állnak megyei tapasztalatok, s nem utolsó sorban itt van a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, amely készségesen segít, közreműködik a társulások kialakításában. A gazdasági káskörzetek szinte »tálcán kínálják« az erdőgazdálkodás kibontakozását szolgáló társulást*; szervezeti feltételét. Erdőt telepíteni ma indokoltabb, mint korábban barmikor. Kincsünk, becses nyersanyagunk a fa. S nem elég ezt megállapítani. Tenni is kell érte! V. M. A zászló harmadszor is az övék Határőrök ünnepsége Takarékosságra intő szolgáltatás — Jól indalt az év — mondja Thurzó László, a Somogy megyei Mezőgazda- sági Tervező és Beruházó Vállalat főmérnöke. Már a jövő évre kötjük a szerződéseket. — Milyen nagyobb bemhez ások készülnek a megyében? — Ebben az évben kezdődik a barcsi Vörös Csillag Tsz 1020 férőhelyes tehenészeti telepének építése, s a nagyberki tsz-ben is épül egy 650 férőhelyes tehenészeti telep. Most tervezzük a Fűszert raktárát, és a mer- nyei, a segesdi, a homok- szentgyörgyi, a göllei tsz-ben a tehenészeti telepek rekonstrukcióját. A Bogiári Állami Gazdaságban oltványhajtató üzem készül, valamint a borkombinát szennyvízelvezető rendszere. A Vi- ticoop társulásnak egy 60 ezer hektoliteres bortárolót tervezünk az idén.' — Mindenütt téma a takarékosság. Hogyan segíti megvalósítását az Agrobér? — A . tervezésnél olcsó alapanyagok felhasználására törekszünk — mondja Eszterhai Sándor, a vállalat igazgatója —, és arra, hogy a telepek a természetszerű tartást szolgálják. Mesterséges fűtést és szellőzést csak az éltetőkben, illetve a bárány- és malacnevelőkben alkalmazunk. A másik tényező, hogy elsősorban a rekonstrukciókat, a telepek korszerűsítését és bővítését helyezzük előtérbe. Régi gond a megyében az Jutalom a szocialista brigádoknak A kaposvári áfész tavaly 1 milliárd 130 millió forint bevételt, az előző évinél 9,6 százalékkal többet ért el. Ennél is nagyobb arányban nőtt, 26 millió 900 ezer forint lett a nyereségük. A kiemelkedő eredményekben nagy szerepe volt a szövetkezetnél folyó szocialista munka versenynek. A dolgozók 85 százaléka kapcsolódott be a mozgalomba, verseny folyt a területi alapegységek között, 31 közösség tett vállalást a szocialista brigád cím különböző fokozatainak elnyerésére. Az eredmények alapján a dolgozók 10 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapnak. Külön jutalmazzák a versenyben legjobb eredményt elérő közösségeket és dolgozókat. Az alapegység-vezetők közötti versenyben sorrendben Hoff er Kálmán, Pozsgai János és Kiss Lajos munkáját találták jutalomra érdemesnek. 47 dolgozó kapja meg a kiváló dolgozó címet. A legnagyobb feladatot a 31 szocialista brigád értékelése jelentette. Egyetlen brigádnak ítélték oda az arany fokozatot. A rövidesen sorra kerülő termelési tanácskozáson a toponári 35. számú bolt Haladás brigádja veheti át ezt a címet. Hosszú évek óta kiemelkedő munkát végeznek gazdasági, mozgalmi és kulturális téren. Élen járnak a társadalmi munkában, a szakmai és politikai képzésben, továbbképzésben. Az arany, ezüst és bronz fokozatos közösségek 55 ezer forint jutalmai vehetnek át az ünnepélyes termelési tanácskozáson. A kaposvári áfész-nél az értékeléssel egyidőben szervezik az 1981. évi munka- versenyt a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusának tiszteletére. üzemek gépjavító műhelyeinek elavulása. Az amúgy is kevés műhelyben igen hiányos a fölszerelés, ennek pótlása elég drága. Éppen ezért az a cél, hogy nagy gépjavító műhelyeket a gazdasági kisk érzetekben társulások útján hozzanak létre, üzemenként pedig csak a napi karbantartás céljait szolgáló létesítmények szükségesek. — Milyen feladataik vannak a talaj termőképességének. megőrzésével kapcsolatban? — A MÉM külön megbízása alapján május végéig föl kell mérnünk a Balatonhoz közel fekvő nyolc tsz állattartó telepeinek jelenlegi állapotát, illetve javaslatot kell tennünk, hogy miként lehetne ezekben megszüntetni a hígtrágyatermelést,- hogyan lehetne megoldani a felhasználását. — As említetteken kivül milyen szolgáltatást végeznek? — Segítjük a mezőgazda- sági üzemeket a középtávú fejlesztési tervek előkészítésében. Szeretnénk, ha minél többen igénybe vennék ezt, különösen a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ek közül. M. E. Felszólalt dr. Abel László vezérőrnagy Fiatal határőr lép a mikrofonhoz: Baranyi Ferenc Hűség című szép versének sorai csendülnek fel. Feje fölött, a díszelnökség mögötti hatalmas táblán jelszó : »Becsületes munkámmal és magatartásommal szocialista hazámat erősítem!« Egy szám áll a jelszó alatt, kifejezve: miért gyűltek ösz- sze Nagykanizsán, a munkásőrség városi parancsnokságának nagytermében a kerület határőrei ünnepi ál!o- mámygyűlésre. Kiemelkedő munkájukkal, a határőrzés feladatainak példás ellátásával, a KlSZ-szervezetek e feladatot segítő tevékenységével, jó mozgalmi munkával a harmadik egymást követő évben érdemelték ki a KISZ KB Vörös Vándorzász- laját. Eriről beszélt az ünnepség szónoka, Varga Lászio, a KISZ KB titkára is, amikor méltatta a forradalmi ifjúsági napok jelentőségét, a magyar ifjúságnak a IX. kongresszus óta eltelt idő alatti tevékenységét, a X. kongresszusra való készülését. Azt a lelkesedést, mely a határőr fiatalok között szintén tapasztalható. — Tartalmas munka, töretlen versenyszellem jellemezte a kerület határőreit, a KISZ-alapszervezeteket. Háromszor csak a legjobb munkát végzők érdemelhetik ki a zászlót. A kerületben indult mozgalmiakban — “Köszöntjük a KISZ X. kongresszusát«, Megtartjuk a vörös vándorzászlót« — és más akcióprogramokban való részvétellel bizonyították: a becsülettel végzett határőrizeti munka nagyszerű hagyomány, melyet a leszere- lők adnak át a helyükbe lépő utódoknak. Elismeréssel beszélt arról, hogy a kerülethez tartozó határállomásokon 2,5 millió turista, egymillió gépkocsi lépett át tavaly, 25 ezer vízumot adtak ki, s a határőrök kulturáltan, udvariasan, végezték munkájukat. Megakadályozták a tiltott határ- átlépési kísérleteket, s e munkában együtműködtek a többi fegyveres testülettel, az önkéntes határőrökkel és a lakossággal. Dicsérettel szólt az őrsökön szolgálatot teljesítő határőrök tevékenységéről az ifjúság honvédelmi nevelésében, s a településeken végzett kulturális és társadalmi munkáról. — Őrizzétek meg a zászlót becsülettel, annak harmadszori elnyerése kötelezzen minden határőrt a még jobb munkára — mondta, s átnyújtotta a vörös vándorzászlót Soós Lajos határőr főhadnagynak, a kerületi KISZ-bizottság titkárának. Nagy taps köszöntötte e szép elismerésért a határőröket, akikkel együtt ünnepeltek Nagykanizsa, Zaia megye párt- és tanácsi, társadalmi szervezeteinek képviselői. Ott volt dr. Túri Imre, a_ megyei pártbizottság osztályvezetője, Sárái Árpád, a KISZ megyei bizottságának első titkára is. Ott vették át az elismerést a legjobb ifjúsági * alapszervezetek, köztük a gyékényesi FEP KlSZ-alapsaecvezete a KISZ KB dicsérő oklevelét. Nevükben Soós Lajos főhadnagy mondott köszönetét, A harmadszor elnyert vándorziászló Ősz fejjel — fiatalosan Odakint az utcán nagyot durran a háztáji pásztor ostora. Kovács néni kihajtja a disznókat a kapun. A kis epizód szinte illusztráció ahhoz, amiről Kovács István nyugdíjas tez-párttitkárral beszélgettünk a négy évvel ezelőtt vásárolt, szép kun- majori házukban. — Tizenegy gyerekes cselédszülők fia vagyok. Tizedikként születtem a Nagybajom melletti Sápa pusztán. Gyermekkoromtól fogva mindig a mezőgazdaságnak éltem, nem is érdeklődtem más szakma iránt. Apám négyökrös béres volt, s ekkora lehettem — két-három éves fiúcska magasságát mutatja a kezével —, már vitt magával, ott mentem a nyomában a barázdában... Így aztán nekem is minden vágyam az volt, hogy ezt csináljam. A harmincas években elszegődtem cselédnek. Kondásként hat évig hajtottam a disznókat itt, .Kunmajorban. Aztán elkerültem dr. Hermann Oszkár jákói birtokára négyökrös béresnek. Más út is volt előtteí'n, hiszen elvégeztem a mező- gazdasági szakiskolát, s mint kitűnő tanulót elküldték volna a szentiimrei mezőgazda - sági szakiskolába, ösztöndíjjal, amikor tizennyolc éves lettem. Anyám azonban huszonhétben meghalt, az apám meg így.szólt hozzám: “Édes fiam, mi lesz a családdal, ki keres, ha te elmész?!« Egy sors a sok közül. Mégis jellemző a korosztályra. Negyven évvel ezelőtt vette el a hasonló sorsú Kása Erzsébetet. Jóban-rcssz- ban kitartottak egymás mellett. A felesége is kommunistává érett mellette, s a két gyermeke közül a fia követte őt, párttitkár a Kuta- si Állami Gazdaságban. Nagyon büszkék rá, hogy már dédunokájuk is van. Koccintunk Pista bácsival, majd így folytatja: — Nem sokáig élvezhettük az együttlétet. Negyvenkettő augusztusában bevonultam, aztán kivittek a Szovjetunióba. Csak negyvennégy márciusában szereltem le. Föld- hídpusztán laktunk akkor, s derembe;- 6-án találkoztunk a szovjet katonák első csoportjával. Hetekig együtt laktunk a szovjet tisztekkel. A feleségem akkor várta a második gyermekünket. Pista bácsi verseket vesz le a polcról. Az érzését írta le a felszabadulásról. A Nagybajom története című könyvbe visszaemlékezést adott, mint az akkori események egyik átélője és tanúja— Röviden mondjam vagy hosszan? — kacsint rám, amikor belekezd az eltelt három és fél évtized . eseményeibe. — Kaptunk nyolc hold földet, aztán 1952. január elsejétől tsz-tagok lettünk. Böihöny£n elvégeztem egy öthó,napos iskolát, s brigádvezető, majd einök lettem a Győzelem Tsz-ben. Amikor erre az időszakra visszagondol, mindig megha- tottan emlékezik a nagy eseménynek számító tsz-napok- ra,. ahova az egyénieket is meghívták. Az ellenforradalom ideje volt a legnehezebb. Sikerült a szövetkezet vagyonát megőrizni, így erős alapokon folytathatták a szövetkezeti mozgalom erősítését. — Csak egyet, mondok, milyen volt akkoriban, az ötvenes években egy aratás. Akkor még a kézi kasza .járta. Persze saját erővel nem bírtuk. Minden nyáron eljöttek segíteni hozzánk Kaposvárról. Legtöbbet a tej- üzeimáek. Emlékszem, egy nyáron a kórháziak utaztak ki negyvenen: orvosok, ápolónők. Az egyik orvos kaszált. a felesége meg szedte a markot... Ma persze mosolyog az ember ezen. Smég ilyen segítséggel is harminc nap kellett a száz-száztíz hold kenyérgabonához, a húsz hold árpahoz. .. Ma meg észre sem vesszük már, hogy aratási idő van. Kovács István úgy érzi, hogy az új életet akkor együtt kezdőkkel ma is megbecsülik egymást. 1968-ban egyesült a két tsz, s ő attól fogva ti- zenégy éven keresztül párttitkár volt. 1979. március 1- én ment nyugdíjba a Lenin Tsz-ből. Addig ő volt az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke is. — És most? — Tagja vagyok a tanácsnak, a nagyközségi pártbizottságnak. 1954 óta tevékenykedők a tanács-vb-ben. Arra törekedtem, hogy minden felszólalásommal a közügyét szolgáljam. Elnézem a közéletben, pártmunkában mindig helytálló nyugdíjas párttitkárt Megőszült, világoskék szeme azonban most is fiatalosan csillog Őszintén, hittel beszél. — Akik elsőkként léptek a szövetkezeti útra, gondolták-e, hogy ilyen életük lesz? — Nem. Én bíztam benne, de úgy véltem, már nem érem meg... Nyugdíjas, de sohasem tétlen. A közös ügy szolgálata hozzá tartozik az életéhez. Ezért tisztelik a nagyBájo- miak, s köszönnek rá, bárhol találkoznak is. Lajos Géza s megígérte: a zászlót jövőre is kiérdemlik munkájukkal. Felszólalt az ünnepi állománygyűlésen dr. Ábel László vezérőrnagy, a határőrség politikai főcsoportfőnöke. Meghatotta« mondott köszönetét a neki szóló jókívánságokért. Előző nap vette át ugyanis a Parlamentben, az Ifjúsági díjat az Állami Ifjúsági Bizottságtól. Többek között ezeket mondta: — A zászló a közös, jó munka elismerése. Büszkék lehetnek erre határőreink, hiszen ez azt bizonyítja, hogy szívvel- lélekkel végzik feladataikat. Ez az eredmény az önkéntes segítőknek, a lakosságnak és a többi fegyveres testületnek is köszönhető. Erősítsék az együttműködést a jövőben is, folytatódjon tovább eredményesen a szocialista verseny, vigyázzák határaink sérthetetlenségét, s őrizzék meg a zászló becsületét. Ez lehet csak a folytatása annak a kiemelkedő munkának, amellyel harmadszor is kiérdemelték a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Ez az elismerés ösztönözzön mindenkit még jobb munkára! Szalai László
