Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-25 / 71. szám

Milyen legyen az iskola? I fjúságunk nevelésé az egész társadalom fel­adata ; a családnak, az ifjúsági szervezeteknek, a művelődési intézményeknek, de még a tömegtájékoztatá­si eszközöknek is éppúgy megvan a sajátos szerepük a felnövekvő nemzedék alakí­tásában, mint az iskoláknak. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy napjainkban a társadalmi-gazdasági fejlő­dés felgyorsulása új és új igényeket támaszt az iskolá­val szemben, mintha a tár­sadalom a fiatalság nevelé­sének minden terhét a peda­gógiai intézményekre kíván­ná áthárítani. Valójában nem erről van szó. Az iskola, ha lépést akar tartani a társadalmi fejlődés ütemével, akkor nem zárkózhat be önnön fa­lai közé, nem maradhat meg — most sem. később sem — pusztán lexikális ismerete­ket közvetítő intézmény­nek, hanem meg kell újul­nia. elsősorban oly módon, hogy a mostaninál még szé­lesebbre tárja kapuit a kül­világ felé. Hogy ez mit je­lent a gyakorlatban? Üj szemléletből fakadó új fel­adatokat, vagyis, hogy — a legutóbbi oktatáspolitikai párthatározat szavaival — »az iskola ne csak a tanu­lást, hanem a tanulók társas életét, közösségi, társadalmi tevékenységét is szervezze: váljék a fiatalok művelődé­sének. alkotó kedvteléseinek, értékes szórakozásának szer­vező központjává«. Ennek az igénynek kíván eleget tenni a mostanában oly sokszor emlegetett nyi­tott iskola, amely nem a polgári pedagógia egyik di­vatos importáruja, mint né­melyek hiszik, hanem a szo­cialista társadalmi változá­sok szerves következménye. A nyitott iskola voltakép­pen nevelő iskola, mely a ta­nulói személyiség sokoldalú fejlesztésére törekszik, a fia­taloknak társadalmi-közéle­ti élményeket nyújt, kibonta­koztatja cselekvőkészségü- ket. A maga eszközeivel hoz­zájárul a munka és a sza­badidős tevékenyáégek ma még meglevő ellentéteinek feloldásához. Ezeket a meg­növekedett tennivalókat a társadalom közreműködése nélkül aligha végezhetné el sikeresen. ' Pedagógusaink többsége nem vonja kétségbe az is­kola és a társadalmi nevelé­si tényezők együttműködésé­nek szükségességét, sőt a mindennapi munkában már számos jó példája is kiala­kult a közös munkának. A társadalom, miközben hatha­tós anyagi, erkölcsi támoga­tást nyújt a tanulóifjúság nevelésével foglalkozó intéz­ményeknek, ugyanakkor szé­les körű érdeklődést is tanú­sít az időszerű iskolai prob­lémák iránt. Egészen termé­szetes dolog, ha például a szülők — elvégre saját gye­rekeikről van szó — kifejtik véleményüket az iskola, al­kalomadtán egyik-másik ne­velő munkájáról. Gyakran ez az a pillanat, amikor a nyitott iskola igé­nye és a mai nevelési gya­korlat között feszültség ke­letkezik. A pedagógusok egy része ugyanis illetéktelen be­avatkozást gyanít az érdek­lődés megnövekedése mögött, attól tartva, hogy a »nagy­világ« behatolása szétzilálja az iskola belső rendjét, és akaratlanul is csökkenti az oktató-nevelő munka haté­konyságát A valóság termé­szetesen jóval összetettebb ennél. Aligha férhet kétség ah­hoz, hogy az iskola nem zár­kózhat el a társadalmi kap­csolatok, hatások elől, ka­puit a jövőben is kitárva kell hagynia. Ez a társada­lom igazsága. Az iskoláé pe­dig az, hogy a nyitás való­ban nem vezethet a tanítás fegyelmének bomlasztásá- hoz, zűrzavarhoz. Nem véletlenül hangoztat­ják a maguk igazát a peda­gógusok. A liberalizálódás korántsem általános jelen­ség, de azért sok helyüttelő­fordul, hogy szülők is, intéz­mények is teljesíthetetlen igényekkel fordulnak az is­kolához. Ezúttal csupán egyet ragadunk ki ezek kö­zül: mentse föl az igazgató a diákokat a tanítási érákon való részvétel alól, mert a család a hét végén szeretne elutazni, s »igazán mit szá­mít, ha a gyerek néhány napig távol marad az iskolá­ból«; vagy .»nem dől össze a világ«, ha egy-két osztálynyi diák tanítási időben átvonul a községi -városi rendez­vény re, mert a nagytereim üresen tátong. R endnek kell lennie a nyitott iskolában ik, méghozzá, szigorú, de emberséges rendnek, mert a tanítás-tanulás komoly mun­ka. A jövő ellen vétünk, ha ebből engedünk. Az iskola nyitottsága semmiképp sem vezethet sorozatos lazaságok­hoz, miként az is igaz, hogy a tanulás-tanítás folyamatai sem zárhatók be többé egyet­len épület falai közé. A fia­talok képzésének ma már nem az iskola az egyedüli színtere. Gondoljunk csak a munkahelyi oktatási formák­ra. a könyvtárak, a műve­lődési otthonok, a múzeu­mok, a TIT, az ifjúsági szer­vezetek mind népszerűbbé váló művelődési-oktatási ak­cióira. Végül is egy a lé­nyeg: az iskolai és az isko­lán kívüli nevelésnek is em­berre szabottnak kell len­nie. Ahogyan Ady Endre ír­ta: Ha élet zengi be az is­kolát, az élet is derűs isko­la lesz. P. K. I. Ünnepségek a gyárakban Kitüntették Kalinyin városát Magyar ételek a Kaposvár téren A Kaünyimrói szóló írá­sainkban rendszeresen beszá­moltunk eddig is arról, mi­lyen saép eredményeket ér­iek el a tesévénmegye gyá­rai, mezőgazdasági üzemei a memkaversenyben, milyen keademényezések váltak or­szágos jelen tőségűekké. Most árnál akihatunk ’ számot, hogy Kalinyin városa el­nyerte az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa, a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa és a Komszomol Központi Bizott­sága által adományozott vö­rös vándorzászlót a szocia­lista munka versen yfoen elért eredményekért, valamint azért, hogy túlteljesítették az 1980-as, a X. ötéves tervben megjelölt . gazdasági és szo­ciális feladatokat. Nagy esemény volt ez test­vérvárosunk életében. A ki­tüntetés eléréséhez legtöbbet adó gyárakban gyűléseket tartottak, s ott értékelték a miunkát A megyei pártbi­zottság nagytermében rende­zett ünnepségen adták át a vándor-zászlót Kalinyin vá­ros vezetődnek. A Moszkva és Leningrad között elterülő megye sok híres munkásmozgalmi em­bert, kiemelkedő politikai, katonai vezetőt adott az or­szágnak. Közülük az egyik Matvej Vasziljevics Zaharov marsall, a Szovjetunió két­szeres hőse. Vojiova faluban született, innen került Pé- tervárxa a szüleivel gyer­mekkorában. Az egykori szü­lőfalujához közeli Szatarica városban most felavatták a mellszobrát, G. N. Pontnyi­kon szobrász- és V. V. Vasz- nyecov építőművész közös alkotását. A Volga-parti ősi városba sok küldöttség érkezett a szabóravatóra, így Kalinyin - bői, Rzsevből, a szovjet fegyveres erőkitől, ott volt Zaharov marsall özvegye, két fia és leánya. P. A. Leo­no«, a megyei pártbizottság első titkára leplezte le a há­romméteres gránitoszlopon levő mellszobrot. A. 1. Belov marsall emlékezett meg aki- váló katonáról, aki már a Téli Palota ostrománál is ott volt, végigharcolta a polgár­háborút, majd elvégezve a Frunze katonai akadémiát, a Nagy Honvédő Háború ide­jén különböző frontszakaszo­kon irányította a hadműve­leteket. A háború után kü­lönféle beosztásokban tevé­kenykedett, majd a Szovjet­unió fegyveres erői vezérka­rának volt a parancsnoka. Tudományos és elméleti munkásságáért professzori címet kapott. Több átfogó had-tudományi munka szer­zőiéként nálunk is jól is­mert, Szuprut és Polock között háromezer - há nomszáz kilo­méter hosszú olajvezeték épült a Szovjetunióban. Az építkezés méreteire jellemző, hogy a tyumenyi olajme­zőkről kígyózó vezetéket két- szazharminc köz- és vasút, öiszázhaiminc folyó és pa­tak, négyszázhúsz mocsár alatt vitték át. A vezeték ötszáz kilóimé teres szakasza testvér-megyénket is érinti, éppen ezért tartották meg ot^ a vezeték avatását az ün­nepélyes utolsó hegesztéssel. Az ipari üzemek egyre több közszükségleti cikket adnak a kereskedelemnek. Így például a kim ri gépgyár, amoly egyébként automata szalagokhoz készít különféle kiegészítő berendezéseket, újabban univerzális kézifű­részeket, fali virágpolcokat is ad a szovjet háztartások szá­mára. A somogyi turisták eddig . is megnézték Kalinyin váro­sában a Kaposvár- teret Most kétszeresen érdemes lesz oda ellátogatni, ugyanis átadták az emeletes Azur éttermet A földszinten van a sörbár, az emeleten a zenés, táncos ét­terem. Magyar ételeket is kínálnak a már most nép­szerű Azúrban. L. G. Schaár Erzsébet-emlékmúzeum Több hónapos szünet után ismét megnyitotta kapuit Székesfehérváron a Schaár Erzsé- bet-emlékmúzeum. A XX. századi magyar szobrászat jelentős alakjának számos alkotá­sával — térhatású bronz- és üvegpiasztíkáival — életművének teljes keresztmetszetével ismerkedhet meg a látogató (MTI-fotó — Szabó Imre felv. KS) SZÁNTÓDI FÜZETEK A szélvédett völgy kincse Ismét egy »szántóéi fü­zet«, a Szántódtól 7 kilomé­terre települt falusiak egy­kor világhírűnek mondott, majd elfeledett, végül újra felfedezett kincséről, a bá­la tonend rédi csipkéről. »Jog­gal kérdezheti az olvaso — jegyzi meg a füzet bevezető­jében dr. Fodor János, a Siotour igazgatója —, ho­gyan került a balatonendré- di csipke története a Szántó­di füzetek sorába, hiszen e sorozat elsősorban a műem­lék majorral kapciolaios helytörténeti témákkal fog­lalkozik.« Nos, a Somogyi Néplap olvasói, illetve a Szántódpusztai Idegenforgal­mi és Kulturális Központ látogatói előtt nyilvánvaló az a tény, hogy a méltatla­nul elfeledett csipke újra- < felfedezése összefügg. Szán- tódpuszta »felfedezésével«, illetve azzal a kultúrtörté­neti jelentőségű tevékeny­séggel, mely a huszonnegye­dik órában ugyan, de meg­mentette a múlt értékes ha­gyatékát az utókornak. 19 tő­ben, a »nyitás évében« ugyanis kiállítást rends/ás-K itt az endrédi asszonyok leg­szebb munkáiból, végül az egyik hajdani cselédházban, az úgynevezett 10-es számú épületben állandó otthoni kapott a tárlat. A motívum­gazdag, fehér és színes fo­nalból készült kézimunkák mellett szín vonalas fotók mutatják be az alkotókat, valamint a csipkeverés mód­ját, kellékeit:, technikáját. Az endrédi csip/ke törté­netét Boros Marietta dolgoz­ta fel. A neves néprajzku­tató, aki egyébként a szán­tódi műemlékmajor történe­tének egyik legjobb ismerő­je (többek között az ő- ku­tatásai révén bizonyítható, hogy Pálóczi Horvain Ádám lakóhelye az úgynevezett kiskastélyban voli, a pusz­tán), nagy gonddax, szakér­telemmel végezte feladatát. Dolgozata első fejezetében Balatonemdrédről, a »dom­boktól övezett szélbarázdá- ba települt falucskáról« írt, mondván: »mert az endré­di csipke annak létrejötté­nek környezetébe illesztve érthető«. 1082-ben kelt írás említi először »villa Embe­red et altera Endreed« né­ven, majd Endrédi, Endréd (inferior et • superior), Ed- reed, Endrid, Olso Endréd, Also Endréd változatokban idézik a régi oklevelek. Volt a veszprémi, a székesfehér­vári káptalan, a szantmár- tomi apátság birtoka; a tő­lük idejeben az endrédi vár a tihanyihoz tartozott. Az endrédi falu- és ha­tárjárás után egyenesein a XVI. századi Genovába és Milánóba vezeti olvasóját a szerző, ugyanis az európai vert csipke bölcsője Itáliá­ban volt. Világhíre a Né­metalföldről indult el: itt a XVII. században már csip­keverő manufaktúrák is ala­kultak. Szinte valamennyi európai országban készítettek vert csipkét, de sehol olyan művészi szinten, mint a Németalföldön. A brüsszeli csipke jelenti a klasszikus vert csipke modelljét. Ma­gyarországon a XVII. szá­zadban a felvidéki bányász­feleségek és lányok foglal­koztak először csipkeverés­sel. Később csak a gyer­meklányok, mert az időseb­beknek kifejezetten tiltották ezt a munkát. Boros Ma­rietta ezzel kapcsolatban egy szigorú hangvételű ha­tározatot idéz. 1560-ban Sel­mecbánya hatósága kimomd­A műtéten átesett betegek egy része gondos rehabilitá­cióra szorul, hogy gyógyul­tan, de néha csökkent mun­kaképességgel visszaillesz­kedjen megszokott környeze­tébe. Vannak olyan felgyó­gyult emberek is, akik ön­maguk tehetnek a legtöbbet azért, hogy ne érezzék ma­gukat feleslegesnek, megkü­lönböztetettnek. Teljes éle­tet élhetnek, hiszen a mo­dem orvostudomány sok be­tegséget képes legyőzni. Ilyen a bél-, illetve végbél- dagana.tos megbetegedes, melynek időben történt gyó­gyítása sok emlberen segí­tett. Velük találkozott héttőn délután a Latmca Sándor Művelődési Központban, az egészségügyi klub rendezvé­nyén •dr. Ritter László, az Orvostovábbképző Intézet II. sebészeti klinikájának ad­junktusa, aki meggyőző sza­vakkal ismertette azokat a hatásos módszereket, ame­A legyőzött betegség Ivekkel lényegesen meg le­het könnyíteni az operáltak életét A kaposvári egészségügyi klub példás szervezésű ta­lálkozója azért érdemel em­lítést, mert Valóban azt nyújtotta, amit ígért: sok kérdésre kaptak választ azok, akik bél- és végbélda- ganatos betegségben szen­vedtek, de most már újra egészségesek. Néhányuknak különösen jóleshetett az a biztatás, amelyet dr. Ritter I ászló mondott Nem kell félrevonuitan élniük. Általá­ban idős emberek jöttek el a klubba, számukra is fontos tanácsként hangzott el né­hány — személyre szabott — egészségügyi »szabály«. S itt hadd idézzem az adjunktus szavait: — Mindenki, aki ed­dig szeretett nagymama volt, szeretett nagymamaként él­het tovább, a sebészprofesz- szor pedig siker'esen folytat­hatja tevékenységét. A fiata­lok rendszeresen sportolhat­nak, úszhatnak, teniszezhet­nek, utazhatnak — azaz úgy élhetnek, mint azok, akik nem estek át ilyen műtéten. Nagyon fontos, hogy ilyen meggyőződéssel él jen elv — vallotta a budapesti sebésze­ti klinika sok tapasztalattal rendelkező orvosa. Egyéni és társadalmi érdek fűződik hozzá. Az operáltakkal természe­tesen türelmesebbeknek kell lennünk otthon, a munkahe­lyen. Ezzel is sokat tehetünk visszaillesakedesűkert. A gyógyászati eszközöknek na­gyon fontos szerepük van abban, hogy megfelelően él­hessenek, dolgozhassanak és szórakozhassanak. Az ango­lok három d-s tanácsából a legfontosabb a diéta és a gyógyászati segédeszközök használata. Az utóbbiról töl­tetlen kell szólnunk, hiszen a legtöbb gond ebből szárma­zik. Nincsenek elkényeztetve a rászoruló betegek korsze­rű és számukra a legfonto­sabbnak mondható gyógyá­szati segédeszközökkel. Elé­gedettek csupán a francia gyártmányúvá! lehetnek, de varrnak már újabbak, hatá­sosabbak is. Ezek külföldi beszerzése, mondta dr. Rit­ter László, egyelőre még megoldatlan. Az orvosok azonban sürgetik azokat, áz intézkedéseket, amelyek a betegek érdeket szolgálják. PL B. ta, hogy »felnőtt lányoknak ne engedtessék meg a csip­keverés, mert a könnyű munka mellett csak paráz­nálkodnak, hanem kénysze­rítsék őket becsületes em­bereknél szolgálatba állni«. Hogy nem is olyan köny- nyű éz a munka, azt az endrédi lányok, asszonyok tudják a legjobban. Ebben a faluban meglehetősen ké­sőn, a XX. század elején gyökerezett meg ez a fogla­latosság, mégpedig minden előzmény, hagyomány nél­kül. Kájel Endre reformá­tus lelkész 1908-ban szervez­te meg az első csipkeverő ' tanfolyamot a papiakban, Stöckel Vilma tanítónő szak­mai irányításával. Már az első évben ötven asszony és lány tanult meg csipkézni. A parókia egyik szobájában hosszú, kecskelábú asztalok mellett télen gyakran 25— 30-an is dolgoztak együtt. Kájel Endre ekképpen íoga - mazta meg a tanfolyam cél­ját: »A balatonendrédi csip­ke kettős elgondolásból szü­letett, egyrészt a fala a,s:- szonyainak téli, tehat ' a me­zőgazdasági munkákból ki­eső idejének hasznosítására, a másik célja volt összetar­tani a falu asszonyait, vagy­is a református hit tételei­nek terjesztése voll« A csipkeverést ingyen tanítot­ták, mindenki elsajátíthatta, akinek kedve volt hozzá. Később, amikor már piacra is lelt az endrédi készít­mény, megállapított bérért adták v át az asszonyok a »telepnek« a csipkéket. A munkához szükséges kelléke­ket megkapták, csupán az úgynevezett verőpárnát és a rögzítő láddkát kellett sa­ját maguknak készíteniük. Az első világháború utáni években Balatomendréd fon­tos szerepet kapott a házi- ipar terjesztésében, népsze­rűsítésében. Az elcsatolt te­rületekről érkezett, állástalan tanítónők számára például tanfolyamét szerveztek a fa­luban. Ennek eredményekép­pen később Szólódon, Lullán, Tabán és a Dunántúl sok más községében foglalkoztak csipkevenessel. Boros Ma­rietta, miután elmagyarázza olvasójának az orsófákra te­kert fonal formálásának, párosításának módját, azaz a csipkeverés technikáját, s az Endréden használt min­ták jellegzetességeit (gaz­dag fotóanyag illusztrálja a dolgozatot), megemlékezik a légik iemelked őp b csipkeké­szítőkről, Kájel Endrénéről és Gecsei Lídiáról. Sz. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom