Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

Megosztott munkásgyűlések a YBKM-ben Közvetlenebb a kapcsolat — tudatosság, azonosulás Az év elején körlevélben tájékoztatta a VBK.M Kapos­vári Villamossági Gyárának vezetősége a dolgozókat, hogy a gyáregységekben és az üzemekben miikor lesznek a munkásgyűlések. Ezek le­bonyolításuk miatt tarthat­nak számot érdeklődésre. Ta­valy szakítottak ugyanis az­zal , a hagyománnyal, hogy több száz, esetleg ezres mun­kástömeg előtt ismertessék a gyár eredményeit és a cél­kitűzéseket. Így került sor február 25-én az üzemi enn- tartás, a szerszámüzem és a kísérleti műhely dolgozói­nak munkásgyűlésére; ott — esetenként — mintegy száz- ötven-százhatvan ember hall­gatta végig a műit évi mun­ka értékelését. — -Hogyan zajlottak le ré­gen a mumkásgyülések? — kérdeztem Tukora József fő- mechanikusit. — Régebben mindenki be­jött a gyárba, aztán a há­rom telephelyen külön-kü- lön voltak a gyűlések. Sze­rintem a mostani módszer: az üzemi és a gyáregységi munkásgyűlés a jó, mert a hozzászólók többsége nem született szónoknak, és más­ként beszél ezenötszáz és me­gint másként százötven dol­gozó előtt. Arról nem is szól­va, hogy a műheflyekbem sok­kal közvetlenebb a kapcsolat a vezető és a munkások kö­zött. Most az igazgató ismer­tette a tervet, és azt is el­mondta, hogy az üzemfenn­tartásra, a szerszámüzemre és a kísérleti műhelyre mi­lyen feladatok várnak. A kisebb közösségek előtt álló feladatok beillesztése a gyári célkitűzések közé élő­vé, érthetővé teszi a tervet mindenki számára. Ezzel pe­dig nő az egyes ember látó­köre, erősödik a munkavég­zés tudatossága is. És a mun­kásoknak sokiial közvetle­nebb hangú véleményét hall­hatják ilyen esetekben a gyár vezetői. S ez az a pont, ahol az igazgató tájékoztató­ja és a dolgozók észrevételei nyomán kialakul a közös ál­láspont, a cselekvési prog­ram. Ez a tudatosság, a saját és a gyári munka összehango­lása szükségességének fölis­merése tükröződött a febru­ár 25-i munkásgyűlés hozzá­szólásaiban is. Varsányi Gá­bor, a kazántelep vezetője elmondta, hogy az energia­takarékossági szempontok be­tartásával a lehetségesnél 236 ezer forint értékű fűtőolajjal kevesebbet használtak föl. Az összes energiaimegtakarí­tás 748 ezer forint volt! Szó esett a belső szállítást lebo­nyolító targoncaál lomány karbantartását nehezítő anyagellátási gondokról, és arról, hogy a nagy termelé­kenységű célgépek folyama­tos üzemeltetésének feltéte­leit biztosítani kell. Az üzemi demokrácia egyik legelső fóruma a munkás­gyűlés, ahol vezetők és ve­zetettek között közvetlenül megvalósul az információ- csere. Akik a munkahelyek gondjait a legjobban isme­rik, itt találkoznak azokkal, akiknek kötelességük e gon­dok megoldása. A szemé­lyes, a közvetlen kapcsolat mindennél jobban segíti a célokkal való azonosulást. Bebizonyosodott, hogy ez a munkásgyűlés eredménye­sebb a nagy tömegeket szin­te protokolláris rendben fel­vonultatoknál. A kaposvári villamossági gyárban a há­rom nem termelő, a termelés feltételeit biztosító üzem dol­gozói utólag sikeresnek mi­nős ítették. a munkásgyűlést Horváth Attila igazgató: — 1976-ban tartottunk először nagy tömegeket megmozgató munkásgyűlést. A későbbiek­ben ez a módszer egyre job­ban ellaposodott Tavaly el­határoztuk, hogy a gyűlése­ket megosztva, a figyelmet egy területre irányítva, szű- kebb körben tartjuk meg. A tavalyi kedvező tapasztala­tok után az idén újra ezt a formát választottuk. Az volt a célunk, hogy ne csak a sok számot mondjuk el, ha­nem érzékeltessük azt is, hogy ezek mögött milyen gondok, feszültséglek húzód­nak. Cs. L. Lényeg a„ha”? A Vetőmag-termeltető és Ellátó Vállalat dombóvári területi központjában még néhány hete is »30 ezer hek­táros somogyi ígéretről« be­széltek. Valószínű, hogy nem is annyira ígéretről volt szó, mint egy még a fehérje- program meghirdetését kö­vetően elhangzott és komo­lyan vett megállapításról, miszerint Somogybán a csil­lagfürt termőterülete akár a 30 ezer hektárt is elérheti a VI. ötéves tervben, ha... Bárhogy volt is, a lényeg ez a »ha«. Tény, hogy a dombóváriak bejárták az országot a nagv- ralátó »terv- megvalósításá­hoz szükséges vetőmag elő­teremtése miatt Gazdaságok sorával kötöttek megállapo­dást a magok megtermelte- tésére, és ma egy kicsit be­csapottnak érzik magukat Tény az is, hogy az árucsil- lagfürt-termelés — és a ter­melési szándék — elmaradt a korábbi várakozástól. Így állt elő az a visszás helyzet, hogy többen termelnek ve­tőmagot njázsánként 1780, illetve 1100 forintért, mint ahányan azt megyén belül fel akarják használni 700 fo­rintos — ráadásul pénzre közvetlenül nem váltható — takarmányérték reményében. A megyében 1900—2000 hektáron termelnek csillag­fürtöt vetőmag céljára, ugyanakkor 1400—1500 hek­tárnyi a takarmányterület. Csaknem 3500 hektárjával Somogy így is a Dunántúl legnagyobb csillagfürt-ter- melője, az eset mégis elgon­dolkodtató. A különféle programok meghirdetésekor — mint lát­ható — nem elég csupán az országosan vagy a megyé­ben várható árutonnákkal, egy tájegység általános adottságaival számolni, ön­magában valóban csábító az a fehérjetömeg, amelyet 30 ezer, de akár fele ekkora területen is elérhetnénk. Az is igaz, hogy a kedvezőtlen talajadottságú területek egy részén ez az állattenyésztés takarmányozását javító nö­vény eredményesen termel­hető. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az üzemek mai érdekeltsége és az sem, hogy a talaj mellett meg­vannak-e a termelés egyéb feltételei. A mai árak a gazdaságo­kat elsősorban a növény magjának termelésére ösz­tönzik. Csakhogy a vetőmag- termesztés nem öncél, azt növelni csak az árutermelő területek növekedésének ará­nyában lehet. Az, hogy a vi­lágban fehérjeínség van, hogy a fehérjeárak a nemzetközi piacon emelkednek, s hogy erről itthon is naponta hal­lunk és olvasunk, önmagá­ban nem teremt érdekeltsé­get. Meglehet, hogy mikor az a vitatható »somogyi ígéret" elhangzott, akkor még köny- nyebb volt a hétköznapi gondok és napi érdekek fi­gyelembevétele nélkül alakí­tani az elképzeléseket. Ma ez lehetetlen a termelők szándékainak és céljainak pontos ismerete nélkül. A hivatalos megyei ter­vek már számolnak ezzel, sőt azzal is, hogy a terme­lés mértéke függ majd a nö­vény általános gazdasági po­zíciójának alakulásától. A dombóváriakkal kapcsolatos félreértések is tisztázódtak. Az egész voltaképpen szót sem érdemelne, ha az eset nem rejtene — a csillagfürt- től teljesen független — ál­talános tanulságot B. F. I Á választók bizalmáért ják. Otthonukat néhány éven belül lebontják, mivel helyü­öt perccel a megbeszélt időpont után érkeztem a »ta­lálkára", és Jáni Edit ta­nácstag már menni készült. Mint kiderült, nem volt ha­laszthatatlan dolga, csak éppen szereti a pontosságot. A Kaposvári Ruhagyár fiatal művezetője a legutóbbi ta­nácstagi választásokon került ebbe a tisztségbe, s a 23-as körzetiben végzi társadalmi megbízatását. — Sok gyakorlatom nincs — mondja —hiszen alig több mint fél éve látom él ezt a tisizts|9get. Ennek elle­nére szeretnék a lehető leg­jobban megfelelni választó­im bizalmának. A huszonhármas körzethez tartozik többek között a Bé­ke, a Toldi Miklós és a Ki­nizsi Pál utca környéke. Többnyire idős emberek lak­kön idővel egy új városrész alakul ki. Az első panaszok, észrevételek ezzel kapcsolat­ban étkezitek hozzá. — Egy hetvenen felüli asz- saony örökébe léptem. Az volt az érzésem, hogy az ott lakó emberek most is őt vá­lasztották volna meg, a néni azonban kérte — korára való tekintettel —, hogy mentsék föl e megbízatás alól. Öt mindenki ismerte és szeret­te. Több mint húsz évig én is ott laktam, úgy érzem, ne­héz megfelelni azoknak a követelményeknek. — Ezek szerint már nem a .tanácstagi körzetében van a lakóhelye. — A választások után rö­viddel elköltöztem arról a környékről. A jelölő gyűlé­sen «st szoba is hoztam, ak­kor a választóim azt mond­ták: néhány év múlva min­denki elköltözik erről a kör­nyékről, az a lényeg, hogy jól képviseljem az érdekei­ket. V — Sikerült megfelelni a bizalomnak? — A kevés tapasztalat bir­tokában azt möndhatom: többé-kevésbé igen. Legin­kább a kisajátítással kap­csolatos kérdésekben kérik a segítségemet. Ez négö^-öt eset­ben fordult elő. Tájékoztat­tak és továbbadtam az in­formációt; mikor bontják le a kérdéses épületet. Vala- tnSkor az elődöm azt tette, hogy bekopogtatott minden családhoz, és bemutatkozott: ő a tanácstag, s ha valami­lyen segítségre volna szük­ségük, csak jelentkezzenek. Most több száz lakás mel­lett ez szerintem eikeptB&rne­1700 művelet egy műszak alatt A törökksppányi varrsüsan Űj melléküzemágat indí­tott tavaly ősszel a szorosadi Koppányvölgye Termelőszö­vetkezet Szerződést kötöt­tek a Mosonmagyaróvári Kö­töttárugyárral, s a török- koppányi fsz-varrodában most férfdfehémemű készül. Minden anyagot a gyár biz­tosít a kész áru pedig Mo­sonmagyaróvárra kerül. A »tanulóidő" már lejárt —az idén hatmillió forint terme­lési értéket várnak. — A melléküzemág létesí­tésének alapvető célja a fog­lalkoztatási gondok megoldá­sa volt — mondja Nyíró La­jos, a tsz elnökhelyettese. — Régi tsz-dolgozóink — nem egy közülük nyugdíj előtt álló asszony —, akiknek bi­zony már nem könnyű a szántóföldi munka, megér­demlik azt hogy törődjünk velük, ök azok az asszonyok, akik éveken át még decem­berben, hóban, hidegben is hajlandók voltak nekünk ku­koricát szedni, vagy bármi más munkát megcsináltak.- így egész évben, tudjuk fog­lalkoztatni őket, s nem mind­egy, hogy 1200 forint lesz-e a nyugdíj, vagy ennél jóval több. A varrodában ugyan­akkor elég sok fiatalasszony is van: férjük itt dolgozik a tsz-ben, s eddig vagy vidék­re jártak, vagy otthon vol­tak háztartásbeliként. Sok fiatal jön hozzánk vissza Tabról, máshonnan, s mi sze­retnénk, ha itt telepednének le. A tsz-en kívüliek köré­ben szintén nagy az érdek­lődés más falvakból, még Tolna megyéből is. Török- koppány amúgy is kiesik So­mogy forgalmából, »életéből" — segítünk a lakásgond megoldásában, a foglalkozta­tásban, meg akarjuk kötni a munkaerőt. Mostanában vi­szonylag nagy a visszaáram­lás a faluba, s ez talán ne­künk is köszönhető... Az ötvenöt asszony jó kö­rülmények között dolgozik: a tsz a tanácstól vett bérbe két faházat, van központi fű­tés, tiszta, rendes szociális helyiségek, zuhanyozó állnak rendelkezésre. teilen, nem besziélve arról, hogy két műszakban dolgo­zom, tehát a munkámat is el kell látnom. Néha az az érzésem, nem is tudják a te­rületen, hogy ki a tanács­tagjuk, Hogy ebben ki a hi­bás, nem tudom. Lehet, hogy én is. Mindenesetre akinek problémája volt, az mindig megtalált vagy a munkahe­lyemen, vagy a lakásomon. — Segítenek a város veze­tői a munkájában? — Bármikor mentem a vá­rosi tanácsra, az illetékesek készséggel a rendelkezésem­re álltak. Persze nem mind-, egy, mivel megy az embec. Közérdekű kérdésekben min­dig segítenek: hiszen más dolog, ha a boltban egy káló kenyeret kérünk, és más, ha egy kövesutat kérünk a ta­nácstól. Meggyőződtem: az igényeket fontossági sorrend szerint osztályozzák, és ame­lyik a legégetőbb, azt veszik előre. Az asszonyok nagyon szé­pen dolgoznak, eleget tesz­nek a minőségi követelmé­nyeknek is — folytatja Nyí­ró Lajos. — Legfeljebb öt­százaléknyi másodosztályú áru a megengedett, de ezt még soha nem használták ki teljesen. Most a bérszínvoiial miatt nem vehetünk fél új embert, de később bővíteni szeretnénk az üzemágat. Ha hozzuk a csaknem egymillió darabot, akkor többet fizet­nek majd a mosonmagyaró­váriak. A gyár is szeretné, ha fejlesztenénk az üzemet — akár kétszer ennyi varrónőt is tudnánk foglalkoztatni. A jövő óv elején tervezünk 1 újabb felvételeket. — Hány művelet kell ah­hoz, hogy egy termék elké­szüljön? — Eddig csak fiúalsókat varrtunk. Nem is hinné az ember, hogy ehhez a kis ru­haneműhöz 14—16 művelet is szükséges míg a meóba ke­rül — mondja Szűcs Lajos- né, a varroda vezetője. — A különböző műveletek napi normája nem egyforma — van amelyikből 8—900-at, s akad amelyikből 1700-at is el kell végezni egy műszak Megyénkben az elműt öt évben összesen 213 658 napot töltöttek távol a munkahe­lyüktől a dolgozók üzemi balesetek miatt, s ebben a magas számban a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek nem is szerepelnek. Az egy balesetre jutó kiesett mun­kanapok száma tavaly 33,7 volt, jóval több az országos átlagnál. Az qt év alatt ta­valy volt a legtöbb — 582 — az ezer dolgozóra jutó ki­esett munkanap! Fölmérések tanúsága sze­rint a balesetek bekövetke­zésénél vagy elkerülésénél fontos körülmény a munka- szervezés minősége. Sokan úgy vélhetnék, hogy leg­gyakrabban akkor éri baleset a dolgozót, ha már közele­dik a műszak vége, és gon­dolatban már a munkaidő utáni programját tervezi — vagy a délutáni műszakban, amikor az otthoni tevékeny­ség után, fáradtan veszi föl a munkát. Ezzel a hiedelem­mel szemben a somogyi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi balesetek zö­me délelőtt, főként a reggeli órákban — még 9—10 óra előtt — következik be. Ve­szélyforrásról, zavaró körül­ményről már szóltunk, de ide tánc zik, mint a sérülé­sek gyakoriságának egyik eiedője az is, hogy a reggel induló műszak első óráiban, a hónap első napjaiban he­lyenként akadozik az anyag- ellátás, a vezetők is ilyenkor fordulnak meg többször a dolgozók között. Elegendő csupán egy pillanatnyi kap­kodás, kényszerszünet miatti türelmetlenség, s máris meg­törtéit a baj. Délután mi­alatt. A fizetés sem rot-sz persze, a mennyiségi és mi­nőségi teljesítménytől függő­en 2500—2900 forint Most kezdjük a színes fiúalsók éc -atléták varrását — Az anyagellátással elé­gedettek? — Általában igen, de most éppen akadozik. Huszonnyolc gépünk van, s előfordul, hogy anyaghiány miatt nem tudjuk kihasználni őket Er­ről viszont nem a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár te­het, ugyanis közvetlen kap­csolatban a dombóváriakkal vagyunk. — Nehéz volt a tanuló­idő? — Az asszonyok meglepő­en gyorsan belejöttek — mondja Szűcs Lajosné. — Én eleinte féltem tőlük — vé­gül is hosszú 'évekig durva szántóföldi munkához szok­tak, s a varrás finom, kéz­ügyességet, pontosságot igénylő munka. Kellemesen w_ csalódtam. Néhány hónap alatt megismerték a mester­ség fogásait s ma már szé­pen. gyorsan dolgoznak, mi­nőségi áru kerül ki a kezük alóL M. E. I szánt, minthogy minden kéz­nél van, ami a folyamatos munkához kell, s nagyobb a ■ »hajtás«, nem marad idő tétlenkedésre — és ami eb­be »belefér«: fegyelmezet­lenkedésre. Az üzemi balesetekig vo­natkozó értékelések azt is kimutatják, hogy egy-egy munkahelyen akadnak dol­gozók, akik újra és újra ki­sebb-nagyobb sérüléseket szenvednek — úgymöndjáík, ők a balesetek visszaeső ala­nyát Természetes az igény, hogy alkalmassági vizsgálat­ra küldjék őket, s kiderít­sék, mi az oka — személyi tényező vagy munkahelyi kö­rülmény — az ismétlődésnek. Vannak foglalkozások, mun­kakörök, amelyek annyira kötődnek az emberhez, hogy ha a dolgozót más munka- területre helyezik, máris baleset éri — mert mást kell csinálnia, mint ami már be- leidegződött, ami a »kisujjá­ban« van. Ha ezek a tapasztalatok eléggé meggyőzőek, szükség van-e arra, hogy a mielőbbi megoldást pszichológus meg­állapításaira építsék? Sokkal gyorsabban orvosolhatnák a gondot, ha a munkahelyeken lépnének előbbre: a munka- egészségügy őrei, az üzemi orvosok a vállalatok veze­tőivel közösen tehetnek töb­bet azért, hogy a ma még itt-ott föllélhető problémák megoldódjanak. H. F. SOMOGYI NÉPLAP „Sérülékenyebb” és „csöndes” műszakok & X

Next

/
Oldalképek
Tartalom