Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
Bűvös korongok Fazekasműhely Csurgón Ancsin Mihályné és Pális Jánosné; átöltöznek, koronghoz ülnek Pörög, pörög az „ördögmotolla” .. . A népi formák mellett plakettel, ipari formákkal is kísérleteznek. Ancsin Mihály eppen az öntéshez — ezt is kipróbálták — működtet saját készítésű elektromos ke- verőt. Odaát, a másik helyiségben áll a kemence — ez a tanácsi anyagi áldozat bizonysága —. 920 fokon égeti az edényeket. Több mint hat óráig „tartózkodnak bent” a tárgyak. S ez még csak a zsengélés, az első égetés! Mert a mázas edényeknek még egyszier állniuk kell a kemence hevét. Ancsán Mihály beszél: — Először csak ismerkedtünk az anyaggal: gyúrtuk, alakítottuk az anyagot. Ez az Ismerkedés volt az első lépés. Utána a korongolás következett mint tanulnivaló. A lényeg: ne maradjon levegőbuborék az agyagban, mert akkor az égetésinél elpattan a tárgy. Nem is olyan könnyű korongon tartani az anyagot, ennek az elsajátítására elment legalább három hónap. De megérte! A fazekas nem készen születik ... Eredményesen kísérleteznek a színkeveréssel és az öntéssel. A fiatal szülök a névadói ünnepségen, az ifjú párok házasságkötéskor talán nem is tudják, hogy az a szép félplasztika, amellyel megajándékozzák őket, itt készül a „csurgói műhelyben”. S itt alkották a Pe- töfi-plaketteket, a Csokonai- portréval díszelgő bütyköst is. Néhány kiállításon már sikerrel szerepeltek. Amikor Bihariné Asbóth Emőke, a művelődési központ igazgatója „nyílt napot” hirdetett szülőknek és gyerekeknek, a legtöbb kicsi „itt ragadt” — agyagot formázni, korongon pörgetni a masszát Hogy merre vezet az út? Ha „tiszta forrásból” merítenek, messzire juthatnak. Ha szakértelemmel vértezik föl magukat nyitva a pálya . .. Mert kedvben, fantáziában nincs hiány. Ancsin Mihályt idézem: — Akit egyszer az agyag varázsa megbűvölt, nem tud elszakadni többé tőle. Lesko Látzlé „Tökéletesen bestéii a cigány nye/vet* niyés Gyula: ... Bartók Béla — hasonlóan nagy ikertársához, Kodály Zolt án hoz — már rég nem csupán a zeneértőké. Az egész nemzeté: nem véve ki a botfülűeket sem. Mindke.tőjüknek kezdettől fogva több a híve, mint az értője; hogy így mondjuk, több a védője, rrtnt az élvezője. Tisztelettel néztek rájuk azok is, akik csak a szívósságukat, a küzdelmüket követhették. Törvényszerű, hogy a kor- társ írók'zöme — az igazán jó írók — ide tartoztak. Nyilván a közös élmény következtében, s nem azért, mert különösen muzikálisak voltak... Bartók — minit Kodály is — eleven közösség szolgálatát vállalta. Vagyis ott — azon a mostoha helyen is —, ahova a sors vetette: s olyan állhatatossággal, minden következmény vállalásával, aminek egy életen, át tartó teljesítéséhez ahány rész tehetség, legalább annyi rész jellem is kell. Nemcsak „isteni szikra”, hanem pro- métheuszi tűrés. Félig érti csak Bartók „küldetését”, aki azt hiszi, azért fordult a néphez, hogy el- vagy átvegyen tőle valamit, ha csak dalt is. Épp annyira fordult feléje azért, hogy adjon neki. Úgy tudott valóban azonosulni a néppel, azzal, melyet így a nemzetnek tekintett. Egyike volt annak a négyöt embernek, akik a század- fordulón újrafogalmazták a nemzet jelentését, megtisztították, s fölemelték a haza Kis iskola katedráján lejáratott nevét: eszményt tudtak tűzni, elsősorban a közösségi önzetlenség eszméjét egy szóLamak-márgez- te iijúság elé . . . Fodor András: azokon a helyeken, ahol megszüntetik az iskolát, elhelyezik a tanítót, a falu lassan bomlásnak indul. Elkerülnek a gyerekek, a fiatalok, aztán az’ idősek is követik őket... Borosék maradnak. Tizenhat évig laktak az iskola melletti szolgálati lakásban — szúette gerendás tető alatt, vízvezeték nélkül. A három gyerek közül kettő ott született. Nehéz idők voltak. — Kis faluban, kis iskolához jó, ha házaspárok kerülnek — mondja Boros László. — Annyira egymásra vagyunk utalva, hogy két idegen nehezen tudná ösz- szehangolni a munkát. Amikor ide jöttünk, nem volt villany, vízvezeték, az úton térdig ért a sár. Tanítás után nem várt minket kényelmes lakás a szomszéd faluban; itt laktunk, láttuk a körülményeket, ebben éltünk. Könnyebb volt így segíteni. Ma van villany, van rendes út. Megoldottuk. Borosék keze alatt már a második nemzedék nevelődik. A gyerekek szülei is az ő tanítványaik voltak. — Érződik is a kapcsolatunkon: a hiányzás, az iskolakerülés nálunk ismeretlen fogalom Mindig mindenki itt van, néha még betegen is eljönnek, úgy kell őket ha- zaküldeni. Persze inkább legyen az iskolában, mint egyedül a hideg lakásban. Az igazolás úgy sem menti föl az iskolába járás alól. Pálmakor lakói a környékre vagy valamelyik városba járnak dolgozni, délelőttönként csak az iskolában van élet. A nők is dolgoznak. Régen ilyesmiről szó sem lehetett. Ma már van autó, szinte mindegyik háznál motorkerékpár .. . Elmondani nem lehet, milyen nagy dolog ez itt. — Még ebben ez évben felújítjuk az iskolát — veszi át a szót Boros László. — Ráfér a tatarozás. A tanszerellátással nincs gondunk; tudunk alkalmazkodni az új módszerekhez. Nincs összehasonlítási alapunk, de valószínűleg jóval több energiát igényel az itteni nevelőmunka, mint egy városi iskolában. Jönnek ide sokan különösen főiskolások, és mondják is, hogy ők bizony nem vállalnák ... Nem is lesz belőlük igazi pedagógus! A feleségem a tanítványai között szülői teendőket is ellát, a ceruzahegyezéstől a hajvágásig. És tökéletesen beszéli a cigány nyelvet. Kénytelen volt megtanulni, mert sok elsőshöz hiába szólt, nem értette a szavát. Mindjárt megörültek, feloldódtak, amikor a tanító néni az anyanyelvükön szólt hozzájuk! Az osztályban nagy a készülődés. Minden hétfőn moziba mennek, élményeiket aztán lerajzolják. A színes képek nem szorongó, nem visszahúzódó g.yelekekről vallanak. A. A. . . . csoda-e, hogy Bartóc olyan nagy hatással volt rám, ha a vele való találkozás életem egyik legnagyobb, azóta is tartó élménye lett? Bizonyosan sokan vannak, és lesznek még így, mert a bartóki életmű megiközel í t hét et lense g ében nem hiszek. Több ízben módom volt beszélni róla zeneileg nagyrészt műveletlen hallgatóság előtt. Ilyenkor újra és újra meggyőződtem arról, hogy Bartók méltó el-f fogadását csak a régibe merevedett korlátoltság és a múltban — a közelmúltban is — annyiszor • tapasztalt szándékos letagadás akadályozhatja. Az ifjúság azonban és mindazok, akik az újra és igazra fogékonyak tudnak maradni, mindinkább magukénak vallják a 20. század legnagyobb magyar alkotóját. Hiszen munkássága, jelentősége nyilvánvalóan. nemcsak a zenére tartozik. Kultúránknak alig van olyan területe, ahol ne szolgálna mértékül és útmutatásul. Népiességben megújult, teljesebb humánumra törekvő irodalmunk is mennyi ösztönzést, menynyi távlatot nyerhet még Bartók magatartásából, művészétéből. S tudom, egyre többen vagyunk fiatalok, aikik szobánk falán, kedves íróink közt ott őrizzük a nagy zeneszerző arcmását is. Molnár Istvánná és az »utánpótlás« „Amikor fazekasságról hallunk, az első, amire gondolunk, nem is maga az edény, hanem a gyorsan forgó fazekaskorong, mely jóformán a mesterség címerévé vált.” (Domanovszky György: Magyar népi kerámia, Corvina Kiadó, 1973.) A csurgói pinceműhelyben a „mesterség címeneo-n negyet is találunk: ördögi gyorsasággal pörög a lábitós korong. Szédítik az ^agyagot. S amikor már lágy péppé szelídült, az ujjak formázni kezdik. Ey éve működik ez a tizenhárom tagú szakkör a művelődési központ udvarában, itt, a barátságos pincemélyben. S van két gyermekcsoport is, igy az utánpótlás is biztosítva van. — Miért épp a fazekasság jölt divatba Csurgón? — Valamikor több mestere is volt itt ennek a szakmának; munkáik az 1960- ban kezdett helytörténeti gyűjtés során kerültek elő. így tehát hagyományai vannak itt a korongoi ásnak. Gyülekeznék a fazekas- műhely tagjai. Hétfőn és csütörtökön este hatkor „randevúznak” a koronggal; sokszor éjjeli tizenegy, fél- tizenkettő a búcsúzás ideje. Nehéz abbahagyni... Fűlőp Miklósáé kezdte a munka irányítását; ö most a két gyerekcsoport vezetője. A felnőttek Ancsin Mihály „parancsnoksága” alatt gyakorolják a mesterséget két hónap óta. — Van köztünk női szabó, pedagógus, autószerelő, vasutas, raktáros, óvónő. A lehetőség hozott össze bennünket. A lehetőséget a művelődési központ teremtette meg, természetesen tanácsi anyagi áldozattal. Pális János autószerelőt a felesége szervezte be. Aődig járt az asszony elé a szakköri napokon, míg „megfertőzte” a szép. — A fémforgácsolás tetszett nekem nagyon, de amikor a korongon születő formákat megláttam, rögtön idehorgonyoztam a műhelybe. Vali, Szmolek György ni rokon: Pális sógornője. — Engem is a húgom, Pális Jánosné hozott el ide. Egyébként női szabó vagyok, s ha oda kézügyesség kell, akkor ez itt fokozottan érvényes. Ezt a barna hamutálcát készítettem elsőnek. Lenke, Molnár Istvánná pedagógus: — Mindig szerettem volna ezt csinálni, de nem adódott .rá lehetőség. A férjem afa- * munkát szereti: csinált nekem egy korongot otthonra Először azt gondoltam, hogy ünes a második osztály. De nem: a húsz gyerek pisszenés nélkül ült, pedig tanítójuk nem volt a teremben. Más iskolákban elég, ha elfordul a pedagógus, máris kitör a zsivaj ... — Csendesek, halkan' beszélnek, fegyelmezettek. Nemcsak itt, hanem az iskolán kívül is — mondja Boros Ldsz ióné, a pálma jori cigányiskola nevelője. Huszonhét éve került a Boros házaspár e településre. Akkor kezdtek itt tanítani, s innen akarnak nyugdíjba menni. — Aki ilyen helyen vállal tanári munkát, ne tekintse átmeneti megoldásnak! A pedagógusnak itt nemcsak a tanítás a feladata, nagyon sok egyébre is föl kell készülnie. Számítanak rá az emberek; minden hivatalos és magánüggyel a tanítóhoz fordulnak, tőle várják a segítséget. Meg kell ismerni őket, s ehhez még olyan kis településen is idő kell, mint amilyen Pálmajor. Rengeteg idő... Figyelje caua meg: Papp Imre és a felesége, meg Witt Katalin is pedagógus, s közben megérkezik Nehéz korongon tartani az agyagot Siófokról a barlangokba A Bakony és karsztja Öt éve működik a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ hathatós támogatásával a Cholnoki Jenő nevét viselő barlangkutató csoport. Évente számot adnak tevékenységükről. Tudományos alaposságú feljegyzéseik igényes munkáról vallanak. Tegnap délután négy órakor kiállításon is megismerkedhettek az érdeklődők a siófoki barlangászok nemegyszer izgalmas, de minden esetben a kutatást segítő „kirándulásainak” élményeivel. Dr. Veress Miklós, az első számú általános iskola biológia—földrajz szakos tanára a barlangkutató csoport fiatal atyja, azaz: alapítója. A siófoki csoporthoz csatlakoztak a helyi előnyökkel rendelkező ajkaiak, akik közelebb vannak a barlang szájához... A siófoki csoportból már többen hivatásos geológusok, de nem váltak meg a közösségtől. — Négyen a geológia területén dolgoznak, tehát sikerült befolyásolnunk pálya- választásukat, hivatásérzetté vált számukra az, amit esetleg mások romantikus színezetű hobbinak tartanaik — mondta a siófoki barlangkutatók csoportvezetője, aki maga is „átalakult” a fiatalok érdeklődése nyomán. A pusztán elméleti kutatások mellett közvetlenül is bekapcsolódott a barlangvilág föltárásába. — Siófok környékén nincsenek barlangok. Merre járnak? — A Bakonyban kitűnő a terep a kársát- és a barlangkutatáshoz. De innen Siófokról roppant nehéz folyamatos munkát végezni a távolság miatt. A barlang- kutatás különösen időigényes, és tábori felszerelést is be kellett szerezni. A művelődési központ megelőlegezte a bizalmat, támogatáMegtalálták a Szépítőt Németh László elveszettnek hitt színpadi műve Féja Géza írói hagyatékának rendezése közben megtalálták Németh László elveszettnek hitt Szépítő című vígjátékát. Az irodalomtörténet tudott erről a műről, maga Németh László is említést tesz róla dráma- gyűjteményének előszavában. A Németh család is ügy tudta, hogy a Szépítő szövege elveszett. A közelmúltban azonban Féja Géza fia, Féja Endre édesapja írásai között rábukkant egy hatvanoldalnyi gépelt szövegre, amelyről az irodalomtörténészek megállapították, hogy a Szépítő utolsó három felvonása. Az első felvonás szövege eddig nem került elő. A negyedik- felvonás sorai között megtalálták a szerző saját kezű javításait is. sa nélkül aligha lehetne elképzelni eredményes csoportmunkát. — Eddig hány barlangot fedeztek föl? — A Bakonyban igen nehéz barlangot feltárni. Hárskúton. húsz méter mélységbe jutottunk le, ez a legígéretesebb feltárásunk. Nehezíti a munkánkat az is, hogy a szemetelő kirándulók betemetik azokat a járatokat, amelyeket mi szabaddá tettünk. — Környezetvédelmi munka is párosul a barlangkutatással. — Igen, de nem csak abbén a formában. Környezetvédelmi jelzőszolgálatot is végzünk közben. Hárskút területén a talajművelés megváltoztatására tettünk javaslatot. — A kiállításon mit láthatunk? — Mindenki kíváncsi, milyen egy barlangász fölszerelése. Megpróbálunk ennek a kíváncsiságnak is eleget fenni. Értékes ősmaradványokat mutatunk be a geológia iránt érdeklődőknek. Jura kori ragadozó polip kövületét, eocén-maradványokat ismerhet meg a közönség. A Bakony ásványkincseiből válogatás ad ízelítőt. A csoport néhány tagja rendszeresen gyűjt kőzeteket. ezek is szerepelnek a kiállításon. H. B. SOMOGYI NÉPLAP
