Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

Kis üzem, nagy tervek

Csemegekukoricát termelnek

rostos ivóié hosz- szas huzavona után — hogy ki gyártsa és hol mennyiért a zacskókat — vált népszerűvé, s nemcsak az Utasellátó „kapott rajta”, hanem a boltokban is sokan keresték. A „cscwnaSSófokí Állami Gazdaság- Vajon mi jut eszünkbe, ha e nagyüzem nevét halljuk? Gyümölcstermesztés, építőtábor, Sió ivóié, alsótekeresi faiskola — többnyire ilyesmire gondolunk. Van azonban olyan tevékenysége is, amelynek termékeiről tudunk ugyan, de korántsem annyit, mint például az inneni beszerezhető félkész alapanyagokról. A Siófoki Állami Gazdaság konzervüzeméről van szó. Míg a gyümölcskertészetet, a csemetenevelést sok körülmény befolyásolja, s a fejlesztésre alig vagy egyáltalán nem nyűik lehetőség, a gazdaság termelésében a konzervüze- mi tevékenység módot ad a viszonylag gyors — és kifizetődő — előrelépésre.

Az utóbbi években a gazdaság „befutott” terméke, a saját gyümölcsből nyert

Kaposváron tartotta tegnap ülését a Magyar—Jugoszláv Urbanisztikai Állandó Albizottság környezetvédelmi munkacsoportjának magyar tagozata, s a tanácskozás után a Somogy megyei Környezet- és Természetvédelmi Bizottság tagjaival együttes munkaüiósen vettek neszt a megyei tanácson. A közös megbeszélés résztvevőit dr. Kassai János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára köszöntötte, majd dr. Boros Ferenc, a magyar tagozat elnök© adott tájékoztatást a környezetvédelmi csoport munkájáról és azokról a feladatokról, amelyeket legutóbb a jugoszláviai — varasdi — értekezleten jelöltek meg környezetvédelmi tennivalóként.

A környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó albizottság 1975 óta működik, magyar és jugoszláv részről azóta szoros az együttműködés ezen a téren. Legf őbb

céljuk a kölcsönös információ-, vélemény- és tapasztalatcsere a két ország érdeklődésére számot tartó témákban, de számíthatnak például egymás szabad tervezői vagy speciális építőipari kapacitására is. A múlt évben, igencsak jelentős feladatot kapott a munkacsoport: tárják főj azokat a hatásokat, amelyek a Dráván építendő vízlépcső megvalósulásával ebben a térségben a környezetet érik. A (következő munkacsoportülésen már azt értékelik, hol tartanak ezeknek a tennivalóknak a tervezésével.

Bunyevácz József szakértő — kapcsolódva az előbbi témához — azokat a lehetőségeket vázolta, amelyek a magyar—jugoszláv határ menti környezetvédelmi feltáró vizsgálatokat, illetve azok továbbfejlesztését célozzák. A fölmérés és a föltárás a határ mentén 30—35 kilometer széles övezetet — hazánkban több megyét — érint, Somogybán is jókora terület jut ebbe a sávba. Elkészült a határszakasz területfejlesztési koncepcióterve; már korábban föltárták a teniletszennyező forrásokat, majd fölmérték a környezeti „terheltséget”. 1978-lban értékelték azokat a hatásokat, amelyek a településeket vizsgáltak a földtani környezetet, a víz és a levegő minőségét. Környezetvédelmi, műszaki és gazdasági szempontból egyaránt meghatározzák a tennivalókat;

golás” változásának oka: nehezen — és drágán — jutnak hozzá az importból származó zacskókhoz, az üveges áru viszont gyorsan bevált. Gondok voltak azonban ezzel is; a bogiári bérpalackozás csak átmenetet jelent — arra az időre, amíg ők maguk nem állítják üzembe a töltéshez szükséges új csarnokot.

A VI. ötéves terv időszakában ugyanis új csarnokezek természetesen nemcsak a munkabizottság témakörét érintik, hanem szakmai, ágazati területekhez is kapcsolódnak. Miután a föltárás megtörténik, a területi és a konkrét feladatokra szóló tervezés kerül előtérbe, s itt nem kerülheti el a figyelmet a helyi érdekeltség.

A célok megvalósítása érdekében elengedhetetlen a tervek összehangolása — erre mutattak rá az együttes ülés résztvevői. A párhuzamosság a tervezésben önmagában még nem hiba, csak akkor válik azzá, ha nélkülözi a koordinációt, egymás munkájának és törekvéseinek ismeretét. A munkabizottság például úgy segítheti a közös múnkát, ha konkrét tervekkel járul hozMegszívlel-endo es aktuális, a gazdasági vezetők számára különösen fontos dolgokat mondott ár. Szabó László, az Országos Piackutató Intézet igazgatója a Közgazdasági Társaság megyei szervezete és a SÁÉV oktatási bizottsága által rendezett közgazdasági szabad- egyetem legutóbbi előadásán. A vállalati marketing tevékenység egyik legjobb hazai ismerője kifejtette, hogy bár a tervtörvény ipar hét éve kötelezővé tette a vállalatok számára a középtávú tervek kidolgozását, még ma is gondot okoz, hogy ki készítse el ezeket..

A tervtörvény célja az volt, hogy a vállalati tevékenység és a piaci környezet viszonyainak összevetésével, a termelési szerkezet és a fejlődési lehetőségek előrejelzésével cselekvési programot adjon a vezetők kezébe. De sok helyen máig sincs az ötéves előrejelzés elkészítésére hivatott szervezet. A hagyományos vállalati részlegek; nincsenek felkészülve a piaci prognosztizálásra. Ez ugyanis nem csupán az értékesítés alakulásának előrejelzését jelentené, hanem megalapozott véleményeket kell tartalmazzon a technikai fejlődés, a gyártmány- összetétel, a versenytársak helyzetének alakulására vonatkozóan is.

E szempontokat figyelembe véve célszerűnek látszana egy műszaki, jogi és közgazdasági ismeretekkel rendelkező csoport létrehozása e feladat megoldására. E munkacsoportok kialakítására is

kai bővítik a gazdaság konzervüzemét. Tovább szélesítik a konzervgyárakkal kialakított — eddig is gyümölcsöző — kapcsolatokat. A töltőgépsoron jövőre kezdik meg a termelést — addig „fölhúzzák az épületet”, s a közbeeső télen raktárként hasznosítják. Ez idő alatt sem állnak le azonban a palackozással, sőt a tavalyi mennyiségnek csaknem az

zá az egyes területekre vonatkozó programokhoz.

Somogy megye környezetvédelmi helyzetéről és az e téren megoldandó VI. ötéves tervi feladatokról dr. Tarján Lászlóné megyei környezet- védelmi titkár adott rövid áttekintést. Eredményekről és megoldásra váró gondokról szólt, továbbá olyan kiemelt munkákról, amelyek elősegítik megyénkben a legsúlyosabb kömyezetszeny- nyező források megszüntetését Főként a Balatan-par- ton van szükség ilyen — esetenként igencsak költséges — beruházásokra.

A tanácskozás résztvevői délután Kaposvárral, illetve a megyeszékhely fejlesztési tervével ismerkedtek, majd a szennai falumúzeumba látogattak.

tett már javaslatot a kormány, mégis alig alkalmazzák őket. Sőt, ugyanarra a feladatra két csoportot is föl lehetne kérni. Versengésük bizonyára az elérhető maximális eredményhez vezetne. Külső szakértők megbízására szintén van már mód.

Az Országos Piackutató Intézet igazgatóját hallgatva eszembe ötlött, hogy a hetvenes évek elején sok vállalatnál sorra alakultak a marketing főosztályok, vagy az értékesítési részlegeket keresztelték át erre az előkelőbb hangzású névre. Ez utóbbiak többnyire meg is maradtak, mivel más nevű elődeik már szépen beleilleszkedtek a meglevő szervezeti hierarchiába, a külső szemlélő számára, érthetetlenül bonyolult, kusza és szövevényes érdekeltségi és kapcsolatrendszerekbe. Az új marketing-alakulatokat idegen, testként kezelték a társrészlegek, s ahol létüket nem igazolta azonnali és közvetlen gazdasági szükségszerűség, ott tevékenységük ellaposodott, vagy fel is bomlottak.

A gazdasági szabályozók ismételt módosítása azonban néhány év múltán arra kényszerítette a vállalato- kait, hogy stratégiai céljaikat újra átértékeljék. Az értékelés tükrében pedig megint felbukkant a gazdasági előrejelzés szükségessége. Ma azonban a vállalati mark éti n@mun.ka igényei összehasonlíthatatlanul bo- nyoiultaibb .körülményék között jelentkeznek. A korai

ötszörösét állítják elő. Az idén hatmillió üveget töltenek meg, s tervüket a bogiári bérpalackozásra alapozzák, Az idén még zacskós ivóiét is hoznak forgalomba... •

A konzervüzemi tevékenység fejlesztése során olyan termékeket is előállítanak, amelyek újdonságnak számítanak. Kísérletként tíz hektáron csemegekukoricát termeltetnek az illetmény- földeken az állami gazdaság dolgozóival. A csöves főtbkukorica-konzervet a fogyasztónak csak föl kell melegítenie, s már eheti is az ízletes csemegét. Ennek révén a vállalkozó kedvű dolgozóknak nő az illetmény- földről származó jövedelme.

A tervek között szerepel a gyümölcsporítás is; azokból a gyümölcsökből készül majd a por, amelyek most az ivóié alapanyagát adják. Elég belőle egy kávéskanálnyi a pohár szódavízbe, s máris kész az őszi- vagy kajszibarack-, a meggy- és almaié, illetve a koktél.

A konzervüzem helyettes vezetőjétől, Fehér Bélától kaptunk tájékoztatást arról, milyen termékeket készít most az üzem. Az utóbbi években arányeltolódás tapasztalható a tartósított áruk között — a Szovjetunióba szánt darabos savanyúság javára. Ottjártunk- kor a belföldi fogyasztók számára vegyes vágott savanyúságot töltöttek üvegekbe. Óránként 720 ötne- gyedes üveg került le a töltősorrőL

magyar marketing még közelebb állt a hagyományos kereskedelmi módszerekhez, az értékesítés és az eladás ösztönzéséhez. Ma ez édesr- kevé-snek látszik a boldoguláshoz. Éppen ezért szokatlan és I furcsa, hogy néhány vállalat a hét évvel ezelőtti módszereket tartja üdvözítőnek. Ma már nem elegendő csupán piackutatót alkalmazni. A stratégiai célokat kell a piaci lehetőségekhez igazítani. Nemcsak termékeket, hanem szolgáltatást, gyártási, építési, szerelési kapacitást is el kell tudni adni kül. és belföldön egyaránt. Ehhez ma már megvan az ösztönző érdekeltségi rendszer. A gyártási kapacitások is tobbé-kevésbé rendelkezésre állnak.

De a vállalatok számára a bel- és a külföldi konkurenciával megbirkózni tudó emberek is kellenének. A nehezebb gazdálkodási körülmények között az ilyen szakértők „megszerzése” nehezebbnek látszik. Pedig a gazdasági kényszer ma már nem tűri a további késlekedést. Az iparirányítás, szervezeti korszerűsítésétől a trösztök megszüntetéséig, a Kereskedelmi Kamara újszerű feladataitól az országos főhatóságok átszervezéséig, a kétféle valutaárfolyam közelítéséig minden a gyors alkalmazkodás ' szükségességét sugallja. Ma a szakértő és hivatott prognózis megszületése után nem lehet két- három évet várni a cselekvéssel.

Környezetvédelmi tanácskozás Kaposváron

Feltáró vizsgálat kezdődik a határ menti területen

H. F.

Egymásba iont ajjak

A

pám kérges kezének víziója tűnt elém; a finomság, ahogy munka edzette, durva ujjai összefonódtak jóanyám simogatásra született, kecsesen szelíd, vékonyba ujjaival. Anyám, szegény, mélyen vallásos volt, úgy nevelkedett; atyám tizenkilencben vöröskatona. És amíg tehették — több minit ötven évig — együtt járták békességben és megéríésben az élet útját. Elszakadtam tőlük, mert elmentek. De csak ezért. Nem róluk akarok beszélni. Csak épp azt szeretném láttatni, hogy két ember meghitt kapcsolatából voltaképpen milliók összetartozása is kibontható. S hogy miért éppen ők jutattak az eszembe, amik« a hét végén a képernyő előtt vagy az újságok lapjait forgatva ismét eltöprenghettem az életről, életünkről, valóságunkról és álmainkról? Azért, mert számomra ők voltak az első — és meghatározó — élmény; azért, mert ők voltak a csepp a tengerben, akik nélkül nem volt és nem lehetett történelem; azért, mert kizárásukkal elképzelhetetlen az egység és különbözőség dialektikus viszonyának megértése; azért, mert jelképek ők és mindannyian a még élő és a már eltávozott kedvesek.

Nem számoltam össze, ki tudja, hányszor hangzott el a népfront kongresszusán az a szó, hogy egység. És természetesen olyan összefüggésben, hogy »népi, nemzeti egység«, amely — nem lehet kétséges — meggyőződés, hit, gondolkodás, szándék, akarat* és cselekvés egységét fejezte ki: a hovatartozást és az elkötelezettséget. Szeretnék szinonimákat, változatokat találni az egység kifejezésére; böngészem a szótárakat, emlékezetem lakatjait feszegetem, de hiába. Igaz, előbukkan néhol az »egyetértés«, az »összefogás«, de hát ezeket magában rejti a fogalom, nem mondanak számomra újat. Mit jelent hát az egység a szó politikai, társadalmi értelmében? Egyszerű a válasz: jövőt. Méghozzá szocialista jövőt! A célok egyre következetesebb közelítését, a reális vágyak és érdekek mind teljesebb kielégítését: azaz a közös munka gyümölcsét.

Talán furcsa a kép, mégis arra gondoltam: ez a gyümölcs nagyon sokára érhet be igazán, ezt a gyümölcsöt minduntalan érlelni kell. Javítani körülötte a talajt, és gondozni a fát; aggódni és »füstölni« ha fagyos időszak következik; óvni és »permetezni«, ha kártevők fenik »rá éles fogukat. És lelkesülni, ha munkánk, sikereink, hitelünk, és tekintélyünk révén újra és újra kisüt a nap, és sugarakkal fonja körül erőfeszítéseink gyümölcsét a fény. De hát félreértés ne essék: a fény nagyrészt mi magunk vagyunk. Árnyékot ugyan vethet ránk az innen' vagy onnan szeszélyes széllel közeledő viharfelhő, de arra már sohasem lesz képes, hogy szeretett gyümölcsünk elől eltakarja a napot...

Magam sem értem, miért beszélek képletesen, miért öltöztetem természeti szépbe azt, ami társadalmi valóság. Csak azért, mert nem akarok jól bevált általánosságokat mondani? A rutinszerű kijelentésektől féljünk persze, mert elsekélyesítik gondolataink tartalmát, s az utánérzés, a semmitmondás útvesztőibe vezetnek. De higgyünk abban — hiszen tudjuk —, hogy a társadalmi valóság nem képlet, és nem vágyálom.

M

it jelent az egymásba font ujjak ereje? Nemzeti egységet a szövetségi politika jegyében! Egységet a különböző világnézetű emberek között abban, hogy szocializmus legyen hazánk földjén, és hogy a vezető erő nem lehet más, csak a történelemben kipróbált, osztály- helyzeténél fogva elkötelezett, az egész nép érdekét képviselő munkásosztály. Egyetértés van a párt szövetségi politikájának nemcsak elveiben, hanem gyakorlati megvalósulásában is; egyetértés a jobb életért küzdés szenvedélyében, a megfontolt', s az egyenes útról le nem térő, emberséges és megértő politikában. És nem hiszem, hogy volna akár csak néhány ember is hazánk tíz és fél millió lakója között, aki háborút akarna és nem békét. Az őrültek véleményét egyébként sem kívánatos számba venni. Miben van hát az egymásba font ujjak ereje? Abban, hogy az emberek szelleme és meggyőződése, gondolkodása és cselekvése a fő kérdésekben találkozott.

Miért mondom, hogy a fő (kérdésekben? Azért mert így igaz. Jó, hogy az egység léte és demonstrálása elvileg nem azonos a fejbólogatás szentesítésével. Jó, hogy a szocializmus igenlésében, a háború és béke kérdésében nincs eltérő vagy különvélemény. De a részkérdésekben, a mindennapi munkában, a termelő apparátusok, a vezetők és a »szintel- méletet« ma még nélkülözni nem tudók körében igen gyakran tapasztalni valamiféle »külön utat«, az egység demonstrálása mellett a széthúzást, az, akaratoskodást, a »ki a kakas a szemétdombon« szellemében zajló acsarkodást, néha a »hatalmi tébolyt« azok részéről, akik időnként megfeledkeznek róla, hogy nem »ispánkodást«, hanem szolgálatot vállaltak a nép megbízásából, a nép érdekében. Tudjuk, a történelem is igazolta: a hatalommal könnyebb visz- szaéini, mint élni. Csakhogy a hatalom a munkásosztályé. Az a baj, hogy néhányan még most is »hatalomnak« érzik beosztásukat, s nem a hatalom szolgálatának. Ez nem egységet teremtő, hanem egységbontó tényező.

A szocialista nemzeti egység tartós és megbonthatatlan szövetségi viszony, amely közös cselekvésre, egybehangolt tettekre késztet. Erre nemcsak úgy általában van szükség. Vitathatatlan, hogy társadalmunk osztályai, rétegei között nincs már kibékíthetetlen ellentét. Azonban az érdekazonosság is csak a fő kérdésekben igaz. Gondoljanak arra, hogy mennyi ellenvélemény, mennyi méltatlankodás és irigység merül föl, leggyakrabban indokolatlanul, ha egyik vagy másik osztálynak, rétegnek kedvezőbb »szabályozót«, az össztársadalmi érdek szempontjából nélkülözhetetlen előnyt, kedvezményt teremt a szocialista állam. Máris megkezdődik az elégedetlenkedés, az áskálódás, hiszen ki-ki elsősorban a saját helyzetét, érdekét nézi és hasonlítja össze a másik emberével, rétegével. Ezért is óriási jelentőségű nálunk a politikai szövetség, amely alapjaiban megingathatatlan, s amely — az átmeneti gondok ellenére is képes feloldani vagy inkább egyeztetni, kiegyenlíteni a különbségeket.

A politikai szövetség történelmi kategória. Épp ezért nem mondhatunk le állandó »karbantartásáról«, megújításáról. Nem olyan korban élünk, amikor bármilyen (kategóriában befejezett tényekről, megingathatatlan állapotokról beszélhetünk. Ezért tartom megfontoltnak és felbecsülhetetlen értékűnek a XII. kongresszus megállapítását: »Hazánkban csak egymással szövetséges dolgozó osztályok és rétegek vannak; érdekeik folyamatos egyeztetése a politika el nem hanyagolható, állandó feladata«

E

gység van tehát a fő kérdésekben. Az egység azonban nem zárja ki, hanem feltételezi a vitákat, a véleményalkotást; s a fej béli n tások helyett őszinteséget, nyűt színvallást, alkotó közreműködést követel meg. Olyan egység, amelyben mindig és mindenki, mindenben egyetért, elképzelhetetlen. Az ellentéteket azonban a politika szellemében föl lehet és föl kell oldani.

Nos hát, remélem, nem kifogásolják, hogy elhunyt szüleim emlékét idéztem bevezetőként. Az ő egymásba fonódott ujjaik jelképek maradtak a számomra. S mert a tár- sadalom legkisebb — legértékesebb — sejtje a család, onnan induljunk hát, ott fonjuk először egymásba ujjainkat.

Jávori Béla

Cs. L.

Kutatjuk a piacot