Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-17 / 64. szám
A NEMZETI EGYSÉG KONGRESSZUSA A hetedik népfrontkongresszus záróakkordjaként a Szózat hangjai csendültek fel, s zúgva-zengve töltötték be a termet — ahol alig egy éve a XII. pártkongresz- szus is ülésezett. Ebben a teremben, ahol ezúttal — ' 1981. március idusán — a szocializmust építő Magyar- ország minden foglalkozású, felekezetű és nemzetiségű, párttag és párton kívüli állampolgára képviselve volt. Ezeregyszáz küldött érezte erősebbnek, eltökélt ebbnek magát, s ugyanez, az egymás iránti bizalom által felerősödő tettrekészség tölthe- tett el minden igazi hazafit, aki figyelemmel kisérte a Hazafias Népfront VII. kongresszusát. Harmadvirágzás. így mondta Kádár János, aki a kommunisták nevében köszönte meg, hogy a XII. pártkongresszus helyzet- elemzését és határozatait magáénak fogadta el a népfront, hogy a kormány programja nemcsak szavakban, hanem tettekben is visszhangra talált az emberekben. Harmadszor virágzik a népfrontmozgalom, mondta Kádár János; első ízben alapvetően más társadalmi viszonyok közepette volt képes virágot bontani, másodízben a felszabadulás után virágzott, majd rövid időre elsorvadt megint, de most — miután jónéhány éve öntözzük hajtásait — újra virágzik. Nemzeti egység ebben az országban alapvetően más történelmi viszonyok közepette máskor is létrejött, de ez a nemzeti egység ma — amikor már magunk mögött tudjuk a nagy osztály össze ütközések korszakát — erősebb, mint valaha. Egységes abban ez a nemzet, hogy békét akar, hogy épp ezért várta bizalommal, s fogadta örömmel a Szovjetunió Kommunista Pártja legutóbbi kongresszusának az imperializmus hidegháborús kihívására adott, az enyhülési politika folytatására elkötelezett, konstruktiv válaszát. Aztán egységes abban is a mi nemzetünk, hogy a szocializmus felépítésére szövetkezett, hogy éppen ezért tartja, érzi a sajátjának a párt immár hosszú évek óta változatlan irányvonalát, a pártét, amely — ismét Kádár János szavaival élve — nem tekinti sem csalhatatlannak, sem tévedhetetlennek önmagát, s amelynek a szövetségi politika következetes folytatása szükségképpen nem pusztán taktikája, hanem stratégiája is, hiszen a szocializmus felépítése a tenni akaró emberek szövetségét, és a döntések előtti érdemi vitát egyaránt nem nélkülözheti. Nem ideológiai egységről volt szó ezen a kongresszuson — nem is lehetett, ma már senki sem ringatja magát ebben az illúzióban — de politikai egységről igen, a mindenki által elfogadható célokról, a szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlan voltáról igen, a család jelentőségéről, a munka elismerésének fontosságáról igen, rrz oktatás, a nevelés, a közízlés formálásának szükségességéről igen. És igen: az egység éppen a különbözőségben öltött testet — ezt lehetetlen volt nem érzékelni — ezen a kongresszuson. A harmadvirágzását élő népfrontmozgalom e kongresz- szusát a felszólalások sokszínűsége jellemezte. Az újságokban megjelenő tudósítások, a televízióban sugárzott részletek nem tükrözhetik teljes egészében azt a szellemi gazdagságot, amely a kongresszus vitáját áthatotta. Láttuk, hallottuk, olvastuk, hogy az egyes felszólalók — összesen harminchétén — milyen sokféleképpen közelítették meg közös dolgainkat, érzékelhettük azt is, hogy egyet akarnak: cselekedni a jobbért. De csak az, aki ott volt, aki részvevője volt a sokrétűségében páratlan tömegmozgalom kongresszusának, csak az tudhatja és érezheti át igazán annak jelentőségét, ahogyan a téesz-tag és az igazgató, a levéltáros és a bíboros, a pénztáros, a költő, a gépkezelő, a KISZ- fiatal, a zeneszerző, a tanár, a színész, az orvos vagy éppen az újságíró beszélt. Mindenekelőtt gondolat- gazdag volt ez a tanácskozás, akár arról volt szó, hogy a nép szolgálata nem változtatható szolgáltatássá, akár arról, hogy ji településfejlesztés még nyíltabb várospolitikát követel, vagy hogy a közös cselekvésre hívó értelmes szónak minél több réteghez, minél több emberhez kell eljutnia. A népfrontmozgalomnak a legfőbb eszköze az értelmes párbeszéd, ennek eredménye és „mintája” is volt a kongresszus maga, eredménye és mintája egyebek között a vallásos emberek és a marxisták. erkölcsnemesítő dialógjának, ami nemcsak az állam és az egyház jó viszonyán, hanem közhasznú együttműködésén is alapul, s amely egyben — amint azt egy püspök említette — felmérhetetlen értékű példájául szolgái Afrika, Ázsia, Latin-Ämerika szabadságra szomjazó hívőinek. „Öreg” népfrontos író mondta el ezen a kongresszuson, hogy a mai Magyarország tiz és fél milliós népének élete eleven cáfolata a szocializmus-ellenes propagandahadjáratnak, hallottuk szlovák szavakkal, majd magyarul is, hogy hazánkban a nemzetiségi lét ápolása az internacionalizmus mindennapi iskolája, s a Magyarok Világszövetségének főtitkára fejtette ki, hogy a mi jó belpolitikánk a legjobb emigrációs politika. Természetesen gondjainkról is sok szó esett, s érzékelhető volt a felszólalásokban e gondok súlyos volta is, ám a küldöttek szava a gondok megoldásának mikéntjére is számos javaslatot tartalmazott, s e szavak az ország biztonságérzetéről, tenniakarásáról adtak hirt. csönosm „csodaszereket” ajánljon. Mégis úgy tűnik, a francia és a nyugatnémet érdekek sok tekintetben egybeesnek, s az orvoslás módja is hasonló lehet. Barre francia miniszterelnök éppen azért utazik a közeli hetekben Bonnba, hogy a gazdasági fejlődést ösztönaő intézkedéseket az NSZK vezetőivel megvitassa. Bizony, egy vacsora keretében aligha lehetett valamennyi szóban forgó kérdésre megnyugtató, végleges választ adni. A villám találkozó * két ország szaros kain csolatain kívül alighanem azt is bizonyítani volt hivatott, hogy Nyugat-Európa vezető hatalmai keresik az azonos érdekekből fakadó közös nevezőket. A fogadóban' feltálalt „diplomáciai menüből” azonban semmiképpen nem következik, hogy — a főzés hasonlatánál maradva — az egyes fogásokat Bonnban és Párizsban azonban fűszereznék. Még kevésbé Washingtonban, ahoí a diplomáciai (boszorkány)- konyha köziismerten más recepteket alkalmai Csúcs a fogadóban Csupa kiadós fogásból állt Giscard d'Estaing és Helmut Schmidt elzászi villámtalálkozójának „diplomáciai menüje”. A francia vendéglátó figyelmessége kiterjedt azonban arra, hogy a bonyolult témákhoz köny- nyű vacsorát tálaltasson a fogadóssal. Ám a „menü” így is alaposan igénybe vette a politikusokat. A megbeszélésen ugyanis áttekintették többek között Nyugat-Európa és az EGK szerepét a kelet—nyugati viszony jelenlegi szakaszában. S önmagában már ez az első „fogás” sok fejtörést okozhatott, különös tekintettel a „Tizek” március 23—24-én Hollandiában sorra kerülő csúcstalálkozójára. Közismert hogy a Görögországgal kibővült Közös Piac tagállamai számos kérdésben — elsősorban a hozzájárulások mértékét és a mezőgazdasági árak kialakítását illetően — nehezen jutnak egységes áldáspontra. Bonyolítja a helyzetet a munkanélküliség rohamos növekedése, ami a franciák és a nyugatnémetek számára is egyre nagyobb gondok forSOMOGYI NÉPLAP rása. A dollár látványos árfolyamemelkedése Párizsban és Bonnban egyaránt kínos meglepetést keltett, s feltehető, hogy a frank, illetve a márka fokozottabb védelméről a „diplomáciai menü” első „fogása” keretében ugyancsak szót váltottak az államférfiak. A második „fogás” valóságos csemegének számított: Leonyid Brezsnyev a közelmúltban levélben fejtette ki az SZKP kongresszusán tett javaslatait. Mind Giscard, mind Schmidt a címzettek közé tartozott, s a hollandiai csúcstalálkozóig a „Tizek” szeretnék véleményüket egyeztetni, hogy aztán közös állásponttal fordulhassanak Moszkvához. Ebben bizonyára közrejátszik majd Washington véleménye is, amely valószínűleg eltérő lesz a nyugat-európai államokétól, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy Párizs és Bonn között is fennállnak bizonyos vélemény különösé -' gek. Ajtb a harmadik „fogást” illeti, a nyugat-európai országok gazdasági helyzete különösen „nehéznek” bizonyulhatott a résztvevők számára. Európa két vezető tőkés hatalma maga is gondokkal küszködik, s Giscard és Schmidt rég lemondott arról, hogy egymásnak, kölr MUGYIIR—KANADAI HÍRGYALÜSOK Kádár János fogadta MacGuigant Púja Frigyes meghívására hivatalos, baráti látogatásra tegnap hazánkba érkezett dr. Mark Rudolph MacGui- gan, kanadai külügyminiszter. Délelőtt a külügyminisztérium épületében megkezdődtek a hivatalos magyar— kanadai külügyminiszteri tárgyalások. A két külügyminiszter a nyílt légkörű eszmecserén megkülönböztetett figyelmet szentelt a nemzetközi helyzet értékelésének, különös tekintettel a kelet—nyugati kapcsolatok kérdéseire. Púja Frigyes és dr. Mark Rudolph MacGuigan behatóan foglalkozott az enyhülés és a leszerelés összefüggéseivel. A megbeszélésen részt vett Dorothy Jane Armstrong. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn a KB székhazában fogadta dr. Mark Rudolph MacGuigan kanadai külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. Az eszmecseren részt vett Púja Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Dorothy Jane Armstrong, Kanada magyarországi nagykövete. A nap folyamán Lázár György, a Minisztertanács elnöké a parlamentben fogadta dr. Mark Rudolph MacGuigant. A kanadai külügyminiszter a Szépművészeti Múzeumban délután részt vett Tom Forestall kanadai festőművész kiállításának ünnepélyes megnyitóján. A művész az utóbbi negyedszázadban alkotott munkáiból válogatott tárlat megnyitóján Mark MacGuigan elmondta: Kanada egyik legkiválóbb festőjének kiállítása nem csupán Tom Forestall művészi törekvéseiről ad keresztmetszetet, hanem a bemutatott képek témaválasztásukban, hangulatukban, technikájukban ! Kanada levegőjét árasztják. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes megDr. Mark Rudolph MacGuigan kanadai külügyminiszter életrajza Dr. Mark Rudolph Mac Guigtrn 1931. február 17-én született a kanadai Prince Edward Island tartomány fővárosában, Charlottetown- ban. Jogászcsaládból származik: édesapja 1935—44 között a tartományi kormány minisztere, ezt követően 1967-ig a tartományi legfelsőbb bíróság bírája. Jogi tanulmányokat folytatott, egyebek között a leghíresebb kanadai 'jogi egyetemen, a torontói Osgoode Hall-ban, és a New York-i Columbia egyetemen szerzett tudományos fokozatot. 1960— 67 között professzorként a torontói egyetemen jogot adott elő, majd 1968-tól az Ontario tartománybeli Windsor egyetem jogi karának dékánja volt. 1971-ben a Prince Edward Island egyeteme tiszteletbeli jogi doktorrá avatta. 1968-ban a liberális párt képviselőjeként választották be az ottawai parlamentbe és azóta minden alkalommal újraválasztották. 1972—74 közölt munkaerő és bevándorlásügyi miniszter, 1974 — 75-ben a munkaügyi miniszter parlamenti államtitkára. 1975—79-ig a képviselőház igazságügyi és jogi állandó bizottságának elnöke. 1980. március 3-án nevezték ki külügyminiszterré. nyitójában kiemelte: e kiállítás országaink fejlődő kulturális. művészeti együttműködésébe illeszkedik. A most bemutatkozó kanadai művész neve jól ismert a szakemberek körében, az itt látható kollekciót mutatták be a belgrádi konferencia tiszteletére rendezett nemzetközi kiállításon is. A művész — mint mondotta — egyik jeles képviselője a hatvanas években elindult, egyfajta figuratív ábrázolásra törekvő mozgalomnak, amelyet mágikus realizmusnak neveznek. A megnyitó beszédeket követően a festőművész kalauzolásával a vendégek megtekintették a tárlatot. Részt vett a megnyitó ünnepségen Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. Jelen volt Dorothy Jane Armstrong, Púja Frigyes esté vacsoráit adott vendége tiszteletére. Fohász, zarándokút A pakisztáni légitársaság repülőgépén a szaúd-arábiai Taifba érkezett hétfőn Da- maszkuszból az eltérített pakisztáni gép kiszabadult túszai közül 95 személy, többségükben pakisztáni állampolgárok. További hat szabadult túszt egy szíriai kórházban ápolnak. Mohammad Ali Khan pakisztáni közoktatási miniszter, aki a szabadon bocsátott poiitikai foglyokat kísérte Szíriába, kijelentette: a szabadságukat visszanyert túszok hazatérésüket megelőzően két napot Szaúd- Arábiában töltenek, hogy az iszlám szent helyein hálafohászt mondjanak megmenekülésükért. A volt túszok elzarándokolnak Mekkába, majd Medinában felkeresik Mohamed próféta síremlékét. Tervegyeztetés Befejeződött Bakuban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tervezési együttműködési bizottságának 25. ülése. A bizottság ülésén megvizsgálták, jóváhagyták és a KGST XXXV. ülésszaka elé terjesztik: a KGST-országok közötti 1981—1985. évi terv- koordinációról szóló beszámolót és a KGST-országok 1981—1985. évi sokoldalú integrációs tervének tervezetét. A bizottság megtárgyalta a szovjet vasérctermelés szinten-tartásának es a KGST-országokba irányuló vasércszálIrtások kérdéseit, továbbá a kubai cukortermelés és mezőgazdaság, valamint a citrusfélék feldolgozásának- komplex bővítésére irányuló együttműködés kérdései! is. 60 éves a mongol néphadsereg A mongol népi forradalmi hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából hétfőn ünnepi csapatgyűlést rendeztek Szolnokon, a Kilián György repülő műszaki főiskolán. Az eseményen — amelyen részit vett és felszólalt Badamtarin Daldo budapesti mongol nagykövet és Pocsék József altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes — megemlékeztek a mongol népi forradalmi hadsereg hat évtizedes történetéről, a testvéri ország fegyveres erőinek elismerésre méltó fejlődéséről. Gy. D.
