Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

A bú/.a táplálékot adó nö­vényeink királya, mellette — és a többi gabona nemű mel­lett — a burgonya sokáig a szegénységet és a szükséget jelképezte. Meglehet ez az előítélet volt az oka, hogy e t on Los kapásnövény tanul­mányozását sokáig elhanya­golta a magyar néprajztudo­mány. A hiányt Kosa Lász­lónak. az Akadémiai Kiadó­nál tavaly megjelent mono- g ratikus igényű munkája pótolja. A burgonya Magyar- országon című kötet nyomon követi a növény hazai törté­netét attól fogva, hogy az 1700-as evek közepe táján Németországból hazatérő protestáns diákok tarisznyá­jukban először behozták, egészen a közelmúlt esemé­nyéig. ■ Lábodi lépések Neu v ven évvel ezelőtti krónikát 1 mutatok Lébtr G yuLaile uak, a Lábixp Köz­ségi Közös Tanács elnökének. An a vagyok kiváncsi: hol larlaaaK má, mennyire vál­tozott a falu arculata. Szey- halmhy Gyula Dunántúli, varmegyék című — lüüD-beaJ. megjelent — könyvében ez all Lábodról: : kisközség a nagyatádi járásban, területe 10 163 kataszteri höld. 20114 lakója, 361 lakóháza, két is­kolája. es egy keményítőgyá­ra van. MilyenrGna? A tanácséi-, no is ao-tokat sorol. — Ezekből az adatokból egyetlen egy illik csak a mai Labodia: az, pogy a nagyatádi járásban van.- A tanács lí)69. január 1-én egvesült a rinyabesenyőivel, lél évvel később a nagykor- padival. Lábod a lsólokú köz- igazgatási központ; a terü­let is változott: 11 562 hold, azaz 6652 hektár. Az 1980-a.s népszámlálás szerint 242t)-an élnek itt. A lakóházak sza­ma 641. Igaz, nincs mór két iskolánk, csak egy viszont az minden igény t kielégít.- £s 1 huiulcalu'-yek? SÉFÁG erdészetéről és a termelőszövetkezetről. ... — Elegedettek-e u lehető­ségekkel? — Részben. Mert igaz ugyan, hogy kiiencszázan dolgoznak Lábodon, de so­kan .iáinak Nagyatádra is. Mindössze nyolc kilométer ide a város, - jó a közlekedés, s így naponta két száznyolc­vanán kelnek útra. A cérna­gyár, a konzervgyár es a kórház sok munkást elvitt. Az utóbbi különösen sok nőt. A másik gond: a Dél-somogyi Állami Gazdaság központja Nagyatádon, a SEFAG-é pedig Kaposváron van, s az érvényben levő rendelkezé­sek alapján egyik sem tud­ja tigyeiem.be venni a köz­ség fejlesztési célkitűzéseit: ez azt jelenti, hogy mi ad­juk a munkaerői, a nyere­ségből azonban mar ' nem részesedünk. Petiig jól .jön­ne, hiszen ceupán a fűrész­telepnek húszmillió forintos a forgalma ... ­— Ha kevés iw a leiteui­seg. Labml szemmel luílut- fáíWWépíif;» ■■■•■” »>*',« — Tizenöt éve kezdődött a ga>.i fejlődés. Hat új utca nyílt. J25 lakóház épült. Két éve készült el a két áj szolgálati lakás — A keményítőgyár ter­mészetesen nincs meg, he­lyén a Dél-somogyi Állami Gazdaság fűrésztelepe talál­ható. amely elsősorban ex­portra dolgozik. Ugyancsak munkaalkalmat kínál a gaz­daság gépjavító műhelye, s meg nem beszéltünk a 1974-ben elkészült — csak­nem tizenkétmillió forintos beruházással — a nyolotanv- lermes általános iskola, s tavaly újabb négy tante­remmé: bővítettük. Tűt éve avattuk az orvosi rendelőn és az öregek napközi ottho­nát, ez utóbbiban haimpwe Sikeres kísérlet Féls i va tagos vidékkén t: tartják számon a Kazah SZSZK és az Oroszországi Föderáció hatarán levő öve­zetet. A Szovjet Tudomá­nyos Akadémia DZsanibek- ben működő erdészeti es ta- Lajjavítási laboratóriumá­nak kísérleti parcel-lái-n a taoósok bebizonyították: itt, abol a nyári átlaghőmérsék­let- eléri a 42 fokot s évente aittag 274 millimeter a csa E padék, hektóiónként 25 má­zsás gabona-átlagtermést le­het elérni. / A kísérleti parcella csupán 400 meter széles, átlagos vé­dőerdősáv, csak a sorfák nem szorosan egymás mel­lett állnak, hanem egymás- lét 40—50 méterre. Az így keletkezett »-totyosok'on­vannak a szántók. A fák föl­fogják a havat, s köztük olyan mikroklíma alakul ki, amelyben változik a talaj, a klíma és a növényzet is. Az öntözéssel juttatott, átlag 190 mm-nyi véz imuJrtcö rtyen nagy unawmnk «igweseae». NÉPLAP idős embert tudunk elhe­lyezni. Hét éve van vízmü­vünk. Tavalyelőtt adtuk át az ABC-árunSzat. vele együtt a postát. Elkészült az u.i tsz-iroda, orvos- é.-> peda­góguslakást építettünk.... — Ezek szerint gondtala­nok a lábodiak? — Korántsem, mert meg­annyi -.teendőnk van. Meg­oldatlan például a vendég­látás. Most építjük az űj melegkonyhás büfét. Egy­millió-hétszázezer forintért készül a gyógyszertár és a szolgálati lakás, a rendezési terv alapján új helyre köl­töztetjük a gázcsereteiepet, s bővítenünk kell az ivóvíz- hálózatot is... Mindez Vegy- egy lépés a fejlődés útján. Ha sikerül mindent megol­dani. Labod az ezredíorduló­ra nagyközség lehet . . . Úgy lesz-e? Nem tudom. Az viszont biztos, a telepü­lés sokat változott. Nem vé­letlen, hogy a me&vei tanács októberi határozatában La­bortól minta községgé jelölte ki. N. J. A kötet Del-Somogv című fejezete amellett, hogy szá­munkra rendkívüli értékű, tanulságos, sőt izgalmas, a termelés száz év előtti és mai gondjai közti párhuza­mok megvonására nyújt mó­dot. 1762. decemberében egy görgetegi lakos azzal a pa­nasszal fordult az úriszékhez, hogy lovát zálogba adta „egy szuloki - embernek szánnal együtt’ 15 forintokért..', mely pénzből mindekkoráig 10 forintnál többet meg nem vehettem, s ezt is kit kolom- pérral, kit kukoricával fizet­te meg.” Eme első somogyi adat évszáma ulán három évtizeddel például a hencsei uradalomnak már több köz­ségében is termelték a bur­gonyát, 1809-ben pedig a so­mogyi Széchenyi-uradalmak tisztjeit utasították: minde­nütt termeljenek burgonyát és káposztát, hogy legyen mivel tartami a munkásokat. A segesdi uradalom — amelyhez Kalmáncsa is tar­tozott — gazdaságfejlesztési tervének fejezete ezt a cí­met kapta: „Kolompárnak nagyobb mennyiségben le­Öregkorban a fiatalságról és a vigság Nem en mondom, a mi kei Werkmonn Józsefné állítja, hogy az ifjúkor, a fiatalság csupa vígság: fiatalnak len- mi annyit tesz: vidáman múlatni az órákat, a perce­ket. S hogy ebből a derűből gazdagon maradt hatvanki- lenc év elmúltával is? Ez egyéni adottság, természet dolga csupán? Jókedvű volt mindig, mások rossz hangu­latát is jóra varázsolta, pe­dig a sors nem mindig fo­gadta kegyeibe... Férjé el­esett a második vilagháoorú- ban: amikor Mikénél állt a front, menekült az egész fa­lu, s veszni hagyta jószágát ingóságát... Hatéves volt. amikor Mi­kébe került 1918-at. írtak. Itt volt nagylány, itt kötöt­ték be a fejét. A tél tele volt mulatságokkal... — A szilveszteri bál után már a farsangi össze jövetel­re készülődtünk — meséli mikéi otthonában. Az emlé­kezéstől van-e, vagy arrvúgy ks sajátja, hogy szemében huncut mosoly bujkál, nem tudom. Mintha ugratásra ké­szülne, mintha egy jó tréfa csattanójának etöjatekat Lat­nam az aicán, — Nagy volt a készülődés farsang vasár­napjára. Reggelig táncol­tunk ... A dohánysimítással akkorra már végeztünk, le­adtuk a beváltóba. átalában karácsonyra már megüresed­tek a pajták. De bál volt nemcsak vasavnap, hanem be Won meg kedden is. Azok­ban a napokban csak annyit dolgoztunk, hogy elláttuk az állatokat az istállóban, az ól­ban. Aztán kedden, a mu­latságok utolsó napjan éjfél­kor indult ki-ki haza. — Han.ww voltak akfcer fúrta mhl, io korúak, mint Éva néni volt annak idején ? — Hajaj, voltunk mi még százan is, akik akkor vagy korábban álltak ki a hato­dikból. merthogy hatosztá­lyos iskolába jártunk. Két tanítónk volt . . . No, hát a készülődés, az bizony nagy volt, ahogy a farsangot vár­tuk. Nem ruhákat készítet­tünk — itt a svábok már akkor sem jártak német nép­viseletben, nem úgy, mint Szu lók ban —, hanem étele­ket. A sütés-főzés, az volt az igazi! Kocsonyát főztünk, farsangi fánkot sütöttünk. Maskaraba farsangkor nem öltöztünk, inkább pünkösd­kor meg a sz.üreti mulatsá­gom. Akkor aztán nagy volt a felfordulás! Meg hat ko­csi is felvonult: Sotnssich ök­löket adott, azok húzták a kocsikat. Most meg, látja, alig van valami mulatság eb­ben a faluban. Nincs itt mar fiatalság, bálba is máshová járnák inkább... — Hol tartották * íarsan- gi balokat: a kocsmában vagy házaknál? — Leginkább a kocsmá­ban. Kettő is volt a faluban, a legtöbb mulatságot a Lo- wenfeldnél rendeztük, de el­jártunk a Malisakhoz is. Az egyik kocsma ott állt, ahol a tanácshaz volt egészen ad­dig, amíg Kadarkúthoz nem xürzetesítették . Mikét. Per­sze, a házaknál is összejöt­tünk. Szegény szüleimnek eleg sok kárt tettek azok, aki kint rekedtek: a fiata­labb legény kék, akiket az idősebbek nem engedtek be hozzánk, a nagylányokhoz. Letördelték a rózsafákat, tégladarabokat hordtak az ablak alá. kiemelték a kiska­pukat a helyükről . .. Alka­lom volt a muUt tsagra * endő termesztése iránt.” Ál 1832-es robotjegyzék tanúsá­ga szerint akkor már „ko­lompár” termelésére Is köte­lezték a jobbágyokat. A tájegységnek e növény termesztése szempontjából Kivételes adottságaira először Csorba József orvos hívta föl a figyelmet, 1857-ben. Ak­koriban állították föl az el­ső uradalmi szeszlőzdéket. A káimáncsai szeszgyár például az 1840-es években 2566 akó szeszt szolgáltatott. Néhány évvel később már hat a bur-gonyafölöslegre alapozott — szeszgyár működött Dél- Somogyban. Ugyancsak ki/a- rélag a környék burgonyájá­nak hasznosítására alapítot­ták 1892-ben a Szechenyi- uradalom lábodi keményítő- gyárát — itt naponta 1600 mázsa gumót dolgoztak fóL Ezek a rég megszűnt tize-. mek sokaknak eszébe jutot­tak például három éve, mi­kor filléres „eszmei ár” fe­jében a gazdaságok -tonna- szám etettek föl az állatok­kal vagy hagyták a földben a senkinek sem kellő burgo­nyát. A megye ma is az or­szág második legnagyobb burgonyatermelője, meg sincs egyetlen feldolgozó üzem sem, amely hasznosíthatna a piac és a termelés jórészt öntörvényű ciklikusságából fakadó fölösleget. Országos jelentőségű bur­gonyatermelővé azonban So­mogy csak 1926 után lett. A termeléshez képest Kapos­vár, Szigetvár és Pécs fo­gyasztása minimális volt, így a termelők elsősorban a fő­városba szállították a ter­mést. Azóta nem volt év, beleértve a legutóbbiakat is, hogy Rinyaújlak, Csokonya- visonta vagy Homokszent- györgy környékéről ne in­dultak volna szekér, majd később teherautó-karavánok Szombathely, Veszprém vagy Pest felé. Az Alsó-dunántúli Mező- gazdasági Kamara először 1929-ban ismerte el losan is burgonyatermeU tájként Somogyot. Ugyanab­ban az évben a barcsi kerü­leti gazdagyűlésen egy ho- mokszentgyörgyi középpé raszt panaszkodott az érté­kesítési lehetőségekre, s töb­bek között az exportlehető­ségeket hiányolta. Egy évvel később fentebbi kamarában hivatalosan is megállapítot­ták, hogy az olasz és görög export lehetőségeit azért nem tudták jól kihasználni, mert szervezetlenül mérték föl a termést... 1928-ban a lábodi keményítőgyár lengyel burgonyát importált — na­gyobb keményítőtartalmáért, de. magasabb áron. Pedig So­mogybán nagy mennyiségű burgonya volt eladatlan. A nagy gazdasági válság első évében tették szóvá, hogy az állami irányítás kö­töttsége miatt ALsó-Dunántűl nem használja ki előnyös földrajzi fekvéséből adódó lehetőségeit. A korabeli meg­fogalmazás ma pontatlannak: hat. Így volna helyesebb: nem tudja kihasználni lehe­tőségeit, mert burgonyát (a jó arat hozó években) ott is termeinek, ahol akar mi­nőségi búzát is vethetnének. Az ilyen „konjunktúralova­gok” nehezítik meg, hogy Somogy kellő érdekeltiig mellett éljen lehetőségeivel. Talán ennyiből is látható, milyen izgalmas olvasmány lehet egy, a könyvtár polca­in, sajnos, észre sem vett néprajzi-, gazdaságtörténeti kötet. .. ötven év múlva egy kuta­tó talán vállalkozik e kötet - folytatására. Jó volna benpe efféle mondatokat olvasni: „A nyolcvanas évek óta nőtt a tájegység termelése. A ja- vuló érdekeltség és a feldol­gozó-kapacitás fejlődése nyo­mán a somogyi burgonya-. termelők méltóak maradtak jó hírükhöz. Bíró teremi — Bálok voltak az év min­den szakában. Aratáskor is, amikor annyi volt a munka, hogy alig győztük. Rengeteg dohányt termett ez a köz­ség, néhány pajta még most is ott áll az udvarok végé­ben. Nem volt olyan ház, ahol né termeltek volna leg­alább egy, de inkább másfél kataszteri hold dohányt! És ez már tavasztól, a magve­téstől munkát adott, kará­csonyig. Hogyan zajlik Mikében az idei farsang? A kérdésre Máger Mária, a nőbizottság elnökhelyettese • válaszolt. Megtudtuk, hogy az óvodá­ban, az iskolában jelmezbál dívik ilyenkor, a legjobb jel­mezek készítőit, illetve vise­lőit díjazzák. Február 21-én a tsz nőbizottsága farsangi bált rendez, amelynek bevé­teléből ma jd az öregek nap­jának költségeit fedezik. Az öregek napjáét, aheű Éva néni és társai, a Rá­kóczi Tsz számos nyugdíjas* ül majd együtt, s emlékez­nek — talán a, régi mulatsá­gokra is . ;. » Herncsz FercM ! Koiompér SoiEsgyországből máyusfa kitánco- lasa is a lányos házaknál. Áldo­mással! Most is állítanak a fiúk májusfát, de bi­zony előfordul, hogy elfelejtik ki táncolni, és még hónapok múlva is ott meredezik a csupasz fa ... Mintha a nap elé felhő kúszna, úgy borul el Éva j néni derűs / arca, j amikor a hábo­rúról,, a menekü­lésről' beszél. — Negyvennégy karácso­nyát még itthon töltöttük, aztán elmaradt a szilveszteri bál, a farsangi mulatság. Még újév élőt elmentünk a falu­ból az akkori Németladra, és csak hónapok múlva jöhet­tünk haza. A mi családunkat Szeibertékhoz kvártélyozták be. Szerettek bennünket, jól megvoltunk együtt, a két család. Amikor megint ha­zajöttünk, gondolhatja, mát találtunk, mit hagyott ne­künk a háború ... S amilyen gyorsam jött a felhő, olyan szaporán tova­sodródott — Éva néni ismét mosolyogva meáél: — Tavasz volt, a lányok a szovjet katonákkal táncol­tak. Azt hiszem, a katonák harmonikáxtak, akik mar visszajöttek a frontról. A fiatalság szeretett vígan len­ni ... Szerettek és bwdtak vigad­ni, noha a háború előtt a nwk eiekre is érvényes volt az akkori parasztsors: pir­kadattól napnyugtáig a föl­deken görnyedtek. Ezen a homokon, amelyen csak a kedvére való növény terem — Szerettük ezeket az össze jövetel ehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom