Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A Csertő utcában Dr. Sas Elemért keressük — mondom az ELTE Múzeum körúti épületének főportá­ján. Az útbaigazítás első hallásra egy kissé bonyolult, ere elindulunk, bízva abban, hogy úgyis odatalálunk. S valóban, egy gerendá­val körbeácsdlt bejáraton látjuk a táblát. Az épület felső emeletén van Sas Elemér cellája. Néni véletlenül írtam cellát. Az egyetemi docens szobájában alig férünk el hárman. Rövidesen el is indulunk lakására, a Csertő utcába. Útközben afelől érdeklődöm, mikor járt Kaposváron? Szülővárosának említése gye­rekkori élmények sorozatát hozta felszínre. Azt például, hogy serdülőként rajztáblából kapcsolótáblát készített, hogy iskola után otthon is tudjon kísérletezni. Kilencéves volt, amikor kitört a második világháború. Attól kezdve nehéz volt alkatrészek­hez hozzájutni, ezért játékait használta fel kü­lönféle eszközök építéséhez. Vil- lanymotprt pél­dául gyerekkard felhasználásával készített. A pos­tatiszt apa mel­lett az édesanya tartotta össze a családot, aki ko- rá,n észrevette fia érdeklődését, és karácsonyra olyan ajándéko­kat vett, mint az optikai kísérlete­ző szekrény. A ni kibele­zett . fémcsövek­ből, karikákból és egyéb tartozé­kokból vetítőké­szüléket, távcsö­vet, mikroszkópot állított össze. A játék hasznát az bizonyítja a legjobban, hogy Sas Elemér az iskolatelevíziós adásokhoz felhasználta néhány ötletét. Volt például egy betűsor, amelynek csak az egyik fele volt leírva, s tükörhöz téve kellett kiegészíteni. Erről beszélt, illetve, bemutatta a televízió­ban. Máskor vetélkedő kérdések összeállítá­sánál gondolt a hajdani optikai játékra. Később — a háborús évek közepén — elekt­romos kísérletező dobozt kapott, melynek sok darabja hiányos, rossz volt. A serdülő fiú ebből is sokat tanult, mert magának kellett rájönnie, hogy a hibás darabokat mivel he­lyettesítheti. Egyszer például egy lelőtt Li­berator roncsaiból készített mágnest. Ezt a határozott érdeklődést az iskolának is észre kellett vennie. Az azonban érdekes, hogy Sas Elemér elsősorban középiskolai ta­nulmányaira emlékszik élesen. A Somssich Pál gimnázium testületéből először Tihanyi Ferenc fizikatanárt említette, aki irányította, támogatta munkáját. A gimnázium szertárá­nak generátort állított össze, amely átala­kítható volt egy-kettő-három fázisúvá, és az ezzel kapcsolatos törvényszerűségek demon­strálására szolgált. Szívesen emlékezik arra, hogy az iskolának volt egy motordinamója, amely nagy teljesítménnyel tudott egyenára­mot adni. Az erősáramú kísérletekhez ez ma is szükséges lenne. (A szemléltető kísérlete­zést egyetemi munkájában is fontosnak tart­ja. — Készítettem néhány eszközt — mond­ja, amikor az egyik terembe invitál, ahol a végzős hallgatók szoktak kísérletezni. A megmutatott eszközben először nem láttam többet egy cukortartónál. A magyarázó szavak azonban megvilágították, hogy egyszerű szerkezet a súlytalanság bemutatására.) A fi­zikatanár mellett sokat tanult Gelléri Emil­től. (..Gellert azóta is figyelemmel kíséri pá­lyámat. Többször írta meg észrevételeit elő­adásaimmal kapcsolatban. Meglepett, hogy a gimnáziumi évek után kutató lett. aki idős korában képes volt kandidátusi vizsgát ten­ni. Két éve részt vettem ezen.”) A gimná­ziumban természetesen tagja volt az önkép­zőkörnek, előadást is tartott a kozmikus su­gárzásról. A folyamatos, érdeklődő tanulás eredménye volt a jeles érettségi. Ennek a je­lesnek akkor súlya volt, az 1948-ban végző osztályból mindössze hárman érték el ezt a szintet. Ezzel már lehetett jelentkezni az Eötvös kollégiumba, ahova egyhetes felvételi vizsga után bekerült (az egyetemre ezzel párhuza­mosan felvették). A kollégiumban talált so­mogyi ismerősöket Keszthelyi Lajos és Fodor András személyében. Tanulmányai alatt a kísérleti fizika volt a legkedvesebb súdiu- ma. Az akkori szokásoknak megfelelően már elsőéves egyetemistaként tanítani kezdett a Csokonai Vitéz Mihály általános iskolai népi kollégiumban. Rövidesen nevelőtanári meg­bízást kapott (ami együtt jár a bentlakással). A kollégiumban, ahol akkor Somogyi Tóth Sándor volt az igazgató,, tanított fizikát és matematikát. Volt a Tanulj jobban! sorozat­ban egy geometriakönyv, amelyből játékos feladatokat lehetett megoldani. Ezzel dolgo­zott legszívesebben. Egyetemi évei egy nehéz történelmi idő­szakra estek. Természetes, hogy Sas Elemér­nek is volt „lelkesedés korszaka", amikor agitátor volt, felvonult csoportosan az utcán csasztuskákat énekelve. Később DISZ-titkár lett. Szervezte a politikai megmozdulásokat és foglalkozott tanulmányi ügyekkel. Kezelte a faliújságot, és aktuális kérdésekről maga is írt cikket. Részt vett egyhetes munkalábor- ban Dunaújvárosban. Amikor a jövő kérdése az utolsó egyetemi évben felmerült, akkor az egri pedagógiai főiskolára jelentkezett. („Kitöltöttem a kér­dőívet, és elküldtem Egerbe. Pár nap múlva hívattak az egyetem dékáni hivatalába, hogy miért nem akarok Pesten maradni. Alig tud­tam megmagyarázni, hogy erről szó sem volt, s örültem, hogy az egriek megkerestek. Ki­derült, hogy ide várnak. Maradtam.”) Vég­zős hallgatóként geometriagyakor­latot vezetett az al sóbbéveséknek, majd Voitner professzornak a gyakorlati labo­ratóriumában se­gített. így ami­kor kinevezték tanársegédnek, , a demonstrációs la­bort vezette to­vább. Amikor a> Kísérleti Fizikai Intézetben a ku­tatómunka egyik • iránya a röntgen finomszerkezetek vizsgálata , volt, Sas Elemér ebbe kapcsolódott be. Feladata a GM csöves röntgen- sugarak abszolút intenzitás méré­se. Az egyetemen gyakori átszervezések ter­mészetszerűleg beleszóltak munkájába. Ha a tanszékvezető témát váltott, a beosztottnak követnie kellett, új és újabb mérésekben vállalt részt. Amikor atomfizikai tanszékké szervezték át munkahelyét, akkor Jánosy professzor mellett dolgozott. („Tanársegéd­ként tanszékvezető-helyettesi funkciót lát­tam el. A minisztériumban sokszor tréfál­koztak ezen. 1961. április 12-én kaptam meg az adjunktusi kinevezést, pontosan akkor, amikor Gagarint fellőtték.”) A demonstrá- . ciós labor végül is 1972-ben az általános fi­zikai tanszékhez került.' s azóta Sas Elemér itt dolgozik dr. Kovács István tanszékvezető mellett. A napi munkájáról kérdezem. Előadásokat első- és másodéveseknek tart altalános fizi-* kából, negyedéveseknek kiscsoportos foglal­kozást fizikamódszertanból. Feladata még a tanárjelöltek óráinak látogatása. Részt vál­lalt a levelező oktatásból. A tanárképző tan­folyam felelőse (azaz neki keilt az órarendet összeállítania, ő írja alá a bizonyítványokat). A TIT megbízásából minden csütörtökön és pénteken este — már csaknem húsz éve — egyetemi előkészítőket, tart. Irányítja a dip­lomamunkások témáit. Mint bizottsági tag. rendszeresen állam vizsgáz tat. Gyakran felvé- . teliztet is. Ehhez járulnak még a tár­sadalmi megbízatások, felké­rések. A Művelődési Minisz­térium felkérte a pedagógiai szakbizottság társelnökének; a TIT, országos fizikai vá­lasztmányának elnöke, a Fi­zikai . Szemle szerkesztő bi­zottságának tagja, hogy csak néhányat említsek. S dolgo­zik a televíziónak, a film­gyárnak. Fizikaórái, előadásai mindenki számára érdekesek. („Naponta rengeteg levél jön a televízióba, s csak ritkán fordul elő, hogy kifogásolnak valamit. Meg kell említenem, hogy a szűkebben vett szak­ma reagálása ezekkel kapcso­latban kettős. Vannak, akik féltékenységgel tekintenek szerepléseimre, s bírálnak, hogy elvon az egyetemi munkámtól. Viszont a kiváló szakemberek megértéssel fogadják. Marx György beíratta docensi kinevezésem­be. hogy soha nem mondtam olyat, ami szakmai szempontból kifogásolható volna.”) A televízióban húsz év alatt több érdekes sorozata volt, közülük különösen élénk fi­gyelmet keltett a tudós fizikusokat bemuta­tó. Rádiós, televíziós népszerűsítő előadásai­nak két könyv lett az eredménye. A Beszél­getések a fizikáról (1975) és a Mindenki is­kolája 7. osztályosoknak (1976) készült köte­tében a fizikával foglalkozó rész. A fizikai tudományok eredményeinek népszerűsítését két okból tartja fontosnak. Először azért, mert a termelésben dolgozóknak erre állan­dóan szükségük van. Másodszor, a termelő­erőben fontos szerepet játszik az általános műveltség, azaz számára meghatározó az a cél, amelyik sokrétűen képzett szakemberek­re épít. („Az ilyen ember magatartásában is kulturáltabb. A természettudományok a leg­jobb példákat szolgáltatják a tudományos világnézet kiala'kításáhóz és a dialektikus gondolkodáshoz. Ha megkérdeznénk, ki mit ért dialektikus gondolkodás alatt, nagyon kevesen, tudnának megfogható dolgokat mon­dani.. A fizikában ezt szemléletesen igazolni lehet.”) Hallottam fizi­kusok körében olyan véleményt, hogy aki csak „így”, beszélgetve foglalkozik a tu­dománnyal, az nem „.igazi” szak­ember. Van vi­szont olyan ta­pasztalat, hogy az igazán nagy tu­dós egyéniségek (mint Szentgyör- gyi Albert), min­denki , számára könnyen adják át ismereteiket. Sas Eelemér az utóbbira törek­szik. Amikor a rádió megkérte a Kollégiumi órák című mű­sor gondozására, akkor hamarosan felismer­te. hogy dialógusokkal sokkal jobban lehet dolgozni. Ha könyvet, tudományos dolgoza­tot ír az ember, akkor igyekszik elkerülni a tévedésnek még a látszatát is, de egy ilyen beszélgető sorozatban nyugodtan szóba ke­rülhet a tévedés is, megvilágítva, miért nem jó, miért hibás. A Beszélgetések a fizikáról egyes fejezetei­ben külön részek foglalkoznak a felvételi vizsgák anyagaival. Sas Elemér több mint húsz éve felvételiztet már az egyetemen, ezért kérdeztem tőle, hogy vannak-e vissza­térő, évről évre ismétlődő problémák. Vála­sza nem lepett meg. mert azzal kezdte, hogy a gyakorlati ismeretek csökkenését figyelte meg a jelentkezőknél. Teoretikussá vált a középfokú óktatás, a gyakorlati témák meg­világítására alig kerül sor. Ha valakitől azt kérdezi, mi történik, ha felkattintja a vil­lanykapcsolót, akkor a jelölt beszél minden­ről, csak arról nem. hogy izzik az égő. Eb­ben nyilván van szemléleti torzulás, mert rangon’ alulinak érzik, hogy konkrétumokról beszéljenek. Érettségi elnökként arról is van kus felmondása mennyi káros következmény­nyel jár. Ahhoz viszont, hogy valaki önállóan gon­dolkodva tudjon beszélni bármely jelenség­ről, szükség van egy bizonyos tényanyagra. Az utóbbi időben épp ennek a fontosságát kérdőjelezték meg. Ennek a következménye bizonyos mértékig, hogy gyakori a fogalmi zűrzavar. Zénón és a teknősbéka példája eléggé ismert. A filozófus szerint a leggyor­sabb futó sem érheti utol a teknősbékát, mert az elindulva elér egy bizonyos távig, de mire a futó odaér, újabb utat tett meg, s így. ha bármily csekély mértékkel is, a futó mindig mögötte marad. A paradoxon fogal­mi megvilágításához aligha kell jobb példa. Miért? — kérdezem. Hiszen látszólag kézen­fekvő a dolog igazsága. „Igen, de az ellenke­zője igaz. A lényeg az, hogy Zénón formális gondolkodásában nincs helyük a változás­nak, az időbeni folyamatoknak. Ezzel figyel­meztetett a gondolkodás helytelenségére. A fizikai gondolkodás változásához szükség volt új matematikai alapokra, amelyek fel­oldják az ellentmondást. A newtoni diffe­renciálszámítás le tudta írni a változás se­bességét, s választ adott arra, amire Zénón stílusában nem lehetett válaszolni.” Könyvei, írásai, előadásai. véle­ményt tartalmaz­nak a középfokú fizikatanításról. Ügy látja, hogy a koncepciók változása sokszor hozza nehéz helyzetbe a tan­könyvek szerzőit. Leginkább azzal, hogy eltűntek a célok. „Módsze­rek és teóriák al­kalmazása vált céllá” — mondja tűzzel. S indula­tában érezhető a változtatás igénye. Lassan eljutot­tunk C. P. Snow elméletéhez, aki úgy látja, hogy növekszik a szakadék a természeti és humán ismeretek között. Sas Elemér ezzel nem ért egyet. Ügy gondolja, hogy mindenfajta tudásnak — megosztottság nélkül — az emberiséget kell szolgálnia. A dolgok ismerete az egyszerűtől a bonyolultabb felé halad, de ezeknek az emberiség hasznát és harmóniáját kell szol­gálniuk. Vannak, akik a kutatások korláto­zását követelték, mondom, s erre Sas heve­sen feiel: „Nem a kés feltalálójának a bűne, hogy az eszközt gyilkolásra használják.” A felfedezések felhasználásában lenne szük­ség több humanizmusra. Abban egyeztünk meg. hogy a humaniz­mus ez esetben nem azt jelenti, amire leg­többen irodalmi és művészettörténeti tanul­mányainkból gondolunk. A fogalom tartalmá­ban Sas a természeti és bölcsész tudományok szoros kapcsolódásra, mi több, kölcsönha­tására gondol. Arra, hogy amikor maghasa­dásról, atomkísérletekről beszélünk, akkor mindjárt társítsuk .mellé azt, hogy ezek mi­ként haznosíthatók a teljes emberi kultúra nézőpontjából. (»Erre figyelmeztetem hall­gatóimat akkor is, ha bölcsészeknek tartok előadást.«) A hosszú, fárasztó beszélgetés oldása­ként Sas Elemér fényképalbumot mutatott balatoni felvételekkel. Megkérdeztem, mit jelent számára Somogy, Kaposvár? ..A szülőhazám. Ha otthont említenek, akkor mindig oda gondolok.” Laczkó András sok tapasztalata, hogy a tartalom mechani 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom