Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A Csertő utcában Dr. Sas Elemért keressük — mondom az ELTE Múzeum körúti épületének főportáján. Az útbaigazítás első hallásra egy kissé bonyolult, ere elindulunk, bízva abban, hogy úgyis odatalálunk. S valóban, egy gerendával körbeácsdlt bejáraton látjuk a táblát. Az épület felső emeletén van Sas Elemér cellája. Néni véletlenül írtam cellát. Az egyetemi docens szobájában alig férünk el hárman. Rövidesen el is indulunk lakására, a Csertő utcába. Útközben afelől érdeklődöm, mikor járt Kaposváron? Szülővárosának említése gyerekkori élmények sorozatát hozta felszínre. Azt például, hogy serdülőként rajztáblából kapcsolótáblát készített, hogy iskola után otthon is tudjon kísérletezni. Kilencéves volt, amikor kitört a második világháború. Attól kezdve nehéz volt alkatrészekhez hozzájutni, ezért játékait használta fel különféle eszközök építéséhez. Vil- lanymotprt például gyerekkard felhasználásával készített. A postatiszt apa mellett az édesanya tartotta össze a családot, aki ko- rá,n észrevette fia érdeklődését, és karácsonyra olyan ajándékokat vett, mint az optikai kísérletező szekrény. A ni kibelezett . fémcsövekből, karikákból és egyéb tartozékokból vetítőkészüléket, távcsövet, mikroszkópot állított össze. A játék hasznát az bizonyítja a legjobban, hogy Sas Elemér az iskolatelevíziós adásokhoz felhasználta néhány ötletét. Volt például egy betűsor, amelynek csak az egyik fele volt leírva, s tükörhöz téve kellett kiegészíteni. Erről beszélt, illetve, bemutatta a televízióban. Máskor vetélkedő kérdések összeállításánál gondolt a hajdani optikai játékra. Később — a háborús évek közepén — elektromos kísérletező dobozt kapott, melynek sok darabja hiányos, rossz volt. A serdülő fiú ebből is sokat tanult, mert magának kellett rájönnie, hogy a hibás darabokat mivel helyettesítheti. Egyszer például egy lelőtt Liberator roncsaiból készített mágnest. Ezt a határozott érdeklődést az iskolának is észre kellett vennie. Az azonban érdekes, hogy Sas Elemér elsősorban középiskolai tanulmányaira emlékszik élesen. A Somssich Pál gimnázium testületéből először Tihanyi Ferenc fizikatanárt említette, aki irányította, támogatta munkáját. A gimnázium szertárának generátort állított össze, amely átalakítható volt egy-kettő-három fázisúvá, és az ezzel kapcsolatos törvényszerűségek demonstrálására szolgált. Szívesen emlékezik arra, hogy az iskolának volt egy motordinamója, amely nagy teljesítménnyel tudott egyenáramot adni. Az erősáramú kísérletekhez ez ma is szükséges lenne. (A szemléltető kísérletezést egyetemi munkájában is fontosnak tartja. — Készítettem néhány eszközt — mondja, amikor az egyik terembe invitál, ahol a végzős hallgatók szoktak kísérletezni. A megmutatott eszközben először nem láttam többet egy cukortartónál. A magyarázó szavak azonban megvilágították, hogy egyszerű szerkezet a súlytalanság bemutatására.) A fizikatanár mellett sokat tanult Gelléri Emiltől. (..Gellert azóta is figyelemmel kíséri pályámat. Többször írta meg észrevételeit előadásaimmal kapcsolatban. Meglepett, hogy a gimnáziumi évek után kutató lett. aki idős korában képes volt kandidátusi vizsgát tenni. Két éve részt vettem ezen.”) A gimnáziumban természetesen tagja volt az önképzőkörnek, előadást is tartott a kozmikus sugárzásról. A folyamatos, érdeklődő tanulás eredménye volt a jeles érettségi. Ennek a jelesnek akkor súlya volt, az 1948-ban végző osztályból mindössze hárman érték el ezt a szintet. Ezzel már lehetett jelentkezni az Eötvös kollégiumba, ahova egyhetes felvételi vizsga után bekerült (az egyetemre ezzel párhuzamosan felvették). A kollégiumban talált somogyi ismerősöket Keszthelyi Lajos és Fodor András személyében. Tanulmányai alatt a kísérleti fizika volt a legkedvesebb súdiu- ma. Az akkori szokásoknak megfelelően már elsőéves egyetemistaként tanítani kezdett a Csokonai Vitéz Mihály általános iskolai népi kollégiumban. Rövidesen nevelőtanári megbízást kapott (ami együtt jár a bentlakással). A kollégiumban, ahol akkor Somogyi Tóth Sándor volt az igazgató,, tanított fizikát és matematikát. Volt a Tanulj jobban! sorozatban egy geometriakönyv, amelyből játékos feladatokat lehetett megoldani. Ezzel dolgozott legszívesebben. Egyetemi évei egy nehéz történelmi időszakra estek. Természetes, hogy Sas Elemérnek is volt „lelkesedés korszaka", amikor agitátor volt, felvonult csoportosan az utcán csasztuskákat énekelve. Később DISZ-titkár lett. Szervezte a politikai megmozdulásokat és foglalkozott tanulmányi ügyekkel. Kezelte a faliújságot, és aktuális kérdésekről maga is írt cikket. Részt vett egyhetes munkalábor- ban Dunaújvárosban. Amikor a jövő kérdése az utolsó egyetemi évben felmerült, akkor az egri pedagógiai főiskolára jelentkezett. („Kitöltöttem a kérdőívet, és elküldtem Egerbe. Pár nap múlva hívattak az egyetem dékáni hivatalába, hogy miért nem akarok Pesten maradni. Alig tudtam megmagyarázni, hogy erről szó sem volt, s örültem, hogy az egriek megkerestek. Kiderült, hogy ide várnak. Maradtam.”) Végzős hallgatóként geometriagyakorlatot vezetett az al sóbbéveséknek, majd Voitner professzornak a gyakorlati laboratóriumában segített. így amikor kinevezték tanársegédnek, , a demonstrációs labort vezette tovább. Amikor a> Kísérleti Fizikai Intézetben a kutatómunka egyik • iránya a röntgen finomszerkezetek vizsgálata , volt, Sas Elemér ebbe kapcsolódott be. Feladata a GM csöves röntgen- sugarak abszolút intenzitás mérése. Az egyetemen gyakori átszervezések természetszerűleg beleszóltak munkájába. Ha a tanszékvezető témát váltott, a beosztottnak követnie kellett, új és újabb mérésekben vállalt részt. Amikor atomfizikai tanszékké szervezték át munkahelyét, akkor Jánosy professzor mellett dolgozott. („Tanársegédként tanszékvezető-helyettesi funkciót láttam el. A minisztériumban sokszor tréfálkoztak ezen. 1961. április 12-én kaptam meg az adjunktusi kinevezést, pontosan akkor, amikor Gagarint fellőtték.”) A demonstrá- . ciós labor végül is 1972-ben az általános fizikai tanszékhez került.' s azóta Sas Elemér itt dolgozik dr. Kovács István tanszékvezető mellett. A napi munkájáról kérdezem. Előadásokat első- és másodéveseknek tart altalános fizi-* kából, negyedéveseknek kiscsoportos foglalkozást fizikamódszertanból. Feladata még a tanárjelöltek óráinak látogatása. Részt vállalt a levelező oktatásból. A tanárképző tanfolyam felelőse (azaz neki keilt az órarendet összeállítania, ő írja alá a bizonyítványokat). A TIT megbízásából minden csütörtökön és pénteken este — már csaknem húsz éve — egyetemi előkészítőket, tart. Irányítja a diplomamunkások témáit. Mint bizottsági tag. rendszeresen állam vizsgáz tat. Gyakran felvé- . teliztet is. Ehhez járulnak még a társadalmi megbízatások, felkérések. A Művelődési Minisztérium felkérte a pedagógiai szakbizottság társelnökének; a TIT, országos fizikai választmányának elnöke, a Fizikai . Szemle szerkesztő bizottságának tagja, hogy csak néhányat említsek. S dolgozik a televíziónak, a filmgyárnak. Fizikaórái, előadásai mindenki számára érdekesek. („Naponta rengeteg levél jön a televízióba, s csak ritkán fordul elő, hogy kifogásolnak valamit. Meg kell említenem, hogy a szűkebben vett szakma reagálása ezekkel kapcsolatban kettős. Vannak, akik féltékenységgel tekintenek szerepléseimre, s bírálnak, hogy elvon az egyetemi munkámtól. Viszont a kiváló szakemberek megértéssel fogadják. Marx György beíratta docensi kinevezésembe. hogy soha nem mondtam olyat, ami szakmai szempontból kifogásolható volna.”) A televízióban húsz év alatt több érdekes sorozata volt, közülük különösen élénk figyelmet keltett a tudós fizikusokat bemutató. Rádiós, televíziós népszerűsítő előadásainak két könyv lett az eredménye. A Beszélgetések a fizikáról (1975) és a Mindenki iskolája 7. osztályosoknak (1976) készült kötetében a fizikával foglalkozó rész. A fizikai tudományok eredményeinek népszerűsítését két okból tartja fontosnak. Először azért, mert a termelésben dolgozóknak erre állandóan szükségük van. Másodszor, a termelőerőben fontos szerepet játszik az általános műveltség, azaz számára meghatározó az a cél, amelyik sokrétűen képzett szakemberekre épít. („Az ilyen ember magatartásában is kulturáltabb. A természettudományok a legjobb példákat szolgáltatják a tudományos világnézet kiala'kításáhóz és a dialektikus gondolkodáshoz. Ha megkérdeznénk, ki mit ért dialektikus gondolkodás alatt, nagyon kevesen, tudnának megfogható dolgokat mondani.. A fizikában ezt szemléletesen igazolni lehet.”) Hallottam fizikusok körében olyan véleményt, hogy aki csak „így”, beszélgetve foglalkozik a tudománnyal, az nem „.igazi” szakember. Van viszont olyan tapasztalat, hogy az igazán nagy tudós egyéniségek (mint Szentgyör- gyi Albert), mindenki , számára könnyen adják át ismereteiket. Sas Eelemér az utóbbira törekszik. Amikor a rádió megkérte a Kollégiumi órák című műsor gondozására, akkor hamarosan felismerte. hogy dialógusokkal sokkal jobban lehet dolgozni. Ha könyvet, tudományos dolgozatot ír az ember, akkor igyekszik elkerülni a tévedésnek még a látszatát is, de egy ilyen beszélgető sorozatban nyugodtan szóba kerülhet a tévedés is, megvilágítva, miért nem jó, miért hibás. A Beszélgetések a fizikáról egyes fejezeteiben külön részek foglalkoznak a felvételi vizsgák anyagaival. Sas Elemér több mint húsz éve felvételiztet már az egyetemen, ezért kérdeztem tőle, hogy vannak-e visszatérő, évről évre ismétlődő problémák. Válasza nem lepett meg. mert azzal kezdte, hogy a gyakorlati ismeretek csökkenését figyelte meg a jelentkezőknél. Teoretikussá vált a középfokú óktatás, a gyakorlati témák megvilágítására alig kerül sor. Ha valakitől azt kérdezi, mi történik, ha felkattintja a villanykapcsolót, akkor a jelölt beszél mindenről, csak arról nem. hogy izzik az égő. Ebben nyilván van szemléleti torzulás, mert rangon’ alulinak érzik, hogy konkrétumokról beszéljenek. Érettségi elnökként arról is van kus felmondása mennyi káros következménynyel jár. Ahhoz viszont, hogy valaki önállóan gondolkodva tudjon beszélni bármely jelenségről, szükség van egy bizonyos tényanyagra. Az utóbbi időben épp ennek a fontosságát kérdőjelezték meg. Ennek a következménye bizonyos mértékig, hogy gyakori a fogalmi zűrzavar. Zénón és a teknősbéka példája eléggé ismert. A filozófus szerint a leggyorsabb futó sem érheti utol a teknősbékát, mert az elindulva elér egy bizonyos távig, de mire a futó odaér, újabb utat tett meg, s így. ha bármily csekély mértékkel is, a futó mindig mögötte marad. A paradoxon fogalmi megvilágításához aligha kell jobb példa. Miért? — kérdezem. Hiszen látszólag kézenfekvő a dolog igazsága. „Igen, de az ellenkezője igaz. A lényeg az, hogy Zénón formális gondolkodásában nincs helyük a változásnak, az időbeni folyamatoknak. Ezzel figyelmeztetett a gondolkodás helytelenségére. A fizikai gondolkodás változásához szükség volt új matematikai alapokra, amelyek feloldják az ellentmondást. A newtoni differenciálszámítás le tudta írni a változás sebességét, s választ adott arra, amire Zénón stílusában nem lehetett válaszolni.” Könyvei, írásai, előadásai. véleményt tartalmaznak a középfokú fizikatanításról. Ügy látja, hogy a koncepciók változása sokszor hozza nehéz helyzetbe a tankönyvek szerzőit. Leginkább azzal, hogy eltűntek a célok. „Módszerek és teóriák alkalmazása vált céllá” — mondja tűzzel. S indulatában érezhető a változtatás igénye. Lassan eljutottunk C. P. Snow elméletéhez, aki úgy látja, hogy növekszik a szakadék a természeti és humán ismeretek között. Sas Elemér ezzel nem ért egyet. Ügy gondolja, hogy mindenfajta tudásnak — megosztottság nélkül — az emberiséget kell szolgálnia. A dolgok ismerete az egyszerűtől a bonyolultabb felé halad, de ezeknek az emberiség hasznát és harmóniáját kell szolgálniuk. Vannak, akik a kutatások korlátozását követelték, mondom, s erre Sas hevesen feiel: „Nem a kés feltalálójának a bűne, hogy az eszközt gyilkolásra használják.” A felfedezések felhasználásában lenne szükség több humanizmusra. Abban egyeztünk meg. hogy a humanizmus ez esetben nem azt jelenti, amire legtöbben irodalmi és művészettörténeti tanulmányainkból gondolunk. A fogalom tartalmában Sas a természeti és bölcsész tudományok szoros kapcsolódásra, mi több, kölcsönhatására gondol. Arra, hogy amikor maghasadásról, atomkísérletekről beszélünk, akkor mindjárt társítsuk .mellé azt, hogy ezek miként haznosíthatók a teljes emberi kultúra nézőpontjából. (»Erre figyelmeztetem hallgatóimat akkor is, ha bölcsészeknek tartok előadást.«) A hosszú, fárasztó beszélgetés oldásaként Sas Elemér fényképalbumot mutatott balatoni felvételekkel. Megkérdeztem, mit jelent számára Somogy, Kaposvár? ..A szülőhazám. Ha otthont említenek, akkor mindig oda gondolok.” Laczkó András sok tapasztalata, hogy a tartalom mechani 1