Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

Tálak, Változó társadalom yonqf­ablakból Az utóbbi évtized imm- kaerő-f oglalkoztatásána it fejlődési irányát vizsgálva, a népszámlálás adataiból megállapítható, hogy jelen­tősen változott az aktív ke­resők népgazdasági ágaik szerinti összetétele. Ezt jól szemlélteti az alábbi táblá­zat. Népgazdasági ág megnevezése: Az itt dolgozok létszáma, 1000 fő 1970. 1980. Az aktiv keresők százalékában 1970. 1980. Ipar 1813 1729 36,3 34,2 Építői por 370 411 7,4 8,1 Mező és erdőgazdaság 1217 938 24,4 18,5 Szállítás, hírközlés 363 418 7,3 8,3 Kereskedelem 395 483 7,9 9,5 Vízgazdálkodás 59 78 1,2 1,5 Nem anyagi ágazat 772 1008 15,5 19,9 A főbb útvonalakról nézve még mutat valamit kis or­szágunk. Ha nem is telje­sen, de nagyjából úgy lát­ja a tájakat, a településeket gépkocsiból, autóbuszból szemlélő utas, amilyenek azok — a maguk változa­tosságában. Vagyis eszi\eve- szi bennük a szépet, a tet­szetőst. a dicséretest, de a gondoza-tlansagot, az Ízléste­lenséget is. Hiszen a köz­utak nemcsak egy-egy vá­ros néhány főutcáján, ha­nem a széleken is végigve­zetnek. Ha azonban valaki vo­natról — mondjuk, a Gyé­kényes és Budapest között közlekedő kocsikból — is­merkedik szép hazánikkal, aligha keit benne fölemelő látványt a kétoldalt elsuha­nó környezet. Különösen a fővároshoz közeledve válik egyre lehangolóbbá a táj. Nyílt szína, kisebb és na­gyobb széniéig« *1 ö >K. hul- ladékkikupacok váltják egy­mást, közvetlenül a telepü­lések mellett húzódó, mé­lyedésekkel szabdalt tere­pem, a csalitosok szélén. Nyáron és ősszel valame­lyest eltakarja e csúfságo­kat a gyom. a fák lombja. A tél egy klőszakában meg befödi a hó. Amikor azon­ban ezek az álcázások nem fejtik ki jótékony hatásu­kat, a maguk valóságában tárulkoznak az utasok elé az emberi igény teienseg e ki­áltó példái. Nem újkeletű jelenségről van szó: jő néhány éve „van szerencsém” tapasztal­ni a környezetre*!tás e föl­háborítóan. brutális meg­nyilvánulásait. Az utóbbi időben — fittyet hányva minden, a természetet óvni szándékozó felhívásnak, in­tézkedésnek — meg szapo­rodnak is a szemétha 1 raok a köztulajdonú, területeken. Sokat , gondol kodtam azon : nincs ezeknek a terepsza­kaszoknak felelős gazdájuk? Továbbá felügyeleti szerv ? Persze, hogy van! Htjuk azonban — föltehetően — nem vezet e hulladéktól tarkáik» táj felé. Pedig ha vennék a fáradságot, és a sínek felől is „elgyönyör- kódnének” a rájuk bízott környezetben, talán tettekre serkentené őket a látvány. De ki mutatja meg nekik az oda vezető utat? P. L. Míg a korábbi évtizedek­ben az ipaT 'létszámnöveke­désének üteme volt nagy­mértékű, a 711 -es évtizedben a személyi, és gazdasági jellegű szolgáltatás területén dolgozók száma növekedett a korábbinak más félszeresé­re és jelen tősen nőtt a ke­reskedelemben, vendéglá­tásban dolgozók száma is. A kereskedelemben es a szolgáltató ágazatban a lét­számnövekedés tudatos gazdaságpolitika eredménye. Alapja az a fölismerés, hogy a szolgáltatások színvonalá­nak növekedésé a gazdasági, társadalmi fejlődés szükség­szerű követelménye, hogy a szolgáltatások helyzete nagy mértékben befolyásol­ja az embereik közérzetét. Ha elromlik a tévé, és nincs, aki megjavítsa, ha a mosógép mellett kénytele­nek vagyunk tekmőben mos­ni, mert hiába vártuk a sze­relőt (;ha egyáltalán van), s ha kirándulás közben a gyanús tisztaságú étterem­ben órákig várunk az ebéd­re, bizony, sok keserűségben lehet részűnk. Még az évtized elején ezen a helyzeten kívánt változtat­ni a kormányzat — az e területekre juttatott több- letpénznél. az ott dolgozók anyagi es erkölcsi ösztönzé­sével, s ez érezhetően segí­tette a léte'/ámnövekedest.. Az aktív keresők összeté­telében további változás, hogy i ál 3—1980-b«« meg­gyorsult a dolgozók vissza­áramlása a mezőgazdaság­ba. Ennek okai között sze­repel, hogy már nincs lé­nyeges különbség' — leg­alább is a jövedelmek te­kintetében — a mezőgazda­ságban és a népgazdaság más ágazataiban dolgozók között. Az utóbbi évtizedben erő­teljesen folytatódott a vidék iparosítása. Ezt mutatja, hogy míg a fővárosban csök­kent. a megyékben élő ak­tív keresők között növeke­dett az iparban dolgozók száma. Az arányok szinte minden népgazdasági ágban a megyék javára tolódtam el. Az előző évtizedben — a korábbinál kisebb mérték­ben ugyan — tovább növe­kedett az aktív keresők között a szellemi munkát végzők aránya. Ez a tech­nikai fejlődéssel, továbbá a ga zdasági rány i tás szín vona­lának növekedésével függ össze, örvendetes, hogy — részben a jobb munkaszer­vezés, löszben az admi­nisztratív korlátozó intéz­kedések hatására — az igazgatási, ügyviteli, szám­viteli munkakört ellátók száma jóval mérsékeltebb ütemben emelkedett, mint az előző évtizedben. Ettől remélhet) ük a párhuzamos ügyintézés, a papírmunka csökkenését, s általában a bürokrácia visszaszorulását. Ugyanebben az időszak­ban tovább csökkent a fi­zikai foglalkozásúak, főleg a mezőgazdasági tevékenysé­get végző, továbbá a sem­miféle képesítést ne«n igény­lő, többnyire segédmunkási munka kőiben levő fizikai dolgozók száma. Kedvező jelenség, hogy az előző évtizedben jelentősen (mintegy 350 ezer fővel) emelkedett a képesítéshez kötött vagy betanulást igénylő fizikai dolgozók szá­ma. A növekedés elsősor­ban a kereskedelmi és ven­déglátóipari, valamint a szolgáltatási agazatban dol­gozóknál következett be, s; ez a lakosság kulturáltabb ellátására irányuló szándé­kok gyakorlati megvalósulá­sát jelzi. Ezeken a területe­ken nagyobb részt nők dol­goznak, ami — tanultságuk emelkedésével párhuzamo­san — kifejezi igényüket a munkájukhoz szükséges képzettség megszerzése, és ennek anyagi elismerése iránt, Gy. Z. Barkácsműhely nyílt Kaposváron B-arka.csboltot és műhelyt nyitóit tegnap Kaposváron a Zsclic áruház mellett a kapó- vári áfés«;. A kisebb házi javításokat itt — holott anyagból — is elvégezhetik az. ügye« kezű emberek. Szakember segíti a helyszínen a barkácsolni vágyók tevékenységét Ne a vevő károsodjon MITŐL „ILLŐ” A FŰTŐOLAJ? Húsz százalék és kedvezmények azért, mert télen nem, vagy csak ritkán kap ola­jat'? Magam is olajjal fűtök. Kéthetenként kell bevásá­rolnom, mert nincs annyi hordóm, hogy jó előre meg- veheíném a számításaim szerint szükséges mennyisé­get. S így van ezzel min­den olajjal fűtő. A vevő joggal kérdezi: miért nem „tankolnak” föl nyáron az eladók? Azért, mert nekik sincs akkora tá­rolóterük, hogy a várható igényeknek megfelelő mennyiséget raktározzak! Az áfész-ek — vagyis a viszonteladók — elárusító­helyeiről sok mindent el lehet mondani, csak éppen azt nem, hogy modernek, minden ■ igényt kielégítenek. S hogy ez az állapot vál­tozzon, arra vajmi kevés az esély. Az Áfornak is meg a viszonteladónak is egy-két milliójába kerülne egy kút felépítése. De ha már valaki egy kút építé­sébe kezd. akkor .olyat épít, ahol háromféle üzemanya­got is lehet árusítani — ez vis/ont már hét ­nyolc mil­liót igényel! S most nézzük . mi tör­tént az olaj minőse gével, mert az ellen is volt kilo­gás j 1 öcs ká n. Or bán István: — A fűtőolaj útja zárt láncon keresztül vezet a finomítóból a fogyasztóhoz. Hogy ' szennyeződne, az aligha elképzelhető. hisz minden fejtésnél, töltésnél szűrjük. A tartálykocsik tar­talmát a viszonteladok el­lenőrzik, s ha a legkisebb rendellenességet tapasztal­ják, akkor a szállítmányt visszavesszük. A minőségért így nem lehetünk felelősek. Azt azonban ei kell ismer­nünk, hogy az idei tél oko­zott gondot. A nálunk szab­vány szerint gyártott fűtő­olaj dermedési pontja mí­nusz tíz fok. Ennél hide­gebb időben — erre sajnos, volt példa az idén — a benne levő paraffin kicsa­pódik. A fűtőanyag kocso­nyássá. használhatatlanná válik. Ez azonban megelőz­hető: a felhasználásra szánt olajat előző este be kell vinni a lakásba, így elke­rülhető a dermedés. — Még így is baj volt az olajjal! — Mi nem vádolhatunk senkit, de érdemes lenne megnézni, hogy milyen hor­dókba töltik az olajat; hányszor tisztítják a taro­tokat az eladóknál. Mert az. összevissza cserélt hordók­ban már eleve benne lehet a szennyeződést okozó anyag! Arról nem is be­szélve, hogy a felületesen, lezárt edényekbe könnyen kerülhet esővíz, hóié. ami rontja az olaj minőségét. Nagy Jeu«i Bokáig . sárosam csúszká­lunk a lejtős kerti ösvé­nyen. A „lapban” tavaly épült, maga készítette fólia­sátor alatt kemencet épít Pákozdi István. — A kémény még hatra van; másfél hét múlva töb­bet láttak volna... Addig­ra a másik két vázra is fel­húzom a „füdelet”. Cipótisztogatas közben jegyzi meg a lakás bejára­tánál: — Nem akar fordul­ni az idő. Éjjel fagy. nap­pal fölenged — tönkretesz mindent. .. A héten kezcfi a káposz­tafélék vetését, a Hitetlen sátrak alá csak április vé­gen kerülnek a palánták: az említetteken kívül pap­rika, paradicsom. Az epret — kilencven négyzetméte­ren — tavaly ültette. Ha nem ad munkát a fólia, a háromszázötven négyszögö­les szőlőben keres elfog­laltságot. Kerti traktorral végzi a földmunkákat. Tőibb mint hat éve, nyög . díjba menetele óta fogkat- Koiák fóliás termesztéssel. Ez idő alatt mintegy hu­szonötezer forintot fektetett be; tavasztól a fagy beáll­táig tart a szezon, a napi ..dolog” sokszor reggeltől sötétedésig. Megerf? — A kétsssáz négyzetme­A csetepaté a háztartási fűtőolaj körül javában tart, az idei tél jócskán felbor­zolta a kedélyeket. Hallot­tuk, tapasztaltuk: baj ván a HTO-nak rövidített fűtő­anyag körül. Panasz érkezett Nagyberkiből, berzenkedtek a göl leiek, az igaliak meg a siófokiak. Akadozott és aka­dozik az ellátás, rossz a mi­nőség — haj togatták az érin­tettek. Mi az igazság? Kik a vétkesek? Ennek jártunk utána. Sostorics Pál, az Áfor ka­posvári telepének vezetője kimutatásokat tesz elém. Idézzünk ezekből. A háztar­tási fűtőolaj árusításával Igáiban és Göllében az iga- li áfész foglalkozik. Igáiban az irodaház udvarán, Göllé- bén pedig az iparcikkbolt­nál árulják az olajat Az .utóbbi helyre december 29- én rendeltek 7500 liter fűtő­anyagot, amely január 4-én érkezett meg. Azután janu­ár 9-e.n érkezett rendelés az Aíorhoz, 500 liter ' olajra. Az áru három nap­pal később, január 12-én ért a faluba. Január 23. kivéte­les nap: a rendelésre már másnap megérkezett a tü­zelőanyag. Göllében általában három- négy nápoit kellett várni az újabb szállítmány megérke­zésére, de az is előfordult, hogy egy hétig hiányzott az olaj. Nagyberkiben ennél kirívóbb példával is talál­kozhatunk: január 27-től tíz napot kellett várai arra, hogy a falubeliek fűtőanyag­hoz jussanak. Az egyhetes várakozás nem volt ritka. Az Áfor . dél-dunántúli központjának kereskedelmi osztályvezetője, Orbán Ist­ván szerint nem szabad el­hamarkodottan ítélkezni. Nem mindig az Áför a lu­das, — Az Áfor néhány ki­vételtől eltekintve viszoiu- eladólum keresztül értékesí­ti a háztartási fűtőolajat. Tíz éve kötöttek erről szóló megegyezéseket. Az olvas­ható bennük, hogy az Áfor ellátja anyaggal az eladó­kat, legtöbb esetben az áfész-ekét, de az is, hogy csak a szabad kapacitásunk terhére vállaljuk a szállí­tást! Vagyis csak akkor visszük ki az olajat, ha van szabad kocsink. Az is ol­vasható a szerződésben, hogy a viszonteladóknak, ha saját gépkocsival érkez­nek a telephelyre, kiadjuk a fűtőolajat, s bizonyos té­rítési is adunk a szállítá­sért. ' Az idei tél sok gondot — És az áfész-ek? Sostorics Pál szerint rit­ka, mint a fehér holló, hogy a viszonteladó vállalkozzon az olaj szállítására. Az igali áfész-nél Már­ton Dénes igazgató-elnök nem tagadja: előfordult, hogy egyik-másik elárusító­helyükön nem volt a télen fűtőolaj. — Ha az Áfor nem tud­ja kiszállítani rövid időn belül a kért fűtőanyagot, akkor az áfész érte mehet­Miért nem éltek ezzel a le­hetőséggel ? — Nekünk mindössze egyetlen öttonnas tehergép­kocsink van. Ezzel kell minden szállítást végeznünk. Alig képzelhető el, hogy szabad legyen. Ha mi me­gyünk be Kaposvárra ola­jért, akkor néha fel napo­kat kell vesztegelni a tele­pen. mert az Afor — ért­hetően — először a saját gépkocsijait intézi. Nekünk nem éri meg bemenni az olajért, így meg kell vár­nunk, hogy az Áfor hozza. Érdekek, szerződések, vi­tatható és elfogadható ma­gyarázatok. Csupán a vevő mérgelődik —• joggal. Vagy mégsem? A Áfomál el- • mondták: a nyáron niajd- csaknem könyörögtek, hogy mindenki szerezze be a téli fűtőanyagul. Történt vala­mi? Alig. Ezek szerint a fogyasztó let me a vétkes terít meghaladó területről tavaly 18 ezer forint értékű árut adtam le az áfész- nek. A „maradékot” — hét­ezer forintra számoltam a napi árakon — magunk használtuk föl. (öt gyere­ke. kilenc unokája van; nyolcán élnek a lakásban, s az unokák közül is itt kosztolnak ketten . . .) — A múlt évben az eper fizetett a. legjobban. az ezer friss telepítésű tőről nyolcvan kilót szedtünk le. A vártnál kevesebbet hozott a paradicsom. Eredményte­lenül - kísérleteztem a sző­nyegpaprikával: neun volt jó a tőzegtaiaj. sok műtrágyát tettek a keverékbe. Az idén újra megJ^róbaJom, mel létté a hagyományos növények maradnak . . Pákozdi István egyfke a harminchárom termelőnek, aki szerződést kötött tavaly a csurgói áf ész-szél. Első pillanatban talán soknak lát­szik a szövetkesnet húszszá­zalékos árrése. Viszont a vail ailkozók az ar haté«« százalékéért hozzájuthatnak a fóliasátrak vázához, a többit három év alatt, kell törleszteniük. Nincs utána­járás, ráadásül kedvezmé­nyesen — az idein keH-ool- ■* énért — vásároMtaíják az aíésK-meí a buzwafci tsz. pa­lántáit'; íx/, üzletek helye szerint „csoportosított” ter­melőktől mindenkor és min­den mennyiségben átveszik az ára-t, ft. S. „A többit mi használtuk föl”

Next

/
Oldalképek
Tartalom