Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
! Ötvenezer „rendes' egyetemi polgár és főiskolai diák, s ugyamany- "9* levelező hallgató toporog ezekben a napokban a tudomány templomainak folyosóin. Kezüket tördelve vagy cigarettát szorongatva, a könyvek tartalomjegyzékét még .utoljára átfutva, vagy az ielőadásokon készített jegyzeteket silabi- zálva várnak megméretésükre; fésülködnek, ruhájukat rendezgetik, hiit- ha a külcsín is nyom valamicskét a mérlegen. Esélyeket latolgatnak, tudásuk és a tanárok gyengéit analizálják, majd remegő kézzel vagy ügyesen színlelt határozottsággal húznak ki egyet a megdicsőülést vagy a bukást jelentő tételek közül. A félelmetes szertartás után pedig önfeledten kacagnak vagy krokodilkönnyeket hullatnak... A menzán feltálalt ebéd sem ízlik úgy ezekben a hetekben, mint máskor, a találka boldogságát is beárnyékolja a pedagógiai szigorlat és a fyémiai kollokvium. várása. A szülők lábujjhegyen közlekednek odahaza, a kollé- giu mok ba n felt tinóén gyakran csapódnak az ajtók. s az összezördülések is hangosabbak. Vizsgázik a jövő értelmisége, Szenvedjünk és örvendjünk hát néhány percig mi is, a tortúrák eilenére is boldog diáksággal! VIZ£>GAL_ÁZ A bukás; pillanata Igazi vizsgahairvgiulat van a Kaposvári Tanítóképző Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszéke előtt. Diákok járnak fel s alá, néhá- nyan az utolsó pillanatig is a tankönyveket bújják, de akad, aki réveteg tekintettel bámul a körülötte szállongó cigarettafüstbe. Az izgalomtól szinte forr a levegő, amikor kinyílik egy-egy terem ajtaja. . Dr. Szhrmay ' Endre egy aranyhajú hölgyet vizsgáztat, aki kislányba külseje ellenére már karikagyűrűt visel a jobb kezén. A tétel: a hasonulás esetei,- zöngés és zöngétlen mássalhangzók. A vizsgázó első látásra mintha nem is izgulna. Csupán némi kóztördelés és sóhaj tozás utal a kitörni készülő viharra. A vizsgáztató közbe-köz- bakérdez, próbálja feloldani a feszültséget. A válaszok néha elbizonytalanodnak; ezt a tanár- szóvá is teszi. De tovább, peregnek a kérdések — a válasz is folyamatosabbá válik. Megkönnyebbülök érzem a siker esélyét, amikor elhangzik egy beugratc kérdés. A feleletére készülő következő vizsgázón látszik hogy szívesen szólna, míg társnője gondolkodik. Megkapja a lehetőséget, de vesztére í'osszat mond. Kolléganője is! A nagy izgalomban cserbenhagyta őket a logika! Menitőkérdés: beszéljen a magyar-—íinmugoT nyelvrokonságról! A vizsgázó „szen- 1 ved”. A tanár még jobban. , Szinte dobálja a mentökér- déseket, de nincs- már több j szalmaszáj. Nsjn megy... Az elégtelenért is ímeg kell szenvedni. A hallgató es a vizsgáztató új időpontban állapodnak meg, A következő hölgy haláisápadtan húz té- j telt. Felhasználom a rövid i szünetet, és a vizsgák légköréről faggatom dr. Szirmay Endrét. — A most vizsgázó, elsőéves levelező hallgatók kö- ! zött vannak 8—10 éve érettségizettek is. Többségük higgadtan viselkedik. Tapaszta- ; latom szerint az fél, akinek : van is félnivalója, aki bizonytalan az ismeretekben. Mindenkiben van égy j kis feszültség. Ha ezt jó mederbe tereljük, ösztönző is lehet. Kevés vizsgázóira hat ez a feszültség bénítóan. Aki A nagy ifiz if á Á Vizsgabizottság a£ íróasztal mögött székel, a vizsgázó a kényelmes fotelben kuporog. Kezében szinte zizeg a papírlap... — Ne izguljon, gondolja át nyugodtan a választ — hangzik a biztatás a „barikád” túloldaláról. Több szó nem hallatszik, de a diák arcáról minden leolvasható: „Hogy lehet ilyet kérdezni ? Ülnétek csak az én helyemen.” — Márta, hányasra értékeli a tudását? — töri meg a csendet a docens. Bizonytalan vállvonogatás a .válasz. Űjabto kérdések következnek, végül fél ária múlva, közepes osztályzat kerül az indexbe, s a lány felszabadultan húzza be maga mögött az ajtót. „Ezt megúsztam” — sóhajtja. Kémiából kollokválnak az elsőévesek a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán.. Nélkülözhetetlen a vegytan részletes ismerete, ez meg is látszik a kérdéseken és a diákokon egyaránt. Ettől tartanak a legjobban. Ügy hírlik, ez a vizsga a „nagy vízvá- . lasztó”, aki ezen eredményesen túljut, az már szinte a kezében órfezheti a diplomát. Wollet László főiskolai docens szerint a hallgatók - felkészültsége jóbtó, mint a tavalyi „gólyáké” volt. Az évfolyam zöme túl van mar ezen a vizsgán, és eddig mindössze hárman „verték le a lécet”. Közülük az egyik önként visszalépett. Elhatározását azzal indokolta, hogy kep'elen naponta fél óránál többet a tankönyvek fölött görnyedni .. . Újabb, vizsgázó lép be. Magabiztos, talpraesett diáklány. Fújja a tételt. A bizottság közepest ajánl neki, persze, ha akar, javíthat. Meglepetésemre megpróbálkozik. Jó osztályzatot jegyeznek az indexébe. A társalgóban a vizsgát már abszolvált diákok beszélgetnek. Tárgyalják, kinek, hogy sikerült, mit kellett volna mondaniuk, s melyik tételt szerették vol-na húzni. De — milyen a sors — igazán jó tételt húzni senkinek sem sikerült... jót mond. azt az ember biztatja, hogy nagyobb legyen az önbizalma. , Aki kevesebbet tud, azt kérdezgetjük, hátha csak egyvalami okoz számára gondot. A levelezők tizenöt százaléka legalább olyan jó, mint a nappali tagozaton az élvonalbeliek. ,' A rövid, suttogó-félhangos beszélgetés után kióvakodom a vizsgateremből, nehogy balszerencsét hozzak a következő vizsgázónak. Magam is emlékszem: a vizsgát le leh^t tenni, de a vizsgázást nem lehet megszokni. Túlfeszített idegek A fiatal, a súlyos próbatételekhez még nem szokott idegrendszer számára aligha képzelhető el nagyobb megterhelés a több mint egy hónapig tartó vizsgaidőszaknál. A legtöbb diák életrendje ilyenkor , rendszerint felborul, sokan éjszakáznak, töméntelen kávét és serkentő gyógyszeit fogyasztanak, s jóval kevesebbet mozognak a szükségesnél, a megszokottnál. Az idegrendszeri zavarok okairól dr. Boda József ideggyógyász főorvost kérdeztük. — Hány diák fordul meg egy-egy vizsgaidőszakban az ideggyógyászati szakrendelésen? — Engem huszonöten-har- mimean keresnek fel, s természetesen kollégáim páciensei között is sok a diák. A mezőgazdasági főiskola hallgatói elenyésző kisebbségben vannak, legtöbben a tanítóképző »gólyái« közül jönnek. . Kimerültségre, álmatlanságra panaszkodnak. — Milyen tényezők idézik elő a neurotikus tüneteket? ' — Több ilyen tényezőt is meg kell említenem. Az első: a tanítóképzősök túlnyomó többsége leány,. s mint számos tapasztalatból és tudományos kutatásból ismeretes, a nők idegrendszere kevésbé »-tűrőképes« a férfiakénál. A második, az idegekre károsan . ható tényező: a környezet megváltozása. A lányok zöme’ nehezen viseli el a családi fészek hiányát, nehezen szokik hozzá a diákotthon körülményeihez. Jellemző, hogy betegeink között . alig akad Kaposváron a családjával, vagy albérletben élő diák. — Lehetséges-é, hogy sokuknak a városi életforma szabályainak elsajátítása is gondot okoz, s a bajok ilyenkör, vizsgaidőszakban »csúcsosodnak«? — Ilyen esetek is előfordulnak, bár a »frontvefna- lak« nem elsősorban a falu és a város között húzódnak. — Kapcsolódnak-e az ideg- rendszeri panaszok egy-egy tárgyhoz, esetleg vizsgáztatóhoz? — Egyes tanárok neve szinte refrénként ismétlődik a rendeléseken. Persze, emberek vagyunk, természetesen a vizsgáztatóknak is lehetnek »rossz „ napjaik«, de talán nem. alaptalan a gyanú: inkább a felsőbb évfolyamok hallgatói ___ . á ltal előszeretettel terjesztett »legendák« ijesztik meg az elsőéveseket. Valószínűleg ennél is fontosabb »idegbénító« tényező, hogy a hallgatók egy részé még mindig a középiskolai értékrend szellemében él és tanul. — Tehát a középiskolák és a felsőoktatási intézmények követelményrendszere közötti különbségek is okozhatják az idegek károsodását?■ — Feltétlenül, sőt, orvosként, szülőként és egykori diákként ezt a tényezőt tartom. a legfontosabbnak. A középiskolában sok ismeretet megtanítanak, de egyet nem: a tanulás módszertanát S ha valaki nem tanult meg tanulni, bizony a mai követelményeknek aligha felelhet meg sokáig, vagy ha mégis, csak súlyos neurotikus tünetek árán. Háttérzenével Kaposváron a megyei könyvtárban ilyenkor mindig meg lehet találni néhány vizsgára készülődő diákot. Magyar Valéria, a Kaposvá- i-i Tanítóképző Főiskola le- velezös diákja is rendszeres látogató itt. — Miért a könyvtárban tanul? — Kutason tanítok képesítés nélkül, ott is lakom egy szolgálati szobában. Ha haza akarnám vinni a szükséges irodalmat, akkor te- hertaxi kellene hozzá, azonkívül rengeteg olyan jegyzet, folyóirat van, amelyet ki sem lehet vinni a könyvA nagy nekirugaszkodásra megszépült ifjú hölgyek becsületszavamat kérik, megígérem -bát: nevüket felné- gyeltetésem pillanataiban sem kottyantom el, sőt, a tipológiáink bizonyítására példaként említett tanárok kilétéről is. hallgatok, mint a sír. Feloldódik hát a görcs, a csevelyből olyan pedagóguslélektani rendszer áll ösz- sze, mélyet Webb vagy Piaget is megirigyelhetne. Az alaptézis: amint a hős jelleme a dráma tetőpontján, úgy tágulnak a diák szeme elé a tanár legkarakterisztikusabb tulajdonságai a vizsgáztatáskor. íme! N A hiú, avagy — kevésbé pszichologizáló diákszlenggel — a vérengző. Ha saját „koncepcióját” és szavait hallja vissza, szája a füléig szalad, rögvest beírja a jelest. Ám, ha a diák netalán a konkurrencia jegyzettből készült, magára vessen! A higgadt űriembeIV Tanőrfipológia zenöt-öúsz percig inikvizitori nyugalommal figyel, közben kávéval és cigarettával kínálja a delikvenst. Szakadatlanul bólogat. Amikor a vizsgázó kifulladt, a tökéletes gentleman bejegyez valamit az indexbe, feláll, előzékenyen a hölgy vállára teríti az irhabundát, kezet csókol és így, szól: Kisasszony, kívánok önnek hű férjet, szép és egészséges gyerekeket, kellemes alhivatalnokos, kodást. Volt szerencsém! A szurkoló típus. Lépten- nyomon eldöntendő kérdéseke^ ad az izzadságtól ázott vizsgázónak, egy-egy fél szótagba is belekapaszkodik, hogyvégül beírhassa a kettest. Ha a diák a szigorlat előtt heveny újévi delírium- ban vagy reménytelen szerelemben szenvedett, közepesnél rosszabbat nem ad. Jóindulata két forrásból bu- gyoghat. Az egyik: saját diákkorának emlékei. A másik: ha kevesebbet „rúg ki”, nem rontja a statisztikát. . . A fennkölt. A kollokválni érkezett „meiei hadakra” a tudomány magasságából tekint alá. Az oktatásügy helyzetével kapcsolatban megátalkodottan borúlátó. Jelszava: az osztályozás ócska konvenció. Jelest nem ad, elégtelent sem. Szerinte mindenki középszerű, természetesen önmagán kívül. Ä „zabos”. Hangulata a gyomornedvek termelődésével arányosan romlik. Közvetlenül a reggeli' és az ebéd után maga a megtestesült jóság, Pedagógiai igényessége ■az étkezési idő közeledésévé! fokozatosan növekszik, s jajj annak, aki a negatív irányú fiziológiai folyamatokat melléfogásokkal katalizálja! A jóságos. Hatalmi helyzetéhez már hozzászokott, a hatalmaskodást nem élvezi. A legelképesztőbb tudatlanságot is enyhe fej csőválással veszi tudomásul. Becenevei: Aranyszív, Vajszív. A vizsgázón csak az egyik, szemét tartja: a másikkal a nyugdíj felé pislog. A gyanakvó. Minduntalan „átverésre” gyanakszik, legszívesebben a diák zokniját is levettetné, hogy kiderítse, van-e benne puska. Senkinek sem lehet nála szerencséje: bizalmatlanságától hajtva az egész anyagot végigzongorázás”. Van egy altípusa is. mely mindenben súlyos elvi tévedésekre gyanakszik. Az eszményi vizsgáztatóról nyilván a-zért nem esett szó, mert bájos „riportalanyaim” a beszélgetéskor még nem voltak túl a tortúrán. Sebaj: a diplomaosztáskor valamennyi tanár széppé, jóvá. tökéletessé, humánussá alakul majd át. Képzeletben. tárból. Itt nyugodtan tanulhatok. A könyvtári dolgozók udvariasak, segítőkészek, ha kérek valamit ide hozzák az .asztalhoz. Időnként a zenei részlegnél tanulok, és közben a fejhallgatón »háttérzenét« hallgatok... Ideális körülmények, jobbat ki sem lehet találni. — Naponta bejár'? —. Sajnos nem mindig jöhetek. A tanulmányi szabadságunkat eléggé nehezen adják ki, mindenfelé óriási viták vannak erről. Néhány idősebb kolléga azt mondja: lopjuk a napot, ők meg helyettünk dolgozhatnak. Most kaptam három napot, de küzdeni kellett érte. Azt is mondják, hogy nem ilyenkor, hanem év közben kell folyamatosan készülni. Igen ám, de akkor a munka után már nemigen , marad energiánk arra, hogy fáradt fejjel még tanuljunk is. — A szabadság kötelezően jár, s ha képesítés nélkül tanít, kötelező elvégezni, a főiskolát... — Igen. Én sem érteni a berzenkedést. így időnként a felkészülés nem tökéletes. S akkor jöhet a vizsga másik fontos eleme: a szerencse. — Jó vizsgázó? — Most már eléggé. Az első évben alig tudtam megszólalni. De úgy döntöttem: mindenáron elvégzem a főiskolát, tehát megszólalok. — S azután? — Kis falusi iskolában akarok tanítani. Ritka vágy manapság. Becsülendő.
