Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
Sokat panaszkodott az egyik nagyvállalat üzemvezetője, akinek évről évre komoly terveket kell teljesítenie — meglehetősen gyenge képességű művezetőkkel és főművezetőkkel. — Nem volna elég ügyes, rátermett ember a vállalat-' ítél? — kérdeztem tőle, am megnyugtatott: nem erről van szó! Éppansegge, volna, sőt kívülről is tudnának szerezni rátermett embert, — Csakhogy — válaszolta az üzemvezető —, aki megjelelő lenne a művezetői posztra. az ezért a pénzért nem vállalja a műszak irányításával járó terheket és felelősséget. Több pénzt pedig nem adhatok, ment nem léphető at a bűvös határ. Így aztán örülnöm kell, ha valaki elvállalja ezt a' posztot. és úgy-ahogy ellátja feladatát, S ha talán nincs is minden iparvállalatnál Ilyen gondja az üzemvezetőnek, a példa nem egyedülálló. Nagyon gyakran egy gyárban a főmérnök nem túl magas fizetése határozza meg a művezetőkét, sőt a csoport- vezetőkét is, ami pedig — az említett példa szerint — egyáltalán nem azt áegíti elő, hogy a termelést ügyes, képzett, talpraesett vezetők irányítsák. Holott — különösen mai gazdasági helyzetünkben — erre lenne szükség. De mert a plafont nem lehet áttörni, sok vezetői posztot azzal töltenek be, aki elvállalja. Ám nemcsak ez a baj a bértarifákkal. A jobb munkára ösztönző differenciált bérezést sok vezető legjobb akarata ellenére sem tudta eddig kivitelezni. Mert ha valaki besorolása szerint a legmagasabb fizetést kapta, azt már fizetésemeléssel nem lehetett kecsegtetni, vagy netán nagyobb teljesítményre sarkallni! — A többiek alapbérét nem szállíthatom le — mondta egy vezető —. hogy érvényre juttassam a munka szerinti eloszlás el- I vét! Megalkudott tehát a helyzettel: aki jól dolgozott az ugyanannyit kapott, mint aki kiválóan végezte munkáját! Hogy az 1977 óta érvényben levő tarifarendszer szétfeszítette kereteit, azt egy tavalyi munkaügyi felmérés is alátámasztotta. A Munkaügyi Minisztérium 420 ezer fizikai es nem fizikai dolgozóra kiterjedő vizsgálatot végzett, aminek egyik sokatmondó megállapítasa volt, hogy a dolgozók 13 százaléka évekkel ezelőtt elérte bértételének felső határát. Ök azok, akik évek óta jói dolgoznak, munkájukat anyagilag elismerik — ám bérük mégsem emelkedhet tovább. Remélhetőleg, minderről múlt időben beszélhetünk az új évben. A bértételek alsó és felső határát megváltoztató kormányhatározat éppen ezeket az ellenlmondá- sokat kívánja feloldani azzal, hogy a bértételek felső határát átlagosan 25, alsó határát pedig 8 százalékkal emelték január 1-től. S bár ez nem fizetésemelést jelent, hanem csak annak lehetőségét, mindenképpen nagy jelentőségé lehet a vállalatok és gazdálkodó szervek ösztönzési rendszerében. Minthogy a felsőbb határokat jobban, az alsókat kevésbé emelték, szélesebb határok között lehet differenciálni a béreket, s most már a jól és a' legjobban dolgozó anyagi elismerésében is lehet különbséget tenni. (Éhhez persze a vállalatnak kell előteremtenie a pénzt.) A tarifarendszer módosításának szelleme is azt sugallja, hogy a béreket jobban kell igazítani az elért teljesítményhez, az elvégzett munka értékéhez, legyep az fizikai vagy szellemi produktum. A rendelkezés ugyanis hangsúlyozza, hogy a fizikai dolgozók bértételeit — átlagosan — 25 százalékkal emelik, vagyis nem minden kategóriában ennyivel. Különbséget tesznek az emelés mértékében, vagyis a normái körülmények között dolgozó kisegítő munkások bértételei 18 százalékkal emelkednek. míg például a különleges szakképzettséget igénylő munkásoké 27 százalékkal. Az alkalmazotti állományban dolgozók bértételei szintén átlagosan 25 százalékkal ■ magasabbak lehetnek, á vezetői bértételek azonban 30 százalékkal nőnek. Lehetőség van tehát arra. hogy a termelés felelős irányítóit képességüknek, szaktudásuknak, rá termet tsé g ü knek megfelelően díjazzák. S ennek fejében: megkövetelhető a teljesítmény. Remélhetőleg az üzemvezetőknek a jövőben kevesebb okuk lesz a pana'v"'-’á«-q. N. Gy. Javaslatok a tervezéshez IOL KEZDŐDÖTT AZ ÉV Nagyobb feladat a szakmaközi bizottságok előtt Egyre nő azoknak a szak- szervezeti tagoknak a száma a városokban és a községekben, akik vagy a nyugdíjba menetelük miatt, vagy azért, mert kevés embert foglalkoztató telepen dolgoznak, nem tartoznak szakszervezeti alapszervezethez. A szakmaközi bizottságok eddig is sokat tettek azért, hogy összefogják ezt az úgynevezett szórványtagságot, gondoskodjanak a nevelésükről! művelődésükről; fórumot teremtsenek a közéleti szereplésükhöz, ugyanakkor tájékoztassák őket, meghallgassák véleményüket bizonyos szakszervezeti kérdésekben a településfejlesztésről. Egy időben nagy viták voltak arról, hogy egyáltalán szükség van-e a szakmaközi bizottságokra, van-e létjogosultságuk. Az utóbbi időben kialakult az a vélemény, hogy már eddig bebizonyították életképességüket, s inkább arra van szükség, hogy további ilyen bizottságok alakuljanak. A szakszervezetek XXIV. kongresszusa szinté« ilyen szellemben fog~ lalt állást. A módosított alapszabályban egy teljesen új fejezet foglalkozik a szakmaközi bizottsággal. E szerint a városokban, a nagyközségekben, illetve olyan területeken alakíthatják meg, ahol nagyüzemek, üzemek, hivatalok, intézmények vannak. A szakmaközi bizottság tagjainak többségét az adott területen működő üzemek, hivatalok és intézmények küldik e testületibe, ezenkívül az SZMT szintén megbízhat szervezett dolgozókat ilyen feladattal. A szakszervezeti bizottság a terület tagságának es az SZMT-nek tartozik felelősséggel tevékeny s égőér t. M u n ka j árói évente beszámol a területen működő alapszervezetek szb- titkári értekezletéinek. Ez a megfogalmazás pontosan mutatja, hogy mind jelentősége, mind hatósugara nagyobb. Most, a .VT. ötéves terv kidől gozásának i dós zaká ba n .különösen nagy feladat all minden szakmaközi bizottság előtt. E testületek eddig is sokat tettek azért, hogy to- vábbítsák a lakóhelyen élő szervezett dolgozók véleményét, javaslatait a tanácsnak. Ezt természetesen megköny- nyíti, ha szorosan együttműködnek a népfrontbizottságokkal. Például Marcaliban a szakmaközi bizottság egyik tagja a városi népfrontbi- zot faágban tevékenykedik, s összehangolja a két testület tevékenységét a városfejlesztés elörelendítéséiben, a ■társadalmi munka szervezésében. Ezt a módszert máshol is alkalmazhatják. Egy jó évet véve alapul, teljesen újjáalakultak a szakmaközi bizottságok, a tanácsok, majd a népfrontbi- zottságok. Ebben az időszakban különösen érdemes arra gondolni,, hogy megerősítsék a munkakapcsolatokat egymás közöli. Ernáikul nem lehet a sajátos tájékoztató, javaslattaváhhító, döntés- előkészítő feladatokat sikeresen megoldaná. Az SZMT elnöksége és a megyei ta- nács-vb együttműködési megállapodásának szellemében minden lehetőség megvan a tanácsok és a szakmaközi bizottságok termékeny egy üt! gondolkodására, A szakszervezeti kongresz- szus most zöld utat nyitóit ahhoz, hogy további szakmaközi bizottságok alakuljanak. B'onfos, hogy a már eddig meglevők is tartalmasabbá tegyék tevékenységüket, átvegyék a legjobbak módszereit. Nagy feladat az egész szakszervezeti mozgat om előtt a korszerűbb munkastílus kialakítása. A szakmaközi bizottságoknak Szintén érdemes áttekinteniük: mivel és Hogyan foglalkoztak eddig, tartsák meg a jo 'formákat, s az összes szakszervezeti tag tartalmas képviselete érdekében újítsanak, ahol arra szükség van. A szakszervezeti kongresszuson szóba került például néhány olyan téma, amelyben esetleg a szakmaközi bizottságok is feladatot vállalhatnak a somogyi városokban es nagyközségekben. Ilyen például jutnak ellenőrzése* hogy a tanácsok miként használták' fel a vállalatoktól a szociális ellátásra kapott pénzeket. A Szakszervezetek Megyei Tánácsa a szakszervezetek XXIV. kongresszusának ^öntéseit figyelembe véve, az eddiginél tartalmasabb útmutatást ad a szakmaközi bizottságoknak, s ahol megvannak a föltételek, ott elősegíti új testületek megalakítását is. L. G. Tavaly ilyenkor elégedetlen. rosszkedvű emberekkel lehetett találkozni a Buda-, pesti Vegyipari Gépgyár tabi gyáregységében. Az idén nyoma sincs ennek a rossz hangulatnak. 1981 összehasonlíthatatlanul jobban kezdődött, mint 1980. Horváth Gyula gyáregységvezető sorolta a különbségeket. — A múlt év elején szinte állt a gyár. az éves kapa- . citásunk hetven százalékát kitevő munkára ’volt csak szerződésünk. Azon gondolkodtunk: hogyan adjunk munkát az embereknek. Ilyen körülmények között a bérfejlesztés is elmaradt 1980-ban és ez is bántotta a dolgozókat. Az idén folyamatos, ütemes munkával kezdődött az év, kapacitásunk 90 százaléka lekötött és jelenleg is biztató tárgyalásaink folynak. További megrendelésekre számítunk, sőt úgy látszik, hogy néhány munkát már nem is tudunk vállalni.. Az oly nehezen megkezdett 1980-as évben huszáros hajrával túlteljesítettük a tervet. A BVG gyá rai közül csak nekünk sikerült a terv teljesítés. Most úgy lordult a kocka, hogy még több munkáskézre lenne szükségünk. A tavalyi eredmények lehetőséget, adnak béi-fejlesztésre, ez remélhetőleg ide 'vonz néhány szakembert. Hatszázalékos béremelés lesz. Három százalékot mindenki megkap, a pénz két és fél százalékát differenciáltan osztjuk szét es fél százalékot a munkahelyi vezetőknek adunk, ebből jutalmazhatják a kiemelkedően dolgozókat. —Valóban sokkal jobban indul ez az év. S vajon minek köszönhető, hogy megszűnt a bukdácsolás? — Befejeztünk egv nagyobb termékszerkezetváltást. Az egyszerűbb tartályokból sokkal kevesebbet termelünk, s egyre munkaigényesebb acélszerkezeteket és vegyipari berendezéseket , készítünk. Az ilyen váltás nem megy zökkénők nélkül, s tavaly az országos, helyzet is rosszabb volt — alig akadt cég, ahol ne küszködtek volna hasonló gondokkal. Most már megy a »verkli«. Egy nagy exportmunkán dolgozunk. Az NSZK-ba szállítunk egy olajlepárló berendezést. Tárgyalások folynak arról, hogy szintén' Nyugat-Némelor- szágba kétezer forróvíztároló tartályt exportálnánk. Ezenkívül Nigériába is szállítunk. Tavalyi új gyártmányunkból, az Optical kazánból 180-ra yan már szerződésünk, kapós termek lett ez. — Van-e újdonság a piac követelményei között? — Van, Nem egészen friss dolog, ám most már kényszerítő erőként jelentkezik, hogy egy terméknek nemcsak jónak, hanem szépnek is kell lennie. Eddig apróbb esztétikai .hibákat még eltűrtek a nyugati megrendelők. Most ezek nem »mennek át«. Számítottunk erre a változásra: már épül az új fé&tőrészlegünlf. Úgy szereljük majd föl, hogy ki ' tudjuk elégíteni a legmagasabb követelményeket is. 1981-re 210 millió forintos árbevételi tervünk van, és ebből húszmillió forintnak tőkés exportból — tehát dollárban — kell bejönnie. S nem csúszhatunk el egy »banánhéjon«; azon. hogy a megrendelő csúnyának' találja a termékünket. L. P. A taggazdaságok érdekében Üj termelésszervezési egység Somogybán A termelési rendszereknek alapvető feladatuk, hogy minél hatékonyabban segítsék a tangazdaságaik -előtt álló feladatok végrehajtását. Ezt a célt szőlgálta két rendszer, a KSZE és a BBTR egyesülése; a múlt év októberéiben a két rendszer g.esz- torgazdaságai — a Szekszárdi Állami Gazdaság, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a szajki Béke Tsz — társasági szerződést írt alá: Az új rendszer neve KSZE Növénytermelési Rendszer> képviselője a Szekszárdi Állami Gazdaság lett. A társaság létrehozásának céljairól, feladatairól Lúdvári Zsolttal, a rendszer somogyi termelésszervezési egységének vezetőjével beszélgettünk. — ’Mi tette szükségessé, hogy a rendszer Somogybán üj termelésszervezési egységet hozzon létre? — Az. egyesüléssel létrejött új rendszernek meg kellett újítania, a taggazda.sági szerződéseit. Somogybán a volt bólyi rendszer tizennégy taggazdasága csatlakozott, ígjf a KSZE partnereinek száma huszonötre gyarapodott, a rendszerhez ta-\o»ó terület1 pedig csaknem negyvenötezer hektárra. Ez a nagyságrend, a tangazdaságok megfelelő szakmai és műszaki ellátása szükségessé tette a rendszer szamára, hogy a jneglevő öt mellé Somogybán létrehozza hatodikként a termelésszervezési egységet. — Létezésüket még hetekben is alig lehet mérni... — ... amiből következik — hadd folytassam a mondatát —. hogy nem vagyunk mentesek a megalakulással, a kezdéssel járó gondoktól. Az új szervezeti kereteket, a személyi állományt úgy alakítjuk ki; hogy közben törésmentesen végezhessük, f cl y t a ih ass uik tag ga zdasá gátaknál a munkát. — Sikerül ezt az elvet a gyakorlatban követni? — Úgy érzem, igen. Már folyik a kukorica-vetőmag elosztása, a KSZE nyolcvan- millió forintot fordított a legkiválóbb fajták beszerzésére. Felmérjük a napraforgó-vetőmag iránti igényeket. A biztonságos ellátás érdekében kiváló hibridfajtákat adunk tangazdaságainknak. A szaktanácsadók a vo): bólyi rendszertől hozzánk kerültek, tehát a gazdasagokkal ugyanazok az emberek tartják a kapcsolatot. Pontos munkáink most, a teli gépjavítások idején a műszaki szolgáltatás megszervezése. Négy szerviztechnikusunk van, aki részt vesz a javításokban. — Milyen térítésért végzi szolgáltatásait a rendszer? — A gépjavításoknál csak a beépített alkatrész arát kell fizetni. Ingyen végezzük a kombájnok, a traktorok! a növényvédő gépek, diagnosztikai vizsgálatát és beállítását. a gépek korrózióvédelmét, a táblára adaptált tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadást. Űj szolgáltatásként vezetjük be a permete- zőviz minőségének vizsgálatát. Önköltséges alapon szervezzük az oktatásokat, a továbbképzéseket. — Milyen főbb feladatokat tűztek maguk elé ez évre? — A KSZE egész tevékenységében — de az adottságok miatt kivált itt Somogybán — szeretnénk továbbfejleszteni a legelögáz- dálkodásit. A rendszer megvásárolta egy szónaibegyűjtö gép lioencét, lehetőség nyílik a teljes gépsor beszerzésére. Telepítésre, gyepfelújításrr teljes technológiát' adunk, most folyik az igények felmérése és összegezése. Egy másik kiemelt programúink a gabona termesztés fejlesztését szolgálja a gyenge termőhelyű üzemekben. Az agrárgazdasági kutatóintézettel közösen szeretnénk kidolgozni egy olyan, mindenre kiterjedő, költségarányos termelési módot, amellyel gyenge termőhelyi körülmények között is biztonságosan, jövedelmezően termelhető » gabona. — A rendszer somogyi taggazdaságainak egy részé a Balaton-parton van. Jelent-e ez a termelésszervezési egység számára sajátot feladatot? — Feltétlenül! Ezeknél a partner-üzemeknél fokozott gondot kell fordítanunk a környezetvédelemire, s úgynevezett környezetkímélő technológiát kell kidogoz- nunk. Ennek részéként szeretnénk bevezetni a folyékony műtrágyázást, és Siófokon a partnerekkel közösen létrehozni egy olyan telepet, ahonnan ez megoldható lenne. Feladataink közül még egyet említek. Tekintettel arra, hogy partnereink háromezer hektáron termelnek napraforgót, a betakarítás idejére egy tárházat akarunk felépíteni abban a körzetben, ahol legnagyobb területen van ez a kultúra. így t a ggazdasá g a in k szá Uí tási, tárolási gondjain enyhítenénk. Az új szervezetben nagyok a feladatok, és kötelességünk, hogy megfeleljünk a magasabb követelményeknek. V. M. SOMOGYI NÉPLAP Jel liniert jobb díjazást ■ p Ütemes munka a BVG-ben
