Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

/

Tanácsok ax sxb-nok

IR ■

Ösztönözzék az értékes szeilemi munkát

A közalkalmazottaknál rendszeresen figyelemmel kísérik, milyen tevékenységet fejt ki a Kaposvári Városi Tanács szakszervezeti bizottsága. Ügy mondják, hogy ez nem egy a sok közül. hanem olyan, amelyik kisugározhat az egész megyéire. Dr. Vidik Györgyi, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára így fogalmazott: ' A megyei bizottság a közeLmúlt- bar> értékelte az szb tevékenységét, s szerintünk ösz- szességóben jól, néhány területen pedig példamutatóan látta el feladatait,

Dr. Füst István, a városi tanács termelés-ellátás felügyeleti osztályának vezetője két éve szakszervezeti titkár.

— Éppen ezért or' 'lean, hogy olyanoktól kaptunk útmutatást, akik régebben csinálják ezt a munkát,

— Miit adott az értékelés?

— Égy részt megerősített abban, amit megfelelően végzünk, s arra is felhívta a- figyelmei, hol szükséges továbblépni szervezeti, tartalmi. szakmai szempontból. Különösen hasznosak az ülésen elhangzott ötletek, vélemények. javaslatok. Mo6t dolgozzuk majd ki a hosz- szabb távú feiadattervün- ket, így ebben is felihasználjuk az ajánlásokat.

A városi tanács szakszervezeti bizottsága sokat tett azért az utóbbi időben, hogy önállóbban szervezze a politikai oktatást, lássa el gazdasági feladatait. Most erre alapozva szeretnék kibontakoztatni a kezdeményezőkészséget, tovább növelni az önállóságot.' Ennek, egyik járható útja, hogy még több aktívát vonnak be a szak- szervezeti munkába. Ugyanezt erősítheti/ ha a tizenegy szakszervezeti bizalmi évenként legalább' kétszer összehívja a csoportját, lehetőséget adva a tagoknak véleményük kifejtésére. Ez a közős tájékozódáson kívül a,jó javaslatok összegyűjtésére Ugyancsak módot adna. ■

— Évente általában két taggyűlést tervezünk — mondta dr. Fűzi István. — Ezeken az egész tagságot érintő, érdeklő témákat dolgozunk fel, olyanokat például. mint a nőpolitikái határozat végrehajtásának tapasztalatai. az apparátus élet- és munkakörülményei, a szákszervezeti nevelő munka helyzete, időszerű feladatai. Kétszer napirendre tűz-/ tűk például a munkahelyi demokrácia helyzetét. s meghatároztuk a továbbfejlesztés feladatait. A munkahelyi demokrácia formái egyébként adottaik, a tapasztalatok azonban azt is megmutatták, hogy a tagoktól kevés visszajelzés érkezik. Megjegyzem: a taggyűlések aktivitása változó, éppen ezért tűztük célul, hogy véleményét mindenki a többiek előtt mondja el, s ne csak a kisebb csoportokban fejtse ki.

A szakszervezeti bizottság a hivatali munka javításában igyekezett segítséget nyújtani. A hivatal vezetőid nek fölkérésére például részt vettek közös vizsgálatokban, többek között együtt értékeltek a munkai eigyelmet, mérték föl a szabadság igénybevételét,

. — Munkánk fontos részének tartjuk a hivatali munka segítését, elsősorban az egyszerűsítést, a korszerűsítést, a tanácson belüli egyenletesebb megosztást. A KISZ-szel közösen felkaroljuk a pályakezdő fiatalokat, hogy gyorsabban beilleszkedjenek a közösségbe.

A sok tanács közül mindössze néhányat emelek ki.

Dr. Németi László, a megyei tanács igazgatási osztályvezetője. a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja:

— A megye ügyiratforgalmának harminc százalékát a városi tanácson intézik. Éppen ezert nagy a feladata az szb-nek abban, miként intézik az ügyeket, milyen a kapcsolat a lakossággal. Éppen ezért, a hivatal vezetőinek is pontosan meg kell fogalmazniuk, miben kérik a . szakszervezet segítségét.

Kocsis Dezső, a megyei bizottság szervező titkára:

— A munkahelyi demokrácia kibontakoztatására valóban nagyobb gondot kell íorditani, mert a taggyűléseken a tagság aktivitása eddig bizony nem volt megfelelő. Az a gyakorlat nem helyes, hogy az egyik taggyűlést az úgynevezett apparátusértekezlettel együtt tartják, ugyanis mindkettőnek más a felada.ta.

Dr. Vidik Györgyi, a megyei bizottság titkára:

— A szakszervezeti bizottságnak az alkotó tevékenység és a jó minőségű szellemi munka elismerésére keli nagy figyelmet fordítania, jobban támaszkodva a szakszervezeti bizalmiakra ennek az elvnek az elfogadtatásában.

A tanácsokon kívül mást is kapott a városi tanács szakszervezeti bizottsága, mégpedig határozott ígéretet a gyakorlati segítségre, útmutatásra a hivatalt munkát segítő tevékenységhez. Amint dr. Füzj István mondta: számítanak rá.

Lajos Géz»

#

Uj üzlethelyiségben

A MAGÉV (Műszaki Anyag- és Génkereskedelmi Vállalat) a kaposvári Ady Endre utcában átköltözött a szemben levő házba, ahol jobb körülmények között kínálja a használt gépeket

Új járatok, megszűnő fehér foltok

Az idei menetrendet

készíti a Volán

Május utolsó vasárnapján lesz az idei menetrendváltozás, a téli hónapok azonban már a menetrendszerkesztéssel telnek el a Volán sze- méiylorgalmi osztályán. Újdonság, hogy a 'távolsági es a nemzetközi autóbuszjáratok menetrendje ezután két évfe készül, A .szerkesztők alapelve: a közérdekű igényeket a lehetőségek szerint ki kell elégíteni. Ezért lényeges, hogy a tanácsi szakigazgatási, szervek és az utazókat képviselő társadalmi szervezetek, a vállajatok kívánságait is megismerjék. Az igényeket . és a .nagyüzemi módon szervezhető tömeg- közlekedés műszaki-gazdasági lehetőségeinek összhangját nem könnyű megteremteni. Az igéh'yék főimét résében kiemelkedő a tanácsok szerepe:, velük . közösen rangsorolják a fontos és jogos utazási igényeket.

Gondot okoz a diákok és az óvodások szállításának megoldása. Ök rendszerint ugyanazokkal a járatokkal utaznak: a tanítási szünetek viszont nem érintik az óvodákat. Nehéz egy évre előre megbecsülni, hogy a következő év szeptemberében melyik járaton hány diák utazik majd. s közülük hányán lesznek napközisek; valamint azt is, hogy a tanítás délelőtt vagy délután lesz-e? Az 1979—80-as tanévben mintegy ötezer-ötszáz általános iskolást és 7—800 óvodást szállítottak rendszeresen a kaposvári Volán ' buszai Somogybán. Az idén már ötszázzal több iskolást kell utaztatni.

— Hol lesz a legtöbb vélMunkásőrök számvetése

A megyei törzsbe beosztottak ünnepi tanácskozásával a napokban kezdődik Somogy munkásőreinek

számvetése. Eseményekben, feladatokban gazdag esztendőt hagytak maguk mögött a városok, járások egységei.

Már 1979-ben nagyszabású verseny bontakozott ki a testületben felszabadulásunk 35. évfordulójának és pártunk XII. kongresszusának a tiszteletére. Ez a verseny nem zárult íe, hanem folytatódott és/ napjainkban is tart. Az ünnepi egységgyűléseken ismertetik, hogy milyen eredmények . születtek e versenyben. Azok, akik a legjobban helytálltak, megérdemelten vehetik át a kitüntetéseket, jutalmakat.

Nemcsak arról adnak számot, hogy munkásőreink mennyire feleltek meg esküjükben vállalt pártmegbízatásuknak, hanem arról is, hogy miként jártak élen gazdasági feladataik végzésében.

A somogyi munkasórok

többsége az üzemekben, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben dolgozik, S az előző év őket is, mint minden embert, különösen próbára tette.

Elmondhatjuk: munkásőreink a testületi, a gazdasági feladatok ellátásában helytálltak, s példát mutattak társaiknak, ök voltak azok, akik a kommunista szombatokon, a vállalatok, üzemek fejlesztése érdekében az elsők között jelentkeztek munkára. Ott láthattuk őket lakóhelyükön is. amikor társadalmi munkát vállaltak.

Sok munkásör tevékenykedik a somogyi mezögazda- sagi üzemekben. Kombájno- sok, traktorosok, gépkocsi- vezetők, szerelők, termelés- irányítók, szinte minden munkaterületen ott, vannak. Az időjárás viszontagságaival harcolva, éjt nappallá téve mindent megtettek a termény betakarításáért..

Hosszan lehetne sorolni a masoknak példát mutató, kiemelkedő muixkasorok. nevét: a barcsi Vörös Csillag, a balatonszabadi November 7.. a göllei Béke Termelő- szövetkezet, a dél-somogyi, a kutasi. vagy a Siófoki Állami Gazdaság, s más vállalatok, üzemek munkásőreiét.

Ez a mostani ünnepi egységgyűlés egyúttal a feladatokat is meghatározza. Az idén megkezdődik a felkészülés a testület negyed- százados , jubileumára. A szakaszgyűléseken, a munkásőrök egymás közti beszélgetésein minden alkalommal szóba került, miként és hogyan készülhetnek a nagy jelentőségű évfordulóra, Az az elhatározás született, hogy tiszteletére kiemelkedő sikereket érnek el a testületi és a gazdasági feladatok ellátásában.

Ez minden somogyi munkásőrt arra ösztönöz, hogy jobban bizonyítson. S akkor a, jubileumi egységgyűléseken emelt fővel jelenthetik: becsülettel eleget tettek esküjüknek. teljesítették párt- megbízatasukat!

Sz. L

tozás az új menetrendben a

régihez képest? — kérdeztem Balogh „altost, a kaposvári. Volán személyforgalmi osztályvezetőjét.

— Csurgó környékén, a marcali járás nyugati részén és Lengyeltóti térségében. E területek tanácsaival, a Nagyatádi Járási Hivatallal és a tabi Videotonnál eredményesek voltak a tárgyalásaink. A háromfai- es a kadarkúti községi tanács képviselői is pontosan, jól megfogalmazott igény*kkel érkeztek a tárgyalásra. Átdolgozzuk a marcali járás nyugati részének menetrendjét is,; hogy a közlekedés jobban igazodjék az igényekhez. és segítse a terület fejlődését. Növeljük a lengyeltóti vasútállomást-, érintő járatok számát, és a mun-. kába járók Boglárról közvetlenül is eljuthatnak Bu- zsákra. Autóbuszjárat indítását tervezzük a Somogyf a j sz—K ürtöspuszta—Os z- topán közötti új úton. Csurgón megszűnnek a hétórás munkakezdésre Iharosbe- rén.y és. Somogybükkösd felől érkező járatok.

— Lesznek-e új járatok a megye területén?

— A zsúfoltság enyhítésére munkaszüneti napokon a Marcaliból tizenhat óra húsz perckor induló járatunkat tovább küldjük Pécsre. így Kaposvárról a pécsi Volán hévízi járatával együtt két kocsi megy Pécsre. Onnan es le fél kilenckor pedig a mi Két buszunk jöhet vissza. Ugyanígy vasárnap reggel két kocsit indítunk Leltén keresztül Siófokra, amelyek közül az egyik a Balaton partjáig nem álí majd meg. Csurgó és Nagyatád között szerdáin kéiít új járat indul reggel a kórházi látogatás miatt.

Kaposvár és Dombóvár között a vasútnak nagyobb szerepe lesz a személyszállításban azért, hogy a diák- szállitást es a vasútállomással nem rendelkező települések közlekedését zavartalanul lebonyolíthassuk. Siófok környékén egy lényeges módosítást tervezünk: az elő- és utószezonban Szán- tódrév érintésével hárommal több járatpár közlekedik majd. A hatodik ötéves terv során szeretnénk megszüntetni a fehér foltokat a megyében. Ma még ugyanis tizenhárom olyan község és tíz település van Somogybán , amelyet, vásár- es ünnepnap sem vasúti, sem autóbuszjárat, nem érint. A június elsején életbe lépő új menetrend alapján So- mogyszetntpál. Bolhás, Ri- nyaújlák, Istvándi és Somogy a rács községekbe munkaszüneti napokon is bemennek a járatok. Munkánkat nehezíti, hogv most tizenegy autóbusszal kevesebb van. mint tavaly ilyenkor volt.

Cs, L.

„Majd én megmutatom...*

M

ai témánk * legújabb kori „virtus kodásról" szól. Létének bizonyítékai évek óta halmozódnak a személye« tapasztalatok tárházában és a jegyzetfüzetek mélyen. Lehetett volna beszélni róla öt vagy tíz évvel ezelőtt is (az apróbb részleteket nem is rejtettük véka alá). A magatartás azonban „továbbfejlődött”, ma sem idegen az emberek egy részének hétköznapi (vagy ünnepi?) gyakorlatától. Ezért beszélek róla, jóllehet néhányan figyelmeztettek: „a megváltozott gazdasági körülmények között, amikor csupán életszínvonalunk megőrzéséről van szó, s a siker már önmagában nagy eredmény lesz” — nem éppen aktuális a téma. Ellenvéleményem volt. A mai virtuskodást ugyanis javarészt az értelmes cél hianya idézi elő a még csak anyagiakkal vetélkedő családok életében. .Majd én megmutatom...!” — ez a gondolat szunnyad — vagy él — a tettek mögött; azaz megmutatom a szomszédnak, a barátnak, az ismerősnek, a falunak, hogy nekem mire telik. Nevezik ezt „kivagyiságnak” is, bár megvallom, nekem azért nem tetszik ez a kifejezés, mert túlságosan a múltra, valamiféle „örökségre” utal, holott a mai versengés igencsak napjaink terméke; vagy legalábbis nagyobbrészt az.

Nincs bennem nosztalgia a múlt iránt, ne higgyék. Amikor a fehérre meszelt falusi házak láttán az egyszerűség, • tisztaság és az együvé tartozás jelképét fedeztem föl. akkor ez jó érzés volt, de nem kívánom vissza. Az „egyenruhát” a házak külsején éppúgy nem, mint a belül gyötrő életmódot, régvolt életvitelt. De a kívülről „csicsásra pingált”, azaz vakolt házak mögé látva lelkesedem a parkettás szobákért, az olajkályháért, a gáztűzhelyért, a fürdőkádért. Nem értékelem viszont semmire a „mértani idomok színesre álmodott” kaval- kádját a falon, mert az a szomszédnak szól. „Nekem még erre is volt pénzem.” És akkor a másik, a tizedik, a századik is megmutatja. Ettől lesz zagyva és kiábrándító a falukép. A napfényben ragyogó, fehér falú házak sora az összetartozást, a sorsközösseget, az azonosságot is szimbolizálta; a mai faluképben egyre jobban fölfedezhető az anyagi lehetőségek különbsége — és annak megjátszott mása. Pedig más cél is .Mihatóvá” válhatna: mondjuk, ha a nagyobb jövedelem több, színvonalasabb, társadalmilag hasznosabb munkát takar, akkor a szellemi gazdagság, az értelmes cél előfutárai, ösztönzői lehetnének a „tehetősebbek”.

Egy ismerősöm tanácsot kért. Ballag a fia, ajándékot kellene venni. Mit javasolnék? Kérdeztem, mire készül a fiú, van-e elhatározása? Az apa büszkén kidüllesztette a mellét: „Állatorvos lesz!” Azt tanácsoltam, ehhez igazítsa az ajándékot. Vegyen lexikonokat. Ha több pénze van: sorozatot az állatok világáról. Meghökkent, s azt mondta: ..Már megbocsást, de azért hülyéskedni nem kell velem. Mit szólnának az emberek? Hiszen van, aki autót vesz a gyerekének, meg telket a Balatonon...” Kérdeztem, mennyi pénze van e célra. Azt mondta: nem tehetős ember, de azért harmincezret összerakott már. Megkértem, valáki máshoz forduljon tanácsért...

Mi sem áll távolabb tőlem, mint a kegyeletsértés. Novemberben falun is, városon is jártam a temetőt. Sajnos, vannak haloUaim. És láttam (nemcsak néztem), amíg eljutottam hantjaikhoz. Régi emlékeim viaskodtak a mai látvánnyal. Az idősebb olvasó emlékszik még, milyen megkapó volt valaha a temető egyszerűsége. Azt fejezte ki: nincs különbség, itt mindenki egyforma. Igaz, talán a jegyzőnek, a plébánosnak nagyobb síremléket állítottak.

D

e a hantok többségén fejfa, fakereszt vagy egyszerű

kökereszt állt, S a halottak napján akkor még a gyertyák fényébe meredt a család. Tavaly is körülállták a sírt De engem néztek, s az ősökhöz közeledőt: rajon észre- veszem, észrevesszük-e, hogy ők most „kegyelettel adóznak”, s hogy mit teremtettek halottaik számára? Mert nézzem csak a szomszéd sírt: egyetlen szál fehér virág árválkodik rajta. De az 6 szeretteik sírja kimagaslik, s a virágok, a gyertyák tömegével árasztották el. Azelőtt a szép, fehér fátyolvirág uralta ilyenkor a temetőt. Ma az egyenlőtlenségek mesterkélt jelképei töltik meg. S a „majd én megmutatom ...” leple alatt értelmetlen verseny folyik, mintha halottatoknak nem volna elég a tiszta szívű emlékezés . ..

Micsoda virtuskodás ez? És milyen távoli társadalmi céljainktól? ..Majd én megmutatom...” Mennyi értelmeset, előrevivőt lehetne megmutatni egymás iránti emberségünkből, élőket gazdagító, jövőt formáló képessegünkből? Elgondolkodtam. Lehetséges, hogy akaratunk, szándékunk ellenere mi magunk torzítottuk el a régi szép és emberi szokásokat azáltal, hogy mindannyiunk erőfeszítése árán pénzt, több pénzt teremtettünk elő, s a felhasználás mértékéről, a valódi értékekről, a tartalomról megfeledkeztünk? Alig merem kimondani, hogy lehet ebben némi valóságtartalom . . .

Visszatérhetnénk az érettségi előtt álló fiú családjának példázatához. A ház udvarán sátrat vertek: kétszáz ember ette az ünnepi ebédet, s a fiút az egyetemi év első felében eltanácsoltak ... Lakodalmak sokaságáról tudok: autóbuszok hordják a násznépet. S a lakomán zsírba fagy az ételek ren-. getege. Valahol ötven tyúkból készült pörköltet öntöttek romlottan a szemétbe, mert az Árpád-házi királyokét is megszégyenítő lakomán mindenki a javát választotta., a pörkölt nem kellett senkinek.. Azzal mentegetődzött a ház „sszonya: „Mit szóltak volna a vendégek, ha nincs?" És elfelejtette, hogy valaha kuglófot, óriás perecet osztogattak ilyenkor a kerítésen kívülről bámészkodó falusiaknak. Most egyik-másik helyen az egyforma, kalocsai hímzésű méregdrága kötény ötlik a násznép szemébe, amikor találják a forró tyúkhúslevest. De láttam olyat is — mintha jó előre készültek volna az öregember halálára —; a toron egyforma, feketére hímzett kötényben serénykedtek a felszolgálók. Erre is „fussa” már...

Alkalom ezernyi kínálkozik a „kivagyiság” tobzódására, nemcsak a születés, az esküvő, a halál. A lényeg: hogy ..majd én megmutatom...” És így ad ezerötszázat a szomszéd ezresével szemben a beteg orvosának; így leap a „pult alól” árut a „legrátermettebb”. így tervez a villaepítő: „Olyan legyen, mint az övé, csak egy kicsit -csicsásabb«, magasabb és díszesebb — a pénz nem számít.”

Megmutatni sok mindent lehet. Erőt, képességet, tudást, jó értelmű alkalmazkodó- és harckészséget; többet, jobbat akarást, fegyelmezett, példamutató munkát. Olyan képességeket, amelyek teljesebb, szellemileg is gazdagabb, gondolkodóbb, az egyéni boldogulást a közösségben látó életfelfogást fejeznek ki.

F

élig-meddig megosztom „titkomat”: a főszereplőről hallottak, s hallani fognak még. A' napokban levelet kaptam Somogy egyik „Népművészét mesterétől”. Márciusi gyémántlakodalmái-a hívott meg, és szemrehányást tett, mert az aranylakodalman nem ünnepeltem vele. Levelében nem önmagára gondol; azt írta: vigyázzak az egészségemre, semmiképp se essék bajom, mert szeretné, ha ott lennék ezen a nevezetes ünnepen. Elhatároztam, hogy kevesebb cigarettát szívok naponta a hatvannál, mert akarja, hogy ott legyek. S bár tehetném, nem viszek gazdag ajándékot. Csak megcsókolom majd az arcát, a kezét tisztelettel, mint valaha édesanyámét Mert egész életében ember volt, s mert élete munkásságával értékét teremtett, őrzött es példát adott ott embereknek.

Javon Bél*