Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
Kerék Imre A csudabogár Berzsenyi Dániel emlékének Az vagyok, igen, csüdabogár, pokróegorom ba niklai tuskó, ki bozontos bajsza alól éjt-nap eregeti a maró pipa füstöt. Ein kleiner Sonderling. Bizony, Literátor Uram, a ..ritka ragyogása, barátom'’ titulus fénye megfakult mára. Mi más lehetnék, mint csudabogár? Minthogy az epegörcs nem épp alkaioszi ütemekre hasogat oldalamban, s adósság, termésgond és gyermekáldás szorításában alig marad időm az ortographiára, meg interpunkciókra, cs a moslékhordás, almozó:: a sárszagű diszmók alá sem éppen balzsamos fürtű másakhoz szokott finom orroknak raló, Uram. Csudabogár vagyok, igencsak mert nem kosok nyakára való szonett-kolompot kalapálok veba nyélhez-kérgesedéit kezemmel. s mert levágni való baromként nem hajtom önként a nyakam t hennátok bórája alá. Akkor inkább a csönd, a Inner árért folyamok hideg hallgatása örökre.— l.iterator Uram. Uj könyvekről Fekete éjbe n rr nezve Ar. utóbbi időiben Afrika irodalma sok szenzációt hozott, Wole Soyinka ismeretlen a magyar olvasó előtt, a kettészakadt Nigériából való. aki maga is két -évet töltött börtönben, mert békí- teni próbált a kettészakadt országban, A fékevesztettség évada című könyvének története: a hausza népesség, az ország elmaradott törzse hajtóvadászatot indít az ibó népesség ellen, és tízezrével mészárolja le az ibo származású katonákat és poleá ri személyeket. Soyinka az Orfeusz-mftosz motívumkörébe ágyazva, az allegória eszközeivel mondja el hőse történetét — ám a meg nem nevezett ország, amelynek poklából a Kakaó- kartell lázadó reklámfőnöke kimenekíti elrabolt kedvesét, íélreismerhetetlenül a polgárháború általi szabdalt . N i aéría. Egy dél-afrikai néger, J. Maian, a kirobbanóan tehetséges színész megölte kedveset — egy fiatal fehér nőt.. Hogyan süllyedhetett idáig, és miért? — erről szól Andre P. Brink dél-afrikai író Fekete éjbe nézve című legénye, melyet nyomban megjelenése után pornográfia címén betiltott a pretoriai cenzúra — a francia és az angol kritika pedig az utóbbi évek legkegyetleneb- bül óézinte, könyvének nevez Dél-Afrikáról. (Marosi Ilona rajza) tag szemöldök, kissé hajlott, lapos orr, erős, kihívó ajkak. Talán enyhén kapcsai, hosszas metszésű szemében volt valami, de Toni ezzel sem tudott élni. Tekintetét úgy meresztette rám, mint egy fiatal állat. Minduntalan belém botlott, és minden alkalmat megragadott, hogy beszélgessen velem. Leginkább az érdekelte, mit festek. Megmutattam képeimet, majd anélkül. hogy lelkes kitöréseit meghallgattam volna, továbbmentem. Később parti sétára hívott, és kérte, hogy tanítsam úszni. K özeledési kísérletei meghatottak. Ügy éreztem, belém szeretett. mat nem hagyhattam némi viszonzás nélkül. Beleegyeztem hát a sétába. A séta a közeli puLaktorkolatíg egy órácskát tartott. Tóni boldog volt: úgy érezte, győzött. Naponta délidében kiúsztam a tengerbe, és amikor a hátamra feküdtem, hogy kipihenjem magam, ujjam hegyén éleztem a sötét tengerfenék hideget. Ilyenkor félelem fogott el, és sietve partra úsztam. Toni már várt. Nem volt számára mondanivalóm. A munkámra gondoltam, és az éggel ölelkező vizet szemléltem. A távolság nyugalmat adott, és vágyat valami elérhetetlen szépség iránt. Délutánonként, amikor munkához fogtam. Tomi valami ürüggyel rendszeresen megjelent a barakkban, és órákig maradt. Munka közben nem szeretek beszélni. Ö csak ült az állvány mellett, olvasott, vagy rakodott a szobában. Néha hozott egy szendvicse, amit a nagyanyja készített. Lassacskán megszoktam Tanít, anélkül, hogy a bizalmasság érzését felkeltette volna bennem. Ellenkezőleg, gyakran a ter- hemre volt, különösen, amikor gondolkodni szerettem volna, hogy vásznam valamely problémáját megoldjam. Idővel sikerült magamat jelenlétében is egyedül érezni... Egy reggel Toni elment, és többé nem láttam... Kora reggel ki szoktam állni a barakk elé a tengert nézni. Megragadott fenséges nyugalma, a felkelő nap reszkető színei tükröző hatalmas vízfelület. A sirályok éktelen vijjogással szálltak fel a pánti sziklákról, és keringtek a part felett. Azon a reggelen viharos volt a tenger. A hullámok elborították a strandot, es minden mozgatható tárgyat magukkal ragadtak. Meglepődtem: első ízben láttam reggel a tengert haragosan. Kimentem, a partra, és felálltam egy sziklára. A hullámok iszappal borították a lábam. Felkelt a nap. És akkor megláttam Tónit és az öregeket. Az országú tra vezető meredek ösvényen haladtak felfelé,, a buszmegállóihoz. Mindhármuk csomagokkal megrakva. Tomi bizonyosan a barakkomhoz futott, hogy elbúcsúzzon és elmondja: az öregek váratlanul határozták el az utazást. Ezt persze nem tudtam biztosan, de kívántam, hogy így legyen. láttam. amikor bőröndjét felei pelte a lejtőn, és egyszerre borzasztó fájdalom fogott el. A bánat oly váratlan és heves volt. hogy elállt a lélegzetem. a szívem görcsbe szorult. Ügy éreztem, többé nem tudom magam átadni a munkámnak, a nyugodt szemlélődésnek, nem tudok többé örülni a felkelő napnak, lelkesedni alkotó álmaimtól. Egyszóval: Toni nélkül elveszett ennek az elragadó vidéknél-: á varázsa. — Tóni! Gyere vissza! Szeretlek! Hangos kiáltásomat még a hullámok zúgása sem nyomta el, mert Toni hirtelen megfordult. Abban a pillanatban jött az autóbusz. Megállt, majd továbbindult.” Fordította: Gáti István Somlyó György a modern költészeti A könyv, amellyel Sjom- lyó György bevezet a modern költészetbe, egyetemi elöavlások anyagából készült. Meglepő ez, ha tudjuk, hogy Somlyónak középiskolai tanári oklevele sincs és eddig még soha nem tanított (sőt: vallomás szerint tanulni is csak maga választott mestereitől szereteti). Egy ilyen vállalkozás nyitván rendszeres felkészülést és elmélyülést ■kíván, és nagyon sok időt. Somlyó ezt .— a végeredmény igazolja — nagy kedvvel és tág szembú tarral végezte. Az ötlet hogy a témával esszéísztikus nézőpontból foglalkozzon, csaknem húsz évvel korábbi, 1963-ban tartott előadást a nemzetközi PEN budapesti kerek- asztal-koníerenciáján, s már ott körvonalazta a célokat. Ezek szerencsésen egybeestek Nagy Péter törekvéseivel. aki az BLTE világ- irodalmi tanszékén hallgatóinak: költői poétikával szeretett volna többet adni a tankönyvekben olvasna- toknál. A Somlyó áttett kö»-vc*»alaaott költői poétika elsősorban többértelmű nyitottságával hatarolható el más összegzéséktől. Babits Mihály Az európai' irodalom történetében. Saerb Antal pedig A világirodalom története című munkajatesm miint e címek is sugallják — történeti s-aempon tbol foglalta össze gondolatait a litej-atúraról. Somlyó nem így, hanem tematikus költői megközelítéssel. Könyvének hét fejezete közül egyikben sem találunk olyasmit, ami akár csak célzás is lenne a históriai tagolásra. Ehelyett olyan érdekes 1émák csoportosítását látjuk, mint. a, modernség tartalma, a líra közérthetősége, a szabályos és szabálytalan viszonya, a XIX. és a XX. századi líra kapcsolódása, a költészet hatása. Somlyó előadáséban az egyes témákban leginkább a fogalmi tisztaságra törekvés. illetve ennek akadályai tűnnek elő. Itt van mindjárt a napjainkban sokszor emlegetett, »-egzakt« és -nem egzakt« problémaköre. Ez irodalmi alkotásoknál nem könnyen körülhatárolható dolog, s ráadásul a köztu- dafban is úgy rögződött, hogy a kettő élesen szem- benál!, holott a modern művészetszemléletben ezek túszott-yíogalmak. Egyik nem zárja ki a másikat, hanem új, esetleg ellentétes nézőpontból világítja meg. s így ad hozzá többletet. Ez magával hozza, hogy Somlyó poétikáját kísérletinek kell tekinteni. Olyan megközel íArtislák. Illés Árpád festménye i pgy éve elhunyt művész képeiből tavaly rendeztek kiállítást a Jtucsa rookbiMaa Alekszandr Kanyevszkij A falon keresztül Ügy döntöttünk, hogy odahaza, a tévé előtt töltjük szilveszter éjszakáját. Már éjfél felé, amikor a népszerű énekesnő rákezdet a Tábortűz című dalra, elhallgatott a televíziónk. Elment a hang. A lanyom forgatni kezdte az antennát, a fiam a tenyerével ütögette a készülék tetejét, de semmit sem segítettek ezek a jámbor praktikák. Az énekesnő tátogott, de egyetlen hang sem jött a torkából. A feleségem majd elsírta magát, de én megőriztem a nyugalmam. — Ugyan, semmi baj — mondtam és álkopogtam a szomszédba. — Hallod-e Kosztya — mondtam —, hangosílsd föl a televíziótokat! Néhány másodperc múlva megkönnyebbülten sóhajthattam föl: a képet a saját készülékünkön láttuk, a hang meg áthallatszott a — Köszönöm — mondtam, — Köszönöm, Kosztya, és boldog újévet! — Azt ivem lehetne mondani, hogy boldog — mondta —, éppen most ment el a kép a televíziónkból. — Ezek szerint az én televízióm megsüketült, a tiédnél meg a kép ment el — mondtam. — Sebaj, jó tett helyébe jót várj! Mi halljuk a te készülékedet, én meg majd közvetítem, hogy mit látunk. Figyelj: a táncos föllendíti a lábát, a partnere is, a másik lábán megpör- dül, gyorsan pörög, mint a motolla . .. — Na várj csak. ne erőlködj! — szakított félbe. Kosztya. — Hiszen látom a televíziótokat, csak egy kicsit homályosan. Valami útban van. — Talán a falvédő. Nemrég vettük; nagyon vastag, egyedi darab. — Miért vettél ilyen drágát? — Ez a legvastagabb. Ti késön szoktatok Lefeküdni, mi viszont korán. Át szűrődik a fény, és a feleségem csak sötétben tud aludni. Idevettük a szőnyeget, a tévé képernyőjét a fal félé fordítottuk, — Na? — Jó. Csak az a baj, hogy a színok nem főnnek ki, csak fekete—fehér a kép.-r- Talán a fal szűri Iá a színeket. — Ne haragudjatok, hogy hátat fordítunk! — mondta a feleségem. — Semmi baj, csak a képet ne takarjátok el! Hát így néztük a tévét, így vártuk az új esztendőt, egyesült erővel. Amikor lefeküdtünk, egyszerre kapcsoltuk le a lámpát, hiszen szőnyeg nélkül, idegenek előtt... Másnap elhatároztuk, hogy levelet írunk, úgy fejezzük ki hálánkat a vállalatnak, amelyik a házat építette. Én írtam a levelet, de aláfir- kanni Kosztya is aláfirkan- totta. A falon keresztül. Verdi Lőtt*: Bottk* László léseknek, amelyekben hala- rozot'tan és eredményesen tagadja a hagyományos, a XX. század előtti művészet- szemléletet és megkísérelte mai körülhatárolását. Somlyó György könyvében a költői «-világnyelv.« grammatikáját próbálja leírni, alapozva az eluard-i gondolatra, mely szerint, karunkban elképzelhetetlen a költői magányosság —« minden írástudónak «mindenki« nevében kell beszélnie! Épp. ezért kezeli központi kategóriaként az sérthetetlenséget«. Meghatározó, ez a modern költészethez való viszony szempontjából, mert az olvasók számottevő részének magatartása épp emiatt elutasító. Irodalmi kézikönyveink úgy tanítják, hogy a «-modern« szó újabb — legföljebb százéves — találmány, kezdhetné-e frappánsabban könyvét Somlyó, mint annak bizonyításával, hogy a «-modem« szó valójában nem modern szó. Franciául már 1361-ben följegyezték, s magyaiiá is majdnem kétszázeves. 1799-ben Csokonainál, 1815-ben Kazinczy - nál mutatták ki. Vagyis épp akkor, amikor erőteljes kísérlet történt a világirodalomtól való lemaradás-ónk mielőbbi felszámolására. Fontos, hogy Somlyó a szót fogalmi szempontból is megvizsgálja, és kibontja tartaknárraik sokszínűségét. Szemléletes példák sorozatával bizonyítja, hogy még olyan esetekben is. amikor látszólag hagyományos elemről vám szó. nagyon sokban éttér a ma» feldolgozás (ebből a szempontból különösen érdekes Petőfi Fa leszek, ha... és Octavio Paz» Hullámzás című versének összehasonlító elemzése). A fogalmi magyarázat mindenekelőtt. $zt jelenti, hogy Somlyó sehol nem foglal kozík a ^költészetet «létrehozó« (inspiráló) élményekkel (mint sok múlt századi fogantatású kritikus), inkább azzal a hatással, amit a mű tartalmi és formai elemeivel, viszonyaival kivált az olvasóban. így könyvében gyakori a kitekintés a technika, a tudomány. a filozófia fejlődésének azokra az eseményeire, amelyek valamiképpen éreztetik hatásukat a modern költészetben. Gazdag hivatkozási anyagából azonban hiányoljuk Hauser Arnold nevét, akinek különösen A modem művészet és irodalom eredete című könyvében kap erőteljes hangot — amit Somlyó is mond —, hogy a modern művészeit gyökeiéi a reneszánszig nyúlnak vissza. Phüoktétész sebe írta könyvére címként Somlyó, s ezzel mindjárt példát is ad a mai költészet jelkép- szerús égéből. Philoktetész ugyanis mi toszi hős, a Trója ellen vonuló görög' seregek egyik vezére, akit kígyó mart meg és bűzös sebe miatt a többiek kiközösítették. Kitették egy lakatlan szigetre Héraklésztől kapott legyőzhetetlen íjával együtt. Tíz évig élt magányosan,- amikor kiderült, hogy nélküle a görögök nem győzhetnek; visszahívták és íjával gyorsan megoldott lehetetlennek látszó feladatokat ... Ilyen lenne a költészet szerepe is? A tények azt mutatták, hogy volt időszak századunkban, amikor »száműzték« a lírát. Hamar kiderült azonban, hogy szükség van rá. A nagy kérdésre, hogy mi a költészet szereire modern világunkban, Somlyó e könyvvel válaszol. Sarkalatos tételként mondja ki: a modern költészet világtörténelmi szerepe, hogy küzdött és küzd a maga valódi céljainak és helyének megfogalmazásáért. Lárzkó András Ivajh Petrov Kiáltás H ole: szobamai ezen az éjszakán b«r atommal . Petko Rád: lov festővel osztottam meg. Petko barna volt, má-nt égy beduin. A tengerről jött. Mindketten örültünk a váratlan tai álik ozásnak. Délben, amikor visszatértünk szobánkba, hogy kissé lepihenjünk, Petko kinyitot- ta hatalmas mappáját, es megmutatta kepeit. Egyik közül ük, amely pedig nem tartozott a legszebbek közé. mély benyomást tett rám. Sziklafokot ábrázolt, amelyen megtörnek a hullámok. A szik Ián fiatalember álH. Felajzott volt. kebléből fájdalmas kiáltás fakadt... — Ez a« tán méty áéérzés — jegyeztem meg. — Ez a szamár én v®- ‘ gyök — mondta Petko. — Olyan történt velem, amiént mint egy örült oeditotaam. Elbeszélését kommentár nélkül jegyeztem le: „A parton két barakk állt. Az egyikben én laktam, a másikban idős házaspár az unokájával. Nem ismertem, mert elkerültem őket. Azért jöttem erre az elragadó, vad vidékire, hogy munkába és magányba merüljek. Egyszer azonban, déli pihenésem közben, a vízcsap felöl lépések és csobogás zaja vert fel. Kinéztem az ablakon. Az unoka állt a vízcsapnál, fürdőruhában. — Megmosakodhatom an- ön vízcsapjánál? — kérdezte a lány. — Nálunk nincs víz, ezért bátorkodtam önt zavarni bocsásson meg. — Kérem, válaszoltam —, mosakodjék nyugodtan. Ügy tűnt, hogy még' valamit akart mondani, de én visszahúzódtam az ablaktól, és tovább olvastam. Egyszer csak hallom, hogy kényeskedő hangon hívják. — Mindjárt jövök! Ne zavarj, nagymama! Másnap újra megjelent Tond fürdőruhában, és míg mosakodtam, a homokra panaszkodott, amely rátapad a bőrre. Ügyetlen kacérsággal mutogatta vállát és rövid, kerek, feszes combjait. Ügy húszéves lehetett, de nem az a nőtípus, amely érdeklődésemet felkelthette. A feje túl nagy volt, és valahogy férfiasán hatott, miként az arca is kissé erős és durva volt. Alacsonv homlok, vas
