Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
Libia—Csád — egyesülés Franciaország csapatokat küld a Közép-afrikai Köztársaságba Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök sürgős tanácskozásra hívta össze katonai tanácsadóit a Csádban kialakult helyzet megvitatására Régi vonat — új vágányon? Pénteken eleiben párizsi „felfaa/taJimazott források” bejelentették: Franciaország csapatokat küld a Csáddal szomszédos Közép- afrikai Köztársaságba, amelynek: jelenlegi kormányát a francia ejtőernyősök juttatták hatalomra a Bokassa „császár” ellen 1979 szeptemberében végrehajtott államcsíny során. A bejelentés legmeglepőbb része szerint erre a lépésre „azoknak az airiicai országoknak (tehát nem egyszerűen a bangui hatóságoknak — a tudósító) a kérésére került sor, amelyekhez Franciaországot védelmi vagy katonai együttműködési szerződések kötik.” A fogalmazás arra utal, hogy a Irancía helyőrségek megerősítésére Afrika más nyugatPárizs politikai berkeiben meglehetős zavart keltett Líbia és Csád egyesülésének terve. Franciaország súlyos dilemma előtt áll: ha erélyesen föllép az egyesülés ellen, az arab országokhoz fűződő kapcsolatait — s ezzel olajimportjának zavartalanságai — kockáztatja. Ha nem., ezzel tekintélyén esik csorba egykori gyarmatai és jelenlegi afrikai szövetségesei körében. XJgy tűnik,' mégis az előbbit kockáztatják a franciák, mintán a francia külügyminisztérium éles hangú nyilatkozatban, támadta az egyesülés tervét. Más kérdés, hogy a tripoli bejelentés milyen visszhangra talál magában az érdekelt országban, az lfhiO-ig a francia gyarmatMost érkezett: pb. Garzon gáztűzhely, gázrezsó, Gála gáztűzhely — minden típus, gázkonvektorok, gázkazánok, KLU vegyestüzelésű kazánok és 500-as acéllemez radiátorok a Kaposvár, Ady Endre u. 7. szám alatti vasáru boltba. birodalomhoz tartozó, s azóta önálló Csádban. Valószínű, hogy a belső feszültség nem csitul el, s a törzsi viszályok továbbra is fennmaradnak. Annál is inkább, mert Líbia már korábban is támogatást nyújtott Goukouni Oueddei államfőnek Hissene Habré hadügyi államminiszter lázadóival szemben. Az ország lakosságának 50 százaléka szudáni néger, 36 százaléka pedig arab. Szembenállásuk nem újkeletű: az északon élő mohamedánok és a déli szudámi eredetű, javarészt keresztény népesség régóta harcolt egymás ellen — a francia gyarmattartók alaposan ki is használtak ezt az ellentétet. Habré szakadat egységei nemrég súlyos, de nem végleges vereséget szenvedtek, s Líbia — a csádi elnök kérésére — most csapatokat küld a belső biztonság megteremtésére, a rend, helyreállítására. Az egyesülési terv tehát részben Tripoli katonai jelenlétére épül — a múlt év június 15-én írták alá a. kétoldalú szövetségi és kölcsönös védelmi szerződést. Megfigyelők ugyanakkor kétlik, hogy o Csád számára létfontosságú déli országrészben az elnöknek sikerülne megszilárdítania helyzetét. Goukouni Ouddei egyelőre hivatalosan semmiféle ígéretet nem tett Kadhafinak, s ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a tripoli megállapodás sorsáról a csádi minisztertanács közeli ülése dönt. Az egyesülés terve Párizsban mégis azonnal heves ellenzésre talált. Arra azonban a francia vezetés sem számit, hogy ezek után akár az afrikai egységszervezet, akár a csádi kormány lépéseket lenne, hogy Párizs ismét csapatokat vezényeljen N’Djainenába azután, hogy 1979-ben végre kivonultak. ' Ciy. D. vwő esádi kormányfővel szemben, az egykori haÓ- ügyminisztert, az úgynevezett északi fegyveres erőket vezető Hisséne Habrét segíti fegyverszállít ásókkal. A Líbiával szembeni ellenséges egyiptomi megnyilatkozások az elmúlt időszakiban a szomszédos ország Csáddal kapcsolatos állásfoglalását szemeltek ki fő célpontul. * ' * t Abdelati el-Obeidi, a Táblai Legfelsőbb Népi Bizottság külfcapcsolatokikal foglalkozó' irodájának titkára csütörtököm este Tripo- liöam tartott sajtóértekezletén — válaszul azokra a bírálatokra, amelyek a csádi—líbiai egyesülési tervről a hét elején kiadott közleményt érték (elsősorban Franciaország részéről) — kijelentette: „A két államnak , joga vám megállapodni az egyesülésre vonatkozó program kidolgozásában”, majd hozzátette: „Mindkét érintett fél szabadom dönthet az egyesülés kérdésében”. Obeidi közölte továbbá: „Egyetlen más államnak sincs joga beavatkozni e kérdés eldöntésébe. * * * Mintegy harminc Belgiumban tanuló csadi diák péntekem reggel behatolt Csád brüsszeli követségére és foglyul ejtette a személyzetet. Az akcióval — mint azt a diákok szóvivője újságírókkal közölte — tiltakozni kívánnak Csád és Líbia tervezett egyesülése ellem. ban kiadott pénteki hadije- lerMésekből kitűnik, hogy a kbuzásatámi Dizful és Su- sangiuerp, valamint tőlük északra fekvő Ghilan-e-Ganb térségében nagyszabású csaták dúlnak az iráni és iraki erők között. Teherá.ni állítás szerint az iraki csapatokat az észak-nyugati front teljes hosszában több kilométerre visszaszorították, Bagdad szerint az irakiak tartják állásaikat. Teherán szeri nt az ellen zat első próbatételére pénteken — tíz nappal a: kormány hivatalba lépése előtt — kerül sor, amikor Alexander Haig kijelölt külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága elé áll, hogy válaszoljon a szenátorok kérdéseire. A The New York Times értesülése szerint Haag eile» a legfőbb tó-fogas az, I Letette az esket Portugália új kormánya Több, mint egy hónap után Portugáliának ismét van kormánya — pénteken Antonio Ramalho Eanes köz- társasági elnök jelenlétében letette a hivatali esküt a szociáldemokrata Francisco Pinto Balsemao, aki a december 4-én repülőszeren - esetlenség áldozatává lett Francisco Sá Cameiro utódjaként a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták és a monarch isták részvételével alakította meg 18 tagú kormányát. Az ünnepélyes beiktatáson mondott beszédében Pinto Balsemao röviden vázolta kormányának kül-, bel- és gazdaságpolitikai elképzeléseit. Külpolitikai téren előtérbe helyezte Portugália közös piaci belépésének megvalósítását 1983-ra, s azt ígérte, hogy az EGK-tagsággal járó előnyök »túlszárnyalják majd a hátrányokat« _ f eltéve, ha az ország mező- gazdasága, kereskedelme és ipara »képes lesz szembeszállni az európai kihivás- saj«. Pirtto Balsemao kilátásba helyezte, hogy kormánya ezután is aktív szerepet játszik a NATO-ban. Beszédéből nem hiányoztak a Szovjetuniót bíráló megjegyzések sem. Lengyel szabad szombatok A januári szabad szombatokra vonatkozó állásfoglalást közöltek a pénteki központi varsói lapok. A munka-, bér_ és szociális ügyi minisztérium közleménye emlékeztet rá, hogy a kormány döntése értelmében januárban három szabad szombat lesz. A közlemény hangoztatja, „hogy a kormány határozata mindenkire kötelező, tehát a hónap folyamán a munkanapnak nyilvánított szombatokon mindenkinek meg kell jelennie munkahelyén. Aki ezt nem teszi, annak távolmaradása igazolatlannak minősül. A .. Szolidaritás ” szakszervezeti szövetség egyeztető bizottsága e közlemény nyilvánosságra hozatala előtt olyan értelmű határozatot fogadott el, amely állást foglalt valamennyi szombat és vasárnap munkaszüneti nappá nyilvánítása mellett. támadás kezdete óta FWS7 iraki katona vesztette életét, Irak 1736 elesett irániról tud. Saját veszteségeiket a harcoló felek lényegesen alacsonyabbnak tüntetik fel. Olof Palme volt svéd miniszterelnök, aki Kurt Waldheim ENSZ-fötitkár megbízásából korábban mér közvetíteni próbált a két fél között, január 13-án ismét a térségbe utazik — közölték csütörtökön a világszervezet székhelyén. hogy ő kötötte meg 1974 augusztusában az alkut, amely állítólag a következőképpen hangzott: Gerald Ford akkor foglalhatja el az elnöki hsvatait, ha büntetlenséget biztosít Richard Nt- xonnak, a Watergate-ügyben súlyosan kompromittált elnöknek. A Fehér Ház volt szémélyzeti főnökét ezen kívül azzal vádolják, hogy ő biztatta hazugságra Nixornt. A kérdőjeleik egész sora merül fel a január 20-án hivatalba lépő Reagan-kormány várható külpolitikájával kapcsolatban. A választ természetesen csak a Fehér- Ház gyakorlati lépései adhatják majd meg. Ügy tűnik azonban, hogy a nemzetközi feszültség egyik gócát, a Közel-Keletet tekintve az új elnök már elvi döntést hozott. Lényege az, hogy Reagan sem hajlandó visszatérni az izraeli—egyiptoma külön béke előtti kor- szak legpozitívabb eseményéhez, a genfi értekezlethez, vagyis a palesztin nép önrendelkezési és ál- laimalkotási jogának elismeréséhez. Ugyanígy mellőzi az érdeke't nagyhatalmak sorában a Szovjetuniót, holott az — a realitás alapján — a rendezés és ezzel a tartós közel-keleti béke egyik garanciája lehetne. A Camp David-íolya-mat voltaképpen az átfogó, genfi típusú rendezés ellentéte volt. Olyan Izrael és Egyip- ■ lom közötti különbeké, amely az USA stratégiai érdekeit szolgálja, s amely a palesztin problémát nem aiz államalakítás irányából közelíti meg, hanem legfeljebb valamiféle önkormányzatot céloz. E különalku politikai csődjét már a Carter-elnök- ség utolsó szakaszában elismerték. Begin, miniszterelnök vezetésével Izraelben a legagresszívebb jobboldali erők részéről még Szadat egyiptomi elnök nagyon szerény és óvatos őnkormánj-- za.ti javaslatait sem fogadták el. Az izraeli—egyiptomi megbeszélés gyakorlatilag leállt. Szabad mozgási lehetőségét tovább korlátozta, hogy az arab világ — beleértve a konzervatív arab államokat — egységesen elutasította a Camp David~i kü- lörralkut. Végül az egyiptomi külpolitika jóformán, egyetten irányba mozgott: mind jobban integrálódott az USA stratégiai rendszerébe, s az országot támaszpontnak kínálta fel Washington részére a stratégiai láncból kihullott Irán helyett. A Reagan adminisztrációt viszont izgatja, hogy az arab országok többsége elutasít ja Camp Da- vid-et. A republikánusok erőteljesen kötődnek a nagy amerikai olájmonopóliumok'hoz. s így hajlamosak arra, hogy kevésbé egyoldalúan, az arab érdekek —• és persze a saját olajérdekük — komolyabb figyelembe vételével szemléljek a helyzetet. Mégis: Camp David? Ilyen előzmények után Reagan első számú külpolitikai tanácsadója, Richard Allen közölte a hivatalban lévő kormánnyal és közel- keleti megbízottjával, Sol Li- novitz-eal: Reagan a Camp David-i folyamat további kibontakoztatása mellett tör lándzsát. Vajon miért? Elsősorban azért, mert amerikai szempontból Camp David mégis hozott eredményt. A különbékét Izrael és Urkomp-kíséHet Lézert visz Az Egyesült Államok had- Li gyn lumsztenamai csütörtökön közötte, hogy már az első amerikai űrkomp-kíserlet alkalmával katonai célú kísérleteket hajtanak végre. A Pentagon szerint az előreláthatólag március 14-én f elbocsátandó Columbia nevű űrkomp személyzete egyebek között magával visz a világűrbe egy lézeres készüléket, amely világűrbeli fegyverek céizókészülékéül szolgaihat. A hadügyminisztérium illetékesei ugyanakkor kijelentettek: „nem leEgyiptom között, s ezzel mindkét szei-ződő fél számára nagyobb katonai mozgásteret teremtett. Ne feledjük: mindkét esetben Washington szövetségeseiről van sző. A különbekét tehát mindenképpen fenn kívánják tartani, s ez már önmagában is elégséges ok lenne arra, hogy Reagan ne borítsa fel a Camp David-i alkut. Vannak azonban. egyéb okok is. Az Irak és Irán között kirobbantott háború megfelel aiz Egyesült Álla.- mok politikai és stratégiai érdekeinek. Megosztja a haladó arab országokat és az az úgynevezett „szilárdság frontját”. Kiélezi a viszonyt Irak és Szíria, valamint Szíria és Jordánia között. Az Izraellel közvetlenül szembenálló két frontállaim nymodon kölcsönösen elszigetelődött.' Miközben Washington „semmlegességet” hirdet az irak—iráni háborúban — távolról sem marad semleges a Szíriával kapcsolatos feszültségben. A palesztinai problémát közvetlenül érintő színád—Jordániái viszályba» erőteljesen Jordánia oldaléra all. Jordánia előlép ? ,Jordánia tehát a nemzetközi események következ- mém veképpen „fel érték e födik”. A korábbinál szélesebb lehetőségek nyílnak egy olyan terv számára, hogy a palesztin problémát „Jordániái keretek” között oldják meg. Ilyen, megoldásnak több változata lehetne, mindegyiknek közös vonása azonban, hogy csökkentené a PFSZ szerepét és az Izrael által \megszáll:t területeket egy Husszein Jordániái király vezetése .alatt álló föderáció tagjává tenné. Mit szól ehhez az izraeli kormány, s Begin, aki semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó? Beam helyzete rohamosan gyengül. Nem lehetetlen, hogy a jelenleg mindössze három szavazattöbbséggel rendelkező kormány megbukik. Ha ez hálom hónapon belül megtörténik, már 1981 májusában rendkívüli választást tartanak Izraelben, 's olyan kormány kerülhet hatalomra. amely kevésbé mereven tekint a megszállt területekre. Sem a munkáspárti ellenzék. sem a Weizman volt hadügyminiszter vezetésével ni« szerveződő centrum nem, tekinti ezeket „bibliai területeknek”. Vagyis Husz- szein jordániad király manőverezési lehetősége megnő. Fokozódik az esélye annak, hogy a palesztin kérdést az Egyesült Államok és Izrael számára elfogadható módón oldják meg. Ide kapcsolódhat az amerikai szenátus külügyi bizottságának új elnöke, Percy szenátor áljai kifejtett koncepció, miszerint létre kell hozni a PFSZ vezetésével a megszállt területeken a független palesztin államot, ezt azonban demilitaa’izálni kell és föderatív kapcsolatba lépmagával zer-fegyver kísérletről ram sző”. Lézeres célkövető berendezéseket földi viszonyok között az amerikai hadsereg már rendszeresített az M— 60-as Patton típusú páncé- . losokon. Feltehetően ezek űrbéli alkalmazhatóságának kipróbálásáról van szó. A Pentagon képviselői szeré»* az ürkomp „kisméretű léssert visz magával, amely nem tekinthető lézer-fegyvernek.”. Támadó rakéta ellen felhasználható lézerfegyver kifejlesztése „nem várható ebben az évtizedben”. berat országaiban is sor keCsaládi dilemmák Irán—Irak Ellentmondó jelentések A Bagdadban és TeherámHaig a szenátus előtt Az űj amerikai konmánytetrri Jordániával. ról, nátháin ezekben az államokban a Párizzsal szorosan együttműködő vezetők aggodalommal fogadták a csádd fejleményeket, a csá- di—líbiai egyesülés tervét. A „felhatalmazott források” szerint a csapaterősítésre vonatkozó, azonnali hatályú döntést csütörtökön az Elysée-palotában Giscard d'Estai^g államfő elnökletével megtartott szűkkorű tanácskozáson hozták. * • * Egyiptom — Líbia és Csád egyesülésének tervére válaszul — csütörtökön bejelentette, hogy nem kívánja tovább fenntartaná diplomáciai képviseletét a csádi fővárosban. Kairó ingerülten reagált Líbia és Csád egyesülésének bejelentett tervére. Egyiptom, a líbiai támogatást él-
