Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

Pedagógusok r I ‘ rr I rw I r es a kozmuveiodes G árdonyi Gézától szár­mazik az a közis­mert hasonlat, mely szerint a tanító olyan, mint a fáklya, amely másoknak világol, miközben önmagát fogyasztja. Gárdonyi maga is néptanító volt, évekig vergődött dunántúli kisisko­lákban­Fáklyának leírni azt je­lentette, hogy ő a kultúra egyedüli letéteményese a fa­luban. És a szegény embe­rek dolgainak önkéntes ügy­vivője. Még a felszabadu­lás után is hány és hány tanítóra hárult ez a szerep! Kétségtelen, hogy azóta nagyot változott a világ. Szociálisa alapokra fektettük a közoktatást, kiépítettük a művelődési otthonok, köz- művelődési könyvátrak, mo­zik hálózatát, ezek segítsé­gével az ország legkisebb falvaiban is megteremtettük az iskolán kívüli művelő­dés lehetőségét. Társadal­munk figyelme az utóbbi esztendőkben erőteljesen a közművelődés továbbfej­lesztése felé fordult. Pártha­tározat is született a köz­művelődési tevékenység fej­lesztésére, a parlament pe­dig négy évvel ezelőtt köz- művelődési törvényt foga­dott el. Népművelés helyett ma már közművelődésről beszé­lünk, és ez semmi esetre sem formai kérdés. Korsze­rű, szocialista szemlélet áll mögötte, mely a közműve­lődésben részt vevőket nem osztja két csapatra, terjesz­tőkre és befogadókra, ha­nem az egységes művelődé­si folyamat egyenrangú sze­replőinek tekinti őket. E demokratikus szemlélet ab­ból a felismerésből fakad, hogy minden ember .hordoz valami sajátos tudást, ta­pasztalatot, amelyet érde­mes a közösségnek átadni. Napjainkban a közműve­lőd,esi tevékenység alapvető feladatai az államra hárul­nak. Állami feladat lett a közművelődési ellátás meg­teremtése, szervezése, a te­vékenység irányítása. A pe­dagógus ehhez elsősorban azzal 'járulhat hozzá, hogy fölkelti növendékeiben a fo­lyamatos önképzés, az élet­fogytig tartó művelődés igé­nyét. Ez természetesen nem ^arja ki azt, hogy részt ve­gyen másfajta — például a művelődési ház égisze alatt folyó — közművelődési tevé­kenységben. Már csak azért is, mert az iskolák és a mű­velődési házak nem egymás melletti, hanem egymásra utalt intézmények, még ak-' kor is, ha a gyakorlat itt-ott ellentmond ennek a követel- menyriek. Akkor telnek meg igazán élettel a művelődési házak, ha nemcsak a tanulóifjúság­nak, hanem a felnőtt kor­osztályoknak is tudnak okos, vonzó programokat kínálni. Ez korántsem köny- nyű vállalkozás, mert nem elegendő hozzá á rutinmun­ka, például a futószalagon gyártott ismeretterjesztő előadások beiktatása, vagy az innen-onnan érkező kul­turális haknicsoportok ne­gyedévenkénti szerepelteté­se. A szabad idő megnöve­kedése következtében újab­ban nemcsak a városi, ha­nem a falusi művelődési házakban is mind nagyobb szerepük van a kötetlen,' kis létszámú összejövetelek­nek, a különböző szakkö­röknek, tanfolyamoknak, klubfoglalkozásoknak, ama­tőr művészeti csoportoknak. Mégis gyakran hallatszik ellenvetés, hogy napjaink­ban teljesen fölöslegesek a hagyományos közművelődé­si ' erőfeszítések, hiszen a felgyorsult információáram­lás korszakában a közmű­velődési hálózat nem lehet versenytársa az újságoknak, a rádiónak, s kiváltképpen nem a televíziónak. Valóban így volna? Aligha, hiszen számos faluban nem konga­nak az ürességtől a művelő­dési házak. Azokon a tele­püléseken, amelyeken pezs­gő élet tölti meg a kultúr- házat, ott a televíziónak sincs korlátlan hatalma az emberek esti órái fölött. Az ilyen helyeken nem csupán egy-két hivátásos népműve­lő ü gy buZga 1 m ától függ a siker, hanem a helybeli ér­telmiségiek, mindenekelőtt a pedagógusok részvételétől is. Közművelődési törvé­nyünk a műveltség terjesz­tését nem csupán a pedagó­gusoktól várja, hanem az egész közösségtől. Az értel­miségnek így is megtisztelő kötelessége marad, hogy szakmai, világnézeti és poli­tikai felkészültségét haszno­sítsa a közművelődés érde­kében, hogy ezáltal maga is gazdagodhasson a termelő­munkát végző emberekkel létesített kapcsolatban. I smerve a tanítók és a tanárok társadalmi elkötelezettségét, eb­ben meg is nyugodhatnánk a jövőt illetően, ha nem rém- lene föl előttünk a tanyák és a néhány száz lelkes apró falu lakosságának helyzete. Az ország településszerkeze­tének átalakulása ugyanis együtt jár az iskolák körze­tesítésével, és így nemegy­szer falvak százai marad­nak értelmiségiek nélkül. Keresni és találni kell olyan forrásokat, hogy ez egyben ne jelentse a települések számára a közművelődés nélkülözését is. P. K. I. Honismereti gyűjtemény A tűzben egy egész kis- muzeum semmisült meg. írá­sos dokumentumok es fény­képek tömege, kovácsoltvas remekek, szeoonel szeoo öt­vösmunkák, fafaragások, ré­gi paraszti szerszámok, föl- oecsuinetetlen értékű sző­nyegek. Még az a kézírásos füzetke is elenyészett, ame­lyet a mazuriat szonyegszo- vés halhatatlan, mes terasz­szón y a ajándékozott a fő­hősnek. Zygmunt Rogaila szövőmester, lengyel és né­met ősökkel egyaránt büsz­kélkedhető amatőr néprajz- kutató es historikus, önszán­tából pusztította el az évti­zedek alatt verejtékezve ösz- szegyűjött honismereti anya­got. Nem pillanatnyi elme­zavar vagy állandósult őrü­let következtében, hanem jól felfogott érdekből. Nemzeti érdekből! Attól lélt, hogy e néprajzi gyűjtemény a Ma- zuriában évszázadokig élt s a második világháború után kitelepített németek lappan­gó sovinizmusához, olykor, ma is fel-felbukkanó revan- sizmusához szolgálhat eszmei alapul.« A tűz. amelyet az NSZK irodalmában Hein­rich Böll kiskatonahőse lob- bantott föl, először a hatva­nas években egy Bunde­swehr-tank alatt, s amely Rolf Hochhuth legújabb re­gényében egy hajdan mun­katáborként és vesztőhely­ként használt bányát emész­tett el, tovább terjed. A né­met lelkiismeret tisztítótü­zeként. A fáklyát a stafétá­ban a mazuriai német író- óriás, Siegfried Lenz vette át. A tükrözésben egy ki­fogyhatatlan nyelvi lele­ménnyel megáldott műfor­dító, Bor Ambrus és a Mag­vető Kiadó Világkönyvtár .sorozatának szerkesztői se­gédkeztek. Munkájuk nyo­mán a huszadik századi vi­lágirodalom egyik legcsodá­latosabb alkotása jutott el hozzánk -— magyar viszony­latban .rövid idő alatt: — egy olyan ’ régény, amely Lenz korábbi, nálunk is ki­adott munkáinak, a Német- órának vagy A példaképnek hatását is sokszorosan felül­múlja. Erőben, a gondolatok kiérlelfségében és olvasmá­nyosságban egyaránt. Igaz, a forma — a súlyos égési sebekkel kórházba kénvszeritett, lábadozó főhős hatszáz oldalnyi belső mo­nológja, századunk német irodalmának ez a jól bevált megoldása —, első pillantás­ra gyanakvást ébreszt. Ám Lenz ezt is összehasonlítha­tatlanul könnyedebben ke­zeli elődeinél. A keretet nem kell fülüknél fogva előrán­gatott filozofálgatásokkal fel­töltenie, mint egyik-másik elődjének, hiszen szülőhazá­jából számos emléket vitt magával a »Birodalomba«. Kitörölhetetlen, s a Honis­mereti gyűjteményben elbű­völő táj le írásokká tárgy iasi­könyvespolc tott emlékeket Mazuria er­deiről, folyóiról, halászairól, pásztorairól — németekről es lengyelekről. Lakodalmak­ról, szavalóversenyekről, amelyeken még nem számí­tott, hogy Zygmunt-e a fő­szereplő avagy Siegmundnak ejti nevét Emlékeket nap­hosszat tartó kaszálásokról és kévekötésekről, amelye­ken hol lengyel, hol német népdalokkal űzték el a lélek unalmát. Emlékeket kisváro­sokról, melyeknek nyugalmát később fekete ruhás menet­oszlopok, runás parolik boly- ditották fel, s egy elcsúfí­tott dallam a szép Erikáról. Emlékeket a ' Lucknow vá­roska mellett provokatív cél­lal fölgyújtott ligetekről, fölégetett kedves fahidacs- kákról, titokzatos gyilkossá­gokról, az őskeresés kultu­szának föl támadásáról, bom­bázásokról, ostoba hadvise­lésről, amelynek rútságát csak a szép Szonja Turk és Edith klasszikus finomság­gal megformált alakjai kö­zömbösítik némelyest a re­gényben. Bár Lenz könyvében jóval kevesebb az indulat, mint Böll munkáiban, bár a sza­tíra fegyverét sem forgatja oly magabiztosan, mint Günter Grass, módszere — a higgadt elbeszélés, a bele- feledkezes a részletszépsé­gekbe és a jelenségek frap­páns értelmezése — nem ke­vésbé meggyőző, mint kor­társaié. Nem eltorzított arc­cal, fogait vicsorítva vagy fennhangon kacagva dob kesztyűt a re vans istáknak, hanem bölcs fensóbbséggel, például így: »... mi nem annyira tiltaikoztunk, mint nyugodtan lemondtunk; nem feleltünk meg annak a terv^ nek, hogy saját kezelésükbe vegyék honismereti gyüjter ményünket, irányzatossá te­gyék, olyanná rendezzék át egy fölfújt történelem tisz­tátalan rendje szerint, ami­lyennek ők akarták...« Más kérdés persze, vajon a honismereti gyűjtemény megsemmisítése lehetett-e a leghatásosabb módja az elő­ítéletek és a »honvágy-szel­lem« elpusztításának. Ennek megítélésében nehéz azono­sulnunk a hősével nyilván­valóan azonosuló Lenzeel, amint két esztendeje az NSZK szociáldemokrata írói­nak és kritikusainak több­sége is vitatta ezt a megol­dást. Ám ha a politikum szférájából visszakanyaro­dunk az esztétikuméba, csak egyet tehetünk: Siegifried Lenz regényét a világiroda­lom legnagyobbjainak szom­szédságában helyezzük el, fejünkben és a könyves­polcon. L A. 2. ,iogy Bálint elment, meg egy ideig nézegetem a fény­képeket Tulajdonképpen nem sokat változott Maga­biztos, jókedvű ember volt. Fölismerte, hogy jó kiállása van, s lassan arra is rájött, hogy ez valamiféle érték. Az emberek örömmel látják azt, aki mosolygós, figyel­me®'; hálásak érte, hogy va­laki meghallgatja szavaikat, megkedvelik. Akkoriban gyanakvóbb szemmel nézegettük az ilyes­mit. Sok és sokféle gonddal viaskodó társaság ott az egyetemen, az új környezet, a nagyváros hallgatagjai. Az a fajta könnyedség, amibe kezdett, ismeretlen, szokatlan volt. Nem azért, mintha ele­ve elzárkózó lenne az em­ber, hanem talán mert Ba­lint a kelletenel is jobban elébe ment mindannak, ami a javára válhatott. Föltűnt vagy nem tűnt föl ez? Mindenesetre nem vált annyira külön, mint most. utólag, visszatekintve. Itt vannak ezek a felvéte­lek az építőtáborból. Kemé­nyen dolgozott ő is, csali ta­lán szótlanabb volt. • Nem rá, inkább a« egész brigádra emlékszem arról a nyárról. Használt katonaru- haban, sapkában állunk a sátor előtt. A képen- nem látszik, hogy a tábori hang­szóró ilyenkor ebéd után a Cantáré ó-ó, voláré. o-ho-ho- ho-hó! megunhatatlan dalia- mával árasztotta el a sátor­várost, viszont jól látszik a háttérben a sátor, amelyet a vihar elvo­nultával megjavítottunk. Magunknak tehettünk szem­rehányást a rossz mun­káért, hogy amikor kitört a vihar, s egykettőre annyi víz zúdult be, amitől a matra­cok is átnedvesedtek, nem arkoltuk gyorsan körül. Ha már elmulasztottuk az ele­jén ... Lekvárosüvegek, kof­ferok, bakancsok, még fél­oldal szalonnák is úsztak elő. meg egynéhány egyete­mi jegyzet — dicsó jele a nyáron sem nyugvó szorga­lomnak: utóvizsgára készü­lődvén. Állunk, fogjuk a bőrcsatokat, amelyekkel jól megerősítettük a most már rendbe tett sátort. Ez a kutya itt, a kép szé­lén nem sejti még, hogy a masina elkattanása után nemsokára egy farkára kö­tött nagy melltartóval bo­lond iramban fog átszaladni a parancsnoki sátor előtt, a kultúros sátra felé, ahová a levesből még délben elkért velősesont elhajítása csábít­ja- Ott, a ’ kultúrsátorban, ahonnan a Cantáré o-ó . . . származik a hangszóróba, a keret nélküli szemüveget vi­selj szoknyás »központi fel­ügyelet« ellenőrzi hosszasan — alapos munkának idő kell —. hogy a kultúros srác a művelődéspolitikai szempon­tok íigyelembevetelével he­lyezi-e a tüt a lemezre, mi­előtt felorditana újra felhőt­len boldogsággal, hogy Can­táré o-ó... Egyikünk sem tudta meg­mondani később, hogyan ke­rült a sátrunkba az a mell» tartó. Mindenesetre a brigád közös tízórai adagját — vekni kenyér, nagy szalon­na — hordtuk ki benne a műn Ica területre. Tisztességes darab volt, fodrok, szala­gocskák, tán még halcsont is .. . A parancsnok, ha nem szívta is mellre a dolgot, azért megbüntetett a mell- tartós akció miatt. Húsz szá­zalékot vont le az aznapi .teljesítményünkből. No és, másnap, két érával koráb­ban kezdtünk, s még rá is vertünk. Ismét a miénk lett a második hely. Ez itt... micsoda fotó! Valami filmstatisztálás lehe­tett: elöl francia bányászok­nak öltözött ismerős arcú fiúk, hátul — távlati rövi­dülésben — a dombon egr település házai. HÉTVÉGI A helyi Gábor Andor út- torőszinpad lep föl ma dél­után 16 órakor a barcsi Mó­ricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban. Mó­ra Ferenc Vallató vacsora, illetve Az aranyszőrű bá­rány című kását adják elő, de szerepel műsorukban a Pástétom és torta című népi komédia is. Holnap a Drá­va Múzeumban 14 órakor nyitják meg Szabó Gyula ötvös, és Szabó Zpltán festő kiállítását. Közreműködik a Galambos Lajos rézfúvós szextett. A barcsi művelő­dési központ vasárnap 19 órára a fiatalokat várja if­júsági táncestre; ezen a» Hanglemezgyártó Vállalat tehetségkutató < versenyének második helyezettje, a , ka­locsai Delfin RT lép föl. A 48-as ifjúság útján levő városi könyvtárban ma 15 órától a ..jeles napokról" hallanak a harmadikos nap­közisek. A Petőíi-emlék- könyvtárban — Honvéd ut­ca 1. — ugyancsak ma, 18 órakor az ifjúsági klub tag­jai gyűlnek ■ össze. A cseri fiókkönyvtár CSAK-klub­tagjai mára múzeumlátoga­tást terveztek. A kaposvári Csiky Gergely Színházban ma két. előadást is tartanaik Heinrich vő11 Kleist Az eltört korsó című vígjátékából, melyet Gothár Péter rendezett Donáth Pé­ter díszletében. Tizennégy órakor az Ady-bérlet, 19 órakor pedig a Déryné-bér- let tulajdonosai lesznek a nézők. Ádám bíró szerepé­Siófokon a Dél­balatoni Kultu­rális Központ­ban a Budapes­ti Képzőművé­szeti Szakközép- iskola negyed­éveseinek gyűj­teményes kiállí­tása tekinthető meg február má- sodikáig. Csurgón szombaton 18 órá­tól P. Mobil-kon­certet rendeznek; ez az együttes lép föl vasárnap 18 óra. 30 perctői Nagyberkiben is. • A Kaposvári programokat, ez­úttal á Latinca Művelődé« Köz­pont nyugdíjas pedagógus klub­jának ma 17 órai összejövetelével kezdjük: a résztvevők Gárdonyi Géza életéről és munkásságáról hallanak majd, s minden bizonnyal szerepel az elő­adásban a karádi időszak is. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Köz­pontban nyílott meg az a kiállítás, mely a szomszédos Tolna megye népművészetét mutatja be a Vendégjárás- sorozat keretében. Az anyag 30-ig tekinthető meg napon­ta 8 és 18 óra között. Ké­pünk itt készült, s az élő laragómű vészeiből ad ízelí­tőt. Ugyancsak ez a kapos­vári intézmény várja a lá­togatókat Muray Róbert Té­mám a természet című ki­állítására, mely 21-ig tart nyitva, s szintén 8 és 18 óra között látható. Ma a Ki­lián György Ifjúsági és Út­törő-művelődési Központ­ban a fiatal utazók gyűlnek össze klubjukban, hogy ve­tített képekkel szemléltetett előadást hallgassanak Du­nántúl szép tájairól. Vasár­nap 10 órától 15 óráig ját­szóházat rendeznek a kiseb­beknek. Ez rendkípül nép­szerű a gyerekek köreben. ben Rajh°na Ádámot látják, s szerepel a Tandori Dezső fordításában előadott műben Koltai Róbert, Pogány Ju- dit, Lukáts Andor, Csákányi Eszter, ifj. Mucsi Sándor és Kari Györgyi is. A zenét Selmeczi György szerzetté. Szombaton a Marica grófnő kerül színre bérlelszüneti előadáson 19 órakor. Kai­mon Imre operettjének cím­szerepét Nagy Anikó játssza, énekli. Partnere Spindler Béla, valamint Pogány Ju­dit, Koltai Róbert, Dánffy Sándor, Csernák Árpád, Ro­zsa Tibor, Czakó Klara, Papp István, Tóth Belet, Komlos István, Szegő Zsu­zsa. Rendezte: Babarczy László. Vasárnap" 15 órakor szintén a Marica grófnőt játsszák bérletszünetes elő­adáson. A Vörös Csillag filmszín­ház hét végi ajánlata . a Psyché című kétrészes, szí­nes magyar film. Weöres Sándor hasonló.című köny­ve alapján Csapiár Vilmos és Bódy Gábor írta a for­gatókönyvet, a rendező Bó­dy Gábor. Látványtervező: Bachmann Gabor. A három Ez pedig ... ez Anna. Szok­nya van rajta, fehér blúz, a kezében virágcsokor. Szeme­ben huncut jókedv, tekinte­te ismerősen kedves. Telt, asszonyos karja, erős melle. Lakkövvel összefogott kar­csú dereka, szép állású lá­ba. Baloldalt én állok mellet­te, itt pedig, a másik olda­lon ... Ki lehet? Kezét fel­emelte az exponálás pillana­tában, elmosódott alsokarjá- nak savja átszeli a képet. Takarja az arcot is. Es megint Anna. Fény esik az íróasztalára, előre­hajolva. ír elmélyül len, ha­jában csillog a napfény, és egészen jól látszik egy ki­nyitott- ceruzásdoboz az ár­nyékban. az asztal első ré­szén. Virág is van az asz­talon, vázában, de ezt majd­nem elfedi a váilavaL Forgalom a kepekel; egyi­ken-másikon datum is van, és a felvétel helye. Bár ezen a két utóbbi képen nem főszerepet Patricia Adriani, Csei'halmi György és Udo Kiér játssza. Az 1972-ben megjelent verses műben Weöres egy múlt szazadban élt — valóságban nem léte­zett — költönő életrajzát ír­ta meg, a tőle megszokott nyelvi, stilisztikai lelemény­nyel. Ezt az alakot teljesítet­te ki a film. A Szabad Ifjúságban Az utolsó valcer című színes, amerikai, illetve a Charles Bronson főszereplésével ké­szült, ugyancsak amerikai, Szoktetes című filmet játsz- szák. A Latinca mozi a Lángoló sivatag című ró- mán alkotást ajánlja szom­bat-vasárnap. Lapzártakor érkezett: va­sárnap. 17 órakor a baléi művelődési házban a 190 Folk Celsius együttes lép föl Boros Lajos előadóművész társaságában. látók semmit. Lehet, hogy volt * rajtuk valami ceruzával írt feljegy­zés? Nem lehet kibetűzni. KONCZEK JÓZSEF __________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom