Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

Tolna élő népmű/észete Vendégjárás tánccal, zeneszóv aJ Vasárnap, játszóház a ka­posvári Kilián György Ifjú­sági és Úttörő-művelődési Központban. A vendégjárás sorozatban Tolna megye élő népművészete mutatkozik be. Az Ezredév utcában piros szalagként hullámzik a MÁV- nevelőintézet kis lakóinak ménét«, a városból pedig »esurgadozik« az érdeklődő gyerekek csoportja. Tízezer látogatóra számítanak a tol­nai szőtteskiállítás házigaz­dái. A reménységnek van is alapja, hiszen már több mint hatezren megfordultak a rendkívüli látvány kedvéért. Vasárnap délelőtt. Mit nyújt a városi gyereknek január 18-a? Sokan sí- és szánkó- túrára indulnak, a korcso­lyák is előkerültek ezen a napon, hiszen a Volán rend­kívüli járatokkal kedveske­dett a téli sportok rajongói­nak. Személygépkocsikkal is sokan indultak útnak ezen a verőfényes délei őt tőn. ' Az ifjúsági ház is nyitva, minden érdeklődő előtt. Ját­szóház. Azaz: akinek.kedve szottyan, táncolhat, 'bábot készíthet, szövőszékhez ül­het »-Hol jártál az éjjel ci­nege madár....« — haiiik ki az ének- és muzsikaszó a nagyteremből a tolnai hímzésekkel díszített előcsar­nokba. Legalább százan rop­ják rá a táncot. A vendég­járás rendezvénysorozat nemcsak hívehet szerzett a népművészetnek, hanem sok keszemes. káis (»k« és »4« betűt hímeztek az anyagba), továbbá rajzos és végül a gazdagoknak elkészültek az első magas, vetett ágyakhoz szükséges párnák, dunnák. Színekben a fekete-piros, a búzakék és a sötétkék ural­kodik a mi vidékünkön. — Sok úrasztala-teiítöt szőttem — jegyezte meg köz­ben a népművészet mestere, de hozzátette: munkáit meg­becsülik világszerte. Ameri­kában, Japánban, Kínában és ki tudjá: még, hol nem őrzik kézzel szövött kelméit. mindent meg is tanft a gye­rekeknek. Míg a nagyteremben a bemelegítő mozdulatokat végzik, az előtérben fölállí­tott szövőszék körül nézelő­dünk. Ifit is vannak jó pá­tesek készültek, ebből varr­ták a bő ingujjakat, majd a sima vászon következett. A vászon díszítése során kü­lönböző minták kerültek ki az asszonyok kezse alól. Csir­Kedvet csinált Kaposvá­ron is Terity Mihályné a míves mesterséghez. Volt kö­rülötte bőven érdeklődő gyé­rek. De vajon folytalhatják-e a szál vetés megkezdett moz­dulatát? Erre a kérdésre je­lenleg nem válaszolhatunk igennel. És ezt nem róhal- juk föl az ifjúsági ház hibá­jául, hiszen az új intéz­ményben nincsenek meg a feltételei egy ilyen szakkör­nek. Talán máshol .. . Ösz- szefogással. Csak nem kell a szomszédba menni ennek a kivitelezéséért? Bár még az is megérné! H. B. ran, akik szeretnék ellesni özv. Terity Mihálynénak, a Népművészet mesterének a fortélyait. A nyolc­vannégy éves csupaszív asszony készségesen vá­laszolt kérdéseinkre. A sár­közi szőttes megmentője cí­met is kiérdemelte több Prímásbúcsúztató Utoljára a „Vén cigány”~t mint félévszázados tevékeny­ségével. Örömmel jött Ka­posvárra, s az érdeklődők­nek meg is adta decsi cí­mét, hogy ott bővebben me­sélhet és akad látnivaló is .. Hazánkban 1926-ban fedez­ték föl a sárközi szőttest, Pesten az Iparművészeti Mú­zeumban még abban az év­ben bemutatkoztok a tolnai asszonyok. Terity Mihályné már akkor is vállalta, hogy reflektorfényben — intézmé­nyi falak között — bemutat­ja tudásait. Két és fél hóna-1 pig üldögélt a szövőszékben Pesten, majd nemsokára Kaposvárom is fogadták, a mezőgazdasági kiállításon. Ö vitte elsőként a közönség elé a sárközi szőttest — ennek emlékére a televízió filmet forgatott a nyáron Terity Mi­hályné decsi otthonában. Te- rityné a szövetkezeteit. 1945 után . harmadmagával alakí­totta meg, azóta Tolnában ezer tagot számlál a csoport. És világhírűvé vált a sár­közi, a tolnai szőttes. — Mi a legfőbb sajátos­sága a tolnai hímzésnek? — A hagyományokhoz va- lo ragaszkodás. Elsőként szúnyogháló &nomsá0á szót­Az apa fogta a hegedűt, s így szólt fiához: »-Figyeld az ujjaimat!« Eképpen kez­dődött a zeneoktatás vagy fél évszázada a Szalai csa­ládbari; És a kisfiú tehetsé­ges tanítványnak bizonyult. Az apa, *a kéthelyi prímás már 15 éves korában mél­tónak tartotta arra, hogy a »keze alá adja« a zenekart, és Lajcsi helytállt a lakodal­makon, névnapi mulatságok­ban. — öten voltunk testvérek — mond ja a 60 éves Szalai Lajos —; édesapámnak ten­gernyi gond jutott, de becsü­lettel fölnevelt bennünket. Kedvelték a faluban és a környéken, mert jó muzsi­kus és tisztességes ember volt. Sokat dolgozott, s arra törekedett, hogy gyermekei tanulhassanak: többet lássa­nak, értsenek a világból, mint ő. Sokat tanultam tőle. És valóban 15 éves korom- bah már prímás voltam; előfordult, ha egyszer két helyre hívták a bandát mu­zsikálni, hogy a zenészek csoportját kettéosztottuk, s az egyiknek az apám, a má­siknak én voltam a prímá­sa. Szinte kölyökként men­tem föl Pestre, a József ká­véházba, ahová elég nehéz volt bejutni, viszont sokat lehetett tanulni az évek óta ott muzsikáló és az éjszaká­zásban megfáradt öreg ze- * neszektől. A háború után Marcaliba kerültem a Koro-, na vendéglőbe, és itt ^töl­töttem egy negyedszázadot. Marcaliban váltam igazán népzenésszé. Azok az évek, a férfikor legszebb évei igen terméke­nyek voltak, elmélyedt a- magyar folklórban, megér­tette, miért küzdött Kodály és Bartók. A zenekarral rendszeresen járt a verse­nyekre, fesztiválokra, a me­gye legjobb folklór együtte­seit kísérte Magyarországon és külföldön egyaránt. — Sokat tanultam Együd Árpádtól, aki akkoriban a siófoki Balaton Táncegyüt­tes művészeti vezetője volt és Köveséi Tiborné tanárnő­től, aki a mesztegnyői folk­lóregyüttessel foglalkozott. 1957-ben Kőszegen a szövet­kezeti népi zenekarok orszá­gos találkozóján az első dí­jat vehettem át a zsűri ei­TV-JiGYZiT Négy jajkiáltás, és az ötödik Sütő András határozta meg Káin és Ábel című szili- padi művének műfaját, így: »Dráma három jajkiáltas- ban-*. Nem hiszem, hogy akadt volna valaki — vátesz kellett legyen! —, aki biztosan jó­solhatta Sütő Andrásban a majdani nagy írót a Hajna­li küzdelem, az Emberek in­dulnak, az Októberi cseresz­nye című elbeszéléskötetek vagy regénye, a Félnejáró Salamon alapján. Nem biz­tattak ilyen ívű pályával színművei sem: a Hajdú Zol­tánnal közös Mezítlábas menyasszony vjrgy a Tékozló szerelem. De váratlanul — ám mégsem idegenként ko­rábbi műveihez — megszüle­tett a Pompás Gedeon, amely maró szatírája volt egy épp csak tűnt viszonyrendszer­nek Láttuk egy remek ka­posvári előadáson is, és az­óta Sütőt »somogyi szerző­ként« tartjuk szám<p. A re­mekmű Anyám könnyű ál­mot ígér már Illyés-i szár­nyalásé regényszociográíia. Gyönyörű nyelvezetű, per- zselű drámájának, az Egy lőcs is zár világ vasa ma piának a Csiky Gergely Színházban volt a magyarországi Ősbe­mutatója. Játszották — ugyancsak Zsámbéki Gábor rendezésében — a Csillag a máglyánt is. A Káin és Ábelt két magyar színház mutatta be: a Nemzeti társulata és a kecskeméti Katona József Színház, ea utóbbinak az elő­adását láthattuk — felvétel­ről — szombaton este a 2. műsorban. A Káin' és Ábel jelentős mű. A Kolhaas Mihály, il­letve a Csillag a máglyán mellett azonban — noha té­mája egyetemesebb — ke­vésbé nagy erejű. Mindhá­rom műben két testvér el­lenfél vitázik. Az Egy lócsi­szár virágvasárnapjában — Heinrich von Kleist kisregé­nye alapján — Kolhass Mi­hály es Nagelschmidt ugyan­azt az utat képviselik ... a lócsiszár a maga »fontolva haladó« módján kezdetben, míg Nagelschmidt lobogva, tombolva. Vitadráma ez, de sodró cselekménnyel, kidol­gozott mellékdalokkal. A Csillag a magiyában két hitújító — Kálvin és Szervét — vitája zajlik a genfi por során, egy percig sem kétsé­ges kimenetellel. E Sütő-drá­mában a cselekmény mar csak másodlagos jelentőségű, annál nagyobb súlya van az eszmék összecsapásának, megütközésének. A halálos kimenetelű dialógus kissé a »levegőben lóg«, mert a Kle- íst -adaptációval ellentétben kicsit kevesebbet törődött a szerző azzal, hogy Szervétet rokonszernvszalakkal is a ma nézőjéhez kösse. A »három jajkiáltású« Káin és Ábelről aztán teljesen lecsupaszította a cselekményöitozetat. Ma­radva a hasonlatoknál: a test mint anatómiai ábra áll előttünk. E darab követke­zetes, szikái- színpadi allegó­ria. Álarcos mű, amely egye­temessége melleit aktuális napjainkban is, noha a te­remtés kezdete után játszó­dik. Az Édentől elszakadás után Ábel az: engedelmeske­dést, az alázatot választja, Káin az örök lázadó, aki nem hajt fejet, az elveszett Édent kutatja, oda akar visszajut­ni, akár elete árán is. Ábel túlélésre berendezkedése, konformizmusa éppúgy ön­csalás, mint Káin hitte az eszményi tisztaságban soha sem létezett Édenben. A két magatartásforma közötti kü­lönbség egy közbeiktatott személy — nő! — Arabella nélkül is halállal végződne. A kecskeméti előadásban — Beke György volt a rende­ző. Szervátiusz Jenő a dísz­lettervező — különösen a je­lentős színésszé érett Ha>i kó Péter játéka kapott met de tetszett Szakács Észtet, Kezdy György es Reviczky Gábor alakítása is. Ibsen Henrik Nórája egy időben kedvelt darabja t óit a magyar színházaknak is. Néhány évvel ezelőtt ameri­kai íilmfeldolgozással ismer­kedhettünk a moziban, most angollal a tévé képernyőjén. Ez az 1879-ben írt dráma el­sőként hívja föl a figyelmet a nő kiszolgáltatottságára a házasságban és a társadalmi eleiben. Ibsen korában — 1828 és 1966 között élt —, de később, is, a feleség, az anya élő játékszer- volt a polgári családban, döntések­ben nem volt szavazata. E másodrendű állampolgári szerep drámáját vitite szán- pádra a klasszikussá vált norvég író, mesterien »ren­dezve« gubanccá a szálakat. Nóra olyan csapdába kerül, amelyből csak a férji nagy­lelkűség, a paritáson alapuló házastársi viszony emelhetné ki, megtisztítva őt. Helmer azonban »kora embere« ... Nóra kilép a »babaházból«, hogy a szó jelképes érielmé­ben 'felnőttként élje az ele­tet. A saját életét! Az 1973-as angol íilmvai- tozat »hozza« a drámát, de többleterényeket nem csil­logtat meg. sőt a magyar né­zőben — Rank doktor szere­pére gondolok itt — hiány­érzetet ' ébreszt: micsoda Rank volt a nagyszerű Tí­már József! Az ötödik »jajkialtás«: de nagy lehetőség csúszott ki a Magyar Televízió »kezéből« a Petőt i-sorozattal! Héza­gosra sikerült, kisstílű volt, és a főszereplő megválasz­tásában sem jeleskedtek al­kotói. Kirakat-Petőfi, élette­len bábu ... A költő tovább­ra is verseiben él. Leskő László A gazdasági feilődésf seaífiK Tisztújító küldöttértekezlet az MTESZ megyei szervezeténél Az 1974 óta végzett mun­káról adott számot tegnap a küldöttértekezlet résztve­vőinek a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei Szervezetének elnöksége Ka­posváron a megyei tanács ■nagytermében. A rendez­vényt dr. Exrier Zoltán■ a megyei pártbizottság osztály- vezetője, a szervezet alelnö- ke nyitotta meg. A küldöt­tek az elnökség írásos jelen­tésének ismeretében érkez­tek az értekezletre, s ezt a beszámolót egészítette ki Sugár Imre, a megyei tanács / elnöke, a MTESZ .megyei szervezetének elnöke. Az utóbbi hat év munkája magába foglalja a megyei szervezet, illetve a hozzá tartozó csaknem húsz tudo­mányos egyesület és társa­ság megyei, helyi és üzemi esopo rtjat nak tevékenységet. A legfőbb cél ebben az idő­szakban a megyében dolgo­zó szakemberek továbbkép­zésé volt: oktatással és kü­lönféle rendezvényekkel se­gítette az MTESZ i ismere­tek megújítását,, igyekezett mozgósítani az egyesületek tagjait. Az 1974. évi küldött- értekezlet határozatának megfelelően ezért: hoztak létre például helyi csoportot Siófokon, Barcson. Nagyatá­don, Tabán, Marcaliban, Csurgón, s három évvel ez­előtt .megalakították a siófo­ki intéző bizottságot. A kel küldöttei’tekezlet közötti időszakra esik a Baj­csy-Zsilinszky .utcai, régi if­júsági ház megvásárlása es felújításának megkezdése, a Somogyi Műszáki Szemle megjelentetése, a műszaki es közgazdasági hónap éven­kénti megrendezése — hogy csak néhányat említsünk a legutóbbi küldöttértekezlet megvalósult határozatai kö­zül. A beszámolót követő, vitá­ban felszólalt többek között Drecin József művelődési miniszterhelyettes. és Ko­vács Béla, a megyei pártbi­zottság titkára, méltatva a somogyi műszáléi értelmiség szerepét a gazdasági felada­tok megoldásának segítésé­ben. A vita tapasztalatainak összegezése után a küldöttek egyhangúlag elfogadták a beszámolót és az előterjesz­tett határozati javaslatot. Titkos szavazással megvá­lasztották. az elnökséget, ezen belül a tizenöt tagú végrehajtó bizottságot, to­vábbá az ellenőrző bizottsá­got. Az MTESZ megyei szervezetének elnöke ismét Sugár- Imre lett; társelnök Deák Ferenc, a kaposvári városi pártbizottság első tit­kára, Szakonyi Gyula* a Dé- dász üzemi igazgatój a és Tóth Lajos, a Kaposvári Húskom­binát igazgatója. Aielnökké dr .Exner Zoltánt és Veress Zoltánnét, a textilművek osz­tályvezetőjét, titkárrá dr. Orosz Lászlót, a megyei ta- nács-vb osztályvezetőjét, a Somogyi Műszaki Szemle fe­lelős szerkesztőjévé pedig Holl Lßjost, a Détviép igaz­gatóját választották. SOMOGYI NÉPLAP nőkétől, Volly István zene­tudóstól. A b-uzsáki népi együttessel Ausztriába utaz­tunk, ahol szerepléseink után azt írták az újságok, hogy a buzsákiak meghódí­tották Karintiát. A siófoki áfész Balaton Táncegyüttesével Dániában is járt: az ország valameny- nyi jelentősebb városában föllépett, s minden alkalom­mal önálló műsort is adott a zenekar. — Felejthetetlen napok. . . Itt is sok újságcikk jelent meg rólunk, s a zenekar színvonalas előadását mind­egyik kritikus hangsúlyozta. A dán televízió félórás mű­sorban mutatott be bennün­ket, s az adásban 15 perc jutott a zenekar számára. A mesztegnyői népi együttessel Lengyelországban és Cseh­szlovákiában jártunk. Sok­szor szerepeltünk a rádió­ban; előfordult, hogy a mar­cali vendéglőből közvetítet­ték a műsorunkat... Mint említettem, mindig tudatá­ban voltam annak, hogy a legfontosabb feladatom a nép» kultúra népszerűsítése, megszerettetése, ezért a ma­gam szerény képességét ál­landóan fejlesztve arra tö­rekedtem, hogy egyre jobbat és többet adjak. Örömöm telt a munkában ... Napokig mesélhetnék az élményeim­ről. Hivatalos elismerésben is többször részesülte«*,. New egyszer kaptam kiváló dol­gozó-jelvényt és 1793-ban a Szocialista Kultúráért kitün­tetést is átvehettem. Szalai Lajos most Bala- tonszemesen él feleségével, lányával, vejével és unoká­jával. Három értékes hege­dűje van. Az egyiket 1721- ben, a másikai 1795-ben, a harmadikat pedig 1810-ben készítették. Néhai édesapjá­nak a kedvenc nótája így kezdődik: »Énnálam a bol­dog óra nagyon ritka ven­dég ...« Szalai La joséknál viszont sok boldog óra vi­rágzik, különösen mióta a kisunoka megszületett. * * * A szárszói Vén Diófában — ahol 1974 óta muzsikál — szombat este rendezték meg búcsúztatását. Negyvenöt éves népzenei munkásságát a régi jó barátja, Dévai Zoltán, a Mészöv nyugdíjas fómunkatát'sa méltatta, majd Farkas Janos, a Central Vendéglátó Valialat igazga­tója kivaló dolgozó-jelvényt adott át a nyugalomba vo­nuló prímásnak. Szalai La­jos ezután elővette féltve őrzött legöregebb hegedű­jét, es eljátszotta a »Vén cigány«-t. Tiszteletére a vál­lalat nóta- és népdalestet rendezett, s ezen a többi kö­zött Szabó Miklós eedemes mű vész énekeit. »Li T I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom