Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

Dobó István kdnyvespolca Párducok és dobverők Vaskós kötet a jazzsol, írta: Conda János. A »ma- gyarokroi« szóló fejezetben a következő sorok: »íme né­hány tehetség azok közül, akik a hatvanas években tüniek fel jazz-életünkben. Deseö Attila ... Ráduly Mi­hály . ■ . Lakatos Vince .. He­lengi Béla .. .* Az utóbbi itt Ä -eekemr aaaraben, egy kétméteres ka­rácsonyfa alatt. Este nyolc óra, nemreg érkezett, haza a zeneiskolából, ahol csellózni es dobolni tanítja a siófoki gyerekeket. Vékony, szőke, csupa vibrálás, csupa ideg ember, sokszor , talál koztunk már, beszélgettünk is jó né­hányszor. Főként a fotóiról; cgy-egy kiállításról, pályá­zatról. amelyen feltűnt né­hány egyéni látásmódra valló kompozíciója; vagy a Balatonról, amely kisgyer­mek kora óta fogva tartja a szívét. Esett szó közöttünk a horgászatról is, Helényí Bé­la ’ ugyanis szenvedélyes hor­gász. Zenéről keveset beszél- aettünk. Négyéves ismeret­ségünk ideje alatt egyszer sem említette jazz-zenész si­kereit, pedig — szakembe­rektől tudom — ma is a leg­kiválóbb ötösök között tart­ják számon. Pedig a kon- eertdobogónak elég régen hátat fordított... Több mint két óra van hátra a délutáni műszak kez­detéig, Oombor Ferencet, a Sefag csurgói gyáregységé­nek rönktéri művezetőjét azonban már az üzemben ta­lálom. Mai programja eléggé zsúfolt: amikor fölkerestem, a , helyi MHSZ-lövésaklob egyik tagjával épp az egye­sület sportfegyvereit tiszto­gatta; egy órakor KISZ-ve- zetóségi ülés kezdődik, ket­tőtől tízig pedig a munkahe­lyén kell ellátnia a napi fel­adatokat. — Tula.idonkei>pen bárme­lyik napomat nézzük, lénye­gesen nem különbözik a maitól — mondja, miközben bekukkantunk néhány he­lyiségbe, hogy egy alkalmas zugot keressünk a beszélge­téshez. — Elfoglaltság, ten­nivaló mindennapra jut bő­ven, csupán a programok különböznek. Aki egyszer el­határozta, hogy nemcsak a saját boldogulását tartja szem előtt, hanem a közös­ségért is hajlandó cseleked­ni, annak nem kell félnie, hogy sok üres órája marad. A harmincegy éves fiatal­ember nem tudja pontosan meghatározni azt a pillana­tot es azt az eseményt, amely elindította a közéleti tevékenység útján. Tősgyö­keres csurgói lévén fiatalko­rától érdekelte a nagyközség helyzete, a település sorsa, ezt pedig nem lehet az em­berekkel való szoros kapcso­lattartás nélkül elképzelni. — A honvédséghez már inswt aktív KISZ-tag vonul­taim be — folytatja, mikor leülünk a .klubteremben, — Egymás után kaptam a meg- bí zásokat, s leszerelésem után szinte rögtön az Ifjú Garda járási parancsnoka és vállalati KlSZ-csűcstitkár lettem. Ez olyan tisztség, amely igazán szivem szerint való, hiszen a fiatalok örö­meivel, gondjaival alaposan megismerkedtem. Nem köny- nyű munka, de aki igazán magáénak érzi korosztálya problémáit, annak nagyon sok övömet is szerez, hiszen ..saját színeinket” képvisel­hettem a különböző fórumo­kon. A feladatokhoz azonban föl kell nőni. Gombor Fe­renc érezte ezt, s két vas­ipari szakmával a kezében beiratkozott a gimnázium lé- veieaő tagozatára, Munka ne- |-A magyar avanígarde jazz legrégibb harcosa Sza­bados György« — írja Gom- da János a már említett könyvben. »Egyik korai, sa­játosan előremutató darabja a B—A—C—H Élmények, amely az Antológia 64 című albumban hallható... Itt Helényi Bélával és Publik Endrével együtt játszik...« Miután felhívtam, hogy szeretnék írni róla, két ze­neóra között kottapapírra fölvázolta eddigi életútját, íme: Siófok, gyermekkor, háború. Győr, iskola. 1956. Fotózás az Operaházban. Sport, jégtánc, bohóc a jég- revüben, közben jártasság a pantomimban. Konzervató­rium. Tanárok: Swarcz Osz­kár (klasszikus), Kovács Gyula (jazz). Koncertek a Szabados trióval. Szabados György, Publik Endre. Ked­vező kritikák, jazz-antológia, lemez. Tánczenész külföldön. NSZK, Franciaország, Hol­landia. Norvégia, Dánia stb. Csömör a vendéglőktől, az éjszakai élettől. Siófok. Fa­ragás. Zeneiskola. — Anyáim a Zeneakadé­mián szerzett hegedűművé­szi diplomát, apám katona­karmester volt — mondja. — Az egyik bátyám hárfa- művész a berlini operánál, a másik kutatóorvos és aene­l.ri fölötteset elismerték igyekezetét. Meg le sem tet­te az érettségit, kinevezték művezetőnek. A technikus­minősítő vizsgára már gya­korlott művezetőként jelent meg.* 197#-ben fetvételét kérte a pártba, mivel úgy érezte, hogy kommunistaként . még többet tud nyújtani. Elvtár- sai bizalommal voltak hoz­zá, amit az is bizonyít, hogy a 2-es alapszervezet titkárá­vá választotta. 1975-tól a já­rási pártbizottság tagjaként is elsősorban a fiatalok érde­kében emel szót. — Sok megoldásra váró feladat áll előttünk — feje­zi be a beszélgetést. — És a gondok ellenére az a szép ebben a munkában, hogy együtt vitázva, gondolkodva alakíthatjuk, jövőnket. A kaputelefon tehát műkö­dik, amint Anna mondta is. De hát itt cseng a fülem­ben, mit válaszolt, amikor megkérdeztem tőle: »-Az a kaputelefon rossz!« Nem úgy mondta, hogy ez a kaputele­fon, hanem az a kaputele­fon. Tehát még a fogalma­zásában is távolította. Pedig a telefon -másik vége, ugye, itt van a lakásban, a folyó­són. Mi a csudának töröm a fejemet ezen az egész his­tórián? Talán félreértettem valamit. Amikor Bálinttól megtudta, hogy nekem is részem yan beli ne. Anna valamiképpen mégiscsak örült a telefonnak. De ne­kem nincs benne, részem. Én nem a kaputelefont el­lenzem, ezt már reges - régen megmagyaráztam Bálint­nak, hanem azt, hogy ez a kiragadott részlet ügy igyek­szik feltüntetni magát.mint­ha a technika csodája lenn" Mintha valami nagyon jó volna. S vele együtt termé­szetesen Bálint is valami na­gyon jót tett volna. Kaada­szerzó. Csak én foglalkozom j azzal a családban. Apám 1961-ben halit meg, s akko­riban még távol álltam a jazztól. 21 éves koromban kezdtem dobolni, de elég gyorsan koncertdobogóra ke­rültem. Őszintén megvallva, kezdetben szinte csak azért foglalkoztáim tánczenével, ment ki akartam jutni kül­földbe. Ez a vágyam telje­sült. Sok országot bejártam, rengeteg élményt — jót és kiábrándítót egyaránt — gyűjtöttem, de a végén na­gyon megcsömör lőttem az éjszakai élettől. Persze, oda­kint nem koncertzenészek voltak a társaim. A céljuk, életfelfogásuk eléggé külön­bözött az enyémtől. Meg akartak tollasodni. Más nem­igen érdekelte őket. Én egy szál ruhában jöttem haza, de a fejemben sokat hoztam magammal. Egy alkalommal — csak azért, hogy Londont felülről lássam — 1300 már­káért kibéreltem egy négy- személyes repülőgépet. Ham­burgban három kis párduc gyógyítását, nevelését vállal­tam csak azért, mert nagyon szeretem az állatokat. ' A párducok a kocsmában, a munkahelyemen is velem voltak. Óránként adtam nekik az' orvosságot. Norvé­giában beiratkoztam egy sí- oktató tanfolyamra és sike­resen elvégeztem. Szóval ilyeneket csináltam. — Hogy került a jegievü- hoe? — Kedvet kaptam a kor­csolyázáshoz. Elég jól ment. Megnyertem egy-két bajnok­ságot is, aztán bohóc let­tem. Az előadások szünete­ben nagyokat estem, meg- neveittettem a közönséget, ivomoiyan foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy cirkuszi bohóc leszek. Hogy miért? 1956 voLt az oka. Én azok­ban az őszi napokban amy- ny.i szörnyűséget láttam, annyi keserű arcot.. . Úgy tetszett. a mosoly örökre elveszett ... Nevettetni vágy­tam. — A faragás? — Norvégiában csaknem minden második ember fa­rag — mondja. — Amulva néztem a szebbnél szebb munkákat. Nem sajnáltam az időmet, néha órákig fi­gyeltem, hogyan dolgozik a fafaragó. Akkor még nem gondoltam, hogy maganm is a kezembe veszem egyszer a kést. Megtörtént. Mégpedig abban az időben, amikor külföldről hazatérve úgy éreztem, a tánczenészi pá­lyafutásomat* egyszer s min­denkorra befejeztem. Való­sul Anna szemében. No, nem! Nevetséges és bosszan­tó egyszerre. Lám, Anna fel is ébredt. Karján a takaró, kipihent arccal áll meg a szoba aj­tajában. Ráih kacsint. — Na? ' Szép, amint ott áll. Pihent szaga van, asszonyszaga van, szeretném megölelni, tenye­remet végigfuttatni a hátán, derekán, csípője ismerős for­máján, megfogni két comb­ját, arcomhoz húzni friss meltét Ulök, mint egy ázott ve­réb. Megrántom a váltamat. Sokat, cigarettáztam, tudom, füstös a szoba. Megyek, hogy ablakot nyissak. Mondom, hogy jön Kati is. Anna a konyhában csö­römpöl a kis kanalakkal. Megmelegítette a kávét, -be­találja három pohárban. Megcukrozza. Kati csenget. Siet. beengedi. Kati e.tasza- got hozott. Azonnal össze­dugják a fejüket. Én meg rágyújtok egy újabb ciga­rettára. A közösségért munkálkodva sagggl émelyegtem, ha elsé­táltam egy vendéglő előtt,' s önnel tánczene szűrődött ki. A faragas megnyugtatott. Értelmet adott a napjaim­nak. Ügy voitam véle, mint valamikor a korcsolyával. Szinte máról holnapra sike­rült megtanulnom. — A régi — gyermekkort idéző — bútorok, hangsze­rek között szebbnél szebb faragványok. Különösen sok emberi érzelmet kifejező bal - ványarc. A bútorok közölt is egyre több a saját készítésű. Rusztikus — a középkorra emlékeztető — darabok ko­vácsoltvas díszítésekkel. — Nem tanultam az asz­talos-mesterséget. sem a ko­vácsolást — mondja. — A lehetőségeim is végesek, ami a műhelyt és a szerszámo­kat ilLeti. Rendszeresen já­rok á MÉH-telepre, s min­denféle rozsdás kacatot ha­zahordok. Vaskarikákat, kul­csokat, láncokat. A fürdő­szoba kályhájában hevítem a vasat, majd egy mini ül­lőm formálom. A szomszéd szobában megmutatja legutóbbi mun­káját, egy csodálatos köny­vespolcépítményt. — .Gyerekkoromban na­gyon szerettem Gárdonyi Egri csillagok című regé­nyét. Sokszor elolvastam. Most elképzeltem, milyen le­hetett Dobó István könyves­polca. Ha valóban volt neki, csakis ilyen lehetett. — Térjünk vissza a zené­hez — mondom. — Ügy tu­dom, a remek dobost nem felejtették el a régi társak. — Hívnak. Lehet, hogy megyek. Lehel, hogy újra koncertezni fogok. Talán eppen Szabados Györggyel. — Eszerint siófoki magá­nyában sem hagy ta abba a gyakorlást. — Dehogy. Négy éve na­ponta 3—4 órát dolgozom. Magányosam ugyam, de köz­ben hallom a társak zenéjét. Jazz-rockot játszom. Azt hi­szem, az elmúlt esztendők során sikerült valamit meg­tanulnom ... De erről ne beszéljünk. Lehet, hogy fö­lösleges szócséplés az egész. Nem tudom... Vonz, per­sze, hogy vonz a komceripó- dium. Mégis tele vagyok szorongással, ha rágomdolok. Aztán éppen mostanában egy újabb szerelmem tá­madt — alig merem megvál­tani —. az irodalom. Megír­tam első novellámat, azután egy önéletrajz jellegű kisre­génybe fogtam. Olyan dü­hödt közlési vágy él bennem, hogy hajnaii háromkor alig bírom abbahagyni az úást. Negyvenéves múltam, sokat éltem, láttam, tapasztaltam, rengeteg élményt gyűjtöt­tem, s most majd szétfeszít a mondanivaló... Ilyen a természetem ... Szapudi András Anna kezembe nyomja a csészét. — Meg is igyam, fiam? Belekortyolok. A frissen főzött jobb. —- Ki járt nálatok? — kérdezi Kati. — A barátunk — válaszol Anna. Kati mond valami humo­rosat, nevetnek. Házi barát? Divatlapokat szednek elő, rám sem figyelnek. Persze, hogy féltékeny va­gyok. — Te, ez a Bálint tisztára olyan, mint te — fordul fe­lém Anna. —u Én? Nekem mondod? — Persze. — Olyan, mint én? — Megsimitom az ördögárkot a homlokomon. — Jaj. nem úgy értet­tem. Nem külsőre, hanem egyébként. No jó. ebből elég voit Jól láthatóan az ölembe teszem a sérült kezemet. Nemsokára észre is veszi. — Mi az, mi van az uj- jaddal? — Ráütöttem. — Akkor már a telekre sem mégy ki? — Nem. Különben is, ilyen esőben ? — És . .. fáj ? — Fáj hát. — Az er dolga, mi? — Az. — Neked mi bajod van? Nem fogok nekiállta mo-.t a kaputelefont mesélni. És máskor sem. Hogy Kati elmegy, beza­HÉTVÉGI Nem lesz eseménytelen ez a szombat-vasárnap sem. Barcsról a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Köz­pontból Tusnádi Érő arról értesített bennünket, hogy a ..poraiból támadt” Hungária együttes rock and roll-par1 tyra invitálja a liatalokat. Műsorukat szombaton 17 órakor kezdik a 'kulturális intézményben. Ugyancsak barcsi program: a Dráva- múzeumban január 30-ig te­kinthető meg Szabó Gyula ötvös és B. Szabó Zoltán fes­tőművész kiállítása. váth Jánosnak, a Somogyi Képtár igazgatójának ..ka­lauzolásává!” a kaposvári középiskolai diákotthonban. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központ­ban ma 19 órakor a fiatal utazok gyűlnek össze klub­jukban, hogy úti élmény-be­számolót hallgassanak meg az NSZK-ról. Déle'öU lü-ie az óvodásokat várják mese- vetélkedőre, s a balett-tan­folyam résztvevőinek is fog­lalkozást tartanak. Tizen­nyolc órakor diszkó, melyen Tóth Zoltán működik közre. A külsejében is megújult nagyatádi műsorfűzét arról ad hirt, hogy ma 14 óra 30 perékor a Ságvári Endre if­júsági klubban Kovács Géza ,,diafilmes világjárás” soro­zata Grúziához érkezett, a bodvicai Ady Endre ifjúsági klubban pedig holnap 17 órától John Lennonra emlé­keznek — sok zenével. Ugyanott, de a gyerekklub- han ma mesedélelőttot tar­tanak ; műsoron: A kis göm­böc. A füzetben egyébként hasznos sorozat kezdődött: ezután minden számban megjelenik * egy-égy városi tanácsrehde!et, ezzel is segít­ve a lakosság tájékoztatását az atádi közös gondokról, tennivalókról. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Művelődési- Központ­ban holnap — szombaton — a citeraszukkor tagjai gyűl­nek össze Németh Lajos ve- zetésével. Ugyanott délelőtt a kicsiknek vetítenek filme­ket. az ifjúsági klub tagjai pedig vasárnap 16 órától ropják a táncot, diszkómuzsi­kára ... Kismesterségek ki­állítása várja az érdeklődő­ket a csurgói helytörténeti gyűjtemény épületében. Borsos Lajos montázskiál- lílása nyílt meg tegnap Hor­rorai a szobát. - Anna nem tiltakozik, amint vetkőzte- tem. Ruganyos mellei úgy csapóidnak ki?-a házi köpeny hajtása mögül, mint olt lenn az az orgonayirág. Belete­metkezem assaonyi llatába, megvárom, amíg arca tüzel­ni kezd, maga segít a kezé­vel, és eljutunk addig, ami­kor Anna már nyögdécselni is kezd. Később módszere­sen. nyugodtan szerelmes­kedünk tovább. Nemsokára felébred a kis­lány. Az ajtó mér nyitva van. Anna pedig a fürdő­szobában. Beszappanozott kezével mossa az arcait, én pedig nézem. Nem tudja, hogy ez a mozdulata nagyon kedves nekem. — Anna, miért mondtad, hogy rossz a kaputelefon? Arcát szappanozó keze megáll, vizet kap a marká­ba, lemossa szeméről a szappanhabot, kinyitja a sae- mét, rám néz. Festettedül úgy néz ki, mint egy gye­rek. — Mert az. — De hiszen Kati is fel- szóit rajta. — Persze. Hiszen műkö­dik. — Hát akkor? — A kaputelefon műkö­dik. Aztán kis idő múlva hoz­záteszi: — De azért rossz! Hát, most legyek okos (Poiytal-j&kJ Vasárnap a Tolna megye ÍM népművészetét bemutató ki­állítás részeként a Vendég- járás sorozatban a szomszéd megyeiek adnak műsort lt órától. Az ifjúság házában még látható Muray Róbert Témám a természet című kiállítása is. Bajczy-Zsilinszky Endré­ről hallhatnak ma előadási a Latinca művelődés,; központ­ban a nyugdíjas pedagógusok klubjának tagjai.. Bráda Ti­bor festményeit állítatta ki a Somogyi Képtár: a kitűnő képzőművész munkái itt ja­nuár végéig láthatók, A ikaposvári Csiky Gergely Színházban műsoron ma es­te 19 órakor Kálmán Imre Marica grófnője szerepel. Az előadást Babarczy Lan: ló rendezte; a címszerepet Nagy Anikó játssza, énekli. Spindler Béla. Pogány Judit, Kollai Robert is jalszik a darabban. Szombaton este Heinrich von Kleist remek­művét, Az eltört korsót játsszák Goihár Péter rende­zéseben, Donátit Péter dísz­letében. Rajhona Ádám ala­kítja a főszerepet, s fontos feladatot old meg Pogány Judit, Kolíai Róbert, Lukáts Andor. Csákányi Eszter, ifj, Mucsi Sándor, Kari Györgyi. Vasárnap délután a bérlet- szüneti előadáson ismét a Marica grófnő dallamai csendülnek Sül. Kezdés: pont 15 órakor. Mozi! A kaposvári Vörös Csillagban Egy kis indián várja a nézőket. Valamint egy szökött katona' és egy ..gonosz” teve. Hogy ez utób­bi lény hogyan került a vad­nyugatra, talán kiderül a színes, szinkronizált filmből. A Szabad Ifjúság a Kérek egy elefántot című lengyel rajzfilmre hívja a gyerekeket — délután 16 órától vetítik. A 18 és 20 órai előadáson a „Szakadék szélén” című szí­nes amerikai alkotás fut mű­soron. Témája az Amerikai Egyesült Államokba illegá­lisan bevándorló mexikói munkások sorsa. A film ren­dezője, Robert M. Joung egy évig élt együtt mexikóiakkal, amerikai' farmerekkel, s en­nek alapján irta és fényké­pezte a „Szakadék szelén”-t. A Latinca mozi a Földi űr­utazás című amerikai sci-fi- re várja a közönséget. Való­színűleg nem hiába, hiszen a népszerű Kojak — azaz Tel­ly Savalas — is szerepel a filmben. Képünkkel viszont másfajta, kikapcsolódási te­vékenységet ajánlunk: a téli természet örömeire hívjuk föl a figyelmet. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom