Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

„ Tartozunk meghálálni” Ignácz Rózsa: Hazájából kirekesztve Hósapka a kupolán w Átadták a Kinizsi lakótelepi óvodát Árva Torma Éva fiát ha­zahívó levele csaknem egy esztendeig utazott Kolozs­várról Rodostóba. Erre a le­velire sohasem érkezett vá­lasz .. . Sok évvel később vi­szont egy másik levélre, me­lyet a bujdosók küldtek a trónra készülődő „férfias lel­kületű” királynőnek, alig két hónapon belül megjött a vá­lasz. Császári és királyi őfel­sége keresztülhúzta a ke­gyelmi kérvényt. . . Mikes Kelemen, aki annak idején III. Károly amnesztiájával sem élt, aki, miután ez a kegyelem elévült, de még mindig csak egy kérvénybe került volna a hazatérés le­hetősége, nem írt kérvényt — bizonyára megbánta, hogy az asszony császárnak lehe­tőséget adott erre a korlá­toltságra, elvákultságra val­ló kegyetlen gesztusra. Ö, aki leveleiben még a nők neveléséről is értekezett, és finoman gúnyolódott a nagy hivatalokba jutó vagy jut­ható assszonyszemélyeken ; mondván, hogy minden bi­zonnyal a „nagy hivatalban” is csak a szerelmen, a ka- cérságon járna az eszük. Érthető ez a malícia, hi­szen édesanyján kívül egyet­len nő sem ölelte magához féltő, megértő, jóságos, ir­galmas szeretettel. Múzsája, ama bizonyos P. E. grófné, akinek életén át írta el nem küldött leveleit (álombéli, képzelt asszony), a XVIII. század igazi lánya volt ugyan, értelmes, művelt, sokoldalú, már-már emanci­pált, de akit valószínű bol­dogan elfelejtett volna a hűtlen és csalárd Kőszegi Zsuzsika egyetlen öleléséért. Anyja, a zágoni gyerekkor tündérkertjében rekesztve már igen messze volt tőle a Mária Teréziához küldött kérvény idejében, Kőszegi Zsuzsika pedig, miután férj­hez ment az agg Bercsényi­hez, grófnőként páváskodott férjétől örökölt lengyelorszá­gi birtokán. Mit is válaszol­hatott volna Mária Teréziá­nak, illetve P. E. „édes- nénjének”, azaz tulipános levelesládájának. •„Tartozunk meghálálni a királynénak való kirekesz­tésünket, mivel ott az élet fogyatkozására több ok va­gyon. Itt nincsen bajunk se tiszttartóval, se számvetővel. A perlekedésen a fejünk sem fáj. A kvártélyos nem szo­rongat. A jószág szerzésén vagy elvesztésén nem törő­dünk.” önvigasztaló gúnyo­lódása áthallik a századokon. Ignácz Rózsa Zágon szom­szédságában, Kovásznán ne­velkedett. Talán az erdélyi TV.JEGYZET Doktor Senki Ha egy közepesen, siker ült tévejátea az íróra irányítja figyelmünket, akkor máris nyeri a nezó. A Rinyaújné- pen született Gabor Andor Doktor Seliki című regényé­nek televíziós változata köz­ben jutottam a fenti követ­keztetésre. A mű ugyanis hiányérzetet keltett ben­nem : évente beszélünk róla, emlékezünk az íróra — de nem ismerjük igazán. Addig nem is fogjuk, míg- életmű­vét sorozatban ki nem adja valamely erre hivatott fő­imen, s meg nem fejeli mo­nográfiával. Ment igaz, hogy a Dotiarpapát százezrek lát­ták a moziban, a Csárdás­királynő »leporolt« librettóiú előadását milliónyian a szín­házban, de munkásságára ta­lán ezek net is jellemzőbbek az Untauglih űr, a Véres augusztus, a Doktor Senki, publicisztikai művei, versei,.. Ha jól emlékszem, munkái közül eddig csak , a Vacsora a Hotel Germániában című­ből készült — s milyen em­lékezetes! — tévés mű! Éle­te. eljutása a polgári radi­kalizmustól a kommuniz­mus igenléséig — az érlelő emigráció —, s bizonyos té­nyek tisztázása, pontosabb elhelyezése irodalomtörté­netünkben, valóban megérne egy könyv terjedelmű tanul­mányt ... ! Már az Untauglíh úrban is megmutatkozott szatirikus tehetsége. Ezt az 1915-ös művet követte a Doktor Senki 1917-ben, mellyel egy karriertörténet segítségével leplezi le a »boldog béke­idők« tisztességtelenségét. Karriertörténet? Igen. Gábor az ismert nyomvonalon ha­ladt. Azon amelyet Balzac az Elvesztett illúziókban Lu­cien Rubemprével, Stendhal a Vörös és feketében Julien Sorellel. Maupassant A szép' fiú hősével járat végig. Ta­lán a maupassant-i figurára emlékeztet leginkább ez a Schenk I. János; nyoma,téko­sítandó többször Rtulálják a műben »szép embernek«. Ám, amíg a felsorolt művek hősei mindent megtesznek saját föl ülkerekedesükért, Gábor Andor szatirikus re­gényével azt bizonyítja: egy tisztességtelen társadalom­ban elég csak egyszer sárba lépni ahhoz, hogy az ugyan­csak ».sárosak« — persze »arany sár« ez!“ — egyre magasabbra emeljék a »sze­rencsést«. Ezt a furcsa cent- rifugációs folyamatot ábrá­zolja a mű. Hősünknek tu­lajdoniképpen csak két önál­ló lépése van: az egyik a karrierjét indítja el, a má­sik a halálát okozza. Közben alkalmunk nyílik — ebben Gábor nagyon »otthon volt« — megismerkedni a kor jel­legzetes újságíró figuráival illetve a »felső tízezer« ka­rakterisztikus alakjaival. A televíziós feldolgozásból »kispórolták« a szatírát, ez megbosszulta magát: így ugyanis valamiféle hunyadi~ sándorositott Gábor Andort kaptunk. (Szó. ami szó: egy- egy motívumában emlékez­tet is a Doktor Senki a Téli sport című Hunyadi-műre. Felidéződik még Mihályfi Imre rendezése?) így »csu­pán« jellegzetes karriertör­ténetnek láthattuk Gábor Andor regényét. Egy szerény képességű ifjút, amint egyre feljebb kerül a sors szeszé­lyéből. Nem állítom azt, hogy így unalmas volt a mű; ha figyelmünk lankadt is néha-néha, egy-egy szép női arcban — Malgorzata Braunek (Wajda Légyvadá­szatában láttuk először) és Malgorzata Kszewimka , illetve téli tájrészletekben gyönyörködhettünk. Oszter Sándor »tette a dolgát«, raj­ta kívül Márkus László, fíenkő Gyula, Páger Antal, Pethes Sándor arca maradt meg bennem. Hollós Olivér operatőr megérdemli az el­ismerést. L. L. Téli tárlat nyílt Vasárnap Miskolcon, a Ga­lériában megnyílt a téli tár­lat. A kétévenként sorra ke­rülő seregszemlére az ország kökávbözó vidékein élő és alkata muveeaek küktefc be Miskolcon alkotásaikat. A zsűri 114 művész 320 alkotásából vá­logatta ki 86 alkotó 46 fest­ményét. 65 grafikáját, 39 szobrát é* érmet, valamint 9 üeeMmméMtéá, nők (akik Mikes szerint a legszebbek) tartozását akarta törleszteni, s legalább egy, a művészi megformálást, nyelvi erejét tekintve is Mikeshez méltó regényben kárpótolni „a magyar szép­próza atyját”, ezt a szelíd, türelmes, minden világi hiú­ságtól mentes, gyermekien kedves és jó önkéntes szám- Űzöttet a sors által megta­gadott asszonyi melegségért, szeretetért. Mindenekelőtt a fiáért észbomlásig, haláláig perelő édesanya, árva Tor­ma Éva alakjának megfor­málásával, s az epikus szer­kezetbe nem illő, ezért utó-' iratként közölt lírai izzású vallomásokkal. Egy XX. szá­zadi P. E., aki a képzeletbe­li P. E. grófnő helyett vála­szol Mikes leveleire. A töb­bi között tudatja vele, hogy az utókor mennyire meg­becsüli és szereti. Valóban. Csaknem valamennyi nagy költőnk, írónk méltatta, ver­sekben. esszékben vallott róla. összes műveit — még a féltestvéréhez és unoka- öccséhez írt, s valóban el­küldött leveleit is — több­ször kiadták. Öt sohasem bántották kései ítészek, sen­ki sem próbálta kissebbíte- ni, avagy fondorlatos módon valamiféle skatulyába beszo­rítani. Bár igazi arcát a ma­ga teljességében még senki­nek sem sikerült megrajzol­ni, de általában minden méltatója szeretettel szól ró­la. És nem vitatja — amit talán legkevésbé néhai Mi­kes Kelemen tudott —, hogy leveleskönyve a mindent magába foglaló modem re­gény őse a magyar iroda­lomban. És azt — Szerb An­tal szavaival —, hogy az em­ber, aki a sorok mögül ránk néz, egyike a legvonzóbb, legszeretetreméltóbb magyar embereknek. Időnként elő­fordul persze, hogy róla is megfeledkezünk, hogy nem idézzük, nem méltatjuk is­koláinkban, de a tanítvá­nyok legjobbjai újra és újra fölfedezik, s elbűvölten te­kintenek gyermekien tiszta szemébe. Ignácz Rózsa könyve a Mikessel kötött személyes barátság meghitt élményét adja az olvasónak, valamint Zágont, a honvágy minden időben megrendítő szimbólumát. (Móra Kiadó.) Sz. At Hol volt, hol nem volt... Épült Kaposváron, a Kini­zsi lakótelepen egy mese- óvoda ... Behavazott kupolája egy­beolvadt a tájjal, apró nyo­mok vezettek a kapujához. Tegnap délelőtt, városunk felszabadulásának harminc­hatodik évfordulója alkal­mából felavatták a megye­székhely huszonhetedik ta­nácsi óvodáját, és az új lé­tesítmény birtokbavétele után — már ez is megtör­tént — Kaposváron kétezer- ötszáztíz apróság elhelyezé­séről gondoskodhatnak ezek a gyerekintézmények. A tervezői rajzasztalon 1978-ban, született meg, épí­tése egy évvel később kez­dődött. Az óvoda Ivét szár­nyának félgömb alákja — kupolája — hamar magára vonta a kaposváriak figyel­mét. el is nevezték nyomban meseóvodának. Persze, nem­csak a Kovács Attila megál­modta különleges építészeti megoldás, a forma gyújtotta fel a kaposváriak fantáziá­ját, hanem az elképzelt ma­gas költség is ... Pedig az elmúlt ötéves tervben nem épült ilyen olcsón a megye- székhelyen óvoda. Körülbe­lül hat és fél millió forint terheli majd a tanácsi szám­lát. Csupán az építőknek volt nehezebb a bonyolul­tabb szerkezet megépítése. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Válla­posváro-n ezerrel több gye­rek elhelyezéséről gondirs- kodtak, mint amennyire egyébként lehetőség nyílna. A Kinizsi lakótelepi új óvodában négy csoportot ala­kítottak, s a kicsinyek az első naptól fogva jól érzik magukat a különlegesen be­rendezett intézményben. Pillanatnyilag a gyakorló ál­talános iskolától — á Me- csekvjdéki Vendéglátó Vál­lalat konyhájáról — szállít­ják a-/, ebédet, az új tizenhat tantermes lakótelepi iskola fölépülte után innen kapjak az ennivalót. Brunner Erzsébet, az új óvoda vezetője vette át a lé­tesítményt. Többek között arról beszélt, hogy miként kívánják megosztani a fele­lősséget a gyerekek nevelé­sében a szülőkkel; azaz sze­retnének jól együttműködni az anyukákkal és apukákkal a góhdösk&öásbah. Együtt a szülőkkel és egysége.^ elvek szerint — így summázhatjuk az óvoda nevelési elképze­lését. Az avatóünnepségen kelle­mes perceket szereztek a vá­ros vehetőinek és az óvoda k;s Irkáinak a Füredi utcai ovisok: táncos, verses. bábos műsorral kedveskedtek az új lat azonban megbirkózott a feladattál. Mint Garat Lászlónak, a városi művelődésügyi osz­tály vezetőjének megnyitó szavaiból megtudtuk. to­vábbra is nagy szükség van a városban gyermekintéz­ményekre. Elég volt kite­kintenünk az óvoda abla­kán, láthattuk, épül a lakó­telepen az új bölcsödé és a tizenhat tantermes általános iskola. Zsúfolt ugyan az új óvoda ; száznegyven lakója van november 24-től, de Ka­létesítményt birtokba vevő pajtásai' : r> ak. Meglepetés­ként többek között bemutat­tak egv eredeti törökkoppá- nyi népi játékot is. H. B. A magyarok Istenére es­küszünk . .. esküszünk ... folytatta anyám, mint egy iskolás lány, aki a bemagolt leckét darálja. Nos? verdestek Dani Sán­dor szemében a denevérszár­nyak. De hát én sohasem sza­valtam, tudja ezt a tanító úr jól, szóltam indulatosan, s vérző önérzettel gondoltam hozzá: pedig szerettem vol­na. Igen. Nagyon, nagyon szerettem volna. Legalább egyszer. Örömmel szaval­tam volna a Sztálinról vagy a Rákosiról szóló verseket is. De engem sohasem vá­lasztott a tanító úr. Most szavalni fogsz. De miért éppen én? Dani Sándor a kezével tü­relmetlen mozdulatot tett, s anyámhoz fordult. Segítsen már meggyőzni ezt a konok fiút! Hát nem magukat érte a legtöbb sé­relem ebben a faluban?! Anyán arcára felhő eresz­kedett. Siránkozó hangon bizonygatta, mennyit szen­vedtünk az elmúlt években. Gondolj nagyapádra, mor­dult rám Dani Sándor. Nagyapa felé fordultam, aki most megmozdult a ta­karó alatt, s némi mocor- gás után felült a fekhelyén. Nem nézett rám, de érez­tem, hogy a szemében öl­döklő, harag tüzel, talán ke­veset ivott ahhoz, hogy el­csituljanak benne a vi­lágháborúk. Most mindjárt fölkel, borzongtam, nagy tappancsaival idejön, meg­markolja a tanító grabancát, és kihajítja... Gyorsan el­fordultam tőle. hogy leg­alább addig ne létezzen, amíg Dani Sándor nálunk van, nem alsartam botrányt. Sose szerettem ezt a tanítót, iskolás koromban gyűlöltem is a hazugságai miatt, most most mégis sajnáltam vol­na. ha nagyapa kisöpri in­nét, s vele együtt a holnapi szereplés lehetőségét is. A falu új vezetői tóled szeretnek Haliam « Nemzeti dalt, jelentette ki Dani Sán­dor. Eszembe jutott, hogy az új tanácselnök jelölt Fekete Győző apja. Hirtelen tá­madt keserűséggel 'kérdez­tem : Miért nem a Fekete Győ­zőt hívják?! Dani Sándor nagyot né­zett. Miért éppen öt? Megvontam a váltam, nem feleltem. Győző egyébként nincs itthon, mondta. Úgy hírlik, Ausztriába ment. Gondolom, tudod, hogy a soproni erdé­szeti technikumban tanult. Fekete Győző nincs itt­hon?! Nincs, mondta Dani Sán­dor. A falugyűlést a mozi előtt tartottak. Emelvényt nem ácsoltak, mint a régi, neve­zetes ünnepekre, a falu új hangadói a gömbakácok kö­zött álltak. Mellettük az is­kolások énekkara, élén Dani Sándorral. aki a szemével intett. hogy kezdhetem a szavalást, Előléptem, s eb­ben a pillanatban eltűnt elő­lem a falu népe. A hangom, mintha nem az én torkúm­ból jött volna, rémületbe ejtett. Fél szemmel úgy láttam, hogy a gömbakácok röstellkedve húzódnak el a közelemből. Arra eszméltem, hogy tap­solnak. Először csak egy-két arc világosodott meg, majd rohamosan a többi, A hirte­len támadt homály, amely az előbb még takarta az em­bereket, eloszlott. Tekintetek záporoztak rám. Bódultán, remegd végtagokkal osontam az énekkar mögé, mely csakhamar elkezdte a Kos- súth-nótát. Most már nem­csak az eleven testek tömb­je, hanem*— úgy éreztem ■— az ének is védett a falu sze­métől. Fülemben előbbi vi- szolyogtató hangomból egy foszlánnyal, szégyenkezve néztem a gömudkácokra. Közönyösen álltak, mint akiknek nincs véleményük a szavalatomról. Ekkor eszem­be jutott, hogy nemrég rá­szoktam a cigarettára, s van is nálam egy csomag Kos­suth. Sietve rágyújtottam, s dohányzás közben egyre ke­vésbé éreztem kudarcnak a szereplésemet. Kivegye sen' sem nevetett ki, sőt! Min­denki tapsolt. Valószínű, a hangom is csak nekem tűnt olyan rémisztőnek, ta­lán a lámpaláz miatt. A gömbakáeok? Nevet­séges ... A gömbakácoknak gyökerük van, nem mozdul hatnak el a helyükről. érzéssel nézegettem a füst iá gő cigarettát, ujja inon < cingár pecsétgyűrűt es éle­tem első férfiöltönyét, amit a nyári keresetemből vásá­roltam. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom