Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
Tanácskozik a szakszervezetek XXIV. kengresszusa (Folytatás az 1. oldalról} Az ellenzékiség azonban nem öncél és nem a szak- szervezeti munka örökérvényű, általános vonása. A szocializmus körülményei között megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön letre,- amely a dolgozók és a Szakszervezet törekvéseivel egyező célok valóra váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen es mindenáron ellenzéki állásponton. lázzel ugyanis szembefordulna saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti. A sztrájk is ezért nem lehet a szocialista társadalom építésének a módszeré. Nem lehet, mert minden eszköz, ami rendelkezésünkre áll, a dolgozók helyzetét javítja, életét teszi szebbé. Az olyan igények kielégítését azonban, amelyekhez ma még nincs meg az anyagi vagy más lehetőség, sztrájkkal sem lehet megoldani. Sztrájkkal nem lennénk gazdagabbak, csak szegényebbek. Az ellenzékiség, a függetlenség jelszavát a mi körülményeink között a szakszervezetek csakis mint a szocialista állammal és a kommunista párttal szembenálló programot érvényesíthetnek. De mit is jelentene gyakorlatilag az, hogy a szakszervezetek függetlenek legyenek? Tagadják meg talán a részvételt a döntéshozatalban es a társadalom ügyeinek aktív intézésében, annak ellenőrzésében? Vessék ei az- együttműködést a szocialista állammal és a többi szocialista erővel, a legszélesebb tömegekkel ? Mondjanak le arról, hogy ne csak kívülről jövő bírálattal, hanem belülről, a kormányzat pozíciójából közvetlenül és gyakorlatilag szóljanak bele a közösségi ügyek intézésébe, a dolgozok képviseletébe? A szakszervezetek tehát nemcsak hogy nem lehetnek függetlenek a murtkáshata- lom politikáját megfogalmazó és megvalósító párttól, hanem e politikát r/iagukénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom. Tiszáéit Elvtársak! A szakszervezetek önállóságának megértése és érvényesülése azt kívánja, hogy az eddiginél pontosabban jelöljük meg társadalmi-politikai elkötelezettségünk alapvető tartalmát. Ennek lényege a szocialista társadalmi rendszerhez való viszony, annak igenlése. Egész tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat. A társadalom célkitűzései nem közömbösek számunkra. Azokat sajátunknak tekintjük. Ehhez azonban jobban meg kell érteni a szakszervezetek szerepét a fő feladatok kialakításában és végrehajtásában. Nem szabad saját magunk — és tagságunk — figyelmét csak a végrehajtásra korlátoznunk. Jobban meg kell ismerni és ki kell fejezni tagjainknak a szocialista társadalom építésével és fejlesztésével kapcsolatos ténylegesen jelentkező igényeit és szándékát. A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át „állami szervezetekké”. A szocialista államot és a szak- szervezeteket a célok alapvető azonossága köti Ö6sze, de gyakorlati funkcióik mások. A szocialista állam nem ellenőrzi a szakszervezetek tevékenységét, viszont az állam tevékenysége a tömegek ellenőrzése alatt áll. Ebben a társadalmi ellenőrzésben a szakszervezetek is részt vesznek. Az állami és a szakszervezeti szervek valamennyi szinten egyenrangú partnerek. Aló- és fölérendellsegi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttműködni az együttes célért és segíteni egy- másti Az állami és a gazdasági szervekkel a közös cél megvalósítása érdekében történő együttműködésünk természetszerűen magában foglalja, hogy ha valamely állami vagy gazdasági szerv döntései a dolgozók érdekeit csorbítanák, vagy törvényeket sértenének, az ellen határozottan fel kell lépnünk. Ehhez minden eszköz rendelkezésre áll egészen a vétójogig. Tisztelt Kongresszus! A szakszervezetek tevékenységének alapkérdésé az érdekkepviseleti, az érdekvédelmi es a gazdaságsegitö tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésében jelentkezik. A munkásosztály számára az érdekvédelmi funkció adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát. Éneikül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszervezet. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalomban létező érdek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák. A szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, ment ezzel előbb-utóbb maga a tár- " sadalmi érdek, a távlati érdek, a közős ügy érvényesülésé kerülne veszélybe. A dolgozó, az állampolgár számára a munkáshatalom erkölcsi értéke szürkül el, ha nem intézik emberségesen, elveinknek megfelelően az ő ügyét. Az érdekvédelemben számolni kell a társadalmi realitásokkal, de ugyanúgy számolni kell az emberekkel, szükségleteikkel, érdekeikkel is. Mindez azonban nem megy vita nélkül. Maga a társadalmi érdek sem érvényesül megfelelően, ha nem tudjuk összekapcsolni a csoport- és rétegérdekekkel, mert nem létezik „önmagában” a csoport- és egyéni érdektől teljesen független társadalmi érdek. Arra kell törekedni, hogy az egyéni és rétegérdekek a demokratikus fórumokon hangot kapjanak és a társadalmi érdekkel összhangban megoldódjanak. Innen származhat az a látszat, mintha a szocialista társadalomban működő szak- szervezete^ és a szocialista gazdasági, vagy állami vezetés viszonya idilli lenne, közöttük semmiféle vita vagy konfliktus nem létezne! Pedig létezik, csak ezek megoldási módja merőben más és sokkalta gyümölcsözőbb a dolgozók számára, mint a tőkés viszonyok között Hazánkban joggal úgy érezzük, hogy megtettük mindazt, amit lehetett, életünk jobbátételéért. Még akkor is. ha még mindig nincs elég lakás, akkor is, ha most magasabbak az árak, és ha bizonyos rétegeknek, jól tudjuk, még alacsony a keresete. Meggyőződésünk azonban, hogy ma csak ennyire van lehetőségünk. Ára azon kell együtt dolgozni, hogy holnap többre legyen módunk. A szakszervezetek munka-» járói, annak eredményeiről és gyengeségeiről a válaszfcákongi-esszusokon szeles körű és megalapozott értékelés született. Egymillió dolgozó szólalt fel, értékelte tevékenységünké' és az eddigieknél is magasabb követelményeket támasztott. Mindezek öszegzesekent a szakszervezetek mintegy BOO ajanlast és több mint 800 észrevételt küldtek a SZOT-hoz. Ezek az ajánlások tartalmaznak minden olyan fontosabb kérdést, amely a dolgozókat foglalkoztatja és átfogják a szaki szervezetek tevékenységének egészét. Tevékenységünknek ez a széles körű ertekelése. a tennivalók együttes mérlegelése lehetővé teszi, hogy itt a kongresszuson az ajánlásokban szereplő kérdéseknek ne a részleteivel, hanem főbb összefüggéseivel foglalkozzunk. Ugyanakkor az egész szakszervezeti mozgalomnak le kell vonni belőlük néhány következtetést is: — Mindenekelőtt azt, hogy a választások során ismét érezhető volt, milyen nagy mértékben van jelen és hat életünkben a dolgozok felelősségérzete, kötelességtuda- ta, önmaguk és a társadalom sorsának alakulása iránt; — Fontos következtelés, hogy a dolgozók látják és értik; minden eddigi eredményünk csak kemény és következetes munka alapján jöhetett létre. Jövőbeni m&nkánk eredményességét is jórészt abban látják, mennyire tudunk szabad utat biztosítani a tenniakarásnak, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a szürkeséggel, jobban vegyük észre a valós emberi értékeket és jobban becsüljük meg a közösségért tenni akaró és a közösségért cselekvő embereket; — Nem talajtalan követeléseket támasztottak, hanem — a dolgozók felelősségevei — reálisan megfogalmazták azt, amit elvárnak önmagukról és mindenkitől. Azt helyezték előtérbe, ami előreviszi a dolgozók, a társadalom ügyet; • — Az ajánlások bizonyítják, hogy a dolgozok csakúgy. mint a szakszervezetek, belülről es cselekvőén, nem pedig kívülről és tétlenül nézik az eseményeket. Gazdaságpolitikánk és általában céljaink realizálásának alapvető feltétele, hogy sikerül-e elfogadtatni a célokat és cselekedni értük. Eddigi eredményeink elérésében a szocialista munkamozgalmaknak nagy szelepe volt. A dolgozó embernek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött benne konkrét formát. Változatlanul úgy tekintünk a munkaversenyre, a szocialista brigádmozgalomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjére, a magatartás, a gondolkodás és a tisztességesen végzett munka tömeges formálójára. A továbbfejlődés lehetőségeit a közeljövőben ismét meg kell határoznunk. Meg kell személyesíteni a kollektívákban az eredményeket is, a hiányosságokat is. Elvtársak! A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani keli ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. A demokrácia jelszava helyes, önmagában is jelentős, de félrevezet, ha a tömegeknek valójában nem ad módot arra, hogy saját vállalatuknál a gazdálkodás, az elosztás alapkérdéseit érdemben tudják vitatni és ha a viták leszűkülnek kisebb jelentőségé praMémáésM. A gazdasági feladatokat a vezetők' önmaguk egyedül képtelenek megoldani. Kell a dolgozók, a tömegek egyetértése, helytállása, ellenőrzése. Más út nincs. Mély meggyőződésünk, hogy a vezetők és vezetettek megfelelő, és a mi elveink szerinti alkotó kapcsolatainak kiépítése nélkül nincs igazi előrehaladás. Most a munkahelyeken megérett a lehetőség a demokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazdasági vezetők kinevezésébe, munkájának megítélésébe történő beleszólást kiszélesítjük az igazgatótól egészen a munkahelyi vezetőkig. Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvonal megőrzése. A szakszervezetek ezúttal is hangsúlyozzák, hogy mindarra, amit az életkörülmények és az életszínvonal javításában elértünk, büszkék lehetünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban szerepel. -Tovább akarjuk javítani az életkörülményeket, tovább akarjuk növelni az életszínvonalat. A VI. ötéves terv előkészít tésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézke- déseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek» ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — Növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — Emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — Tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot; — Könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását ,és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba; — A családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak; — Jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — Társadalmunk humanitását; Azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — E szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — Még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedeietnszerzes lehetőse©^ — Ugyanaltkor hangsúlyozzuk. hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igazságérzetével. Ezért tartják a szak- szervezetek is reálisnak és igazságosnak a VI. ötéves tervben foglalt célkitűzéseket. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, akkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítani, tehát nagyobb szerepet kell kapnia az egyéni elbírálásnak a bérek és jövedelmek elosztásában, a végzett munka alapján. Szükséges az is, hogy segítsünk azokon a dolgozókon, családokon, akiknek a szociális helyzetén javítani kell. Különösen fontos, hogy az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyilvánosságára még nagyobb figyelmet fordítsunk a munkahelyeken. Az életnek megvan a maga realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok, a termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket, családokat és egyéneket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvonal-politikában mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „Százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk.” Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visz- szaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát; Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására nem készültünk fel. A fogyasztói ár emelkedésének hatása ellen ma még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a mun- ' kásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Ügy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Tisztelt Kongresszus! A következő években a szakszervezetek, beásó »Mozgalmi életét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogy ha befolyást akar gya-. korolni a társadalom fejlődé-; sére, ha változást akar- elér-; ni, akkor önmagának is változni kell, igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyei? céljaink, elveink megvalósítására, a. szocialista építőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. De ezekkel érdemben keli foglalkozni! Erélyesen szelektál-' ni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kelL És természetesen kis létszámú, de magasan, képzett apparátus. Kevesebb papirosmunka és olyan szervezeti,, demokrácia, ahol a tisztség- viselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, föbi zaí- miak és helyetteseik adjak aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át-meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk elsőszámú aktivisták Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szak- szervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. Munkánk javítását befolyásolják az állami irányításban bekövetkező változások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszervezetek mit képpen működjenek együtt az Ipari Minisztériummal, milyen szervezeti formái legyenek ennek, és milyen feladatok hárulnak a Szakszervezetek Országos Tanácsára. Tovább növekszik a vállalatok önállósága, de a szakszervezeti szervek önállósága is abban, hogy a vállalaj-i döntésekben, a döntések végrehajtásának ellenőrzésébe» részt vegyenek. Ehhez az üzemi szervezeteknek sokoldalú támogatást kell kapniuk a szakszervezeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a célszerű szervezeti formákat, mód(Toly talál a 3. oldalon.)
