Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
Kólótábor Színház az ifjúságnak A gyerekeknek éppen úgy kell játszani, mint a felnőtteknek, csak sóikkal jobban — valahogy így szói az a színházi aforizma, amelyet oly sokszor idéznek. Többször, minit; ahányszor az idézgető színházi 'vezetők alkalmat teremtenek rá, hogy bizonyíthassák: valóban komolyan veszik hivatásuknak azt a részét, amely a fiatalabb korosztály színházi élménynyel való nevelését, szórakoztatását teszi feladatukká. A legtöbb színházban amolyan terhes házi feladatnak, gyorsan letudandó penzumnak tartják a gyermek- és ifjúsági darabok bemutatását. Valahogy ez nem számít igazi művészi munkának:: muszáj egyet „bevenni a műsortervbe”, mondja az igazgató: „csak*egy gyermekdarabban játszom”, mondja a színész. Peraze, nem a nyilvánosság előtt, mert ott formás nyilatkozatok hangzanak el erről ’ a szép misszióról. De — minő véletlen! — többnyire azokban a társulatokban’ szólnak magyarázkodások a felnőtt közönség értetlenségéről, elmaradottságáról, amelyekben a helyi kulturális vezetés és a színház igazgatósága nem ismeri fel. hogy a gyermekek, a fiatalok színházi ízlésformá- lá.sával kell kezdődnie a felnőtt közönség színházi neveléséneik, Ez a nevelés — pontosabban nevelődés — már megkezdődött. A hetvenes évek közepére kialakult egy —elsősorban fiatalokból álló — új közönség. Ezek a tizen- és huszonéves fiatalók másfajta színházat szeretnek, mint a 40—50 évesek. Elvetik azt a fajta színházat, mely az élet valóságos problémái helyett látszatokat mutat fel a színpadon, amely nem a társadalom és. az egyes embec^pnismeretét segíti, hanerry-Libidókban ringat. Ezeknek a'fiataloknak az ízlésvilágába ' (világképébe) nem annyira a hagyományos „illúziószínház” illik bele. hanem egy másmilyen, újfajta korszerűség jegyében, fogant színház (írói és rendezői) szemleletmód. mely a világ naturalista-realista tükörképé helyett a valóság nonikusabb, groteszkebb képét adja vissza. Nevezzük — jobb szó híján — avantgárdnak vagy abszurdnak ezt az írói látásmódot és rendezői módszert. Némi aggodalommal ugyan, mert a közönség másik, a hagyományos színházat kedvelő része általában gyanakvással fogadja az ilyen jelzővel illetett, illethető darabokat — és nemegyszer okkal. Az avantgarde, az abszurd dráma azonban — bár van közte ilyen is — nem egyenlő a pesszimizmussal, az erőszakkal, a meztelenséggel, különben valóban nem volna helye a mi színpadjainkon. Márpedig az elmúlt évek vidéki színházainak műsorát végigtekintve, láthatunk arra példát, hogy az igazgatók merítettek ebből az irodalomból, és vállalkozásaikat általában siker kísérte. Pinter, Arden, Beckett, Jarry csakúgy helyet kapott a műsortervben, mint a drámaírói technikában, színpadi ábrázolásban velük sok hasonlóságot mutató Rozewicz, Mrozek, Gombro- vvicz, Örkény, Csurka. Meglehet hogy vidéki városaink nagyobbik részében ez a fajta színház még csak úgynevezett rétegigényeket elégít lei; mindenesetre létezik ez az igény, s ezt kielégíteni a közönség valamennyi. rétegére figyelő színház éppúgy törekszik, mint az operettet vagy a klasszikus drámát kedvelők vágyait. Vagyis a kizárólagosság (bármelyik irányban) a közönség egy részének elvesztését jelentheti. A nézőtér átrétegeződésa régi beszédtéma már a szín-’ házi berkekben. Most tudományos módszerrel, egzakt módon is bizonyítást nyert ez. A Magyar Színházi Intézet 1978—79-ben szociológiai felmérést végzett a közönség színházba járj» szokásairól. Több más érdekesség mellett kiderült, hogy a színházak törzsközönsége, a minden. új iránt érdeklődő fogékony, nagyjából állandó közönségréteg nem a „nívós szórakozást igénylő, jól kereső értelmiségi vagy középréteg hobbi-csapata, mint eddig hittük, hanem „egy dinamikus mobilitásra irányult és a kultúra transz- formálásának szerepét felvállaló réteg... az a közepes jövedelmű, nem kifejezetten csúcsértelmiségi foglalkozású fiatal nemzedék, amely talán közreműködött a színházi konjunktúra kialakításában is.” Az idézet Almási Miklósnak a tanulmányából való, aki megjegyzéseket fűzött ehhez a' felméréshez. E felmérés szerint az említett . törzsközönség 19—28 éves, egyedülálló vagy fiatal házaspár, középes keresetű, magasabban kvalifikált munkás, középszintű értelmiségi, technikus, mérnök, egyetemi hallgató. Nem vitás; abban a tényben, hogy éppen ezt a réteget tudta legjobban magához kötni a színház az elmúlt évtizedben. szerepe volt az amatőr színjátszó mozgalom új iránti fogékonyságának és az avantgarde színjátszást művelő tevékenységének ■ csakúgy, mint annak, hogy néhány hivatásos színház-tudatosan, átgondolt műsorpoliti- kávail vállalta, hogy közönsége előtt jár. Vállalta a buikás kockázatát is, s erre akadt is példa bőven. De vállalta., hogy társadalmi kérdéseket, új módon bon- . colgató színházba próbálja beszoktatni közönségét — elsősorban a fiatalokat. Ezek a társulatok — ha nyolc— tíz évvel ezelőtt gyakran játszottak is üres vagy foghíjas nézőtér előtt — már megharcolták a maguk harcát, s a székekben nem a fővárosi szakmabeliek és a mindenhonnan való sznobok ülnek, hanem a saját közönségük, amelyet maguk neveltek. Mégpedig többféle közönséget neveltek. Mert ha az egyik évadban Be-> ckettet játszottak. akkor Csehovot és Mágnás Miskát is jászottak, s amikor Ay- dent mutattak be. akkor látható* volt Molière és a Csárdáskirálynő is. És amennyire fontos, hogy a fiataloknak az új rendezői törekvések iránti érdeklődését kielégítsék, annyira fontos, hogy a fiatalok megismerjék a klasszikusokat. E körül nincs minden rendben vidéki színházainkban. Generációk nőnek fel anélkül, hogy láthatnák a "Bánk bánt, Az ember tragédiáját, a Hamletet, a Tartuífe-öt, az Antigonét. Meg kellene oldani hogy a 12—22 év közötti diákok ezrei ne kerüljenek ki az általános, közép- vagy főiskoláról anélkül. hogy lássák a drámairodalomnak ezeket az alap- műveit. Akár úgy, hogy a helybeli társulat megtanulja és három-négy éves időszakonként újra meg újra műsorra tűzi. akár úgy, hogy a közeli társulatok vendégjátékként cserélnek egy- egy ilyen klasszikussal. L ehet, hogy ez nehezen megoldható. Mindenesetre tovább kellene lépni a színházi nyelv korszerűsítésében éppen úgy, mint a, klasszikus drámák rendszeres felújításában. Tájékozottságot szélesítő, műveltséget építő, törzsközönséget szervező és erősítő lehetőség, sőt féladat mindegyik. Végső fokon a néző igényességét növeli — a cél pedig éppen ez. Gárdonyi Béla Üjabb tízezrek kapcsolódtak be az idén a Tájak, korok, múzeumok mozgalomba, így összesen mintegy 200 ezren vesznek részt az egyik legnépszerűbb, játékos köz- művelődési akcióban. A szervező bizottság a napokban értékelte az idei tevékenységet, s megállapította: változat! án a három éve kezdődött mozgalom vonzereje, kiváló keretet ad a közösségi szórakozáshoz, a szabad idő hasznos, kulturált eltöltéséhez. A korábbinál többen szerveztek együttes kirándulásokat, helyenként csatlakozott a mozgalomhoz a fiatal utazók klubja, s aktívan részt vettek benne úttörőcsapatok, természetjáró körök, munkahelyi közösségek, köztük szocialista brigádok. Ismerkedés a délszláv folklórral • Érdekes kezdeményezésről kaptunk ’ hírt Baranyából, ahol a jövő év elején több megyei szerv, illetve a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége kólótábort szervez. A tábor célja megismertetni a résztvevőket a magyarországi dél- . szlávok táncaival, dalaival, népviseletével és szokásaival lehetőséget biztosítani a tárgy iránt érdeklődőknek a találkozásra, iletve az együtiesvezetök részére képzést biztosítani. A január 28. és iebruár 1. között működő tábor színhelye a Pécsi Tanárképző Főiskola lesz. Bizonyara Somogyból is érdeklődnek majd a gazdag program iránt. A rendezvénysorozatban elméleti előadások hangzanak majd el avatott előadóktól: dr. Martyn György, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos kutatója, dr. Andrásfalvy Bertalan kandidátus, Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, dr. Eperjessy Jenő miniszteri ta- .nácsos, Maács László, a Táncművészet című folyóirat főszerkesztője is tart előadást. A résztvevők bunyevác, Dráva menti horvát, illetve szerb, szlovén, sokáé és bos- nyák láncokat sajátíthatnak el. Műsoros esték nézői lesznek. Fellép a kólótábor résztvevői előtt a Baranya Táncegyüttes, a Vujisics- együttes és a zágrábi Kud Jósa Vlahovic tánccsaport. Jugoszlávia . hangszeres népzenéjéről dr. Jerko 'Bezic professzor, a Zágrábi Néprajzi Intézet tudományos kutatója. Jugoszlávia táncairól pedig- Stjepan Sremac professzor értekezik majd. — I -... — ...... A feltételeket teljesítők közül a legtöbb pontszámot elérők, az aranyjelvényesek, egy évre szóld ingyenes múzeumlátogatási igazolványt kapnak. A napokban több mint háromezer ilyen igazolványt adnak át ünnepélyes keretek között. Egyébként 60—70 ezerre becsülik azoknak a számát, akik a kezdettől részt vesznek az akcióban, s eddig több mint 16 ezren jutottak aranyjelvényhez. A természeti és kulturális értékeink jobb megismerésére vágyók ez évben kézbe vehették annak a térképnek és füzetnek a harmadik, bővített kiadását, amely 1100, megtekintésre ajánlott tájat, művészeti nevezetességet jelöl meg. Kétszázezren vesznek részt a tájak, korok, múzeumok mozgalomban Egyedül A váróban sokan voltak. Beteghordó kocsi közeledett. Többen kíváncsian nyújtották a nyakukat. Önkéntelenül én is rápillantottam a megtört tekintetű, sápadt asszonyra. Valahonnan ismerős az arca. Persze, ő az az egykor csillogó szemű, vidám beszédű asszony, akivel többször találkoztam itt, a kórház környékén levő lakásuk közelében. Kisebb panaszokkal nálam is járt, férjével együtt. Családi életük harmonikus volt: becsülték, szerették egymást. No és szemük fényét, a kis Zolikát. i Örömük csak fokozódott, amikor fiúk sikerrel felvételizett a műszaki egyetemen. Simán vette az akadályt később is. Azután friss diplomával a kezében jó állás várta a megyeszékhelyen. A szinte felhőtlen boldogságot Zoli nősülése zavarta meg. A szülök ugyan nem ellenezték e házasságot, de az együttélés első hónapjai lilán a mama egyre több hibát, Miált- menyéheuz. &*r. zönek, pazarlónak tartotta, nem tudta elviselni szokásait, és öt okolta amiatt is, hogy Zolival együtt sűrűn járnak társaságba. Mégpedig olyan emberek közé, akiknek életfelfogása ugyancsak eltér az öregekétől. Hiába csitította a férje, egyre dühösebb kitörésekre ragadtatta magát. Zoli is próbálta csökkenteni az ösz- szetűzések erejét, de már nem volt segítség. A két család együttélése egyenlő volt a pokollal. És elkövetkezett a nagy döntés pillanata. A fiatal- asszony föltette Zolinak a kérdést: vagy az anyád, vagy én. Zoli a feleségét választotta. Néhány hónap múlva nemcsak a lakásból, a városból is elköltöztek. Az idős házaspár magára maradt a ha romszobás lakásban. ■ Zott keuUttbe-n ele a gyakran írt. Örömmel újságolta, hogy jól érzi magat munkahelyén, később pedig arról tudósított; gyereket várnak. Anyja kétségbeesetten, szinte megalázkodva hívta vissza őket. De mindig udvarias, ám határozott, elutasító választ kapott. Egyszer az ablakban könyökölve örömmel szólított meg: unokájuk született, és Zolinak hívják. Nyomban rohant is a fényképekért: »■Igen. ezt tesszük a karácsonyfa alá. De talán jövőre már . . .« De a következő karácsonyig sem láthatták unokájukat, Levelek is ritkán érkeztek, és egyre rövidebbek lettek. A fenyőfa alá a tavalyi képek kerültek ... Az idén májusban hallottam a hírt: meghalt az idős férj. A temetésről már az özvegye beszélt. Igen, eljöttek- a fiatalok. Alig egy arával érkeztek a szertartás előtt. Drága koszorút emeltek ki az új kocsi csomagtartójából. Ahogy vége lett a temetésnek, hazaoitték, anyjukat és búcsúztak. Nem kérdezték, elmenne-e velük legalább, néhány napra, és arra sem válaszoltak, mikor hozzák el a kis Zolikát. Szeptemberben került kórházba az egyedülléttől egyre betegebb asszony. Két vagy három hét alatt azonban rendbe hoztak, hazamé he tett. A minap ismét megpillantottam : a késő délutáni félhomályban ült az olvasólámpa alatt. Révetegen nézett maga elé. Lehet, hogy azon gondolkodott: hol követett el végzPtes hibái szépnek induló életében? Vagy mások? És miért nem lehet helyrehozni az embereknek azt. amit öle maguk rontottak el? De talán a remény még nem hányt ki belőle, hogy az idén nemcsak a kisunokája képe lesz vele karácsony estéjén. Br. Sk» B-m i Tanműhelyben az elsőévesek A könnyúfémszérkeZet-lakatos szakma oktatásai kezdték meg az új tanévben az 503. számú Szakmunkásképző Intézetben. A fiatalok Perján János szakoktató irányítású val a szakma minden fortélyát elsajátítják. Gyertyás László felvételei Ausztriában is kiállítják a soproni mézeskalács-mintákat Bulgária és Lengyelország után rövidesen a szomszédos Ausztriában is bemutatják a soproni Liszt Ferenc Múzeum mézeskalács-minta,- fa gyűjteményét. A 140 darabos kollekció legkorábbi példánya 1599-ből való, az utolsó évszámos mintafa pedig 1884-ből származik. A múzeum az iparművészeti színvonalon kifaragott mintafákat az egykori Sopron megye városaiból, a kismartoni, a soproni, a lékai, a kapuvári és a beledi műhelyekbe- gyűjtötte össze. A kor divatja szerint változó mézeskalácsformákat a mesterek aswgu*. is készítettek. többségük neves fafaragók kezemunkája. Ezt bizonyítja művészi színvonaluk, a faragások könnyedsége és a számos darabon megtalálható monogram. A mézeskalács-min tatákat az eisenstádti múzeumban állítják ki a Győr-Sopron megye és Burgenland közötti kulturális együttműködés keretében. A tárlat december 11-én nyílik.
