Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

Január IO-én ül össze a megyei küldöttértekezlet

Demokratikus légkörben választották újjá

a néjpfrontbizotíságokat

Befejeződött megyénkben a községi, a nagyközségi, a városi népfrontbizottságok újjáválasztása. Varga Károllyal, a Hazafias Népfront megyei titkárával a választás tapasztalatairól beszélgettünk.

— Milyen légkörben tartották meg a /tisztújítást a megyében? Milyen vélemények. javaslatok hangzottak el a választási gyűléseken, a küldöttértekezleteken?

— A; mozgalom VII. kongresszusára készülve a Hazafias Népfront működési szabályzatának megfelelően újjá kellett választani a helyi. a területi népfrontbizottságokat. Somogybán ez azt jelentette, hogy minden községben, városban meg kellett szervezni az újjává- lasztást. Korábban Kaposváron működtek úgynevezett körzeti népfronlbizottságok, mégpedig kedvező, jó hatásfokkal. Kaposvár jó példáját továbbfejlesztve, s egyben a mozgalom hatókörét, szervezeti kereteit bővítendő mindegyik városunkban,

azonkívül Boglárlellén. Csurgón, Fonyódon, Tabon szintén választottak körzeti népfrontbizottságokat. Arra törekedtünk, hogy a telepii~ lés egész területét átfogják a megalakított új körzeti bizottságok. Ugyanilyen meggondolásból további népfrontcsoportokat szerveztünk a meglevőkön kívül a pusztákon. Mindent összevetve 322 nép front bizottságot választottunk, s ugyanennyi gyűlést' szerveztünk, ezek a községekben a tanácsi falugyűlésekkel együttesen voltak. A nepfrontbizoítságok számot adtak tevékenységükről, a tanácsok íredig az egyéves munkáról beszéltek. A választási gyűlésekről. a. városokban megtartott küldöttértekezletekről elmondhatjuk, hogy a lakosság nagy tömegének érdeklődése melleit zajlottak le, összesen mintegy 2G ezer ember vett részt, ezeken a rendezvényeken. Becslések szerint a megjelentek egy- harmnda nő voit, s mintegy 13—20 szú .:!érZt fiatal. Megjegyzem, hogy a- fiatalok, száma ránya némely helyen körül tekén több szervezéssel nagyobb lehetett volna. A népíVontbizotlságok * beszámolói tükrözték a sokrétű,- sokszínű és általában nem látványos, mozgalmi munkát, azt, hegy a bizottságok, azok vezetői, az aktivisták milyen társadalmi tevékenységet végeznek falvainkban, városainkban. A beszámolók önkritikusan szóltak a mozgalmi munka fogyatékosságairól, de elismerték a különböző társadalmai szervekkel, a tanácsokkal kialakított együttműködést is. így a gyűléseken — erre alapozva — széles körű volt az aktivitás, természetesen ezt helye, körülménye válogatta, összesen mintegy háromezren kértek szót, és körülbelül kétezer-ötszáz közérdekű javaslat, észrevétel hangzott el. A rendezvényeket a rend, a fegyelem, a nyíltság, a demokratikus légkör jellemezte. Amikor néhány esetben szenvedélyesen tették szóvá a helyű gondokat, problémákat. a hangvétel akkor is mindig mértéktartó és felelősségteljes volt!

Csiperke Gálosfáról

Ia Zöldéül; megyei vállalata központjának dolgozói egy hónappal ezelőtt társadalmi munkában telepítették be a kedvelt csiperkegomba szaporítóanyagával a . Gálos fán lévő, addig kihasználatlan pincetárolójukat. Somogy első nagy gombalermelö pincéjében ezer négyzetméteren, szakaszos telepítéssel termelik a keresett, a boltokból korábban gyakran hiányzó csiperkét.

Az első szakaszú telepítésen megjelentek' a fehér kala- pocskák, melyekçt folyamatosan szednek éi szállítanak részben saját üzleteiknek, részben más élelmiszerboltoknak. Háromszori telepítessél jövőre 350—380 mázsa gombára számítanak

— Mit tettek szóvá a legtöbben ?

— Úgy mondhatom, hogy ezek a javaslatok, észrevételek döntő többsége a falvak, a városok alapellátásával, a kommunális problémákkal, a közlekedési gondok megoldásával voltak kapcsolatosak. Több helyen nemcsak azt tették szóvá, hogy valami kellene, hánem a cél érdekében, a lakosság névében ajánlottak fel társadalmi munkát. Arról is szólni kell, hogy a javaslatok nem mindig igényeltek új fejlesztéseket, sok esetben ezek jobb szervezéssel is megoldhatók, így például a közlekedésben a menetrend módosításával, öröm számunkra, hogy a népfrontbizottságok munkájával, értékelésével, a javítás szükségszerűségével hét-, százötvenen foglalkoztak.

— A választás jó alkalom volt arra. hogy új erőket vonjanak be a mozgalomba. Milyen eredményeket hoztak ilyen szempontból a gyűlések, a küldöttértekezletek?

— Elmondhatom, hogy a helyi népfrontbizottságokban 44 százalékos volt a cserélődés aránya. A munkások aránya a korábbi 24 száza~ lókról több mint 35 százalékra. nőtt. 1,3 százalékkal növekedett a nők aránya.

— Hogyan készül a mozgalom a -megyei küldöttértekezletre?'

— A megyei bizottság

megtárgyalta, kiegészítette a küldöttértekezlet írásos beszámolóját, ezt a küldöttek és a meghívottak már megkapták. Január 14-én, a Dorottya szálló dísztermében ül össze a megyei küldött- érlekez.et. Ezen 320 küldött és meghívott részvételére számítunk. Ott választjuk meg az új megyei bizottságot, elnökséget, a tisztségviselőket. a kilenctagú pénzügyi ellenőrző bizottságot, valamint a Hazafias Népfront VII. kongresszusának Somogy megyei küldötteit. Megítélésein szerint a küldöttek és a meghívottak személyében megfelelően

képviselve ' lesz minden osztó ív és réteg — fejezte be nyilatkozatát Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára.

I;. G.

(óbb gépkocsivezetőket képeznek

V

fiz oktatok új bérezése

A Magyar Honvédelmi Szövetség sorköteles — hivatásos és amatőr — gépjárművezetői képzése évek óta országosan jó eredményekkel zárul Somogybán. A Vezess kiválóan vetélkedő országos döntőjén a fiatalok néhányszor a legjobbak között, a második, harmadik helyen végeztek- Többele között ezért is kapta meg a múltban az , MHSZ megyei gépjárműiskolája a Vezess

kiválóan prszágos vetélkedő rendezési jogátSzeles Jánossal, a gépjárműiskola vezetőjével beszélgettünk munkájukról, a gépjárműképzés tapasztalatairól, s arról, mit tesznek, hogy iskolájukból jól képzett hivatásos és amatőr vezetők kerüljenek ki1.

— Hét kirendeltségünkön hivatásos és amatőr vezetőket képezünk. Ebben 'a munkában több mint negyven főhivatású és társadalmi oktató vesz részt. Körükben a színvonalasabb és eredményesebb munka érdekében ez év elején — másodikként az Országban — két kirendeltségünknél a teljesítményhez kötött bér-, illetve jutalmazási rendszert vezettünk be. egyelőre lílsérlet- képpen. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlati ok.tatók munkáját pontozzuk, és a sikeres vizsgák arányában kapják telj esi t meny bérüket. j u tál mukat. Az első értékeléskor hatan, a másodiknál már csak négyen nem kaptak tel jesítménybért, jutalmat. Különösen kiemelkedő az oktatók munkája Kaposváron és Nagyatádon.

— Hallhatnánk erről néhány adatot?

— A vezetési gyakorlatnál 12. a KRESZ-vizsgánál pedig 5,3 százalékkal csökkenti a bukások száma. Kaposváron és Nagyatádon mindössze 5,5 százalékos a bukási átlag. Ez idő alatt 1774 túlórával kevesebbet használtak föl, s ez 133 ezer forint megtakarítást jelent. Ennél is lényegesebb, hogy ez huszonhét újabb tanuló oktatására teremtett lehetőséget. Ezért a teljesítmény- es a jutalmazási bérrendszert január 1-től valameny- nyi kirendeltségünknél, minden oktatónk részére bevezetjük. Feleltetőgépeket, korszerű szemléltető eszközöket alkalmazunk, ezek minden kirendeltségünkön megvannak.

Évente kétezernél többen jelentkeznek a hivatásos és amatőr tanfolyamokra- Nem mindegy, hogv közülov nyan çs milyen felkészültséggel veszik kez-ü^oe jogosítványukat.

Az MHSZ országos központja heteken keresztül vizsgálta Somogybán a gép- járműképzést. A munkát, az eredményeket és az új módszereket, kísérleteket jónak értékelték. Az oktatók kei éve alakult öt szocialista brigádjából három — a kaposvári, a nagyatádi és a marcali — kiérdemelte a kiváló címet. A gépjárműképzés elismerését jelenti az is, hogy az iskola a Hazafias Népfronttól Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést kapott.

Sz. L.

Milliárdos vállalat lett a Kemikál

Elérte és az idén először túlhaladta az egymiiliárd forintos termelési értékét a Kemikál Építőanyag-ipari Vállalat- A milliárdos vállalat kiváló termelési eredményéhez jelentősen hozzájárult a barcsi gyár is. A vállalat öt gyára közül a barcsiak 366 millió forint értékű terméket gyártottak az idén; az eredeti terv 285 millió forinttal számolt. Az építőipari tevékenység lanyhulása azonban nem csökkentette az építőanyagok iránti érdeklődést. A barcsiak sok esetben nem is tudták kielégíteni a lakásfelújító és -karbantartó vállalatok, szövet kezetek igényeit. A piac túlkereslet miatt ezért hé romműszakos termelésre állt át a gyár a második félévben, A termeléssel együtt nőtt a hatékonyság, és a harmadik műszak negyvenszázalékos pótlékának fedezetét is megteremtették.

A harmadik negyedév végén az eredményterv kilencvenhat százalékát teljesítette a gyár, a tervben előirányzott termelési értéket pedig majdnem hús? .millió forinttal lépték túl. Ekkor már látszott : nagyarányú túlteljesítésre van kilátás- Fontos lépéseket tettek az önköl t-ségcsök ken t és érdekében is. Importanyag-mesta- karitásbó! tíz-, technológiái korszerűsítésből pedig hatmillió forinttal csökkentették a költségeket.

Néhány hónap múlva befejeződik a barcsi gvár ho- mokosztályozójának építése \ kiváló minőségű drávai homokból a Kemikál termé- érnek töltőanyaga lesz. A tervek szerint a nagyvállalat többi gyárát innen látják majd el.

Mit akar tenni?

M

ióta az eszemet tudom, ilyentájt minden évben nagy „kérdezz-felelek”-játék özönlötte et a magyar sajtót, a rádiót, a televíziót. A riporterek általában ..nagy embere', ;cí közismert és kiemelkedő személyiségeket kerestek föl, s elvétve olyan nagyokat is, akik attól nőttek sok ember feje fölé, hogy egyszerűen, tisztességesen éltek, és becsülettel tették a dolgukat a munkapadok mellett vagy az épitőállványo- kon. Az oslromlottakhoz intézett egyetlen kérdés soha és senkinél sem tett különbséget. Ugyanarra kellett — vagy illett — válaszolnia a miniszternek és a színművésznőnek, az orvos- professzornak és a hegesztőnek, a tsz-brigúdvezetőnek és az iskolaigazgatónak. A kérdés mindannyiszor Így hangzott: „Mit vár az áj esztendőtől?'' És természetesen mindenki várt valamit. Érthetően jót, szépet, számára kedvezőt — és békét mindenképpen.

Az ünnepek alatt elgondolkoztam ezen a szokáson. Nem becsültem le soha, ne higgyék. Az új év kezdete ugyanis mindig fordulópont. Várakozásunkban valami új kezdődik (és nem mindig csak „naptári új '). Az ember visszatekint és előrenéz; értékel és megbecsül, vagy éppen elvet túlhaladott dolgokat. Újat akar, többet, okosabbat, emberibbet és örömtelit. Nem kell hát csodálkozni azon, hegy mindenki megalkotta a kívánságlistát. Elképzelhető, hogy az idei lapok is tele lesznek hasonló nyilatkozatokkal, mégis megkockáztatok egy javaslatot. A -„kérdezz-felelek” természetesen maradjon meg még akkor is, ha törvényszerűen nem minden ember véleménye kaphat nyilvánosságot. De talán ez utóbbi is indokolja a korábbi kérdés módosítását, így: „Mit akar tenni az új esztendőben?”

Nem szeretném mindenáron megnehezíteni a „nyilatkozók” helyzetét — kiváltképp, ha arra gondolok: ki-ki saját magának is felteheti a kérdést, hogy legyen mire válaszolnia —. de beláthatják: várni valamit mindig jóval könnyebb volt, mint tenni érte, s most éppen nem a legkönnyebb időszakunkat éljük. Egyszerű példával indítva az eszmecserét: ha mondjuk azt várnám az új esztendőtől, hogy ezután vasárnap tizenhat oldalon és mindennap ofszettechnikával készüljön el az újságunk, akkor jövő ilyenkor bizonyára szomorúan kellene belátnom, hogy vágyam nem teljesült. De ha szerény eszközeimmel teszek érte valamit — és mindenki megteszi a magáét a maga posztján —. akkor két-három év múlva talán . . . A példa persze csak átvitt értelemben jó. De ha mindenki választ ad a kérdésre és tartja is magát ahhoz, akkor lerövidítheti a nehézségek idejét, s alapot, teremthet hozzá, hogy vágyai csakugyan teljesüljenek.

Valóban jónak, értelmesnek és előrevivőnek tartanám ezt az „össznépi” játékot. Képzeljék el a hatást, ha szilveszter éjszakáján vagy- az új év első napján (az újságírók és riporterek teljes kizárásával, mint több más esetben előfordul) ötmillió dolgozó ember (s a diákok serege) tenné föl önmagának a kérdést: „Mit akarok tenni az új esztendőben?” Hátha meg válaszolni is tudna rá . ..

A

z önvizsgálat nagy segítség. S a döntést megkönnyíti, hogy' szilárd kapaszkodónk van. Ismerjük az arszág gazdasági helyzetét, amely korántsem elkeserítő, viszont elmélyültebb és szorgalmasabb munkára serkent. Látjuk a célt, a távlatokat, amelyeket csak magunk hozhatunk közelebb. Az eligazodásnak ma már nincs gátja; a jó szándékú, tisztességes kötelességteljesítésnek sincs (ha időnként még falakba ütközik is az ember). S e kapaszkodók nyújtotta biztonságérzet birtokában' „csupán” jobban kell tenni a dolgunkat. " ” 1

De hát szilveszter van, a derű, a jókedv napja, egy alapjában sikeres óév búcsúztatója — ne komolykodjuk el túlságosan napi gondjainkat. Arra gondolok, hogy az önvizsgálathoz — csak ezután adható pontos válasz a kérdésre — jószerivel elég volna számba venni azokat a jelenségeket, amelyek a humor, a politikai kabaré, a szatíra mindennapos témái. Ha csak ezeket a fonákságokat fordítanánk a visszájára (pedig nem is foglalkoznak mindennel!), már akkor is nyert ügyünk lenne. Hogy netán kiveszne a kabaré? Ne tartsanak tőle. Az élet mindig új témákat szül, s a kabarészerzők mellett jó, ha ezeket mások is észreveszik.

Szinte már hallom a reagálást. A nagyvállalat vagy intézmény vezetője azt mondja: „Ha nem is vízben állva, de ritkábban és rövidebb értekezleteket tartok.” Ha csak egyhar- madával csökkennének az ilyen „események” (ne számítsunk gyors sikerre), azzal sok. millió forintot nyernénk. S a „behelyettesített” munka különben sem olyan unalmas, mint jó néhány tanácskozás. A miniszter így válaszol: „Ezután csak olyan rendelkezéseket írok alá, amelyeket nem lehet „értelmezni”, csak végrehajtani,” És: máris nem kell az emberek tízezreinek naphosszat magyarázni, hogy mit mond a rendelet. Helyette a volt hallgatók végrehajtanák, a magyarázók pedig ellenőriznék. A napidíj sem látszana oly csekélynek, ha kevesebbet kellene fölöslegesen utazgatni.

A munkás eddig is azt mondta: „Dolgozni akarok erőm, képességem szerint. Azt hiszik, a lazsálás nem fárasztóbb? De az istenért, tegyék már lehetővé, hogy dolgozhassak! Legyen ott anyag és szerszám, pontos feladatmeghatározás és olyan légkör, amelyben öröm a munka. A többit bízzák rám.” S a művezető, a termelésirányító megértené: „Nem akarok többet beszélni a munkafegyelemről! Inkább megszervezem a munkát.” S a titkárnő bájos mosollyal mondaná tollbá: „Ha csak kávét kell főznöm, elmegyek máshova. Otthon is unom már.”

És általában mit akar tenni 1981 embere? Azt, hogy ne csak munkahely legyen, hanem munka is; ne csak fizetés, hanem áru is. Ne csak szólam, hanem valódi emberség is; ne csak fórumok rengetege, hanem demokratikus megnyilvánulások sorozata is. Hogy az orvosi rendelőben akkor nyíljon ajtó a betegek előtt, amikor kezdődik a rendelési idő, s hogy a traktoros délben pe óriás gépével járjon haza (túl drága „szociális .juttatás"), hanem vigyék helyébe az ebédet. A beruházó válasza: „Csak azt a tervet fizetem ki, amelyik megvalósítható.'- S a tervezőé: „Csak azt álmodom meg, ami kifizethető:' Az építő: „Nem válogatok tovább, örülök, ha építhetek. s hálámat jobb munkával fejezem ki” A lakó: „Megbecsülöm a lakást, ha sok pénzembe került is. Mások sorba- állr.ak, s még hiába gyűjtögették a pénzt"

És sorolhatnám a feltételezett válaszokat az összefüggések kulcspozícióit betöltő iparirányítókétól a mezőgazdasági szakemberekéig; az államhatalom helyi képviselőinek munkamódszer-változtatási szándékától az ápolónők önzetlönség- váilalásáig; a kereskedők hivatástudatától a pedagógusok gyermekszeretet-igényéig. De miért tegyem, hiszen szerény ’«vaslatom szerint ki-ki válaszolhat, s jelölhet utal önmaga, saládja számára.

B

oldog es békés új esztendőt, igényességed és kitartást - kívánjunk egymásnak ma éjszaka. De amit várunk ettől az évtől — sa továbbiaktól —, az nem az új esztendőn áll. Rajtunk, és azon, hogy megértjük és látjuk-e, érezzük-e személyes felelősségünk, munkánk súlyát, javításának várható hatását. És miért ne éreznénk? Csak kedvvel és jó hangulatban — egymást és értékeinket is egyre jobban becsülve —, tisztességes, .jó munkával kívánhatunk valameny-. nyiünknek igazi boldogságot és örömet.:

Jávori Bel»