Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
I A FÜGGŐVASÚT ÉS AZ EMLÉKEK Játszóház a fenyőünnepen Karácsony közeledtével elégedetlenkedni kezdtem. Pontosabban félni. Félni attól, hogy bármennyire is igyekszünk, nem lesz olyan a karácsonyesténk, amilyet megálmodtunk» Az ünnepi est, , a csillogó karácsonyfa, a sok újdonság, az öröm szép, nincs benne kivetnivaló-. De ha visszagoridötok, nemigen emlékszem a múlt és az azt megelőző karácsonyra, inkább tizenöt-húszéves történetek jutnak- az eszembe. A gyerekkor élesen bevésődött emlékei. Vajon a mieink is ily kristálytisztán emlékeznek majd felnőttként? Vajon mi a különbség? Van-e különbség? A karácsonyfa ugyanolyan. Még néhány régi. gondosan megőrzött - üveggömb, jég- csap is megvan és egy szürkülő hóember. Ajándékot, játékot akkor is kaptunk. Együtt vacsorázott tonhalat a család, együtt nézegettük örülve-irigykedve, hogy mit kaptunk. Sorba állítottuk a mikulásról megmaradt csokoládécsizmát, és a legújabb ólomkatonákat, bekerült a csapatba a régi, ütött-kopott kedvenc maci is ... Hasonló és mégis megismételhetetlen napok voltak. Izgatott, fölfokozott hangulatú készülődés előzte meg őket, hatalmas titkolózásssal, ládafiába, szekrény zugába rejtett csomagocskákkal. Most pedig túl vagyunk a harmadik mikulásünnepségen (óvoda, két munkahely), a többi otthoni télapón (rokonok, nagyszülők,' ismerősök), és közeleg a karácsony. Nagyon szépnek, nagyszerűnek kell. lennie. De hogyan? Mi emeli ki az eldorádósoro- zatból, a túláradó, fokozha- taílan és ezért talán, kisebbe- dő ünnepekből? Talán csak azért emlékszünk jobban a mi karácsonyainkra. mert a gyerekész- szel . összegyűjtött élmények \ jobban megmaradnak ? Fiaink is ugyanígy emlékeznek majd a régi történetekre, és elfelejtik a közelmúltat? Kérdezem az öregeket, és velem együtt emlékeznek gyerekkoromra. Ök felnőttként élték át ugyanazt, s ugyanolyan tisztán él bennük minden régi élmény. Tehát hem hiába félek. Ahogy visszapergetem az emlékeket, feltűnik valami. A fölgyorsult események akkor a hétköznapokhoz képest valóban sebesen követték egymást, de mai hétköznapjaink mellé téve lassúnak hatnának. Köny- ny'ebb volt átélni őket, tovább tartottak, maradt idő, hogy megjegyzzünk minden percet. Az akkori felnőttek megterveztek, „lekottáztak” mindent, eszményi forgatókönyv szerint irányították az eseménysort. Most is tervezünk. Most is szépet akarunk. De talán elfeledtük a szerénységet. Az értékek közül csak a még nagyobb, a még több, a még fényesebb jut az eszünkbe — ugyanúgy, ahogy a hétköznapokban is néha a felületesebben elérhető, a szemnek látványosabb külsőségek uralkodnak rajtunk. Legélénkebb emlékem a függővasút. Nagy tekintélyű, közéleti személyiségként ismert Zs... nagybátyám találmánya volt. Madzag kellett hozzá meg gyufásdoboz. A kilincsre, csillárra, szekrénykulcsra rögzített zsinór pókhálóként futott szerteszét a lakásban. Átfúrt oldalú skatulyákat lehetett taszigál- ni rajta. Magasban a nagyok húzták, alacsonyan a kicsik. Szállítottunk benne gombot és gyertyacsonkot, biztosító- tűt és sztaniolgoíyóbist. Leglelkesebben persze Zs... bácsi tologatta a spárgán a dobozokat, nagy sebességgel, rettentően pöfögve és sípolva. Kiváló függövasút volt. És ..össznépi" játék. Ajándékot feledtető és mégis nagyobbá tévő. Ma is tudom, mit kaptam akkor, amikor függövonatoztunk. Apróság. És mégsem! A „no, még ezt bontsd ki; no, milyen szép; ügye, ezt szeretted volna, most menjünk vacsorázni, ne szöszmöíölj már, ülj az asztalhoz” felkiáltásokkal tűzdelt mostani karácsonyokból elmaradtak az ilyen élmények. S mire a kölykök földolgozzák a rengeteg újdonságot, már zavarjuk is őket aludni. Elfelejtettünk játszani. Szórakozni. Pöfögni és sípolni, mint Zs ... bátyám, s brekegni, hápogni, kukorékolni, mint nagyapám és asztal alá bújó nagyanyám, aki kiíelé- bújóban nagyon beverte fejét egy széklábába, azután belegabalyodott a függővasút zsinórjaiba. Gyorsan ajándékot osztunk, s elefelejtjük, hogy nem ez volna a fontosabb, hanem az, hogy ritkán vagyunk így együtt, s e ritka alkalmat ki kellene használni. A gyerekek ebből persze mit sem sejtenek. Mégis szegényebbek maradnak. Szerencsére még van néhány napunk. Szerencsére eszembe jutottak a régi karácsonyok fejben megőrzött forgató- könyvei; remélem sikerül még ezekben a napokban kieszelni valamit. Amikor e sorok megjelennek. még alszunk vagy épp ébredezünk a karácsonyest után, az első reggelen. Most még félek, mert nem könnyű levetni egy sor beidegződést. Jó lenne, ha a kicsik húsz év múlva is emelegetnék ezt a napot, s ha sok mai gyerek beszélne majd örömmel mostani élményeiről! Ehhez azonban le kell szoknunk négy-öt-tíz mikulásról, a „monumentális” ajándékseregről — hogy észrevegyük egymást. Luthár Péter A dióból piros sipkás mikulást, a szalvétából fodros szoknyájú figurát, a színes papírból csillogó fenyőfadíszt varázsolt a gyermeki fantázia az első megyei fenyőünnepen. Somogy 121: úttörőcsapatából 320 kiváló úttörőt és kisdobost hívott meg a megyei úttörőelnökség erre az eseményre. Igazi ünnepi meglepetés volt ez a gyerekek számára. A Kilián György Ifjúsági és Üt'örő- művelödési Központban nem újdonság a játszóház, ám a most megjelent pajtások többségének először volt alkalmuk az ilyen sokféle játéklehetőséget nyújtó rendezvényen részt venniük. Nem csoda, hogy sokan az első órákban azt sem tudták, mit válasszanak. Kertésztié Nezdei Valéria megyei úttöFótítkáf megnyitója után az egész házat birtokba vehették a gyerekek, délelőtt tíz órától. A földszinten repülő- es hajómodelleket készítettéit: ez lett a fiúk játékbarlangja. A kaposvári Kisfaludy utcai iskola árnyjátéíkcsoportja nemcsak a kis vakond nadrágjáról szóló kedves történetet mutatta be, hanem megtanította az érdeklődőket a bábok készítésére is. A honismereti szakkör a karácsonyhoz fűződő népi hagyományokkal ismertette meg a gyerekeket, s fölelevenítették a regölést. Sem ők, sem a Százvirág zenei klub tagjai nem várták meg, míg a közönség össze verbúválódott, inkább maguk keresték föl a különböző helyszíneket, dalaik a ház minden zugában felcsendültek. Az emeleten négy bábos szakember mutatta meg, hogy miként lehet a legegyszerűbb segédeszközökből szép karácsonyfadíszeket készíteni. Mennyivel szebb, há a fenyőfát szirtes papírfűzér, terménybáb, a gyermek fantáziája, ügyes keze díszíti föl! Ebbe a játékos munkába egész nap nem tudtak beleunni. Az autópálya asztala mellé alig lehetett odaférni, s mindig volt gazdája a sokféle társasjátéknak, sakknak, .dominónak, asztalifocinak. A nagyterein szabadon maradt területén körjátékra hívogatott az ének/ Piurko Csaba nem vágyott a pihenésre, kihasznált minden játéklehetőséget. Bár Andocson is mozgalmas a diákélet, azért ilyen alkalom ritkán adódik számára. — Nálunk, otthon már hagyomány, hogy az öcsémmel együtt külön kis fenyőfát készítünk: ezt mindig az anyu kapja ajándékba. Enélkül már elképzelhetetlen a karácsony. Iskolai hagyomány: a nágocsi nevelőotthonban mindig marad néhány gyerek, akit nem visznek haza karácsonyra; őket , szoktuk meglátogatni. Ajándékot viszünk, s együtt játszunk: Molnár Beátát Boglárlellé- ről hívták meg a fenyőünnepre, iskolájában a csapat úttörőtanács titkára, egyben rajtitkár. Nem csoda, ha eny- riyi elfoglaltság mellett egy nap sem kerül haza hat óránál előbb. — Nagyon tetszett a regö- lés, a népi hagyományok föl- elevenitése. A népdalt, s a néptáncot mi is megkedveltük az iskolában; nagyon sok rendezvényünk van. — Mi a program a szünidőre ? — Szeretjük a téli sportokat, s lehetőségünk is van rá. Akinek nincs korcsolyája, az az iskolától kölcsönöz, s kimegyünk a jégre. Nem fogunk unatkozni, Pap Klári, a hetesi általános iskola úttörőcsapatában CSUT-titkár, kellemesen csalódott a fenyőünnep programjában. — Már mindent kipróbáltam, s mint ahogy a meghívóban is írták, addig maradhatunk, amíg jól érezzük magunkat. Csupán az ebéd idejére volt rövid szünet. A délutáni program gyertyagyújtással kezdődött. Ezután bemutatkozott a Táncsics Diákszínpad, a Kisfaludy iskola xilofonzenekara, és a II. Rákóczi Ferenc iskola énekkara karácsonyi dalokkal. A sok játék és érdekes műsor után diszkózene hívta táncba a gyerekeket. Izmcnyi Éva Mese a hálószobában „A belsősök jóval érzékenyebbek, mint mi. Ha néha összeveszünk, tovább tartanak haragot, nehezebben békülnek meg. Nagyon látszik rajtuk, kit szeretnek és kit nem.” „Jószívűek, mindig megosztják velünk a tízóraijukat.”. „Nem tudnak annyira parancsolni az érzelmeiknek, mint a kaposvári gyerekek. Irodalomórán többször előfordult — A Pál utcai fiúk olvasásakor —. hogy elsírták magukat. S az is furcsa, hogy a nevelőotthoni barátnőink és barátaink közül még mindig sokan olvasnak meséket, holott erről mi már régen leszoktunk.” „Egyszer-két- szer észrevettem, hogy egy picit irigykednek ránk, mert mi a szüléinkkel lakunk, többfelé járunk, többet lá- tunk-hallunk, mint ők. Mégis, azt hiszem, szeretnek bennünket, és mi is őket.” íme, néhány, egészséges környezetben élő gyermek vallomása „hátrányos helyzetből” érkezett társakról; a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola „bejáró” tanulóinak véleménye a MÁV-neve- lőotthonnak az ország minden tájáról összegyűjtött kis lakóiról; aprócska falvakban, tanyákon, bakterházakban élő vasú tascsa 1 adok gyermekeiről, akiknek nevelése és iskoláztatasa a szülök lakóhelyén megoldhatatlan volna, s ezenkívül veszélyeztetettekről, íélárvákról, árvákról. És mint a pedagógusok tapasztalatai igazolják, az iskolatársak véleménye egyáltalán nem légből kapott. Kevesen vannak a nevelőotthon növendékei az iskola „belsős” diákjai közt, akik ne viselnék a családi környezet hiányának vagy az otthoni megrázkódtatások nyoijnait. Valamennyiük legjellemzőbb lelki tulajdonsága az érzékenység. amelynek normális mederbe tereléséhez a leghatékonyabb eszköz a művészet. ROMANTIKAÉHSÉG „Az elsősorban logikai készséget követelő, érzelmi világukat alig megmozgató természettudományokkal nehéz hatni rájuk” — mondja Pétervári Jánosné, az iskola igazgatója. „Nehezen fogadják be a nem emberközpontú ismereteket, minden gondolatuk és cselekedetük mélyén a boldogságkeresés, azaz a családkeresés vágya és szándéka munkál” — állítja dr. Radnai Jenőné, a nevelőotthon igazgatója. S a látogató sem tapasztal mást a nyolcadikos Katival folytatott beszélgetés közben. Mondatai rögvest töredezettebbé válnak, hanghordozásán azonnal óriási hegyek és völgyek keletkeznek, amint Murake- r észt úron élő családjára és a közelgő karácsonyra terelődik a szó. A nevelőotthon eseménynaplójában, a növendékek által írott króni- ikban egymást érik a ser- i letten gyermekektől szo- -itlan, erős érzelmi töltésű, olykor fellengzős kiíejeaesea, amelyeket a „normális" felnőtt aggasztó tünetként könyvelhetne eL Gondos Gyuláné, a tapasztalt neve- lónő, az otthon művelődési felelőse azonban hamarosan bebizonyítja : az érzékenység nagyszerű alap a jellemformáláshoz. „A gyerekek kedvelik az ünnepélyességet — igyekszünk megünnepelni a farsangot, a húsvétot, az anyák napját, a gyermeknapot, a karácsonyt. Sokat ábrándoznak, mesélnek esténként a hálószobában, villanyoltás után is, mind a kicsik, mind a felsősök, s feltűnő, hogy mindenekelőtt Andersen és Benedek Elek tündérmeséit részesítik előnyben. A Grimm testvérek naturalistább írásait nem kedvelik. Ezért elsősorban mesefeldolgozásokat adunk elő az ünnepségeken. S még a meséknél is erősebben vonzódnak a zenéhez, kiváltképpen a romantikusakhoz. Egy Schubert- vagy Mendelssohn-mű hallatán, bizony, sokan küszködnek a sirassa!... Íme, a magyarázat, hogy az évenként ismétlődő fővárosi operalátogatások még soko»g „vwazÉiangozflak'’ a kicsinyek emlékezetében, s hogy PállTy Aiice-nak és Rózsa Tibornak, a Csiky Gergely Színház művészeinek zenetörténeti előadásai mindig eseményszámba mennek a nevelőotthonban. A zeneszerző-életrajzok népszerűsége a meséskönyvekével ve teles zik, az iskolai énekórák prózai „slágere” Beethoven mérhetetlenül Szomorú heiligen- stadti végrendelete. A muzsika, s általában a művészi irracionalitás itt nem a világ megismerésének módja, hanem érzelmi pótlék a családi hiányért vagy sivárságáért. FOGMOSÁS, ÉNEKLÉSSEL Sokszor hangoztatott nézete a hivatásos lélekbúvároknak, hogy .a szülői szeretet nélkül — vagy a szülői szeretet látható megnyilvánulásai nélkül — nevelkedett gyermek mindig kiszolgáltatottabb a többieknél. Sorsa — a környezet hatásaitól függően — vagy az érzelmi „kiüresedés”, vagy érzelmi életének felfokozódása. Ez utóbbi esetben a szeretetvágy kétoldalúvá válik: a gyermeknek legalább akkora öröm szeretetet adni, mint kapna. A növendékek jellemének gazdagítása mellett erre az „ajándékozásra” való felkészítés is fontos feladata a művészeti nevelésnek. Rendszeresen „készülnek” a farsangi, a húsvéti, a karácsonyi meglepetések a szülök, a diáktársak, a pedagógusok számára az iskola rajz-, néptánc- és két irodalmi szakkörének foglalkozásain, melyeket a sajátos feladatok szellemében dr. Fehér Istvánná, Völgyi Mária, dr. Pintér Jánosné és Simon Miklós irányít, s az otthon nevelőinek segítségével készített, a szülőknek, testvéreknek szánt kézimunkák száma is rohamosan növekszik minden jeles ünnep, minden hazautazás, minden szülői látogatás előtti A szeretetvágy azonban elsősorban az éneklésben tárgyiasul, amint a befogadással kapcsolatban is a zene került a népszerűségi lista első helyére. Hogy a nevelőotthon kitűnő hangulatú, a dalolással kombinált reggeli és esti tisztálkodás, fogmosás, ágyazás és takarítás szépsége plántálódik-e át az iákola énekkarának produkcióiba vagy a próbák kedélyessége gyűrűzik-e tovább a háló- és fürdőszobákba, annak eldöntése legalább olyan gondot okoz, mint a tyúk és a tojás dilemmájának megoldása. Ám nem is ez a,fontos. Inkább az a hosszú sikerlasjt- rora, amely a már említett lélektani tényezőket igazolja, egyszersmind Schuster Gyu- lánénak, a kitűnő énekpeda- gógusnak tizenöt évi munkáját dicséri. Albumnyi oklevél az éneklő ifjúság mozgalomban elért eredményekről, hangszalagok és írásos dóku- mentumók a tucatnyi rádió- felvételről és közvetítésről, legutóbb az éneklő ifjúság sorozatban teljes adásidőben sugározták műsorukat s ez kevés kórusnak adatott meg az országban. Mindez azt bizonyítja: a szükségből is lehet erényt kovácsolni, a hátrányt is könnyű előnnyé változtatni, ha a pedagógusnak van tehetsége, kitartása és — a szó „átvitt” értelmében — szive. Vagyis : nincs olyan pedagógiai helyzet, amelyet megfelelő érzékenységgel ne lehetne a visszájára fordítani. A „hámánosok” zenei előképzettsége — a tanárnő tapasztalatai szerint — jóval alacsonyabb a zavartalan szociális környezetben élő gyermekekénél. Erőteljes, szép hangzásukkal mégis csupán azoknak a kaposvári iskoláknak a kórusai vetélkedhetnek velük, melyekben zenei tagozat működik. HONYÁGY E-KOLLBAN Az első sorokban a nevelő- otthon legapróbb lakói, az óvodások, s hátrébb az iskolások egyaránt tátott szájjal figyelnek a színpadra. Arcukon egyre szembeszökőbbek a hangulati szélsőségek megnyilvánulásai. A betleheme- zés látványára virgoncán bökdösik egymást oldalba, s föl-fölkapják a fejüket egy- egy Weöres-vers szójátékának hallatán. Amikor a vers „alá” Mendelssohn e-moll hegedűversenyének lassú dallama „úszik be”, csaknem valamennyien lehajtják fejüket. S izgága mozgolódás támad, amint Weber műve, a Felhívás keringőre csendül fel. Kielégíttetik a romantikaéhség, s néhány perccel később —a karácsonyfa alatt — a szeretetvágy is. Legalább részben. Márt — bár a mai iskolások két helyen is ünnépelhetiiK a karácsonyt; odahaza és az alma materben — a MÁV nevelőotthon növendékei közül jó néhánynak ez az egyetlen karácsonya. Lengyel András
