Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

Új melléküzemág

Ajtók, ablakok Mesztegnyöröl

Újjászületett a hajdani bi- •zei termelőszövetkezet egykori, kis gépműhelye. A mesztegnyöi Ladi János Termelőszövetkezet saját kivitelezésben, mintegy negyedmillió ,lörint költséggel átalakította a javarészt kihasználatlan létesítményt es a piaci igényeknek megfelelően, a gazdaság érdekét szolgáld mellék üzemága t létesített itt.

A dél-dunántúli Tüzéppel öt évre szóló szerződést kötött a szövetkezet lent ajtó- es ablakkeretek gyártására. A szeptembertől működő melléküzemben három típust gyártanak. Az eddig eltelt időben — amely próbaüzemnek számít — mintegy kétszázötvenezer forint termelési értéket állított elő az itt dolgozó tizenkét ember. Január elsejétől — a terv szerint — havonta hatvan »-nyílás-zárót« gyártanak, így évente négy—ötmillió forinttal járulnak hozzá a szövetkezet termelési • értekéhez.

1980 egy lépést jelentett a szövetkezet megerősödésének útján A tsz ugyanis azon kevés nagyüzemek közé taitozik. ahol november tizedikéig sikerült elvégezni az őszi vetési, betakarítási munkákat, mindössze kétszázötven hektár őszi mélyszántás van hátra. Említésre méltó, hogy több szövetkezetnek segíteni is tudtak.' az őszi feladatok végzésében — kukoricát takarítottak be Somogyváron. Buzsá- kon, közreműködtek So- mogyvámoson a cukorrépa ’szedésében.

Az aUptevekenységben elért eredményeket jól kiegészíti a melléküzemágak idei jelentős fejlesztése. Főként asszonyokat foglalkoztat az év eleje óta műn ködő elektroncsőüzem. ésl számottevően bővült az idén1 a fafeldolgozás is. A háromféle melléküzemági tevékenység az, idén — várhatóan — kétmillió forintot hoz a gazdaságnak.

TÖBBET ÉS GYORSABBAN

Szalagvezető—gondokkal

Szinte pillanatnyi

nyugta sincs a fiatalasz- szonynak. Hol itt, hol ott látható; a varrógépek mellett dolgozó asszonyoknál megáll, megnézi munkájukat, magyaráz, segít valamit. Maronics Ferenc né Nézics

Magda szalagvezető a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet berzencei üzemében.

— Ez a szalag most . indult .. • Bérmunkát végzünk egy NSZK-beli cégnek; tő' lük kaptuk a gépeket, a berendezést, ők szállítják az alapanyagot, a különböző nadrágokhoz szükséges minden kelléket... Ezeknek a heteknek a munkája kísérleti jellegű; most kell begyakorolni azokat a fogásokat. amelyek lehetővé teszik, hogy teljesíthessük külföldi partnerunk kívánságait,

pontosabban a szerződésbe foglaltakat.

Marom esne épp tizenkét eve keiéit a szövetkezethez ipán tanulónak. Nőiszabo lett- Szakmáját szerető és vezetői készségekkel rendelkező varrónő. Néhány evet ugyan — mikor kivette a gyermekgondozási segélyt — kiesett a munkából, ennek azonban hét esztancíe- je; azóta itt dolgozik a szövetkezet berzencei varrodájában.

Ennek a kismamaszalag- nak a vezetésével, miután elvégzett egy tanfolyamot, őt bíztak meg. S hogy a szalagvezető jobban értse feladatát, s gyakorlatban is tudja, .mit vár a külföldi partner, néhány napos tapasztalatcserére az NSZK-ba küldték — Muramauba, egy konfekció«zembe.

— Mit tapasztalt, amit itt hasznosítani lehet?

—; A nagy fokú szerve- zettseget, mely lehetővé teszi a nálunk ma még kissé távolinak tetsző teljesítmény elérését. Pedig korszerű gépeink most már nekünk is vannak. Sűrített levegővel,

»villannyal működő vaiTógé- pek, vasalógép gőzelszívóval, sűrített levegővel működő berendezés •..

— S mit tehet a szalag- vezető, hogy a szalag megoldja feladatát?

— Nagyon .sokul. Gondoskodni’ keli a magas fokú szervezettségről, nem is beszélve a rendről, a tisztaságról, amelyet kinn láttam, s ugyancsak befolyásolja a teljesítményt, hogy a varrónőknek ne kelljen elmozdulniuk a gépük mellől. Ha elfogy az anyag, a gumiszalag, a cérna, a hűzózár, a bélés, az Ovszalag vagy valami mas, a munkát segítő anyag

kell, azt a szalag vezetőnek kell előteremtenie. Erre törekszem én is.

Maronicsné keze ben jókora tekercs gumiszalag. azt szabdalja, s mutatja a kezében levő mintát: mihez kell és mekkora darabot kell levágnia, hogy a varrónőknek már ne kelljen azTöbb mint hétévi megfe^ szitett rrjunka, több tizmil- liárd forint felhasználása nyomán az új esztendőben életre kel hazánk nukleáris erőművének első egysége. A nagy esemény közeledtét jelzi, hogy a biztonság szavatolására két évvel ezelőtt létrehozott állami indító és ellenőrző bizottság kidolgozta — és kiadta — a primerkör első nyomáspróba megkezdésének engedélyezési feltételeit a WEB 440 Mw-os blokkra. E feltételek alkalmazása a beruházásban érdekelt valamennyi gazdálkodó szerv számara kötele- zp.

Az engedélyezési rendszer célja, hogy számba vegyék az atomerőmű létesítésében, üzemeltetésében, az indításban szerepet játszó hatósági engedélyek meglétét, meggyőződjenek azoknak a követelményeknek megtartásáról, amelyek lehetővé teszik az atomerőmű biztonságos üzemvitelét.

zai vesződniük. Karmér- es ballonanyagból készül a női, a férfi-, a bakfis-, a kamasz- meg a gyermek na d rág.

— Mennyit termel naponta egy - kinti varrónő? Egy hasonló létszámú szalagról ott mennyi kész. nadrag kerül le?

A beruházás megvalósításában az. ellenőrzés kezdettől folyamatos. Röntgenfelvételek tízezrei és más korszerű vizsgálati eljárások kísérték nyomon a beépített anyagok, berendezések, műveletek kifogástalan minőségét. Mindezeken túl az indítás négy fázisában komplett ellenőrzést is végrehajtanak — az indító kormánybizottság előírása és engedélye alapján.

A primerköri nyomáspróba az üzembe helyezés előkészítésének első és fontos szakasza lesz, erre — várhatóan — a jövő év derekán kerül sor. Akkor hatalmas erejű, csaknem 200 atmoszféra viznyomás alatt vizsgázik a rendszer, miután egységei előzőleg részpróbák sorozatán sikeresen működtek. Ez az igénybevétel más- félszerese lesz a tényleges terhelésnek. A feszítőerő nagyságát jói érzékelteti, hogy a hagyományos nagy erőművi kazánok száz at— Jóval több. mint náz lünk. Igaz. ök mar hosszú evek óla dolgozna« ezekkel a gepekkel. nálunk pedig meg kell szokni, hogy például a cérnaszálat nem közzel, ollóval, hanem a lábbal működésbe hozható szerkezettel kell elvágni ■ . . OH 230—300 nadrágot készítenek :izen egy műszakban, nálunk a kismamaszalagról — igaz. alig egyhónapi tanulás után — meg csak száz darab kerül ki.

Szabó János telepvezető is határozottan állítja, hogy a szorgalommal, az igyekezettel nincs gond. Meg többet' kell azonban foglalkozni az egyes munkafolyamatok begyakorlásával. az együttműködéssel — tovább javítva a szervezettséget.

— A jövő év első negyedében húszezer nadrag sze- . repel a tervben, ezért a mostaninál is fegyelmezettebben kell dulgoznunk. Nem könnyű teljesíteni a normát,- de elérhető. Hiszen nálunk is vannak ügyes, gyorsan tanuló asszonyok, olyanok, mint Bencsik

Lászlóné, aki a zsebe zést példamutató ügyességgel, notmaidőn belül végzi el.

S tudják, a Május 1. Ruhagyár marcali gyáregységében sem ment egyik napról á másikra az. amerikai norma elérése, de ma mar teljesítik a feladatot- S nálunk

moszféra nyomassál működnek.

A primerköri gépészeti berendezések köze tartozik többek között a reaktortartály, a fő keringető vezetékek és szivattyúk, a gőzfejlesztők. Egyidejűleg vizsgázik a villamos működtetés, az irányítástechnikai rendszerek és berendezések, a sürített- levegő-eilátás vezetékei, a veevszerelőkészítés. a munkavédelmi feltételeket biztosító szellőzés, a vízellátás- csatornázás, a hírközlés, a biztonsági rendszerek.

A szuperellenőrzés kiterjed a szervezeti, bizonylati feltételek megléteve is.

'Az üzembe helyezés következő szakasza a nukleáris üzemanyagnak a reaktorba való elhelyezése,' az energetikai indítás, végül a tartós üzemelésre történő átvétel lesz Ezeknek az engedélyezési feltételeit ugyancsak az « allami indító bizottság dől- l gozza ki, tMTij

miért ne sikerülne?

Szalai lászló

T

A primerköri nyomáspróba előkészületei

Biztonsági ellenőrzés a paksi atomerőműben

A fenyőfa alá

M

eghökkentem ugyan, amikor egyik jövő évi naptárunkban fölfedeztem, hogy december 2ó-et és 26-át nemzeti ünnepeink közé sorolták, de azután nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget. Azt gondolom, hogy a karácsony — egyházi eredete ellenére — mindig is meghitt, kedves ünnepünk lesz. A családé, a gyerekeké; s az összetartozás, a béke, a szeretet gondolatát sugallja nemcsak a kisebb, hanem a nagy család számára is. Ilyen értelemben még azt is’elfogadom, hogy „nemzeti ünnep" előestéjén állítunk fenyőt, amely harmonikus formájával, üdén örökzöld színével, jellegzetes, gyantaszagú leheletével békességet áraszt körülöttünk. Ilyenkor kiegyensúlyozottabbak vagyunk, közvetlenebbek embertársainkhoz, s megbékélünk önmagunkkal, nem mindig megalapozott háborgásainkkal is. Valami belső nyugalom kerít hatalmába bennünket; nem az önelégültség, hanem az elégedettség érzete. S hogy ajándékozunk? Hogy a csillogó fa alatt, a gyertyák és csillagszórók fényében nemcsak utódaink, apróságaink fedezik föl ajándékaikat, hanem a szülők, az elődök, az öregek is? így természetes. A hangulatos csendben gyakran a képzelet is szárnyakat kap, s ott érezzük a tűlevelek alatt azt is, ami „tárgyi valóságában", megfogha- toan aligha fér el egy-egy család békés kis otthonában.

Lesz majd sok játék és cukorka, meséskönyv és narancs; ruhanfemű, lemezjátszó és teniszütő, korcsolya, villanyvasút és ezernyi más az ajándékok halmazában. A jegyzetiró nem mást, csak életkörülményeink változását és a megbecsülés fogalmát szeretné állítani a fenyőfa alá. Hogy kiteljesedjen a számba vehető szép és jó, amely a karácsonyesték jellemzője; hogy fölfedezzük őket a fa alatt, gondoljunk rajuk, s megőrizzük ölcet legbecsesebb ajándékaink között.

Ajándék volna életkörülményeink változása? Nem, magam sem tartom annak. Csak annyiban ajándék, amennyiben minden az, amit fölfedezünk a csillámló díszektől, szaloncukortól roskadó fa ágai alatt. Hiszen dolgoztunk értilk. Nem „égi áldás", hanem erőfeszítéseink gyümölcse. Az ajándékot is azért becsüljük, mert értéke van, s nemcsak azért, mert netán meglepetés hordozója. Semmi sem jött magától abból, amit ma élvezünk; és semmit nem tett más: mi magunk teremtettük meg a szépségét és örömet, boldogságot árasztó „szocialista ikonokat". Miért ne tisztelnénk, hogyne örülnénk annak, ami sikerült, ami vágyunk volt hajdan, s életünk része, lényege lett? Tegyük hát oda gyermekeink fenyőfái alá • megbecsülés fogalmat., hogy megismerjék, hogy érezzék és örököljék jogos büszkeségünket. '

Negyvenen fölüli, többgyermekes családanyával beszélgettem. Azt mondta: „Mennyivel könnyebb a mai kismamáknak. (Pedig még ő sem öreg, életkörülményeink változásában aligha van történelmi távlat.) Nekem akkor csak három hónap szülési szabadság járt, most ötöt számolnak. S utána rögtön dolgozni mentem. Most itt a gyes! Micsoda nagyszerű lehetőség a gyermeknevelésre. Nem tudom, becsülik-e igazán?” Hangjában nyoma Sem volt az irigységnek. Tudta, hogy a változásért munkálkodók csapatának törvényszerűen kevesebb jut abból, amit elér. De az vem volt kétséges számára: a maiak ugyanúgy megdolgoznak majd azért, hogy még jobb, még emberibb életük legyen utódaiknak. Csak becsüljék azt, ahonnan elindultak; csak ne legyen keserű szájízük amiatt, hogy nekik is — és nekik sem gondoktól mentesen — tenniük kell a maguk dolgát. Nos, hát ezt a gondolatot is szeretnem odarakni a fenyőfa alá.

E

s mennyi mást! Csak nem rajongok a leltárért, pedig fölsorolni is nehéz volna, ménnyi minden jelzi életkörül menyeink változását. Néhány napja — avatás előtt — egy fiatal eladóval jártam a zsúfolásig megrakott áruházi polcok között. Alig egy hónapja jött külföldről, hogy nálunk alapítson családot. Gyönyörködtünk az áruk rengetegében, s némi iróniával jegyeztem meg: látja, mégis mennyit panaszkodnak nálunk az emberek... Bájosan legyintett és azt mondta: „Az itteniek csak ne panaszkodjanak.” Amikor az ünnepségen emlékplaketteket adtak át, s megkérdeztem, kap-e ő is, azt mondta: „Majd jövőre! Addigra megmutathatom, mit tudok.” Tetszett a magabiztossága, a tenniakarása. s az a fölfedezés, amely „kívülről” mindig könnyebb: mindenünk van az üzletekben; van mire költeni becsületes munkával (és nem mindig úgy) megszerzett pénzünket. Amikor bolgár barátaim kedvéért egy csemegeüzletben megkérdeztem, mi nincs, ml a hiánycikk, az eladó meghökkenten válaszolta: „Sajnos, kínai gombával most nem tudunk szolgálni. De talán egy hét múlva lesz.” Ne csillogást, és ne kirakatot; valódi értékeket rakjunk képzeletben a fenyőfa alá. Hogy becsülni tudjuk őket, és megőrizni, mint legféltettebb kincseinket.

Létbiztonságunkra gondolok, nyugodt és zavarmentes éjszakainkra; öltözékünkre, s azok Iákására, akik már eljuthattak sokan mások még várják és küzdenek érte — a békés családi otthonhoz, s nem „az égtől” várták, maguk is odatették a magukét. Azokra, akik tízezrével felejtették el a kádár készítette sajtárt és a lavórt, a csikótűzhelyet és a vaskályhát, a favágást és'szénhordást; akik már csempézett fürdőszobák kádjaiban lubickolnak, s távvezetéken érkezik hozzájuk a meleg. Azokra, akik elfelejthették a klumpát és a térdig érő sarat; azokra a gyerekekre, akik buszon járnak iskolákba, s szüleik időnként keserűen panaszolják: késett a busz. Arra gondolok, honnan jöttünk, s hova tartunk. Hogyan lett nyugdíjas a tsz-tag; mit jelent a teljes foglalkoztatottság, az ingyenes egészségügyi ellátás. Mondhatnám, hogy egyetlen év alatt hány milliót fordítunk táppénzre; hogy a fehér köpenyes hadsereg (orvosaink, az asszisztensek, az ápolók) milyen hallatlan erőfeszítések árán gondoskodnak a megromlott egészségű emberek istápolásáPól. Tudjuk-e, hogy öl évvel ezelőtt hány óvó- hő — és most mennyi? — mondott szépségesen szép meséket apróságainknak vagy a nagyobbacskák közül hányán részesülnek ma szakrendszerű oktatásban, s hányán tíz évvel ezelőtt. Emlegethetnem a családi házak faluhosszat nemcsak kényelmes, már-már hivalkodó rengetegét; az új létesítmények, óvodák, iskolák, áruházak, utak és járdák, üzemek, gyárak sokaságát. Képzeletben — ha csak égy pillanatra is — helyezzük el őket a fenyőfák alá. Nem, nem ajándékként; önmagunk munkájának, erőfeszítéseinek termékeként, hogy szeretni tudjuk őket, becsülni, s megőrizni utódaink számára.

' És tegyük oda a csillogó díszek, gyertyáik és csillagszórók köze a társadalmi közérzetet, amely — panaszkodhatunk bár szakadékot teremtve vágyak és lehetősegek között — megnyugtató. S előre mutat, tettekre serkent. Ne feledkezzünk meg a közgondolkodásban végbement változásról, egymás közötti viszonyunk alakulásáról,1 a . mérhetetlen értékű gyermekkultuszról ; öregjeink, munkás életük példájává! utat mutató szeretteink megbecsüléserői. Senki sem vitatja: gondjaink megsokasodtak; nem az elkényelmesedés kora a miénk. Havasi Ferenc szavait idézem: „Az emberi kapcsolatok javításához, a kellemesebb, kulturáltabb környezet kialakításához, s így az életkörülmények javításához szinte minden állampolgár hozzájárulhat a munkahelyén, a lakóhelyén.”

N

os. tegyük a fenyőfa ala jobbat, többel akaró önma- gunkát. S a megbecsülés fogalmat, amely nemcsak tiszteletet kelt értékeink iránt, hanem ösztönóz is — a csillagszórók sziporkázó fényét vetítve jovönkre.