Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
A z Öpd bugásába* bénáié voit, a férfi örökös panasza' ,Hát nekem mar kötelező negyedéventeást ebhez a vendéghez, ellátogatni ?” De mert szerette a feleségét, nem szólt. Er- rfi legalábbis. — Ez a Duna-kanyar mindig a szülőföldemet juttatja az eszembe — szeretett pontosan fogalmazni, mint a nyelvtanárok rendszerint. — Már említetted, — Tudor=y De mindig ez jut eszembe erről a részröL — Nekem meg anyám. — Ez természetes. neki a héten. csak.. — K erlek. ne hajts olyan vadul ! — Nyolcvannál vagyok... — De a kanyarok ! Szóval irtaim neki erről a búbánati dologról. — Jól átgondoltad? — Este már beleegyeztél. — Este. Este! Te mindig olyankor hozakodsz elő _a dolgokkal. — Mikor máskor?----halk an íölsikoltott. — Ez a vadállat. Ha most nyolcvannal száguldasz, nekirontunk. — Nyolcvannal mentem. — Figyeltem; hetvennél vert a mutató. — Nyolcvannál ! Határozottan tudom, hogy nyolcvannál. — Ha másról beszéltek. azt már egy kilométernyi előnynek érezte. Az asszony neki vörösödéit, hogy az Igazát bizonygassa, de meggondolta magát. A férje ugyan beleegyezett, a tervébe tegnap este. amikor osszefeküdtek. De lám. reggelre meggondolta magát: Épp rákanyarodtak arra az erdei tisztásra, ahol az ügyfél kocsija állt. Csak kézmozdulattal üdvözölték egymást; nem akarták levetni bőrkesztyűjüket. — Megmértem. Ide Basapuszta két kilométer... — bár frissen volt borotválva, "'olyan volt a képe. mint egy rosszul kopasztott disznó pofája, És olyan kövér is volt. A tanár tettetett kíváncsisággá! kérdezte. gyón kôaeti ho8*ártartw»já>- ról van sző. — Érthető, érthető — vette át a sertésképű a tanár ismételgető saójáráséi. Mikor mindent kétszer-háromszor körbejártak, meg a belső berendezést is átvizsgálták a tanár levette a bőrkesztyűjét. — Hát... tegnap egy .meggondolatlan pillanatomban beleegyeztem a cserébe — hunyorgott, és zacskós tokáját mozgatta. — Érti, ugye. — Természetesen, természetesen. — ..De bolond dolog ez az örökös ismételgetés”. — Meg vannak elégedve? — Meg. hogyne, hogyne. És ön? Bár a múltkor kedvezően nyilatkozott. 1 — És a lehelyezésem. A vendéglátóiparban dolgozom, és ez olyan szinte, mintha katona lenne az . ember... No, persze, persze. Majd egyszer megkeressük. Ha véletlenül arra visz az utunk. Lenne szives megmondani az ügyvédje címét? Majd azok elintézik a formaságokat — és kezet nyújtott, A disznóképű mély meghajlással fogadta el a kéznyújtást. — Ha lehetséges, a tardo- si vör.öst. .. ne festesse át. Hogy úgy mondjam nekem életművem ez. Igen, igen! Élelem álma volt, hogy egyszer ilyen villácskám legyen. És én sokat járok erre, s akkor újra és. újra megnézem. Életem álma ez, uram; mint mondtam. — Aligha változtatunk rajta. Bár ilyen kikötéssel nem élhet. Igen, nem élhet ilyen kikötéssel. . — Csak emberi kérés, ké- remtisztelettel... — Az egészen más. Akkor már többet ígérhetek. Névjegykártyákat cseréllek, még egyszer kezet fogtak, s az Opel ment tovább, végig a Duna partján, nyolcvannal. — Arra gondoltam, ha itt vagyunk, akkor én anyát rendszeresen látogathatom... Az erdei ösvényen át meg két kilométerre sincs az Otthon. — Természetesen, drágám. — És anya is átjöhetne hpzzánk.„ — ránézett a férjére. — Az én társadalmi helyzetem sok mindent megkövetel... K is hallgatás után az asszony újra próbálkozott : — Ügy gondoltam, mikor nem vagyunk itt. Takarítana, meg rajta tartaná a sze-1 mét. uram ? Erű ? írtam Boráth Lajos múlt No CSIPETKE — És anvád? • —• 0. most úgyis csendes pihenőjük van. Az Opel nyugalmas méltósággal rakanyarodott a keskeny útra. A férfi szeme Újra fényt kapott. — Egy kicsit hátrább hajtok. —1 Ha akarod... — adta meg magát az asszony. S arra is gondolt, hátha (közben megegyezik a férjével: mégis hagyjanak egy kulcsot az anyjánál akinek az a napi séta igazán egészségére válik s a nya.................- 1. — ralón rajta a — * szeme,, kita- karítgat, miegyéb... — És ha magával hozza a barátnőit? — Miért hozná magával ? — kér- dezte elesen az asszony. Már túl voltak mindenen, s üres tekintete a kikötni készülő Kómpön matatott. ('Tizenhét évesen egy dunai hajóslegénnyel került össze, annak adta oda magát elsőnek, de erről a férjének soha nem beszélt.) — A hozzá hasonló korú nők szeretnek dicsekedni. Hogy a lányának mije van, mije nincs. Meg egyéb. — Az én anyám nem olyan. — A korral járó tulajdonságokról beszéltem, es nem az anyádról. — Mégis: félsz, hogy kirabolja a villádat. — A villánkat! — igazította ki, s fáradt röfögéssze- rú háláikodással Sóhajtott. — Ilyenkor újra húszévesnek érzem magam. Még a fürdővíz se hiányzik. Átjár az illatod. Egészen átjár az illatod. — Arról beszélj, miért félsz, hogy anya... — Drágám, erről most ne! Olyan prózai... Az asszony arra gondol, csinál most egy” hisztérikus kirohanást, de azután ránézett a sebességmérőre (már megint az az átkozott nyolcvanas, még neki ront egy teherautónak a vén hülye, s akkor mindennek vége). A z Opel szép lassan rágördült a parkoló betonjára. Egy ' öreg nő töl kiabált az erkélyre. — Csipetke! Csipetke! Megjött a lánya! Csipetke! Hát nem hall? — És az érkezők elé maga tipegett nagy izgalommal. — Ó, Csordás néni ! Hát még él? — ölelte át az asz- szony. *— Hát miért ne élnék? De Csipetke... az anyja... Mintha egy kicsit nagyot hallana. Csak pár napja vettük rajta észre. De azzal persze még száz évig is elélhet. El bizony. — H4t igen, : igen — mondta a férfi. Mozgott a tokája.Oláh fános Forgatás (NAPLÓLAPOK) Mióta itt, a hegyen lakom, megszoktam, hogy a szombat- és a vasárnapesték zengnek a sváb muzsikától: Szaalad a Mari a nagy kuf- ferral..., és így tovább. Már a gyerekeim is vígan fújják — bosszantásomra. Ilyenkor, ősszel azonban rendszerint behúzódnak a zenészek, üres a kerthelyiség. Most azonban másként van.— Karácsonyfa; Karácsonyfa... — kiabálnak a gyerekek a lefekvést szabotálva. Es tényleg: villanyfény járja át az egész völgyet, zene szól és mulatság zsivaja hangzik. A gyerekek aztán nagy nehezen mégis visszavonulnak az ágyba. — Megnézzük, hogy mi az, aztán ha jók lesztek, majd elmeséljük — persze nem csak a kíváncsiság hajt, kínzóan zsong bennünk az egész napi vesszőfutás: kelj föl, siess; a munkahely ezer praktikája, a gyerekeket előhalászni, vásárolni, hazavergődni; takaríts, mosogass, fektesd le őket, de előbb még a lecke, a csomagolás, meg ez, meg az... — jó volna mindezt kiszellőztetni, megnyugodni végre. Odakint mégis váratlanul ér az őszi szél arculcsapása. A vendéglő drótkerítése előtt megállunk. A rengeteg lámpától átvilágított zöld lombok áttetszőén derengenek a salakos udvar fölött, a kerti székek teli emberrel; zsong a máskor elhagyott, sötét udvar. Színészek őgye- legnek, súgdosás kíséri őket: országos híresség valamenynyi. A rengeteg potyalesö meg ott siirög, lohol, lökdösődik az asztalok mentén. — Megnézzük? — kérdezi a feleségem. — Nézzük — mondom, és közelebb megyünk. Valami beszéd foszlányai, történelmi ál bölcsességtöredékek szárnyalnak ’ a csodálkozó, hideg templómkert- ben. Aztán a rendező veszi át a szót : — Tegyük le a pulóvereket, dugjuk az asztal alá! — Nyári vállak, ludbőrös meztelenség, bágyadt ' hurrák, csalódott eljenek — mindez a közelmúlt vérszegény utánzataként. , ( — Ezt mar veszik? — Hál ' persze — néhány beavatott leskelődővel együtt akadtunk fönn a drótkerítés hálóján, s most őket hallgatjuk. — Szörp van a s Őröskorsókban is. — Na, ne... 1 — De bizony. Nem enged senkii... Még a színészeket se... inni. — Kicsoda? — Hát a rendező. — Mondhatom, szép kis' rendező az ilyen. A hülye is láthatja a sörön, hogy nem igazi. — Méltatlankodnak. — Látott már maga olyan bankettet, pláne focimeccs útán, ahol necn igazi a sör? — Nem. — Na, csak azért mondtam, mert én sem. — Ezek meg azt hiszik, hogy nekik van igazuk — csodálkozom magamban. — Ki tudja, .talán tényleg? — Közben a — És ez mért fontos? — Tudod! Hát anya miatt. — No, persze, persze. — És ne feledje: ott mindig friss kiflit lehet kapni a reggelihez. ' Vajaskiflit. Az már a fővárosi ellátáshoz tartozik. Ez meg itt csak vidéki. — No, igen, érthető. Persze. •ri ira körbe járták a [ j nyaralót. A tardosi vörösmárvány a lábazat meg' az ízléstelenül tölcsért formáló szabadkémény. — A süttői szebb lett veit na. — Ön bizonyára nem szereti a vöröset. ÖsszeviHant a két férfi te- | kin tele. < — Módjával — válaszolt a tanár. — És majd elfeledtem: az erdőn át is van egy út. Egy ösvény. Azon meg közelebb a szeretetotthon. A tanár ugyanazzal a villanással adta tudtára az ügyfélnek, hogy ez lényegtelen. — Persze a feleségemet is fneg kell érteni. Közeli, hogy Így fejeznem ki magam; na— A kulcsokat nem adhatom ki a kezemből. Ezt beláthatod. — Az anyám! — Tudom. Amennyi tiszteletet igényel magának.,, azt tőlem is megkapja... Az asszony szájában megkeseredett a nyál. Fáradttn — mondhatni félaléltan kinyújtotta szép hosszú lábait, a kocsiban. A férje mohón simogatta. — Az anyám — súgta a nő. — Mintha áram ütne meg, mikor a bőrödhöz érek — nyájaskodott a férfi. — Ezt már sokat mondtad. _ Mindig elmondom neked. A kedvedért! A kedvedért! A kedv... — Túlságosan irodalmi vagy! — Már elfelejtette az anyját. hirtelenében nem akart mást, csak megalázni a vén férjét, akinek, mohoságát már-már alig. volt képes gyomorrai elviselni. — Unalmas vagy ilyenkor. 'A férfi elvette a kezét, és nyelt egy nagyot. — Köszönöm. — Megállnál a kompnál? Szeletem a iuatcHot lafcai. Valérián Herlanec Komámasszony, hol az olló ? Hivatott az üzem igazgatója és azt mondta: — Ha két nap múlva nem tudod kiszorítani a fogaskerekeket az elosztószekrények, hez, leéli az egész gyár. Ezért most rögtön hívd föl a feleségedet, hogy készítse a bőröndödet és indulj, ne is lássalak! Az egyik lábad (fi legyen, a másik meg ott!... Amikor megérkeztem a repülőgéppel, fogtam egy taxit a repülőtéren, »és egy pillanat alatt már ott voltam a kereskedelmi részlegnél. — Miért hagyták abba a fogaskerék szállítást? — kérdeztem komoran. — Hiszen szerződést írtak alá velünk... Vagy nem? —f Dehogynem. És higgye el, olyan szívesen segítenénk — válaszolták —, de nehézségeink vannak az anyaggal. A kohászok cserben hagytak minket. Sürgeti őket « terv, de bennünket «. I Ügy döntöttem, hogy a helyszínen fogok meggyőződni az igazságról. Habozás nélkül vettem egy repülőjegyet, és elutaztam az acélművekhez. Taxival mentem az üzemig, s ott azonnal az irodába siettem. — Miért tartják föl az alkatrészgyártókat? Miért nem szállítanak nekik anyagot?! Már minden műhelyük berozsdásodik a várakozás alatt. — Megértem, elvtársam, megértem — nyugtatgatott az igazgató, miközben lenyelt néhány csepp valeriánát —. de a mi helyzetünk még rosszabb: bennünket már csak az úttörök* tartanak fenn, akik ócskavasat gyűjtenek. Nincs alapnyersanyagunk! Nem voltam rest, és há- • rom óra múlva már a bányaműveknél voltam. — Miért tartják diétán az acélkombi nátat? — kérdeztem miniszteri stílusban. — Miért félnek kihasználni gazdag vasérc készleteinket? Hiszen maguknak a$ a dolguk, hogy bányásszanak! — Hogy bányásszunk? — mosolyogtak gúnyosan. — Csakhogy szeretnénk tudni, mivel! Minden gépünk áll. mert mind rossz. Szívesen a két kezem, közé kapnám a gépgyártókat... Megnéztem , a gépek cégjelzését és elakadt a szavam. Hiszen ezeket a mi üzemünk gyártja! Ahogy ezt megállapítottam, azonnal repülőre szálltam, és indulás: haza. — Miért csinálunk olyan gépeket, amelyek miatt szégyenkeznünk kell? — kérdeztem szigorúan az igazgatótól. — Hát próbálj te jó gépeket csinálni, ha nincsenek fogaskerekek az elosztószelc- rényekhez! — sóhajtott nagyot az igazgató Szirmay Endre Ez a csönd... Ez a csönd — az a csönd amelyik vasba önt kucorog idelent zizorog odafent ez a kút — az a ■ kút amelyik belefúlt szeme vak, torka vér kávája denevér ez a vágy — az a vágy amelyik haza vágy keze sincs, szive sincs mondható neve sincs ez a gond — az a gönci amelyik kedvet ront de soha nem marad ' akár a pillanat ez a csönd — 'az a csönd amelyik rád köszönt bíztató mosollyal vigasztaló szóval. rendező gondossága folytán a pulóverek, kabátok újra előkerülnek. Elfordulok. A fák közül, a sötétből Bohóczky úr sietős alakja imbolyog elő. Rá. úgy látszik, nem vonatkozik a szesztilalom. Nehéz is volna kipárolni belőle, ami egy eleien át beléivódott. Talán még így is született, borosüveggel a hóna alatt... Gyanakvóan néz körül, lopakszik fától fáig; figyeli, látja-e valaki. Ügy néz. ki, mindent rendben talált, mert egy hirtelen mozdulattal lehajol, sietősen, kapkodó kézzel fészket kapar a kerítés . tövébe sodródott levélhalom- ba, aztán előveszi a zakója szárnya alól a borosüveget, búcsúzóul még egy utolsót húz belőle, aztán a fészekbe rejti, s levéllel újfa elkaparja. Föíegyeriesedik. A kezét porolja, mint akinek épp semmi dolga. Mielőtt azonban továbbállna, a lábával még végigsimítja az üveg fölött a leveleket, de ezt már teljesen észrevétlenül. Sikerrel járt. Az arcán elégedettség és ötöm. Kicsit kábán, de magabízón néz az arcomba. Megszokott, veszélytelennek tart, mint a rigók a kertben, a diófát dézsmáló mókus, nem fél tőlem, tudja, úgyse bántom, nem kaparom elő a borosüvegét ezért aztán a szemében lehet, hogy egyszerűen nem is létezem. Könnyen így jár, aki ártalmatlan, és én nem akarok más lenni,mégse. — Menjünk! — mondom a feleségemnek. Elindulunk. Láttad?' — Láttam — mondja, és nevetünk. — Mint a kutya a csontot — mondom, de közben érzem magamban is ezt a mozdulatot. /Ennek a szégyenével fordítok hátat, próbálom elkaparni otthonunk halom levélnél nem sokkal szilárdabb falai közé lesajnált értékeimet — családot, tisztességét —, az . életemet. Ugyanolyan görnvedten keresem a kulcsot, nyúlok a kapukilincs után, mint ö az a várhatómba ; gyerünk be, rejtsük el magunkat, amíg kell. Amíg kell? Amíg lehet. Pákolitz István Megfutó Átmenetileg bizonyára, megvolt benne a jóindulat hogy elgereblyézze majdmem-elhibbantott élete göröngyeit Aztán mégis másként határozott A fáradságosabb megoldás helyett botcsinálta örököseire hagyta mindennemű számláinak kiegyenlítését SOMOGYI NÉPLAP m
