Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (FoQytalá* az 1. oidœírót) Faferwégi Lajos befejezé­sül az ár- és szabályozó rendszer rugalmas alakítá­sának teendőit taglalta, ele­mezte a vállalatok középtá­vú tervezésének tapasztala­tait — egyszersmind utat mwtatva a hátralevő tenni­valókhoz — méltatta a tör­vényjavaslatok előkészítését szol gáló társadalmi vitákat, majd ismétel ten hangsúlyoz­ta: — meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslatban foglalt célok és feladatok meneteinek népünk érde­kesnek, s hazánk további Smokola Károlyné dr.: felemelkedesenek reális le­het őségéire épülnek. Ezután kért szót Bog vár József, a terv- és költség­vetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója. Elmondotta, hogy hogy az országgyűlés tíz ál­landó bizottsága megtárgyal­ta a népgazdaság hatodik ötéves tervéről benyújtott törvényjavaslatot, amelyhez 69 képviselő fűzött észrevé­telt. Számos olyan javaslatot tettek, amelyet az Országos Tervhivatal elnöke elfoga­dott, így azok már a tör­vény szerves részét képezik. A törvényjavaslat bizottsági előadója a világgazdasági, a nemzetközi politikai viszo­nyok halasainak tükrében bizonyította, hogy .a fejlő­dés útja: a szerkezetváltás­sal egybekötött techmikai- technológiaá korszerűsítés. Ugyanakkor az is világos, hogy a gazd aságos terme les legfőbb ismérve a jövőben az lesz, hogy ki mennyire tud a legkisebb ráfordítás­sal, munkával, anyaggal, energiával, tőkével, közbeeső termékkel s importtal maxi­mális. tehát legnagyobb nyereséget elérni. A hozzászólók sorát Szo- koia Károlyné (Somogy me­gye, 8. vk.), a Somogy me­gyei Tanács Továbbképző Intézet igazgatója nyitotta meg Szolgálják jobban az előírások a tartalékok feltárását Tisztelt Országgyűlés! Belpolitikai életünk esemé­nyekben, rendezvényekben, közösségi találkozásokban gazdag évének vége felé kö­zeledünk. Az év vége egyben V. (kévés tervidőszakunk be­fejezését is jelenti. Most az a feladatunk, hogy V. ötéves tervünk eredményeit számba véve, tanulságait megvonva, megvitassuk és jóváhagyjuk a középtávú jövőnket körvo­nalazó VL ötéves tervünket. A tervet tanulmányozva és az expozét meghallgatva ta­pasztalhattam, hogy e közép­távú tervnek — a korábbihoz képest — számos új vonása van. Az egyik, hogy gondos, körültekintő munkával, szé­les körű demokratizmus ér­vényesítésével készült. A má­sik, hogy a részletes elköte­lezettség helyett irányt, arányt, célokat határoz még és ezek elérésének főbb mód­szereit. Az anyagból az is kiolvas­ható, hogy a terv reálisan fe­szített, aminek a közvélemény nem örül, de objektivitása folytán számíthat széles kö­rű megértésre, er; ami meg ennél is fontosabb, megfelelő támogatásra a végrehajtás során. Ebből következik, hogy nemcsak szavakban, tettek­ben. hanem a mindennapi aprómunkában is szükség van az ésszerű, takarékos gazdál­kodásra, a belső tartalékok feltárására. Hozzászólásom­ban e körben kívánok néhány kérdéssel foglalkozni és a tervben is kiemelten kezelt lakossági alapellátással. Nap nap után számos fó­rumon halljuk, hogy népgaz­daságunkban jelentős tartalé­kok vannak. Ennek bizonyítá­sára a legmeggyőzőbb, ha olyan érveket és példákat mondunk, amelyekkel anya­gilag és pénzügyileg ezt tud­juk bizonyítani, Én mégis el­sőként említeném meg szelle­mi tartalékainkat, melyek a gondolkodásban, a szemlélet­ben, az érdekviszonyok helyes ertetmezésében és alkalmazá­sában vannak jeien. Számok­ban ugyan ez nem fejezhető ki, de meggyőződésem, hogy az egyik legjelentősebb tarta­lék. Konkrét anyagi jellegű tar­talékainkkal kapcsolatban sze­retnék egy-két kérdést meg­említeni. Az egyik gondunk, ami az írásos anyagból kiol­vasható, hogy termelni mar tudunk, de esetenként nagyon drágán. Ilyenkor többnyire megmagyarázzuk, hogy ennek objektív okai vannak. Néha ez is igaz, de esetenként jogi normáink, szabályozóink, a hatósági intézkedések hoznak bennünket olyan helyzetbe, hogy költségeink indokolatla­nul magasak. Előre bocsátom, hogy az ésszerű, a biztonságot szolgáló előírásokkal egyetér­tek, azok szükségességét nem vitatom. De azt már igen, hogy keü-e minden kis- és SOMOGYI NÉPLAP középüzemünkben külön ön­állóan alkalmazni munka- és balesetvédelmi felelőst, tűz­védelmi felelőst, polgári vé­delmi felelőst, rendészt és energetikust. Nem lenne célszerűbb eze­ket a munkahelyi vezetőket — az önálló alkalmazás meg­követelése helyett — arra ösztönözni, hogy egy vagy két szebiély — ( természetesen képzett személyre gondolok — összevontan lássa el e munkaköröket? így a munka­erővel való ésszerű gazdálko­dás, a bérkiadások csökken­tése mellett erkölcsileg is megnyugtatóbb lenne a hely­zet, hiszen az említett és nem említett számos felelős mun­kaidejét nem tölti ki az adott munkakör, ami a közösségen belül feszültséget okoz. Hasonló a helyzet a sok kis közintézmény fűtőrendszeré­nek üzemeltetésében is. Mi­közben a technika, a techno­lógia fejlődik, több fokozatú automata berendezés helyezi üzemen kívül a hibás fűtőbe­rendezéseket, mégis előírás, hogy minden kis intézmény­nek magának kell gondoskod­nia rendszere üzemeltetéséről. Még arra sincs mód és lehe­tőség, hogy két egymás mel­letti, azonos automatizáltságú berendezést közösen üzemel­tethessenek. Ez a helyzet ugyancsak több munkaerőt köt le az indokoltnál, és na­gyobb költségráfordítást igé­nyel a szűkös állami eszkö­zökből. És még egy példa. Ismert, hogy ebben az időszakban a demográfiai hullám úgy ala­kult, hogy az erőteljes tanter­mi fejlesztés mellett, is még több gyermekintézményi helyre, a megépítiíetönél is több tanteremre van szükség. A helyi vezetők felelősen ke­resik a megoldást, de ha a MOTI-normákat és egyéb elő­írásokat nem tudják betarta­ni, a hatóságok pem engedé­lyezik az új átmeneti létesít­mények kialakítását, haszná­latát. így-'gyakran olyan hely­zet áll elő, hogy a meglevő intézmények túlzsúfoltak, ez pedig rosszabb helyzetet te­remt, mint volt az átmeneti megoldás előtt, azért, mert hatóságaink nem engednek egy rosszabb helyzetből job­bak KteuafcáfWH. oak a*äwÄ, ha az ezff-edtórduión helytálló normákat is betartják. Tudom, hogy ezek apró kis példák, de úgy gondolom, hogy a népgazdaság mai hely­zetében is igaz az a közmon­dás, hogy sok kicsi sokra megy. Javaslom, hogy előírásain­kat, normáinkat vizsgáljuk felül, a biztonság követelmé­nyeinek betartása mellett le­gyen más lehetőség, állítsuk a népgazdasági tartalékok feltárásának szolgálatába. Emellett és ezért a célért a munkahelyi vezetők is sokat tehetnek a káderkiválasztás és -képzés helyes alkalmazá­sával. Tisztelt Országgyűlés! VI. ötéves népgazdasági ter­vünk 38. paragrafusa foglal­kozik a Balaton környezetvé­delmével és a tó vizének mi­nőségvédelmével. Tudjuk, hogy az elmúlt években több kormányhatározat és ezek nyomán született intézkedés történt már a megfogalmazott célok elérése érdekében, ame­lyekkel nemcsak egyet lehet érteni, hanem azok végrehaj­tásáért dolgozni is kell. Ezen bevezetésre tervezett intézke­dések egyike, hogy a Balaton üdülőkörzetének regionális terve elrendeli a házi szik­kasztók szabványosítását, zárttá tételét a térségben. Ez­zel kapcsolatban kérem a kormányt, hogy eme intézke­dést szíveskedjék a végrehaj­tás megkezdése előtt ismétel­ten felülvizsgáltatni az aláb­bi indokaink álapján: Felméréseket végeztettünk : a Balaton déli partján kelet­kező évi 5 millió köbméter szennyvízből 3 millió kerül* közcsatornákba, 2 millió a há­zi szikkasztókon keresztül szivárog és szennyezi a Bala­tont. Számításaink szerint a házi szikkasztók zárttá tétele és az ehhez szükséges egyéb feltételek mintegy 3 milliárd forintba kerülnek, és ezek csak átmeneti megoldások. A terület szennyvízgyűjtő­vel és szennyvíz-gerincháló­zattal való ellátása 2,5—2,7 milliárd forintból megoldha­tó lenne. A Balaton-parti te­lepülések falugyűlésein — melyeket a közelmúltban tar­tottunk — különösen a déli part nyugati térségében ez a kérdés élénken foglalkoztatta a lakosságot. Többségében úgy összegezhetők a vélemé­nyek, hogy szívesen fordítana az érintett lakosság nagyobb összeget a végleges megoldás­ra, amelynek környezetvédel­mi hatása is megnyugtatóbb lenne. Az állami költségvetést illetően is ez lenne a gazda­ságosabb. Ezért kérem a kor­mányt, hogy a. kérdést e té­nyek ismeretében még a vég­rehajtás elrendelése előtt szí­veskedjék vizsgálni. A gyors döntés után a fejlődés a na­gyobb lakossági tehervállalás­sal ismét megindulhatna a déli part nyugati térségében. A VI. ötéves terv IX. feje­zete szól többek között a te­rületfejlesztésről. a lakosság alapellátásának fejlesztéséről. Somost megye — adni szülel­Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János az ülésteremben tem, élek és dolgozom — ap­rófalvas településszerkezetű megyék közé tartozik, ez jel­lemzi választókerületemet is, amelyhez 6 tanácsban 19 társ­község, összesen 25 község tartozik. Jónak tartom, hogy jelen­legi helyzetünkben a feszített VI. ötéves terv kiemelten fog­lalkozik a lakossági alapellá­tással. Az elmúlt időszakban országosan és megyénkben is komoly erőfeszítések történ­tek a lakosság alapellátá­sának érdekében, hozzátehet­jük': eredménnyel. Mégis, a falusi — különösen a társköz­ségi — lakosság alapellátásá­nak egy-két gondját szeret­ném megemlíteni, annál is inkább, mert a faluból a vá­ros felé való áramlás — melyről a terv is szól — me­gyénkben is nem kívánatos folyamat. Részletes elemzés nélkül úgy lehet összegezni, hogy miközben a fejlesztési eszkö­zök nagyobb hányadát az utóbbi tíz évben a városok­ban használták fel, a nagy­mérvű beáramlás miatt nem javult az ellátás ezzel arány­ban: sok a lakásigénylő a vá­rosokban, számuk szinte nem csökken, kevés a gyermekin­tézmény és a tanterem, nem kielégítő a bevásárlási és a szolgáltatási helyzet sem. Más oldalról falun — különösen a társközségekben — eg’yre sza­porodik a lakatlan házak szá­ma, fogy a lakosság. Tudom, hogy e tendenciának több összetevője lehet, mégis úgy látom, hogy a társközségek népességmegtartó képességét az. alapellátás javításával le­hetne fokozni. Ezek közül is csak két kér­dést említek meg: a közleke­dést és a hírközlést. A legelmaradottabb a társ­községi alapellátásban a köz­lekedés, de tágabb értelem­ben. Az egyik gond, hogy e fontos alapellátási kérdésben a Volán minit vállalat első­sorban saját gazdaságosságát tartja szem előtt. Törekvése,' hogy járatokat csökkentsen, hogy útvonalakat rövidítsen, és harc folyik minden megál­ló beiktatásáért. E téren a gond némi ösztönzéssel, az érdekviszonyok helyes értel­mezésével megoldható. A másik, hogy a falun élő emberek is szeretnének az utcájukba gépkocsival bejár­ni. De ma még a falusi utcák olyan állapotban vannak né­hol, hogy a buszmegállóig há­ton kell a szülőknek a gyer­mekeket és a . betegeket ki­vinni. És itit ugyancsak a kö­zelmúltban megtartott falu-' gyűlésekre utalok, ahol az ily-en és hasonló kérdések el­hangzása után mindig fel­ajánlásra került a társadalmi munka, a pénzbeli hozzájáru­lás. Ez viszont csak nagyon ritkán vehető igénybe. Köz­pénzből ezen nem lehet segí­teni. A kisközségi lakosság ez irányú alapellátási igényének nagyobb mérvű kielégítése érdekében két dolgot tarta­nék fontosnak. Az egyik, hogy az útépítési szabványainkat egyszerűsíteni kellene ahhoz, hogy a kisközségek belső ut­cái kevesebb pénzből járha- tóak legyenek. A másik, hogy útfelújítási vagy más pénzből lehetővé kellene tenni, hogy a megyék e célra tartalékalapot képezzenek az útépítéshez szükséges építési anyag költ­ségére. Ezt versenyeztetés út­ján csak azok nyerhessék el, akik az ót kvafekrtawaboz hiányzó fedezetet pénzben és társadalmi. munkamegaján- lásban vállalják. Befejezésül egy, az alapel­látás körébe is tartozó, sajá­tos megyei gondunkról szó­lok röviden. Mellőzve a hír­közlés sokoldalú előnyének kifejtését, csak arra utalok, hogy az ipar. fejlődésével, a mezőgazdaság és az állam- igazgatás körzetesítésével je­lentősen megnőtt a hírközlés szerepe. Megyénkben gyakran az életmentő és segélykérő igények továbbításával is gongjaink vannak. A posta jelentős erőfeszítései ellenére sem sikerült a helyzeten javí­tani. Az ágazati tervekben szere­pel a postai fejlesztés meg­kezdése a megyeszékhelyen, de ez késik. Tisztelettel ké­rem, mielőbb valósuljon meg, mert csak ezután, erre fűzve javulhat a megye más terü- " letelnek is — néha időt, éle­tet mentő és pénzt kímélő — hírközlési kapcsolata. A VI. ötéves népgazdasági tervről szóló előterjesztést el­fogadom, elfogadásra aján­lom. ígérem, hogy tudatosítá­sában, végrehajtásában tevé­kenyen részt veszek. Hegedűs László (Pest me­gye. 24. vk.), a Hazafias N épfront Országos Tanácsá­nak titkára ölömmel üdvö­zölte, hogy a népfrontmoz- galom kiegyenlítettebb tele­pülésfejlesztést szolgáló ja­vaslatait a kormány a hato­dik ötéves tervjavaslatban is testetöltően elfogadta. Sok függ attól, — mondotta —, hogy a megyei tanácsok mi­képp ültetik át a gyakorlat­ba például a fejlesztési ösz- szegek elosztásakor a tör­vény szellemet. Ezután Ván-csa Jenő, me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ehielkedett szólás­ra. Elmondotta : mezőgazda­sági feladataink homlok­terébe a továbbiakban is a gabona- és hústermelést _ kell helyeznünk. Az élelmiszer­termelés elótt álló feladatok nagyobbak, mint korábban bármikor voltak. Tény, hogy a termelés teltételei is job­bak voltak, az emberi tudás és hozzáértés is gyarapodott. Nagyobb, erősebb biológiai, műszaki és anyagi alapok­kal rendelkezünk. Ugyanak­kor az is egyértelműbb, hogy ■a termelés közgazdasági vi­szonyai szigorúbbak. A vi­lágban nemcsak az agrárter­mékek értékelődtek fel, ha­nem az előállításukhoz szük­séges anyagok, berendezé­sek. gépek is drágultak. A gazdaságosság föltétele a ha­todik ötéves tervidőszakban — hangsúlyozta a miniszter —. hogy a lehető legszerve­zettebben hasznosítsák a ter­melés anyagi-műszaki erőit. Garai Vilmos (Budapest, 64. vk.), a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója vállalatának formálódó hato­dik ötéves tervéről szólva a főbb törekvések között az első helyen említette a ter- mejési szerkezet korszerűsí­tését. elsősorban a színes­fém-kohászat és a géngyártás dinamikus fejlesztésével és a vaskohászat szinten tartá­sával. Tar Imre CSaatbolcs-Szat- már megye, 13. vk.), a Sza- bolcs-Szatmár megyei párt- bizottság első titkára arról szólt, hogy a keleti ország­részben az iparosítás bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket. A gondokra is kitér­ne elmondta, hogy Szabotcs­Szatm árban a munkahelyek száma kevesebb, mint a munkavállalóké, amiben! közrejátszik az is, hogy ott a természetes népszaporulat kétszerese az országosnak. Úszta Gyula (Heves meJ gye, 11. vk.), á Magyar Par­tizán Szövetség főtitkárai beszámolt arról, hogy a he­vesi járásban megszervez­ték: a nyugdíjba készülőket általános orvosi szűrővizsgá­latra hívják be. Az idősko­rúak ilyenkor nemcsak fizi­kai regenerálódásukhoz l^apnak segítséget, azt is megkérdezik tőlük, mivel foglalatoskodnak majd a nyugdíjas napokban, a. kö­zösség és a maguk javára- hasznára, és terveik, megva­lósításához támogatást » nyújtanak Varga János (Győr-Sopron m. 9. vk.), a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem rek­tora a mezőgazdaságban ér­vényesülő érdekeltségi rend­szer több ellentmondására hívta fel a figyelmet. A Me­zőgazdasági- és Élelmezés­ügyi Miniszténum' jövő évi költségvetéséből kitűnik — mutatott rá —, hogy az idén a tavalyinál szerényebb összeg jut a gyepek följaví­tásának támogatására, így félő, hogy továbbra . is ki­használatlanok maradnak az intenzív rét- és legelőgaz­dálkodásban rejlő lehetősé­gek. Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5. vk.), tóalmási körzeti orvos, annak a .jelentőségét hangoztatta, hogy a gazda­sági gondok ellenére sem csökkentek, hanem sok mil- liárddal növekedtek az egészségügyi ágazat elő­irányzatai. Tóth János (Bp. 35. vkj, a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szö­vetségének főtitkára elmon­dotta : határozottan szembe kell szállni azzal a felfo­gással, amely szerint a vi­szonylag szűkösebb beruhá­zási keretek nem teszik le­hetővé a gyorsabb ütemű műszaki fejlődést. Szabó István (Hajdú-Bihar m., 14. vk.). a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának elnöke az irányítási és érde­keltségi rendszer korszerűsí­tésének gyakorlatát helye­seivé, a megoldandó kérdé­sekre is rávilágított. Elmond­ta például, hogy több szak­ágazatban jónéhány vállalat monopolhelyzete hátráltatja az előrehaladást. Ladányi József (Borsod m., 26. vk.), a kiegyensúlyozot­tabb településfejlesztést emelte ki a megyei tanács tö­rekvéseiről számot adva. Orlovácz György (Tolna na. 8. vk.), a nagydorogi általános iskola tanára szintén az ará­nyos területfejlesztést sürget­te. Simon István (Komarom megye. 10. vk.), az ászári Aranykalász Tsz elnöke arról számolt be, hogy Komárom megyében jó együttműködés alakult ki a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kis­gazdaságok között. Ezzel az országgyűlés téti ülésszakának első napja. — amelyen az elnöki tisztet fel­váltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Cserven ka Fe- rencné — befejeződött. A képviselők csütörtökön dél­előtt 10 órakor a népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat feletti vitánál lolyfehiyák munkájukat. (Mit)

Next

/
Oldalképek
Tartalom