Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

/ Készülnek a halos zsákok Mezőgazdasági konténereket, porvédő és haltároló zsákot gyártanak a Sió mezőgazdasági és kertészeti tsz műanyagüzemében. 3,5—i millió forint évente a melléküzemág bevé­tele Őrizzék becsülettel határainkat Kitüntetési ünnepség Csurgón Vasárnap /délelőtt Csur­gón, a Csokonai Művelődési Házban találkoztak megyénk önkéntes határőrei közül azok. akik legalább öt éve végzik ezt az önzetlen, nagy felelősséggel és nemegyszer áldozatvállalással járó szol­gálatot, A kerületparancsnokság képviseletében Kovács Jó­zsef határőr őrnagy üdvö­zölte őket. Köszöntötte Radnóti László országgyűlési képviselőt, a megyei párvb"- zotlság és a tanács, a nagy­atádi1 járás, a nagyközség és a környező községek párt­ós tanácsi szervezeteinek küldötteit, a határőrörsök képviselőit. Pál János őrnagy, a nagy- kanizsai határőrkerület po­litikai osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet, felelevenítette a felszabadu­lástól eltelt több mint 35 esztendő küzdelmes munká­ját. Szólt azokról a nehéz évekről, amikor államhatá­raink védelme, belső ren­dünk biztosítása érdekében megszervezték a népi rend­őrséget, a határőrséget. E fontos munkában nagy részt vállalt magára a határ men­ti községekben élő lakosság is. nai szolgálatukat a határőr­ségnél teljesítők, valamint az önkéntes határőrök és a lakosság együttműködésének eredménye, hogy büntetlen határsértés alig marad, s a ha társ értések 35 százalékát az önkéntesek és a lakosság akadályozza meg. E munká­jával több település érde­melte ki a határőrközség cí­met. Kérem, hogy továbbra is becsülettel őrizzék hatá­rainkat'. Ezt kérte a megyei párt­bizottság nevében Hauptman László, s erre tettek ígéretet a felszólaló önkéntesek. Ez­után kitüntetéseket, jutal­makat adtgk át. A belügy­miniszter állal adományo­zott Kiváló társadalmi mun­káért kitüntetést Horváth József, Birics József, Csire Sándor és Garamvölgyi Já­nos kapták, sokan az ötéves szolgálat után járó emlék­jelvényt vették át. Az ünnepi 'tanácskozáson választották meg a somogyi önkéntes határőrök küldöt­tüket a Belügyminisztérium önkéntes segítőinek januári országos tanácskozására. Toldi János, a babócsai Ha­tárőr Tsz főmezőgazdásza, kiváló határőr képviseli őket. Sz. L. — Az 1950-ben létrejött hazafias csoportok voltak jogelődeink, ezért ettől az évtől számítjuk az önkéntes határőrmozgalom születését. Ezért ünnepeljük most, és ma már történelmi eszten­dőket idézve a 30. évfordu­lót — hangsúlyozta. Az ünnepség szónoka, ele­mezve az önkéntes határőr­mozgalom eredményeit, arról is szólt,. hogy a felnőtteken kívül egyre többet vállalnak magukra az Úttörők: az " if- júgártí'isták, À somogyi ha­lár menti községekben — együttműködve az őrsökön szolgálókkal — mind több úttörő- és Ifjú Gárda határ- oralegység segíti ezt a mun­kát. Elismeréssel beszélt az 1975-ben létrehozott határ- órcso portoktól. Ezek ver­senyt indítottak a legjobb csoport címének elnyeréséért. Ebben. a versenyben So­mogybán különösen kiemel­kedő tevékenységet fejtettek ki a zákányi, a gyékényest a bolhói és a berzencei cső-, portok. Beszélt a növekvő idegenforgalomról, az ezzel kapcsolatos feladatokról, majd beszédét így fejezte be: — Ennek az összefogásnak, a hivatásos, tényleges kato­A nagyapám bajusza körül lesajnáló mosoly bujkált, ha róluk beszélt. Lenézte a csicskásokat. ö ugyanis káp­lár, volt az első világháború­ban és kitüntetéseket szer­zett. A Piavénái belefeküdt ugyan a mocsárba, de azután vitézzé avatták. Az apám se kutyamosóként pusztult, el a Donnál. Én meg. az ivadé­kuk, csicskás lettem. A Bir- kás tizedesé. Kipucoltam a csizmáját, esténként kocka alakúvá, hajtottam össze a nadrágját, zubbonyát, kimos­tam a köpenyét, föl v.arrtam a gombját. A százados indulatba jött. Micsoda?! Maga a csizmá­ját nyalogatta annak, aki beteggé hajszolta?! Hát em­ber maga?! Jogos a kérdés. Valóban kegyetlenül bánt velem, és én mégis a csizmáját nyal­tam. Pontosan, ahogy monda­ni tetszett. Csakhogy én nem haragudtam rá, amiért meg­hajtott, én kérem, nem gyű­löltem a Birkást. sőt, az a döbbenetes igazság, hogy ra­jongtam érte. Gyerekkorom­ban azt reméltem, hogy ilyen legény, ilyen katona lesz be­lőlem. Reméltem, bár a fa­lum félreérthetetlenül a tu­domásomra hozta, hogy az alma messze esett a fájától. Bírkás olyan volt. amilyen a nagyapám lehetett káplár korában. Hatalmas, nagy­hangú. virtuskodó, a durva tréfák mestere. Mély lélegzetet vett, kín­lódva nézett maga elé. . Most meg tudnám óim, a csicskáöával együtt. A százados szederfává vál­tozott. Mögötte is szederfák álltak, végig az országút mentén,, a nagy hídig. Kiért a faluból! •* Megpillantotta a pléh Krisztust és a vörös felkiál­tójelet: a szivattyútelep hosszú kéményét. Húsvéthétfő van és nem­sokára lemegy a nap, szólalt meg mögötte valaki. Hirte­len megfordult, s Medvei Illés, a bibliás ember régen látott, jóságos arcába nézett. Illés bácsi, hát maga is visszajött? kiáltotta öröm­mel. Én el se mentem, mondta az öregember. Itt vagyok, amióta világ a világ. Kiss Benjámin határozot­tan emlékezett Medvei Illés temetésére. Zavartan szólt. Miért mondja, hogy hús­véthétfővan? Szerintem még nincs húsvét. És hétfő sincs. Ha jól emlékszem, szombat van. És miért mondja, hogy hamarosan lemegy a nap? Hol van az még? Az öregember nem figyelt Kiss Benjámin szavaira. Nézte az ég alját, amely pi­ros volt, mint a szivattyúte­lep kéménye és a gondosan elmünkéit szántóföldek a Rábca árteret jelző füzfa­SOSTg. A csónaképítők álmai Féltik az ősi mesterséget A balatoni csónak épít­mény : szép szerkezetű, ne­mes vonalú, mestermunkát igénylő. Készítőit is ehhez méltón nevezték el: csónak- építő szakmunkások ők. Ta­lán a legrégibb balatoni mesterség megmaradt hír­mondói. Beszédüket a kívül­álló csak nehezen érti, össze­hangolt mozdulataikat cso­dálja. Ám e szép munka mestereinek szavai — ha épp nem dolgoznak — tele van­nak keserűséggel: — Kihal ez a szakma, ve­lünk. Tizenöt éve itt vagyok, akkor még volt 12—13 ipari tanuló, közülük hárman van­nak nálunk. Oktatás most nincs, a fiatalok meg elmen­tek oda, ahol könnyebb a munka— mondta Mnxmilíán Lajos. Az „itt” és a „nálunk” a ' boglárlellei Balaton szö­vetkezet csónaképítő műhe­lyét jelenti. Társa, a nála fiatalabb Lo­vas János még hozzátette: — Még az sem biztos, hogy olyan helyre mennek el az emberek, ahol többet keres­nek. Itt akkora a hajtás, hogy néhány év alatt sorra kikészülünk. Állós, görnye- dezős. gépesíthetetlen munka ez. Magasak a normák, s ha ráhajtunk, akkor utána egy hétig csak lézengünk a fá­radtságtól. — Ha többen lennének? — Ilyen körülmények kö­zött az sem segítene. A csó­nakot párban kell építeni, két oldalról. Akkor jó, ha föltesszük a gerincet az épí­tőágyra, a palánkot szim­metrikusan, mindig együtt haladva rakjuk föl, és az egészet készen szedjük, le. Ehhez pontosan ismerni kell egymás mozdulatait, félsza­vakból mindent érteni kell. Egy ember kétszeres erővel tud csak összehozni egy csó­nakot, hárem meg már nem tér hozzá. Nem a létszám itt a hiba. lu :em az, hogy a pá­rol: normája túlzott. Kapko­dásra kényszerít, pedig ez a munka azt nem engedi. Ha jönnének mondjuk még ket­ten. ők is csak kapkodhatná­nak. Ilyen szériában Magyaror­szágon sehol sem dolgoznak. Néhány balatoni csónak el­készül kisebb műhelyekben, de inkább csak egyedi meg­rendelésre. Maszek építő is csak volt. A régi vízi jár­művek javításához meg szin­te képtelenség embert talál­ni. Kontra Béla beszél erről: — Gyönyörű vitorlások romlanak a szárazon tovább, mert nincs cég. amelyik vál­lalná a felújításukat. Kis hi­bás csónakokat eldobnak. Szomorú dolog ez. Nekem Mélyen beszívta a levegőt, s szólt. Igazi emmauszi délután. A tarisznyájából elnyűtt bibliát vett elő. kinyitotta és olvasni kezdett. És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Je­ruzsálemtől hatvan futamat- nyira vala. melynek neve vala Emmaus. * Még ma visszaérek a falu­ba. gondolta Kiss Benjámin. Odamegyek az öregasszo­nyokhoz, Dani Sándorhoz, a plébános úrhoz, mindenki­hez ... És betszélgetének- magok közt mindazokról, amik tör­téntek. Magamai se kímélem. Ma­gamhoz leszek a legszigo­rúbb. Mindent megváltok nekik eddigi vakond eleiem­ről. Sorra veszem halálos és bocsánatos bűneimet; tudom, kishitűségeim, gyávaságaim elborzasztják majd őket. Nem bánom, ítélkezzenek fölöttem. De azután én is ítélkezni akarok ... Medvei Illés hüvelykujjat a könyv lapjai között tartva, Kiss Benjáminra nézett. El akarsz menni, fiam? — kérdezte. 1 különösen, mert részi, veszek a vitorlásversenyeken, hoz­zám nőttek a hajók. — És az itt készülőket mi­kor kell javítani? — Magánkézben három­négy évet kihúznak, a köl­csönzőkben egy-két év múl­va íölaprithatják őket. A tíz­tizenöt évvel ezelőtt épített csónak meg — ha jól tart­ják, gondozzák — még min­dig jó. Csönd támad. Önmaguk ellen beszélnek? A példásan szép, láthatóan jól begyakor­lott mozdulatokkal készülő, építőágyon pihenő csónakok és a két év... Maxmilián La­jos töri meg a csendet : — Szép ez a munka, sze­retjük. Az ember saját ma­ga nem rontja a minőséget, mert rosszat sem könnyebb csinálni. Nem is látszik eze­ken a csónakokon, hogy rosz- szabbak lennének, mint a ré­giek. — Akkor most mi az igaz­ság? — Az, hogy a laikus nem látja, mégis van hiba. Az apró finomságok sokat szá­mítanak. Kezdődik az anyag- ■ ellátásnál. Osztályon felüli, száraz fenyő kell. Annak is hívják azt, amit kapunk. Csomó ritkán van benne, de nedves, pontatlanul szabott. Ez utóbbin még könnyű se­gíteni, mert ha az ember ér­zi az anyagot, tapintás után tudja, hogy hol kell igazíta­ni, azután fogja a gyalut... De amikor egy, maximum egy és negyed nap van egy csónakra, akkor nemigen érünk rá az apró igazítások­ra. Azután elmagyarázták, hogy ez a csónak első pil­lantásra tökéletesen hasonjíí ahhoz a bizonyos álombéli csónakhoz, amelyiknek min­den porc illája olyan, hogy egy forgácsot sem kell róla levenni, sem hozzátenni. De a gyakorlott szem ezen azon­nal észrevesz néhány hibát Azaz: bizonyos határon túl a gyorsaság a minőség rovásá­ra megy. De hát a csónak könnyen' eladható, fontos, hogy sok legyen belőle. A „bibiket” még eltünteti a jo vastag festékréteg. Kontra Béla mondja: Ha legalábh néha egy-egy vitor­lást építhetnénk. Szerintem kelendő lenne. Ha néha be­állványozhatnánk az egész termet, és a hajó akkora len­ne, hogy úgy kéne rá föl­mászni. mindent megszeret­nénk újra. Maxmilián Lajos erre csak legyintett, pedig neki is vol­tak még nemreg csónaképí- tő-álmai : — Bizony, ez a sok csónak szép is, viszonylag jó is, de néha már olyan, mintha az általános iskolással leíratnák ötszázszor a nevét büntetés­ből. A csónaképítők úgy lettek, hogy ez volt az egyik legiri- gyeitebb szakma, a siófoki szakmunkásképzőben. Itt akartaik maradni a Balaton- parton, ahol a csónak, a kis és a nagy vitorlás mindig kell. Szeretik és féltik ezt a munkát és a szövetkezetét. Ezért tör ki belőlük a kese­rűség a fogyatkozó társak láttán, a sablonná zsugorodó ősi mesterséget féltve. Luthár Péter Politikai és szakmai képzés a tangazdaságban Hét alapszervezet tartozik a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság párt­bizottságához, , s az üzem sa­játos jellegéből ' adódóan rendezvényei két "-rendha­gyó«' időpontokban tartják. A taggyűlések például reg­gel fél hétkor vagy hét óra­kor kezdődnek egyik-másik alapszervezetnel. hiszen a kerületekben dolgozó kom­munisták többnyire fizikai dolgozók, akiket munkájuk az állatok, a gépek mellé vagy a földekre szólít. A politikai és szakmai képzé­sek, illetve továbbképzések is a munkaidőhöz igazodnak: van. ahol délben vagy egy ólakor kezdődik az oktatás, úgv, hogy a résztvevők utá­na elláthassák a jószágot. Palló Ildikó, az állami gazdaság pártbizottságának titkára elmondta: a gazda­ság központjának alapszer­vezeténél kihelyezett mar­xista középiskola működik húsz hallgatóval. Nemzetkö­zi politikai kérdésekről — nagyjából hasonló létszámú hallgatóság részvételével — NagytoldipuSztán, Tátom- pusztán és Bős zenfán folyik tanfolyam. Az érdeklődők­nek .mintegy 80 százaléka fizikai dolgozó, aki a tanfo­lyam előtt vagy után az ál­latok mellett foglalatosko­dik, gépeket vezet vagy ja­vít. A gazdaság csurgói ser­téstelepén — ugyancsak két etetés között — tizenöten a világnézetről, az etikáról szóló oktatást hallgatják. Az új-zaranyi sertéstelep dolgo­zói a szocialista társadalom fejlődésének kérdéseiről; a garázs, a műhely dolgozói meg a gépkocsivezetők a pártirányításról és a párt­életről rendezett tan folya­mot hallgatják. A tangazdaságban össze­sen csaknem százhúszat! vesznek részt a márciusig tartó politikai oktatásokon. Egy-egy tanfolyam kereté­ben általában tíz foglalko­zást tartanak; az előadók — a marxista középiskolában is — a gazdaság vezetői kö­zül kerülnek ki. A téli időszakban figye­lemre méltó szakmai kép­zés. továbbképzés is folyik a gazdaságban. Továbbképzé­sén vesznek részt az üzem egyetemet, főiskolát végzeit vezetői — ezen a héten pél­dául a mezőgazdaság VI- öt­éves tervi irányelveiről be­széltek. A tátomi új szarvas­marhatelep dolgozóinak a létesítményben alkalmazott, korszerű technológiát ismer­tető oktatás indul; az új-- zaranyi sertéstelepen betaní­tott munkások képzése kez­dődik. Rendszeresen külde­nek hallgatókat az országos központ áltat rendezett, kü­lönböző szintű és szakmai témájú tanfolyamokra. Ter­vezik, hogy jövőre Bőszén- fán — legelőre alapozott — tejelő tehenészetet állítanak be a főiskolával közösen. A télen szakmunkásképző tan­folyamot indítanak a bő- szénfai tehenészet lőszere. Ünnepi ajándék 30 % engedménnyel egyes ébresztő- és karórák a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat barcsi, nagyatádi és Balaton-parti szaküzleteiben, a kaposvári CAMEA illatszer-ajándékboltban és a Somogy Áruházban. (43893) (Folytattuk.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom