Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

LABDARÚGÓ NB I Vereségével is előbbre lépett a Rákóczi » S/Oomtbailiin a fővárosban szerepelt a Rákóczi labda­rúgó-csapata és Csepelen a vártnál könnyebben meg­adta magát a hazaiaknak. Ennek ellenére érdekes helyzet állt elő: a Rákóczi előtt tanyázó MTK VM 3:0- ra kapott ki, így mindlkét csapat gólkülönbségé 12 lett. Ez esetiben a több rúgott gól számít, s aibban a Rákóczi a jobb, így a kaposváriak eggyel előbbre rukkoltak a táblázaton, Csepel - Rákóczi 3:1 (2:0) Csepel, 1500 néző. Vezet­te : Hartmann (Huták, Sze­ntesi. Csepel: Kovács — Godán, Kőhalmi, Elekes, Gálhidi — Kincses, Kelemen, Tóth — Tulipán, Lazsányi, Vincze. Edző: Keszthelyi Mihály. Rákóczi : Horváth — Köz­mű, Zentai, Szlovák, Mészá­ros — Czabula. Gulyás. Bi­ro. Házi — Fábián, Lingl. Edző: dr. Puskás Lajos. Csere: Godén helyett We­bet' a 42. percben. Sárga lap: Bíró a 26. percben. Már a mérkőzés elején magahoz ragadta a kezde- menyezést a Csepel Az elő­re törő Lazsánvit a lövés pillanatáén tudták a védők szögletre szerelni. Nem so­káig váratott magára az el­ső gól : A 16. percben egy bal oldali beadás után Hor­váth magasra fölugorva a büntetőterületen kívülre öklözte a labdát, épp az egyedül álló Kincses elé. A középpályás kapura ívelt, a gólvonalon álló Zentai menteni igyekezett, s róla Hsrftét Vincz'éhéz '"került a lapda, és a csajár 8 méter­rótt a köpi*/»közepébe lőtt. 1:0. Ezután a Rákóczi is indított nehány tamadast, de ezek nem jártak különö­sebb veszéllyel. A 26. perc esemenye: Bíró lerántotta Kelement, ezért sárga lapot kapott. Utána Czabula távo­li lövése alig kerülte el a jobb alsó sarkot A 32. perc­ben ismét megzördült a ka­posvári háló: Kincses indí­totta a támadást, a labdára Tulipán rajtolt, majd össze­csapott Zentaival. A labda a csepeli játékosnál maradt, ö az alapvonalig jutva kö­zépre gurított, és a jókor érkező Lazsányinak nem okozott gondot, hogy öt mé­terről a kapuba küldje. 2:0. A 37. percben Bíró fölösle­gesen cselezgetett saját tér­felének közepén, Elekes le­szerelte, majd jó helyzetbe hozta a 16-oson belül Tuli­pánt, előle azonban Horváth — merész elörevetödéssel — tisztázott. A félidő utolsó tíz percében a csepeliek több alkalommal is szinte teljesen szabadon vezették a Rákóczi, kapujára a lab­dát, helyzeteiket a »on ban túlkombinálták. A szünet után is nagy volt a csepeli fölény. A 48. percben Horváth csak lábbal tudott menteni Tulipán elől. Az 54. percben növelte elő­nyét a Csepel: Vincze hú­zott el a bal szélen, betört a 16-oson; Horváth kivetö- dött. de mellette elhúzta a labdát, majd az alapvonal mellől középre gurította, s Lazsányi közvetlen közelről a hálóba perdítette. 3:0. A 73. percben szépített a Rá­kóczi: Házi iveit be egy sza­badrúgásból a bal oldalról; Kovács kapus a labda alá jutott, az Szlovák elé került, s ö két méterről nem hibá­zott. 3:1. A 79. percben Vin­cze teljesen egyedül tört ka­pura. Már a 16-oson belül járt, amikor Zentai fölilökte. A 11-es iskolapéldája volt, a játékvezető azonban más­ként látta. Az újoncok találkozóján a hazaiak voltak az esélyeseb­bek. Mintha ennek tudatá­én lépett volna pályára a kaposvári együttes. Senki sem gondolta, hogy a Rá­kóczi ennyire megkönnyíti a Csepel dolgát. A korszerű labdarúgásból szinte semmit sem mutatott be a 90 perc folyamán. Hiányzott a tá­madás—védekezés egysé­ge, folyamatosságról pedig szó sem lehetett, mivel a középpályások Czabula kivetelevei teljesen szétesö- en, szűk területen mozogva játszottak. A Rákóczi az elemi hiék egész soroza­tát követte el. Nemcsak a hosszú indításoknál, hanem a rövid átadásoknál is tend­re célt tévesztettek játéko­sai. Sem területet nem véd­tek, sem emberfogásra nem törekedtek. Ha a csepeliek nem elégeditek volna meg pzzeil az eredménnyel, bi­zony, a Rákóczi súlyos ve­reséggel tért volna haiza. A kaposváriak játékára csak annyit lehel mondani: ehhez hasonlóval nem lehet meg­kapás akodni az NB 1-én. A Csepelén Kelemen volt a mezőny legjobbja; rajta kívül I Kőhalmi, Vincze és Lazsányi játéka emelkedett ki. A Rákócziban Horváth kapus az első góltól elte­kintve néhányszor jól vé­dett Szlovákot gólja emeli a nagyon gyengén játszó védelem többi tagjai fölé. A középpályán Czabulán kí­vül nem volt elfogadható teljesítmény. A kétszemélyes csatársorban az újonnan be­mutatkozó Lingl néhányszor megcsillantotta tehetségét, de lámpalázzal küzdött. Szabó Illés * * * További NB 1-es eredmé- nyek: Ú. Dózsa—Nyíregyhá­za 1:2 (1:1), PMSC—Ráé ETO 1:0 (1:0), Békéscsaba— FTC 1:1 (1:1). Debrecen— Dunaújváros 3:0 (1:0), Va­sas—MTK VM 3:0 (1:0), Diósgyőr—Bp. Honvéd 0:2 (0:9), ZTE—Videoton 1:3 (1:1), Volán—Tatabánya 0:2 (0:1). 1. FTC 14 X 4 2 31-14 20 2. Vasas 14 X 4 9 3«-13 20 3. Videoton 14 9 2 3 27-17 2« 4. Bp. Honvéd 13 X 2 3 27-15 18 5. N y ír egy h. 14 7 4 3 14- 8 18 6. Tatabánya 14 5 5 4 17-12 15 7. Ü. Dózsa 14 5 5 4 27-23 15 S. Békéscsaba 14 S 3 5 18-18 15 9. Pécs 14 5 4 5 16-19 14 1«. Csepel 14 5 3 J 20-1« 13 11. Debrecen 14 S 1 7 17-18 13 12. Volán 14 4 5 5 19-24 13 13. Rába 14 3 5 6 14-17 11 14. ZTE 14 4 3 7 21-30 11 15. DVTK 14 3 4 7 11-20 10 IS. Kaposvár 14 3 3 8 15-27 9 17. MTK-VM 14 2 5 7 ii-$s 9 1«. D.-újváros 13 2 1 9 17-3« « • * • NB l-es ijjúsági bajnokság Csepel—Rákóczi 3:0 (2:0) Csepel, 100 néző. V,: Me­zei. TOTÓ A 43. héten a 13 + 1 ta- 1 a latos totószelvény a kö­vetkező: xlxx21x21 x 2 x 1 + 2. És az nap péntek vala, és szombat virrada rá. Lukács 23. 54. — Hát te fiam? — cso­dálkozott az öregasszony. Kiss Benjámin szúrósan nézte a sáraranyszínűre sú­rolt küszöböt. — Beteg vagyok — szólt mogorván. — Te?! Kiss Benjámin bólintott. Az ajtóban állt, kezéén bő­rönddel. A karján fölcsú­szott a sötétkék zakó ujja; cingár testéhez képest arány­talanul vaskos csuklója, nagy kezefeje vörös volt, mintha fagy marta volna. Odakint tavaszodott. Az apró öregasszony elő­csoszogott a homályból, rán­cok között pislákoló szemét erőltetve fürkészte a fia ar­cát. — Aztán mi bajod? — érdezte. — Fogyok — mondta Kiss Jenjámin. Az anyja végigtapogatta a karját,- vállát, megdöfködte az ünneplő zakót minden­hol. — Nem lehet észrevenni — mondta. Kiss Benjámin erre fel- üvöltött és ellökte az anyja kezét. Az öregasszony visszahő­költ, meg is tántorodott kis­sé. — Hát akkor miért?!. — ordította. — Mi a rosseb- nek írt ki az ovos?! Lezottyent a sarokpadra, tenyerébe hajtotta a fejét. Az öregasszony visszagu­rult a konyha mélyébe, a ho­mályba. Matatni kezdett a gáztűzhelyen, s hamarosan gyufa lobbant, tányér csör- rent. Tett-vett, csoszogott, közben mondott is ezt azt, s egy-egy szót magába fojtott Sustorgó hangja elkevere­dett a szöszmöszneszekkel. Egvszer csak fölemelte a hangját, és azt mondta, hogy nincs olyan ember, aki beleláthatna a másik em­berbe, sehol olyan nagyeszű orvos. Mert csak az isten­nek van ahhoz tehetsége ... Kiss Benjámin nem fi­gyelt az anyjára, de az is­ten neve, mint keskeny, igen élesre köszörült penge, megvillant a szemében. — Mi van az istennel? — fúrta tekintetét a homályba. — Semmi — dünnyögte az öregasszony. — Semmi, fiam. Csak azt mondom, ne nagyon járkálj te az orvo­sokhoz. Kiss Benjámin szeméből kiröppent az isten fénye, fe­jét visszaejtette a tenyerébe. — Járkál a fene — szólt duzzogva. — Csak elmentem az üzemorvosunkhoz, hogy mondja meg, miért fogyok, aztán ha van hozzá tudo­mánya, gyógyítson ki a nya­valyámból. Ezt akartam. Ö meg csak mosolygott és azt mondta, kutyabajom, dol­gozzam tovább. Visszamen­tem a műhelybe, de három nap múlva megint könnyebb lettem pár kilóval. Az or­vos újra megvizsgált, aztán kiírt. Semmit se szólt a be­tegségemről, csak annyit mondott, menjek haza pi­henni. Doktor úr, nem aka­rok én pihenni, mondtam neki. Azt akarom, mondja meg, miért fogyok, aztán csináljon, valamit a fogyás ellen, mert dolgozni szeret­nék. Ezután a művezetőm is kijelentette, hogy pihennem kell, ne okoskodjam, fogad­jak szót a doktor úrnak, és pihenjek. Megyek a mun­kásszállásra, ott meg azzal fogadnak, hogy le is út, fel is út, mert az orvos odatele­Széthullott a régi banda „Már csak a magam szórakozására hegedülökM (Surgyánka gyerek ko­romban tanultam meg ze­nélni, az első világháború­ban. Orosz hadifoglyok vol­tak itt Bőszénfén, ők ad­tak nekem egy hegedűt, a bőszénfai kocsmáros pedig megtanított rajta játszani. Valamikor ö is a bandában játszott a testvérével, így aztán engem is beszerve­zett.) Tótűj városban, ezen a Gálosfa melletti kis telepü­lésen vert tanyát a „de­mokráciában” a kardosfai parádéskocsis fia, .Pavelka Ferenc. Egyike a már ritka paraszthegedűsöknek. A banda rég felbomlott, hang­szerét ő is csak nagy ritkán veszi elő, pedig valamikor sokat húzta a bokacsattog­tató. ropogós csáidásokat, a busongó haUga.tokait, a régi népdalokat. (Több mint ezer nóta volt a fejemben, de mióta nem játszom, lassan kiesnek az emlékezetemből. Tizenkét éve, a műtétem után, egy­szer elmentem a bandával Füredre; akkor jöttem rá, hogy jobb, ha abbahagyom. Míg távol voltam, a többiek új dalokat tanultaik, s ezt mutatni is akarták előttem: én meg csak tapogattam a hegedűn a hangokat. Meg aztán a kezem is elnehezült már: nem úgy játszik, mint régen.) Kocsmákba, lakodalmak­ba, falusi mulatságokba hív­ták a zenészeket. Ha két napig tartott a sokadalom, akkor sem fogytak ki a da­lokból. (Volt két kontrás, két prímás, meg egy kla­rinét, egy nagybőgő, egy cimbalom. Mind másfe­lé laktunk, így több volt a fogadás. Levélben értesítet­tük egymást, hogy miikor, hol találkozunk; nekem volt egy lovas kocsim, azon utaz­tunk. Kezdetben füzetet ve­zettem arról, hogy ki a vő­legény, a menyasszony, rrti- kor volt az eskelés, hob és mennyi fizetséget kaptunk. Később beleuntam az iro­gatásba. Egy időben átfér­tünk a „rézre”, de azt nem lehet sokáig csinálni, ifiért ártalmas az egészségre, és jó tüdő kell hozzá.) Nemcsak a hangszerekhez ért Feri bácsi. A műhely- l>en, ahová délelőtt bekö­szöntünk, épp a varrógép mellett találtuk: függönyt varrt a fogadott unokának. A másik falnál gyalupad áll: ásó- és kapanyelet ké­szít a gazdaságnak, nyug­díjkiegészítésként. Hogy fonált, hogy küldjenek ha­za; otthon kell pihennem. Bementem a szakszervezeti titkárhoz, s elmondtam ne­ki, hogy csak fogyok és fo­gyok, az orvos meg nem akar segíteni. Lógni küld, ahelyett, hogy meggyógyíta­na. Kértem: legalább azt in­tézze el, hogy ottmaradhas­sak a munkásszálláson, hi­szen úgy sem leszek sokáig táppénzen ... Az az ember meg kinyitotta előttem az ajtót... Kiss Benjámin zsebken­dőt vett elő és megtörülte az orrát. Aztán a szemét is megtörülte, mert könnyezett. — Megfogadtam, hogy so­ha az életben nem köszönök neki... — Eszel te eleget, fiam? — kérdezte az öregasszony. — Sokat is — legyintett Kiss Benjámin. — Éppen ez az... Állati sokat eszem. Mindennap kétszer vacso­rázom. Bemegyek a Ha­lászba, rántott halat rende­lek, jó zsíros pontyot ve­gyes savanyúsággal. Aztán túróscsuszát eszem, töpör- tyúvel. Majdnem mindennap bemegyek a Halászba. És brandit is isz^m. Tudja ma­ga, mi az a brandi? — Nem én — mondta az öregasszony. — Omló« parázs az ember nyelvén... — Ital? — Az hát. Az • öregasszony hangja megfiatalodott. (Folytatják.) valójában mi a foglalkozá­sa? , (Gazdaember vagyok, de már az iparban is dolgoz­tam Harminc táján BŐ6zén- fán a téglagyárban kaptam munkát, a „demokráciában” meg öt évig téeszelnök vol­tam. Harminc táján Böszen- megalakúit a tsz, mi is be­léptünk, s ügy öt ven körül megválasztottak elnöknek. Én voltam á tizenkettedik. A 7. ellenforradalom után újabb átszervezés, létrejött az, állami gazdaság, aztán már gvaiogmunkaském dol­goztam.) Nem kell sokat kérni, elő­kerül a hegedű is. Nemrég kapta, mert a régit „meglo- vasították”. Fölhangolja, próbálgatja az ujjait — egy kicsit nehezen akarnak rá­állni a húrra. Aztán föl­csendül a hallgató . . . (Már csak a magam szó­rakozására hegedülök, meg ha látogatók jönnek. A múltkor bajban voltam. mert ment a magnó, nekem meg nem akart eszembe jut­ni a nóta. Dúdoljon valamit, biztosan ismerem !) Feri bácsi látogatói nép­zenekutatók, töltik kapta az új hegedűt is, örül a ven­dégeknek, hiszen úgyis rit­kán téved arra idegen. A szomszéd házakból már mind elköltöztek a lakók, csak hat család él a kör­nyéken. Vége szakadt a kártyázó, borozgató, emlék­idéző estéknek is — csak a tévé maradt meg szórako­zásnak. Ilyenkor, dologidő­ben gyorsan múlnak a na­pok, de télen a hó, a jeges üt elzárja az idős embere­ket. a külvilágtól. Feri bá­csi hetvenkilenc éves, még­sem az emlékek, inkább a mai gondok foglalkoztatják. Ránézésre aligha monda­nánk meg korát. Jókedvű, tréfálkozó. Egyike a még élő néhány parasztheged üánek. Izményi Éva GYEREKEKNEK Sir Gawain egyessége Ki ne fantáziáit volna már arról, hogy lovagként dicső tetteket visz véghez, gyerekek? Ez az álom ked­den délután megelevenedik a Csiky Gergely Színház színpadán. Egyenesén a nagy' Arthur király udvará­ba csöppenünk, mint ama jenki Mark Twain híres re­gényében, az Egy jenki Ar­thur király udvarában cí­műben. Megismerkedünk Arthur- ral -r ne csodálkozzatok, hogy Artusnak is mondják! — és a kerekasztal legen­dás lovagjaival. Micsoda vi­tézék voltaik azok a daliák! Sir Lancelot, Sir Gawaine, Sir Tristan, Sir Gareth, Sir Laimorak meg a többiek!... Emberfaló óriásokkal, ször­nyetegekkel, sárkányokkal, titokzatos lovagokkal — és egymással — hadakoztak királyukért, Arthurért és szép királynőjükért, Guimev- ráént. Hallottátok talán Merlin varázsló nevét is; Arthur bizalmasa, tanács­adója volt. A könyvtárban böngészve rá-rábukikanunk egy-egy odavezérlő regényre: , Sir Thomas Malory Arthur ki­rálynak és vitézeinek, a ke­rékasztal lovagjainak histó­riája című művére, Terence Hambury White Üdv né­ked, Arthur nagy király! című szatirikus regényére, Mark Twain már említett munkájára, a kelta monda­világot megelevenítő köte­tekre vagy az elhunyt, ki­váló magyar író, Gerelyes Endre Isten veled, Lance­lot című kisregényére. Aki sokat jár moziba, szeret te­levíziót nézni, az láthatta Sir Gawaint és a Zöld Lo­vagot, de a jenkit is, sőt a Gyalog-galopp című fűim­ben az összes lovagot! Most a színpadon egy ja­maikai író — Dennis Scot — műve elevenedik máj'1 meg; 6 egy ismeretlen an­gol szerző verses lovagregé­nyét használta föl darabjá­hoz. A királyi udvarban épp karácsonyt készülnek ünne­pelni, amikor betoppan a Zöld lovag és különös pró­batételre szólítja föl az uralkodót. Mit kíván a ti­tokzatos Idegen? Azt, hogy csapják le a fejét. Sir Ga­wain teljesíti a furcsa ké­rést. Ám a Zöld lovag fej nélkül is életben marad. Óhaja: Gawain egy év múl­va keresse föl, i s ő tartsa fejét pallos adá .. A többit majd a színház­ban ! Lengyel Pál rendezi az előadást. Nevét már akkor följegyezték a szakemberek, amikor a miskolci Manézs amatőr együttes vezetője­ként tevékenykedett. Egyik, nagy elismerést kapott ren­dezése a Négerek imája volt, de a kaposvári gyere­kek is megjegyezték őt az Egércirkusz, a Muzsikus Pé­ter, a Berzsián és Dideki előadása után. Közben ren­dezett Pécsen is, a tettyei romoknál, majd Bogláron, a szép kápolná előtt. Ebben a mostani rendezé­sében Sir Gawaint Jordán Tamás alakítja, a Zöld lo­vagot pedig Máté Gábor játssza. Arthur Galltó Ben­ce lesz, Merlin varázsló szerepében Bezerédy Zoltán lép föl. Guinevra Lukács Csilla, s főszerep Tarján Györgyié is. Látjuk még Gőz Istvánt, Cselényi Nórát, Stettner Ottót, Kamondy Imrét, Bal Józsefet, Dunai Károlyt, Krum Ádámot, Kristóf Katit. A díszleteket és a jelmezeket Szeg° György tervezte, a zenei vezető Fuchs László. Tehát: bemutató holnap 14 órakor\ L. L. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom